Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-17 / 114. szám

1989. MÁJUS 17., SZERDA 5 ^flgfCTP Két levél — két cikkünk nyomán Pro és kontra a képviselőnő ügyében A napokban két levél érkezett szerkesztőségünkbe. Az egyik Pátyról, a másik a megye határain túlról. Alcsút- dobozról. Mivel mindkét írás Bánáti Gézáné, Pest me­gye 21-es választókerületének országgyűlési képviselője munkájáról szól, az alábbiakban tesszük közzé: Szépülő Élénk érdeklődéssel olvastam a Pest Megyei Hírlap hasáb­jain a Mondjon le a képviselő (1989. április 27.), valamint a Nem mond le a képviselő (89. május 9.) című írásokat. Nem vagyok babonás, ám mégsem kerülhette el a figyel­memet, hogy pontosan tizen­három nap telt el a két — pro és kontra — tudósítás megje­lenése között. Éz pedig rossz előjel! Lehet, hogy tényleg nem mond le a képviselő? Ebben az esetben csalódni fogok, mert szocialistának hitt társadalmunkban is igazolódni látom azt a megállapítást, mi­szerint a kizsákmányoláson alapuló társadalmakban a ba­bona a népbutítás egyik eszkö­ze. Mindössze az vigasztal, hogy ahol létezik a pro és kontra, ott rekontra is előfordulhat. Azt mondom hát: rekontra. Településünk, Páty is a 21. szá­mú választókerület része. Or­szággyűlési képviselőnk, aki az elmúlt tizennyolc évben a Tisztelt Házban egyetlen egy­szer sem hallatta hangját, most áldozatnak érezve magát, a május 9-én megjelent, általa kezdeményezett interjúban többek között így érvel: „Pá- tyon rövidesen közreműködé­semmel oldódik meg az egész­séges ivóvíz ügye." Ezúttal mindössze ennek az egyetlen érvnek a valóságtar­talmához, értelmezéséhez kí­vánok néhány ténnyel hozzá­járulni: Országgyűlési képviselőnk tíz esztendővel ezelőtt még időről időre megjelent falugyűlésein­ken, amelyeken mindig el­mondta, hogy betegsége, vagy egyéb okok miatt mit miért nem tudott tenni településün­kért. Az ígérgetésekből, és a hangzatos Váci Mihgly-idéze- tekből azonban soSem fogyott ki. Talán neki is, nekünk is jobb lett volna, ha munkahelyén nemcsak az énekkari próbá­gyobbik részét arra áldozta fel, hogy választópolgárai ügyes­bajos dolgait segítse. Ezenkí­vül a közügyekben is igen so­kat tevékenykedett, ha nem ezt tette volna, akkor 18 éven keresztül ugyan miért válasz­tották újra... és újra? A képviselőnő nemcsak a fogadóórákon várta a válasz­tópolgárokat, lakása ajtaja mindig nyitva állt a segítséget kérő emberek előtt. De a se­gítség sok esetben nemcsak rajta múlott. Körzetében az ál­lampolgárok szeretik és becsü­lik. Nemcsak ők keresték meg, nagyon sok esetben más me­gyékből is, és soha nem utasí­tott el senkit. Még akkor sem, ha nem az ő körzetéhez tar­tozott az illető. Iskolai fellebbezéseknél sze­mélyesen járt el, erejét, ide­jét, fáradságát nem kímélve. Ajándékot soha nem fogadott el, legfeljebb virágot. Csak egy példát szeretnénk leírni: Egy nyolcadikos fiú fellebbe­zésében kértük, segítsen. A fiú budapesti lakos, kereskedelmi szakközépiskolába jelentkezett, amit első fokon elutasítottak. Ezt a szülei megfellebbezték. A tegnapi napon érkezett meg a felvételről a levél a Vas ut­cai Élelmiszerkereskedelmi Szakközépiskolától. A szülök és a 14 éves tanuló igen bol­dogok voltak, mert sikerült, amire vágytak. Lehetne sorol­ni még a sok segítséget. A különböző szervezeteknek támogatni kellene a képviselőt, nem pedig támadni azt az asz- szonyt, aki feláldozta család­ját, idejét, testi-lelki erejét. Megbetegedett, és alig gyógyult meg, máris hozzáfogott a mun­kához, ebben a nehéz helyzet­ben, azért, hogy az ország rpi- előbb kilábaljon a-«ok bajból, Manapság a2 emberekben a meg nem értés, majdhogynem a gyűlölet lesz úrrá, pedig az egymás támogatása és szeretet kellene, hogy vezéreljen min­denkit. Kötelességünknek éreztük, hogy ezt a levelet megírjuk, miután a két újságcikk megje­lent erről a témáról. Fábián György Alcsútdoboz Visegrádon — a plébániahivatal megbízásából — külső­belső rekonstrukciós munkálatok folynak a Máriahilfe-kápol- nán. Az Országos Műemléki Felügyelőség szakmai javaslata alapján készülő felújítást Silling András dunabogdányi kisipa­ros és társai végzik. (Pék Veronika felvétele) Neki szabad, nekem nem! Neki szabad, nekem nem — mármint a péntekje. Mon­dogatom a szomszédnak, mert hogy abban a fránya labor­ban oly jól szervezik a mun­kát, hogy szinte minden pén­teken délben túl van már & hét végi bevásárláson. Sőt, mi több, lakásának erkélyén lógva, délután háromkor már gyűjti a híreket. Ki-kinek gyomlált ki felesleges hajszá­laiból egy maroknyit. Teke­vágóék lompos, ám ártalmat­lan pulija a szokásos attrak­cióval — fogcsattogtatással — kit késztetett inalásra. Ki hozta haza, milyen márkájú kocsival a kellemdús Sucu kát. Egy szó, mint száz, pén­tek délután ötre friss hírcso­korral vár. Irigylem, mert neki szabad, nekem nem — mármint a péntekje is. S hogy az irigy­ség lelkiismeret-furdalással, pénzféltéssel társulva, mily gyötrő, tantaluszi kínokat okozhat, arra is pénteken döbbentem rá. Mégpedig má tus 12-én, amikor derült ég­ből villámcsapásként ért: BKV budaörsi, Lévai utcai végállomásában lévő bódénak is szabad — a péntekje! Sza­bad, mert ki tudja már há­nyadszor, s hányszor még: lehúzott függönyök, zárt ab­lak várja a jegyért toporgó- kat. Szabad a péntek, szabad a szombat — csak a buszon nem szabad büntetlenül jegy nélkül utazni? S vajon sárga lapot szabad, vagy kötelező a BKV-nak adni? Varga Edit Felkészülés a választásokra Szentendrén Senkire sem erőszakoljuk akaratunkat ra — Mennyiben politizál más­ként a tavaly november 26-án megválasztott pártbizottság? — kérdeztük Rozgonyi Ernőné doktort, az MSZMP Szentend­rei Városi Bizottsága első tit­kárát. — A lakóhelyi politizálással kezdem. A korábbi gyakorlat az volt. hogy a pártbizottsági ülések előtt az apparátus mun­katársai dolgoztak. Most a feladat a területen élő testü­leti tagoké, ők közvetítik a vé­leményeiket. A kapcsolattar­Az Országos Ere- és Ás­ványbányák pilisvörösvári mű­ve tavaly csak 96,6 százalékra teljesítette az évi tervét. Mégis május elsejére immár tizen­kettedszer nyerték el az Él- üzen címet. — Hogyan lehetséges ez? — kérdeztük Derhán Dénes igaz­gatótól. — Az említett adat alapján valóban ellentmondásosnak tű­nik — mondta a vezető szak­ember. — De távol álljon tő­lem, bármilyen magyarázko­dás. Így hát egy másik szám­mal válaszolok: a tervezettnél jóval alacsonyabbak a költsé­geink. Várható volt egyébként a bevételek csökkenése; ré­szint a kisebb kereslet miatt, no és az elmúlt években meg­valósított beruházások magától értetődően csak később hoznak hasznot. — Ezek szerint az elismerés nem volt meglepetés? — Egyáltalán nem. Művünk­re jellemző, hogy tervszerűen dolgozik. Eredményeink nem csupán a jó minőségű dolomit­nak, meg a többi ásványnak köszönhető, hanem elődeinktől megtanultuk, hogv a mai gaz­dasági életben az marad tal­pon. aki előretekint. E felfo­gásból kiindulva már az év eleién úgy szerveztük a mun­kát: azokat a karbantartási és fejlesztési feladatokat, ame­lyeket a mi embereink is el tudnak végezni, nem adtuk ki „albérletbe”. Akkor, amikor műszaki h^zi sál rendelke­zünk. nem fogunk vaslépcsőt importálni. A tréfásan hangzó példa természetesen nemcsak erre az egy tételre, hanem több tucat olyan műszaki és egyéb tárgyra terjed ki, ame­lyeket valójában egyszerűbb lenne megvásárolni. Az OÉÁ vörösvári művének Nem akarnak vaslépcsőt importálni Környezetvédő agroásványok nemcsak Pest megyében, de Fejérben, Nógrádban, sőt, Vas­ban is vannak üzemegységei. Ezeken a helyeken egyebek között homokot, agyagot, tal- kumot bányásznak. Ám a fel­színre hozott ásványokhoz szükséges feldolgozógépek, be­rendezések nagy részét a köz­pontban, vagyis Pilisvörösvá- ron tervezik és készítik el. — Milyen a kapcsolatuk a vidéki gyárakkal? — Szervezetünk olyan, mint bármely gyár, azzal a különb­séggel, hogy mi nagy terüle­ten működünk. Művünknek is vannak különböző részlegei, amelyek önállóan termelnek. Az elszámolás, a koordináció természetesen itt történik. — A pilisvörösvári mű tör­ténetét. elemezve már az szá­mítana újdonságnak, ha egy- egy esztendőben nem hozakod­tak volna elő valami újdon­sággal. — Ha megenged egy szójáté­kot, akkor maradt minden a régiben, mert márciusban már beindítottuk a legújabb, úgy­nevezett lábazati vakolatgyár­tó gépsorunkat. Az új termék az OÉÁ által készített vakolat­családnak a huszadik tagja. Mint a neve is jelzi, a házak külső falának alsó részét von­ják be vele. Erre a vakolatra vagyunk talán a legbüszkéb­bek, mert amellett, hogy li- cenc alapján gyártjuk, egye­dülálló újítást végeztünk raj­ta. Arról van szó, hogy ez a falbevonat eredetileg apró kő­szemcsékkel készül, amihez a szabadalmazó osztrákok és a nyugatnémetek kavicsot hozat­nak Olaszországból. Mi ezt durva homokszemcsével ké­szítjük, amelyet tízféle színnel vonunk be, olyan különleges festéket használva, ami még harminc év múltán sem fakul ki. Az ezzel a vakolattal be­vont házak fala négyzetméte­renként háromszáz forintba kerül, míg ugyanez hagyomá­nyos módon ennek a három­szorosa. — Az újdonságoknál ma­radva, mi is részesei lettünk annak az amerikai közös vál­lalkozásnak, amelyet Hun- guard Flooat néven kötöttek az orosházi üveggyárban. Eb­ben a kooperációban nekünk az lesz a feladatunk, hogy az üveggyártó üzem által előírt különleges szemcsézetű homo­kot és dolomitlisztet szállít­sunk. Ehhez fel kell építenünk egy szárítóberendezést, mert csak a társulás által előírt, szi­gorúan ellenőrzött minőséget vesznek át tőlünk. Számítá­saink szerint megéri, mert előkészített állapotban jobban megfizetik, mintha bányanyers állapotban szállítanánk. — Korábban foglalkoztak a mezőgazdaság számára gyár­tott, úgynevezett agroásvá- nyokkal is. — A termékcsaládot tovább­fejlesztjük. Noha ezek az anyagok olyannyira újnak szá­mítanak, hogy a felhasználók nagy része még fenntartással fogadja. Pedig már bebizonyí­tott tény: a műtrágyák túlzott használata hovatovább veszé­lyezteti a természetet, a tala­jok termőképességét. Tudomá­nyos megállapítások igazolják, hogy ez csak természetes anyagokkal, vagyis ásványok­kal és istállótrágyákkal előz­hető meg. — Miből és hogyan készül­nek ezek az agroásványok? — Elsősorban perlitből, ben- tonitból, alginitből és zeolitból. Ezeket a vulkánikus eredetű kőzeteket és megkövesedett ál­lati vázakat tartalmazó ásvá­nyokat az ország különböző vidékein bányásszák, és rész­ben mi dolgozzuk fel. Itt ké­szül egyebek között a bioker- perlit, amit a fóliakertészetben használnak. De még állítunk elő bentonitból állati takar­mányba keverhető, étvágyat és emésztést elősegítő anyagokat. — Vakolat, mikrodolomit, agroásvány — felsorolni is ne­héz lenne termékeik számát. Ezek után megfogalmazható-e a végcéljuk? — A kérdésre aligha adhat­nék pontos választ, annál is inkább, mert sűrűn változó gazdasági világunkban olykor szinte hetenként módosul a helyzet. Hosszú távon minden­esetre az a cél, hogy mind az általunk, mind az anyaválla­lat által felszínre hozott ásvá­nyokat a lehető legnagyobb feldolgozási fokon értékesít­sük ... Séra Sándor tásban még vannak döccenök; igaz, akad pb-tag, aki öt alap­szervezettel foglalkozik. Jócs­kán javítani lehet és kell a küldött, a testületi tag és a párttitkár együttműködésén is. A közös teherviselés sem ke­rült a helyére! Máig az alap­szervezeti párttitkárok dolgoz­nak legtöbbet! Ügy szeretnénk politizálni, hogy a munkánk valóban ha­tékony legyen! Figyelünk a párttag tanácstagokra, a Ha­zafias Népfront aktíváira, ki­szűrjük azokat a törekvéseket, amelyek a közösségi elképze­léseket erősítik, s melléjük ál­lunk. A párt a jelen helyzet­ben sikernek érzi, ha az em­berekre nehezedő terhek e!- vise'ésében részt vállalhat. S ha belegondolunk, ez egyálta­lán nem jelentéktelen célkitű­zés. Nagyon fontos változás, hogy a jövőben nem vonjuk el a döntési jogot a tanácsi és más testületektől, nem erőszakol­juk rájuk az akaratunkat. — Sokan attól félnek, hogy ily módon az MSZMP defen­zívvé válik, következésképpen lassan kiszorul a hatalomból. — Valóban él a vélemény, amely szerint csak akkor va­gyunk erősek, ha mindenkire rákényszerítjük a politikai döntésünket. Szerintem vi­szont akkor, ha jelen vagyunk az élet minden területén, szo­ros a kapcsolatunk a lakosság­gal, s felkészültségünknek kö­szönhetően még a döntés előtt a közösség érdekeinek megfe­lelően tudjuk befolyásolni a történéseket. — Hogyan érzik magukat a párttitkárok, a pb-tagok, a tisztségviselők? — Az utóbbiakkal kezdem! Megértjük, hogy a régi párt­titkárok önváddal küzdenek. Keressük az újszerű politizálás módjait, méregetjük, mire le­het képes a novemberben vá­lasztott testület. Nehéz idő­szakban vagyunk. Az alapszer­vezeti titkárok tépelődéséről szólva: sokukat megzavarta a párton belül uralkodó bizony­talanság. Akik az ötvenes évektől végzik ezt a munkát, kutatják: annak idején mit tehettek volna másként, mit kellett volna felismerniük? Akadnak közöttük olyanok, akik kétségbeesetten próbál­nak a régi módon politizálni Hamar rájuk sütik, hogy fun­damentalisták. Egyébként, ha a községben vagy az üzem­ben jól mennek a dolgok, jó érzés pártvezetőnek lenni, le­het politizálni. A tekintélyük pedig attól függ, hogy képe­sek-e a többség érdekében te­vékenykedni. — köztudott, hogy Szent­endre térségében az alternatív szervezetek nagy számban és igen korán megalakultak. Mi­lyen viszonyban vannak ve­lük? — Mi kezdettől az együttmű­ködés hívei voltunk. Talán ezért elhanyagolható a politi­kai csatározások száma. Azon­ban a jelei Budakalászon és Leányfalun észlelhetőek vol­tak. Mindez bizonyos szem­pontból hasznosnak bizonyult, mert felébresztette a kényel­mes alapszervezeteinket. A februári pártbizottsági ülésen részt vett a Petőfi Hagyo­mányőrző és Kulturális Egye­sület, a Kisgazdapárt, de a Magyar Demokrata Fórum nem jött el. Közülünk többen rendszeresen ott vagyunk az alternatívok programjain. Ré­gi igazság: vitázni, meggyőz­ni. sőt tanulni csak az ellen­fél fegyverzetének ismereté­ben lehet. — Milyen a térségben a Hangulat? — Mint másutt, szerte az or­szágban. Számomra elgondol­kodtató. hogy munkaerőhiány­nyal küzdenek a gazdasági egységek, s mégis erősödött a bizonytalanságérzés az embe­rekben. Az alternatív szerve­zetek között sincsenek éles el­lentétek. — Végül is, milyen a no­vemberben megválasztott pártbizottság? — Kevesebben vagyunk (az apparátus létszáma is csökkent tizenegyről hatra), reform­pártiak lévén, vállaljuk, hogy a véleményünkkel nyíltan po­litizálunk. Most kezdik egysé­gesebben megítélni a testületi tagok a térség problémáit, ku­tatják a tennivalók módszereit. Ugyanakkor markáns nézet- csoportok is jelen vannak. Ezt mutatta a napokban tartott pártbizottsági ülés is. amelyen , értékeltük az eddig végzett munkát. A legfontosabb fel­adatnak a program kidolgo­zását tartjuk, amelynek alap­ján felkészülünk a képviselői és tanácstagi választásokra. Ennek első állomásaként is felfogható az említett ülés. V. M. kát tartotta volna meg, hanem kellő önismerettel, a gyereke­kért, az iskoláért érzett fele­lősséggel, pedagógusként hasz­nosította vplna képességeit. Talán akkor most nem sa­nyargatná szívbaj, agyérgörcs, nem ásnák alá egészségét a névtelen levelek, az óskálódá- sok. Most lelkiismeretfurdalá- som van, ha arra gondolok, hogy egy beteg embert a nyil­vánosság előtt azzal gyötör­tem, hogy nem ígérgetést, de tetteket várnak tőle választói. 1981-ben — éretnek módon — többek között azt tettem szó­vá, hogy évek óta ígéri az egészséges ivóvíz problémája megoldását. Sürgetésemre a válasz megint ígéret volt. Üjabb tíz esztendőn át, mind a mai napig hordhattuk, hord­hatjuk műanyag kannákban, szatyorba rejtett palackokban a fővárosból és Budakesziről az ivóvizet, küzdve magunk és gyermekeink egészségéért. Ki hát az áldozat? Vajon miért nem mutat hajlandóságot egy beteg, megrokkant ember ar­ra, hogy segítsenek rajta, mi­közben sokakon segítenének? Természetesen megköszönve mindazt, amit tett. Ám a szó­szegésért, a felelőtlen ígérge­tésért senki sem várhat bizal­mat! Wiedermann Gábor Páty Tisztelt Szerkesztőség! Mély felháborodással olvas­tuk a Pest Megyei Hírlap áp­rilis 27-én közölt cikkét, amely Bánáti Gézáné, Pest megye 21-es választókörzetének or­szággyűlési képviselője ellen irányult. • Mielőtt a Hazafias Népfront Budaörs Városi Bizottsága ilyen kezdeményezésbe kezd: „Mondjon le a képviselő”, job­ban oda kellett volna figyelnie a tényekre. Furcsa, hogy olyan szervezet kezdeményez, amely maga is szétesőben van. Bánáti Gézáné, országgyűlési képviselő, aktív életének na­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents