Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-08 / 82. szám

1989. ÁPRILIS 8., SZOMBAT > A szamóca az „alma"? Olvasom a hirdetést a Ké­pes Újság legfrissebb számá­ban: Vásároljon szamócapalán­tát a dánszentmiklósi Micsurin Mgtsz-től! Végigböngészem a sorokat, mert érdekel a dolog; nincs otthon a kertben szamócám. A fajtalistát, az árakat átta­nulmányozva lapoznék tovább. Am szúrja a szememet a fél­oldalnyi hirdetés közepén egy alma odanyomtatott árnyképe. Hogy kerül a szamócához az alma? Nyilván a szövetkezet márkajelzése, védjegye. De a kisördög csak-csak bujkál bennem, s azt kérdezi, hogy a szamóca az „alma”? Mert va­lahogy nem illik ide az alma rajza. Vajon ez most egy ra­vasz figyelemfelkeltő trükk, vagy nem volt kéznél egy gra­fikus, aki lerajzolta volna a szamócát? Hogy miért szőrözök ezen az apróságon? Mert a reklám úgy jó, ha korrekt, ha nincs benne zavaró elem, s valóban arra a termékre hívja fel a figyelmet, amit az eladó hirdet. Ezt neve­zik reklámkultúrának — bár lehet, hogy az ilyen igényünk kielégítése egyelőre „almás”... A. L. A. Túl szegények, hogy takarékoskodhassanak Permetező a háztájiba Az új földosztás szószólói alighanem elkeseredtek volna, ha ellátogatnak a Herceghal­mi Kísérleti Gazdaság zsám- békmajori telepére, ahol hét mezőgazdasági gépeket gyártó cég mutatta be termékeit. Ha feltételezzük, hogy az itt ki­állított eszközök a közeljövő mezőgazdaságának gépei, bi­zonyosaik lehetünk benne, hogy belátható időn belül nerrf lesz­nek farmergazdaságok. A gyártók semmi jelét nem ad­ták, hogy magukévá tették volna az új eszmét és korszak- váltásra ’ készülődnének. Gyártmányaikat inkább a me­zőgazdasági nagyüzemeknek kínálták, annak megfelelő ka­pacitással és ugyanolyan bor­sos árral. A működés közben bemuta­tott permetező- (és folyékony műtrágya kiszórására alkal­Nemzetiségi estek, kórustalálkozók Valamit adn Az esős, szeles idő nem iga­zán alkalmas arra, hogy bár­ki kimozduljon otthonról és hódoljon szenvedélyének. Az időjárás mégsem vette el a solymári ifjúság kedvét attól, hogy elmenjen a művelődési házba, ahol kellemesen, hasz­nosan töltheti el szabadide­jét. Á gazdag programból min­denki kiválaszthatja a neki megfelelőt. A fiatalok fontosnak tartják kondíciójuk karbantartását. Nagy érdeklődésre tart számot a Jcarafeoktatás, ugyanakkor szép számban vannak, akik a fénykorát élő dzsesszbalettre esküsznek, örvendetes, hogy az utóbbi időben megnőveke- TOtt a nyelvek iránt érdeklő­dők száma,., hisz-en elszomor**- tóan kevesen vannak, akik jor beszélnek valamilyen idegen nyelven. A művelődési ház ve­zetője, Érchegyi László szív­ügyének tekintette az óvodá­sok és iskolások számára is az .angol nyelvtanfolyam beve­zetését. *— Milyen hétvégi elfoglalt­ság Kínálkozik a helybéliek számára? Erről kérdeztem Érchegyi Lászlót. — Talán a táncházunk az, amelyét szívesen és legrend­szeresebben látogatnak. Ilyen­kor ugyanazok a fiúk, lányok gyűlnek össze, akik között az évek során barátság alakult ki és szívesen töltik együtt szabadidejüket. Családi dél­után keretében a kisebb gyer­mekek érdeklődését igyek­szünk kideríteni. Elsősorban manuális elfoglaltságot terem­tünk a számukra. Megismer­kedhetnek például a kihalóban lévő mesterségekkel: a kosár­fonással, szövéssel, börözéssel. Sajnos, ezeknek a foglalkozá­soknak a kihasználtsága mind­össze 30—40 százalék, így a működtetésük különösebben nem éri meg a művelődési háznak. Szó volt ugyan a meg­szüntetéséről, de hamar elve­tettük a gondolatot. Valamit adni kell a gyerekeknek, hi­szen nagy érdeklődéssel csi­nálják és fontos, hogy ne fosz- szuk meg őket ettől az öröm­től. Színházi programjaik szin­tén nem a leglátogatottabbak. Az emberek szívesebben jár­nak a fővárosi színházakba. Budapest vonzereje mellett bi­zonyára szerepet játszik a kö- ;*é'lsége is. Hgyana.kkor ,a na­gyobb kínálatból .r%ídenki az érdeklődésének megfelelőt vá- ’ laszthat ja. Még 'pódiümszínpa- di előadóestekre is Pestre mennek. Talán nem hiszik, hogy ugyanolyan színvonalas előadást kapnának helyben. A legnagyobb érdeklődésre a kórustalálkozók és a helyi viszonyokból adódóan a nem­zetiségi estek tartanak számot. Ilyenkor zsúfolásig telt a ház, hiszen a fiatalabb korosztály is híven őrzi a hagyományo­kat. — Térveik a közeljövőben? — Áprilisban képzőművé­szeti kiállítássorozattal indu­lunk. Elsőként az ifjú kézmű­vesek tárlata látható, majd Tóth Rozália festőművész al­kotásait mutatjuk be. Az utób­bi időben nagy az igény a kü­lönféle művészeti ágak tanu­lása iránt, ezért az amatőr szobrász- és a festőszakkör in­dítását tervezzük — bár egye­lőre helyiséggondjaink van­nak. K. K. Környezetünk védelmében srr*"*" A halászatilag hasznosítható vizeink minőségét vizsgálják Százhalombattán, a Növény- és Talajvédelmi Szolgálat vízélet­tani laboratóriumában. Az itt dolgozó tudományos munkatár­sak az ide szállított minták alapján pontos képet kapnak az élővizeink növény-, illetve állatvilágát, valamint a benne levő halfajtákat pusztító különféle környezetszennyező anya­gok és vegyszerek jelenlétéről. Képünkön Báskai Imre labor- mérnök az akváriumból szedi ki tesztelésre az apró amurokat (Hancsovszki János felvétele) más gépek még a nagyüzemek kasszáját is jócskán megköny- nyítik. Göndöcs Gábor, a ven­déglátó cég termelési vezér- igazgatója szerint a romló gazdasági helyzet okán is alaposan visszaestek a meg­rendelések. Tizenkét évi fejlesztőmun­ka áll a Herceghalmi Kísér­leti Gazdaság mögött. Egy holland céggel közösen dol­gozták ki azt a tizennyolc és huszonnégy méter szórásszé­lességű folyékony műtrágyázó gépet, amely figyelemmel kí­séri a traktor kerekének for­gását, tehát a sebességnek megfelelően adagolja a vegy­szert az eddigi kézi „ahogy esik, úgy puffan” módi helyett: Gondolom, semmi csodálni- való pines abban, hogy a kom­puterrel is felszerelt szerkezet jóval drágább a hagyományos­nál. Kevésbé tehetős szövetke­zetek nem is engedhetik meg maguknak a drága gépet, 6 így válik igazzá a paradoxon: túl szegények ahhoz, hogy ta­karékoskodhassanak. Érdekes módon a termelési vezérigazgató sem a fizetőké­pes kereslet csökkenését, sem a cégek konkurenciáját nem tartja bajnak, mert úgy véli, mindkettő az olcsóbb, korsze­rűbb termékek kifejlesztésé­hez vezet. Kínálatuk árskálá­ját is megpróbálták széthúzni, így például viszonylag olcsón, a régi gépekre szerelhető új egységeket fejlesztettek ki. Szerinte mindenki megtalál­hatja az . igényeinek és pénz­tárcájának megfelelő gépet. Még a kistermelőkre is gon­doltak, jelenleg tárgyalnak egy jugoszláv céggel, tőlük a herceghalmi nagy gépekért cse­rébe háztájiban használható kis permetezőket kapnának. • M. T. Ezek a korszerű gépek csak a nagyüzemekben használhatók (Vimola Károly felvétele) Ismét egyből három Amit zsebre kell tenniök Éppen tíz évvel ezelőtt Szentendrén sem volt erő, amely a központosítási hul­lámnak ellenálljon. Ekkor „hozták be” Pilisszentlászlóról a felső tagozat tanulóit a Le­nin úti iskolába, ekkor egye­sítették a belvárosban a Rákó­czi úti, illetve a Bajcsy-Zsi- linszky úti iskolákat. Tanul­mányok jelentek meg a ma­mutiskolák, illetve gazdasági egységek vitathatatlan elő­nyeiről. Tárgyunknál marad­va: a Pest Megyei Tanács mű­velődési osztályának dolgozói akkoriban ellentmondást nem tűrően sürgették a határoza­tok végrehajtását. Aztán néhány évvel ezelőtt ismét tanulmányok, cikkek je­lentek meg a mamutintézmé­nyek, gazdasági egységek vi­tathatatlan hátrányairól. Az egyesített iskolák ügye Szent­endrén is eljutott a szétválás­hoz. A jelszó az emberléptékű oktatási intézmény lett, ahol a tanár és gyerek ismeri egy­mást, Csakhogy a valóságban min­denféle változtatáskor kiüt­köznek az érdekellentétek. Nem minden pedagógus, szülő, vezető akarta „visszacsinálni” a dolgot. A központi iskola tantestü­lete kidolgozta a maga prog­ramját. Ebben egyebek mel­lett leírták, hogy a mostani Rákóczi úti épület lesz a ze­nei oktatás bázisa (mellesleg tíz évvel ezelőtt pontosan így volt), az új részben, az Alkot­mány utcában lesz a készség- fejlesztő tárgyak fellegvára. A nemzetiségi nyelvek tanítása mindhárom helyen — leg­alábbis egyelőre — változatla­nul marad. Később az igé­nyeknek megfelelően döntenek az oktatásáról. Ezt a programot aztán vitat­ták, bírálták a különböző tes­tületek, a szülők, a párt- és az alternatív szervezetek, hol dicsérve, hol dilettantizmussal vádolva a pedagógusokat. Az új szellemnek hála, vé­gül is győzött a józan ész. Aa alapkoncepció — három iskola három helyen, három profillal, három igazgatóval — átment a különböző rostákon, a tanács művelődési osztálya elkészí­tette a javaslatát, amely íz április 11-i tanácsülés egyik napirendje lesz. Az erőviszo­nyokat ismerve, biztosak lehe­tünk abban, hogy a város leg­rangosabb államigazgatási tes­tületé nem vétózza meg az „emberléptékű” oktatási intéz­mények kialakításának tervét. A folyamatban számos érde­kes elemre figyelhettünk fel. Többek között a pedagógusok tevékeny részvételére jövőjük alakításában. A vitákon részt vettek, érveltek és győztek. Ez az új, örvendetes, eddig nem kívánt, inkább csak szavak­ban deklarált szereplehetőség immár valóságként jelent meg. Az államigazgatás nem tiltotta, csak figyelemmel kí­sérte az eseményeket, és koor­dinált, s emellett soha ennyi lakos nem hallatta szavát a közoktatás kérdéseiről, ugyan­akkor a nézetütköztetésekkor a legfontosabb érvként az esett latba: miként lesz jobb a gye­rekeknek ? A következő tanév elejétől tehát az iskolák ' önállóbbak lesznek az eddigieknél. Lénye­ges elem azonban az is, hogy miként rendelkeznek majd a pénzzel? Nos, végre, szeptem­ber elsejétől Szentendre vala­mennyi iskolája önállóan gaz­dálkodhat a költségvetésből neki jutó összeggel. Helyben, ott, ahol a legjobban tudják, dönthetik el, hogy kinek meny­nyi legyen a fizetése, jutalma. Biztos, hogy néhány szempont­ból könnyebb, más vonatkozá­sokban pedig nehezebb lesz az oktatási intézmények helyze­te. Alaposan megnő például a felelősségük. A tantestületek az eredményekért járó erköl­csi és anyagi elismeréseket — ám a sikertelenséget kísérő kritikát is — szó szerint zseb­re kell tegyék! Vicsotka Mihály Szombatonként disznótoro­kat, névnapokat tartottunk. Mindenki vitt egy kis fát vagy szenet a vendéglátók házához. Bor is volt bőven. Mégis csak addig csapott a jókedv, hogy hajnalig táncoltunk. Bajunk egymással soha nem volt. Most meg . . . Szóval más idő­ket élünk — legyint sajnál­kozva a kláraházi major idős lakója. Még állnak a régi cselédházak Akik ma is a pusztán élnek Nincs jó véleménnyel a ké­sőbb ide költözőkről. Innét nyugati irányban Vác közeli tornyai ragyognak a tavaszi fényben. Az országút déli ol­dalán meg a máriaudvari gazdasági központ, szintén az Alagi Állami Gazdaság birto­ka. Földrajzilag innét legfel­jebb két kilométer a Vác al­sói vasútállomás mellé épített lakótelepük, aminek a színvo­nala viszont a kláraházihoz képest két évszázadnyival ma­gasabb. Budapest határában Lakni, lakást adni nem könnyű ma. Ezért maradhat­tak meg a rossz emlékű cse­lédházak. amelyek a főutak- tól távol rejtőzve, alig keltik fel a közvélemény figyelmét. Maradtak a cselédházak in­nét dél felé. Budapest határá­ban, az Alagimajorban is. Az itt élő emberekkel Kolozsi Gé­za, a gazdaság pártbizottságá­nak titkára és Kovács Lajos, az alagi kerületük pártalap- szervezeti titkára segít megis­merkedni. Először Kádár Bé- láék szoba-konybás, komfort nélküli lakásába kopogtatunk be. ahol a háziasszony épp ab­laktisztítással foglalatoskodik. Ök csak a múlt év szeptembe­rében kerültek ide, a dunake­szi drága albérletből szabadul­va. Ehhez kénest jobb körül­ményeket teremthettek maguk­nak. Bizonyára kedvezőbb ki­látásokat is a !bvőre. hiszen a tehenészetben borjúnevelőként tízezer forintot lehet havonta keresni. Talán itt jobban meg­marad a pénz is. mint más­hol. Különben meg nem a vi­lág vége ez a hely, hiszen az itteni végállomásra többször befutó vonatok öt-hat perc alatt érnek Újpestre. A mun­kahelyi zuhanyzó egyelőre pótolja a hiányzó fürdőszobát, hiszen nem kell messze men­ni, buszozni, vilamosozni. Ott a lakás, ahol a munkahely. Börzsöny Károlyné a gazda­ság saját vegyesboltjának ve­zetője 50-60 vevőt is fogad na­ponta. A havi forgalma a né­hány négyzetméternyi alapte­rületen majdnem eléri a 200 ezer forintot. Itt ismerkedhe­tünk meg a vásárolni betérők közül az idős Tóth Györgyné- vel, aki ötven éve indult el Ti- szaszölősről. Volt fejőnő, aztán az Egyesült Izzóban dolgozott, de mindig itt élt. A jelenlegi négyezer forintja mellett most takarítást vállal. Tőle. meg Kollár Jánosnétól hallunk a gyerekek korai önállóságáról. Innét járnak be vonattal a fó­ti iskolába. A nagyobbak vi­gyáznak a kis elsősökre; csak az öt óvodást viszi reggelente az autóbusz. Könnyebb gyűjtögetni Kovács Lajos Sarkadról ke­rült ide. más a hozzá közeli Ecsegfalváról. Általában a Ti­sza túloldaláról, ahol kevesebb volt a munka, itt meg bizto­sabb a megélhetés, fedél van a család feje fölött. Csirke, malac, konyhakert a ház körül. Kisegítő gazdaság a fővárostól kiáltásnyira. A lakás csak 156 forint havonta. Ezek érvek a pusztai életfor­ma mellett. folvta+va a sort a 29 forintos, kétfogásos ebéd­del. amiről szólva Bolla Fe- rencné konyha vezető meg- je—zi: egyelőre még sikerül a nyersanyagnormákból kijönni Reméli, ezen a napon is ízlik vendégeinek a gulyásleves, meg a szilvás gombóc. A napi előfizetés 100-110, vagyis az itt dolgozók és lakók többsége náluk étkezik. Hetenként kétszer rendel az orvos, van segélykérő telefon, általában mindenféle kapcso­lat kialakult a környező vi­lággal. A körülmények isme­retében talán tényleg köny- nyebb gyűjtögetni nagyobb la­kásra, elköltözésre, aminek a vágya, ha nem is a szülők, de a fiatalok, a gverekek érzései­ben azért ott élhet. Üzenet Alagról Kovács Lajos a környezet­ből kiemelkedő félkomfortos faházakat mutat. Ezeket kulcs- fontosságú helyeken dolgozó szakembereik családjainak építették. — Nekik nem sür­gős a dolog — mondja. Ám, aki az öreg házakat akarja elhagyni, ott más a helyzet. A gazdaság minden megszünte­tett cselédlakásért kedvezmé­nyes árú telket kap például Dunakeszi városától. Ehhez a kétszáz négyzetméteres terü­lethez harminc-negyvenezer forintért juthatnak hozzá a mieink, százezer forintos ka­matmentes építési kölcsönnel abban az esetben, ha hat évig nálunk maradnak. Ezzel a le­hetőséggel sokan élnek. Csak az a baj, hogy a helyükbe mindig költözik más, mert kell az ember, akinek viszont haj­lékra van szüksége. A gazdaság szociálpolitikája attól is függ. mit mutatnak évente a mérlegek. Járjuk a telepet. Megnézzük az épüle­tet. ahol pár éve még a lakó­kocsik készültek. Aztán meg­szüntették a gyártást. Az egyes ipari ágazataival világsikert elérő mezőgazdasági vállalat erre ráfizetett; maradt a kese­rű tapasztalat. Amennyire lakótelep, annyi­ra ipari és állattenyésztési központ egyszerre az Alagi- major. Egyik jellegzetes sze­mélyisége Huszti Benjámin szarvasmarha-tenyésztési ága­zatvezető, akinek szavaiból szakmaszeretet sugárzik. Az ő vezetésével tavaly sokadszor ismét országos elsők lettek a tejtermelésben, ami azt jelen­ti. hogy tehenenként — egy év alatt átlag 7 ezer 500 liter nem is akármilyen tejet fej­tek. Zsírtartalom és minőség szerint övék lett az elsőbbség. Mégis azt' hallhatjuk, hogy ne­héz lesz megismételni az ed­digi nyereséges évekét. Az oka nemcsak az, hogy a gazda­ság gyenge termőföldjein drá­ga a takarmány, hanem az is, hogy alacsony a felvásárlói ár. miközben az ipar egy csa­varért 360 forintot kér. A ter­melő nézőpontja szerint az meg egyenesen nevetséges, hogy míg egy liter üdítőital ára húsz forint, addig a tejé tizenkettő. Módét n betyárok A kesze-kusza gazdasági aránytalanságokon még medi­tálunk egy keveset, amiből legalább az említetteket illik közreadni. Ha az ember szét­tekint, szitakötőként lengedező vitorlás repülőt lát a magas­ban. alatta tágas zöld mezőt, békés, nyugalmas tájat. Nem egészen ilyen ez mindig, ha beáll az éjszaka. Olykor mo­dern pusztai betyárok járnak erre, a nyári legelőkön éjsza­ka tartanak tőlük a pászto­rok. megesik néha egy-két be­törés is Szóval, nem árt job­ban vigyázni az Alagimajor szorgalmas lakóinak nyugal­mára, biztonságára. Kovács T. István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents