Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-23 / 119. szám
4 Márián 1989. MÁJUS 23., KEDD Szimpózium a váci Duna-parti sétányért (I.J Nyitottan akarnak dolgozni Péter Ágnes és Szöllősy Enikő szobrászművészek montázsa már a jövőbeli képét mutatja a zenepavilon környékének Rajzasztalnyi képmontázs fekszik előttem. Máskülönben hogyan is láthatnám így együtt ezt a két kilométernyi partszakaszt? Meglehet, néhány hónap múlva ez a fotó már a múlt idő dokumentuma lesz. Vác Város Tanácsa ugyanis elhatározta, hogy a Duna- parti sétányt komplex tájépítészeti és szobrászati tervek alapján rendezi. Éppen ezért egy esztendővel ezelőtt pályázatot írtak ki — mégpedig a Villányi Nemzetközi Szobrász Szimpóziummal közösen — szimpózium formájában. Magyar képző-, ipar- és építőművész kollektívák terveit várták, akik hosszú távra, átfogó módon képzelik el a területrendezést. — Tulajdonképpen mit jelent a szimpózium fogalma? — kérdezem dr. Orbán Györgytől, aki annak idején a Pest Megyei Tanács művelődési osztályának munkatársaként kapcsolódott a kezdeményezéshez. (Jelenleg a Magyar Színházi Intézet gazdasági igazgatója.) — A hatvanas-hetvenes években a művésztelepi mozgalom új szellemet hozott a képzőművészetbe — magyarázza. — Ez a megújulás Baranyában következett be, éppen akkor, amikor az ottani megyei tanács művelődési osztályán dolgoztam. A szimpózium különböző alkotó művészek folyamatos tervezési együttműködését jelenti — meghatározott igény és funkció érdekében. Ez a mozgalom teremtette meg annak lehetőségét, hogy szervezett keretek között és nagy méretben készüljenek például olyan szobrok, amelyek a szűkös szellemiségű, köztéri szobrászatban — mint megrendelés — sosem merültek volna fel. Bencsik István, Botz Gyula,’ Kígyós Sándor és Orosz János, a festő, készítettek pompás szobrokat. Villány volt az első, amely osztrák példa alapján a kezdetektől fogva egy nemzetközi áramlat részeként működött. Korszakos jelentőségű — Mint szakembernek, ily módon sikerült kapcsolatot teremtenem a villányiakkal, amikor a váciak megkerestek azzal a gondolattal, hogy szobrokat szeretnének a Duna- partra, felvetődött: megfelelő környezetre is szükség van. Korszakos jelentőségű lehet, hogy Vác Város Tanácsa városi feladatként kért fel speciális szakembereket egy adott terület rendezésére. Felismerte, hogy feladatát akkor látja el legjobban, ha rábízza egy ilyen munkamódszerre a megvalósítást. Erre hazánkban még nem volt példa. A város intelligens közösségének érdekeit jó színvonalon képviseli a tanács. — Mi az újszerű a döntésben? — Megalakult egy művészeti tanács, amelyben részt vesz íj "árősi tanács főépítésze, a ií3ivelődési tanács munkatársa, a váci grafikai műhely, a helyi városgazdálkodási vállalat, és néhány _ képző- és iparművész, ők vállalták, hogy gondozzák ezt az ügyet. A pályázat csupán első lépés volt, amelyben szobrász, építész és kertépítő együttműködésével születtek tervek. Egyrészt a terület egészére dolgoztak ki átfogó koncepciót, másrészt egy olyan területrészt részletesen, amelynek megvalósítását már az idén elkezdhetik. — Ebben a vállalkozásban számomra legszimpatikusabb az, hogy a különböző szakemberek összeálltak, s ez a csapat megkereste azt, hogy a meglévő művészeti kapacitás — és a pénz — miként hasznosítható a város számára egy reális feladatban. Bebizonyosodott, hogy lehetséges a szakértelmet és a magas művészi színvonalat összekötni egy város igényeivel. Számomra ez egy társadalomszervezési, kísérleti modell, ahol a helyi érdek és az országban fellelhető legjobb minőségű szellemi erők