Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-17 / 114. szám

4 &£Man 1989. MÁJUS 17., SZERDA Költözik a szakszervezeti központi könyvtár Igazságtalan különbségek a fizetésekben hangzó kijelentést mégsem fölösleges hangsúlyozni. A másik megállapítás a fenti logikus folytatása. „A nép könyvtárainak nem lehet más céljuk, minthogy a nép szükségleteit művelő­dés és szórakozás iránt szolgálják. Vagyis a tudomány köré­ből azt kell nyújtaniuk, ami a munkásság gazdasági, társadalmi és politikai törekvéseivel, harcaival közvetlen vagy közvetett vontkozásban van, azok eredetét, történetét megvilágítja, el­méleti alapjukat szélesíti és tudományos perspektívát nyit a jövöre. Szóval mindazt, ami az egészségesebb, teljesebb, tisz­tább, tudatosabb, röviden: emberibb létért való törekvéshez fegyvereket szolgáltat. A szórakoztató irodalom, a szépiroda­lom és művészeti irodalom köréből pedig nyújtaniok kell azt, amit a tömegek tényleg élvezettel olvasnak.” 1KIALLITOTERMEKBOL1 A ielen dokumentumai Nos, az idézett mondatok - értelmezze azt ki-ki bárho gyan — Szabó Ervin szájábó hangzottak el több min nyolcvan évvel ezelőtt, a pé esi szabadtanítási konferen cián. S hogy miért tettem be vezetőként ezen írás elé' Azért mert úgy érzem: meg lehet, ma sokkal frappánsab ban kellene megfogalmazni ám a benne foglalt gondolatol jelenleg is helytállóak. Mostoha körülmények Budapesten, a Mező Imre úti társadalombiztosítási ügyekkel foglalkozó székház­ban található a Szakszerveze­tek Pest Megyei Tanácsa Köz­ponti Könyvtára. E hely az or­szág egyik legmostohább kö­rülményei között működő há­lózat központja. A jelenlegi könyvállományuk tárolásához körülbelül 5-600 négyzetmé­terre lenne szükség. Helyette 170 négyzetméternyi a rendel­kezésre álló terület. Sajnos, lesz ez még rosszabb is, de er­ről majd később. Mindeneset­re a kupacokba halmozott kö­tetekből, amelyek már a pol­cokra sem fértek fel, ha egy­két nap késedelemmel is, aki könyvet kér, kaphat. Kezdjük tehát azzal, amiért érdemes, sőt muszáj erről az egészről egyáltalán írni. Mert a könyv mindig is elválaszt­hatatlan kgll hogy legyen az emberektől, függetlenül attól, milyen szervezet lép a dol­gozók érdekeinek képviseleté­re alakított szakszervezetek helyére. Az olvasnivalónak az emberekhez legközelebb eső helyen, a munkahelyen kell jelen lennie. A minisztériumi szakfelügyeleti vizsgálat is megállapította, hogy azok, akik munkahelyük letéti kölcsön­zőhelyéről nem visznek haza könyvet, nem lépnek be sem­miféle más könyvtárba sem vagy csak elvétve fordul ilyen eset elő. Azért, hogy a munkahelyi könyvtárak fönnmaradhassa­nak — mégha a cégtáblák vál­toznak is —, a fönntartás té­nyét és az időszerű feladato­kat feltétlenül bele kell fog­lalni a munkáltatók és a dol­gozók között megkötendő kol­lektív szerződésekbe. Az SZMT mint az intéz­ményhálózat fenntartója, évek óta a kulturális alapból gon­doskodik a központi és a le­téti könyvtárak fenntartásá­ról. Ez a támogatás öt év óta azonos összegű: 1 millió ki- lencszázezer forint, így a fenntartási költségek emelke­dését csak a könyvbeszerzé­si keretek csökkentésével tud­ják kompenzálni. Az ország megyéi közül a Pest megyei szakszervezeti hálózathoz tar­tozik a legtöbb könyvtár. A budapesti központi, valamint a ceglédi és váci körzeti Ie- rakatokból látják el a letéti fiókokat. így a megyében több mint félszáz település 50—700 fős munkahelyein lévő könyv- kínálatokból a rendszeres cse­rékkel biztosítják az olvasók kiszolgáló: át. Ezzel Pest me­gyében 68 ezer dolgozó szá­mára teremtenek olvasási le­hetőséget. A felnőttlakosság egynegyede ugyanis ezeket az intézményeket keresi fel. Mi­vel megyénk az ellátottság te­kintetében hátrányos helyzetű, ezért is olyan nagy a szere­pe a szakszervezeti könyvtá­rak létének. A tények mellé most so­roljuk a fájdalmakat, a sérel­meket. Mindannyian tudjuk; a könyvek drágulnak. így a vásárlás már 1987-ben az 1978-as szintre zuhant vissza. A központi könyvtár a ko­rábbi kiadásokkal jól sáfár­kodva, pillanatnyilag még megfelelően tudja ellátni szak­részlegeit. Az országos átlag­nál azonban rosszabb a nem könyv jellegű dokumentumok kínálata. A költségvetés át­rendeződésének elsősorban a folyóirat-beszerzés esett áldo­zatul. A letéti könyvtárak ol­vasói számára gyakorlatilag egyáltalán nem elérhetőek ezek a kiadványok, ami a rossz szervezésen is múlik. A vállalatoknál előfizetett la­pok ugyanis nem mindig ke­rülnek a tárlók polcaira. A hangzó dokumentumok, a le­mezek és a nyelvkazetták csak az önálló könyvtárakban (Bu- daflax, Ganz, Csepel Autó­gyár) jelentek meg. Egy köz­ponti, audiovizuális gyűjte­mény kialakítására egyelőre az SZMT-könyvtár saját ere­jéből nem is gondolhat. Miért fő a feje? Pedig félő, hogy e dokumen­tumbázis fejlesztésének elmara­dása miatt fontos tudományos technikai és gazdasági isme­rethordozók maradnak majd ki a munkahelyi információ­szolgáltatásokból. Vállalaton­ként, illetve termelési egysé­genként centralizálni kellene a könyvet, a folyóiratot és a szakirodalmat egyaránt, ez lenne az igazán jó megoldás. Feladat tehát van elég. Ha továbbra is elkötelezett embe­rek dolgoznak a közművelődés e végvárain, akkor az SZMT- könyvtár jövője, az olvasók igényeinek kielégítése jó ke­zekben lesz. Ezen fáradozik a vezető könyvtárosnő Kenyéri Kornélia —, mert ahogy ma­ga is mondja — ma már szin­te alig végez szakmai mun­kát, helyette szervez, koordi­nál és menedzsel. Azt vallja, hogy a tőkés vállalatok is be­lülről kezdték el közművelő­désüket megszervezni. Miért fő a feje most a leg­jobban? Hogy a könyvtár, a legfontosabb mindennapi kul­túra, ,a kis mag megmarad­jon. A nehézség tengernyi. Csak vegyük például a fize­téseket. A közművelődési dol­gozók soron kívüli bérfejlesz­tésével veszélyeztetetté vált a szakszervezeti hálózatban dol­gozó huszonnégy (1988. év vé­gi adat) függetlenített könyv­táros sorsa. Mert, míg a ta­nácsi felügyelet alá eső könyv­tárosok átlagbére 10 ezer fo­rint fölé emelkedett, a válla­latok által fizetett SZMT- könyvtárosoké hatezer-hatszáz forint, annak ellenére hogy szakmai végzettségük megkö­zelítőleg azonos. Főnöknőjük, Kenyéri Kornélia mindezt nem szemléli ölbe tett kézzel. Még nincs helyük Végigkilincselte az érintett vállalatok igazgatói szobáit, a vezetők azonban egyelőre nem tudnak ígérni semmit. Nem kaptak még bérutasítást — mondják. Az igaz, hogy a könyvtárosok fizetése a gyá­ri alkalmazottakéhoz viszo­nyítva nem rosszabb, értelmi­ségi létükhöz képest azonban felháborítóan alacsony. S ak­kor még nem beszéltünk a léhánv száz forint tiszteletdí­jért dolgozó társadalmi mun­kások hadáról. A könyv iránti izeretetüjí egyelőre őket a ielyüköri'tártja. De meddig.' S végül az intézmény legna­gyobb gondjáról is ejtsünk szót. A Mező Imre úton köl­tözködés előtt állnak, csoma­golják a könyveket. A Társa­dalombiztosítási Igazgatóság­nál bérleményüket június 30-ával felmondták. Tárgya­lások folynak a könyvállo­mány áttelepítéséről. Hogy hová? Még nem tudni. Egy biztos; a fővárosi bérleti vi­szonyokat ismervén, csak rosszabb körülmények közé kerülhetnek. A könyvtárveze­tő azonban mégis bízik ab­ban. hogy a SZOT felelős ve­zetői elhelyezésüket megnyug­tató módon oldják meg. Antal Piroska '/ Oltvainé Dancsö Ilona fes- Z tőművész tárlata május 28-ig £ tekinthető meg a II. kerület ^ Kapás utca 55. szám alatti ' Vízivárosi Galériában. Erdélyben született, a fes­tői pályára 1937 és 1942 kö­zött Nagyszebenben és Ko­lozsvárott készült. Ezt köve­tően hosszabb ideig Pomázon élt. Tekintélyes képsorozatot adományozott a nagyközség­nek, köztük pomázi, szent­endrei utcarészletet. Erdély maradt művészetének forrása, Pomáz és környéke, Szent­endre, valamint Vácrátót vált motívurnanyagává. Minden esztendőben visszatér szűkebb hazájába, s onnan képtervek­kel érkezik Budapestre. Így mindig újabb hullámokban számol be festményein Ko­lozsvár panorámájáról, meg­hittségéről. Az év elején járt ismét Er­délyben, utána festette mély­séges hittel, sértetlen ihlettel műveit, amelyek e tárlaton láthatók, ö Bánffyhunyadon született, így és ezért kompo­nálta meg a református temp­lom végtelen nyugalmát, bé­kéjét, méltóságát. Ember se­hol, szükségtelen is, hiszem a torony és a fák lombozata humánumot hordoz. Megörö­kíti friss élménye nyomán a csúcsai Ady-kastélyt, tömér­dek virággal érzékeltetve a tavaszi megújulást, azt, hogy az élet lerombolhatatlan Most fejezte be a Kolozsvár vihar előtt című alkotását Középen a Szent Mihály- templom tornya magasodik mindenek fölé. A város hát terében új lakótelepek és ; viharos felhőzet látható. Sze­líd erő hatja át a felületet, megjelenik egy világos sáv is messze — a vihar utáni nap­sütés Ígérete .............. M eghitt tisztaság tükröző­dik a Székely ház arculatán Olyan, mintha ember lenne egy nép önarcképe. Igaz, csu- kottak az ablakok, de oldalt megpillantjuk a kapu díszes formáját és a virágzó fá amely maga a holnap. Vá­lasztékos finomsággal, szinte a hímzés alaposságával, lel­kiismeretességgel értelmezi Székely ház ismétlődő rend szeren alapuló sávjait, a kerí­tés geometrikus díszeit, s az esztétizált rendben a fennma­radás biztos esélye testesül meg. A Gyilkos-tó című fest­ménye is egyfajta nyugalmat áraszt, a vízből meredő csőn kok megnyugodnak a fákkal és hegvekel bélelt táj színes csöndjében. Idei erdélyi ké­Oltvainé Dancsó Ilona: Kolozsvár vihar előtt pei dokumentumai lehetnek a jelennek, bár sokkal inkább a megnyugvást, a népek bé­kéjét rögzítik a tárgyak és a környezet festői harmóniájá­ban. Oltvainé Dancsó Ilona e bemutatkozáson szentendrei, pomázi részleteket is közön­sége elé tár — új inspirációt erről a vidékről, amely má­sodik otthona. Ehhez társul­nak Budapest műemlék- házai, melyeket szintén évek óta alakít festészetté nagy figye­lemmel. Ezen kiemelések rejtett kin­cseket tárnak fel, igazságokat érintenek rajzi szépséggel, színekkel. Virágcsendéletei­nek színrendje is valami mér­hetetlen derűt sugároz, azt a bizonyított meggyőződést, hogy a világ legapróbb egy­ségében is pompázatos és kü­lönleges, hisz végtére is az ember reménye, a lét győzel­me. Losonci Miklós a Egyedül a vadonban Nem az érettségizők éretlenek Megszerezték a tételeket (Folytatás az 1 oldalról.) után telefonált ide. hogy mi igaz az egészből, mert ok nem vettek észre semmit. A vizsgá­kat egyébként mindenhol be­fejezték. Pillanatnyilag a mi­nisztérium döntésére várunk. Ha megismétlik a vizsgákat, akkor azokra szombaton ke­rülne sor. bár ezt én minden­képpen igazságtalannak érez- ném. Egyrészt olyan iskolákat is sújtanánk vele, amelyek nem hibásak, másrészt mi a bizonyítók arra, hr^gy mond­juk Békéscsabán vagy Szom­bathelyen nem szivárogtak ki ugyanezek a tételek? — Túl későn értesültünk ar­ról. hogy a diákok egy része ismeri az érettségi anyagát — magyarázza dr. Kecer Tamás, a Művelődési Minisztérium középfokú nevelési főosztályá­nak vezetője. — Az írásbelit már nem lehet leállítani. Ke­zemben van az a feljegyzés, amit a budakeszi gimnázium­ból kaptunk. Eszerint valószí­nűleg a budapesti Móricz Zsigmond Gimnázium tanulói­tól tudták meg a feladatok szá­mát. vagy azok tartalmát az ottani gyerekek. A fővárosi középiskolák közül valószínű­leg még a Kafkában és a Tol­diban is tisztában voltak az írásbeli feladatokkal, többet azonban egyelőre nem mond­hatok. A válságstáb összeült, az érettségi megismétléséről szóló határozat 4 óra körül várható. Jó, hát várunk négyig. Ad­dig legalább van idő töpren­geni azon. honnan is szivárog­hattak ki azok a hírek. Embe­rek dolgoznak mindenütt, elő­fordul sajnos az ilyen, mond­ta vagy húsz perccel ezelőtt Oberczán József. Emberekből áll az a bizottság, amely ki­válogatja a tételeket. Emberek állítják össze a végleges fel­adatsort. És persze emberek írják le. sokszorosítják, küldik ki az egészet. Az ember pedig, tudjuk, nem robot. Vannak érzelmei. Meginog Csakhogy lányszor? Mert emberek inog­lak meg az emlékezetes egye- emi felvételi botránynál is. Ss mások, de szintén emberek cezében van nap mint nap a sorsunk. Máris olyan különö­sen bizsereg a hátam. Ha így folytatom, még furcsa gondo­lataim támadnak négyig a megingásról. Foglalkozzunk inkább az érettségivel. Tár­gyilagosan. Nyugodtan. Amennyiben ez lehetséges. Ri- móczi József, a budaörsi gim­názium igazgatója szerint azonban nincs erre mód. — Egyszerűen felháborító — jegyzi meg bőszen —, hogy már egy érettségit sem tudunk nyugodtan lebonyolítani. Itt, nálunk tökéletes káosz van, fogalmunk sincs mit csinál­junk. A vizsgán nem vettünk észre semmi különöset, a kol­légák jöttek be az iskolába a hírrel, hogy másutt ismerték a tételeket. Most ‘ azt hallom, hogy szombaton újból írnak a gyerekek. De milyen ala­pon?! És milyen alapon jöj­jenek be a tanárok?! Talán túlórapénzt fizessünk nekik? Szerencsére nem kerül erre sor. Értesüléseink szerint nem lesz újabb matematika érettsé­gi, sőt. nem is értékelik majd az írásbelik eredményét. Ehe­lyett az év végi érdemjegyek számítanak az érettségi bizo­nyítványokba. Azok a tanulók pedig, akik elégedetlenek az így szerzett osztályzattal, szó­beli vizsgát tehetnek. Tekin­tettel arra, hogy a tárgyak többségéből ezután lesz vizs­ga, a minisztérium felszólítot­ta az iskolák igazgatóit, hogy minden további gyanús eset­ben éljenek azzal a jogukkal és kötelességükkel, miszerint az írásbeli vizsgát felfüggeszt­hetik és új tételsort kérhet­nek az Országos Pedagógiai Intézettől. A Művelődési Minisztérium természetesen tisztában van azzal az erkölcsi kárral, amit ez az esemény a pedagógusok, a szülők és a diákok számára okozott. A felelősöket szintúgy természetesen meg akarják büntetni. Az ügybe a rendőr­séget is bevonják. A kívülálló oersze minderről értesülvén :supán elgondolkodhat azon, d vizsgázott le igazából teg- íap. A gyerekek? Vagy inkább i felnőttek? FaJIusy Zsigmond Táborok Gödöllőtől Szentlélekig A nyár majd minden nap­jára kínál valamilyen tábort a vakációzó gyerekeknek a gö­döllői Petőfi Sándor Művelő­dési Központ. Az ajánlatokban hagyományos, már jól bevált, és új, csak az idén indított kezdeményezés egyaránt akad. Elsőként bentlakásos tűzzo­mánctáborra várják a jelent­kezést. A résztvevők június 12. és 17. között megismerkedhet­nek e technika alapjaival; Si- sa József iparművész vezeté­sével elméleti és gyakorlati foglalkozásokon sajátíthatják el a rekeszzománc készítésé­nek fogásait. Ebben a táborban csak 16 évesnél idősebb érdek­lődők tanulhatják az érdekes mesterséget. A következő aján­lat viszont már mindenkinek szól: július 8—15-ig környe­zet- és természetismereti tá­bor kap helyet az aszódi Nagy­völgyben. E rendezvény célja, hogy felkeltse az érdeklődést a környező világ iránt, és egyút­tal az aktív természetvédelem szokásait is kialakítsa. A tá- borozók kirándulásokon isme­rik majd meg a völgy és kör­nyéke növény- és állatvilágát, megtanulják a határozók hasz­nálatát, madárhangot gyűjte­nek magnetofon segítségével, fotókat készítenek a megfi­gyelt élőlényekről. Különböző laboratóriumi vizsgálatok út­ján pedig képet kapnak az aszódi talaj és víz minőségé­ről, ami akkor válik izgalmas­sá, ha meggondoljuk, hogy a Nagyvölgyben ott található a veszélyeshulladék-lerakó. Már az elmúlt évben is nagy sikerrel szervezték meg Gö­döllőn a kezdőknek és hala­dóknak indított bentlakásos szövőtábort. Az idén július 14. és 23. között Kunszt Veronika népi iparművész, a művelődé­si központ szövőkörének veze­tője irányítja majd a munkát. A táborban a kezdők a népi szövéstechnikákkal kezdenek próbálkozni, s a második hét­re elkészíthetnek egy rongy­szőnyeget és egy kisetjJj mé­retű, torontáli fonalból szőtt faliszőnyeget — mindkettőt természetesen haza is vihetik. A legérdekesebb gödöllői ja­vaslat a 10—14 évesek számá­ra hirdetett Mihez kezdjünk a természetben? elnevezésű sá­tortábor. Július 23. és 30. kö­zött a Bükkben, Szentiéleken ugyanazokra a kérdésekre ke­reshetnek választ a gyerekek, amelyek a mottóul választott idézet szerzőjét, Kós Károlyt is foglalkoztatták hasonló című könyvében: mihez is fognának, ha a biztos családi otthontól távoli, lakóban vidékre kerül­nének? Hogyan készítenék el a szükséges táplálékot, hol húz­nák meg magukat a hideg, az eső, a szél, a meleg elől, ho­gyan védekeznének a vadálla­tok ellen? A szenlléleki tábor valós lehetőséget kínál a kér­dések megválaszolásához. A gyerekek és vezetőik sátraikat a Bükk legszebb helyén verik fel, s ott próbálják megte­remteni magunknak a termé­szetben való élés lehetőségeit. Kirándulnak, megismerik a növényeket és állatokat, meg­próbálják elsajátítani a termé­szetes iránytűk titkait, és megtanulják az élővilág meg­becsülésének módszereit. A tá­bor fő célja, hogy megerősít­se azokat a szálakat, amelyek egykor oly szorosan kapcsol­ták össze az embert környeze­tével, s amelyek mára egyre csak lazulnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents