Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-29 / 100. szám

1989. Április 20., szombat 5 Vetik a kukoricát Az időjárás kedvez a mezőgazdaságnak. Képünk Százhalombatta határában készült, ahol az ér­di Bcnta Völgye Termelőszövetkezet gépei a kukoricát vetik (Hancsovszki János felvétele) Fáben-fában orvosság A szellemes, mindenki számá­ra érthető történet Szent- Györgyi Albert Válogatott ta­nulmányok című kötetében ol­vasható. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a dolog mégsem ilyen egyszerű. A tudományos felfedezéseket még a legsze­rencsésebb esetekben is hosz- szú, áldozatos munka előzi meg, s a kutató ideje legna­gyobb részét a laboratórium­ban tölti kémcsövei és prepa­rátumai között. Nem szólva az anyagi eszközökről, melyeket napjainkban — Szent-Györgyi Albert szülőhazájában — igen­csak szűkösen mérnek. A tanár úr kertje Bu,dakalászon jártam, a száz hektáron elterülő Gyógynö­vénykutató Intézetben, mely jövőre tölti be hetvenötödik esztendejét. Az intézet igazga­tójának, dr. Tétényi Péternek a szavait hallgatva, megint csak úgy éreztem; ilyen egy­szerű lenne az egész? Valóban elmúltak azok az idők, amikor a gyógynövényeket — félig tréfásan — olykor még a szakmai körökben is gyomnö­vényeknek emlegették. Az igazgató dr. Pátar Béli kolozsvári egyetemi tanár ne­vét említi, akinek az intézet alapítására vonatkozó javasla­ta öt évig feküdt valamelyik minisztériumi főtisztviselő író­asztalában. A kolozsvári ta­nár a házikertjében gyógyteák termesztésével foglalkozott, és javasolta, hogy végezzenek ezek sajátosságaira vonatko­zóan — tudományos szintű — kutatásokat. A javaslat az első világháborúban vált különö­sen aktuálissá, amikor a köz­ponti hatalmak által körülzárt Magyarországra nem érkeztek a megszokott teafüvek, és az emberek kezdtek helyette más, házikertben vagy mezőn ter­mő növényeket főzni maguk­nak. Persze nem tudták, hon­nan is tudták volna, hogy egyik-másik hascsikarást vagy annái súlyosabb következmé­nyeket okozhat. Ilyen előzmé­nyek után, 1915-ben előkerült dr. Páter Béla javaslata, és megalakult a Gyógynövény­kutató Intézet. Nem mindig kedveztek az idők számukra, a szintetikus gyógyszerkutatás fejlődésével általános lett az a gyakorlat, hogy aki beteg, szedi a pirulá­kat, pirosat, sárgát, kéket. Azután világszerte követke­zett a felismerés, hogy a gyógyfüvek hatékonyak, ked­vező hatásuk pótolhatatlan az ember számára. Ma teret kap­mányos egyesületekben hosz- szú ideje vezető szerepet tölte­nek be a magyar gyógynö- vénykutatók. Érdekes meg­említeni, hogy 1932-ben Ma­gyarországon rendezték meg az első gyógynövény-konfe­renciát. A Nemzetközi Kerté­szettudományi Társaság ISHS gyógynövényszekciójának dr. Tétényi Péter 1977-től az el­nöke, és a szekción belüli há­rom munkacsoport titkárai is magyarok. 1990-ben, az inté­zet 75. évfordulójának tiszte­letére nagy nemzetközi szim­pózium lesz Magyarországon. Igények, partnerek A kutatómunka — annak el­lenére, hogy a vállalati lehe­tőségek nagyon beszűkültek — tehát folyik tovább. Kere­sik, hogy mire van igény, és megtalálják a partnereket. Nem is lehet ez másként, hi­szen, és idézzük ismét Szent- Györgyi Albertet: „Ha egy­szerre mindent elvesztenénk, amit a kutatás adott nekünk, a civilizáció összeroppanna, és ott állnánk ismét meztele­nül, barlangok után kutatva.” Gál Judit Kié lesz a MÁV nagy üzlete ? Új vasúti személykocsik Dunakesziről Sínen vagyunk! — mondhatják büszkén és Idézhetik a mondást némi keserű gúnnyal is a MÄV Dunakeszi Járműja­vító Üzem dolgozói. Hat éve ugyanis nem egészen önszántukból mondtak le a vasúti járműgyártásról. Az 1983-as verdikt sze­rint feladatuk a vasúti kocsik javítására korlátozódott volna, s itt lett volna az ország legnagyobb javítóüzeme. Az elkép­zelés már menet közben módosult. Szolnokon és Budapesten is foglalkoznak javítással, s még nagyobbat fordult a világ a másik póluson. A Ganz-MÁVAG mamutcég helyzete meg­ingott, ennek következtében bizonytalanná vált a vasúti kocsik gyártása. A megoldás szinte önként adó­dik: gyártsanak újra vasúti kocsikat Dunakeszin. Persze a logikusnak látszó lépéseket könnyű meghúzni a sakktáb­lán, sokkal nehezebb ugyanezt megtenni az életben. A döntés előzményeibe és várható ha­tásaiba Varga Lajos üzemigaz­gató avat be. — Kényszerű lépésről van szó, hiszen a vasúti járműpar­kunk, diplomatikusan fogal­mazva is, tisztes korúnak mondható. A kilencvenes évekre a zömük eléri a 25-30 éves matuzsálemi kort. Javítá­suk többe kerülne, mint egy új vasúti kocsi, még akkor is, ha egy részét a parknak már korszerűsítettük. Ma a duna­keszi az egyetlen cég, amely­nek gépi fölszereltsége lehető­vé teszi a gyártást, a Ganz utódgyárát nem számítva. — Miért nem számítva? — Rosszul fogalmaztam, számítunk mi a Ganz Rt. munkájára, a két vasúti kocsi prototípusát is velük együtt szeretnénk elkészíteni. Az egyik Ganz cég a kocsiszek­rényt, a másik a forgóvázat készíthetné, mi pedig „felöl­töztetnénk” a csupasz vázat, ablakokat, ajtókat szerelnénk fel, no meg az elektromos rendszert, az üléseket stb. A kérdés csak az, mennyibe fog ez kerülni? — És mennyibe? — Előzetes számításaink szerint — a mai árakon — 13-14 milliót kóstálna egy ilyen kocsi, s a kilencvenes években 250—300 darabos so­rozat készülne. Az ár egyéb­ként elfogadhatónak látszik, mivel a nagyobb teljesítmé­nyű, 200 kilométeres sebesség­tervezett, légkondicionált nyugati vasúti kocsik több mint 40 millió forintnak meg­felelő valutába kerülnek. A tésben milyen felsőbb érde­kek kapnak szerepet. Érdemes itt egy kis kitérőt tenni. Nincs irigylésre méltó helyzetben a kormányzat, ha egy csődbe jutott nagyvállalat felszámolásáról kell dönteniük. Egy cég értéke mindig jóval magasabb, mint az ott fellel­hető gépek, berendezések, a épületek együttes óra. Figye­lembe kellene venni az ott ki­alakult munkakultúrát, a gaz­dasági kapcsolatokat, a felhal­mozott szellemi értékeket. A vállalat megszüntetésével mindezek elvesznek. Másrészt viszont éppen a veszteségek szigorú leépítését halogató po­litika miatt került ilyen hely­zetbe iparunk. A kettős szo­rításból azonban ki lehet búj­ni. Például, ha a kormányzat azzal a megkötéssel ad — mondjuk — egymilliárd forin­tot a MÁV járműparkjának fejlesztésére, hogy a kocsikat a Ganztól kell megrendelni. Más kérdés, hogy ez a jelenlegi helyzetet konzerválja, s nem szolgálja az ipari megújulást. De térjünk vissza a vasúti jár­műgyártáshoz. — Nem elhanyagolható szempont, hogy a kifejlesztett két személyszállító vagon mennyire számít korszerűnek? — A japán kísérleti pályán, ahol az ötszáz kilométeres se­bességet célozták meg, nem állná meg a helyét. A felső se­bességhatára 160 kilométeres lesz, tehát a hazai viszonyok­nak tökéletesen megfelel. A korszerűség további kritériu­mai a kocsi belsejében kere­sendők. Ide tartozik mindaz, ami kényelmesebbé teheti az utazást. Ha így nézzük, kor­szerű lesz. A most futó kocsik­nál két méterre] hosszabbra terveztük, hogy kényelmeseb­ben elférjenek az utasok. Az ülések távolsága növelhető lesz. Tervezéskor a nemzet­közi szabványokat is figyelem­be vettük. Némi átalakítás­sal export is lehetne belőle. — Ami viszont a kenyéradó­juknak, a MÁV-nak nem igazán érdeke. — Ez igaz, viszont mostaná­ban gyakran szóba került a járműjavító önállósága. Ki tudja, mit hoz a jövő? Mátrai Tibor miénkhez hasonló paraméte­rekkel rendelkező osztrák va­gon pedig 20 millió forintny kemény valutát ér. Tehát a m: kocsink olcsóbb lenne, mint i külföldről beszerezhető, nerr mindegy azonban, hogy £ Ganz mekkora szeletet akai megtartani az előállítás költsé­geiből. Most úgy vélekednek hogy az összeg hatvan száza­léka nekik dukál, s mi érjük be a maradék negyvennel, eb­ből fedezzük a magunk mun­káját és a szükséges importot, — Ha jól sejtem, most alku­doznak? — Mi úgy mondjuk, ártár­gyalásokat folytatunk. Ha nem sikerül megegyeznünk, már a két mintadarabot is mi készítjük és később a soroza­tot is, persze külső beszállítók igénybevételével. — Mekkora beruházásra volna szükség ahhoz, hogy ön­állóan vállalkozhassanak a fel­adatra? — Bármilyen meglepő, nem túl nagyra. A javítás egy ré­szét át kellene adnunk a szol­noki és a budapesti üzemnek, hogy munkaerőt szabadítsunk fel. Gépeket is kellene vásá­rolni, de ennek nagy része amúgy is elodázhatatlan, a meglevő elhasználódottakat mindenképpen ki kell cserélni. Vagyis a beruházással együtt' sem kerülne többe az a há­romszáz vasúti kocsi, mintha kooperációban készítenénk. — Viszont a jelentős meg­rendelés a Ganz Rt. gyárainak is mentőövet jelenthetne, a du- nakeszieknek pedig a javítás is elegendő munkát biztosít — jegyzem meg. — Ezen a ponton kifutnak a kezünkből a szálak — mondja az igazgató —, s megfelelő információk hiányában nem tudhatom, hogy később a dön­A GYEREKEK VÉLEM Miért ünnepeljük ezt a napot? Helyszín: faluszéli iskola, Sóskút. Időpont: április utol­só hete, ragyogó napsütéses, tavaszi idő. Az igazgatóhelyettes kéré­semre összeterel fél tucat nyol­cadikost. A munka ünnepéről szeretnék beszélgetni velük. Elég furcsán néz rám. Pláne, amikor azt kérem, hagyjanak magunkra. Csak a gyerekek véleményére vagyok kíváncsi. Ilyenkor az igazgató, a tanár is csak zavarja a srácokat. Ta­pasztalatból tudom. Magunkra maradunk. Az igazgatóhelyettes átengedi nekünk szobáját. Bemutatko­zom a srácoknak, elmondom, miről akarok velük beszélget­ni. Miért ünnepeljük ezt a na­pot? A munka ünnepét. Nagy­jából tudják, mikor volt az el­ső. Tavaly tanulták. Ezt a kér­dést tehát békén hagyjuk. Ami beugrik rolom a papák-mamák foglal­kozási párosítását: gépkocsi- vezető-lkönyvelő; szobafestő­hivatalnok; kocsikísérő-meós; kertész-konyhai dolgozó; le­százalékolt gépkocsivezető­házfelügyelő; esztergályos-be­tanított munkás. Kíváncsi lettem, mit jelent egy gyerek számára a szó: munkás? Hogy látják, milyen a régi kategóriájú „munkás” megbecsülése ma? Az hamar tisztázódott, valamennyien el­ismerik, hogy a szellemi mun­ka is munka. Most más módszerrel köze­lítek a gyerekekhez. A kérdés­re rögtön mondjátok, ami be­ugrik ! — Munka ünnepe? — Május elseje, a munká­soknak járó ünnep. Munka­szüneti nap. Felvonulás. Azt mondják, idén nem lesz fel­vonulás. Nem úgy van. Csak nem kötelező, akinek jólesik, az fog felvonulni. Arról, hogy az idén többen vonulnak-e fel, mint máskor, nem egyformán vélekedtek a gyerekek. Volt, aki azt mond­ta. hogy igen, többen. Azok, akik tesznek valamit, hogy jobb legyen az élet. Más vé­lemény szerint azért, mert amit megszerveznek, az nem olyan jó. Ellentmondók: keve­sebben fognak felvonulni, de erélyesebben nyilvánítják ki véleményüket. Unalmas lehet — Munka? — Hivatali munkások, akik papírokkal dolgoznak, sok mú­lik rajtuk. Túl sok van belő­lük, mármint a hivatalnokok­ból. Könnyebb, mint a fizi­kai munka. Egy íróasztal, nagy köteg papír, szerintem unalmas lehet egész nap fö­lötte görnyedni. — Munkásosztály? — Nem szeretnék odatartoz­ni, mert nagyon ki vannak zsákmányolva, önmaguk által is Lényegében csak kihasz­nálják a munkásokat. Dolgoz­nak agyba-főbe, és rendesen nem fizetik meg őket, mert a felét levonják a pénzüknek. Szerintem a legalacsonyabb rétég a munkásosztály. Miben? Megbecsülésben. — Értelmiség? — Rajtuk múlik az egész or­szág sorsa. A gazdagabbakhoz tartoznak. Fél életüket átta­nulják, mire a sok iskolát el­végzik. Nagy a vezető szere­pük. Túl sok van belőlük. ■— Paraszt? — Ilyen ma már nincs, he­lyette munkásosztály van. Lé­nyegében kisgazda, otthon mű­veli földjét, ha esetleg nyug­díjas vagy leszázalékolt. El­maradott vidéken élő ember, van egy kis tehénkéje és azzal keresi a kenyerét. Falun éL — Párt? — Az MSZMP jut az eszem­be, vezető párt, diktál min­dent. Én nem vagyok kibékül­ve ezekkel a pártokkal, annyi van belőlük, azt sem tudjuk, melyik, mire jó. Szerintem is úgy össze van kutyulva ez az egész, nem lehet kiigazodni. — Példaképeitek? — Széchenyi, Einstein. A nő­vérem. Nem tudom. Nem tu­dom. Nincs. Nincs. Szakmát tanulni A három fiúból és három lányból álló kis csapat aranyos, kedves, vidám és okos. Ennek ellenére jövőjüket nem látják túl rózsásnak Szakmát akar­nak tanulni, a lányok is, az­után férjhez menni, gyereke­ket szülni; kettőt-hármat. Át­lagos tanulmányi eredményük félévkor, egy kivételével, né­gyes fölött volt. Valamennyiü- ket felvették továbbtanulni, különböző középfokú taninté­zetekbe, Változó, de — elmon­dásuk szerint — jó anyagi kö­rülmények között élnek mind­annyian. Antal Piroska „Egyik este friss paprika volt vacsorára. Nekem nem volt kedvem megenni, és valamilyen kifogáson gondolkodtam. Egy­szerre csak eszembe ötlött, hogy gyakorlatilag ez az egyetlen növény, amelyet sohse vizsgáltam meg. Bevittem a laborató­riumba, és úgy éjfél körül már tudtam, hogy a C-vitamin kin­csestára, s grammonként két milligrammot tartalmaz. Néhány héttel később több kilogramm kristályos C-vitaminom volt, amit szétosztottam az egész világon a vele dolgozni kívánó ku­tatók között. Ez rövidesen lehetővé tette a teljes analízist és szintézist. A Nobel-díjat részben ezért a munkámért kaptam, amely egy másik, váratlan felfedezéshez is elvezetett." nak a kutatásban, nemzetközi kapcsolataik kiterjedtek, és a partnerek körének szélesítésé­vel, az igények és lehetőségek egyeztetésével nagy nemzetkö­zi tekintélyre tesznek szert. Hogyan él és dolgozik ma egy tudományos kutató.?:.. A kérdést Kiniczky Mária gyógyszerésznek tettem fel, aki 1972-ben végezte el az egye­temet, és a nevéhez — team­munkában — húsz szabadalom fűződik. Sikeres ember, s ebbe, tudományos kutatóról lévén szó, természetszerűen az is be­letartozik, hogy az eredmé­nyeknek mindig csak egy ré­sze állja ki az idő próbáját, bizonyul a téma szempontjá­ból valóban helytállónak. Nem minden próbálkozás jut el a publikálás fokára, s ami eljut, azt nagyon sok munka, vívó­dás előzi meg. Kiniczky Mária említette, hogy sokszor társaságban, be­szélgetés közben is „kikap­csol”, gondolatai kedvenc té­mái körül forognak. Legfőbb kutatási területe az anyarozs­gomba, mely sokféle gyógy­szernek az alapanyaga. Tizen­két éve foglalkozik vele. Ott­honában gyakran este tizen­egykor fejezi be a kutatási té­mához kapcsolódó papírmun­kákat, a szakirodalom olvasá­sát. Ez az ára a sikernek, a húsz szabadalomnak. Hatéves rektort És most készül a huszon­egyedik, mely a biomasszák­hoz kapcsolódik. Kisebb-na- gyobb üvegekben sajt- és tú­rógranulátumok kerülnek elő, a rokfort például hateszten­dős, a vajgranulátum 1987-ben készült. Illata, íze, mint a friss terméké. A biomasszák kon­zerválása — melynek elsősor­ban a vendéglátásban, a sütő­iparban van nagy jelentősége — merőben újfajta tudományos kísérlet. Ilyen jellegű termék eddig nem készült, és külföld­ről máris nagy iránta az ér­deklődés. Az őszi vásáron valószínűleg már a nagykö­zönség elé kerül. Ami pedig az alkalmazását illeti, Kiniczky Mária már ki­próbálta. A granulátumokból készült lepény, a friss ter­mékkel azonos ízhatású pite, túrós palacsinta a család és a kollégák körében egyaránt nagy sikert aratott. Ez a bizonyára érdeklődést kiváltó, születőben lévő sza­badalom egy a sok téma közül, mellyel az intézetben foglal­koznak. A nemzetközi tudo­A „merítés” érdekesen ala­kult. Minden előzetes szándék nélkül, hisz az igazgatónő né­hány perc alatt „tálalta” a gyerekeket. Csekély kivétellel „melós” szülők gyermekei a beszélgetőpartnereim. Csak so-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents