Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-23 / 119. szám

1989. MÄJUS 23., KEDD 5 A gyermek- és fiatalkori bűnözésről Kinőjük-e bajainkat? Mi lesz veled, társadalom? — töprengtünk néhány évvel ezelőtt, amikor arról értesültünk, hogy növekszik hazánkban a gyermek- és fiatalkori bűnözések száma. Akkor még nem tudhattuk, milyen ütemben és meddig fog emelkedni ez a szám. Az okokat keresve sok felnőtt megelégedett azzal: „per­sze, ilyenek a mai fiatalok”. A zsenge életkorban meg­nyilvánuló bűnözési hajlam nyilvánvalóan érzékeny pont­ja a társadalomnak. Hiszen nem mindegy, hogy milyen szokások, beállítottságok jel­lemzik a felnövekvő nemzedé­ket. Ezt a témát időről-időre megvizsgálják a gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó szervek, szervezetek is. A Pest Megyei Tanács illetékes albizottsága évente négy-öt alkalommal hív össze egyez­tető megbeszélést — a megyei rendőr-főkapitányság, az ál­lami gondozásban részt vevők és mások részvételével — a helyzet értékelése és a tenni­valók megvitatása érdekében. A napokban tartott megbe­szélésen kedvező megállapítás hangzott el: „A gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetők szá­ma 1987-ben és 1988-ban me­gyénkben csakúgy, mint or­szágosan, az évek óta tartó emelkedés után csökkent”. Pest megyében 1986-ban 998 fiatalkorú, 1987-ben pedig 924, s 1988-ban 829 követett el bűn­cselekményt. Messzemenő kö­vetkeztetést viszont nem le­het levonni e számokból, hi­szen az adatok a felderített bűncselekményekre vonatkoz­nak; a be nem jelentett, vagy egyébként is rejtve maradó vétségek és bűntettek nem szerepelnek a kimutatásban. Figyelmeztető jel az is, hogy az összes bűncselekmények száma — amelyben a felnőtt elkövetők tettei is szerepelnek — éppen ellentétes tendenciá­jú; az 1986-os 14 609-ről 1988- ra folyamatosan 16 637-re nö­vekedett. Egy másik mutató szerint — a 10 ezer lakosra jutó bűn- cselekmények számát tekintve — 1988-ban a megyei jogú te­lepülések és a megyék között a következő sorrend alakult ki: Budapest, Bács, Borsod, Hajdú, Somogy és Pest me­gye. Megyénk tehát a 6. he­lyen volt. Tízezer lakosra ta­valy országosan 148,5 gyer­mek- és fiatalkorú bűnelkö­vető jutott, megyénkben pe­dig 141,3. A gyermekkori elkövetők 94,4 százaléka vagyon elleni cselekményekben vétkes, s a fiatalkorúak tetteiben szintén — 70 százalékos arányban — a vagyon elleni bűncselekmé­nyek dominálnak. Kisebb mértékű — mégis megdöbbentő — a személy el­leni erőszak. Az, hogy 1986- ban 60, 1987-ben pedig 53 18 éven aluli veszélyeztette az életet és a testi épséget, az a viszonylag kis szám ellenére is megdöbbentő. Honnan az agresszivitás, honnan az erő­szak, ha sok pszichológus sze­rint ezek nem az ember vele­született tulajdonságai? Az értekezleten az okokat is keresték. Hangsúlyozottan szóltak az alacsony iskolai végzettségről, a szeszes ital szerepéről, az elfoglalt szülők­ről, a magukra hagyott gyere­kekről, a kiegyensúlyozatlan családi háttérről. Többen is elmondták: a feladatokat nem elég általánosságban megfo­galmazni. Az egyes esetekben konkrét tennivalóik vannak a gyámügyiseknek, a körzeti megbízott rendőröknek, s va­lamennyi gyermek- és ifjú­ságvédelemmel foglalkozónak a megelőzés, illetve a gondok csökkentése érdekében. A különböző koordinációs bizottságok megismertethetik a helyzetet, feltárhatják az okokat, a megoldást azonban együtt — szülők, pedagógu­sok, barátok, társadalom — kell megtalálnunk. Kovács Gyula Mezőgazdaság diákszemmel Május 20-án, szombaton dél­előtt díjkiosztó ünnepségre ke­rült sor a Magyar Mezőgazda- sági Múzeumban. Hazánk me­zőgazdasága diákszemmel ’89 címmel ugyanis a múzeum pá­lyázatot hirdetett középiskolá­sok számára. Két Pest megyei diák dolgozatáért jutalmat ka­pott. Halasi Ernő, a ceglédi Török János Mezőgazdasági Szakközépiskola tanulója a kertészeti növények termesz­tésének kialakulásával, törté­netével foglalkozott munkájá­ban, míg Tasi Beatrix, a nagy­kőrösi Toldi Miklós Élelmiszer- ipari Szakközépiskola diákja híres szakemberek életéről írt pályaművet. Dunakeszi tekfonhírek Újabb 850 vonal A postával kötött megálla­podás szerint 1990. december 31-ig befejeződik Dunakeszin az ezervonalas konténerköz­pont telepítése és a hozzá tar­tozó hálózat kiépítése. A be­ruházás után összesein 850 vo­nal osztható szét a lakosság és a közületi igénylők között. Ebben a számban benne van a 24 közterületi nyilvános ál­lomás is. A hálózat tervezése jelen­leg is tart, ennek alapján fo­lyamatosan küldi ki a tanács a befizetési csekkeket. A tes­tület 1988 IV. negyedévében 6 millió forintot már átutalt a postának, s idén júniusban várhatóan a teljes összeg a dunakesziek rendelkezésére áll majd. A lakosság igénye természetesen meghaladja a konténerközpont kapacitását, de újabb ilyen központ felál­lítására nincs lehetőség. Hosz- szú távon csak a posta épü­letének telefonközponttal való bővítése hozhat megoldást. Szükség van-e egyáltalán a népfrontra?. Pártoktól függetlenek maradnak Sok szó elhangzik ma a nép­frontról. Akadnak, akik meg­kérdőjelezik szerepét, mond­ván, éveken át nem töltötte be funkcióját, hiszen az MSZMP szolgálóleánya volt csupán. Mások még ma is erőt látnak benne, s úgy vé­lik, hogy a mögötte felsora­kozó milliókkal képes a vál­tozások élére állni. Egy azon­ban tény: ha valóban nép­front akar lenni a szervezet, szakítania kell a több évtize­den át bevált gyakorlattal, s új hullámhosszra kell átall­nia. Eddig csak bíráltak Jószerivel ezzel minden nép­frontaktivista tisztában van, így értékelik az elmúlt idő­szak munkáját, s igyekeznek összeállítani az elkövetkezen­dő hónapok, évek tennivalóit. Ez többé-kevésbé sikerül is, hisz programok készitésében óriási gyakorlata van ebben az országbah minden vezető­nek. Hogy mégis mennyiben Segítik a kisvállalkozásokat Management irodák Űj kezdeményezések egész sorával támogatja az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság a szerkezetváltáshoz hozzájáruló kisvállalkozáso­kat. A napokban pályázatot hirdettek a kisvállalkozások innovációs tevékenységét se­gítő információs és tanácsadó hálózat létrehozására, —Vala­mennyi megyében kialakíta­nának egy-egy ilyen szolgál­tató szervezetet; az irodák jól felkészült szakemberekkel, megfelelő technikai, informá­ciós háttérrel, kedvező áron állnának a környék kisvállal­kozásainak rendelkezésére. Ezek a management irodák többek között az innovációs célú kisvállalkozások szerve­zésével, e vállalkozások adó-, h itelpreferencia-rendszerének bemutatásával, az országos műszaki, fejlesztési célkitűzé­sekhez való kapcsolódási le­hetőségek ismertetésével fog­lalkoznának, és elvállalnák a szakterületet érintő tanács­adást, információs kiadványok összeállítását, a szakmai kép­zést, továbbképzést is. A szol­gáltatási hálózatba bekapcso­lódó gazdálkodó