Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-08 / 82. szám
4 bártan 1989. ÁPRILIS 8., SZOMBAT Donald kacsa Múzeumot avatnak ma Gödöllőn születésnapja Ünnepel , ma Gödöllő és ünnepel a város közgyűjteménye. Az eddig helytörténeti gyűjtemény néven szereplő intézmény mától a Művelődési Minisztérium határozatának értelmében múzeumi rangra emelkedik. A délelőtti ünnepélyes avatással egy időben új kiállítás is nyílik az épületben, Séták a régi Gödöllőn címmel. Nem titok, hogy a nyáron lesz az ötvenedik születésnapja. Donald, a Walt Disncy-rajzfilmfi- gura örökifjú maradt. Budapesten fog májusban előszüle- tésnapi ünnepséget tartani, ugyanis a Budapest Sportcsarnokban 12 előadással szerepel május 23-tól a Walt Disney World on Ice produkció Maga a múzeumnak helyet adó egykori kúria több mint háromszáz éves, 1662-ben emeltette Hamvay Ferenc földbirtokos. Az idők során szolgált lakóházként, fogadóként, gimnáziumként, majd általános iskolaként. Ez utóbbi intézmény történésztanára, Heltai Miklós látott hozzá 1952-ben az iskola történetére vonatkozó anyagok gyűjtéséhez, s alapozómunkájának eredményeként 1978-ban megkezdhette működését a város önálló helytörténeti gyűjteménye. Mától pedig az intézmény Gödöillői Városi Múzeum néven folytatja tevékenységét. A múzeumi rangra emeléssel az utóbbi tíz-tizenegy év látványos fejlődését ismérte el a minisztérium. Az eltelt időszak intenzív munkájával felhalmozott emlékek jelentős száma, a kutatáshoz bármikor rendelkezésre álló, rendszerezett szakkatalógusok, az országos gyűjtőkör — ez esetben a gödöllői szecessziós műMARGÓ KÖNYVET KÖNNYÉRT \ Bőgve ment haza a gyerek. Szülői értekezleten mondta el a mama a történteket. A gyerek a zsebpénzéből vásá-- rolta annak a népszerű, természettudományos sorozatnak a köteteit, amely a világ milliónyi érdekes dolgában kínál ismereteket, eligazodást a tizenéveseknek. A sorozat egyes'kötetei drágul- gattak, drágultak. Nehezen, de ezt tudomásul vette a gyerek. Most legutóbb azonban már bőgve jött haza. Kiderült ugyanis, hogy a legújabb könyv kereken ötven forinttal kerül többe, mint az előző. A gyereknek nem volt annyi forintja ... ott hagyta az üzletben az áhított művet ... bőgve ment haza . .. Könyvet könnyért? Sok túlzás nincsen ebben a kérdésben. A könyvárak alakulása azt mutatja, túlságosan is könnyedén, gyorsan váltottak át a kiadók és a nyomdák az üzleti szellemre. Ne kárhoztassuk a törekvést: pénzt akarnak csinálni, az -érintettek egy-egy felkínált műből. Pénzt, hiszen abból élnek. Csakhogy nem mindegy, mindenből üzlet vá- lik-e, s ha üzlet, akkor az' árban mekkora haszon jelenik meg. A papírárak, a nyomdai költségek emelkedéséről magunk is meghökkentő tapasztalatokra tehettünk szert, holott „csak” újságot csinálunk. Mégis, ami a könyvkiadást illeti, olt gyarapodnak az elgondolkoztató példák arról, mintha túlságosan is vastagon fogna a haszonkalkulációt rögzítő ceruza. Túlságosan is vastagon, mert általános gyakorlat lett az, amit először kivételnek tartottunk. Kivételnek véltük először, hogy az exminiszter- elnök emlékiratait majdnem negyedezer forintot kérve bocsátották az olvasó elé. Az árat nyilvánvalóan a szerző személyé és a mű érdekessége alapján kalkulálta ki a kiadó; nem tévedett. Azután hirtelen rászabadult az olvasóra. a lehetséges vásárlóra az NMG, azaz a Nagy Magyar Glasznoszty hatásaként azoknak a műveknek az áradata, amelyek az árral kívánták jelezni, hull le a tiltott gyümölcs a tiltás fájáról. Hull, hull azóta is. Hozzájuthatott az olvasó például a Szálasi-per címmel egy gyatra papíron szerény szedéstükörrel készített műhöz, 29S forintért. Az a dokumentumválogatás, amely A Nagy Imre vonal címet viseli, ugyanolyan gyatra papíron, azonosan szerény szedéstükörrel, de az előzőnél felével kisebb terjedelemben már potom 259 forintért megvásárolható. S kapható 98-ért Rákosi Viktortól a Korhadt fakeresztek, sokak nosztalgikusan emlegetett olvasmánya, Cronin Ezt látják a csillagokja 182- ért, a# In memóriám Nagy Imre 128-ért, Veres Péter Mit ér az ember, ha magyar? című műve 121 forintért... Sorolhatnák tovább, de minek? S minek szóba hozni az ún. aluljáró-irodalom „remekeinek” az árát, hiszen — így hangzik az érvelés — kenyeret kötelező venni, mert máskülönben éhen hal az ember, könyvet azonban nem kötelező vásárolni ... Mennyire igaz! Csak éppen azon töpreng a hírlapíró, a könyvet köny- nyért stílusú haszonszerzési mohóságnak mi köze ahhoz a fennen hangoztatott nemes szándékhoz, hogy most már eljuttatjuk a széles nyilvánossághoz azokat a műveket, amelyeket... S itt következik apnak a kulturális diktatúrának az elítélése, amely kiskorúnak tartotta a közönséget, az olvasót, megtagadva tőle bizonyos művek megismerésének a lehetőségét. Valóban nagy hiba kiskorúnak tartani az olvasót, a könyvvásárlót. S a hibán az sem változtat, ha más és más előjellel követik el. Ha tiltás helyett az árral szelektálnak, ha a szelektálás egyben annak kimondatlan bevallása is, hogy fizessen az, aki tájékozódni akar, ha a politikai nyitás felbecsülhetetlen értékét nagyon is felbecsülhető haszonforintokra váltják kis és'nagy kiadók, hagyományosak és újonnan szervezettek.• • M. O. Részlet a múzeum Erzsébet királyné emlékét őrző szobájából (Hancsovszki János felvételei) vésztelep dokumentumai —, a nagyobb szabású állandó kiállítások, a gyarapodó szak- könyvtár — mind-mind méltóvá tették a helytörténeti gyűjteményt arra, hogy feljebb jusson a közgyűjtemények ranglétráján. A mai avatással egy országosan is rendhagyó forma újabb példája született meg: az Érdi Földrajzi Múzeum után ez a második olyan intézmáhy, amelynek csupán szakmai felügyeletét dúlja majd el a Pest Megyei Múzeumi Igazgatóság, anyagi és minden egyéb tekintetben továbbra is a városi tanács művelődési osztályához tartozik. Jól jár így az igazgatóság, mert kevéske pénzét nem kell még több szeletre vágnia, s jól járnak a gödöllőiek iá. Megmenekül- nak a bürokratikus ügyiptézés időrabló útvesztőitől, "az -ál*!’ landó Szentendrére váló szaladgálástól, S - nyernek önálló, szabadon átcsoportosítható bruttó költségvetést. Aprócska helytörténeti szobából nőtt ki tehát az új múzeum. önállósága elnyelése után fokozatosan gyarapodott, gazdagodott, majd 1981-ben megnyílt első állandó kiállítása, a helyi művésztelep alkotóinak válogatott műveit bemutató tárlat. Három év múlva következett a Természeti környezetünk címet viselő összeállítás, majd tavaly nyáron az Erzsébet királyné emlékét őrző szoba. Az intézmény azonban továbbra is feladatának érzi a várostörténet ápolását. Ezért választották a mostani ünnepélyes alkalomra is ezt a témát. A Séták a régi Gödöllőn — bár a plakátok szerint csak 1990. március 31-ig fogadja a látogatókat — egy későbbi, átfogó hely- történeti kiállítás részévé válhat. A rendezők mintegy negyvenezer tárgyból válogatták Össze a látványos bemutató anyagát. A felidézett szakaszban, az 1880—1920 közötti években a város éppen egyik fénykorát élté. Ennek az időszaknak, a századfordulós Gödöllőnek utcáira invitálják kószálni, nézelődni a belépőt, egy nosztalgikus hangulatki- állítás segítségével. A múltba visszavarázsolt járókelő átfor gó képet kaphat a korról, dokumentumokat, tárgyakat'láthat, üzletekkel, utcaképekkel találkozhat, parkok, szállodák mellett sétálhat el. Az egyik szobában korhű borbélymű- hely várja, másutt dédszüleire megszólalásig hasonló portrékat fedezhet Lel a fényképész Tfi'jjfwmébert.-ftf elegáns vá- .tóslj.hÖI^ekkdYés, urakkal futhat össze, odébb a Galga mente paraszti hagyományait őrző figuráikkal, megint másutt a máriabesnyői kegyhely- hez kötődő vallási élet képviselőivel. A nagyterem közepén pedig egy filagória formájú kioszkhoz jut, ahol a szolgáltatás és a kereskedelem számos eszközét figyelheti meg a cipőkrémtől a szódásüvegig. Az új múzeum ma még régi, s igencsak felújításra szoruló épületében fogadja a nagyközönséget. De a tatarozás már megkezdődött, s ha minden igaz, két-három év múlva a' tizenhetedik századi kúria mindkét szintjén - belső udvarával együtt — a gyűjteménynek ad majd otthont. Mörk Leonóra A régi bútorokhoz korabeli fotók illenek ■ SZÍNHÁZI LEVÉL “ Félmúlt idő Mácsai Pál és Bencze Ilona a Malom a pokolban egyik je-* lenetében De talán még pontosabb igeidő volna a befejezetlen múlt, ha a magyar grammatika nem magyar, hanem német, angol vagy francia volna. Amit ugyanis a Madách Színház új előadása, a Malom a pokolban elénk tár, számunkra, mai magyar nézők számára, félmúltnak számít, de inkább bizony befejezetlen múlt. Moldova György színműve abban az időszakban játszódik, amelyet nem egészen pontos, de elfogadott kifejezéssel „az ötvenes évek”- nek szoktunk nevezni. A korszak pontosabban behatárolt dátumhatárai azonban itt és most nem lényegesek; történészek dolga, hogy ezt tisztázzák. Ránk, akik a színház nézőterén ülünk, az tartozik, hogy felismerjük a színen történőkben a korszak alapvető szituációit, érzékeljük légkörét, súlyos emberi és társadalmi konfliktusait. Ez pedig azért fontos, sőt, alapvető, mert a Malom a pokolban éppen ezeknek a konfliktusoknak és tragédiáknak a révén nevezhető befejezetlen múlt idejű műnek (és témának). Aligha kétséges, hogy jelenünkben meghatározó erővel vannak még most is jelen „az ötvenes évek”. Nem csupán azért, mert egy bármily súlyos negatív vonásokkal terhes korszak sem törölhető ki a történelem folyamatából. (Túl egyszerű volna a „csak a szépre emlékezem” mentalitás a történelemmel kapdera János, és a hatalom magaslatain élő vezető, Altschuler József ugyanis egyben példázat értékű személyek. Flandera sorsát keményen motiválja, hogy kirúgják a egyetemről, s mintegy elégtételt akar venni, meg akarja mutatni, hogy nem lehet a víz alá nyomni. Altschuler karakterének fő vonása pedig egyfelől a szigorú, aszkétikus elvszerűség, másfelől szinte titkolt szeretete lánya, Na- gyezsda iránt. A regény ezen a ponton kapcsolja össze a két szálat, s ütközteti a két irányból érkező tendenciákat. Möl- dova pontosan tudja (tudta a regényben), hogy e két szál tragédiájának elkerülhetetlenül be kell következnie. Hogy a téma nem évült el, arra bizonyíték, hogy a filmet is meghódította: két évvel ezelőtt Maár Gyula megfilmesítette. Most, a színi változatban, Moldova szinte átszabja saját regénye anyagát. Megtartja a figurákat, megtartja az alapvető történetet is, de a részletekben és a karakterek ábrázolásában szinte új művet kreál. A sztori fordulataiban is sok az újdonság, és főleg abban ad mást a regényhez képest, hogy a cselekményt egészen 1956 „előestéjéig” vezeti el. Így egészen más fénytörést kapnak > az emberi kapcsolatok, másképpen alakul Flandera sorsa, másképp Nagyezsdáé, Flandera szerelméé — egyáltalán: a hajdani sajátos karriertörténetből, csolatban, bár erre már volt elég sok példa épp a mi történelmünkben is). Fontosabb ennél a történeti hűségnél az, ami ebből a korszakból az azt megélők tudatába, sorsába, boldogulásába vagy boldogtalanságába beépül. A történelem az egyén számára sosem a tudományos összefoglalások szintjén megélt folyamat. Annyit fog fel belőle, amennyi a maga körében, a maga sorsában felfogható. S jóllehet ez az egyén számára átélhető és átélt történelem nem független (s nem is lehet független) magától a kortól, annak eseményeitől és fordulataitól, s egyik formálja a másikat (a kor az egyént, s az egyén a kort), egy a drámai műnemben keletkezett alkotás mindenképp arra kell figyeljen, mi történt az adott szituációban az egyénnel, az emberrel. Amikor Moldova György Malom a pokolban című regénye (1968-ban) megjelent, ezt az „ötvenes évek” periódust még nemigen lehetett elemezni, sőt, emlegetni sem. A magyar filmek akkori java leszámolt ugyan egynémely nemzeti illúzióval (például a Hideg napokban), de az akkor még igen közel levő Rá- kosi-időkkel nem foglalkoztak, Moldova nagy érdeme, hogy megírta a kor egyik lehetséges (és valóságos) konfliktushelyzetét: a kialakult új rendbe mindenáron beilleszkedni akaró fiatal egyén és a Moszkvából hozott elveket itthon ridegen érvényesítő magas beosztású vezető összeütközését. De a regényben ennél többről is szó volt. A feltörekvő, új Julien Soréi, Flanmely azonban pontos korkép is volt, itt most a karriertörténet kerül előtérbe. Lehet, hogy Flandera János némileg árnyaltabb figurává vált (sorsa, jelleme és a kor összefüggései itt talán bonyolultabban jelennek meg), de az, hogy Moldova mélyebben belekeveri a kor különböző mozgalmaiba, személyi és politikai játszmáiba, már más Flande- rát eredményez, aki szerelmeiben, karrierhajszolásában ’ is másképp kellene hogy viselkedjen. Mint ahogyan .egy ilyen összefüggésben fellépő Altschuler sem lehet azonos régebbi énjével. A színpadi személyeket (mint az életbeli alakokat is) elsősorban cselekvéseik határozzák meg, s ha valaki így cselekszik és nem úgy vagy amúgy, az döntően meg kell hogy jelölje lépéseit, kapcsolatai sorát az egész drámán belül. A Malom a pokolban színi változata így csak nagy vonásokban azonos a regénnyel. Lehet, hogy a nézőhöz közelebb kerül a történet, s erősebb lesz az a bizonyos befejezetlen múlt érzete, de nem kap árnyaltabb képet a korszakról, mint a regényben, vagy akár a filmváltozatban kapott. S van valami furcsa illusztratív vonás is a darabban; skicceket és nem karaktereket látunk mozogni a színen. Ez alól talán csak a két főszereplő, Koltai János (Altschuler) és a vendégként fellépő Mácsai Pál (Flandera) a kivétel, de ők is szinte a darab ellenére jók, árnyaltak. Nekik elhisszük, hogy ez az egész történet valóban félmúlt idő, befejezetlen múlt. Takács István Séta a századforduló utcáin