Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-22 / 118. szám

1989. MÁJUS 22., HÉTFŐ Reformkörök országos tanácskozása Pozsgay Imre dedikál (Folytatás az 1, oldalról.) új politikai struktúrának. De — mint javasolta — a több­pártrendszert ne tekintsük a demokrácia alapértékének, fokmérőjének, hanem kapcsol­juk össze más reformokkal. Például rövid időn belül gaz­dasági kitörésre van szükség. Tárgyalni kell mindenkivel, aki felelősen gondolkodik, fe­lelősséggel viseltetik a nemzet sorsa és jövője iránt. Ki kell mozdítani a tárgyalásokat a holtpontról. Kijelentette: az ország jelenlegi válsághelyze­téhez a párt is jelentősen hoz­zájárult. A nyomasztó teher­től meg kell szabadulni. Gondjaink megoldásához soha olyan jó nemzetközi feltételek nem voltak, mint ami most Európában kialakult, Keleten és Nyugaton egyaránt. Ami ma Magyarországon történik, az nemcsak magyar ügy, ha­nem európai üggyé vált: ez a felelősség határozza meg tet­teinket — mondotta végezetül Vastagh Pál. Nem minden párttagnak kell szemlesütve járni Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter szerint a re­formkörök országos tanácsko­zása arra is válasz, hogy az MSZMP-nek van olyan nagy létszámú része, amely nem kényszerül a fal mellett, szem­besülve közlekedni ebben az országban. Éppen ezért — foly­tatta — kimondhatjuk és nyíltan vállalhatjuk, hogy a reformköröket — miközben a horizontális szervezés új for­máját tudták felmutatni — nem szervezeti, hanem nem­zeti célok vezetik. Pozsgay Imre szerint az MSZMP-nek nincs más útja, mint a reformfelismerés, mert minden másfajta alternatíva katasztrófához vezethet. Pozsgay Imre végezetül ki­jelentette: a vita szelleme, gondolatköre, elszántsága mindannyiunknak bátorítást adott politikai vállalkozá­sunkhoz. További eltökéltség­gel az MSZMP ismét megvált­hatja belépőjét a társadalmi bizalom világába, s ez garan­tálni fogja, hogy újra fontos tényezői legyünk a nemzeti kiegyezésnek. A késő esti órákban még ja­vában tartott a tanácskozás, amikor Pozsgay Imre és Vas­tagh Pál nemzetközi sajtótájé­koztatót tartott. A legtöbben aziránt érdek­lődtek, hogy egyetért-e Pozs­gay Imre egy novemberi rend­kívüli pártkongresszussal, a választások idei megtartásá­val. Az államminiszter ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: maga még csak most mérle­geli a különbséget egy eset­leges pártkonferencia és egy előrehozott kongresszus között, de nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a párt­tagság, s most már a hivatalos pártszervek jelentős része pártkongresszust követel. Ez a kérdés valószínűleg a KB jövő heti ülésén is szóba kerül. Az államminiszter szerint az MSZMP egyoldalúan nem mondhatja ki a választások kiírását, s nem fűződik érde­ke ahhoz sem, hogy még ki nem fejlett, gyenge partner­pártokkal vagy ellenfelekkel induljon a következő választá­sokon. Ez ugyanis — véleménye szerint — nem oldana meg semmit, tovább folytatódna a legitimációs válság. Mint mondotta, ő személy szerint az MSZMP-t a jövő­ben nemcsak a tárgyalásokra alkalmas pártként, hanem győzelemre is képes pártként képzeli el. A jelenlegi álla­potában azonban ez a párt nem nyerné meg a választá­sokat. A pártnak ki kell dol­goznia a választásokra a prog­ramját, s azt a nyilvánosság előtt hiteles politikusokkal és nem párthivatalnokokkal kell képviselnie. A reformkörök jövőjéről, egy esetleges pártszakadásról szólva kiemelte: nem feltétlen a reformereknek kell elhagy­niuk a pártot, más megoldás is elképzelhető, például az, hogy azok vonuljanak ki, akik nem értenek egyet egy megújuló párt programjával. ................ .. V asárnap délben nagygyű­léssel fejeződött be Szegeden az MSZMP-reformkörök első országos tanácskozása. Az új­szegedi szabadtéri színpad há­romezer személyes nézőtere zsúfolásig megtelt. A nézőté­ren helyet foglaltak Nyers Rezső és Pozsgay Imre állam­miniszterek, Vastagh Pál, a Csongrád megyei pártbizott­ság első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai. A szombati plenáris ülések, valamint az öt szekcióban végzett munka alapján vasár­nap reggelre a szerkesztőbi­zottság összeállította a plat­formtervezetet. Lovászi Jó­zsef, a Csongrád megyei re­formkor képviselője olvasta fel a tanácskozáson elfoga­dott közleményt. A reformkörök meggyőző­dése szerint a szegedi konfe­rencia újabb lendületet ad az MSZMP-n belüli reformmoz­galomnak, elősegíti a párt megújulását. A platformtervezet szerint Nagy Imre, az MSZMP alapí­tó tagja, az ország 1956-os törvényes miniszterelnöke po­litikai koncepciós per áldoza­ta lett. Az MSZMP reformkö­reinek országos tanácskozása a felelősök helyett is megköveti a hozzátartozókat, egyúttal ja­vasolja. hogy az MSZMP Köz­ponti Bizottsága még a június 16-i gyászszertartás előtt eb­ben a szellemben foglaljon ál­lást. A reformkörök képvise­lői részt kívánnak venni Nagy Imre és társai temetésén. Világos hajózási tervet, felelős kormányosokat A továbbiakban a platform­tervezetben a reformerek le­szögezik: fel kell lépni a teljes megbénulást, és erre hivat­kozva a hatalomátvételt célzó törekvésekkel szemben. Az MSZMP káderpórtból váljon marxista elkötelezettségű, baloldali közösségi párttá, amely merít a huszadik száza­di szocialista mozgalmak és a polgári progresszió értékeiből is. Szakítson a demokratikus centralizmussal, működését a teljes pártdemokrácia jelle­mezze. Szükségesnek tartják a reformkörök a névváltozta­tást. Az új névben tükröződ­jön a megújult párt demok­ratikus szocialista jellege. Az útkeresés után most a re­formok teljes körű megvalósí­tásának időszaka következett el — jelentette ki Nyers Re­zső, akit a hallgatóság nagy tapssal köszöntött a pódiu­mon. Rámutatott: nem forra­dalomra, hanem forradalmár szellemű és forradalmár bá­torsággal végrehajtandó struk­turális reformokra van szük­ség. Egyetértett azokkal a véle­ményekkel, hogy az állami szocializmust, amelyben az ál­lam irányította, vagy legalább­is akarta irányítani a társa­dalmat, fel kell váltani egy más típusú szocializmussal, amelyben helye van a piaci gazdálkodásnak, az emberek valóságos nézetei kifejtésének, a képviseleti alapon nyugvó többpártrendszernek, az ön- kormányzati szabad tevékeny­ségnek. A szocialista értékek meghatározó szerepe mellett helyet kell kapniuk az olyan polgári értékeknek is, mint az egyén, az állampolgár szabad­sága. Nyers Rezső az ország hely­zetét egy viharos tengeren veszteglő hajóéhoz hasonlítot­ta. Szerinte ahhoz, hogy ebből a viharból kikerüljünk, vilá­gos hajózási tervre, felelős és magabiztos kormányosokra, a tisztek és a legénység közötti bizalomra és együttműködésre van szükség. Nyers Rezső után Pozsgay Imre kért szót. — A reformkörök — mond­ta Pozsgay Imre — nem epi­zódszerepet töltenek be a párt életében. Olyan kiteljesedő mozgalmak, amelyek az MSZMP-nek emberséges, ön­vizsgálaton alapuló és korábbi szervezeti kereteit meghaladó politikáját biztosítják. A re­formkörök révén, valamint a párt szerkezetének átalakítá­sával — amelynek talán ép­pen egy kongresszus lenne igazán hiteles és törvényes formája — egy korábbi sajá­tos hivatástudatot meghaladva lehet meggyorsítani a beillesz­kedést az ország többpárt­rendszerű képletébe. Pozsgay Imre végezetül utalt arra, hogy négy és fél évtizeddel ezelőtt a magyar progresszió Szegeden fogal­mazta meg, s tűzte zászlajára a jelszót, hogy lesz magyar újjászületés. Ez a zászló itt is, országszerte is lehanyatlott. Felemelésére a reformkörök mozgalmán át talán újra, s ta­lán utoljára adatik meg a le­hetőség. Remélhetően újra ki­mondható: lesz magyar újjá­születés — fejezte be hosszan tartó tapssal fogadott beszédét Pozsgay Imre. Ki van hasznára a megújulásnak? A reformkorok országos tanácskozásán meglepődve láttam, hogy a Pest megyei reformkörök tagjainál talán nagyobb számban voltak jelen a városi pártbizottságok munkatársai, vezetői. De ott volt Lénárd László, a me­gyei pártbizottság titkára is. Mi több, zakója hajtókáján ott virított a reformkörök emblémája is. 41 Csak most Szegeden, vagy otthon is viselni fogja a jelvényt?' — Mivel nem vagyok egyik reformkörnek sem a tag­ja, nem is tudom, jogos-e hordanom. De a reformeszmét, a párt megújulásának szükségességét magam is elfoga­dom. Ami a konkrét kérdést illeti, sokan meglepődné­nek, ha a legközelebbi pártbizottsági ülésre így vonulnék be. Ennek ellenére lehet, hogy mégis viselni fogom. 9 Na nem tagja reformkörnek, bizonyára személyes érdeklődés vezette Szegedre? — Valóban kíváncsi voltam arra, hogy mi történik itt, de most konkrétan a végrehajtó bizottság megbízá­sából gyűjtök tapasztalatokat. © Ezen a tanácskozáson éles kritika kereszttüzében állt a párt mostani struktúrája, testületéi és apparátu­sa. ön szerint képes-e a mi megyei pártbizottságunk re­formprogramot megfogalmazni, annak szellemében dol­gozni? Csak emlékeztetek rá, néhány hónapja a testület még elvetette a megyei pártértekezlet gondolatát, most a reformkörök, s több más megye testületével ellentétben kongresszust nem akarnak. — Szerintem a párton belüli demokrácia kiterjedésé­nek örvendetes bizonyítéka, hogy a tagság akarata nyo­mán a testület képes felülbírálni saját korábbi döntéseit. 9 Csakhogy így túlságosan lelassul a megyében a re­formfolyamat. A tanácskozáson éppen ezért követelhetik a pártapparátus lecserélését, a testületek ujjáválasztását. — Nem vitás, hogy most, amikor korszakokat már na­pokban mérünk, nem mindenki képes vagy nem is al­kalmas arra, hogy átprogramozza magát. Arra is van példa, hogy van, aki megtenné, alkalmas rá, de környe­zete ennek a megújulásnak már nem ad hitelt. Persze ez nem egyszerűen egyéni problémák sora. Az ország, a párt jövője a tét. Túlságosan sokat nem gondolkodhatunk a nemzedékváltáson, hiszen nem az ország van a pártért, hanem fordítva, a párt a nemzetért. # Mi legyen tehát az MSZMP hosszú ideje funkcióban lévő, reformgondolkodásra már nem képes kádereivel? Maguktól aligha fognak a vezetésből kivonulni. — Rákényszerítheti azonban őket a közvélemény, adott esetben a „központi akarat”. A párt régebbi tisztség- viselői, munkatársai naponta maguknak is felteszik a kérdést, hogy képesek-e hasznára lenni a reformnak, a párt megújításának, vagy csak követik az eseményeket, s már eljárt fölöttük az idp. Ezen mint mások, magam is sokat gyötrődöm. Persze nem szabad politikai kanni­bálokká sem válnunk. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy túlnyomórészt olyan emberekről van szó, akik ugyan egy másik követelményrendszerben, de becsüle­tesen tették a dolgukat. Biztosítani kell a közéletből való tisztes visszavonulás lehetőségét. 9 A tanácskozáson melegen üdvözölték, hogy Tolna megyében tárgyalás kezdődött az MSZMP és az ellenzéki politikai szervezetek között. Van-e nálunk is ilyen szán­dék? — Szentendrén már volt egy — bár sikertelen — kí­sérlet. A megyei pártbizottság minden esetben helyesli, támogatja az ilyen kezdeményezéseket. 9 És miről kellene véleményt cserélni? — Helyi és országos kérdésekről egyaránt. Például ar­ról, hogy miként történhet meg békésen a hatalmi át­menet. milyen legyen a politikai pártok viszonya. Azaz a demokrácia hétköznapjairól. Ma még az ellenzéki pár­tok sok helyen csak alakulóban vannak. Bármilyen fur­csa, nekünk is érdekünk, hogy megszerveződjenek, szer­vezeteik kiépüljenek, megfogalmazhassák, hogy mit akarnak, s ne érezzék fenyegetve magukat. Csak akkor tudunk higgadtabban, megfontoltabban szót váltani. Csulák András Négyből kettő, majd ismét négy (Folytatás az 1. oldalról.) Hévízgyörkön sok család az úttörőavatás után együtt ér­kezett a művelődési házban kialakított szavazókörbe._ Itt a többi településtől eltérő mó­don számolják a szavazato­kat. Nem a választásra jogo­sultak, hanem a megjelentek ötven százalékánál több igen szavazat elegendő. A kívülálló, aki csupán a racionális szempontok alap­ján mérlegel, bizony értetle­nül állhat a hévízgyörkiek el­határozása előtt. Hogy vajon miért most akarnak válni Bagtól, amikor 15 millió fo­rintnyi tartozást örökölnek meg, hiszen a közös tanács a hévízgyörki iskola miatt adó­sodott el. ök viszont bizakod­nak, jövőre már kapnak cél- támogatást, s a csaknem há­romezer lakosú település la­kóiban hihetetlenül sok ener­gia van. Rúdon Varga Sándor, a vá­lasztási elnökség elnöke fogad. Szavazó már aligha érkezik, hiszen közeleg az urnabontás ideje. Az elnökség tagjai most éppen a betegeket látogatják végig a téesz furgonjával. — Tulajdonképpen mind a két községben felvetődött az önállóság igénye, igaz a peri­etekben hamarabb — mond­ja Varga Sándor. — Ezért alakult úgy, hogy most mind­két településen szavaznak az állampolgárok. Elkísérjük a mozgó urnát. Kökény Ferencék portáján nagy a sürgés-forgás. Lako­dalom lesz a lányos háznál. Már áll a sátor, szállingóznak a vendégek, az ifjú pár is bár­melyik percben visszaérhet a fényképésztől. Hátul tucatnyi asszony sürgölődik az üstök körül. — Annyi itt a dolog, még készül a százhatvan vendég számára az ebéd, vacsora, fo­gadni kell őket. Ezért kértük, hogy hozzák ide az urnát. Látja, nem volt haszontalan — mondja az örömanya —, vagy harmincán szavaztunk itt egyszerre. Ugyan még bizonytalan a választás kimenetele, de úgy tűnik, válás esetén az osztoz­kodás körül nem lesz sok vi­ta. A penciek 1000 forintos te- hója bankszámlán gyűlik és kamatozik, tartozása pedig nincs a közös tanácsnak. En­nek ellenére a kis tanácsi ap­parátust aligha lehetne úgy szétosztani, hogy azt ne szen­vedje meg az ügyintézés szín­vonala. Ha az elnök társadal­mi lesz, vb-titkár akkor is főállású kell. Pencen bizony kis zavar tá­mad érkezésünk nyomán. Jó tíz percet kell várnunk, amíg a választási elnökség eldönti. „nyilatkozik-e” a sajtónak. Végül Králik Istvántól, a vá­lasztási elnökség vezetőjétől megtudhatjuk, hogy a 984 sza­vazásra jogosultból legalább 493-nak kell igennel szavazni, s hogy tizennégy beteget, idős embert otthonában kerestek fel az elnökség tagjai. — Hibás döntés volt az 1975-ös egyesítés — kezdi Ko­vács László, a verőcei válasz­tási elnök. — Kismarossal vontak össze, két évre rá Szokolyát, 1979-ben Kóspalla- got is megkaptuk társközség­nek. Verőcén a tizennégy év alatt nem volt tanácsülés,, mindig Kismaroson tartottuk. Furcsán alakult a tanácstag­ság létszámaránya. A mi ti­zennégy szavazatunkkal szem­ben egységesen 9 szokolyai, 7 kismaros! és 5 kóspallagi állt. Rendre kisebbségben marad­tunk. Az elszakadás érdeké­ben mindössze négy nap alatt 1250 érvényes aláírást gyűj­töttünk össze és a február 6-i falugyűlés is Verőce kiválása mellett volt. Az áprilisi ta­nácsülés mégis úgy döntött, hogy szavazni kell. Hát ezért vagyunk most itt. Hogy mi lesz a társközsé­gekkel, azzal a verőceiek nem sokat törődnek. Ügy hírlik, már Kismaroson is gyűjtik az aláírásokat. Lehet, hogy ha­marosan a négyből nem kettő, hanem ismét négy lesz? Ilyen különös az államigazgatási matematika. Köztudott, hogy Üröm és társközsége, Pilisborosjenő kö­zött több tényező is előidézte azt a viszályt, ami a népsza­vazáshoz vezetett. A jenőiek sérelmezték, hogy nincs hely­ben a tanács, hogy az ürö­miek miatt kell a négyszáz kilovoltos távvezetéket a falu határában megépíteni. Ám az ürömiek sem érezték felhőt­lennek az együttműködést, mivel úgy vélték, hogy a ki­sebb falunak több lehetősége van a gyarapodáshoz, hiszen nagyobb részt kapott a fej­lesztésre fordítható pénzből. Sofrán András 83 esztendeje alatt sokat látott, tapasztalt, s úgy vélte, hogy az egyetlen megoldás, ha különválik a két község. — Húsz esztendeig gondno- koskodtam a régi kultúrház- ban, s mikor lebontották, át­vitték a székeket, az asztalterí­tőket, a zongorát Ürömre. Erre nem kerül sor, ha nincs ösz- szevonás. Az a legtisztább, ha külön éli az életét a két köz­ség. Juhász Jánosné, a HNF he- l^i titkára gyakorlatiasabb szemszögből ítélte meg a helyzetet: — Nem vagyok optimista, s attól tartok, hogy akkor sem fog mindenki többet tenni, s zászlót;,b.ontva dolgozni a köz­ségért, ha különválunk. Őszin­tén szólva, aki akart, eddig is tehetett a faluért. Sokan azt hiszik, hogy ezzel megoldódik a bajok zöme. Pedig az ön­állóság azt is jelenti, hogy ön­álló tanácsot, apparátust kell majd fenntartani. Ehhez fel kell újítani egy épületet, ami legalább félmillió forint. ■A" Estére kiderült: nem jött be mindenhol a papírforma. Csévharaszton a választásra jogosultak 67 százaléka sza­vazott igennel. Hévízgyörkön az 1546 érvényes szavazólapon 1513-an az igent húzták alá, ez 97 százalékos eredmény. Furcsa helyzet állt elő Rád és Penc esetében. Míg Rádon csaknem 70 százalék, volt az önállóság mellett voksoló, Pencen, ahol kevesen is vet­tek részt a szavazáson, csak a választásra jogosultak 3S és fél százaléka mondott igent. Ve­rőcén a szavazók csaknem 35 százaléka az önállóságot vá­lasztotta. Az 1759 szavazásra jogosult pilisborosjenői közül 958 jelent meg és 901 a válás mellett voksolt, ez 51,2 száza­lék, vagyis elegendő volt. A helyi szavazások eredmé­nye alapján az Elnöki Tanács határoz a települések önálló­ságáról, Rác és Penc esetében pedig dönt arról, hogy közös tanácsú marad-e a két tele­pülés. Máza—Fiedler Rádon a házasságra készülő ifjú pár és a násznép háznál szava­zott a válásról. Felvételünkön Kökény Fcrencné, az örümanya adja le voksát (Erdősi Agnes felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents