Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-08 / 82. szám

1989; Április 8.'s szombat Titian 3 Äi államkassza lefölözi a hasznot (Folytatás az 1. oldalról.) mű által közvetlenül az Ika­rusnak szállított termékekre bejelentett áremelését elfo­gadják, addig ugyanezen cik­kek esetében, beépítve azokat az alvázakba, már nem. A vállalat vezetői pedig nem vállalhatják a veszteséges gyártást, ezért határozták el, hogy végső eszközként a szállí­tások leállításához nyúlnak. Tudatosan készültek erre a lé­pésre, mert az alvázszerelés­sel- foglalkozó műhelyek mun­kával való ellátására külön tervet dolgoztak ki, ám nyil­vánvaló: a mostani hercehur­ca számukra is hátrányos, s mint elmondták, körülbelül tiznapi tartalékkal rendelkez­nek. Ha addig nem születik megoldás, ők is kénytelenek lesznek leállítani a termelést. S hogy rrti lehet a kiút? A Csepel Autógyár vezetői sze­rint három megoldás kínálko­zik. Az egyik, hogy a kormány mérsékli a rubelexportjukat sújtó termelési adót, a másik, hogy a két vállalat egyszeri pénzügyi segítséget kap. Mind­két megoldásnak kicsi a való­színűsége, mert tudomásunk szerint az államkassza csak­nem üresen kong. A harma­dik javaslatuk látszik a legel- fogadhatóbbnak, ám megvaló­sítása meglehetősen hossza­dalmas, s kétséges, hogy a mostani helyzetben tudnak-e várni az érintettek. Arról van szó, hogy bármennyire is hi­hetetlen, ma sem az Ikarus, sem a, Csepel Aútógyár szak­emberei nem tudják meg­mondani, mennyire gazdasá­gos az autóbuszgyártás. Az ál­lamközi szerződéseken alapuló KGST-kapcsolatok ugyanis összekuszálják a szálakat. Annyi bizonyos, hogy a legna­gyobb vevőnek számító szov­jet fél legfeljebb háromszáza­lékos áremelést fogad el. Igaz, ennyivel drágábban adja azo­kba termékeket, amelyeket a buszokért cserébe Szállít. Csakhogy 1 A ~ SzöVjétuníŐbór behozott áruk hazai ára a ma­Alapítványból Külföldi képzés Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem hallgatói külföl­di képzésének előmozdítására 15 millió forintos alapítványt tett az Országos Kőolaj- és Gázipari Törszt. Az alapít­ványhoz ugyancsak 15 millió forinttal csatlakozott a Bu­dapest Bank' Részvénytársa­ság. Az alapítvány alapító ok­iratát pénteken írták alá az ELTE rektori tanácstermében. Csak aki nem akarja, az nem veszi észre — ám ettől a tény még tény marad! —, zsúfoltak a fővárost körülölelő agglome­ráció útjai. Főleg azok. ame­lyekkel elkerülhető az autópá­lya. Ezek a kerülő szakaszok az átkelőhelyeken életveszé­lyesek is. Hiszen az iskolások, a nyugdíjasok maholnap csak a járdaszegélyen toporoghat­nak, ha műszaki okok miatt a lámpák sárgán villogna^. Me­részség, bátorság kell ilyenkor ahhoz, hogy valaki lelépjen a járdáról. Különösen akkor, amikor tőle néhány méterre belapult hátuljával, üzemanyagtól csö­pögő tankjával rendőrre vár egy Skoda s vezetője. Ez a kép. no meg az aszfaltot bő­ven beterített homok, sóder fogadta Érden, a buszpályaud­var szomszédságában levő gya­logátkelőhelynél április 6-án a járókelőket. Csak egy hiány­zott, a tettes, a nagy testű só­derszállító. Hovatovább ezek mindenna­pos jelenségek az agglomerá­ciós övezetben, a fővárosból Budaörs. Diósd vagy Érd bel­területéhez közeledve. S ma­holnap még többen lesznek a mellékutáköri, friert vagy nem akarnak,' vágy nem tudnak az autópálya használatáért fizet­ni. Azon meg már csodálkozni Százalékos tiltakozás A Magyar Autóklub ügyveze­tő elnöksége határozottan til­takozik az autópálya-használa­ti díj bevezetése ellen. Semmi­lyen elfogadható ok nem in­dokolja a költségnöveld és el­sősorban a bürokráciát gyara­pítót intézkedést. Nem, értünk egyet az egyébként is kiszol­gáltatott helyzetben lévő autó­sok újabb anyagi megterhelé­sével. A költségvetési hiányo­kat nem egyoldalúan, az elvo­nások növelésével kell pótolni. Az autósok már eddig is több tízmilliárd forinttal járultak hozzá az államháztartás bevé­teleihez. Nem fogadhatók el a felhozott indokok és magyará­zatok, ezért elvárjuk a döntés hatálytalanítását. A Magyar Autóklub ügy­vezető elnöksége nevében közzétett tiltakozás min­den szavával egyetértünk. Örömmel üdvözöljük, hogy a klub a magyar autósok érdekvédelmi szervezete­ként kíván föllépni a mél­tánytalan és igazságtalan rendelkezés ellen. E határozott állásfogla­lás ismeretében már csak azt nem értjük, hogy %ak­kor miért vállalkozik az Autóklub a díjfizetést iga­zoló matricák árusítására? Ráadásul nem ingyen, ha­nem bizonyos százalék fe­jében ... M. N. P. végképp tönkremennek, lévén, hogy az eredetileg tervezett forgalom sokszorosát kell majd állniuk. S ez is pénzbe kerül ám! Igaz, látszólag nem o központi költségvetést, hanem a tanácsok pénztárcáját terhe­lik majd az útkarbantartásra, javításra, átépítésre kiadott milliók. Egyszóval tovább nő a közteherviselés, és amit nyertünk a réven, azt elveszít­jük a vámon. Az érintett tele­pülések közül számosán — ahogy Érden is — tiltakozni akarnak az ésszerűtlen, célsze­rűtlen. települések életét meg­nyomorító, lakosok pénztárcá­ját megcsapoló intézkedés el­len. Bár a többség úgy véle­kedik: ez csak utánlövés len­ne, miközben az egyik zseb­ből a másikba átfolyik és el­vész a vélt nyereség. S tegyük hozzá azt is: az agglomerációs övezet települé­sein átvezető utak szélességü­ket, alapozásukat tekintve kép­telenek ilyen nagy tehertétel­re. ekkora forgalom át- és le­vezetésére. Mint ahogy mi is képtelenek vagyunk annak a tehertételnek — nem utolsó­sorban elkeseredett hangulat­nak! — erkölcsi káTáfc-viselni, amit’az állandó ' veszélyezte­tettség. a balesetveszély jelent az átkelési szakaszokon a gya­logosoknak; hozzátartozóink­nak, gyerekeinknek. Morbid, fanyar humor, amellyel manapság például az érdiek figyelmeztetik égymást: vigyázz, ajtód előtt a pálya­díj, az elkerülhetetlen baleset, és összes következményei! Iga­zuk van? Nehéz belátni, hogy egy elhamarkodott döntés mi­lyen következménnyel jár. Kel­lemetlen, ám a településeket felbolydító igazságot fogal­maztak meg a köz véleményét képviselő, annak hangot adó népfrontaktivisták; féltvén gyerekeinket, a jövőt. S nem túloznak akkor, amikor a het­venes utat modern húsdaráló­ként jellemzik. Az élet ezt már eddig is bizonyította. S most itt egy rendelet, és vele a mellékösvényeket okkal-jog- gal keresők népes csapása — no meg az érdekek ütközése. S ezt az ütközést szélesebb lá­tókörrel elkerülhettük volna! Varga Edit A HÉT HÍRE (F)ÁSÍTÁS 9 Kétnapos országos egyetemi fórum színhelye volt az Eötvös Loránd Tudományegyetem. 9 Pécs fo­gadta a III. nemzetközi kamarakórus-fesztivál résztve­vőit. £ Lezajlott a Ki tud többet a Szovjetunióról? ve­télkedő országos döntője. 0 Egerben rendezték meg az országos társastáncversenyt. 0 A hét híre az is, hogy megkezdődött a fásítási hónap. Lelkesen kezdett kampá­nyokban sohasem szűkölköd­tünk e hazában. Kezdeni: mindig tudtunk. Folytatni, azaz őrizni, gondozni a meg- teremtettet, befejezni tisztes­séggel valamit, már kevésbé. A pazarlás sajnos a szegények bajai közé tartozik. S azt, hogy pazarlunk-e lehetősé­geinkkel, könnyen megtudhat­juk, ha szétnézünk a megyé­ben, kopár földdarabokat ku­tatva, fák után kiáltó útszéle- ket, udvarokat, kerteket szem­revételezve. Riasztó tapaszta­latokra tehetünk szert, bárhol is pillantunk körbe az újonnan épült lakótelepeken, sorházak kertjeinek láncán, családi ott­honok portáin. Hiányzik a fa! S ha akad néhány csenevész példány, szinte biztosak lehe­tünk benne, a kiszáradás ré­mével küzd örökösen, avagy hamarosan félbetörve tanú­sítja, több kéz őrizhetné a természet e szép teremtmé­nyét, mint amennyi óvja, s még inkább, mint amennyi pusztítja. Igaz, voltak, vannak szép példák az összefogást, a kezdés örömét bizonyító ese­tekre. Törökbálinton, Diósdon tekintélyes kiterjedésű kopá- rost tűzdelt tele csemetékkel a társadalmi munka. Ráckevén a település belső részén tudomá­nyos alapossággal tervezték meg, ültették el a suhángokat, s fák regimentjével takarták el, felédtétték a korábbi hullá-' déklerakóf. Az öhkétlfenek’ szörgpsködása form,alfa az; Omszki parkot, Tápiószelén új arcot adott a Népkertnek s ezzel korántsem fogytunk ki a tényekből. Ezek a tények azt mutatják, nem túlságosan ne­héz segítőket találni a faülte­téshez. Csak a későbbiek, a gondozás feladatai okoznak gondot. A megye földterületének a húsz százaléka erdő. Ezeknek a hektároknak a sorsa koránt­sem azonos. Vannak közöttük nagy gonddal kezelt, az erdő- gazdálkodásba okosán beillesz­tett területek — aminek jó példája a rendkívül erős láto­gatómegterhelésnek kitett pi­lisi parkerdő — s olyanok is, ahol a tulajdonos, a kezelői jog birtokosa csak azt nézi, mit lehet kivenni, a^gz ha­szonként megszerezni az erdő­ből. Amint sajnos arra is van példa, az erdőbirtokosi közös­ségek hagyják elvadulni, le- romlani jószágukat. Amikor ez bekövetkezik, akkor már való­ban nagy pénz kellene a fel­újításhoz, a friss telepítéshez, s nagy pénz természetesen nincsen. Lett volna azokban kicsi, ha idejében ... Ilyen és hasonló okok vezet­nek oda, hogy amikor megje­lennek a felhívások a tavaszi, őszi fásítási akciók hivatalos és társadalmi erőket összefog­ni kívánó teendőire, sokan ásítanak unottan: ezerszer hallották. Hallották s tudják ugyanakkor, hogy a nagy len­dülettel elültetett csemetéknek csupán a fele, negyede eredt ’ meg némely helyen, amint azt is tudják az ásítok, nem ritka az az utca, ahol senki sem visz ki egy vödör vizet a némán szenvedő csemete tövéhez. Közömbösség, van az embe­reknek elegendő bajuk? Is-is, s még ezernyi ok ját­szik közre a kialakult helyzet­ben. Alapvetően azonban az az ok, hogy a gyermek, nem tanulja meg szeretni, becsülni a természetet, tisztelni mások munkáját, fáradozását. Azt hiszi, a fa csak úgy, „magá­tól” van, növekszik, mint a gyom ... Egy szál fa nem erdő, tartja a népi szólás. Mégis, szinte erdő lehetne abból a sok-sok egy szál fából, amely után hiába sóhajtoznak útszé- lek, udvarok, de amelyek, úgy látszik, nem hiányoznak az ott élőknek. Sőt! Ami van, az sem kell. Az építési telkek vásár­lóinak a többsége azzal kezdi a , n birtokbavételt, hogy — arpint, azt tanácsi emberek szomorú tapasztalataik alap­ján- állítják, „tt kiirtja az ott található fákat... Ma nincsen annyi pénz, s. ennek következtében csemete . sem a társadalmi akciókhoz, mint volt korábban a megyé­ben. Ä szomorú igazság azon­ban az, hogy igény sincsen ak- . kora!. Korábban szinte sorsol­ni kellett a jelentkező telepü-. lések között, hová mennyi jusson a részben ingyenes, részben kedvezményes árú csemetékből. Mostanában azonban megcsappant- a je­lentkezőknek a száma... Ügy látszik, túlságosan sokan ásí­tanak, ha fásításról halja­nak ... A megyében ma na­gyobb az erdők aránya a tel­jes földterületen belül, mint országosan. Ami jó. Ugyanak­kor az egyéb területeken levő fák becsült számát tekintve, a lista vége felé állunk. Ami rossz. Ami figyelmeztető. Amit, nem lehet egy (f)ásítással el­intézni. Mészáros Ottó fiatal, a tagok mindössze 8 százaléka 30 éven aluli. Az MSZMP szükségesnek tartja a tagtoborzást a fiatalok köré­ben, mert a párt jövőjét, meg­újulását tőlük várja. A szer­vezeti szabályzat átdolgozása során egyébként törekszenek a tagfelvétel további egyszerűsí­tésére. ★ Nem lenne teljes az összkép, ha nem szólnánk arról, sző­kébb pátriánkban, Pest me­gyében mi a helyzet. A rendel­kezésre álló adatok szerint a Magyar Szocialista Munkás­pártnak Pest megyében 41 ezer tagja van. Ugyanakkor tény, hogy a kilépők száma 1986 óta fokozatosan nő. 1986- ban 557-en fordítottak hátat a pártnak, ám közülük csak öten fogalmazták meg. hogy nem értenek egyet a párt po­litikájával. Eg.y évvel később 980-an léptek ki. míg 1988-ban már négyezer 872-en. Ez az időszak a tagkönyvcserét meg­előző beszélgetésekre esik. Ek­kor a kilépők 11,8 százaléka azzal indokolta elhatározását, nem ért egyet az MSZMP po­litikájával. A kilépettek je­lentős hányada 1956 előtt, míg egyharmaduk 1975 után lett a párt tagja. Miközben a taglétszám fo­gyott, felvételre is jelentkez­tek: 1986—87 között ezer 100- ezer 200-an. De míg ha ne­gyedéves bontásban elemez­zük is a belépők számát, csök­kenésre utaló adatokkal talál­juk szemben magunkat. Ne­gyedévenkénti adatokat ösz- szehasonlítva — 1956 első ne­gyedévében 246-an, ’88-ban már csak 90-en, míg az idén 89-en kérték felvételüket Pest megyében, kifejezésre juttat­va ama szándékukat, az MSZMP programja alapján se­gíteni szeretnének, vonzónak tartva az új irányvonalat, a nyitottságot, s nem utolsósor­ban a reformtörekvéseket. Az idén, március végéig mintegy 23 ezren léptek ki az MSZMP-ből, miközben csak 2000-en kérték felvételüket a pártba — nyilatkozta az MTI munkatársának Bíró József, az MSZMP KB pártépítéssel és tagnyilvántartással foglal­kozó . csoportjának vezetője. Ugyanakkor folyamatosban csökkent a tagfelvételek szá­ma. A párttagság létszáma 1987 őszén volt a legnagyobb, megközelítette a 880 ezret, az elmúlt év Végén 801 ezer volt, jeléttlég pedig mintegy 780 ezer tagja van az MSZMP-nek. A tavaly májusi pártérte­kezlet után néhány hónapig lelassult a kilépések és fel­gyorsult a belépések folyama­ta, de ez a tendencia az elmúlt év útolsó negyedében ismét megfordult. A harmadik ne­gyedévben nyolcezren, a ne­gyedikben pedig már 14 ezren léptek ki, mert elégedetlenek a pártértekezletet követő idő­szak eredményeivel, főként az­zal, hogy, jelentősen romlott az életszínvonal. Az elmúlt évben kilépettek 12 százaléka nem ért egyet a párt politikai irányvonalával, 25 százalékuk betegségre hivatkozik, mások egyéni sérelmükkel, 45 száza­lék pedig egyáltalán nem in­dokolja a kilépést. Feltételez- , hető, hogy az utóbbiak nagy többsége politikai okok miatt adta vissza tagkönyvét. Bíró József felhívta a figyelmet arra, hogy nemcsak az új szerveződések, hanem az MSZMP tagjait is megfenye­getik, s ezért többen félel­mükben lépnek ki a pártból. Az elmúlt évben egyébként 1200 felső szintű vállalati, ta­nácsi, szövetkezeti vezető is távozott az MSZMP soraiból. Az elmúlt évben 43-ról 36. százalékra csökkent a pártba belépő munkásók aránya, mi­közben ' a' szellemi foglalkozá­súaké 33-ről 40 százalékra emelkedett. Nagyon kevés a A borús, esős idő megfelelő összhangban volt a Pest me­gyei Teszöv tegnapi küldött- közgyűlése résztvevőinek han­gulatával. A „vihar" azonban ezúttal is elmaradt, akárcsak a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának nemrég megtartott konferenciáján, ahol Szabó István, a TOT el­nöke szerint „viselkedtek” a felszólalók. A Teszöv küldött- közgyűlésének első napirendi pontja éppen az országos kon­ferencián elhangzottakat volt hivatva sorra venni, s az ab­ból adódó feladatokat tisztáz­ni. Túlzottan sok tisztázniva­ló azonban nem akadt, hiszen az itt ülők tudhatták a legjob­ban. hogy a támogatások csök­kenésén, az állami elvonások növekedésén, a mezőgazdaság kiszolgáltatottságán, a tartha­tatlan gazdasági viszonyokon aligha segíthet a mezőgazdasá­gi szövetkezetek érdekképvise­letének továbbfejlesztése. Igaz, a felszólalók szerint szükség van a szövetkezetek összefogá­sára, érdekeik hatékonyabb védelmére, de mindez gyenge gyógyszernek látszik a kór el­len, amely nemcsak a mező- gazdaságot, az egész magyar gazdaságot rágja. Szövetkezeti küldöttek segélykiáltása Kártyavárként omlik össze? leértékelése a nyugati valu­tákkal szemben, a • többpárt­rendszer azonnali bevezetése és az alkotmány bizonyos mó­dosításai. Ez volna tehát az a környe­zet, ahol a mezőgazdasági szö­vetkezeteknek meg kellene él-, niük. Aligha oldaná meg gond­jaikat a termelőszövetkezetek részvénytársasággá alakítása, ami rengeteg új problémát vetne fel. Ezért az országos el­nökségnek is az az álláspont­ja. hogy a szövetkezeteknek az átalakulás nem áll érdekük­ben, bár ellene sem tesznek semmit. Elhangzott a küldöttgyűlé­sen, hogy a TOT esetleg ne­vet változtat. Az egyik verzió szerint Mezőgazdasági Terme­lők Szövetségére keresztelnék át, s az új név alatt összefog­hatná a hobbikertésztől kezd­ve a szövetkezeteken át a fel­dolgozókat is. A másik név, arhelyet a Pest megyeiek ja­vasoltak, a Paraszt Szövetség lenne. Nem egyszerű cégtábla- átfestésről van szó, ha az ér­dekvédelmi szervezet „politi­kai töltést” ,is kapna, ettől re-, mélik sorsuk jobbra fordulá­sát. ■ Mátrai Tibor Gyovai Pál, a Teszöv tit­kára buzdította a megjelent küldötteket: nyíltan mondják el véleményüket a kialakult* helyzetről. A „glasznösztyban” nem is volt hiány, amit a fel­szólalók alábbi néhány kira­gadott mondata is bizonyít: „A szegénység szegénységet szül. Fizetőképtelenek a szö­vetkezetek. A húsz százaléknál is magasabb kamat — rablás. A magyar gazdaságnak sincs irányvonala, hogyan várhatják akkor a szövetkezetektől, hogy maguknak utat jelöljenek ki? A szövetkezetek-már csak szű­kített újratermelésre képesek, s tartalékaikat felélik.” Szem­mel láthatóan az itt ülők sem bíztak igazán abban, hogy se­gélykiáltásaikat meghallják a címzettek, vagy ha igen, tesz­nek, tehetnek valamit a hely­zet javítására. Ezért is váltott ki némi keserű mosolyt az a kijelentés, hogy ha hamarosan nem lesz kedvező változás, a gvar inflációnak megfelelően emelkedik, s így forgalmazá­sán árnyeresége van az ál­lamkasszának. De nem azok­nak, akik a buszokat gyártják! Tarthatatlan — s végül is ez vezetett a mostani vitához —, hogy a költségvetés az impor­tot is, meg az exportot is le­fölözi, s ezzel veszteséges ter­melésre kényszeríti az érintett vállalatokat. Tiszta helyzetet kellene tehát teremteni. Kelle­ne, lehetne — ha meglenne a kormányban az akarat. De kérdés: megvan-e? A Csepel Autógyár, tanulva a múltból, hosszabb távon azt tervezi, hogy csökkenti függő­ségét az Ikarus-kooperációtól. Ám addig is talpon szeretne maradni. Jövőjük a mostani döntéstől függ. Furucz Zoltán Nem fizet, ha nem muszáj A hetvenes, mint modern húsdaráló? sem lehet, hogy a tapasztaltak alapján'Érden a népfront tiszt­ségviselői, aktivistái úgy fo­galmaztak: a 70-es út modern húsdaráló. Itt a gázolás, a bal­eset éppúgy mindennapi, mint a kocsik torlódása, egymásba szaladása a forgalom növe­kedése, a vezetők türelmetlen­sége miatt. S erre —- úgy hi­szem — ismét sikerült egy la­páttal rátenni. Mert nincs olyan botor ember, aki fizet, ha nem muszáj. Vajon meggondolta, megfon­tolta valaki is, hogy mibe kef rül ez majd nekünk? Hiszen az autópályákat kikerülő utak a korántsem mindennapi igény- bevétel miatt máról holnapra Sok vezető kilépett Elégedetlen párttagok mezőgazdaság kártyavárként omlik össze. Az egyik felszólaló szerint hiába is akarnák, nem lehet elkülönítve vizsgálni a szövet­kezetek helyzetét a magyar gazdaságétól. További romlás várható, s ezzel párhuzamosan az elvonások is nőnek majd. Végeredményben mindegy, milyen néven, címen viszik el a szövetkezetek — még meg­lévő — pénzét, erre bizonyo­san sor kerül. Várhatóan meg­szüntetik a kedvezőtlen adott­ságú termelőszövetkezetek tá­mogatását, kedvezményüket eltörli a kormány, s a költ­ségvetés húszmilliárdnyi hiá­nyát „terítik szét” az orszá­gon. A külföldi kölcsönök sem oldhatják meg gondjainkat, mivel a hitelezők kemény fel­tételekhez kötötték az újabb összegeket — és tudni vélte a felszólaló ezeket: az életszín­vonal jelentős mértékű vissza­fogása, a forint két számjegyű

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents