Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-15 / 112. szám

1989. MÁJUS 15., HÉTFŐ Mihail Gorbacsov Pekingbs érkezik Ma kezdődik a szovjet-kínai csúcs ! ; (Folytatás az 1: oldalról.) súlyozta..hogy három évtizede ez az első ilyen magas szintű látogatás a kétoldalú kapcso­latokban, s megígérte, hogy az i.Kkutsakiafc, üdvözletét Ls tol- ‘mácsolja Pekingben. Az irkutszkiakkal beszélget­ve Mihail Gorbacsov — aki egyébként először járt a Baj- ‘kálnál — több belpolitikai té­mát is él-intett. Egyebek kö- -zött hangsúlyozta, hogy az át­alakítást az egész szovjet nép­nek kell megvalósítania. ' A szibériai gyümölcs- és zöídségellátás problémái, a magas árak, a szövetkezetek "bírálata kapcsán a szovjet ve­zető utalt arra, hogy a földek haszonbérletbe adása hozhat majd igazi változást, hiszen rendkívül munkaigényes ága­zatról van szó. Emlékeztetett, hogy szovjet részről tanulmá­nyozták a szocialista országok — .köztük Magyarország ilyen téren szerzett tapasztala­tait, amelyek azt mutatják: a termelésösztönző intézkedések következtében az árak rövid távon felszöknek, majd azon­ban a kereslet-kínálat szabá­lyainak megfelelően a koráb­bi: szint alá csökkennek. A szinte folyamatos tünteté­sek és a Tienanmen téren folytatódó éhségsztrájk miatt meglehetősen feszült a légkör Pekingben, egy nappal a szov­jet elnök és pártfőtitkár Kíná­ba érkezése előtt. Vasárnap a Tienanmen téren folytatta megkezdett éhségsztrájkját több száz pekingi egyetemista és főiskolás. A kínai nemzeti hősök em­lékművére kiragasztott plakái szerint a diákok mindaddig folytatni szándékoznak az éh­ségsztrájkot, amíg a kormány miniszterelnök-helyettesi szin­ten párbeszédbe nem kezd ve­lük, a televízió nyilvánossága előtt, illetve be nem jelenti, hogy visszavonja a diákmoz­galom korábbi hivatalos bírá­latát. Vasárnap politikai veze­tők sikertelen kísérletet tettek arra, hogy a sztrájk abbaha­gyására késztessék a diákokat. A Zsenmin Zsipao, a KKP központi lapja vasárnap újabb kommentárban szólította fel a pekingi diákokat, mondjanak le arról a tervükről, hogy Gor­bacsov Kínába érkezésének napján újabb tömegtüntetést tartanak a Tienanmen téren. A pártlap hangsúlyozza, hogy Kínának kellő tisztelettel, har­monikus és normális légkör­ben kell fogadnia a szovjet vezetőt. A kínai—szovjet csúcstalálkozó a két ország kö­zötti kapcsolatok normalizálá­sát jelenti, olyan esemény, amely nagy jelentőségű nem­csak Kína, hanem az egész vi­lág számára. Ezt az eseményt senki és semmi sem zavarhat­ja meg. Ezt kívánja a kínai kormány és nyilvánvalóan Kí­na tiszteletreméltó vendége is — írja a Zenmin Zsipoa. A jelek szerint az egyete­misták nem reagáltak pozití­van Csao Ce-jangnak, a KKP KB főtitkárának felhívására sem. Csao Ce-jang egy mun­kásfórumon elhangzott beszé­dében arra szólította fel a kí­naiakat, mindenekelőtt a sztrájkoló és a tüntetésre ké­szülő diákokat, hogy semmi olyasmit se tegyenek, ami ká- ' ros lehet a hétfőn kezdődő kí­nai—szovjet csúcstalálkozóra. Csao Ce-jang rámutatott, hogy a pekingi csúcstalálkozó az egész világ figyelmének a középpontjában áll. Sikere hasznos lesz mind a kínai, mind a szovjet nép számára, s javára válik a világ békéjé­nek és stabilitásának is. Min­den hazafias érzelmű kínai kö-‘ telessége Kína méltóságának és nemzetközi tekintélyének megőrzése, senki sem tehet olyasmit, ami veszélybe sodor­hatja vagy alááshatja a csúcs- találkozót. Chih Tárgy olás-felújítás A chilei kormány és az el­lenzéki erők szombaton meg­állapodtak arról, hogy felújít­ják a tárgyalásokat az ország alkotmányának módosításáról. A kormány jelenleg hajlandó­nak látszik arra is, hogy az alkotmányreform kérdését népszavazásra bocsássák még a decemberre kitűzött elnök- választás előtt. A decemberi elnökválasztá­son már nem indul Pinochet tábornok, aki az 1973-as ka- toni puccs óta diktatórikus eszközökkel irányította a dél­amerikai -országot. Az ellenzék teljes hatalomátvételre ké­szül, s ebben a legnagyobb akadálvt az 1930-ban elfoga­dott alkotmányban látja. Bush nyilatkozata a panamai néphez W ashing tan pu Csak röviden... George Bush amerikai elnök szombaton nyíltan felszólította a panamai népet és a hadse­reget: döntse meg Manuel No­riega tábornok uralmát. Bush újságírók előtt kijelentette, hogy a panamaiaknak mindent meg kell tennünk Noriega el­távolítására. Egyúttal azt ígér­te, hogy amint Noriega távo­zik, azonnal helyreáll a jó vi- zony a két ország között, akár­csak a jó kapcsolatok a pana­mai hadsereggel. Az elnök célzásai arra utal­nak, hogy Washington reméli: a panamai hadsereg puccsal megdönti főparancsnoka, No­riega tábornok uralmát. Bush elnök rendkívüli kijelentései­vel egy időben folyamatosan érkeznek az amerikai csapat­erősítések a csatornaövezetbe. Az amerikai elnök „gazem­bereknek és vérebeknek” mi­nősítette Noriega embereit, és utalt arra, hogy közömbösnek tartja, hova távozik a tábor­nok: amennyiben olyan ország­ba, amellyel az Egyesült Álla­moknak nincs kiadatási egyez­ménye, akkor nem tudják majd felelősségre vonni — mondot­ta. A TASZSZ szovjet hírügy­nökség szombaton este nyilat­kozatban adott hangot azok­nak a szovjet aggodalmaknak, amelyeket a panamai történé­sekbe való amerikai beavatko­zás váltott ki. A Szovjetunió megenged­hetetlennek tartja, hogy a Pa­namában kialakult helyzetet az ország szuverenitása elleni támadás ürügyéül használják fel, mert ez kétségbe vonja a nemzeteknek az önrendelke­zésre való jogát — hangoztat­ja a TASZSZ nyilatkozata. SZOLIDARITÁS VAGY KIVÁLÁS? Vajdaság autonóm tartomány több városában — így Nova Pasován, Topolya^, jüremska Mitrovicán, Humán — az utób­bi időben a koszovói szerbekkel és crnagoracokkal vállalt szolidaritás jegyében, „Száva — Szolidaritás” néven egyesü­letek alakultak. A Vajdasági Kommunisták Szövetsége tarto­mányi bizottságának ülésén több felszólaló arra figyelmez­tetett, hogy ezek az egyesületek a szolidaritás eszméjével visszaélve egynemzetiségü szervezetként toborozzák tagjaikat, a nemzeti „kiválás” alapján tevékenykednek, egyesek a re­formokkal szembeni ellenzéki fórumnak használják őket. Alekszandar Kovacsevies, a JKSZ KB tagja beszédében azt a véleményét fejtette ki, hogy ezek az egyesületek politikai pártokká akarnak válni. A tartományi pártbizottság ülése úgy határozott, hogy el­nöksége a „Száva — Szolidaritás” egyesületek működéséről jelentést terjeszt a JKSZ Központi Bizottsága elé. Bás-Njgymaros ügye a világsajtóban Az osztrák Zöldek bejelentése A világ számos hírügynöksége és lapja foglalkozik kisebb- nagyobb terjedelemben a nagymarosi erőműépítósi munkák felfüggesztéséről hozott minisztertanácsi döntéssel, elsősorban tényszerűen számolva be róla. Egyes lapok azonban már vé­leményt is formálnak: a The Japan 'Times például beszámo­lójában mint a rosszul irányított gazdaságfejlesztés jelképe­ként említi a vizilépcsöi, az amerikai The Washington Post pedig azt a véleményét hangoztatja, hogy a felfüggesztésről szóló döntés valószínűleg a terv végleges feladását jelzi. Az El Pais című befolyásos madridi napilap vasárnapi száma a külpolitikai rövid hí­rek között első helyen ismer­tette a bős-nagymarosi vízlép­csőrendszerrel összefüggő döntés hírét. Az AFP francia hírügynökség már Németh Miklós jövő hétre tervezett csehszlovákiai látogatása kap­csán egyebek között Med- gyessy Péter miniszterelnök­helyettes rádiónyilatkozatát említi, amelyben a Csehszlo­vákia és Magyarország közöt­ti jó kapcsolatok fennmara­dásának reményéről beszél, s arról, hogy Bós—Nagymarost, „ökológiai kérdésként” kell Prágának értelmeznie. A Reuter brit és az AP amerikai hírügynökség a ma­gyar környezetvédő mozgal­mak képviselőit idézi, akik szerint még korai győztesnek érezni magukat, a harc még folytatódik. A TASZSZ szov­jet hírügynökség röviden, tényszerűen ismertette a Mi­nisztertanács döntését. A magyar kormánynak a nagymarosi vízlépcső-munká­latok azonnali felfüggesztését elrendelő döntéséről a vasár­nap is megjelenő osztrák új­ságok közül csak a Kurier cí­mű bulvárlap tudott hírt adni, amely késői lapzártája miatt megvárhatta az ezzel foglal­kozó budapesti jelentést. A Kurier írása emlékeztet arra, hogy a mostani fejle­mény várható volt, miután már csaknem 130 ezer aláírás gyűlt össze Magyarországon az építkezés ellen, tekintélyes szakértők javasolták a -kor­mánynak a munkák abbaha­gyását. Még a budapesti kormány- döntés meghozatala előtt, az osztrák Zöldek pártja bejelen­tette: a parlamentben fel kí­ván lépni azért, hogy a nagy­marosi erőműépítés végleges megállítása esetén az osztrák fél mentesítse Magyarorszá­got a kötbérek fizetése alól. Mint Pius Strobl, a Zöldek or­szágos ügyvivője közölte, a jövő héten ilyen értelemben indítványt terjesztenek a tör­vényhozás elé. A Neue Kro­nen Zeitung, Ausztria legna­gyobb példányszámú napilapja vasárnapi számában ismerteti ezt az állásfoglalást, s hozzá­fűzi: a többi osztrák pártban is elterjedt . az a vélemény, hogy bármiféle „büntető szankció” hátráltatná a ma­gyarországi demokratizálást. Az osztrák fél a Nagyma­rosra vonatkozó magyar dön­téseket a jószomszédság szel­lemében, környezetvédelmi, gazdasági és szociális hatásai­kat is figyelembe véve, gon­dosan tanulmányozni fogja. Ezt Alois Mock osztrák kül­ügyminiszter vasárnap az APA hírügynökségnek adott nyilat­kozatában jelentette ki, mi­után előzőleg ez ügyben fel­vette az érintkezést Franz Vranitzky kormányfővel. Mint mondta, Ausztria min­denképpen tiszteletben tartja a magyar kormánynak azt az elhatározását, hogy a nagy­marosi erőmű építését egyelő­re két hónapra felfüggeszti, és a beruházás minden olda­lát újra megvizsgálva jelen­tést terjeszt a parlament elé. HÍRÜNK A VILÁGBAN A gyermekkori szegénység és sanyarúság kitörölhetetlen nyomokat hagyott Sztálin . egész életén: részben ezért vált nagyon korán bizalmat­lan és goromba emberré, aki­ben nyoma sem volt semmi­féle szentimentalizmusnak: • rosszul tudott oroszul, kisebb- «. rendűségi komplexus gyötör­te, ám tele volt ambíciókkal, s mit sem törődött a rokon­ság és a barátság ápolásának a grúzok számára oly fontos . hagyományaival.- A családi tűzhely hiánya Joszif Visszariomovics Sztá­lin (Dzsugasvili) szegény csa­lád gyermekeként 1879. de­cember 21-én született a grú- ziai Goriban. Apja, Vissza- rion Ivanovics Dzsugasvili paraszti sorból származott, de Goriban csizmadiaként keres­te meg a betevőt. Művelet­len, goromba ember volt, semmilyen hatással nem volt a fiára. Ráadásul hamarosan elhagyta családját, Tifliszbe (Tbiliszibe) költözött, ahol egy ideig cipőgyárban dolgozott. Betegen tért vissza Goriba. Sztálin még serdülőkorú volt. amikor apja meghalt. Később sohasem említette apját. (Né­melyek visszaemlékezése sze­rint Sztálin apja gyakran ke­gyetlenül megverte a kis Szoszót, és sűrűn összeveszett önálló és istenfélő feleségé­vel, aki szűkös keresetével voltaképpen eltartotta a kis családot. A grúz emigráns irodalomban olyan adatok is vannak, hogy Sztálin apját egy kocsmai verekedés során ölték meg 1890-ben.) Sztálin anyja, Jekatyerina Georgijevna Galadze ugyan­csak paraszti sorból szárma­zott. Varrással és mosással kereste meg a kenyórreva­ROJ MEDVEGYEVi Sztálin gyermekkora Az itt következő részlet RoJ Medvegyev Ítéljen a törté­nelem című, a Kossuth Könyvkiadónál ebben az évben megjelenő Sztálin-életrajzából való. v. lót. Nem maradt ideje a gyermekek nevelésére, és a kis Szoszo a nap nagy részét az utcán töltötte. Joszif nem az egyetlen fiúgyermek volt a családban, de a többi gyer­mek korán meghalt. Sztálin még kisgyermekként súlyos himlőn esett ót, amelynek nyomai élete végéig meglát­szottak az arcán. Később Sztálin több fedőnéven szere­pelt a rendőrség irataiban, ezek egyike a Ragyás volt. Egy véletlen úti baleset során Szoszo bal karja megsérült, és ez a karja gyógyulás után rövidebb és gyengébb maradt a másiknál. Sztálin gondosan titkolta ezt a fogyatékosságát, ha csak lehetett, nem vetkő­zött le mások jelenlétében, még orvos is ritkán láthatta. Nem szeretett fürödni, úszni sem tudott. Amikor a fekete­tengeri nyaralóban piheni, rendszerint felöltözve sétált a parton. Anyja hosszú életet élt, de fiához sohasem fűzték gyen­géd szálak. Sztálin azután, hogy elhagyta Grúziát, és ak­tívan bekapcsolódott Baku­ban és Oroszországban a for­radalmi tevékenységbe, alig néhányszor találkozott anyjá­val. Anyja ugyanis nem akart Moszkvában élni fiával együtt, ezért Tifiiszben maradt. A húszas években a Sztálint meglátogató grúz vezetők megdöbbentek és szörnyül- ködtek, hogy milyen durván, sőt, olykor cinikusan beszélt anyjáról. Egyébként Jekatye­rina Dzsugasvili független és bátor asszony volt, és nem túlságosan hízelgő megjegyzé­seket tett fiára, amikor Grú­zia vezetői felkeresték Sztá­lin vagy saját születénapján. Sztálin anyja 1935-ben halt meg, és a Dávid-hegy olda­lán levő kis temetőben te­mették el, amelyet ott „grúz panteonnak” neveznek. Aki élt már Grúziában, jól tudja, milyen nagy jelentősége van még ma is a Kaukázusban a barátok és a rokonok temeté­sének. Ezért lepődött meg sok grúz azon, hogy Sztálin nem kívánt részt venni anyja te­metésén. Mindenesetre meg­állapíthatjuk, hogy a család nem tudott semmiféle meleg emberi tulajdonságot beleolta­ni Sztálinba. Kétségtelenül ez volt az egyik oka annak, hogy Sztálin teljes közönnyel vi­seltetett a legtöbb rokona iránt. Mindenben első akart lenni Sztálin már gyermekkorá­ban kitűnt makacsságával, mindig mindenben első akart lenni társai között. Nem ren­delkezett kiváló képességek­kel, de kitartó volt. és sokat olvasott. Az alacsony terme­tű, gyenge fizikumú Szoszo nem számíthatott sikerre a verekedésekben, félt, hogy megverik. Korán zárkózott lett és bosszúálló, s egész éle­tében nem szívelte a magas termetű és erős fizikumú em­bereket. Elméjén és érzel­mein már korán eluralkodott a nagyravágyás. Amikor nyolcéves lett, any­ja beíratta a gori egyházi is­kolába. A négy osztályt hat év alatt végezte el. Nehézsé­gei abból fakadtak, hogy a tanítás főleg orosz nyelven folyt. Sztálin jól megtanult oroszul írni, de élete végéti sem tudott folyékonyan oro­szul beszélni. Csak halkan, lassan és erős grúz akcentus­sal fejezte ki magát oroszul. Ezért állandóan kisebbrendű­ségi érzése volt a forradalmá­rok között, ahol különösen nagy becsben tartották a szó­noki képességet. Mindazonál­tal az egyházi iskolát kitűnő eredménnyel végezte el. és 1894-ben beiratkozott a tifli- szi papi szemináriumba. Az egyházi iskolában és különö­sen a szemináriumban az obskurantizmus és a képmu­tatás légköre uralkodott, min­dennaposak voltak a kicsi­nyes ellenőrzések, a kölcsönös áru lkod ások. A tanulók szi­gorú napirend szerint, csak­nem katonai fegyelemben él­tek. Nem értette a tréfát A szeminárium befolyással volt Sztálinra: felerősítette a már korábbról meglévő tulaj­donságait. a csalafintaságot, a ravaszságot, a durvaságot. Már fiatal korában sem vált semmi humorérzéke. „Furcsa egy grúz ez — mondták ké­sőbb szemináriumi társai. — Egyáltalán nem tud tréfál­kozni. Nem érti a viccet és a legártatlanabb tréfára is ököl­csapással válaszol.” Sztálin lánya ezt írja: „Az egyházi oktatás volt az egyet­len rendszeres képzés, amely­ben apám részesült. Meggyő­ződésem, hogy az egyházi is­kola, ahol összesen több mint tíz évet töltött, egész életére óriási hatással volt apám jel­lemére, megerősítette és meg­szilárdította a vele született tulajdonságokat. Sohasem volt vallásos érzelmű. A véget nem érő imádkozások, az erő­szakos hitoktatás ennél a fia­talembernél, aki egy percig se-m hitt a lélekben. Istenben, csak ellenkező hatást érhet­tek el: szélsőséges szkepticiz­must minden égivei, magasz­tossal szemben. Az eredmény épp az ellenkezője: egy földi, józan, praktikus életfelfogás­ból táplálkozó szélsőséges ma­terializmus. cinikus realiz­mus lett. Egyházi tapasztala­tok helyett apám egészen másfajta tapasztalatokra tett szert: közelről megismerke­dett a képmutatással, az ál- szenteskedéssel, a kétszínű­séggel. Apám a szemináriumi tapasztalatokból azt szűrte le hogy az emberek türelmetle­nek. durvák, becsapják egy­mást. intrikálnak, hazudoznak, és végül, rengeteg a gyengé­jük, nagyon kevés az eré­nyük. Apám türelmetlenségét, rugalmatlanságát, azt. hogy képtelen volt meghajolni az ellentétes, bár nyilvánvalóan megalapozottabb vélemény előtt, én a szemináriumi ta­pasztalatok számlájára írom. hiszen ott fanatizmust és tü­relmetlenséget oltottak a ta­nulókba.” (Következik: Sztálin felesé­gének öngyilkossága) • Vasárnap a vajdasági Magyar Sxó s a madridi Diario 18 is átfo­gó kommentárban foglalkozott Ká­dár János szerepével, de ellentéte­sen ítélik meg a magyar vezető politikai életből történő távozását és életművét. A Magyar Sző kéthasábos cikké­ben emlékeztet arra, hogy Kádár -195** után >«*zM- á KievéírtWS itriWda- tával hirdette meg a nemzeti ösz- szefogás új politikáját: „aki nincs ellenünjt, az velünk van”. Ennek a politikának kétségkívül voltak eredményei — nemcsak a Rákösi- rendszer felszámolásában, hanem az ország új légkörének megte­remtésében, az új gazdaságpoliti­kában, a világ felé történő nyitás­ban, s Kádárnak az európai köze­ledés Helsinkiben megkezdett fo­lyamatában betöltött szerepe sem lebecsülendő. A Diario 1* című spanyol lap ez­zel szemben meg nem nevezett szakértők véleményét ismerteti, s eszerint „Kádár János politikai halálára volt szükség ahhoz, hogy a kommunista párt sikerrel keres­hesse új legitimitását, avagy új­ból fellelhesse szavahihetőségét”. Teljes oldalas elemzésében a spa­nyol lap azt hangoztatja, hogy drasztikusan szakítani kellett a múlttal, s lehetetlenné vált Kádár János mégoly tiszteletbeli megma­radása is a párt vezetésében. • A Szófiai Magyar Intézetben digitart — számitógépes művészeti — kiállítás nyílt, amelyen a Soros­alapítvány finanszírozásával mű­ködő Delta Impulzus számítógépes művészeti stúdióhoz tartozó 16 ma­gyar művész állította l<i grafikáit és különböző tárgyait. A tetszéssel fogadott kiállítás érdekessége, hogy a maga műfajában a legelső Bulgáriában, ahol ezt az Irányza­tot egyelőre egyetlen művész kö­veti, és elméleti szakembere is egyetlen van: Vaszko Pelev mér­nök-újságíró. A Magyar Intézet­ben rendezett kiállítást — sok el­ismerő jelzőt használva — ö nyi­totta meg. • Megkülönböztetett érdeklődés övezte a Madrid szomszédságában lévő Alcala de Henares Patinas egyetemen rendezett magyar na­pokat. Cervantes szülővárosában napfainkban tizenháromezer diák tanul és az egyetemen harmadik éve működik magyar nyelvi lek­torátus. A kétnapos rendezvény­sorozat keretében a magyar kul­túrát reprezentáló könyvkiállitás nyílt, az itt bemutatott műveket a madridi magyar nagykövetség az itgyetemnek adományozta, s ezzel megalanozták az alcalai diákság magyar könyvtárát. Vatikán Örmény küldöttség örmény küldöttséget foga­dott vasárnap II. János Pál pápa katolikus egyházfő azt követően, hogy mintegy tíz­ezer hívő jelenlétében celeb­rálta a hagyományos pünkösd­vasárnapi misét. Az örmény delegáció, amelyet a köztársa­ság miniszterelnök-helyettese vezetett, köszönetét mondott a pápának a tavaly, decemberi földrengést követően örmény- országnak nyújtott, vatikáni segítségért. A küldöttség a bo­lognai városi tanács meghí­vásának tett eleget, az olasz város illetékeseivel egy ör­ményországi kórház építésé­nek terveit vitatta meg. MS&y* zerint az aig§n rapg- tér tájékoztatót aéótt országa ■¥Sső állapotéról és a katonai helyzet alakulásáról, különös tekintettel a pakisztáni beavat­kozással kapcsolatos kabuli fé­lelmekre. RO TE VU dél-koreai állam­fő kormányátalakítást tervez a hónap végén, a rendkívüli par­lamenti ülésszak után, közölte a Yonhap hírügynökség, meg­bízható forrásokra hivatkozva. Az érintett tárca a belügy-, munkaügy-, valamint egészség- ügyi és népjóléti minisztérium. NICAJtAGUÄBAN^A For-, radalmi Egység Mozgalma’1 -el-* nevezéssel űj pártot hoetaÖét-" re a baloldali hicaraguaí .pár­toknak azok a tagjai,-akik úgy vélik, hogy korábbi pártjaik vezetése eltávolodott a marxis­ta—leninista elmélettől. Az új pártot az illetékes bíróság a hét végén bejegyezte. RADZSIV GANDHI indiai kormányfő Üjdelhiben fogadta Abdul Vakil afgán külügymi­nisztert. Hivatalosan nem kö­zöltek részleteket a találkozó­ról, de vasárnapi sajtóértesü-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents