Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-23 / 119. szám
1989. MÁJUS 23., KEDD Szájtátva Elosztják Objektív adottságoknak a következménye, mégis büszkén emlegetik Gödöllőn: itt a legmagasabb a megyében a diplomásoknak a népességen belüli aránya. Amire azt felelhetjük, könnyű ott, ahol az agráregj'etcm, a tanárképző főiskola, a középfokú oktatás éppúgy vonzereje a diplomásoknak, mint a tangazdaság, az ipari üzemek és akkor még szóba sem hoztuk a kutatóintézeteket ... Az egy-egy településen élő, dolgozó diplomásoknak a száma tehát függvénye a gazdaság, az oktatás stb, ottani intézményeinek és azok fejlettségének. Ha ez így vau, akkor természetes: az egy.ik helyen sűrű a bokor, a másikon ritkább. Szájtátva hallja, látja tehát az f ember, hogy hivatalos és nem hivatalos szervezetek különböző rendezvényein milyen szélsőséges megítélés alá esik a felsőfokú végzettségűeknek a száma. Vannak, akik arra esküsznek, hogy kevés, mások arra, hogy sok . , . S persze, ha mechanikusan osztunk, olyan rettenetesen nagy baj nincsen, nem lehet. A megyében a hu- szlonöt évesnél idősebb népességen belül ma már tíz százalék a diplomásoknak az aránya, évtizede viszont éppen csak elérte a hat százalékot. Rámondhatjuk tehát, a fejlődés jelentős, töretlen . . . ahogyan az az ilyen tényekre, adatokra illik. A társadalom szükségletei azonban nem átlagszámokban öltenek testet. Azok, akik elosztják a diplomások számát a megfelelő korú népességgel, tetszésük szerint juthatnak arra a következtetésre, hogy csekély ez az arány, illetve megfelelő, sőt, esetleg túlzott . . . Mihez mérten csekély, megfelelő, túlzott? A szükséglet mindig konkrét, azaz lehetséges, az egyik helyen fölös számban kötnek le diplomásokat, a másikon viszont a minimum sincsen meg . ., S ezek még mindig csak mennyiségek! Holott tudni kellene: akik ahol vannak, ott mit csinálnak, s amit csinálnak, annak mennyi köze van a — diplomához . . . MOTTO Fél öt után lehetnek kommunisták Párt-atlan rendőrök? Elképzelhető. Az ember mindenesetre szeretné a változás kézzelfogható bizonyítékait látni. Vagy helyesebb bizonyíték helyett biztosítékról beszélni ? Egyre-másra hangzik el az az óhaj, hogy a kék ruha ne rejtsen piros könyvet, lépjenek ki a testület tagjai az MSZMP-ből. Dr. Németh Ferencnek, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjének azonban kicsit eltér erről a véleménye. — Szerintem mindenkinek állampolgári joga eldönteni, milyen szervezethez, párthoz tartozzon. Ma már nem kétséges a többpártrendszer élőbb- utóbbi bevezetése, ami egy döntően más szituációt eredményez majd. Ebben az új helyzetben pedig nem az a lényeg, hogy a rendőr ne legyen párttag — akármelyik párt tagja —, hanem, hogy a fegyveres testületek tagjait megkí- rnáljék a politikai küzdelmektől, pártharcoktól. A munkát szakmai alapokra kell helyezni. — Ha jól értem, ön különbséget akar tenni rendőrtisztviselő és magánember között. Vagyis a rendőr napközben pártatlanul végezné munkáját, fél öt után viszont nyugodtan politizálhatna... — Rengeteg példa van erre a világban. Egy finn rendőr, UMBR8AI DELEGÁCIÓ MEGYÉNKBEN A kultúra után a gazdaságon a sor A Néppárt korlátozott földforgalmat akar Független képviselők A Parlamentben hétfőn ülést tartott az Országgyűlés független képviselői csoportja. A tanácskozáson részt vett Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke és Huszár István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnök főtitkára. A képviselők először tájékoztatót hallgattak meg a Magyar Néppárt tevékenységéről, majd több mint