Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-15 / 112. szám

PEST MEGYEI VILÁG PBOLETÁBJAÍ, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS Ä MEBYEI ?*H*CS L1PJÄ XXXIII. ÉVFOLYAM, 112. SZÁM Ára: 4.IIÖ forint Rendkívüli ülést tartott a Minisztertanács a vízlépcsőről Azonnali hatállyal felfüggesztik a munkálatokat A Minisztertanács szombaton soron kívüli ülést tartott Németh Miklós elnök­letével. Az Országgyűlés előtt vállalt miniszterelnöki kötelezettség alapján áttekin­tette a bős—nagymarosi nagyberuházás építésének helyzetét. A beruházást ellenőr­ző társadalmi bizottság, a Tudományos Akadémia ad hoc bizottsága és a kormány tanácsadó testületé állásfoglalásait is figyelembe véve úgy döntött, hogy — a további vizsgálatokat igénylő kérdések tisztázása érdekében — a nagymarosi munkálatokat azonnali hatállyal felfüggeszti. A felelősségteljes döntéshez így a nagymarosi beruházás leállítása lehetőségének mér­legeléséhez beható alaposság­gal további vizsgálatokat kell folytatni nemzetközi jogi, ha­józási, környezetvédelmi, ener­getikai, szeizmológiai, műsza­ki és más kérdéskörökben, és pontosítani kell a különféle hatásvizsgálati és egyéb szá­mításokat. A Minisztertanács úgy dön­tött, hogy javaslatot terjeszt az Országgyűlés elé, amelyben kéri, mentse fel a kormányt azon kötelezettsége alól, ame­lyet tavaly októberben a be­ruházás folytatásával kapcso­latosan részére meghatározott. Felhatalmazást kér az Ország­gyűléstől arra is, hogy a szer­ződés módosításáról a cseh­szlovák féllel tárgyalásokat folytasson. Az Országgyűlésre készülő javaslatokat úgy kell előkészíteni, hogy azok alap­ján a képviselőház vagy sa­ját hatáskörében dönthessen, vagy népszavazást rendelhes­sen el. A kormány megtárgyalta az 1989. évi költségvetés egyen­súlyának javítását szolgáló intézkedési csomagtervet. Ez azokat a halaszthatatlan teen­dőket tartalmazza, amelyek a népgazdaságban az első ne­gyedév során tapasztalt ked­vezőtlen tendenciák visszaszo­rítását célozzák az év hátra­levő részében. A te.rv egész sor, gazdaságot élénkítő, vala­A Duna Kör állásfoglalása A Duna Kör — a határozat szövegének ismerete nélkül is — fordulópontnak tekinti Né­meth Miklós kormányának 1989. május 13-i döntését a visegrád—nagymarosi vízlép­cső építésének haladéktalan felfüggesztéséről. Bízunk benne, hogy ez a lé­pés elvezet a beruházás vég­leges elhagyásához. A Duna- mozgalmak, amelyek sok éve követelik a folyó természeti környezetének megóvását, ezt tartják a legkisebb elfogad­ható módosításnak. így a kör­nyezeti károk és kockázatok, valamint a gazdaság terhek egyaránt csökkenthetők. Ugyanakkor elengedhetet­len, hogy a kormány által a felfüggesztés idejére tervezett vizsgálatok terjedjenek ki a Vízlépcsőrendszer által veszé­lyeztetett Pozsony—Budapest Duna-szakasz egészére. A döntések során messze­menően figyelembe kell venni az érintett térség lakosságá­nak jogos igényeit, Nagyma­rostól Esztergomon át Duna- kilitiig. A szükséges nemzetközi tár­gyalásokat megkönnyítendő, a Duna Kör kezdményezésére jószolgálati küldöttség keresi fel Ausztriát, és remélhetőleg Csehszlovákiát is. (A magyar kormány döntésének nemzet­közi visszhangját lapunk 2. oldalán ismertetjük.) Izrael állam megalapítására emlékeztek A jó kapcsolat közös érdek Izrael állam 41 évvel ezelőt­ti megalapítására emlékeztek vasárnap az Eötvös Loránd Tudományegyetem dísztermé­ben. A Magyar—Izraeli Bará­ti Társaság és a Magyar Tu­dományos Akadémia judaisz- tikai kutatócsoportja által rendezett ünnepségen Pozsgay Imre államminiszter mondott beszédet. Hangsúlyozta: a mai Ma­gyarország minden vonatko­zásban veszteségének és vere­ségének is érzi azt, ami csak­nem fél évszázaddal ezelőtt a magyar zsidósággal történt. Ezután azt a hőskorszakot méltatta, amelyben az európai civilizáció, kultúra kialakulá­sában is olyan jelentős szere­pet játszó zsidóság a Közel- Keleten megteremtette saját államát. Magyarország és Iz­rael viszonya nem volt felhőt­len — mondotta. — Minden elismerésünk azé az Izraelben élő sok ezer magyar zsidóé, aki ma is Magyarországot, azt az országot tekinti óhazájá­nak, amely pedig annak ide­jén nem volt képes megvéde­ni a vésztől,, a gyötrelmektől. A két ország viszonyáról szólva az államminiszter azt hangsúlyozta: afelé tartunk, hogy rendben, emberséges módon építsük tovább állam­közi kapcsolatainkat. Shlomo Marom, a budapes­ti izraeli érdekképviseleti hi­vatal vezetője beszédében ar­ról a harcról szólt, amelyet a fiatal zsidó államnak kellett megvívnia fennmaradásáért. Erőfeszítései, súlyos vesztesé­gei, mint hangoztatta, nem voltak hiábavalóak: a világ sok országából odavan dorolt embereknek sikerült felépíte­niük egy demokratikus, szabad jogállamot. A gazdasági prob­lémák jelentős része még meg­oldatlan, de szinte ennél is fontosabb a szomszédos arab népekkel, a palesztin lakos­sággal való viszony rendezése. Ez a feltétele annak, hogy Iz­rael állam erőit a társadalom építésére összpontosíthassa. Izrael érdekelt abban, hogy jó kapcsolatban legyen a világ országaival. Bizakodik, hogy az izraeli—magyar viszony is már a közeljövőben rendező­dik. mint szociálpolitikai, továbbá olyan intézkedést tartalmaz, amelyek — a központi kiadá­sok csökkentése útján — köz­vetlenül segítik elő a költség- vetési egyensúly jvaítását. A Minisztertanács rendkí­vüli ülését követően Medgyes- sy Péter miniszterelnök-he­lyettes nyilatkozott a Magyar Televízió híradójának a bős— nagymarosi építkezéssel kap­csolatos kormánydöntésről. Elmondotta: a nagymarosi munkálatok azonnali hatá­lyú felfüggesztése azt jelenti, hogy ettől a naptól kezdve semmiféle munkát nem vé­geznek. A kormány szándéka áz, hogy alaposan mérlegelje a leállítás lehetőségét is. Az ez­zel kapcsolatos döntéshez azonban számos további vizs­gálatot kell végezni. Ezek kö­zé tartozik például, hogy megvizsgálják az osztrák vál­lalatokkal és pénzintézetekkel való tárgyalás lehetőségét an­nak érdekében, hogy azok veszteségei ne legyenek túl­ságosan nagyok, s milyen mó­don vehetnének részt esetleg a világkiállításban. A kormány úgy döntött, hogy a szükséges vizsgálato­kat két hónapon belül el kell végezni. ‘1989. MÁJUS 15., HÉTFŐ IF — Németh Miklós Varsóba utazott Németh Miklós, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke Mieczyslaw Rakowskinak, a Lengyel Nép- köztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására va­sárnap este egynapos baráti munkalátogatásra Lengyelor­szágba utazott. Kíséretében van Őszi István külügyminiszter-helyettes, va­lamint Mohai László és Jeney György, a miniszterelnök ta­nácsadói. Roska István, hazánk varsói nagykövete, a lengyel fővárosban csatlakozik a kül­döttséghez. Németh Miklós megérkezett Varsóba. Mihail Gorbacsov Pekingbe érkezik Ma: szovjet-kínai csúcs Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke vasárnap Moszkvá­ból négynapos hivatalos látogatásra Pekingbe utazott. Gorba- csovot a ma kezdődő kínai látogatására elkísérte Eduard Se- vardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter, Alek- szandr Jakovlev, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára, Jurij Maszljulcov, az SZKP KB PB póttagja, a miniszterelnök első helyettese és Jevgenyij Csazov egészségügyi miniszter. A szov­jet főváros repülőterén Mihail Gorbacsovot az SZKP KB PB tagjai és póttagjai, valamint más hivatalos személyisegek bú­csúztatták. A moszkvai tömegtájékozta­tási eszközök az elmúlt hetek­ben, napokban és a hét végén is számos anyagban foglal­koztak a szovjet—kínai poli­tikai, gazdasági és kereske­delmi, tudományos-műszaki és kulturális kapcsolatok állapo­tával, továbbfejlesztésük lehe­tőségeivel, s igyekeztek bemu­tatni a Szovjetunió legnagyobb ázsiai szomszédjának életét. A kommentárok egyaránt a fel­fokozott várakozás jegyében értékelték a csúcsszintű láto­gatást, amely csaknem három évtizedes korszakot zár majd le, s egyben új fejezetet nyit a kétoldalú kapcsolatokban. Vasárnap délután Irkutszk- ba érkezett az SZKP KB főtit­kára, a Legfelsőbb Tanács el­nökségének elnöke, s a kísére­tében levő politikusok repü­lőgépe és rövid pihenőre le­szállt a Bajkál-tó mellett, a mongol határ közelében levő szibériai városban. A szovjet vezetőt V. Potapov, az irkutsz- ki területi pártbizottság első titkára és J. Nozsikov, a te­rületi tanács vb-elnöke üdvö­zölte. A szovjet—kínai kapcsola-' tokban az elmúlt évtizedekben mutatkozott nehézségek elle­nére a két, nép megőrizte egy­más iránti tiszteletét, megbe­csülését és jószándékát — je­lentette ki vasárnap az ír- kutszki repülőtéren Mihail Gorbacsov, a szibériai város dolgozóival megtartott talál­kozóján. A szovjet vezető ki­tért arra. hogy az elmúlt éve­ket nem lehet ugyan kitörölni a kétoldalú kapcsolatok törté­netéből, de igyekezni kell el­felejteni azokat. Külön hang­(Folytatás a 2. oldalon.) A madarak és fák napja igazi népünnepély volt Ezrek látogattak a vadasparkba Nem csalódtak, akik tegnap kilátogattak Budakeszire, a vadasparkba, mert a szeszélyes időjárás sem tudta elrontani a madarak és fák napjának hangulatát. A Medosz Pest Megyei Bizottsága és a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság a legkülönbözőbb korosztályok igényét kielégítően szervezte meg szabadidős rendezvényét. A festői hangulatú környezet­ben több ezren találtak kikap­csolódást, jókedvet. A szerve­zők által meghívott vendégek között ott volt a japán mező­gazdasági, erdészeti és halá­szati minisztériumi dolgozók szakszervezetének háromfős delegációja is, Miyaki alelnök vezetésével. Megnyitó beszédében ár. Berdár Béla, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság főigazgatója, az Országgyűlés településfej­lesztési és környezetvédelmi bizottságának elnöke hangsú­lyozta, hogy az erdő a termé­szet nagy képeskönyve, s ezért értékeit meg kell becsülni. Grondzsák János, a Medosz Pest Megyei Bizottságának titkára, amikor megnyitotta a Sallai István, a pörköltek tudora kóstolja messze földön híres főztjét madarak és fák napjának ün­nepségét. szólt arról, hogy első ízben 1935-ben rendeztek ha­sonlót. Az esemény azóta való­ságos népünnepéllyé vált. Iga­zolva, hogy nemcsak használói, de gazdái is erdeiknek, vizeik­nek és földjeiknek. A gyakori záporok csak (Folytatás a 3. oldalon.) T apasztalatokat is sze­reztek, nemcsak él­ményeket raktároztak el a dobosi kirándulók. A városnak ifjú település idős lakói autóbuszra szálltak, s három napot töltöttek el Györ-Sopron megye nevezetességeinek megismerésével. Volt mit látniuk a múlt emlékei kö­zül, s mégis: a köznapok sem kerülték el a figyel­müket. A köznapoknak például az a jellemzője nagy visszhangot vert ben­nük, hogy ahol megfordul­tak, ott szinte kivételt nem ismerőén ott volt cgj'szer- re a folyóvíz is, a csatorna is... Nyugdíjasokról van szó, olyan emberekről, akik — életkoruk, anyagi lehe­tőségeik ismeretében — nem dédelgetnek már nagy- ratörő terveket magukban. Kevéssel beérik, hiszen — bár keményen dolgoztak életük folyamán — kény­szerűen arra szoktatta őse- a sorsuk, ne legyenek nagy igényeik. Nem a maguk ér­deke, kényelme vezette te­hát az összehasonlítást — bár ebben sem lenne sem­mi kivetni való —, amikor öregesen úgy töprengtek a szép tájakat járva, hogy ott és itt... Ott a komfor­tosság, itt, Dabason pedig a küszködés. Valóban küszködés. Ad­dig sikerült eljutni, hogy az otthonoknak az egyötö­de kapcsolódik a közüzemi vízhálózatra, a közcsatorna­hálózatba bekapcsolt laká­soknak a száma pedig any­Hintában nyira csekély, hogy csak minden tizenharmadik-ti­zennegyedik tartozik bele ebbe a körbe. Ezzel szem­ben ott Győr-Sopron- ban... A véletlen sodorta elénk persze a példát, de megra­gadhatunk ennél. Ezek szerint Győr-Sopron me­gyében a lakásoknak a 26 százaléka számít ellátatlan­nak — azaz sem a víz-, sem a csartonahálózatba nincsenek bekapcsolva —, Pest megyében ugyanak­kor ez az arány 56 száza­lék ... A két szám közötti különbség akkor is irdat­lanul nagy, ha figyelembe vesszük ott a megyeszék­hely meglétét — ami javít­ja a statisztikai átlagot —, itt Pest megyében pedig an­nak a hiányát. Rámondhat­nánk persze a dabasi idő­seknek a hírlapíróval meg­osztott gondjára, hogy mi­ként mérik ők össze a tüzet és a vizet, az idegenforga­lom óital erősén igénybe vett Győr-Sopront a ma­guk csendes Dabasával és annak környékével?! A kérdés feltehető, de: hamis. A dabasi kirándulók ugyanis nem olyasmire bukkantak, ami pusztán az ő városuk, lakóhelyük jel­lemzője lenne; megyei gond körvonalazódik a véletle­nül szerzett ismeretek mö­gött. A megye ugyanis, ami ezt a két közművet, illetve az azokat nélkülöző laká­soknak az arányát illeti, kétségek nélküli utolsó a tizenkilenc megye rangso­rában...! Az a már emlí­tett 56 százalék magasan te­lette áll az országos átlag­nak — ami 32 százalék —, tehát rá kell döbbennünk: a fővárost körülölelő megye ezekben a jellemzőkben (is) elmaradott térségnek szá­mít. Hátrányoknak olyan hegye nyomasztja a megye települései tanácsainak a többségét, amelyeknek egy- egy sziklája is, mint ez a közműpélda, ínat roppantó. Sokatmondó szóm: a me­gyében az otthonoknak mindössze a 13 százaléka tartozik a víz- és csatorna- hálózatba egyaránt bekap­csoltak közé. Ennél sincsen szerényebb arányszám. az­az itt is iárandósága a me­gyének az utolsó hely a lis­tán ...! S még ehhez az utolsó helyhez kapcsolódó arányszám is úgy alakulha­tott ki. hogy lakossági pén­zek hatalmas összegei épül­tek bele a víz- és csatorna­művekbe, -hálózatokba. Hosszú évtizedek óta hintáztatja az országos ter­vezési gyakorlat a megyét a nincsen és a csak ennyi jut között. Ebben a furcsa hintában ülve gyakran már-már hihetőnek tűnhe­tett a szédítő erejű hihe­tetlen. Ez a hihetetlen ér­velés az volt, hogy a me­gyében nem is kell ezt, azt, amazt fejleszteni, mart ott van a főváros, az ingázók ott veszik igénybe... S mondták ezt a tervezés emberei a kereskedelemre éppúgy, mint az egészség­ügyre, az oktatásra ... Csak éppen az felejtődött el a szédítő erejű „érvelés” közben, hogy az intézményi ellátottságnak döntő része lehet és van is sok más­ban, így például a víz- és csatornahálózatnak, de a távközlésnek is a fejlesz­tésben! L apunkban sokszor kárhoztattuk ezt a gyakorlatot, a megye politikai, állami vezető tes­tületéi szívós harcot foly­tattak a megváltoztatásáért. Valami pici mozdult is, de most meg olyannyira nin­csen pénze a népgazdaság­nak, hogy az a kevéske többlet sem biztos... Az viszont biztos, amire a da­basi nyugdíjasok rájöttek: az ország legelmaradot­tabb térségét itt lelni, a fő­város körül! Jogos igény tehát: ha nincs többlet, ak­kor a meglevőt kell újra­osztani úgy, hogy több jus­son oda, ahol vitathatatla­nok a hátrányok, ahol ta­gadhatatlanok az elmara­dottság jelei. S ennek az újraosztásnak most már normatív alapon kell meg­történnie: az ellátottsági szint és a lakosság számá­nak függvényében. Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents