Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-06 / 80. szám

«rar Mit I 1989. Április e.. csütörtök Hosszú távú lesz a baráti együttműködés '-kubai szerződést írtak aló Szovjet­Szerdán elutazott Havannából Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. Háromnapos kubai látogatása során a felek megerősítet­ték szándékukat a hosszú távú baráti együttműködésre a po­litika és a gazdaság terén egyaránt. Ezt államközi szinten 25 évre szóló barátsági és együttműködési szerződésbe foglalták, amelyet Mihail Gorbacsov és Fidel Castro írt alá. A távozást hasonló ünnepélyes külsőségek kísérték, mint az érkezést: a szálláshelyről a repülőtérre vezető utat kubaiak tízezrei szegélyezték. A búcsúztatásra kivonult az egész ku­bai párt- és állami vezetés, élén Fidel Castróval. A szovjet pártfőtitkár gépe helyi idő szerint reggel fél tíz előtt néhány perccel indult el London felé. A baráti kapcsolatok meg­erősítésével. a nagy nemzet­közi kérdésekben az egyetér­tés hangsúlyozásával, és a szocializmus megújításához ve­zető különböző utak függet­lenségének elismerésével ért véget a szovjet—kubai csúcs- találkozó. A következő 25 év­re irányadó államközi szerző­dés „testvéri és megbontha­tatlan” barátságról szól, amely a marxizmus—leninizmus és az internacionalizmus ideoló­giáján alapszik, s amelyet a célok azonossága, a szocializ­mus és a kommunizmus fel­építése köt össze. A felek ki­nyilvánították, hogy fejleszte­ni és erősíteni kívánják együttműködésüket, amely mindkét nép alapvető érdeke. A kubai nemzetgyűlés ünne­pi ülésén elmondott beszédé­ben Fidel Castro külön hang­súlyozta : nincsenek ellenté­teink nemzetközi téren, és ab­ban sem, hogy mit csinál az egyik és a másik ország a helyzetének javítására. Kije­lentette: Kuba érdekelt Mihail Gorbacsov, és a Szovjetunió sikerében, amelyre a harma­dik világnak, de az egész em­beriségnek is szüksége van. A másik nagy várt témát, a Közép-Amerikával kapcso­latos állásfoglalást és általá­ban a regionális válságokat il­letően a szerződés leszögezi, A képen; Fidel Castro és Mihail Gorbacsov a kubai nemzet­gyűlés épületében Amerikai tudós egy háborús konfliktus veszélyéről Másképp kell dolgokat megítélni Az amerikai kormányok mindeddig — helytelenül — elmulasztották azt, hogy ér­demben megvizsgálják a ha­gyományos és a nukleáris fegyverzet csökkentésére vo­natkozó szovjet javaslatokat. Erről beszélt a szenátus kül­ügyi bizottsága előtt George Kennan, az ismert tudós. Ken- nan, országának egykori moszkvai nagykövete kezde­ményezte a háború után a Szovjetunió „megfékezésének” hidegháborús politikáját, ám utóbb a tárgyalások hirdetője lett. — Bármilyen okból tar­tották is korábban a Szovjet­uniót lehetséges katonai ellen­félnek, e megítélés ideje vég­képp lejárt — hangoztatta Kennan. — A Szovjetuniót olyan nagyhatalomnak kell te­kinteni, mint a többit, s az Egyesült Államoknak a nézet- eltéréseket vele a szokásos diplomáciai kompromisszu­mokkal kell megoldania. Kennan véleménye szerint a szovjet fejlődés, Mihail Gorba­csov személyétől függetlenül, visszafordíthatatlan. Jóllehet, a szovjet vezető helyzete, a nem­zetiségi és egyéb csoportkonf­liktusok miatt kényes, a vá­lasztások megerősítették. A szovjet—kelet-európai kapcso­latok veszélyes szakaszban vannak, de véleménye szerint az 1956-os, a magyarországi­hoz hasonló katonai beavatko­zás bármelyik országban nem reális politikai alternatíva ma a Szovjetunió számára. Richard Cheney korábbi fenntartásaival szemben ma úgy véli, hogy