háromórás konzultációt folytattak Németh Miklós miniszterelnökkel. A Magyar Néppárt szervezőbizottsága nevében S. Hegedűs László, Márton János és Varga Csaba adott tájékoztatást a szerveződőben lévő pártról és válaszolt a képviselők kérdéseire. Elmondták, hogy a Magyar Néppárt programtervezetét, amelynek gerincét az agrárpolitika reformjával kapcsolatos elképzelések alkotják, a Magyar Néppárt június 11-ére tervezett kongresszusán tárják a tagság elé. Agrárkoncepciójukban a mezőgazdaság fejlesztése összekapcsolódik a magyar vidék fejlesztésével. A Néppárt szerint nincs szükség új földosztásra, ám a tulajdonreform, s ezen belül a földtulajdon kérdésének újragondolása elengedhetetlen a megújuláshoz. A tulajdonreform alapvető feltételének tartják a különböző tulajdonformák egyenjogúságát, az igazi versenyhelyzet kialakulását. A Magyar Néppárt a korlátozott földforgalom híve. Mindenképpen szükségesnek ítélik, hogy a földnek igazi értéke legyen, s elidegenítéséhez a helyi önkormányzatnak minden esetben hozzá kell járulnia. Áz ülés második napirendi pontjaként Németh Miklós miniszterelnök adott tájékoztatást a kormány új gazdasági csomagtervéről, amelyet a kormány a következő ülésszakon terjeszt a parlament elé, majd válaszolt a képviselők írásban benyújtott, illetve szóban feltett kérdéseire. A Minisztertanács elnöke a többi közt elmondta: a csomagtervnek a parlament elé terjesztése a pénzügyi, költségvetési szanálás első állomása. Benyújtásával a kormány megfelelő társadalmi ellenőrzést kíván biztosítani a piaci mechanizmus kiépítése és működtetése fölött. A miniszterelnök hozzátette: a Minisztertanács a múlt év második felében kezdte el azt a munkát, amelynek célja, hogy tisztázzák az ország külső és belső adósságállományát. A követelések és tartozások pontos felmérése ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy reálisan határozhassák meg a feladatokat. mondjuk, politikai meggyőződésétől függetlenül látja el hivatalos tennivalóit, szabadidejében viszont akkor és úgy politizál, ahogy akkar. Ennek se ő, se a társadalom nem érzi hátrányát. — Nem hiszem azonban, hogy összehasonliható lenne a magyar és finn jelen, és főleg nem az a két ország múltja. Mindannyian tudjuk, hogy itt az a kérdés: ha párttagok maradnak a rendőrök, vajon felhasználja-e őket az MSZMP a hatalomért vívott harcban. Bár véleményem szerint erre most nincs reális esély, mégis, felszabadulásunk óta írt történelmünk során előfordult már párszor ilyen. Ráadásul él és működik a sokat emlegetett pártfegyelem intézménye. — Én nem állítottam, hogy az elmúlt években, évtizedekben ne hatott volna a rendőrségi munkában is némi politikai befolyás. Működésünkben azonban mindig a törvényeknek való alárendeltség volt a domináns. Eddig sem lehetett egy-egy konkrét ügybe pártérdekből beleszólni. Ami a pártfegyelmet illeti, csak ugyanezt mondhatom. Nekünk a jogszabályok szerint, és nem pártutasítások alapján kell dolgoznunk. Én úgy ítélem meg, hogy a vezetésem alatt a rendőrkapitányság, munkájában — az MSZMP-tagok .vonatkozásában — akkor volt és van jelentősége a pártfegyelemnek, ha az a határozat, aminek az érvényesítését a párt elvárja, egybeesik a jogszabályok előírásaival is-. — A nagykátai rendőrségen megszűnt a pártalapszervezet. Elképzelhetőnek tartja, hogy a megyei kapitányság is felmond a párttitkárnak? — Elöljáróban szükséges tisztáznunk, hogy Nagykátán nem léptek ki az MSZMP-ből a rendőrök, csupán ezentúl a lakóhelyük szerinti alapszervezetekben tevékenykednek tovább. Az ilyen megoldás szerintem életképesebbnek is tűnik a gyakorlatban. Várható ugyanakkor,' hogy a későbbiekben szintén a lakóterületeken szakmai jellegű, azaz rendőri alapszervezetek jönnének létre. A jövőt mindenképp e rendőri munka teljes depoli- tizálása jelentené. Idő kérdése és a főkapitányság főállási párttitkára is társadalmi munkában látja el feladatat. — ... és kiköltözik eddig irodájából, hisz nem valószí■ nű, hogy a rendőrség valamennyi párt képviselőjének hi vatali szobát biztosítana a: épületben. Visszatérve azon ban néhány gondolatra, még t depolitizáláshoz: megoldható-i vajon tökéletesen ez a kivána lom. Nem lesz-e például súrlódás, konfliktus mondjuk egy MSZMP-tag vezető és szociáldemokrata beosztottja között? — Ha mindenki professzionálisan dolgozik, akkor ennek minimális az esélye. Éppen elég a kötöttség a rendőrségen belül, nem lenne szabad az ilyen okok miatt még a pártválasztás útjába is akadályokat gördíteni. Meggyőződésem, hogy nem a semleges rendőrök, hanem egy politikai befolyástól független rendőrség jelentené az előrelépést. Egy életképes többpártrendszer esetén egyébként nekünk könnyebb lesz működnünk. A különböző érdekek egyidejű hatása remélhetőleg már a törvényhozás szintjén egyensúlyt teremt, a rendőrség végrehajtó funkciója így világosabbá, egyértelműbbé válhat. Falusy Zsigmond (Folytatás az 1. oldalról.) názium olasz tagozatos diákjai Perugiában, az ottaniak Nagykőrösön jártak. A két terület kapcsolatainak általános célja — mondta Balogh László —, hogy hozzásegítsék a fiatalokat a másik ország megismeréséhez, támogassák a turizmus növekedését, és nem utolsósorban hozzájáruljanak az államok gazdasági kontaktusainak erősödéséhez. Ez utóbbi területen azonban maguk a vállalatok, gazdálkodó szervek tehetnek igazán sokat. Pedig a sor már a gazdaságon lenne, hiszen idáig a kulturális és igazgatási együttműködés jóval intenzívebben fejlődött. Pest megye a maga részéről továbbra is kívánja e kapcsolatok kibontakozását. a kölcsönös érdekekre alapozva, minél kevesebb formalitással. A gazdaság fontosságát erősítette meg az olasz delegáció vezetője, Francesco Mandarini, Umbria tartományi tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke is. Mint hangsúlyozta, Olaszországnak Is látnia kell, hogy Európa nem fejeződik be az Európai Gazdasági Közösség határainál, s kifejezte reményét: a megyében politikainak indult kapcsolat kulturális és gazdasági területen is kiteljesedik majd. Lapunk kérdésére válaszolva Francesco Mandarini elmondta, nem tudományos megfontolások irányították Umbria tartomány vezetőit, amikor partnerül Pest megyét választották, csupán azért döntöttek így, mert a két területen közel azonos nagyságú népesség él. A kapcsolatok általános vázolása után a konkrét megállapodásokat, szerződéseket firtató kérdésre feleletül elhangzott: jelentős és intenzív a két terület szövetkezeti mozgalmának közös munkája, ezeket több szerződés is rögzíti. Mandarini úr fontosnak minősítette az ilyen jellegű együttműködést, mert, mint mondta, vonzóvá teszi Magyarországot a többi vállalkozó számára, ha egy cég megtalálja itt a számításait. Végezetül elhangzott, hogy a delegáció döntően gazdasági összeállítása ellenére nem kizárólag erre a területre koncentrált. tárgyalt kiállítások szervezéséről, és egyéb kulturális jellegű cseréről is. Szó van viszont egy olyan formájú kapcsolatról — és erről már megállapodás is született —, amelynek keretében szakmunkásképzőt végzett magyar fiatalok szakmai képzésben részesülhetnének Olaszországban, s megismerhetnék az ottani kisipart. De — hangsúlyozta Francesco Mandarini — véleménye szerint a kulturális és a gazdasági élet nem választható el szigorúan egymástól. M. L. Horn Gyula előadása Egerben Megismerni az igazságot Nagy Imrének és mártírtársainak pere, csakúgy, mint az ítélet a törvénysértések sorába tartozott. Az MSZMP KB történelmi albizottságának rendelkezésére álló bizonyítékok alapján egyértelműen megállapítható: politikai indíttatású koncepciós pert folytattak ellenük. „Ha pedig erről van szó — s erről volt szó —, akkor mindenképpen szükséges és elodázhatatlan, hogy a társadalom, a nemzet igazságot szolgáltasson Nagy Imrének és társainak” — jelentette ki Horn Gyula, a Központi Bizottság tagja, külügyminiszter, azon a politikai vitafórumon, amelyet az MSZMP Eger városi reformkörének szervezésében tartottak hétfőn a dohánygyár kultúrtermében. A magyar diplomácia alig két hete hivatalba lépett új vezetője elemezte a reformfolyamat eredményeit, illetve a magyar megújulási törekvések külhoni fogadtatását. 1956 értékelésére a történelemfeltáró Képünkön a Magyar Néppárt képviselői: Varga Csaba, S. Hegedűs László és Márton János HARMATCSEPPEk Tat us Talán mégis Julival kellett volna eljönnie. Most már mindegy. Ű erősködött, maradj, maradj csak, lelkem, van dolgod bőven, én meg elboldogulok majd valahogy. Nem esznek ott sem embert. Nem. -Leszállt a buszról, ahogyan Juli magyarázta, balra fordult, meglelte az épületet, rajta az öles betűkkel, rendelőintézet. Igaz, először rossz ajtón kopogtatott. Illetve, talán nem is rosszon, de kipenderült onnét egy fehér köpenyes fruska, s elhadarata egyszuszra, „mit kopogtat itt, tatus, nem otthon van, nem látja a kiírást, ne tessék kopogtatni!!” Nyitotta a száját, hogy azt mondja, bocsánat, de a fruska már folytatta, „hol a papírja, mutassa, nem is ez az ajtó, hanem a másik, menjen oda, tatus, de ne kopogjon, majd kiszólnak...” Nehezen betűzi ki ezeket a feliratokat az ajtókon. Gyenge a szeme. A szeme is. Hetvenkilenc múlt. Sok, sok, sok! Majd odafektetik Boriska mellé, s akkor... Akkor már minden jó lesz, egyszerű lesz. Addig? Juli nevet rajta, ha ilyenről beszél. „Ugyan már. Papi! Hát mi lenne velünk maga nélkül?” Ki hitte volna, hogy egyszer majd az unokával él egy fedél alatt? Juli. Mennyi a gondja azzal a három kis csibésszel! Három fiú! No, ha lányok lennének, az sem lenne baj, de így még jobb. Bajkóné mondta is, „hát három ilyen dédunoka mellett könnyű magának legénynek maradni, Feri!” Bajkóné. Milyen jóban voltak Borissal! Hát hiszen igaz, együtt gyerekeskedtek ... A fruska hangja rezzentette fel gondolataiból. Tálcán kávéspoharakat vitt, úgy szólt oda, „majd itt beveszik a papírját, tatus ...” Mennyi idős lehet ez a lány? Húsz, huszonegy? Vagy annyi sem? Ült a pádon, nézte a kopott festéket. Kevesen voltak. iV-ott ü't csak egy-egy ember a folyosón. Akkor hamar sorra kerül. Juli azt mondta, „addig fogok idegeskedni, míg haza nem jön, Papi, akkor meg miért nem mehetek magával?” Talán a déli busszal hazaindulhat. Talán. Itt volt ö nyitás után rögtön. De eltelt már egy óra. Es még semmi. A papírját sem kérték. Talán most... Nyílott az ajtó, magas, ötven körüli férfi jött ki, sietős léptekkel ment, leült a folyosó hajlatában. Ide való lehetett, hiszen fehér köpeny volt rajta. A doktor? Hát hiszen akkor ő várhat! Talán mégis kopogni kellene? Honnét tudják, hogy ö itt kint vár? Jó helyen vár ö? Hiszen azok már régen elmentek, akiket megérkezésekor látott a többi ajtónál! Talán mégis jó lett volna, ha Juli jön. ö már biztosan eligazította volna a dolgokat... Gyűjtötte a bátorságot: mégis bekopog. Ott szorongatta a papírokat a kezében, bőrének párája apró mélyedéseket hagyott a felső lapon. Hozhatott volna könyvet. De akkor szemüveg is kellett volna. S gondolta, hogy ennyi ideig vár majd? Nem járt ő itt soha. Ami doktor kellett mostanában, arra ott volt az a kedves teremtés, az Olga doktornő. Előtte meg? Nem látta öt orvos, csak a sorozáskor ... Végre nyílt az ajtó, fiatal nő nézett ki, azt kérdezte, „ide vár”, s választ sem kérve folytatta, „adja ide a papírját”. Nyújtotta, a nő elvette, nem mondott semmit, eltűnt az ajtó mögött. A fruska jött megint, nevetgéltek egy másikkal, rácsodálkozott, „jé, hát maga még mindig itt van, tatus?!" Rázta a fejét a fruska, mint aki nem érti a dolgot, benyitott az ajtón, de nem lépett be, csak onnét, a küszöbről szólt be, „te, Jutka, ez a bácsi itt van már reggel óta...!” Nem értette, mit felelt a másik nő. A fruska becsukta az ajtót, akkor mondta, „a főorvos úr majd jön, akkor majd behívják...” Hát persze. Majd. Akkor mégiscsak a doktor volt az a magas férfi. Mikor jön vissza? Most már ö nem fogja elérni a déli buszt. Juli felírta, utána mikor megyen a következő. Melyik zsebébe tette azt a papírt? Mészáros Ottó munka jelentőségét hangsúlyozva tért ki a külügyminiszter. Közelmúltunk megismerésének ugyan nem elsődleges célja, de rendkívül fontos része az 1956-os események tisztázása. A 33 évvel ezelőtt történteknek ugyanis különleges jelentőséget ad, hogy 1956 októberében — mélységét és méreteit tekintve — a szocialista világrendszeren belül egyedülálló kísérlet történt Magyarországon a sztálini modell meghaladására. Ez már önmagában is arra kötelez, hogy a tényeket valódi mélységükben, az igazságnak megfelelően ismerjük meg. Hasonlóan fontos következtetés, hogy ma sem haladhatunk végig a magunk választotta úton, ha nem orvosoljuk az összes 1956 előtti és utáni törvénysértést. Ennek tudatosítása különösen aktuális június 16-ra, Nagy Imre és társai temetésének közeledtével. Tragikus sorsukért nemzeti igazságszolgáltatást szorgalmazva Horn Gyula arra is figyelmeztetett: az áldozatoknak oly módon kell igazságot szolgáltatni, hogy az ne a nemzeti viszályt, a gyűlölsé- get szítsa, hanem ellenkezőleg, a nemzet méltóságát erősítve a megbékélést szolgálja. Horn Gyula hangoztatta: a nemzetközi tényező október 23-tól végig jelen volt az események menetében. (Nem is beszélve arról, hogy 1956 előtt a magyar vezetés tagjainak kiválasztását Moszkvában és nem Budapesten döntötték el.) Nagy Imre október 30-tól folyamatosan kapcsolatban volt a Magyarországon tartózkodó szovjet vezetőkkel, köztük Andropov nagykövettel. Minden külpolitikai lépését — beleértve a Varsói Szerződésből való kilépést és a semlegesség kihirdetését — velük egyeztette. Mindabban, ami november 4-e után történt, ugyancsak óriási szerepe volt a nemzetközi tényezőknek, s nemcsak a Szovjetunió külpolitikájának, hanem mindenekelőtt a többi szövetséges magatartásának. Mint ismeretes, Románia csapatokkal kívánt részt venni a rendteremtésben, a többiek pedig fizikai leszámolást követeltek a felkelés résztvevőivel szemben. Minek magyarázzam? Ismerjük mindnyájan ezt az érzést. A zavart, a bujkáló bizonytalanságot, a járőr láttán belénk maró kétséget, hogy hátha nincs rendben valami. Évtizedekig ült telkünkön ez a bénult keiet-curópai kiszolgáltatottság. Testet öltött rossz lelkiismcretként tűnt fel a sarkon a rendőr, a hatalom szimbólumaként, melynek ha foglyai nem is, de alávetettjei voltunk. Persze, mondják, lecsengtek már azok az évek, a rendőrség nagyot változott.
