Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-03 / 102. szám
1989. MÁJUS 3., SZERDA Lilian 5 ’ r MT A LO FÁJDALMASAN FELNYERITENE A férfiembernek is lehetnek szó csupán — meséli keserűen. — Még ma is belepirulok, ha eszembe jut, milyen megalázó módon és hangnemben tárgyaltak. pontosabban nem is tárgyaltak velem, amikor elvittem a pesti tervezőt, hogy végre konkrétizáÍjuk a tanácson, hol és milyen jellegű épületet képzelnénk el. Ezután jöttem Nagykátára. Itt már nem ütközött az értetlenség falaiba. Sőt, éppen a nagykátai vezetők kérték, hogy ne községi, hanem városi méretekben gondolkodjon. így lett a kis fogadó tervéből 14 szobás szálloda. Természetesen a tanács nemcsak igényeket támasztott, hanem segített is. A főút mellett biztosított közműves területet a vállalkozónak. S nyilván létrejöhet a San- cella által javasolt üzlet is, hiszen arra, hogy nem hétköznapi épület készül majd, a tervező személye a garancia. A nagykátai szállót Makovecz Imre álmodta papírra. — Makovecz úr szerint, ha nagyon ügyes vagyok, 10-12 ezer forintból kihozhatom négyzetméterét — ad kissé kitérő választ a vállalkozó arra a kérdésre, mibe kerül majd a szálló. — A helyi építőipari szövetkezet szerint ennek a duplájából jön csak ki. Magam úgy gondolom, ha még az idén minden építőanyagot össze tudok gyűjteni, akkor valahol a két ár között lehet a költség. Az átadást 1991 második felére tervezem. Ennél gyorsabban nem tudunk haladni. Az elkövetkező két év bevételeire szükségem lesz, de a berendezéshez belekalkuláltuk a bankhitelt. A bevétel pedig az egyéni gazdaságból származik. Majoros Tibor, az érettségizett vasúti járműszerelő, a számító- gépes technika térhódítása kezdetén váltott és kitanulta ezt az ígéretes szakmát. Hosz- szú évekig operátorként számítógépes területen dolgozott. Mígnem 1986-ban gondolt egyet és egyéni gazdálkodó lett. Fokhagymát, burgonyát, tarkababot termel — szinte nagyüzemi méretekben. Laskagomba termesztésére 140 négyzetméteres talaj fűtéses pincét épített. Ez a vállalkozó hátországa. A vállalkozóé, aki nem panaszkodik, sőt — mint mondía — előnyösebb számára már csak akkor lehetne az adórendszer. ha állattenyésztéssel foglalkozna. Nem érti azokat, akik a bűvös félmilliós árbevétel után leállnak. — Szállodásként már nem lesz ilyen kíméletes önnel az adórendszer — jegyzem meg. — Ez igaz, de marad annyi, hogy tisztességesen megéljek belőle és azt csinálhassam, amit szeretek — válaszolta. Komoly férfiembernek nem való az álmodozás, szinte szégyenlősen vallja be hát, hogy 1985 óta foglalkozik a fogadó és étterem gondolatával. Nem szól róla, de a mezőgazdaság számára nyilván nem cél. hanem eszköz volt álmai megvalósításához. — Nem bánt engem senki, de azt már mondták, hogy Konténer a kórháznak A ceglédi kórháznak készítenek hulladéktároló konténereket a nagykátai Magyar—Koreai Barátság Mgtsz lakatosüzemének dolgozói. Prepok László a tárolók festését végzi (Pék Veronika felvétele) A hónapok óta tartó vitára, amely két falu, Pilisborosjenő és Üröm, valamint az OVIT között dúlt a négyszáz kilovoltos távvezeték ügyében, a megyei tanács tett pontot. Jogi útra terelte a kérdést, hiszen nem jutottak kompromisszumra a viaskodó felek, s a régi szerződés alapján kiadta a területi elhasználdsi engedélyt a beruházónak. Így az eredeti nyomvonaltól százötven méterre