egyeztetése történik. Idáig még nincs elrontva semmi, nagyon izgulok, hogy ezt a gondolatot egészségesen végigvigyék! Bürokrácia nélkül A bírálóbizottság — a kibővített művészeti tanács — egyik tagja volt dr. Kaszás Károly, a Műszaki Egyetem Középülettervezési Tanszékének docense. — Mit tartott legfontosabbnak a zsűri? — A szempontok meghatározásán is vitatkoztunk. Ugyanis nem volt előképünk, hogyan értékeljünk. A pályázati anyagokat a Magyar Építőművészek Szövetségében — kiállítás keretében — ismerhettük meg. Hosszas vita után végül is a zsűri kizárta azokat, akik nem komplexen: táj- és környezetrendezés, a Duna- part építészeti-funkcionális megoldása és szoborelhelyezés összefüggéseiben gondolkodtak. Mégpedig úgy, hogy gondolatirányú egyenrangúság legyen a társak között. Hiszen a szimpózium keretében szabadabb a légkör, könnyebb a bürokratikus intézkedéseket átlépni, bár ez a folyamat csak évtizedek múlva érhet be. S véleményem szerint két- három évenként követnie kell újabb kiállításoknak. — Hangsúlyozni szeretném: a váci Duna-part még nincs elrontva. Nem történt olyan beavatkozás, ami az építészeti örökségeket és adottságokat megváltoztatta volna. Mindezeket figyelembe véve — az én szempontom szerint is — a pályázat eredményes volt. Az első és második helyezettek szép koncepciót tettek le, komoly gondolatokat hoztak. Az első díjas mű nyitottabb lévén, lehetőséget ad arra, hogy a másodikból kiegészüljön. Az egyiknek a koncepciója volt jó, a másik viszont építészetileg szebben, nagyvonalúbban kidolgozott. Jó lenne, ha ez a tervezési folyamat továbbfejlődne a Duna-part érdekében ugyanúgy, mint a művek megvalósitása. így lehetne megvédeni a Duna-par- tot. — Milyen szakmai haszonnal járt a bírálóbizottságban való részvétel? — Minden zsűritagnak meg kellett állni a helyét a vitában. Hiszen ez több, mint a hétköznapi értelemben vett tervezői munka. Meg kell tanulni a képzőművész vag'y a tájépítész fejével gondolkodni, mert nem szabad a másik rovására dönteni. Olyasfajta érzés alakult ki bennem, amely a pályázókban, hogy ezt a munkát sajátomnak érezhe- tem. Három-négy éve rendszeresen járok Vácra, de most került igazán közel hozzám. Közelítő 'álláspontok Dr. Bóth Jánossal, Vác város tanácselnökével arról beszélgetünk, lát-e lehetőséget arra, hogy a városfejlesztés más területein hasonló szellemi csoportok bekapcsolásával oldjanák meg feladatokat. Elképzelhető-e a szimpóziummódszer kiterjesztése? — Ilyen komplex és bonyolult esetben, mint a Duna-part rendezése, jó a szimpózium. Különösen akkor, ha európai színvonalat akarunk. Más kérdés. hogy a művészt a közvélemény miként kívánja befolyásolni. HisZért érdembén nagyon nehezen tudnak a tanácstagok ilyen jellegű témákhoz szólni. Erre jó példa volt, amikor nemrégiben a Dunakanyar regionális rendezési tervéről tárgyaltunk. — Mint tanácsi vezetőnek, gondot okoz-e a külső szakértők által diktált szellemi színvonal és igény elfogadtatása a városi intézményekkel és a lakossággal? — Persze, hogy gondot okoz! Ez lehet a régihez való ragaszkodás, kisebb fokú bizalmatlanság eredménye. Am, ha az ellentmondás áthidalhatatlannak látszik — hiába jó az elgondolás —, mint választott vezetőnek a lakosság oldalára kell állnom. Ugyanakkor meg kell próbálni segíteni az ellentétes álláspontok közelítését. Vennes Aranka (Folytatjuk) Júniusban ünnepi könyvhét Klasszikusok és kortársak Tizenhét új kiadvánnyal jelentkezik az idei — június 2- től 7-ig tartó — ünnepi könyvhéten a Szépirodalmi Kiadó. A kötetek között megtaláljuk a kortárs magyar próza alkotásai mellett a klasszikus irodalom képviselőit is, hiszen a Szépirodalmi feladata az ország szellemi alapellátásának biztosítása, így a magyar klasz- szikusok gondozása. A kortárs alkotók között ott láthatjuk Csengey Dénesi Találkozás az angyallal, Kornis Mihályt A félelem dicsérete, Ágoston Vilmost Húzd a Himnuszt, ne káromkodj című kötetével. Hosszú várakozás után napvilágot láthatott Jókai Anna erdélyi témájú regénye, a Szegény Sugár Anna. A nemrég elhunyt Galgóczi Erzsébet művészetét válogatott novelláinak gyűjteménye, a Kettősünnep képviseli. Üj életműsorozat megjelentetésére is vállalkozott a kiadó: Sütő András műveinek első kötetében három drámáját olvashatjuk, a Csillag a máglyánt, az Egy lócsiszár virágvasárnapját és a Pompás Gedeon élete, halála és feltámadása című szatirikus játékot. A klasszikus magyar szerzők között Illyés Gyula Naplójegyzeteivel, Jékely Zoltán Kirepül a madárka címen négy regényével szerepel. Két különlegesség: Örkény István most napvilágot látott novelláit — kötetcímük Búcsú — eddig sem kutatói, sem barátai nem ismerték, s ugyancsak máig meg nem jelentetett Németh Lász- ló-írásokat tartalmaz az Életmű szilánkokban című kettős kötet. A tegnapi sajtótájékoztatón nemcsak új kiadványait mutatta, be a. Szépirodalmi Kiadó. Most került sor másodszor az Illés Endre-díj átadására, amelyet az idén Kónya Judit kapott a Talpig nehéz hűségbe című kötet szerkesztéséért. A könyv Illés Endre hátrahagyott írásaiból, naplójegyzeteiből, útirajzaiból állt össze. M. L. Nem volt konkrét bejelentés Érettségi-felvételik Mindenhol rendben kezdődtek meg hétfőn a közös érettségi-felvételi írásbeli vizsgák. A Művelődési Minisztériumban elmondták: a hét végi minisztériumi telefonügyeletre több bejelentés érkezett, de ezek egyike sem volt konkrét, a tételek előzetes ismeretére vonatkozó jelzés. A megyéktől kapott hétfő reggeli tájékoztatás szerint valamennyi kijelölt intézményben — 60 helyszínen — zökkenőmentesen indultak meg a vizsgák. Hétfőn és kedden — matematikából, fizikából, biológiából és kémiából — több mint 20 ezer diák tesz közös érettségi-felvételi vizsgát. A többi tárgyból június 22—23-án lesznek a felvételi írásbelik. Kaczur Vál dokumentumfotói Cegléden Pillanatképek a múltból Egy óvodai ünnepség 1946-ból: a gyerekek életképet mutattak be. A ceglédi Kossuth Művelődési Központban az elmúlt napokban egymásnak adták a kilincset egy kiállítás látogatói. Kaczur Pál fotóriporter jóvoltából, no meg a rendezők segítségével egy kicsit visszaköszönt a jelennek a közelmúlt pillanatképeken, dokumentum értékű fotográfiákon. A bemutató a Ceglédi Galériában a várossá nyilvánítás 625. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek keretében nyílt. Kaczur Pál ceglédi születésű, 1931 óta fényképez. A kiállítás képei főként az utóbbi négy évtizedből valók, s a képeken látható személyek, városképek, épületek közül sok már a néhaiakhoz sorakozott. Ilyen a kis csühös vonat, amely a főteret átszelve Csemőbe zakatolt, a ló vontatta, hintóforma városi mentőkocsi, az utolsó szatócsbolt, a cséplőgép. A portré Gál József birkózóról szép emlék világ- bajnoki érmével. Sokan új- jongtak fel rokonukat, ismerősüket, gyermekkori önmagukat a képeken lelve.-FIGYELŐ VAN BENNE VALAMI. A népszerű vetélkedőműsorok közül erre a hétvégére a régi kérdés-felelet játék jutott. Ismét megcsodálhattuk néhány merész próbálkozó figyelemre méltóan gyors következtetőképességét, illetve mások vergődését a kamerák előtt. Megyei gyermeknap Régi hagyomány már, hogy a hivatalos gyermeknap előtt egy héttel a megye három nevelőotthonának valamelyikében összegyűlnek kicsik és nagyobbak, hogy játékkal, szórakozással töltsék el az időt. Mondják, így legalább két gyermeknapot ünnepelhetnek meg a növendékek, ezt a mostani megyeit, és a másikat, az igazit, melyet a hét végén tartanak majd meg az iskolákban. Idén Szobon találkoztak a szobi, aszódi, vácdukai otthonok lakói. Labdarúgás, pingpong, főzőverseny és aszfaltrajz voltak talán a szombati nap legérdekesebb eseményei. A lányok maguk készítette süteménnyel kedveskedtek a látogatóknak, kézimunkát, hímzéseket ajándékoztak a vetélkedők győzteseinek. A gyerekek osztálytársaikat is elhívhatták erre a külön gyermeknapra, melyen — a képet elnézve — mindenki bizonyára talált kedvére való elfoglaltságot. (Képünkön: előkészületek az ebédfőzéshez) A vetélkedőket többnyire próbajáték előzi meg, ám mégis más élőben, tétre menően szerepelni. Sokakat feszélyez ilyenkor a tudat, hogy esetleges kínlódásukat több ezren, esetleg millióan látják az otthon ülők, ákik bizony könnyen kritizálnak fotelben ülve, házipapucsban. Sőt, ott vannak a képernyő előtt az ismerősök, a rokonok, a kollégák, akik alig várják, hogy másnap néhány elejtett megjegyzéssel célozzanak a feladat könnyűségére és sajnálkozzanak a kudarcon. De aki jelentkezik, annak ezt a rizikót is vállalnia kell. Engem sokkal jobban izgat, hogy ki milyen indokok alapján választ a látható és sejtett ajándékok közül. Az érték a fontos, vagy a praktikum? Magamban igyekszem kitalálni, ezúttal mit rejt a függöny. Alighanem a játékosok jelentős része is ezen töri a fejét. Hiszen vérbeli vetélkedőről van szó, akik számára a titok újabb kihívás. Szólni kell még a játékvezetőkről is. Ebben az esetben Vágó Istvánnal találkozhatunk időről idődé, ő már régen kivívta megérdemelt szimpátiánkat. Felkészült, udvarias és nem utolsósorban szerény. Bái a többi vetélkedő műsorvezetőjéről is elmondható lenne mindez. Sajnos még nem tartunk ott. KARMESTERVERSENY. Óvatosan a második műsorra tették a rendezők a Magyar Televízió hatodik nemzetközi kai mesterversenyének fordulóit, bár e versengés történetének másfél évtizede alatt, mondhatni, közüggyé vált. Jó egynéhány embert ültet estéről estére a képernyő elé, s a döntő résztvevőire kötegszám érkeznek a közönségszavazatok, csak győzze a posta kéz-, besíteni. Javarészt persze nem muzsikusokból és zenekritikusokból áll a népes nézősereg. Nem szakmai szempontok merülnek itt fel, hanem azért drukkolnak a japánnak, mer* olyan kedves, a görögnek mert olyan jóképű, s a magyarnak — mert magyar. Sokakat nem annyira a rhuzs'- ka szépsége, mint inkább a verseny izgalma vonz. Lehet számolni a pontokat, szurkolni. örülni, ha a kedvenc továbbjutott, és bosszankodni, ha ne adj isten kiesett. De nem baj. Mert ez a műsor több haszonnal jár, mint amennyire kiötlői eíső pillanatban számítottak. Egyrészt a néző szeme láttára egy nem mindennapi szakma-művésze* titkairól hullik le a lepel, ha csak tíz percre is. mert ugvan hány embernek van alkalma rá, hogy részt vegyen egy zenekari próbán? Másrészt a képernyő előtt kuporgó néha többször is hall egy-egy szimfóniarészletet. tételt, megismeri és megbarátkozik vele Jómagam például egy rokonszenves fiatal karmester művészetétől — na és nem utolsósorban vonzó lényétől — lenyűgözve váltam Brahms és Bartók zenéiének lelkes hívővé. Ezt a két szerzőt a hat évvel ezelőtti rendezvény egyik nyertesétől kaptam ajándékba. A tradíció az idei esemény után is folytatódik — mindenféle oktató célzattal vagy ismeretterjesztési elképzelésekkel készített műsornál jobban szolgálva a zene ügyét. Mörk Leonóra