Gorbacsov meg akarja reformálni országát, és a két nagyhatalom közötti há­borús konfliktus veszélye „va­lamelyest csökkent”. Erről be­szélt az új amerikai védelmi miniszter szerdán megjelent nyilatkozatában. Véleménye szerint Gorbacsov szándéká­nak komolyságát az is mutat­ja, hogy csökkentik a katonai kiadásokat. — Mindenesetre nyitott kérdés még, hogy mi lesz a Kelet-Európából vissza­vont szovjet csapatokkal, és hogy mennyire csökken a VSZ katonai költségvetése — mon­dotta. Cheney egyébként az ame­rikai katonai költségvetés csökkentésének elhúzására ké­szül. Az egyes tételek törlése helyett o fegyverkezési prog­ramokat hosszabb időre oszt­ják el, ami várhatóan heves vitákhoz vezet majd a tör­vényhozással. A Reagan-féle javaslatokhoz képest a Bush- kormánynak a következő 3 év­ben 20 milliárd dollárral kell csökkentenie katonai kiadá­sait, ám még nem dőlt el, hogy milyen programok leállí­tásával, esetleg létszámcsök­kentéssel vagy mással tudják ezt megvalósítani. Csak rövi TODOR ZSIVKOV, a bol­gár államtanács elnöke szer­dán fogadta Jean-Marie Rausch francia külkereskedel­mi minisztert, a bolgár—fran­cia gazdasági, ipari és műsza­ki együttműködési bizottság francia tagozatának Szófiában tartózkodó elnökét. Megbe­szélésükön kifejezték készsé­güket, hogy állami szinten tesznek konkrét és konstruk­tív lépéseket a bolgár és a francia vállalatok kapcsolatai­nak ösztönzésére, élénkítésé­hogy azokat kizárólag tárgya­lásos. politikai úton kell ren­dezni. A két ország gazdasági kap­csolatainak kérdéskörében vé­gül is nem került sor a kubai adósságok eltörlésére, vagy százéves moratóriumára. Gor­bacsov újságíróknak azt mond­ta. hogy a témával folyama­tosan foglalkoznak. Fidel Castro a kérdés jelen­tőségét azzal a megjegyzésével szállította le, hogy az eltelt harminc év során a Szovjet­unió többször is átütemezte ezt az adósságot, és annak megléte soha sem akadályozta újabb hitelek nyújtását. Pafme-gyiíkosság Hivatalos vádemelés Hivatalosan is vádat emel­nek a tavaly decemberben le­tartóztatott 42 éves férfi el­len, akit a hatóságok Olof Palme néhai svéd miniszter- elnök meggyilkolásával gya­núsítanak. Nevét az ország törvényeinek értelmében nem közük. A hírt a stockholmi államügyészség közölte szer­dán. Az ügyészségi közlemény szerint immár elegendő bizo­nyíték gyűlt össze ahhoz. hogy a ügyet a bíróság elé tárják. Olof Palmét 1986. február 28-án este lőtték agyon. A büntetett előéletű gyanúsított tagadja, hogy ő követte volna el a gyilkosságot. re, a kölcsönösen előnyös üz­letkötésekre. A SZMOLENSZK melletti Katyinban szerdán ünnepélyes gyászszertartás keretében Len­gyelország képviselőinek szim­bolikusan átadták az itt elte­metett lengyel tisztek hamvait, hogy azokat Varsóba szállít­sák. A második világháború idején óvatos becslések sze­rint is több ezer fogoly len­gyel tisztet végeztek ki a Szmolenszk melletti erdősé­gekben. A harcok és a bs'viszály beszüntetését sürgeti A pápa a libanoni helyzetről II. János Pál pápa szerdán, heti audienciáján a libanoni helyzetről szólt. Sürgette a harcok beszüntetését, és re­ményét fejezte ki, hogy az or­szágban levő idegen erők nem szítják tovább a belviszályt. A pápa ezzel a kijelenté­sével Szíriára célzott, amely­nek Libanonban állomásozó csapatai az elmúlt három hét­ben drúz szövetségeseikkel HRADILEK BÜNTETÉSE Tizenhárom hónapi — két év­re felfüggesztett — börtönbün­tetésre ítélték szerdán Tomas Hradileket, a csehszlovák Char­ta ’77 emberi jogi mozgalom három Jelenlegi szóvivőjének egyikét. A 43 éves Hradileket egy pre- rovi bíróság lázadásra való fel- bujtásban találta bűnösnek. Tettét az Ítélet szerint súlyos­bítja az a tény is, hogy ez irányú tevékenységét a tömeg­tájékoztatási eszközök útján hajtotta végre. Hradileket február 22-én tar­tóztatták le, s az ellene felho­zott vádak azon a két nyílt le­vélen alapulnak, amelyet a szóvivő Miíos Jakeshez, a CSKP KB főtitkárához és Gustav Bu­sák államelnökhöz intézett. Ezekben Hradllek tiltakozott az erőszak ellen, amelyet a rend­őrség prágai fiatalok Jan Pa- lach emlékére rendezett Ven­cel téri tüntetéseinek feloszla­tásakor alkalmazott. A levelek­ből nyugati rádióadók cseh és szlovák nyelvű adásai is kö­zöltek részleteket. együtt keresztény falvakat bombáztak. A felhívás egyike a legélesebb hangú pápai megnyilatkozásoknak Liba­non ügyében. Szei'dán sem csitultak a Bejrut környéki harcok: a bombázások során tizenöten haltak meg, a sebesültek szá­ma 52. Szíria párizsi nagykövete szerdán az Antenna 2 francia televíziós állomásnak nyilat­kozva tagadta, hogy a Szíriái csapatok indították volna el a harcok jelenlegi hullámát. — Nem vagyunk agresszorok, sőt, bennünket támadtak meg, tehát érthető, hogy védeke­zünk — mondotta Aoun tá­bornok keresztény csapatait téve felelőssé a harcok fellán­golásáért. Franciaország szerdán hu­manitárius segélyt ajánlott fel a konfliktus polgári áldo­zatainak, felszólítva európai partnereit és más országokat is, hogy csatlakozzanak eh­hez a felajánláshoz... . Más hír'á térségből':'‘az iz­raeli haditengerészet járőre kedden megállított két, Cip­rusra tartó libanoni utasszál­lító hajót és letartóztatott két utast. A hadsereg szóvivőjé­nek szerdai tájékoztatása sze­rint a járőr az utasok között két feltételezett terroristát azonosított, akit eltávolított a hajókról és Izraelbe szállí­tott. A szóvivő szerint az in­cidens után a két hajó foly­tathatta útját. Három kormány közös nyilatkozata Csapatkivonás Kambodzsából Vietnam szeptember végéig minden előfeltétel nélkül ki­vonja valamennyi, még Kambodzsában állomásozó csapatát. Ezt a fontos bejelentést tartalmazza a vietnami, a kambodzsai és a laoszi kormány közös nyilatkozata, amelyet szerdán tet­tek közzé a három indokínai ország fővárosaiban. Mint emlékezetes, Vietnam eddig azt az álláspontot képvi­selte, hogy csak a kambodzsai kérdés politikai rendezése ese­tén kerülhet sor szeptember­ben csapatkivonásra, megegye­zés híján viszont csak a jövő évben. A mostani bejelentés­ben semmiféle előfeltételről nincs szó. Vietnam egyébként 1982 óta hét ízben hajtott vég­re részleges csapatkivonást — legutóbb tavaly decemberben —. s az eredetileg Kambodzsá­ban levő egységeinek immár csupán negyede tartózkodik a szomszédos ország területén. A három indokínai ország szerdai közös közleményében egyebek között ez áll: a viet­nami önkéntes erők teljes ki­vonására Kambodzsából, vala­mint a külső beavatkozás megszüntetésére és a kam­bodzsai feleknek nyújtott ka­tonai segélyezés leállítására még 1989. szeptember vége előtt sort kell keríteni, össz­hangban a már eddig elért megállapodásokkal. Vietnam a maga részéről valamennyi egységét visszavonja Kam­bodzsából 1989. szeptember vé­géig. Mint a mostani dokumentum írja, a három indokínai ország véleménye szerint megvan a tényleges lehetősége annak, hogy haladéktalanul megvaló­suljanak az indonéziai talál­kozókon elért megállapodások. Ezeknek az egyezségeknek a valóra váltása ösztönözné a kambodzsai kérdés belső vo­natkozásainak megoldását is. James Baker erről is tárgyalni kíván májusban Líbia állítólag bombázókat vett Amerikai értesülések szerint a Szovjetunió nagy teljesítmé­nyű bombázógépeket és légi üzemanyagtöltő felszerelést adott el Líbiának — jelentette szerdán a The New York Times. A lépést amerikai hi­vatalos körökben veszélyesnek mondják, mert Líbia a nagy hatósugarú Szuhoj 24 D típusú bombázókkal elérheti Izraelt és más országokat. A hír meg­lepetésként érte Washingtont, miután a Szovjetunió tevékeny szerepet vállalt regionális konfliktusok, így a közel-ke­leti viszály rendezésében — ál­lította a lap. A kérdés várha­tóan napirendre kerül James Baker külügyminiszter májusi moszkvai tárgyalásain. Románia elleni angol-magyar összeesküvés ? Hazarendelt nagykövet Románia kedden konzultá­cióra visszarendelte londoni nagykövetét, Bukarestből pe­dig szerdáig érkezik hgza Bonnba az NSZK visszahívott romániai nagykövete. A londoni román nagykö­vet, Stan Soare, kedden tájé­koztatta a brit külügyminisz­tériumot, hogy hazahívták konzultációra. A Foreign Of- fice-nak átadott jegyzék Ro­mánia elleni angol—magyar összeesküvésről beszél. A bu­karesti brit nagykövetet nem kívánják hazarendelni — je­lezte a londoni külügyminisz­térium. Az NSZK ellenben hazaren­delte bukaresti nagykövetét, aki — két nyugatnémet }ap szerdai közlése szerint — a nap folyamán, érkeaife’Bönn- ba. Mint a. Die. Welt írja, Klaus Terfloth nagykövetet a román hatóságok megakadá­lyozták abban, hogy találkoz­zék Corneliu Manescu egyko­ri román külügyminiszterrel, aki 23 ellenzéki személlyel együtt aláírt egy Ceausescu- nak címzett bíráló nyílt leve­let. Ez a levél elítélte a romá­niai elnyomást és a „faluren­dezési tervet”. Új kor kezdetét jelezné az új Wornsr-jelmondat Tizenhét lebegés NA TO-születésnap Négy zenekar is vonult fel-alá a NATO jellegtelen brüsszeli barakképületének bejáratánál, 17 lobogó (a ti­zenhetedik magáé a NATO-é) előírásszerűén lengett a fagyosra vált áprilisi szélben, a NATO-tábornohok a díszemelvényen és a ceremóniára odaengedett kíváncsi csemetéik a korlátok mellett dideregtek, az emelvény­ről pedig kishitűséggel korántsem gyanúsítható beszéd hangzott el Manfred Wörner NATO-főtitkár szájából. Majd az ülésteremben, a NATO-nagykövetek tanácsá­nak ünnepi ülésén még rá is dupláztak a szónokok. Egyszóval a NATO elégedett hangulatban ünnepelte kedden negyvenedik születésnapját — az ilyen alkalmak pontosan erre valók. A derűlátás két forrásból fakadt: egyrészt a Wörner és a többi szónok — a korelnök holland és a házigazda belga NATO-nagykövet — által egy­aránt örömmel üdvözölt szov­jet és kelet-európai változá­sok tényéből, másrészt annak NATO-magyarázatából. Maga Wörner jelentette ki sajtóér­tekezletén: Mihail Gorbacsov szándékai békések, a szovjet társadalom mélyreható re­formjára törekszik, nem akar háborút viselni. Vagyis a NA­TO egyszer csak arra ébredt, hogy nem kell tartania ellen­fele szándékaitól, még ha to­vábbra is aggasztónak tartja katonai erőit. Ami a keleti változásokra vonatkozó NATO-magyaráza- tot illeti, az meglehetősen som­más : minden a NATO szilárd­ságának, összetartásának, az általa vallott értékek fölényé­nek tulajdonítható. Ezzel ma­gyarázható, hogy „a kommu­nizmus megbukott”, és a Ke­let a Nyugat technológiája mellett rászorul immár a nyu­gati értékrend behozatalára is. A NATO így minden idők leg­sikeresebb és leghatalmasabb katonai szövetsége, főtitkára pedig egy „bajnokcsapat ka­pitányaként” nyilatkozhat. Nem csoda tehát, hogy so­kan feltették a kérdést a saj­tóértekezleten, az évfordulót megelőző különböző politikai fórumokon, a hivatalos ese­ményeket követő fogadáson: ha így megváltozott a helyzet, ha ilyen sikeres a NATO, ak­kor miért készül fegyverzeté­nek további modernizálására, miért nem von vissza az Egyesült Államok csapatokat Nyugat-Európából, miért nem tesz a szövetség a felajánlott 5-10 százalékos csökkentésnél jelentősebb ajánlatot a hagyo­mányos fegyverzetről folyó bé­csi tárgyalásokon? És itt, a kissé tétovázó vála­szokból sejlik ki, hogy a ke­leti változások Nyugaton is a korábbi bizonyosságoknak leg­alábbis megkérdőjelezésére indítanak. Wörner például az­zal érvel: ha Gorbacsov jó szándékát nem vonja is két­ségbe, nem lehet egy vagy né­hány személyre alapozni a vé­delmet. Minden nyugati vezető az­zal a tudattal tér esténként nyugovóra, hogy reggelre más partnere akadhat a túoldalon. Amíg a másik félnek megma­radnak az eszközei egy más­fajta politika megvalósítására is, készenlétre van szükség. S ha nincs is szó „fenyegetés­ről”, a változás maga is szin­tén kockázatos folyamat, a NATO-nak e kockázatokra is fel kell készülnie. S ha min­den jól megy, a Szovjetunió akkor is szuperhatalom ma­rad a jövőben, tehát kell egy „transzatlanti” kapcsolat, ami alatt a Nyugat-Európának nyújtott amerikai katonai se­gítség értendő. Vagyis a szüle­tésnapon is hosszú jövőt ígér­nek a katonai szövetségnek. Másfelől — mert másfelől is van — ki tagadhatná, hogy ez az átalakulás a Nyugat szá­mára is történelmi esélyt ad a kelet—nyugati kapcsolat ja­vítására, a Szovjetunióban és Kelet-Európábán kibontako­zott fejlődés békés befolyáso­lására. az együttműködésre, vagy éppen közös vállalkozá­sok megvalósítására. A NATO-központ bejáratá­nál kicserélik a jelmondatot: egy új Wörner-idézet olvasha­tó arról a reményről, hogy most talán új kor kezdődik. amelyben voltaképpen eltűnik a Kelet- és Nyugat-Európa né­peit megosztó szakadék, pél­dául a jog és az emberi mél­tóság biztosítása terén is. A főtitkár és az újságírók találkozóin pedig arról folyik az eszmecsere, miként kell e folyamathoz hozzájárulnia a Nyugatnak: valamiféle hiva­talos megállapodással, mint azt Kissinger javasolja, avagy inkább az Atlanti Szövetség politikájának, céljainak, a pluralista társadalom elveinek világos kifejtésével, továbbá diplomáciai jelzésekkel? A NATO-főtitkár az utóbbi hí­ve. Valamiféle „új Jalta” el­képzelhetetlen, s kudarcra is lenne ítélve — fejtegeti. A történelmet nem lehet kívülről szabályozni, korlátozni, feles­leges is. De milyen jelzést küldjön a NATO „bajnokcsapata”, ami­kor felszerelése, doktrínája még egy olyan „kommuniz­mus” feltartóztatására hivat­kozik, amely most főtitkára szerint már kudarcot vallott? Amikor a másik fél ma elis­merten nem fenyeget, hanem együttműködést ajánl, lesze­rel, „nyugati" értékeket ismer el? Űj rakétákkal jelezze« a NATO, mint a modernizálás hívei hirdetik? Űj koncepció­val, mint a változások láttán a szövetségesek kinyilvánítot­ták — anélkül, hogy sikerült volna eddig kidolgozni? Űj elvvel Pierre Harmel volt bel­ga miniszterelnök huszonkét éve elfogadott — biztonság és párbeszéd — doktrínája he­lyett, figyelembe véve, hogy a két tömb kapcsolatainak már nemcsak katonai és tárgyalá­si, de jogi, emberi, gazdasági, világproblémák megoldására irányuló együttműködést érin­tő aspektusai is vannak, és főleg lehetnek? Röviden: a Kelet átalakulását követi-e a Nyugat változása? B. D. »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents