Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-29 / 100. szám
A város lakói megelégedéssel és örömmel fogadták, hogy Vácott, a Margaréta kávéházban egymás után tárlatok nyílnak a település és a környék művészeinek alkotásaiból. Nagy érdeklődés kíséri a most megnyílt kiállítást Is, amelyen Molnár Ferenc őrbottyánl fotóművész színes képeiben gyönyörködhetnek a látogatók, illetve a kávéház vendégei. Felvételünkön a Kikötő című fotóját mutatjuk be a kiállítás anyagából Párbeszéd népművelőkkel a közönyről Meghatározó emberi tényezők — A népművelőknek a legnagyobb keserűséget, csalódást az érdektelenség, a közöny okozza — panaszolta Fodorné Gyalog Éva, & hévízgyörki művelődési ház igazgatója. Ezért panaszkodott Dinnyés László, az aszódi és Véber Gábor, a domonyi művelődési intézmény vezetője is, pedig a kultúra aránylag még olcsó. Csak hát ha nem kell a dolog, akkor ingyen sem kell — meg aztán az ingyen nem egészen igaz, hiszen idő azért kell hozzá. Színházba menni fáradság is, vagy valamilyen rossz programon részt venni bosszúság is. És mindaz rossz, ami érdektelen, fantáziátlan, unalmas, formális, ami szervezetlen, átgondolatlan. nem aktuális, elkésett. Érdeklődést kelteni csak konkrét dolog iránt lehet — tanítják a leendő népművelőknek. És mi a konkrét? Talán az érdekeltség! A gyakorlatiasan gondolkodó népművelő szerint egyedül ebből lehet kiindulni, de ahhoz, hogy érdekből cselekedhessen az ember, fel kell ismernie az érdekeit. „Úri huncutság” — Mást sem tettünk évtizedekig — veti ellen Dinnyés László, majd kérdez: — miért nem fontos a munkások zömének, hogy többet tudjon, tájékozottabb, felkészültebb, felvilágosultabb legyen. Igaz, a földművelésből élők sem könyvet vesznek a kezükbe, ha letelik a munkaidejük. Olyan sikerrel agitáltunk a háztáji gazdaság fontossága mellett, hogy alvásra is alig marad idő, s ma már nem kevesen vannak, akik ugyanazt tartják a művelt emberről, mint a léháról — Soha életében nem szeretett dolgozni — mondják arra. aki rendszeresen olvas, tanul, néha-néha színházba megy, vagy éppen közügyekben apostolkodik. Az országban jelenleg zajló viták, a napról napra megrendezett fórumok hatása nem vagy alig jut el a falvakba. Közösségi szemléletre nevelő, önmagát közösséginek nevező társadalmunkban a legaktívabb korosztályok tagjai csak legyintenek, ha községpolitikáról van szó, ha megújulásról vagy reformról hallanak. Őri huncutság! — mondják a nagyapáktól hallott bölcsesség get. Amire nem jut idő — Nézz szét, mielőtt bármit is leírsz ezzel kapcsolatban — ajánlotta Sőrsgi János kartali tanácselnök —, és látod, hogy a szerencsésebb helyzetűek szép pénzt maszekolnaik össze — persze a munka utáni időben. Civilizáltabban élnek: a ház komfortos, a gyerek jó ruhában jár, telik egy-egy külföldi útra, esetleg videóra is. Hogy ennek ellenére sokszor hátrányos helyzetűnek nevezik a csemetét, az azért van, mert arra már nem jut idő a családi közfigyelemből, hogy tanulásra, gondolkodásra mutassanak példát. Ördögi kör — fogalmazzák meg többen lemondóan a gondot. Talán éppen ezért tetszik Fodorné véleménye: — A népművelőknek sokak meggyőződése ellenére is fel kell tételezniük, hogy lehetséges a holtpontról kimozdulni, lehetséges az embert motiválni, de önmagában hatástalan az a jó szándék, amivel szélesre tárjuk a könyvtárak és művelődési házak ajtajait. Nem elég ugyanis azt mondani, hogy olvass, tanulj, vásárolj belépőjegyet a rendezvényekre, ha ezek a felszólítások a tömegnek szólnak, amellyel senki nem kívánja azonosítani magát A művelődési szakembernek legyen türelme az emberi kapcsolatokhoz, legyen szava az egyénhez, legyenek személyre szóló közlendői. A népművelés nem lehet meg a közvetlenség nélkül. Közismert, hogy a forintra nagy szükség van, hiszen napról napra emelkednek a megélhetés, a már elért életszínvonal megmentésének a költségei. Tegnap még tudtunk töpörtyű helyett sonkát enni, egyszobás lakás helyett háromszobást építeni, a Trabantot Ladára cserélni. Azokban az években még nem hiányzott az emberi szó annyira, mint nap.iainkban. Dinnyés László egy történetet mond el. — A falusi, idős néninek valamilyen írást kellett vinnie a tanácshoz. Nem akarta a papot zavarni azzal, hogy segítsen neki megcsinálni, elment hát a tanítóhoz, aki nem ért rá vele foglalkozni. A pap éppen a tanítónál időzött, s kérés nélkül, azonnal elintézett mindent. A segítés nyematéka Mese? Manipuláció? A segítség mindenesetre tény volt. Az öregasszony nem várt és vár meghívót az istentiszteletre, eljár a pap miatt is, nem csak Isten miatt. Vajon a mi kedvünkért — a népművelők kedvéért — hányán járnak a művelődési házunkba? Fercsik Mihály J Gazdaságosság és huma- 2 nitás. Ojabban, mintha ez íj a két szó azzal lenne elfog- ^ lalva, hogy elgáncsolja egy- f mást. A gazdaságosság ke- ^ resztbe teszi a lábát és az emberségesség nagyot kop- '/. pan a földön. Amikor G. Kálmánná elsírja a panaszát, mintha hallanám is a koppanást, és azt mondom magamban, nem lehet ezt szó nélkül hagyni. Megyek a monori Forrás Áruház ruházati részlegének vezetőjéhez, Antalffyné Fonyódi Erikához. .WWW wwwwwwwv De kezdjük a legelején. G. Kálmánná negyvenes éveinek elejét taposó, szép arcú asz- szony. Hosszú évek óta dolgozik a Forrás Áruház darab- áruosz'ályán eladóként. Aztán egyszer csak beteg lesz. Aztán megint beteg lesz és kiderül, hogy betegsége olyan természetű, amivel leszázalé- kolásra nem kerülhet ugyan, de hónapokra is betegállományba kényszerül. — Erről nem tehetek — mondja — ilyen helyzetbe akár a főnököm is kerülhet még, bár ő fiatal. De hát ok ez arra, hogy kijelenthesse: jobb lenne, ha önként kilépnék, mert ha nem, ő kell hogy felmondja a munkaviszonyomat? Hát önként kiléptem. G. Kálmánné sír. — Sírtak a munkatársaim is. Hiszen ami velem megtörtént, velük is megtörténhet. Egér finnyásoknak Füstös kiskocsmában — étteremben? — várom a pincért. A derék legény azonban nem hozzám, hanem a bejárati ajtóhoz szalad. Ott ugyanis fiatal nők topognak, sikoltoznak. Egy egér dermed a sarokvas alatt. Ép, egészséges egér. — Most jött ide! Juj! Fogják meg! Micky Maus menekülne, de íme, pincérem ügyesebb: nyakon ragadja a selymesbőrűt. Macskát! Gyorsan egy macskát! — kiáltoznak a hölgyek. Macska azonban nincs az étteremben, így a pincér egyszerűen kidobja az egeret az utcára. — Ügyes voltál, Jencí! — nevetnek társai. Jenci diadalittasan áll néhány másodpercig, s aztán odalép az eszeájgos rekeszekhez. A kanalak közé markol, majd kenyeret rak egy tálcára. Teríteni kell, tij vendégek érkeztek, előfizetők. Nem finnyás nép az, meg sem érzi kenyerén az egérszagot ... B. I. Dunai panorámával Szanatériumszálloda 7 A kórház legyen m gyógyításé! Ne váljék se menhellyé, se ^ szociális otthonná! Régi óhajuk ez a gyógyításra fölcsküdt ^ orvosoknak. Pedig amellett, hogy hiányosak a gyógyítás kor- £ szerű feltételei, még egyéb szociális elvárásoknak is eleget $ kell tenniük. Mert hová kerülnének máshová a kiéhezetten v összeszedett, híd alatt alvó és kukázásból élő vagabundok, y scnki.jesincs idős emberek, akik hajlandóak elviselni a kór- V. házszagot, s akár több hónapra, évre is maradnak. Az ágya- V kát pedig önhibájukon kívül a valódi betegek elöl veszik el . . • Itt vannak azok az idős emberek is, akiket felnőtt gyermekeik egy-egy nyári üdülés idejére nem tudnak hová tenni. Otthon mégsem hagyhatják egyedül, idősebb korban. Szükség van felügyeletre. Kézenfekvő, hogy a nagyit bedugják az állami kórházba vagy szanatóriumba. Ugyanakkor a gyógyítás lyukas cipőjében csak botladozik, a hálapénzek ugyanis nem jutnak vissza a fenntartási kerethez. De nem is tudnának, mert nincsenek meg ehhez a szükséges kapuk. A váci kórházban és intézményeiben sem lehetett másként. Most azonban változtatnak ezen. A kezelésükben levő zebegényi szanatórium nagyreno válás utánr, május másodikétól szállodai szolgáltatásokat kínál. A rendelkezésükre álló 17 ágyat olyan fizetövendégeknek adják ki, akik valamilyen okból szeretnének rövidebb-hosszabb időt eltölteni — legfeljebb 30 napot — orvosi jelügyelet mellett, jó levegőn, gyönyörű panorámás szobákban. A további részletekről dr. Szőnyi Mihályt, a váci kórház intézeti igazgató főorvosát kérdeztük. — Előzetes jelentkezés után szakorvosi vizsgálat dönt a szanatóriumi felvételről. Azok, akik ránk bízzák szeretteiket, nyugodtak lehetnek, nyaralásuk, kiküldetésük, esetleg lakásfelújításuk alatt családias bánásmódot, orvosi felügyeletet, szakszerű ápolást garantálunk. Amennyiben valaki vendégeink közül Időközben megbetegedne, azt saját mentőautónkkal szállítjuk a váci kórház megfelelő osztályára. — Saját mentőautó? Korábban ilyennel nem rendelkeztek. — Valóban, nemrég tettünk szert egy régi Nysára, melyet felújító ltunk, s amellett, hogy betegszállításra bármikor rendelkezésünkre áll, talán a mentőállomás munkáját is tehermentesíthetjük valamennyire. — Ha jól értettem, ez egy komplex és „elit” szolgáltatás lesz. Nyilván az árak is ennek megfelelően alakulnak... — Az ellátás, ápolás napi díja az elhelyezéstől függően 300—600 forintig változik. Külföldi vendégeket ís fogadunk, számukra azonban minden ár kétszeres lesz — válaszolta Nyéki László gazdasági igazgató. — Volt már Ilyenre példa az országban, vagy úttörőszerepet vállaltak? — fordultunk dr. Korona Árpád általános igazgatóhely ettesh ez. •— A budapesti Péterffy Sándor kórházban 60 ággyal indítottak egy ilyen részleget, melynek kétharmada tudomásom szerint folyamatosan kihasznált. Ha összehasonlítom a két intézmény környezeti adottságait, elfogultság nélkül mondhatom, hogy a mi szanatóriumunk gyönyörű dunai panorámájával csábítóbb. Így talán nem kell félnünk attól, hogy üresen marad ez a 17 ágy ... A szanatórium működtetése eddig veszteséges volt, Mayer István festő és társai újítják fel az épületet (Vimola Károly felvételei) s a fölemésztett pénzt a gyógyító munkától vonta el. Az új térítéses ellátási részlegünk bevételét ezután visszatápláljuk a kórház költségvetésébe, s annak felszereltségének javítását segíti majd. A felszerelés szó alatt nemcsak orvosi műszereket kell értenünk, hanem például a nővérszálló problémáját is. Szeretnénk mihamarabb emberibb körülmények között tudni szakápolóinkat. De ezen kívül még ezer helye lesz a pénznek. — Hol és mikor jelentkezhetnek a szanatórium iránt érdeklődők? — kérdeztük végül dr., Szőnyi Miháfytól, — Akár azonnal is, de mindenképpen személyesen a kórház igazgatói titkárságán. Hétfőtől péntekig 10 és 15 óra között. Címünk: Szőnyi Tibor Kórház és Intézményei, Vác, Szőnyi tér 1—3. Telefonszámunk: 10-522. Beszélgetésünk ideje alatt Zebegényben szaporán dolgoznak az ecsetek, kalapácsok. Népes szakmunkásgárda igyekszik határidőre széppé varázsolni az épületet, a valamikori villát, melyet az államosítás óta már többször ki-ki saját céljainak megfelelően átépített. S bár a hajdani építész talán csóválná a fejét ezen, a belső kényelem és a külső panoráma még mindig ígéretes. A patinás épület kívülről Dudás Zoltán Kinek könnyű megsértődni? Búcsú nélkül ment el Munka nélkül maradtam. Hétezer forint a férjem keresete, abból még OTP-t is fizetünk, nem könnyű megélnünk. S ez az elbánás nemcsak sértő, de fájdalmas, is. Mert hát.., már ezt is lehet?! Ennél a mondatnál láttam a gazdaságossági szempontok lábát, amint otrombán betart az emberségnek. Aztán fordulatot vettek az események. Antalffyné Fonyódi Erika tudniillik a következőket mondta: — G. Kálmánné két éve dolgozik nálunk. Munkájával nem azért nem lehettem elégedett, mert gyakran volt betegállományban, hanem, mert amikor itt volt, akkor sem úgy állt hozzá, ahogyan az kereskedőtől elvárható. Nálunk az a szokás, hogy béremeléskor minden dolgozóval elbeszélgetünk, elmondjuk, a kifogásainkat — erre időről időre sor kerül, tehát G. Kálmánné is tudta, nem arról van szó, hogy a betegsége miatt nemkívánatos személy. Egyébként... tudja, az ember visszahall ezt-azt. G.-né kijelentését például, hogy akkor megy betegállományba, amikor akar. És valóban akkor ment, hiszen ha az ünnepek között számítottunk volna rá — nem nehéz fizikai munkában, mert igyekeztünk figyelembe venni az állapotát, de például az árazásban — akkor ő csak ünnepek után jött be. S ha ehhez a vezető és a többi kolléga még olyan ismeretekkel is rendel- kezijt, hogy G.-ék paradicsomföldet bérelnek, s miközben a többiek itt állják a sarat, G.-né „betegen” a paradicsomos ládákat cipedi.., — Eszerint nincs szó arról, hogy az eladók az ominózus eset óta rossz munkahelyi légkörben dolgoznak, hogy úgy érzik, bármikor kicserélhetik őket is, ha nem is betegségük miatt, de esetleg életkoruk okán? ■WWWWWWWWWWVJ — Azt hiszem, hogy erről szó sincs. Bár én valóban figyelmeztettem G.-nét — s nem csak őt, hiszen van olyan kolléganő, akivel már ötödszörre beszéltem arról, hogy szemlátomást nem való a kereskedőszakmába, s alighanem kénytelenek leszünk elbúcsúzni egymástól — a kollégák jól tudják, miért. Egyik napról a másikra lépett ki, el sem köszönt, őt sem búcsúztatták. A reklámkövetelményekről pedig csak annyit: ha megnézi a jutalomkifizetési listát, látni fogja, hogy a középkorú eladóknak kifizetett összeg magasabb. Mert jól dolgoznak, mert jó keresedők, mert számíthatunk rájuk. Ez a fontos. Az áruház földszinti darabáruosztályán körbejárok, s ezúttal nem az áruválasztékot, hanem az eladókat figyelem, mert eddig, ha betértem egy frottirzokniért vagy kamaszpulóverért, valahogy sose jutott eszembe, hogy javulnának attól az én vásárlási szokásaim, ha a szépségkirálynő- választás elődöntőjén érezném magam az eladók körében. Azt látom: ez — ha fővárosi butikokban kritérium is — itt nemigen szempont. Ellenben elmondják az eladók, G.- né volt kollégái, hogy érzésük és tudomásuk szerint G.- né a figyelmeztetések hallatán megsértődött, s közülük búcsú nélkül ment el. — Tudja, arról van szó, hogy könnyű annak megsértődnie, akinek a háta mögött olyan gazdasági háttér van, hogy akár mondvacsinált okok miatt is kiléphet. A tanulság? Talán az, hogy a gazdaságosság és a humanitás nem törvényszerűen ellenségei egymásnak. Koblencz Zsuzsa