szervezetek kedvezményes kamatozású hi­telt kérhetnének az OMFB- től a szolgáltatás feltételeinek megteremtéséhez, vagy a már meglévő bővítéséhez. Ezek a gazdálkodóegységek felvéte­lüket kérhetik az OMFB or­szágos minősítő .listájára is. A listán szereplők szolgáltatásai­kat, az OMFB nyújtotta tá­mogatás segítségével, csök­kentett áron kínálhatják a kisvállalkozásoknak. A pá­lyázat meghirdetése óta már több mint 20 szervezet je­lentkezett. Az információs és tanács­adó hálózat megteremtésén túl a hitelfelvételek könnyítésé­vel is támogatja az OMFB a kisvállalkozásokat. Idén, a második félévtől, az OMFB több bankkal olyan együtt­működést alakít ki, amely­nek keretében a kisvállalko­zások fejlesztési célú hitelei­nek kamatát részben vagy tel­jes egészében átvállalja. Meg­alapozott elképzeléseknél az OMFB a kisvállalkozások fe­dezeti, kezesi garanciáját is vállalja a bankoknál. E cé­lokra várhatóan 100 milliós nagyságrendű összeget fordí­tanak évente a Központi Mű­szaki Fejlesztési Alapból. .Mindkét kezdeményezés ré­sze az átfogó, a vállalkozáso­kat élénkítő programnak. En­nek keretében az OMFB más módon is támogatja majd az innovatív kezdeményezéseket. Nem beleszólni, segíteni akarnak Tanácsok a tapasztalatlanoknak A nyáron — a megyei ta­nács átszervezésének része­ként — megújul a területfe­lelősök munkája is. Dr. Erdé­lyi László, a megyei tanács szervezési és jogi osztályveze­tő-helyettese a következőket mondta az elképzeléseikről: — Nem beleszólni, és nem irányítani akarjuk a helyi ta­nácsok tevékenységét, hanem segíteni szeretnénk őket. Az egyes tanácsoknak a megye- központ túl messzire van. Cél­szerűnek láttuk tehát, hogy ki­alakítsunk egy olyan csoportot, amelynek az a feladata, hogy az általános irányítás szint­ién és a testületi munkában összekötő kapocs legyen a he­lyi önkormányzatok és a me­gyei vezetés között, s komplex tájékoztatással szolgáljon mindkét irányba. Ahhoz ugyanis, hogy ezt a szándé­kunkat eredményesen megva­lósíthassuk, nekünk is több pontos információra van szük­ségünk. Ebben is közremű­ködnek a területfelelősök. Területfelelősök eddig is voltak a megyei tanácson. Kö­zülük azonban egyetlen em­ber, dr. Pálfly Ilona, a szer­vezési és jogi osztály csoport­vezetője végezte főfoglalko­zásban ezt a munkát. — A többiek eddig mintegy társadalmi munkában, a sa­ját napi feladataik elvégzésén kívül vettek részt a terület­felelősi munkában — mondja a csoportvezető. — Rendsze­rint ott voltak a helyi testü­leti üléseken és a falugyűlése­ken. A most szerveződő cso­port feladata ennél sokrétűbb lesz. Az oda-vissza irányuló tájékoztatás mellett állást kell foglalni különféle vitás ügyek­ben és panaszokban, törvé­nyességi felügyeletet kell gya­korolni, továbbá feldolgozni a testületi munkához kötődő irányítási feladatokat és kez­deményezni, segíteni a tanácsi vezetők továbbképzését — hogy csak néhányat soroljak fel a tennivalókból. Mindezt — főfoglalkozásban — egy ti­zenegy tagú csoport csinálná, amelynek tagjai egyenként ti­zenöt-tizenöt helyi tanács te­vékenységét segítenék. Csopor­tom még nem teljes, egyelőre keresem a munkatársaimat. Terveink szerint júliusban kezdjük az új szellemű mun­kát. A területfelelősök évente mintppv 2ÍM—250 tpstiiieti jegyzőkönyvet — s ebben kö­rülbelül 1600 testületi határo­zatot — véleményeznek a tör­vényesség szempontjából. Eh­hez jön még a tisztségviselők ellen beadott panaszok, beje­lentések kivizsgálása, amely­ben persze nem perdöntő a véleményük, hiszen a felada­tuk nem a döntés, hanem az informálódás és az informá­lás. Ez utóbbinak része a konzultációk és a továbbkép­zések szervezése is. E kettő­re a korábbiakban is volt példa; sikeres volt például, amikor gyakorló tanácsi vb- titkárok, illetve tanácselnökök tartottak konkrét példákkal átszőtt foglalkozásokat a ke­vésbé gyakorlott kollégáik számára. Ennek a nagy fluk- tuációjú Pest megyében kü­lönös jelentősége van. Viszony­lag sok a kezdő, tapasztalat­lan tanácsi vezető. A gyakor­latlanság, a bizonytalanság viszont gátja lehet a helyi ön­állóság kibontakoztatásának. A tevékenység segítése, a tanácsi munka színvonalasab­bá tétele — ez a két. egymás­sal összefüggő törekvés az in­dítéka a megyei tanács újabb szervezési megoldásának. K. Gy. váltja be a reményeket, az a végrehajtás során derül ki. Ügy tűnik, sikerült ebben előrelépni Százhalombattán a legutóbbi népfront-aktívaér- tekezleten, amelyen értékelték az elmúlt négy év munkáját, megvitatták a tennivalókat, s megválasztották a szervezet elnökségét és tisztségviselőit. Hogy mire alapozzuk ezt a kijelentést? Az MDF képvise­lője szerint, ha a program­nak csak a fele megvalósul, máris betöltötte a népfront a feladatát. Márpedig a battai MDF eddig jószerivel csak bírált. Kálmán Lászlónéval, a HNF Százhalombattai Bizottságának nemrég megválasztott titkárá­val beszélgettünk, miben vál­tozott a népfront programja a korábbihoz képest. — Alapjaiban szeretnénk megújítani, hiszen eddig nem kapott igazi szerepet a moz­galom, s működése gyakorla­tilag formális volt. Amit csi­nált, az inkább tűnt pótcse­lekvésnek, annak ellenére, hogy ezt a lakosság érdeké­ben tette, s sokszor hasznos­nak bizonyult. Azzal azonban vitatkozni lehet, hogy ez való­ban a népfront feladata volt-e. Persze mindez nem jelenti azt, hogy megkérdőjelezzük azoknak a munkáját, akik ed­dig is aktívan részt vettek a mozgalomban. Nem tehetjük, hiszen idejüket, energiájukat ellenszolgáltatás nélkül az or­szág előrehaladásának hité­ben áldozták fel. Gyakran úgy, hogy tudták: építő javaslataik­nak nem sok foganatja lesz. Ez az akkori politikai helyzet­nek köszönhető. Ám kiala­kulóban van a többpártrend­szer, s ebben a helyzetben sem az új társadalmi, sem a hivatalos szervezetek nem kí­vánnak kapcsolatot teremteni egy hagyományosan működő népfronttal, s valljuk be, tel­jes joggal. A HNF tétovaságá- ra jellemző, hogy a gyors po­litikai változások ellenére az országos vezető szerveket érin­tetlenül hagyták. Ilyenkor per­sze felvetődhet a kérdés: szükség van-e egyáltalán egy ilyen népfrontra? A mai for­mában működőre semmikép­pen, hiszen nem teljesítette küldetését, s nem képviselte határozottan az MSZMP-n kí­vüliek érdekeit. Szükség van azonban egy olyan mozgalom­ra, amely fáradhatatlanul munkálkodik a városok, fal­vak fejlődéséért, ébren tartja a patriotizmust, amely nem­csak beszél a hazafiságról, a hátrányos helyzetűek megse­gítéséről, hanem tesz is. Hiába jön a telefon — A cél tehát világos: a la­kosság érdekeit szolgálva elő­mozdítani a fejlődést. De mi­lyen eszközökkel kívánják ezt elérni? Cipősarok bérmunkában Hegyekben áll a cipők sarka a szentmártonkátai Kossuth Tsz szentlörinckátai üzemében, ahol negyven asszony dolgozik bérmunkában a budapesti Minő Cipőgyárnak. Napi három­ezer pár lábbeli sarkát, talpát készítik el, olykor harminc­negyven darabos egyedi szériát is vállalva Erdősi Ágnes felvétele — Okulva a múlt hibáiból, határozottan elkülönülünk, minden olyan mozgalmi fel­adattól, mely a régi állami és politikai mechanizmusra volt jellemző, s nem vállalunk olyat, amely nem egyezik tár­sadalmi küldetésünkkel. Együttműködésre törekszünk azokkal a társadalmi szerve­zetekkel, amelyek az alkotmá­nyosság keretein belül a vá­rosért, a lakosságért dolgoz­nak, de függetlenek akarunk maradni a pártoktól. — Ezek szerint hiába tele­fonálnak ide a párt bizottság­ról akármilyen ügyben, ha a közösség érdekeivel szemben akarnak befolyásolni, nem hagyják magukat? — Igen, erről van szó. Bár, őszintén szólva, eddig sem avatkoztak bele a munkám­ba. Egyetlenegyszer fog­lalkoztak a népfronttal, ami­kor a pártbizottság napirend­jén a HNF munkája szere­pelt. De mindig segítettek, bármiről volt is szó. (Ez annál is inkább örömte­li tény, mivel a pletykák sze­rint nem Kálmán Lászlóné volt a pártbizottság jelöltje a HNF titkári posztra.) Mi van a szavak mögött? — Persze vannak olyan dol­gok, amik korábban jól mű­ködtek, s ezekhez a jövőben is ragaszkodunk. Ilyenek pél­dául a körzeti bizottságok, mivel az a tapasztalatunk, hogy nélkülük nem lehet jól dolgozni. Jószerivel ők tart­ják a kapcsolatot az embe­rekkel, s különösen a családi házas övezetekben hatékony a munkájuk. Egyébként ez a kapocs az egyik kardinális kérdés. Változtatni szeretnénk azon a szokáson, miszerint a népfrontmunka abból áll, hogy öt-hat aktivista kitalál valamit, s azt megcsinálja. Jól vagy rosszul, az más kér­dés. S közben nem sok köze van az állampolgárokhoz. Ami tennivalónk van, azt közösen szeretnénk elvégezni. A nép­frontban pedig csak tisztség- viselők lennének, akik bizo­nyos feladatok megoldására mozgósítják az embereket. To­vábbra is ragaszkodunk a tár­sadalmi vita intézményéhez. — A programtervezet ré­sze a hátrányos helyzetűekkel való törődés. Aligha akad manapság szervezet, amely ezt ne tűzné zászlajára, hiszen rendkívül aktuális. Maholnap az ország negyede ebbe a ka­tegóriába sorolható. A szép megfogalmazás milyen konk­rét feladatot takar? — Az a célunk, hogy javít­sunk a helyzetükön. Ennek érdekében most például ösz- szegyűjtjük azoknak a név-, sorát, akik alacsony nyugdí­jat kapnak, s kivételes nyug­ellátást kérünk számukra. En­nek az összege elérheti a 6500 forintot. Mi megfogal­mazzuk, megírjuk a kérvénye­ket, és továbbítjuk azokat. A rászorulóknak elvisszük a ki­töltött papírokat, s csak any- nyi dolguk lesz, hogy aláírják. De szeretnénk az ifjúságot is bevonni a munlcánkba, hiszen az ő korosztályukban is sok a kallódó ember, s legjobban a velük egykorúak tudnának rajtuk segíteni. Az elmúlt napokban egyébként sokan be­kopogtattak hozzánk azzal, hogy szívesen dolgoznának valamit a HNF-ben. Ha to­vábbra is megmarad ez az ak­tivitás, reménykedhetünk ab­ban, hogy programunk nem­csak papíron fog létezni. Hi­szen ezt végrehajtani az el­nökség és a népfronttitkár nem tudja. Bár ha mi nem működünk megfelelően, le le­het bennünket váltani. Min­denesetre szükség van a la­kosság segítségére, kezdemé­nyezésére, támogatására. A legutóbbi népfront-aktí- vaértekezleten megválasztot­ták az elnökséget, s újjává­lasztották a városi bizottság titkárát, Kálmán Lászlónét. Bizonyára nem véletlenül... Fiedler Anna Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents