Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-04 / 103. szám

»89. MÁJUS 4., CSÜTÖRTÖK ^TlfaP 5 Hazánk gépkocsiparkjára bi­zony ráférne a felfrissítés, a korszerűbb járművek elterje­dése. Az utóbbi tíz évben egy- re-másra röppent fel a híre annak, hogy Magyarországon összeszerelő üzemet létesíte­nek, ismert nyugati és kelet­európai cégek. A kezdeti szó­beszédet, találgatásokat aztán hivatalos formában, felsőbb szinten is megerősítették. Az elképzelések azonban mind a mai napig mindössze a remény s a további lehetőségek bon­colgatásának stádiumáig jutot­tak el. Mozgolódás, tervezgetés viszont ma is van. Többkilónyi terv a hazai gépkocsigyártásról A Pemü nem vár, kezdeményez Az illetékesek, a valóban beavatottak is tudják, hogy az ötlet, az együttműködés ismert cégekkel, az új társasági tö- vény megszületését követően sincs elvetélésre kárhoztatva. Az esetleges vegyes vállalat alapításához szükséges tőke s a benne részt vevők és felada­tokat vállalók köre azonban még bizonytalan. A Pest Me­gyei Műanyagipari Vállalat­nál azonban már évek óta ko­molyan vesznek mindenfajta, a járműgyártással, illetve sze­reléssel kapcsolatos híreszte­lést és készülnek a várható üz­letek megkötésére. Piackutató szemek A közelmúltban éppen az Opel cég úgynevezett bevásár­lója járt a Pemünél, hogy ajánlatot tegyen gépkocsikhoz szükséges alkatrészek mennyi­ségére és árára. Mivel hódíta­nak a műanyag alkatrészek, -szerelvények, így a Pemünél okkal reménykednek a már eddig is kialakított nyugati partnerkapcsolatok kiszélesí­tésében. A solymáriaknak az elmúlt évben 80 millió forint­juk származott a járműgyár­tásban felhasznált termékeik­ből. Ez évre már a 100 milliót is meghaladhatja tőkés piaci bevételük. Az említett Opel mellett régi keletűeknek mondhatók a kapcsolataik a Volkswagen céggel is. Kor­mány, tetőléc, napellenző, dísztárcsa már jó ideje szere­pel a rendelések listáján. Éppen a legutóbbi, a BNV területén rendezett nemzetkö­zi* 1 * műanyagipari szakkiállítá­son röppent fel a híre annak, hogy a solymáriak piackutató szeme Dél-Koreára tekint. Az eleddig a magyar vállalatok számára megközelítő eteti en­nek vélt ország — éppen a diplomáciai kapcsolatok felvé­telének hatására — remény- teljes közelségbe került. A vi­lághírű Daewoo autókon­szern, amely az ázsiai jármű­piacon az Opel szintjét jelenti, a jövőben akár partnere is le­het a solymáriaknak. Prinz Ferenc, a Pemü keres­kedelmi igazgatóhelyettese mindenesetre rendkívül óva­tosan ecsetelte ezzel a céggel együttműködési kilátásaikat, bár kétségtelenül optimizmus­ra ad okot az, hogy a Daewoo hazánkban járt kül­döttsége felkereste a solymári gyárat is. A puhatolódzó meg­beszélés alatt felvetődött az esetleges részvétel bizonyos típusú járművek alkatrészei­nek előállításában. Lényegesen többről és való­ban konkrét együttműködésről van szó északi szomszédain­kat illetően. A solymáriak ke­zében van már az együttmű­ködési keretszerződés a Skoda gyárral. Ez a piac éves szin­ten 300 millió forintos árbevé­telt jelenthet, s még egy nagy lehetőséget, miszerint a leszál­lítandó alkatrészekért a soly­máriak ellenértékként Skoda Favorit típusú gépkocsikhoz juthatnának, s az illetékes külkereskedelmi vállalaton keresztül azokat hazánkban forgalmaznák. Egyébként el­lenértékként szóba jöhetnek kis fogyasztású gépkocsik az Opel, vagy éppenséggel a Volkswagen cégektől is. Látványos felelőtlenség Nem-rég Solymárra érkezett a japán Suzuki konszern első embere is, ugyanis kecsegte­tőek a kilátások a leendő Su­zuki konzorciumban való rész­vételre. Mivel technikainak minősített okok miatt később­re halasztották a delegáció magyarországi látogatását, így a solymáriak türelemmel várják az újabb időpontot, amikor találkozhatnak a japán vendéggel. Benkő László, a Pemü ke­reskedelmi igazgatója több­kilónyi dokumentumot helye­zett íróasztalára, amikor a ha­zai és nemzetközi járműprog­ramban való részvételi lehető­ségeikről esett szó. Fanyar mo­soly jelent meg az arcán, ami­kor felidézte néhány olyan programterv tartalmát, ame­lyek elképesztően magas ösz- szegeket jelölnek meg ahhoz, hogy Magyarországon akár ja­pán, amerikai, vagy valami­lyen nyugat-európai jármű­gyártó céggel közösen össze­szerelő üzemet létesítsenek. Egy olyan ország nemzetgaz­dasága, amely súlyosan eladó­sodott, mondta, nem kerget­heti bele magát felelőtlen be­ruházásokba. csupán azért, mert néhány, magát a jármű- gyártásban, illetve annak pia­ci kilátásaiban szakértőnek exponáló személy látványos programterveket készít, s he­lyez le akár az illetékes mi­nisztérium, vagy éppenséggel az OMFB asztalára. Szándék- nyilatkozatok paksamétájába engedett bepillantást, amelyek közül nem egy a másikat — tartalmát illetően — szó szerint keresztbeveri! A mentőötlet Indulatosan mondta, hogy készült olyan terv, amely sze­rint egy „valamirevaló”, jár­műveket összeszerelő hazai vegyes vállalat mintegy 90 milliárd forintos beruházással számol. Természetesen a ben­ne részt vevők együttes befek­tetéséről van szó, de miként tudná bármelyik magyaror­szági iparvállalat a reá eső tő­kerészt összekaparni...? Viszont volt a tarsolyában egy amolyan „mentőötletnek” megfelelő gondolat, miszerint Esztergomban megüresedett a Labor Műszeripari Művek ha­talmas üzemcsarnoka, ahová nyugodtan meg lehetne álmod­ni egy évente több tízezer gép­kocsit összeállító részleget. Az említett összeghez képest mi­nimálisra zsugorodna a beru­házás tőkeigénye, s ráadásul rövid idő alatt hozzá lehetne TÖRVÉNYJAVASLAT fífe€segeft milliók 9 A közelmúltban levél érkezett Szigetszent- Z miklósról Rábay Ferencné olvasónktól. Mivel 2 olyan ügyben ragadott tollat írója, amely V, nem egyedi eset, és sok-sok bosszúságot J okoz az állampolgároknak, közreadjuk: „A napokban levelet kaptam a tanács­tól. Megdobbant a szívem: tán csak nem kapok telefont a majd’ másfél éve hasz­nált 27 ezer forintomért?! Tán csak nem tartják be az Ígért 1989-es határidőt!? Akkor már nem is utálom olyan inten­zíven ama lakótársaimat, akik (jóval utánam történt) beköltözésükkel egy idő­ben megkapták a készüléket. Mondják: vonaláthelyezésük volt. De azt is mond­ják, hogy ezek a lakótársak a tanácsnál, illetve a pártbizottságon kapják a fize­tésüket! De nem efféle örömről értesítettek. Azt tudtam meg, hogy óvóhelytelelös vagyok, s mint ilyennek, törvény előírta kötelességem — ellenkező esetben pénz- büntetést helyezve kilátásba — a kikép­zésen megjelenni, munkanapon, délelőtt 9 órára. Miután szerény kenyeremet pedagó­gusként keresem, s éppen (nem kivéte­lesen) hat órám volt, gondoltam: végre egy kis lazítás. Egy óra alatt túl leszünk az egészen és slussz. Kilenc óra előtt egy perccel már csak — a saját magam által felderített és becipelt székkel — az ajtóban maradt hely (gondolkodtam is, ha már be se fé­rek, haza kéne menni). De sajnos nem engedelmeskedtem a majdnem mindig beváló első megérzésnek! A bátrabbak, vagy vagányabbak, vagy türelmetleneb­bek. vagy rohanóbbak, vagy... már az első szünetben távoztak. A primitív, semmitmondó, szellemeskedő üres lo­csogás — ami talán előadás akart lenni — úgy fölingerelt, hogy udvariasan je­lentkezve, udvariatlan kérdést tettem föl. Háborúra vagy békére készülünk? Mi szükség van erre az egészre; hol az óvóhely? A jövendő parancsnokok pedig valamennyien azon törték a fejüket. hogy egyesek mások munkaidejének el- pocsékolásával töltik ki saját munkaide­jüket. Rendreutasítottak, mondván, hogy a legutóbbi háborúban is volt légókikép- zés, s milyen nagy hasznát vették az emberek. Például: elbújtak a bombák elől! Rögtön felmerült bennem egy gondo­lat: én kiképzés nélkül is elbújnék egy pillanat alatt. Bár nem tudom, termo­nukleáris korunkban egyáltalán lenne-e időm bármit is tenni? Végül úgy felmérgesedtem, hogy mire észbe kaptam, már az ajtón kívül talál­tam magam. Ha már így alakult — gon­doltam —, elintézem kis hivatalos ügye­met, amit a kiképzés utánra terveztem. Fél 12-re értem vissza. Ekkor a követ­kezőket tudtam meg: az „előadás” kö­rülbelül két perce ért véget, s továbbra sem tudta senki, hogy miről szólt. Furcsa dolgok történnek manapság ná­lunk. Miközben — főleg szóban de talán tettekben is — anyagi jövőnkért folytatunk gigászi, s már-már egészség­romboló küzdelmet, mások milliókat fe- cs(eg)érelnek el. Röpke fél év alatt ez már a második ilyen akció, amelyen a józan gondolko­dású, becsületes, munkaszerető, a jövőért aggódó és tenni akaró ember fölháboro­dik. Tavaly novemberben tűzvédelmi ok­tatás volt. Megállt az élet a környéken, két órára! Kivontak a forgalomból min­den orvost, védőnőt, óvónőt, gyermek­gondozónőt. tanárt, nem volt óvoda. ■ böl­csőde, tanítás, és jó néhány anyuka sem dolgozott. Mindezt azért hogy egy film­ből megtudjuk: mi a teendő tarlótűz esetén? Egy szó, mint száz: azok nevében, akik úgy gondolkoznak, mint én — s a felháborodásokból lemérve ilyenek sokan vagyunk — javaslom, hogy kerüljön be a Btk-ba egy paragrafus, mely az időrab­lók büntetéséről rendelkezik. fogni a sokadik terv, elképze­lés alapján a számításba jö­hető gépkocsik elkészítéséhez. Solymári észjárás Manapság a járművek al­katrészei, illetve szerelvény­anyagai között 25 százalékot képviselnek a műanyagból ké­szültek. Érthető tehát a soly­máriak észjárása, amikor ők a kívánt mennyiségű és nagy­ságrendű gépkocsiban gondol­kodnak. Az idő nekik dolgo­zik, s már most rendelkeznek több olyan géppel, berendezés­sel, s hozzájuthatnak olyan alapanyagokhoz, amelyekből egy kecsegtető üzlet megköté­se révén a legigényesebb ve­vőket is maximálisan képesek kiszolgálni. Gyócsi László Tavasz a piacon A piacokon már valóban igazi tavasz van. Megjelent a fólia alatt termelt saláta is. A csepeli vásárcsarnok melletti stan­dokon sok Pest megyei kistermelő kínálja portékáit. A ha­lásztelki Juhász Jánosné salátájának nagy a keletje (Vimola Károly felvétele) Múlt az idő, csillapodtak az indulatok Kubai szövőnők Pomázon A textilipar évek óta komoly munkaerőgondokkal küzd. Bár az ügyesebb fonó- és szövőnők — a túlórákkal, pótlékok­kal — szépen keresnek. A lányokat, asszonyokat a nehéz mun­kakörülmények mellett talán leginkább a három műszak riaszt­ja el. Fonó-szövő szakmunkástanulónak többnyire csak a na­gyon szerény tanulmányi eredményt elért gyerekek jelentkez­nek akkor, ha máshol nem tudtak elhelyezkedni. A végzettek közül pedig sokan elhagyják a pályát. zetőivel tartja a kapcsolatot — szintén nem tud magyarul. Reagálásaiból azonban Látom, hogy szinte mindent megért. — Nagyon nehéz a magyar nyelv — magyarázza Reina Ruiz tolmács. — En Vépen ta­nultam, de a tanfolyam el­végzése után alig mertem meg­szólalni , magyarul... A lányok ugyan készségesen vállalkoztak a beszélgetésre, de amikor az otthoni életük­ről, körülményeikről kérdezem őket, s azt firtatom, hogy miért Vállaltak ilyen távol hazájuktól munkát, szűksza­vúak lesznek. — örülünk, hogy segíthe­tünk a magyaroknak a mun­kaerőgondjaik megoldásában — foglalja össze a véleménye­ket diplomatikusan Reina. Kényes téma Kiderül, hogy mielőtt ide­érkeztek, nem sokat tudtak Magyarországról. Érdeklődöm, nem érték-e kellemetlenségek őket azért, mert fekete a bőrük. Az arcukon látom, hogy ké­nyes témát érintettem. — Nekem nagyon sok ma­gyar barátom van — töri meg a pillanatnyi csendet Aida Cece, egy magas, karcsú lány. — Nagyon jó a kapcsola­A munkaerőgondok enyhí­tésére az utóbbi években több textilgyárban külföldi ven­dégmunkásokat alkalmaztak. Erre a lépésre kényszerült a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár is. Három éve száz kubai ér­kezett a vállalathoz. Közülük harmincán a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár pomázi gyárá­ban helyezkedtek el. T ovo/ o hazától Nem titok, a gyáriak kö­zül sokan idegenkedve fogad­ták őket. Azt is vitatták, hogy foglalkoztatásuk kifizetődő-e? Akadt, aki azt mondta, küld­jék őket haza, mert a ku­baiak lusták és fegyelmezet­lenek. Valóban előfordult — még a kezdet kezdetén —, hogy az egyik lány elaludt a szövőgép mellett. Kevesen gondoltak arra, hogy ezek a lányok milyen keserves napokat élhetnek át. Tizennyolc-húsz évesen, fa­luról kerültek Európába, egy olyan országba, egy olyan iparágba amelyet azelőtt leg­feljebb hallomásból ismertek. Távol a hazájuktól, teljesen idegen kulturális, és éghajlati viszonyok közé kerültek. Mi­vel a gyárnak helyben nincs munkásszállása, először An­gyalföldön, majd később a Fehérvári úton találtak nekik ideiglenes otthont. Ha regge- lesek hajnali négykor kelnek, ha délutánosok, éjfél van, mi­re hazaérnek. Ahogy telt-múlt az idő, csillapodtak az indulatok is. Kiderült, hogy köztük is van rátermettebb és ügyetlenebb, szorgalmasabb és lustább is. Akárcsak a magyarok között. Huszonegyen állták ki a próbát. Voltak akik megbe­tegedtek, s hazautaztak, má­soktól fegyelmezetlen visel­kedés miatt vált meg a gyár. Akik maradtak, ma már a jó dolgozók közé tartoznak. A gyárvezető szerint a kubaiák bebizonyították, hogy érde­mes volt őket Magyarország­ra hozni. Ezek a lányok hét­végeken zokszó nélkül túlóráz­nak. s nem maradnak otthon azért, mert beteg a gyerek. Ta­valy, amikor hazautaztak sza­badságra, a fonoda termelése drasztikusan visszaesett. Néhány kubai lánnyal Mi- reida Saavedra csoportvezető szobájában beszélgettem. Ok­tóberben vizsgáznak, ha sike­rül, jövőre szakmunkásként utazhatnak haza. A tolmács segítségével társalogtunk, mert a kubaiak még mindig nem szívesen beszélnek magyarul. Meglepetésemre a csoport­vezető — aki a gyár ve­tunk a magyarokkal — mond­ja a teltkarcsú Migdalia Ra­mos, aki színire állandóan mosolyog. A fizetésekre terelődik a szó. — A legjobbak 7-8 ezer fo­rintot is megkeresnek — mondja a csoportvezető. — Ennek egy részét itt kapják kézhez, a többit pedig Kubá­ba küldik, s a nevükön egy bankban helyezik el. Ha ha­zaérnek, lesz egy kis induló tőkéjük. Jövő nyáron letelik Amikor a szabadidő eltölté­séről van szó, láthatóan mind­annyian felszabadultak lesz­nek. Természetesen ők is sze­retnek szórakozni, diszkózni. Nem is kubai az, aki nem tud táncolni — mondják. Mesélik, hogy a magyar fiúknak meny­nyire tetszenek a temperamen­tumos kubai lányok. Sietve hozzáteszik, hogy a szabadide­jükben mostanság egyre töb­bet tanulnak, gyakorolják a szakmunkásvizsga tételeit. Nem lesz könnyű, hiszen ma­gyarul kell vizsgázniuk, s a szakszövegekkel bizony sokat kínlódnak. Egyre többet gon­dolnak már a hazatérésre. Jö­vő nyáron letelik a szerző­désben vállalt négy év. Ezerkilencszázkilencven nya­rán a huszonegy kubai lány búcsút mond a pomázi gyár­nak, Magyarországnak. Pótlá­sukra a tervek szerint viet­nami dolgozók érkeznek a vál­lalathoz. Hargitai Éva Mozi Budaörs. Szabadság. Május 5., 6 óra: Mielőtt befejezi röptét a denevér, magy. krimi. 6—7., 6 óra: Szahara, am. kaland. 8-án, 6 óra: Volt egyszer egy Amerika I—II., am. gengszterfilm. 9-én, 6 óra: Omen, am. horror. Dunakeszi. Vörös Csillag. Má­jus 4., >/,6; 8 óra: Balladák film­je, magy. dók. 5—7., ‘/iá óra: Vili, a veréb, magy. rajz. 5—7., y,6; 8 óra: Afrika Expressz, ol. kaland. 8—10., 3/,6, 8 óra: vörös zsaru, am. akció. Százhalombatta. Művelődési köz­pont. Május 6—7., 6 óra: Vörös zsaru, am. akció. 7-én, 4 óra: Mi­előtt befejezi röptét a denevér, magy. krimi. 8—9-én, 6 óra: Sza­hara. am. kaland. Szentendre. Autós kertmozi. Má­jus 4—7., 9 óra: Szuperhekusok, ol. vígj. 8—9-én, 9 óra: Rémült rohanás, am. krimi. 10—14-én, 9 óra: Krokodil Dundee, ausztrál vígj. Felszabadulás. Május 4—7., 5. 7 óra: Omen, am. horror. 6-7- én 3 óra: Az istenek a fejükre es­tek, botswanai vígjáték. 8-án, 5, 7 óra: Mielőtt befejezi röptét a denevér, magy. krimi. Szigetszentmiklós. Kossuth. Má­jus 5-én, 6 óra: Volt egyszer egy Amerika I—II., am. gengszter­film. 6-án, 6. 8 és 7-én 6 óra: A zsoldoskatona, ol. vígj. 8—9-én, 6 óra: Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa, ang. kaland. 8- án 8 óra: ...„Isten akaratá­ból . . .”, magy. dók. Dabas. Autós kertmozi. Május 4—7., 9 óra: Krokodil Dundee II.. am. vígj. 8—10-én, 9 óra: A híradó sztárjai, am. film. Kossuth. Má­jus 4-én, 6 óra: ..........Isten aka­r atából . ..", magy. dók. 5-én, 6 óra: Montenegró, svéd erotikus. 6—7-én, 6 óra: Szerepcsere, am. vígj. 7-én, 4 óra: öz, a csodák csodája, am. mese. 8-án, 6 óra: Vadon, magy. tört. Dunaharaszti. Béke. Május 4-én, 6 óra: Volt egyszer egy Amerika I—II., am. gengszterfilm. 6-án, 6 óra: Cápa I., am. katasztrófa. 7- én 6 óra: Cápa II., am. kataszt­rófa. 8-án, 6 óra: Recsk 1950—53., magy. dók. 10-én, 6, 8 óra: Bosz- szúvágy III., am krimi. Gyál. Dózsa. Május 5-én, */28 óra: Bosszúvágy III., am. krimi. 6-án ‘/26 óra: Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisa, ang. ka­land. 7-én, V26 óra: Rendőrakadé­mia I., am. vígj. 8-án ‘/26 óra: Mózes I—II., 01.—ang. szuperpro­dukció. Nagykáta. Rákóczi. Május 4-én, 6 óra: Most és mindörökké, am. film. 5-én, 6: 6-án 6, 8 óra: Omen, am. horror. 7-én 6, 8 óra: Ma­donnák háborúla. japán akció. 8- án 6, 8 óra: Piroska és a farkas, magy.—kanadai film. Ráckeve. Autós kertmozi. Má­jus 4—5-én, 9 óra: Godzilla Mecha- godzilla ellen, japán fantasztikus. 6-án, 7-én 9 óra: Kommandó, am. akció. 8-án és 9-én 9 óra: Bosz- szúvágy III., am. krimi. 10—ll-én, 9 óra: Rendőrakadémia, am. vígj. Szabadság. Május 6—7-én, 6 óra: A leghosszabb nap I—II.. am. tört. 8—9-én, 6 óra: A zsoldoskatona, ol. vígj.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents