Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-18 / 115. szám

A CSERE Á T ávolinak, politikai hőskorszaknak tűnhet az az amikor a Világosság hasábjain (1987. 3. szá Pozsgay Imre úgy nyilatkozott, hogy „lopal^s dó, rejtőzködő reformot akartunk végrehajtani." Va-'' Iamivel több, mint két esztendeje csupán... Ahhoz mérten nem hogy lopakodnia, rejtőzködnie kellene a reformnak, hanem egyre égetőbbnek látszik megtisz­tulása: az aranyszemcsék elkülönítése a zagytól. Szerény berendezésű tanácsteremben töprengek ezen, miközben egy társadalmi bizottság javaslata alapján a tanács végrehajtó bizottsága utcanév-módo­sításokról tárgyal. Divat ez most. Magam ugyan nem tudom, mi nagy baj lehet az Üttörő, az Április 4-e, a Gorkij utcával és a hasonlókkal, miért kívánkozik — a társadalmi bizottság előterjesztése szerint — „a la­kosság egyöntetű akarata alapján" új név az utcatáb­lákra, de mint hallgatóság, hallgatok. A testületi ta­gok sem mutatnak különösebb aktivitást. Egyikük vi­szont megkérdezi: ki fedezi a házszámtáblák cseréjé­nek költségeit? Az utcanévtáblák cseréje: tanácsi pénz. A házak tábláié? A tulajdonosok állják? Most, amikor minden fillér kiadás miatt az emberek felhördülnek?! És a személyi igazolványokban a névváltozás átveze­tése? Az egyéb iratokon? Meghökkenve néznek a töb­biek: tényleg! És gyorsan kimondják: halasztás a kö­vetkező ülésre. Addig a társadalmi bizottság tájéko­zódjon ... Lépjünk egy nagyot. Előttünk a vita a nemzeti cí­merről. Melyik legyen, a Kossuth-féle, a koronás ... Számítások szerint a címercsere — nem tévedés! — hét és fél, nyolcmilliárd forintot emészt fel. Cserére szorulnak az útlevelek, a személyi igazolványok és más_ okmányok éppúgy, mint a bélyegzők, a külön­böző nyomtatványok, hivatali, intézményi cégtáblák, egészen az egyenruhák gombjaiig. Nyolcmilliárd ... Most, amikor ugye, sem a lakosság, sem a költségvetés nem boldogul a „felesleges” millióival, milliárdjai- val... Ezek szerint? Elleneznénk az utcanévtáblák cseréjét éppúgy, mint a címerét? Nem erről van szó. Csupán arról, hogy valaminek nemcsak az elejét, ha­nem a végét is látni illik, látni kell. Látni: ára, pénz­ben mért költsége van a cserének. Mennyi az a nyolc­milliárd? Majdnem annyi, amennyit 1988-ban össze­sen kifizettek gyermekgondozási segélyre és díjra. Egy másik eset, a fordítottja az előbbinek. Fel-fel- habzó reformlendületünk elsodorni látszik — ilyesmi­re nincsen pénz most felkiáltással — a soron levő, a nemzetközi rendbe illeszkedő népszámlálást. Legyen helyette csak tízszázalékos, ún. renprezentatív mintá­ra támaszkodó összeírás. Amire a szaktudományok érintettjei azt mondják, súlyos társadalmi-gazdasági károk és beláthatatlan hatások keltője lenne a nép- számlálás elhagyása, mert lehetetlenné válna a terve­zés ... Pedig milyen népszerűén, milyen reformosan hangzik: az állam ne költsön ilyen összeírogatásokra! S orolhatjuk tovább. Ne költsön a rendőrségre; ne tűrje a bűnözés terjedését. Ne költsön az igazga­tásra; legyen gyors és hatásos az állampolgár ügyeinek az intézése. Szabjon gátat a vezetői jövedel­meknek; ösztönözze azokat, akik kihúzzák a gazdaság szekerét a kátyúból. Ne adja el a nemzeti vagyon egy részét az üzemekkel; mielőbb történjen már valami a szerkezetváltás érdekében. Radikálisan csökkenjen a politikából élők száma; legyenek függetlenítettek a képviselők. Különböző középületeket adjanak át tár­sadalmi hasznosításra; az új szerveződéseknek hely, székház kell. Ezeknek a soroknak az írója akkor is azt mondta, amikor nagyon-nagyon nem illett ilyesmit mondani: a pártmunkában, mint társadalmi tevékenységben, csak minimális szerepe lehet a minimális létszámú függet­lenített apparátusnak. Most még inkább ezt mondja: írja. Helyesnek tartaná, ha szinte minden politikai ér­tekezletre. tanácskozásra — a községi, a megyei tanács ülésére éppúgy, mint az MSZMP Központi Bizottsá­gának tanácskozásaira — munkaidőn kívül, illetve munkaszüneti napon kerülne sor. A társadalmi mun­ka ugyanis így lenne társadalmi munka, persze van­nak kivételek. A Minisztertanács ülése például, vagy az Országgyűlés tanácskozásai, mert azok valójában „munkahelyi” értekezletek: akként kezelendők. Ezek­nek a soroknak az írója meggyőződéssel állította, ál­lítja: egy-egy társadalmi, politikai szervezetnek a sú­lyát, tekintélyét nem apparátusának a nagysága, szék­házának a szépsége adja. Egyetért azzal, hogy a józan ész diktátuma érvényesüljön minden ilyen kérdésben. Ugyanakkor meghökkenve tapasztalja, miként „felej- tődik” el bizonyos követelések megfogalmazásakor: az MSZMP-nek a tagdíjakból évtizedeken át hatalmas összeg volt a bevétele, azaz, ami abból keletkezett va­gyonként, az bizopy „magántulajdon”; a párt tagsá­gáé. Azért, mert a csere árán töprengünk, szándékosan kerüljük az elvi-politikai kérdéseket, megragadunk a tárgyi világnál. Az utcanévtábláknál, a szavazásra bo­csátandó címerjavaslatoknál, a függetlenített appará­tusoknál, ám ezek is érzékletesen megmutatják: ve­szedelmes vaksággá lehet az a tompa látás, amely pol­gárjogot kapott a mai belpolitikai gyakorlatban. Meg­győző lépés lenne például, ha az MSZMP és minden más szervezet kizárólag a tagdíjaiból gazdálkodna. Ez­zel szemben viszont egyre többet hallani arról, az el­lenzékiek — a mai helyzetben nem alaptalanul — mi­féle részesedést követelnek a költségvetési juttatások­ból... A közember viszont azt gondolja, az ő pénzét osztogatják majd megint, csak éppen többen és több­felé, mint korábban. Az ilyen apró, szinte mindenna­pos tapasztalatok — és ki tagadhatná: egyre több van belőlük?! — azzal a veszéllyel járnak, hogy az embe­rekben, a sokat, emlegetett tömegekben növekszik az ellenérzés általában a reformmal, a reformokkal, min­denféle változással szemben. A külsőségekre korláto­zódó reform ugyanis nem reform, csupán annak a lát­szata. S korábbi látszatokat mai látszatokra cserélni aligha akarnak azok, akik egyre nehezebben élnek. B evezetésként Pozsgay Imre szavait idéztük. Ugyan­abban az interjúban azt is megállapította: „ ... nagyon félek, hogy ha nem lesz igazi pár­beszéd a néppel, nyílt vita a reform kínálta lehetősé­gekről, akkor megtörténhet, hogy ...az emberek ba­bonás kapcsolatot teremtenek reform és a tapasztala­taikban levő rossz események között”. A félelem két év elteltével sem felesleges. Sőt! Mert nem tudni, kik mit mire cseréltek, cserélnek a reform köpönyege alatt, s hogy a cserék árát kik kivel szeret­nék, kívánják, akarják megfizettetni...?!' Mészáros Oltó VtlflG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! XXXIII. ÉVFOLYAM, 115. SZÄM Ára: 4.!tO fariul 1989. MÄJUS 18., CSÜTÖRTÖK Gorbacsov pskinji sajtóértekezlete Uj szakasz a kapcsolatokban Az utóbbi évtized legnagyobb tömegtüntetése miatt Mihail Gorbacsov nem a kínai parlament épületében, hanem a Tjao- jutajban, a kormány vendégházában tartotta meg szerdai nem­zetközi sajtóértekezletét, amelyre a kínai—szovjet csúcstalál­kozóról tudósító, több mint ezerkétszáz újságíró közül csak valamivel több, mint ötszáz jutott el. A szovjet vezető elégedetten mondotta, hogy kedden nagyon nyilatkozott kínai látogatásá- aktív és tartalmas megbeszélé- nak eddigi eredményeiről. El- seket folytatott Teng Hsziao­Grósz Károly látogatása a nyugati határon Szerdán egész napos látoga­tásra a nyugati határra érke­zett Grósz Károly, az MSZMP főtitkára — Horváth István belügyminiszter kíséretében —, hogy a határőrség életével ismerkedjék. A program a Fertő tó partján, a fertőrá- kosi öbölben kezdődött. A fő­titkárt Székely János vezér­őrnagy, a BM Határőrség or­szágos parancsnoka és Kun István vezérőrnagy, az MSZMP határőrségi bizottsá­gának első titkára tájékoztat­ta. Elmondták, hogy a határ­őrség 2212 kilométer hosszú­ságban őrzi a magyar állam­határt. A határőrség 1988-ban 62 millió útlevelet és 18 mil­lió járművet ellenőrzött. Az idei év első négy hónapjában 73 százalékkal nőtt a forgalom a múlt év azonos időszaká­hoz képest. Ez egyebek között abból is adódott, hogy négy­szer annyi magyar utazott ki április végéig Ausztriába, mint egy évvel korábban, ugyanebben az időszakban. Növekedett a forgalom a csehszlovák, jugoszláv és szovjet halárszakaszon is. A beszámoló meghallgatása után Grósz Károly Fertőrákos határában megtekintette az elektromos jelzőrendszer fel­szedését. A bontást egyébként 1990 végéig befejezik; ezzel egyide­jűleg korszerűsíteni kívánják az egész határőrizeti tevé­kenységet. Tervezik a külön­böző korlátozó intézkedések megszüntetését, így a határ­sáv eltörlését is. Grósz Károly a kora délutá­ni órákban a soproni határőr- kerület-parancsnokságon pa­rancsnokokkal, politikai mun­kásokkal találkozott és aktí­vaülésen válaszolt kérdéseik­pinggel és más kínai vezetők­kel a kétoldalú kapcsolatokról és világpolitikai kérdésekről. Egyetértettek abban, hogy a csúcstalálkozó új szakaszt je­lent a szovjet—kínai kapcso­latokban, s hogy ez összhang­ban van a két nép alapvető érdekeivel és óhajával, s ked­vező a nemzetközi helyzet to­vábbi alakulása szempontjából is. Gorbacsov elmondta: mind­két fél abból indult ki, hogy a szovjet—kínai kapcsolatok nor­malizálása ne?n irányul sem­milyen harmadik ország ellen, az a világ fejlődésének jelen­legi folyamataiba szervesen illeszkedik. Megállapodtak ab­ban, hogy a kapcsolatokat a békés egymás mellett élés öt elvére alapozzák. A Szovjetunió és Kína veze­tői egyetértenek abban, hogy napjaink világában a legfon­tosabb kérdés a béke és a fej­(Folytatás a 2. oldalon.) Szegény magyarok Párizsban Világelsők Gabon, ez az afrikai állam a palackozott ivóvízgyártásaval fs árusításának megszervezé­sével, míg a magyarok sertés­hústermelői rendszerükkel nyerték el a Nemzetközi Mi­nőségi Díjat. A spanyolok által alapított díjat ere­detileg a Közös Piac or­szágainak cégei kaphatták volna. Az utóbbi években azonban a szocialista országok lagjobban működő vállalatai­nak is odaítélik az elismerést. Az idén először a Herceghal­mi Kísérleti Gazdaságban mű­ködő Hungahib Sertéshúster- melési Rendszert jutalmazták, elsőként a mezőgazdasági vál­lalatok között. Ez nem keve­sebbet jelent, mint hogy ezen a területen ők a világelsők. Az örömbe némi üröm is vegyült Párizsban, a díjkiosz­tó ünnepségen. A magyar kül­döttségnek nem volt 150 dol­lárja arra, hogy a díj átadá­sát róluk is közvetítse a helyi televízió. M. T. SZOT—kormány tárgyalások Kompromisszum született Még jóindulattal sem lehet­ne kerékasztalnak nevezni azt az alkalmatosságot, mely­nél a kormány és a SZOT képviselői helyet foglaltak. A hosszú asztaloknál egymással szemben ült Németh Miklós miniszterelnök, két oldalán a tárgyalásban érintett minisz­terekkel, államtitkárokkal, s Nagy Sándor, a SZOT főtit­kára, titkárokkal és osztály- vezetőkkel. Valóban szembe kerültek egymással, hiszen a SZOT a máért harcol, a ma élő emberek elszegényedését szeretné megelőzni, csökken­teni, szociális engedménye­ket kicsikarni. Míg a kor­mányzat csomagterve hosz- szabb időszakot ölel át. Nagy Sándor köszöntötte a vendégeket, s hangsúlyozta: a SZOT vezetői kellőképpen ér­tékelik azt a kormányzati ma­gatartást, amely lehetővé tet­te a találkozó létrehozását. Németh Miklós a közös fe­lelősséget hangsúlyozta, s el­mondta, a találkozót korábban azért halasztották el, hogy a költségvetés egyensúlyának ja­vítására a kormány elkészít­hesse csomagtervét, amelyhez a szakszervezetek észrevételeit is várják. A tárgyalásokat zárt ajtók mögött folytatták, már csak a SZOT főtitkárának egyetlen mondatát hallhatták az újság­írók: — öntsünk tiszta vizet a pohárba! Hét óra elmúltával még tar­tott a tanácskozás, mikor Bé­kési László pénzügyminiszter és Sándor László, a SZOT tit­kára és a tárgyaló felek szó­vivői tájékoztatták az újság­írókat az addig elhangzottak­ról. A kormány és a SZOT ve­zetői megállapodtak abban, hogy az idén nem emelik a víz- és csatornadíjakat, s ezen a címen a bérlakásban élők lakbérét sem. Ugyanakkor mégiscsak emelik június 1-től a háztartási energia árát, de a tervezettnél szerényebb mér­tékben. Száz forinttal emelik Megnyílt a tavaszi BNV Tegnap délelőtt nyílt meg a 89. Budapesti Nemzetközi Vásár a Hungexpo területén (Riportunk a 3. oldalon.) a nyugdíjakat, az 5000 forint alatti nyugdíjjal rendelkezők, valamint az I. és II. csoportba tartozó rokkantnyugdíjasok ellátása további kétszáz fo­rinttal nő június 1-től. A csa­ládi pótlék szeptember 1-től gyermekenként 150 forinttal lesz több. A tanácsok szociá­lis segélykeretét 500 millióval megemelik, s 200 millióval nö­velik a házastársi pótlékokra kifizethető összeget. Megállapodtak abban Is, hogy hamarosan összehívják az Országos Érdekegyeztető Ta­nácsot. Itt javaslatot tesznek a novemberben elfogadott 4,1 milliárdos bérpolitikai intézke­dési keret 4,6 milliárdra való emelésére. A többletet a vas­úti dolgozók, a művészek, ze­nészek és a technikai sze­mélyzetük kapja majd. Java­solják továbbá, hogy azok a vállalatok, amelyek önerejük­ből képtelenek a 3 százalékos minimális bérfejlesztést végre­hajtani, kapjanak erre adó- mentességet. Ugyanezen a fó­rumon kívánják előterjeszteni és megvitatni az éjszakai mű­szakban dolgozó nők bérezésé­vel kapcsolatos kérdéseket, va­lamint azt, hogy a textilipar­ban foglalkoztatottak eddigi 750 forintos természetbeni juttatását duplájára emeljék. A közszolgáltatásban dolgo­zók visszakapják 50 százalékos vasúti kedvezményüket, s a 70 éven felüliek június elsejétől a helyközi járatokon is ingyen utazhatnak. Mindent összevetve, mintegy 10 milliárd forinttal lesz jobb a lakosság jövedelmi helyzete, mint ahogy azzal az idei nép- gazdasági terv számolt. A kor­mány 5, a SZOT 10 milliárd körüli összeget tartott szüksé­gesnek szociális tartalékként. Egyezségük szerint 6,6 mil­liárd lesz. A tervezettnél nagyobb jö­vedelmek miatt várhatóan 20—21 milliárddal haladják meg a számítottat a társada­lombiztosítás bevételei. A tár­gyaló felek együttes javaslattal fordulnak a Társadalombizto­sítási Tanácshoz; ez az összeg szolgáljon fedezetül a most el­fogadott többlet-szociálpoliti­kai kiadásoknak. Cáfolta a pénzügyminiszter azt a híresztelést, hogy a most létrehozott útalapot — a ko­rábbi döntés szerint — a ben­zin árának emeléséből finan­szírozzák. Erről a kormány csütörtöki ülésén határoznak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents