Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-07 / 81. szám

1989. Április 7., péntek ME€iYBÍ\ 3 SZÁJTÁTVA Látóhatár Rendszeres program. A nagy kiterjedésű varos, Érd kerüle­teiben különböző feltételek, körülmények között dolgoz­nak a népfrontbizottsagok holdudvarát hasznosító nyug­díjasklubok. Ezeknek a veze­tői jönnek össze rendszeres programként: tájékozódnak egymás tevékenységéről, egyeztetnek egy sor dolgot. Jó dolog ez. És ritka. Amint az is ritka, hogy cgy-egy klub tágítsa maga körül a lá­tóhatárt. Furcsa a tapaszta­lat: a létrejött közössegek annyira összetartanak, hogy — tisztelet a kivételeknek — nem veszik észre maguk körül, a tágabo környezetükben azo­kat az időseket, akik szintén társaságra vágynak, akik egyedül vannak, istápolásra szorulnának ... A klubtársak természetesnek tartják, ha va­laki közülük ágynak esik, ak­kor segíteni kell rajta. S mindig akad jelentkező. Amint arra is, ha másfajta átmene­ti támasz kell valamiben a társnak, ám ha „idegenről” van szó . .'. önzés, bezárkózás, bizalmat­lanság? Talán csupán fáradt­ság. Nem telik többre. Mégis, talán telne többre. A megyé­ben százra tehető — mert vannak megszűnők, újonnan alakulók, tevékenységüket szüneteltetők — a népfrontbi­zottságok holdudvarában te­vékenykedő nyugdíjasklubok­nak a száma. Hatalmas erő rejlik ezekben a közösségek­ben! Ha . .. ha például a klu­bok segítenének felkutatni a tagok környezetében élő, se­gítségre szoruló más időseket. Ha azt is tisztáznák: közülük kik azok, akik szerény anya­giakért gondozást vállalná­nak . . . Szájtátva látja a hírlapíró, mennyiféle módja, lehetősége nyílna a társadalmi öntevé­kenységnek itt is, de vala­hogy a tanácsok nem kap­kodnak a lehétöségek után, az idősek meg talán fel sem fe­dezik azokat. Tágabb látóha­tárt tehát! S elsőnek persze e tágabb látóhatár érdekében az okulárét nem az időseknek kell felvenniük ... MOTTÓ Csapdába kerültek a törvényelőkészítők (Folytatás az 1. oldalról.) sík változat szerint százötven- ezer állampolgár ezt aláírásá­val kéri. A törvénytervezet intézkedik a népszavazásra nem bocsát­ható kérdések köréről is. Ilye­nek a költségvetés, a központi adónemek, a személyi ügyek, illetve a nemzetközi szerző­désben vállalt kötelezettségek teljesítése, valamint az ilyen szerződések kihirdetése, s ez­zel törvénybe iktatása. Tekintettel arra, hogy . a bős—nagymarosi vízlépcső építéséről is nemzetközi szer­ződés dönt, az említett kivé­tel a jelen lévő újságírók kö­rében élénk érdeklődést kel­tett. Lehetséges lesz-e akkor egyáltalán népszavazás erről a sokat vitatott nagyberuházás­ról? Borics Gyula ennek kap­csán elmondta, hogy a nem­zetközi szerződésekre vonat­kozó kivételt általában rryn- denhol a világon tartalmaz­zák a népszavazásról szóló törvények, aminek az az oka, hogy védjék az adott állam hitelét, megbízhatóságát. A jelenlegi magyar helyzet fo­nákságát érzékelve a kor­mány most mégis azzal bízta meg a törvényjavaslat előké­szítőit, hogy próbáljanak meg a konkrét ügyben népszava­zást lehetővé tevő, áthidaló megfogalmazást, alternatívát találni. Marosán György ezt azzal egészítette ki, hogy elvi­leg feltétlenül olyan törvényt kell alkotni, amely nem teszi bizonytalanpá nemzetközi te­kintélyünket, másfelől vi­szont gyakorlatilag nagyon megnehezítené a kormányzat helyzetét, ha kizárnák a víz­lépcső ügyében a népszava­zást, ezt ugyanis bizonyára sokan manipulációnak, a tö­megek félrevezetésének, becsa­pásának minősítenék. Sajátos csapda ez, amihez a tud.ósító csak azt a kérdést fűzheti, va­jon a jogi szakértők nem tud­tak erről a szabályozási ta­pasztalatról, nemzetközi elv­ről? Mert a népszavazás (és a vízlépcső) körüli vitában, a Parlamentben és máshol sem hangzott el eddig ez az érve­lés ... így a viták mindén bi­zonnyal még élesebben folyta­tódnak majd, amit az illetéke­sek a törvénytervezet nyilvá­nosságra hozásával igyekeznek elősegíteni. Borics Gyula jelenléte a saj­tótájékoztatón alkalmat adott arra is, hogy több kérdést te­hessenek fel — elsősorban külföldi kollégáink — Nagy Imre és politikustársad exhu­málásával kapcsolatban. Az igazságügyi államtitkár egye­bek között elmondta, hogy az öt politikus kihantolása befe­jeződött. de tartanak még a szakértői vizsgálatok. Most kiderült,, hogy hármójukat eredetileg nem is a 301-es parcellába temették el, hanem föltehetően kivégzésük helyén, Válaszolt a környezetvédelmi miniszter Megnyugtató megoldást garantál Az Országgyűlés legutóbbi ülésszakának végén, mgreius 23-án az interpellációk és kérdések kerültek sorra. Akkor kért szót dr. Varga János, a 11. választó- kerület országgyűlési képviselője, hogy eleget tegyen annak a felkérésnek, amit 300 monori-erdei lakos aláírásával is hitelesített. Maróthy László környezetvé­delmi miniszterhez interpellálva megkérdezte, mit kí­ván tenni a tárca vezetője a veszélyes talaj elszállítá­sa, a talajvíz krómtalaníiása és a lakosság ivóvízellátá­sa ügyében? A miniszter szóbeli válaszát — amit az interpellá­cióval együtt lapunk március 24-i számából ismerhet­tek meg olvasóink — az Országgyűlés egyhangúlag el­fogadta ... Azóta dr. Varga János megkapta Maróthy László írásbeli válaszát is, amit a képviselő kérésére az alábbiakban köziünk. Kedves Varga Elvtársi Mz- tos vagyok abban, hogy az interpellációban" felvetett mindhárom kérdésre oiyán választ adtam, amelynék nem­csak a monori-erdei környe­zetszennyezés következmé­nyeinek rendezéséhez, hanem a városrész vízellátásának megnyugtató megoldásához is megfelelő garanciákat nyújta­nak. Kérem válaszom elfogadását és javaslom, hogy Vmnak tar­talmát választóival is ismer­tesse meg. Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter a Kozma utcai börtönben. Egyes tanúk szerint áttemeté- sükre csak 1961-ben került sor. Ennek okairól azonban Borics Gyula nem tudott fel­világosítást adni, sőt jelezte, azt is, hogy nem egyértelmű még a politikusok kivégzésé­nek helye sem. Sok tehát a bi­zonytalanság, az azonban biz­tos, hogy az öt politikus nyil­vános temetésére június 16-án sor kerülhet majd. Az ese­mény kapcsán a kormányzat rendkívüli intézkedéseket nem tervez, csak a közrend fenn­tartásáról kíván gondoskodni, amihez egyébként' a Történel­mi IgazságtéteJ Bizottság is fölajánlotta a segítségét. Sem kegyeleti, sem technikai okok­ból nem lehetséges azonban eddig az időpontig teljesíteni a bizottság azon kérését, hogy a 301-es parcellában eltemetet­tek közül másokat is exhumál­janak és ugyanakkor ismét, de már jelzett sírba helyezzenek. Erre később az érintett csalá­dok elvárásainak leghumánu­sabb figyelembevételével ke­rülhet sor. A kormányülés másik fon­tos napirendjéről, a társada­lombiztosítási törvényterve­zetről Farkas István, az ez­zel kapcsolatos reformmun­kálatok kormánybiztosa tájé­koztatta az újságírókat. Mint elmondta, törvényben kíván­ják szabályozni az újonnan létrehozott .társadalombizto­sítási alap működési feltéte­leit és megalapozni ennek ön- kormányzati vezető szervét. Ez a testület á munkaválla­lók, a munkáltatók és a nagy társadalmi érdekcsoportok képviselőiből alakul,na_ meg. A kormány nem állna fölötte, csak az Országgyűlés. Ugyan­akkor . állandó meghívottja lenne az egészségügyi és a pénzügyminiszter, mert .a .tár­sadalombiztosítás változatla­nul kormánygaranciákkal mű­ködik. Ha mégis viták lenné­nek az állami végrehajtó szervvel, akkor az egyeztetést a parlament végezheti majd el. A társadalombiztosítás ap­parátusa is változik majd: mi­vel az önkormányzat saját vagyonnal is rendelkezik, az ezzel kapcsolatos teendők in­tézésére egyfajta vagyonkeze­léssel foglalkozó szervezetet kell létrehozni. A társadalom- biztosítási törvény tervezetét társadalmi vitára bocsátják. B. A. Egy pofi fika áiefoxafai Erdélyi menekültek Szűrös Mátyásnál Szűrös Mátyás, az ' Ország- gyűlés elnöke, csütörtökön er­délyi menekültek egy csoport­jával találkozott a Parlament­ben. Az Országház delegáció* termében az erdélyi menekül­tek nevében dr. Kun András mondott köszönetét Szűrös Mátyásnak azért, hogy külön­böző nemzetközi fórumokon síkraszállt a Romániában élő magyarságért. Az Országgyűlés elnöke em­lékeztetett arra, hogy koráb­ban itthon sem volt egyszerű kiállni a határainkon túl élő magyarság érdekeiért. Ám ma már nemcsak hazánkban, ha­nem egész Európában értik, hogy nem a magyar és a ro­mán nép közötti viszályról van szó, s törekvéseinket ro- konszenv kíséri. — Önök áldozatai egy poli­tikának, amiit egyre inkább felismer a világ — mondotta Szűrös Mátyás. Történelmi fe­lelősségünk, hogy a határain­kon kívül élő magyarok egyé­ni és kollektív jogaiért a po­litika, az erkölcs és a jog eszközeivel megtegyünk min­dent. Ügy kell munkálkod­nunk, hogy azok, akik szülő­földjükön kívánnak élni, egy­kor visszatérhessenek oda. Vé­gezetül köszönetét mondott az egyházak segítségéért, s azt kívánta a menekülteknek: va­lóban érezzék itthon magukat Magyarországon. Az ezt követő kötetlen be­szélgetésen szó esett a család- egyesítés lehetőségéről, s a romániai helyzetről is. Szűrös Mátyás szeriint a Romániában élő magyarok küzdelme nem­zeti identitásukért csak ro­mán honfitársaikkal összefog­va lehet eredményes. A Külügyminisztérium közleménye Sértő román intézkedés Csütötökön a Külügyminisz­tériumba kérették a budapesti román nagykövetség illetéke­sét azzal összefüggésben, hogy a román hatóságok nemkívá­natos személynek nyilvánítot­ták Chrudinák Alajost, a Ma­gyar Televízió külpolitikai fő- szerkesztőjét, valamint a kül­politikai főszerkesztőség vala­mennyi munkatársát. Mint is­meretes. az MTV forgatócso­portjának tagjai át akartak utazni Románián. A Külügyminisztérium til­takozását fejezte ki a román hatóságok önkériyes eljárása miatt, és hangsúlyozta, hogy a szocialista országok gyakor­latában szinte példa nélküli intézkedés újabb feszültség­gel terheli a magyar—román kapcsolatokat. A román lépés merőben ellentétes a két or­szág kulturális és tudományos együttműködési megállapodá­sával. amely célul tűzi ki — egyebek között — a sajtó és a televízió szorosabb együtt­működését. Mindezzel Romá­nia ismét megsértett egy ma­gyar—román államközi egyez­ményt. A román magatartás ellen­tétes a nemzetközileg elfoga­dott normákkal, durván sérti a helsinki záróokmány betűjét és szellemét, az alapvető em­beri jogokat. A román döntés­re olyan időszakban került sor. amikor a helsinki folya­mat résztvevői — így a Ro­mán Szocialista Köztársaság is —' Bécsben a közelmúltban vállalták: az újságírók szak­mai tevékenységük törvényes gyakorlása következménye­képpen nem utasíthatók ki és más módon sem büntethetők. Tartózkodnak olyan korlátozó intézkedések megtételétől, mint például áz újságíró akk­reditálásának visszavonása vagy az újságíró kiutasítása. A magyar újságírókkal szem­ben alkalmazott bánásmód megkérdőjelezi a román ma­gatartás komolyságát a Bécs­ben vállalt kötelezettségeket illetően. Ez azért is sajnálatos, mert az ott jelen volt álla­mok képviselői néhány nap múlva Londonban ismét tar lálkoznak, hogy megvitassák, mit tehetnek még a helsinki folyamatban az információ- áramlás fejlesztéséért, a tájé­koztatáshoz való jog általános­sá tételéért és az újságírók m unkafel té tele in ek j a ví tá sáért. JÖVEDELMEZŐBB LENNE KAMATRA KIADNI A TÉESZ VAGYONÁT Szegény nagyüzemek, gazdag bankok Az utóbbi néhány évben annyi közgazdasági szabályozót vezettek be a magyar mezőgazdaságban, amennyi éppen ele­gendő volt ahhoz, hogy megkeserítse a közös gazdaságok éle­tét. A nagy ábránd, miszerint úgy elkezdeni egy esztendőt, hogy a szövetkezetek megalapozott tervvel rendelkezzenek, csak a legoptimistábbak agyába fészkelődhetett be. A téeszek jelentékeny hányada a tönk. a gazdasági csőd szélén áll. Tar­tozásaik a különböző pénzintézeteknek már olyannyira tete­mesek, hogy fennmaradásukat a csodák sem segíthetik. Csak elvétve lehet találkozni olyan főkönyvelővel, akinek nem kell szüntelenül a bankoknál kilincselnie, hogy jöjjenek már az újabb milliók, mert különben le lehet húzni azt a bizonyos rolót. Tisztelt Varga Elvtársi A Minőség Vegyipari Kisszövet­kezet Monorí-erdőn törvé­nyesen működő telephelyén a környezetet súlyosan veszé­lyeztető anyagokat ástak el, amelyre 1987. évben lakossá­gi bejelentés nyomán derült fény. Az előzetes vizsgálatok egyértelművé tették, hogy a környezetszennyezés felszá­molása csak tudományosan megalapozott, jól előkészített intézkedésekkel lehetséges. A telephelyen elrejtett veszé­lyes hulladékok feltárása, ki­termelése és elszállítása mel­lett a közvetlenül érintett la­kosság részére szükségvízel- látó vezeték épült. Egyidejű­leg kezdetét vette a terület rehabilitációját szolgáló fel­adatok megvalósítása, az el­szennyezett talajvíz mozgásá­nak megfigyelése és tovább­terjedésének a megakadályo­zása. A kitermelt veszélyes hul­ladékot elszállították. Az el­szennyezett talajt a szövetke­zet telephelyén megfelelő mű­szaki védelemmel ideiglene­sen tárolják. A megyei ta­nács, valamint a Környezet- védelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium több kísérletet tett a szennyezett föld elhe­lyezésére, ezek azonban az érintett települések lakosságá­nak és képviseleti szerveinek tiltakozása miatt meghiúsul­tak. Az aszódi ‘ veszélyeshulla- dék-lerakó 1989. III. 1-jén meg­kezdett próbaüzeme lehetővé teszi a szennyezett föld vég­leges megoldást jelentő elhe­lyezését. Az erre vonatkozó kötelezést 1989. III. 31-i telje­sítési határidővel a Közép- dunavölgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság kiadta, melynek másolatát csatolom. Az elrejtett veszélyes hulla­dék a telephelyen belül el­szennyezte a talajvizet. A szennyezett talajvíz tisztításá­ra, illetve továbbterjedésének megakadályozására megoldá­sokat tártunk fel. A telephe­lyen belüli víztest befoglalá­sára vonatkozó tervet 1939. V. 31-ig elfogadásra be kell nyújtani, a kivitelezést pedig 1989. XII. 31-ig a kisszövetke­zetnek végre kell hajtani. A Környezetvédelmi és Víz­gazdálkodási Minisztérium a megyei tanács közreműködé­sével segítséget kíván nyújta­ni a monori-erdei település- rész vezetékes vízellátásának megvalósításához. Az itt élő lakosság teljes körű ^vízellátá- sának tanulmánytervét 1988. évben a helyi tanács elkészí­tette, a kiviteli terveket pedig a megyei tanács 1989. évben elkészítteti. Az illétékes kör­nyezetvédelmi gs vízügyi igaz­gatóság hozzájárul ahhoz, hogy az ideiglenes vízellátó- vezetékre ráköthessenek azok az állampolgárok, akik fürdő­szobájukat jelenleg használni nem tudják. A vízmű főművi berendezé­seit — a vízbázisbővítést és a vezeték településrészig való kiépítését — a Környezetvé­delmi és Vízgazdálkodási Mi­nisztérium az üzemeltetőnek átadja, vagy az ehhez szüksé­ges anyagi eszközöket bizto­sítja a társulati fejlesztések­kel összhangban. Találóan fogalmazott Vá- mosmikolán a Vörös Csillag Termelőszövetkezet főkönyve­lője, Kolozsi Béláné, amikor azt mondta: szegény téesz, gazdag bank! ö már csak tud­ja, hiszen a Budapest Banktól 20 millió forint hitelt vettek fel ahhoz, hogy egyáltalán lé­tezni tudjanak. A 19-20 szá­zalékos kamat pedig már min­dennél beszédesebb. — Szomorú, de ez a való­ság — mondja. — Már négy- százalékos nyereségrátának is örülnünk kellett 1988-ban. Teljes a gazdálkodási bizony­talanság. Kérdem én, miért vagyunk kötelesek az állami­lag előírt áron adni a gabo­nát? Miért nem adhatjuk el például úgy és akkor a búzát, amikor és ahogyan az szá­munkra a legjövedelmezőbb!? Jó lenne végre megengedni, hogy a piac valóban szabad legyen. Az átlagos helyzetképpel találkozhattunk Érden, a Bén­id Völgye Téeszben is. Sán- diné dr. Bolla Anna úgy fo-‘í galmazott, hogy gondjaik ne­kik is vannak, de mind ez ideig szerencséjükre sikerült tar­taniuk a már régóta megala­pozott termelési eredménye­ket. — A Budapest Banknál pil­lanatnyilag 48 millió forint a tartozásunk, illetve az ehhez tartozó kamatösszeg, amely­nek nagysága 18—20 százalék közötti. Tudunk arról a bizo­nyos zöldhitelről is, amelyet az említett pénzintézet bocsá­tott ki, de ezt még nem kí­nálták fel nekünk, pedig rész­vényesei is vagyunk ennek a banknak. Az érdieknél az alaptevé­kenységen belül a legjelentő­sebb a növénytermesztési ága­zat, amely tavaly 200 milliós árbevételt produkált. Ám a húzóágazatoknak az ipari és szolgáltató egységek bizonyul­nak. Példának hozta fel a húsfeldolgozó üzemet, amely ebben az évben is várhatóan teljesíti a feldolgozási és ár­bevételi tervét. Tökön, az Egyetértés Ter­melőszövetkezetnél dr. Nagy Mihály, a szövetkezet elnöke elsődleges gondjuknak a te­temes kintlevőségüket tartja. — Vevőink 1989. január el­sején 70 millió forinttal tar­toztak. Azóta ez az összeg 20 millióra apadt, de még min­dig jelentős. Éppen elegendő ahhoz, hogy likviditásunk is megkérdőjelezhető legyen. Sajnos, az általános pénzszű­kítő politika eredménye mind­az, amibe mi és más szövet­kezetek is beleestek, és most fuldokolnak. * Elképesztően magas hitel­összeget említett. A már több­ször is idézett Budapest Bank őket 70 millió forinttal segí­ti. A minimális kamat 18 szá­zalékos, de ironikusan megje­gyezte, folyosói pletykákból úgy értesült, hogy a felvett üzemviteli hitelnek több mint a felét már 22 százalékos ka­mattal adták. Munkatársaimmal együtt érezzük azt a gazdasági és pénzügyi szorítást, amely na­ponta gyötör, és emészt ben­nünket. Megpróbálunk a ter­melés érdemi csorbulása nél­kül garasoskodni, fillérekből fennmaradni. Azt sem hallgatta el, hogy bizony voltak időszakok, ami­kor a beruházási éhség erő­sebb volt a termelési és gaz­dálkodási lehetőségeknél. Igye­keztek — aho? arra módjuk adódott — fejleszteni, korsze­rűsíteni. Igaz, akkoriban még a felvett hitelekre normális kamatot írtak elő, s nem oko­zott fejfájást annak törlesz­tése. — Szanálásról még nem be-- szélhetünk, de amilyen körül­mények között az idén is gaz­dálkodunk, s amennyire bi­zonytalanok a termelési kilá­tásaink, az már eleve okot ad az aggodalomra. Akadt olyan főkönyvelő, aki kerek perec kijelentette, hogy a legjobb volna a téesz egész vagyonát 20 százalékos ka­matra odaadni valamelyik pénzintézetnek, s aztán abból a kamatból osztani az év végi nyereséget. Létszámot, anyag- és energiaiköltségeket taka­ríthatnának meg. Lehet, hogy idővel ilyen esetekkel is. talál­kozhatunk. Félő azonban, hogy a jövőben egyre általá­nosabbá válik majd a tönk­rement szövetkezetekről és a mindinkább gazdagodó ban­kokról beszélni. Gy, L. I ’

Next

/
Thumbnails
Contents