folytatódhat a távvezeték építése. Ám a döntéssel nem értett egyet a két falu. Olyannyira, hogy nemrégiben a Hazafias Népfront Ürömi Bizottsága még a tanácselnök visszahívását is kezdeményezte, mert nem képviselte a távvezeték ügyében a két község érdekeit. Az elmúlt héten döntő lépésre szánta magát a tanács, s Sajnos, félreértettük A türelem lakótelepe Szabadságliget. Más néven Dunakeszi alsó, ahogy az újpesti vasútállomás után Szob irányába haladó vonatok első megállóját hívják. Az ember kénytelen azonban a türelemre gondolni, mert a lakosok számtalan kérése ellenére az illetékesek továbbra is hosszú határidőt szabnak ígéreteiknek, mondván: „addig már kibírják”. Mint Marót Lászlónak, a Magyar Államvasutak Budapesti Igazgatósága osztályvezetőjének hozzánk küldött leveléből olvashatjuk, ismét a türelem tétetik próbára. Kiderült ugyanis, hogy vagy rosszul értettük, vagy félrehallottuk a MÁV képviselőjének felszólalását a márciusi tanácsülésen, amiről azt írtuk: Ígéretet tett arra, hogy szeptemberig talán sor kerül a sokéves kérés teljesítésére, s a lebontott perontető helyébe újat emelnek. Mint a bennünket korrigáló levélből kitűnik, ez korántsem lesz így. „Félő, hogy a lakosság ismét becsapva érezheti magát. Ugyanis a közölt terminusok pontatlanul jelentek meg” — olvashatjuk a válaszból, amelynek további soraiból az derül ki: „Áz áthelyezésre kerülő perontető Keleti pályaudvari bontásának határideje szeptember. Ezután történik meg a felújítás a műhelyben és várhatóan csak 1990-ben kerülhet sor az új helyen a felépítésére. A szerkezeten helyezzük el a hangszórókat.” Tehát egy évvel később, és csak várhatóan, nem konkrétan, biztosan. És persze, ebben a levélben is szó van a kényelmetlenségek türelmesebb elviseléséről. Amit az emberek kényszerűségből és várhatóan el is viselnek, mivel egyebet nem tehetnek. K. T. I. Mire kell meghatalmazás? Nem kötelező, csak adható A kézbesítő nem adta át a meghatalmazott családtagnak az 5005 forintot, mondván, hogy csak állandóra szóló meghatalmazásra fizetheti ki az ötezer forintnál nagyobb összegeket. Az ügyfél persze meghökkent, mert úgy vélte, hogy a posta kötelezi őt az állandó meghatalmazás kiadására, aminek viszont nincs értelme. A meghatalmazásokról kértünk pontos tájékoztatást a Budapest-vidéki Postaigazgatóságon Visnyei Istvántól, a kézbesítési csoport vezetőjétől. — Kétféle meghatalmazást igényelhet a postahivatal az ügyfelektől — tájékoztat a csoportvezető. — A nyugdíjasoktól minden kifizetéshez kérjük az egyszeri meghatalmazást, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság igényének megfelelően. Ezt a rendszert. azért kellett bevezetnünk, hogy megelőzhetők legyenek az esetleges visszaélések. Az állandó meghatalmazással ugyanis a címzett elhalálozása után is föl lehetne venni a nyugdíjat. Az állandóra szóló meghatalmazás nem kötelező, az ügyfél szabadon választhat, hogy a két forma közül melyik számára a megfelelőbb.' Sokkal praktikusabb az állandó meghatalmazás, mert 10 forint megfizetése után kap az ügyfél megbízottja egy igazolványt, amit ha felmutat, minden további nélkül kifizeti neki a kézbesítő (a nyugdíj kivételével) a postai küldeményeket. — Mi van akkor, ha a címzett mondjuk nem bízik meg egyik családtagjában sem, és legfeljebb eseti meghatalmazást hajlandó adni? — A posta abból a féltételezésből indul ki, hogy a családtagok jó viszonyban vannak egymással. Ennek ellenkezőjét írásban kell közölni a kézbesítő postahivatallal. De nem muszáj megindokolni, hogy miben nyilvánul meg az ügyfél bizalmatlansága, azt azonban tudatni kell a posta- hivatallal, hogy a címzett küldeményeit a kézbesítő nem adhatja át a családtagoknak, még 5000 forint alatti összeg esetében sem. Mint megtudtuk, a postatörvény átdolgozás alatt áll, valószínű, hogy még az új törvény megalkotása előtt fölemeli a Magyar Posta az 5000 forintos értékhatárt, s más. idevágó szabályokat is megváltoztatnak. az Állami Energetikai és Energiabiztonsági Felügyeletnél fellebbezést nyújtott be a megyei tanács határozatával szemben. Mint írták, az 1978- ban kiadott helyi tanácsi hozzájárulás — erre hivatkozva adta ki most a területfelhasználási engedélyt a megyei tanács az OVIT-nak — nem lehet egy 1988-ban vagy 1989- ben megkezdett beruházás alapja. Elsősorban azért, mert jelentősen megváltoztak az elmúlt tíz esztendőben a társadalmi viszonyok, a helyi községpolitikai és községrendezési elvek és elképzelések. Bár elismerik, hogy fontos népgazdasági érdek fűződik a négyszáz kilovoltos távvezeték megépítéséhez, de ezt a két község belterületi fejlesztésre szánt szakaszán a jelenlegi formában elfogadhatatlannak tartják. Ezenkívül súlyos anyagi hátrányt jelentene a környéken élőknek; nőne a telefonberuházás költsége legalább hárommillió forinttal, és ugyanakkor csökkenne az ingatlanok értéke. Aggasztónak tartják továbbá a védőtávolságok szélességét, s az ebből adódó egészségkárosító hatást, üröm és Pilisborosjenő igazi értéke a jó levegő, a szép környezet. A két település lakói ennek megőrzése érdekében ez ideig még a fejlettebb infrastruktúráról is lemondtak, elmaradt az iparfejlesztés, nem kaptak állami támogatást a községek. A fellebbezésből kiderül, hogy sem a pilisborosjenőiek sem az ürömiek nem akarnak több, agglomerációs mivoltukból fakadó hátrányt elviselni a főváros javára, hiszen sem a távvezeték, sem az autópálya nem szolgálja az érdeküket. Sőt, még attól is megfosztja őket, amijük eddig volt. A fellebbezésre rövidesen választ kapnak az ürömiek és a pilisborosjenőiek. Erről ugyancsak beszámolunk majd olvasóinknak. Mi is kíváncsian várjuk a felügyelet határozatát. / Míg Dunaharasztinál s a V Csepel-szigeten már óriási föld- Z hányások jelzik az MO-ás autó- j pálya vonalát, a 6-os út és az ^ Ml-es között semmi nem utal 4 arra, hogy pár esztendőn be- Z lüj erre visz a körgyűrű. Pe- y. dig már jóval előbb megkez- £ dódtek az előkészületek, két Z évvel ezelőtt a tervezés, a j! nyomvonal kialakítása, majd ft újabb vizsgálatok után ennek j módosítása. A változtatásra Z azért volt szükség, mert a tö- Z rökbálinti zártkerteket fel kel- r, lett volna áldozni a körgyűrű ^ miatt. Igaz, ilyen építkezésnél í számolni kell áldozattal, de ha í van lehetőség arra, hogy ezt '/ elkerüljék, élni kell vele! Sajnos, a XXII. kerületben nem jött létre a lakosság és az építők között a közmegegyezés. Eredetileg a sertéshizlalda mellett vezették volna az MO-ást, de változtattak a terven, s áttették a nyomvonalat a vasút mellé. S míg a szakemberek a terven „rágódtak”, szépen megkezdődött a másik oldalon a Bartók Béla lakótelep építése. Nyilvánvaló, hogy azok, akik pár esztendővel ezelőtt vásároltak ott