Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-04 / 103. szám
4 1989. MÁJUS á„ CSÜTÖRTÖK ^fntap Hová tűnt Vest megye? Kórusaink a Balaton partján J A lábak időnként még kissé botladoznak, az edző- £ cipők nem egykönnyen veszik át a tánc ritmusát. Ám 6 a zene parancsol, s a tarkabarka kötött pulóverek és g Adidas melegítők tulajdonosai egy-két napi próba ? után már ugyanazokat a figurákat járják, mint az $ előzőleg látott videofilm székely népviseletű föszerep- í lője. Vesztett a Kapu A Fővárosi Bíróság első fokon elutasította a Kapu című lap keresetét, amely szeriint a Pénzügyminisztérium nem teljesítette a sajtó tájékoztatására vonatkozó, törvényben előírt kötelezettségét. Ismeretes, hogy a Kapu fő- szerkesztője tavaly novemberben a minisztérium sajtóirodájától kérte: bocsássák lapja rendelkezésére a televíziónál végzett pénzügyi vizsgálat dokumentumait, mivel értesülése szerint azok a közvélemény érdeklődésére számot tartó adatokat tartalmaznak. A sajtóiroda ezt megtagadta, majd az írásban megismételt kérést az illetékes pénzügyminiszterhelyettes ugyancsak elutasította. A szerdán hozott ítélet indoklásában egyebek közt elhangzott: az állami pénzügyekről szóló törvény szerint a Pénzügyminisztériumot titoktartási kötelezettség terheli és ezért nem teljesítheti a Kapu című lap kívánságát. A tárgyaláson a felperes, a Kapu főszerkesztője nem jelent meg, a Pénzügyminisztérium képviselője ennek ellenére kérte a tárgyalás megtartását. A Magyar Televízió képviselője emlékeztetett a televízió elnökének március elején tartott sajtótájékoztatójára, amelyen kijelentette: ameny- nyiben a Kapu főszerkesztőjét további részletek érdeklik a vizsgálatról, akkor megkapja a szükséges tájékoztatást. Ezt az ígéretét a televízió elnöke továbbra is fenntartja. Az ítélet nem jogerős. Szakközépiskolások és szakmunkástanulók amatőr művészeti csoportjainak tagjai az idén negyedszer gyűltek ösz- sze egyhetes továbbképző táborba Siófokra, a SZOT Csepel üdülőbe. A SZOT közművelődési osztályának és az Országos Pedagógiai Intézetnek ez a közös rendezvénye tehát már hagyományosnak számít, ám a sorozat ez évben, úgy tűnik, megszakad. Nem is annyira a pénzhiány miatt, mint inkább azért, mert egyelőre bizonytalan, kihez is kerül majd az OPI- ban a szakmunkástanulók tanórán kívüli tevékenysége. Az idei tábor résztvevői azonban még nem érzik a gondokat: ez alkalommal 230-an tölthettek egy hetet a Balaton partján, felerészben néptáncosok, felerészben színjátszók. Tavaly még közöttük voltak Ceglédről a Kereskedelmi és Vendéglátóipart Szakmunkásképző Intézet diák színjátszói és a kiskun- lacházi táncegyüttes fiatal tagjai is. Most azonban hiába keressük őket. Ki tudja miért, hiszen ebben az évben minden jelentkező elutazhatott Siófokra, és még útivagy Mállásköltséget sem kell fizetni, mindezt a rendező szervek fedezik. Kár kihagyni egy ilyen lehetőséget, amely nemcsak továbbképzés, hanem jutalom is — üdülés egy hétig a tavaszi Balaton- parton. Egy héten át reggeltől estig szólt a zene az üdülő III-as számot viselő épületében. Ha véget értek a foglalkozások, a gyerekek a szobájukban énekelték tovább az ismert vagy éppen frissen tanult népdalokat. Teljesen kezdők nem érkeztek a dr. Simoncsics János művészeti vezető irányította táncosok közé, de azért akadt könnyebben és nehezebben tanuló, más-más alap- képzettségű diák. A kidolgozott tervek alapján végzett munka elméleti részből, valamint gyakorlati órákból állt, ahol is a kaposvári illetőségű Zengő együttes húzta a talp- alávalót. Az ország minden tájegységét képviselő közép- iskolások és szatomunfcásje- löltek bemutatták egymásnak azt a programjukat is, amely- lyel erre a táborra felkészültek. Nem henyéltek a színjátszók sem. Bucz Hunyor táborvezető és társai segítségével dramaturgiát, színészmesterséget, rögtönzést, jelenetépítést éppúgy tanultak, mint relaxációt, jógát, akrobatikát, kifejező mozgást és táncot. De nem maradtak el az énekzene-. artikuláció-, rezonancia- és beszédórák sem. Az ő egy hetüket a Térszínház óriás bábokkal játszott darabja, a Bakarasz király című előadás zárta le. Előtte azonban még számos kiscsoportos foglalkozáson és maszkos játékon próbálták meg a diákok kicsit jobban megismerni a színészet mesterségének és művészetének fogásait. A kétszázhai'minc gyerek elutazásával nem ért véget a művészeti-szakmai továbbképzések sora a siófoki üdülőben. Pénteken az ifjabbak helyét a felnőttek vették át; tizenkét férfikar érkezett a munkáskórusok egyhetes szakmai táborába. A szintén hagyományosnak számító SZOT- rendezvényen részt vesz megyénk két férfikórusa is: a Taksony és Vidéke Áfész férfikara, valamint a harmincnégy tagú dunakeszi férfikar, amely a közelmúltban újra felvette régi nevét, így az Acélhang helyett ismét Magyarság elnevezés alatt szerepel. A felnőttek egyhetes továbbképzésének Dobray István zeneszerző, karnagy a művészeti vezetője. Az előadásokat és gyakorlati foglalkozásokat a tábor végén a kórusok közös hangversenye zárja. M. L. M/ lesz Dudás Juli emlékével?. Egy helyben topogás A falon Dudás Juli festett má- csai tányérjai függenek — Igencsak meggondolandó tehát, hogy vállaljunk-e fellépést — folytatja gondolat- menetét Csongor Zoltánné —, ha mindenről nekünk kell gondoskodni és még rá is fizetünk. Tavaly a Jurta Színházban négy előadást tartottunk — a nyolcvanhétben megjelent Dudás Juli-lemez anyagát dolgoztuk át színpadra. Harmincötén utaztunk a próbákra; a szereplésekért mindenki száz-száz forintot kapott —, az igazgató pedig szédelgett a költségektől. — Miért nem menedzseli a csoportot a művelődési ház? — Ketten vagyunk mindössze ... Vankóné halála után mi megtettünk mindent hogy a csoport szót ne essen... A legjobb lenne, ha Takács Istvánná vagy a lánya vállalná az együttes vezetését... Tóth András, Galgamácsa tanácselnöke évtizedekig tagja volt a hagyományőrző csoportnak. Nem meglepő tehát, hogy mindennapi gondjai közé tartozik Dudás Juli emlékének ápolása is. Szorgalmazta, hogy a táj ház az ő nevét vegye föl. — Erre az ősszel kerül sor, az épület alapos felújítása után — mondja. — A költségek jó részét a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága fedezi, ám a vízbekötést a községi tanács terveztette és fizeti. Továbbra is nyitott kérdés marad azonban, hogy ki legyen a gazdája a Dudás Juli-ügynek? Vennes Aranka — Szeretnék belőlük egy kötetet szerkeszteni — folytatja Takács Istvánná. — Mi az anyu keze alá dolgoztunk, ismertük őt jól. Mégis különös érzés tölt el, amikor leírt gondolatait olvassuk. A hímzés által lett a népművészet mestere, de színpadra vitte a jeles napok szokásait. Mindezeket ápolja a hagyomány- őrző csoport, amelynek munkájából mi is kivesszük a részünket. Főként a kislányom. Ibolya, aki óvónő szeretne lenni, s nemrégiben felvételizett a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán. J öt esztendeje, hogy meghalt Vankóné Dudás Juli, 0 Akadtak, akik akkor azt mondták: pont. Művészete, 4 szellemisége utánozhatatlan, megismételhetetlen. Eltá- 6 vozásával lezárult egy korszak. S nincs folytatás. 4 Mégsem felejtették el öt, sem Galgamácsán, sem a % környékén. Sajnos azonban halála csakugyan visszaél vetette azt a mozgalmat, amelynek lelke, vezető egyé- $ nisége volt évtizedeken át. Vezető nélkül maradt az $ általa alapított hagyományőrző csoport. Ám még most ^ is működik, s időnként szerepel különböző rendezvé- k nyéken. Igazi gazdája viszont mégsincs az ügynek. Hogyan látja ezt Takács Istvánná Vanká Etelka? — Nekem mindenféleképpen kötelességem megőrizni művészi örökségét — kezdi a beszélgetést. — Előfordulnak azonban olyan esetek, amikor kevés, hogy a lánya vagyok. Számos alkalommal készítettem már mácsai tányérokat, hogy különböző vetélkedők győzteseit megjutalmazzák ezekkel. Adtam ilyen célra az édesanyám által írt könyvből is. De arra nem vállaikozhatom, hogy emlékére alapítványt létesítsek, amelyből a tehetséges hagyományőrző diákokat segíthetnék Férjével és lányával most édesanyja levelezését gyűjtik össze. Eddig mintegy negyven helyről kaptak választ. Mindannyian készségesen bocsátják rendelkezésükre — a fénymásolás idejére — ezeket a dokumentumokat. népdalkör-vezetői tanfolyamra. Életcéljának tekinti a szellemi örökség továbbvitelét. A hagyományőrző csoportban azonban igen komoly utánpótlási gondok mutatkoznak. Bár a helybeli óvoda és iskola alkalmanként feleleveníti a régi népszokásokat, s Takács Istvánná is tanítja ezekre a gyerekeket a vácegresi óvodában, ezt azonban kevésnek érzem. Mert így — félő —, hogy szétforgácsolódnak ezek az értékek. Aggodalmaimat nem titkolom a művelődési ház vezetője, Csongor Zoltánné előtt, öt is foglalkoztatják ezek a gondok. — Magam is tisztelője vagyok Dudás Juli művészetének — mondja, s egy könyvet emel meg az asztalán. — Mindig itt van a kezem ügyében a Falum, Galgamácsa című kötete. Gyakran belelapozok, mert ugyan tíz éve élek itt — borsodi vagyok —, de mindig ellenőrzőm magam, nehogy néprajzilag tévedésbe essem... — Mit tesz a művelődési ház a hagyományok életben tartásáért? — Nagy az érdeklődés,'több helyre hívják a csoportot, mint ahová el tud jutni. Nézze, itt egy levél, meginvitálnak bennünket Kiskörére, július 2-ra. a Szőke Tisza elnevezésű rendezvényre. Éppen számolgattam, ez legalább tizenötezer forintunkba kerülne, s legfeljebb öt-hatezret tudnánk erre fordítani. Kapunk ugyan 300 ezer forint állami támogatást egy évre, de ezt Vácegres, Váckisújfa- lu és Galgamácsa között kell szétosztani. Eddig a téesz adott évente ötvenezer forintot, ám ez megszűnt. A szereplések színhelyére az ő autóbuszukon utazhattunk ingyen. Most már csak hivatalos tarifáért adják ide. Eléggé mostoha körülmények közt működik a ház, mert a ruhaüzletet ideiglenesen — az ABC felépüléséig — beköltöztették a klubhelyiségbe. Télen egyáltalán nincs mozi, mert nem lehet megfelelő hőmérsékletet biztosítani, ..izzad” a gép, s a mozigépész nem vállalja az esetleges áramütés veszélyét. Ottjártunkkor éppen Hollandiában tartózkodott. a nagykátai Tápiómente szövetkezeti együttessel. Hogy mennyire elhivatott ez a fiatal lány, bizonyítja az is, hogy mosit jár C kategóriás Takács Istvánná környezetében minden az édesanyjára emlékeztet (Vimola Károly felvételei) ■ HETI FILMJEGYZET■ Az embervadász Egy kocka Az embervadász című filmből Néhány éve, András Ferenc Dögkeselyű című filmje bemutatásakor vetődött fel, s lett szélesebb körben ismertté egy szakfogalom, a viktimoló- gia. Nagyon leegyszerűsítve, ez a kifejezés azt az elméletet jelöli, amely szerint az áldozatok köre egy bizonyos bűnesetben (például gyilkosságsorozatban) nagyjából kiszámítható, illetve, vannak akik szinte kijelöítjei, előre esélyes áldozatai egy bűnténynek. Ennek alapján viszont bemérhető, hol, kinél következhet be egy újabb bűntény. Nem érdemes itt azt taglalni, mennyi ebben az elméletben a használható matéria, s mennyi a látványos és hatásos áltudományos fogás. Any- nyi mindenképp elfogadható, hogy bizonyos emberek bizonyos esetekben szinte vonzzák a bajt. Mindezt azért idézem most föl, mert az új amerikai film, Az embervadász, • valami hasonló téma körül forog. Adott egy minden bizonnyal pszicho, pata gyilkos, aki családokat írt ki, véres és szükségtelenül szadista kísérő tüneteket mutató módszerekkel, s ráadásul mindig holdtöltekor. Gyilkosságait így valamiféle misztikum is körüllengi. És adott egy nyomozó, aki egy korábbi eset felderítésekor (szintén pszichopata gyilkosról volt szó) sebesüléseket is szerzett, de pszichikailag is megsérült. Az új gyilkosságsorozat tettesének felderítéséhez, megint e nyomozó empatikus, „ beleérző képességeire van szükség. így vetik be újra őt, s így vezeti végig a film azt a furcsa kettős folyamatot, mely egyfelől a ténylegesen súlyos beteg személyiségű gyilkos, másfelől az ebbe a beteg személyiségképbe beilleszkedni kénytelen nyomozó tettei, lépései nyomán és következtében előáll. A film e tekintetben igényesebbnek mondható, mint számos hasonló bűnügyi témájú film vagy könyv. Legalább kísérletet tesz, hogy az emberi lélek bonyolultabb megnyilvánulásait megmutas. sa. Igazán ábrázolni nem sikerül a folyamatokat, mert az alapos indoklás, a tények, motívumok, indítékok felderítése már nem fér bele egy ilyen típusú filmbe. Elemzés helyett így inkább csak leírásokat kapunk, de ezek azért többnyire elfogadhatóan hitelesek. Hogy persze idekeveredik a műfaj sok kötelező eleme is, az üldözésektől a nagyon pontosan kiszámított idegborzolásokig, a véres jelenetektől az úgynevezett késleltetett dramaturgiájú cselekményvezetésig, az érthető, természetes. Ezzel együtt azt kell mondanom: az annak idején nem egyöntetű lelkesedéssel fogadott Dögkeselyű a vikti- mológia és az empatikus eset- felderítés tekintetében meggyőzőbb és eredetibb munkának mutatkozott, mint ez a film, jóllehet az a fajta profi szakmai gördülékenység, amely Az embervadászt jellemzi, András Ferenc filmjéből hiányzott. A bűn szépsége Zivko Nikolics jugoszláv rendező filmje több szempontból is érdekes munka. Érdekes azért, mert a magyar mozilátogatók legtöbbje aligha ismeri, mekkora szakadék létezik Jugoszláviában a keskeny adriai tengerparti sávban élők életszemlélete, életvitele, gondolkodásmódja, vagyoni helyzete, és az onnan alig néhány tiz kilométerre lévő eldugott falvak lakóinak körülményei között. Majdhogynem feudális kori különbségek ezek. Jó példa a kontraszt a tengerparti nudista strandok szabadossága és a hegyi falvakban máig élő középkori ridegségű erkölesi- ség között. A film egyebek között erre is alapozva mesél el egy végül tragikusan befejeződő történetet egy falusi házaspárról És érdekes a film abból a szempontból is, hogy nagyon világosan rámutat a dörzsöltebb, pénzesebb, gátlástalanabb tengerparti „arisztokrácia” és az elmaradott falusiak viszonyának igen pőre kizsákmányolás voltára. Ahogy a rokon George, a gazdag ügyeskedő, szinte cselédként alkalmazza saját rokonait, s idéz elő ezzel végzetes tudati hasadást bennük, az mélyebbre mutat a pusztán vagyoni különbségeknél. Az érzékenyebb néző rádöbbenhet itt olyan motívumra is. amelyek a jelenleg oly erősen megnyilatkozó jugoszláviai belső ellentéteket is színezik. Hiszen nem vitás, hogy ezeknek az ellentéteknek egyik fő eredője épp az egyes vidékek, területek, tájak közti óriási életszínvonalbeli és tudatbeli különbség. Fehér Sárkány Nem állítom, hogy teljességgel lehetetlen volna olyan filmet csinálni, amelyben a jelenkori problémák (mondjuk a környezetvédelmi kérdések) és a múlt legendái (mondjuk a sárkánytörténe- tek) valamiképp eg.vbeötvözve jelennek meg. De hogy a Fehér Sárkány című lengyel film nem ilyen, az bizton állítható. Ez a zavaros és gyermeteg történet úgy próbálja a fentemlített két teljesen különböző motívumot egybefogni, hogy sem aktuális mondanivalóját, sem misztikus — mesés jelképességét nem tudja meggyőzően előadni. Mese és realitás küJön utakon jár, s a célba vett régi história elmesélése csak szándék marad, éppúgy, mint az aktuálisnak vélt környezetvédő sztori hitelesítése. Takács István