ingatlant, aggódtak otthonukért, s nem örülnek az autópálya közelségének. Már csak azért sem, mert ott megy a vasút is, s a kettő együtt már több mint elviselhető. Az építők zajvédő fallal és harmincméteres védő erdősávval igyekeznek majd megóvni a lakók érdekeit. Bár — őszintén szólva — ez korántsem nyugtatja meg a nagytétényieket és budafokiakat. Annál is inkább, mivel azt is közölték velük a szakemberek, hogy ezen már nem lehet változtatni, hiszen csak így tudják a Háros-hídról érkező forgalmat elvezetni. Vissza a tárcákhoz Az I/A szakasz, így nevezték el az Ml-es és a 6-os út közötti részt, ugyanúgy 15 kilométeres lesz, mint a most ELKERÜLI AZ M0-ÁSRA FELVEZETŐ ÚT ÉRDET Biatorbágytól épülő I/B, az M5-ÖS és a 6-os utat összekötő vonal. S ez is világbanki támogatással készül el, amelynek szerződés- tervezetét most véglegesítik. Várhatóan 1994-re adják át az I/A szakaszt az eredetileg tervezett 1993-as határidő helyett. Az építés költségei megközelítik a hatmilliárd forintot; ez a most épülő pályarésznél 4,3 milliárd lesz. Érdemes megjegyezni, hogy nem annyira az építés, mint a járulékos kiadások emelik meg a kivitelezés költségeit. Sokba kerül a kisajátítás, a mezőgazdasági földterületek művelésből való kivonása. Az összes kiadás húsz százalékát emésztik ezek fel, ám ez a húsz százalék más tárcáknál bevételként jelenik meg. Szűk az egérút Amiről az imént említést tettünk, csak pár év múlva lesz esedékes. Jövőre azonban elkészül az első szakasz, s a Dunán túl, vagyis az Ml-es és az M7-es felől biztosítani kell a felhajtást az MO-ásra és a Há- ros-hídra, hogy az ország túlsó felébe is eljussanak az autósok. S lehetőleg úgy, hogy ne zavarják túlságosan azok nyugalmát, akik a környék településein élnek. Elég, ha a hatvanezer lakosú Érdre gondolunk, amely azért is van veszélyben, mert egyébként is nagy terhet ró a városra a 6-os és a 70-es út forgalma. Márpedig az MO-ást meg kell valahogy közelíteni addig is, amíg elkészül az I/A szakasz. A szakembereknek tehát olyan megoldást kellett kidolgozni, amely nem túl költséges, hiszen nagy jelentősége csak négy esztendeig lesz. Az M7- ről már eddig is sokan letértek, mielőtt bejutottak volna a fővárosba. Ki-ki a legszimpatikusabb megoldást választotta magának, hogy a hétvégi csúcsforgalomban elkerülje az Osztyapenkó-szobor előtti tömörülést. A legrövidebb útvonal a budaörsi benzinkútnál ágazik le, s tart Budafok felé a Kamaraerdőn, a Dózsa György úton keresztül egész a Bartók Béla útig. Jószerivel ez lett volna a legkézenfekvőbb megoldás a forgalomszervezőknek is. csakhogy olyan lakott részeken kellett volna haladni a járműveknek, ahol nagyon szűkösen férnének el. A személygépkocsik még csak- csak, de a teherjárművek aligha. így hát ezt az ötletet, az úgynevezett egérutat, elvetették a szakemberek. Szóba került az a lehetőség, hogy a törökbálinti csomóponttól jöjjenek le a gépkocsik, s az Angeli úton közelítsék meg Budafokot. Felvetődött az a gondolat, hogy Érden a Riminyáki úton és Diósdon keresztül is legyen lehajtást jelző tábla. De ezeket is el kellett vetni mert sűrűn beépített a terület. Maradt hát a legdrágább, de legésszerűbbnek tűnő megoldás: az Ml-es- ről Biatorbágynál jöhetnek le az autósok, s az úgynevezett 8104-es úton jutnak el Sóskú- ton keresztül az M7-esig, ahol az érdi csomópontnál kialakítanak egy lehajtót. Innen mehetnek el a 70-es útig, s egy közös szakaszon a 6-os Duna- parti vonaláig, onnan pedig az MO Háros-hídjáig. Túlzsúfolt város A 70-es és a 6-os út találkozásánál, hogy lebonyolítsák a megnövekvő gépjárműforgalmat, széthúzzák a csomópontot, s a 6-os útról érkezőnek lesz elsőbbsége. Ezzel gyakorlatilag elkészül a budai félgyűrű. Rendkívül egyszerűnek és ésszerűnek tűnik az imént felvázolt változat, s a lehetséges megoldások közül a legjobbnak is. De természetesen ez szintén rejt veszélyeket magában. Először is a nagy forgalomnövekedést, ami Érd belvárosát érinti. Bár erre vonatkozóan végeztek forgalomszámlálást a szakemberek és megállapították, hogy a feltételezett, legrosszabb esetben — mikor minden autó ezen az útvonalon halad — is elbírja a négysávos út a terhelést. Ezt igen, de többet nem! S ha végül ismét terítékre kerül az autópályadíj kérdése, s bevezetik, borzasztó helyzet állhat elő Érd közlekedésében. A megnövekvő forgalmat, a sztrádáról leáramló gépkocsik hadát már nem bírná el a város. Fiedler Anna Mária Elfogadhatatlannak tartják Nem értettek egyet a tanács döntésével Nem tudom. Majoros Tibor tápiószelei vállalkozónak vannak-e irigyei. Ö nem mondja, magam pedig nem kérdezem. Pedig szándékomban volt. Hiszen a sóik pénzt, olykor mindenüket kockáztató vállalkozókkal folytatott beszélgetésnek is megvan a maga sajátos forgatókönyve. Az újságíró az irigyekről, az akadályozókról kérdez, a valami merőben újjal próbálkozó vállalkozó pedig panaszkodik. Majoros Tiborral is így indult a beszélgetés, ám egészen más irányt vett. Pedig a vállalkozása valóban grandiózus, és a helyzetet, hátteret ismerve ugyancsak kockázatos. A megnyerű külsejű, halk szavú fiatalember egy tizennégy szobás szálloda építésébe fogott, ám nem a Dunakanyarban vagy a Börzsönyben, esetleg a Pilisben, hanem Nagykátán, ahol az idegenforgalomnak szinte egyáltalán nincsenek hagyományai, ahol a Dunatours a közelmúltban az irodáját is bezárta, s ezzel ez a tájék végképp fehér folt lett a turizmus tériképén. A szállóhoz 110 négyzetméteres különterem, feleakkora étterem és egy hangulatos, amerikai stílusú sörbár is tartozik majd. Mindegyik szobához fürdő épül, s a lakosztályok egy részét bizonyos luxust biztosító tárgyakkal is felszerelik, kimondottan nyugati vendégekre számítva. ■ Ügy alakul, hogy- magam közölhetem Majoros Tiborral a hírt, miszerint a Sancella svéd —magyar vegyesvállalat vezetői is érdeklődnek a tervezett szálló iránt. A Libero pelenkát gyártó, dinamikusan fejlődő nagykátai üzem gyakorta fogad svéd vendégeket, akik szívesen laknának ilyenkor a fiatal városban, ha lenne alkalmas szálloda, fogadó vagy panzió. Mivel nincs, Jászberényben vagv Budapesten éjszakáznak. Ezért jelezték a Sancella vezetői, akár előre is megvásárolnának vendégéjszakákat — ezzel segítve a vállalkozót —, ha meggyőződnek arról, hogy a tervezett szálló megfelel a nyugati igényeknek. Az üzlet megkötése fölött a városi MSZMP-bizott- sás bábáskodik. Ez pontosan illeszkedik abba a képbe, amelyet Majoros Tibor vázolt föl. amikor a vállalkozás történetét mesélte el. Eredetileg Támósze’én .szeretett volna építkezni, hiszen ott született és él N°m is gondolt ekko’"' létesítményre. — Elviekben meg !s állapodtunk a község vezetőivel, hogy felkarollak a vállalkozást. Erkölcsi támogatásról lett volna
