Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-28 / 99. szám

1989. Április 28., péntek 5 Vetik a tengerit y-mmsmimmmí.í<<í&isosiss!^ Gondatlanság, figyelmetlenség Több a baleset iparban Az Ipari Minisztérium vizs­gálataiból kitűnt, hogy tavaly az iparban az 1000 főre jutó balesetek száma 8 százalékkal nőtt az előző évihez képest, összesen 30 ezren szenvedtek 3 napnál hosszabb ideig gyó­gyuló sérülést. Baleseteik kö­vetkeztében 62 üzemi dolgozó vesztette életét. A balesetek 36 százaléka gondatlanság, fegyelmezetlen­ség stb. miatt történt. Tovább­ra is az emelő- és szállítóbe­rendezések, valamint a közle­kedési eszközök okozzák a legtöbb szerencsétlenséget. A tapasztaltak szerint az eddigi­nél nagyobb figyelmet kell fordítani az új technológiák, berendezések alkalmazásával keletkező veszélyek és ártal­mak elhárítására. A klimati- zált számítógéptermeik, az erőművi kapcsolóhelyiségek például korszerűségük ellenére is általában egészségkárosítók az ingerszegény környezet, a monotónia és a képernyők előtt ülők szemének erős igénybevétele miatt. Ugyan­csak több figyelmet követel a lézertechnika és az ipari robo­tok alkalmazása is. A kohászatban, a villamos- energia-iparban és a könnyű­iparban — ugyan kis mérték­ben, de mégis csökkent a bal­esetek gyakorisága. A koráb­binál mérsékeltebb volt tavaly a foglalkozási megbetegedések száma is. A minisztérium szorgalmaz­za a munkavédelmi és bizton­ságtechnikai előírások folya­matos korszerűsítését, amelyet az állami energetikai és ener­gia-biztonságtechnikai fel­ügyelet végez, üzemi és szak­intézeti szakértők bevonásá­val. Legközelebb a hegesztés­re, valamint az emelőgépek, a kohó- és melegüzemek és a gépipari szerelés új biztonság- technikai szabályzatai látnak napvilágot. Az enyhe, csapadékos idő ked­vez a kukoricavetésnek. A fóti Vörösmarty Tsz szárazháti táb­láján Bertók György a vető­gép tartályait tölti fel (Vimoia Károly felvétele) Ingázó vb titkár Ütőképes csapat Varsányban Kedden este hosszú prog­ramjuk volt a Dunavarsámyi Közös Tanács dolgozóinak, igaz, ezt ők nem tartják túl­zottan különleges esetnek. Jó néhányan este tízkor értek csak haza, annyira összesűrű­södtek az események. Tanács­ülés volt, fórumot tartottak, s ekkor volt a Hazafias Nép­front választása is. Vörös Ben­jáminná vb-titkár olyan fá­radtan érkezett otthonába, Délegyházára, hogy percekig csak ült a konyhában a szé­ken, szólni sem tudott. —Egyébként is kilúgozott és összetört mostanában. Január huszonötödiké óta nemcsak a saját tanácsi körzetét látja el, hanem hetenként kétszer, sőt ha kell, többször is átjár Kis- kunlacházára. Ingázó eszter­gályosról már hallottam, ds ingázó vb-titkárról még soha. Azt ugyan tudom, hogy a Kis- kunlacházi Tanács úgymond félárbocon üzemel mostaná- 'ban, a megbízott tanácselnök mellett üres a vb-titkári poszt, a helyettese is csupán társa­dalmi munkában az. No de olyan ínséges idők mégsem járhatnak, hogy más község­ből csalogassanak dolgozót? — De bizony járhatnak — mosolyog fáradtan Vörös Ben­jáminná, akit mindenki csak Gizikének hív faluszerte. — A megyében nem Laqháza az egyetlen hely, ahol nincs vb- titkár, sőt„ egyre több olyan esetről is hallani, hogy a ta­nácselnököt is lasszóval kell fogni. A fizetés is, kevés, s az sem túlságosan vonzó, hogy ha bármilyen gond adódik a településen, akkor legelőbb a tanácselnökön verik el a port. Sokszor elgondolkodtam azon, ha jómagam nem a „hőskor­ban” kezdem ezt a pályát, bizony, rég hátat fordítottam volna az államigazgatásnak más boldogulás után kutatva. Giziké született délegyházi, s okos lokálpatrióta. Sorsa kissé eltér az átlagsorsoktól. Vasutas édesapja hat-hétszáz forintos fizetéséből kilencen él­tek, s így, ugyebár, nem túl­ságosan egyenes az út a vb- titkárságig. Gizi sem annak készült, a család arról ábrán­dozott, jó lenne, ha a tízvala- hány éves lányt bentlakó is­A legrégibb római kori bo­rászati tárgyi emlék lenyoma- tos másolatával díszítik a Ba- laton-felvidéki muzeális borok palackjainak címkéit. A Balaton-felvidéken vég­zett régészeti feltárások so­rán a közelmúltban került elő egy kétfülű. 3 deci űrtartal­mú. feketére égetett, az idő­számításunk utáni II. század­ból való római agyagedény, kólába adnák, Kecskemétre. Legyen belőle is vasutas, jó megélhetést biztosít az, Gizi azonban hangosan elsírta ma­gát az ötletre, foggal-köröm­mel ragaszkodott a faluhoz, a szülői házhoz. Inkább vállal­ta, hogy nyaranta a cséplők mellett írnokoskodik — ezért is adtak pár mázsa búzát —, segíteni tudja a családot. Ad- dig-addig írogatta a kicsé­pelt gabonát, míg az Egyesült Törekvés Szövetkezet, a mai Petőfi Tsz jogelődjének el­nöke azt nem mondta neki: kislány, jöjjön hozzánk dol­gozni, kitűnő könyvelő lenne, aztán később pedig még kitű- nőbb főkönyvelő! — El is végeztem a tanfo­lyamot, de úgy megutáltam a kettős könyvelést, hogy elha­tároztam, pénzüggyel soha az életben nem 'foglalkozom — fűzi tovább a szót Giziké. — Elvégeztem Vácott a mező- gazdasági technikumot, leve­lező tagozaton, hiszen azzal kecsegtettek, én lehetek majd a délegyházi nagy gyümölcsös vezetője. Aztán persze más­képp alakult. Oda került egy Vörös Benjámin nevű fiatal­ember gyakornoknak, akivel hamarosan nagy szerelembe estünk. Megesküdtünk. Nem dolgozhattunk főnök-beosztott viszonyban, nekem más állás után kellett néznem. Akkor 1968-ban hívott a tanácselnök asszony, menjek mellé segít­ségnek, és én örömmel elfo­gadtam. Kaptunk egy tanyán szolgálati lakást, s érkeztek egymás után a gyerekek, köz­ben végeztem a Tanácsakadé­mia speciális levelező tagoza­tát Pécelen. Kegyetlen dolog volt, megesett, hogy a férjem hazahozta a tanácsról az író­gépet, a telipakolt íróasztal­fiókokat, s otthon, éjszaka dol­goztam. Közben természete­sen építkeztünk is. Ma, ha visszagondolok erre az idő­szakra, magam sem értem, hogyan vészeltük át. A községek összevonása eb­ben a körzetben nem járt olyan nagy viharral, mint má­sutt. Igaz, nem fogadták túl­áradó »örömmel, hiszen Dél­egyháza éppen akkoriban kec- mergett ki a nagyobb beruhá­zásokból fakadó adósságok­amelyen a „Da bibere” (Adj inni) felirat olvasható. A le­letet a keszthelyi Balaton Múzeumban restaurálták és a .történelmi borvidék egyik leg­régibb használati eszközeként tartják nyilván. Ezt válasz­totta cégérének a Balatonfel- vidéki Szőlő- és Bortermelők Egyesülése, s a jövőben ennek reprodukciója kerül muzeális borainak palackcímkéire. ból, kezdett szépen gyarapod­ni. De a varsányiak, s a ma- josháziak mindig is összetar­tottak, így aztán 1977. április elsején, aránylag zökkenőmen­tesen megtörtént a fúzió. Is­mét nehéz évek következtek, mert bár Varsány volt a szék­hely, mégis éppen ez a tele­pülés volt a legelmaradottabb, sürgős fejlesztésekre volt szük­ség. S tanulni kellett is­mét — a kiegészítő szakon — két kemény évet. — Ügy bántak ott velünk, mint a' dedósokkal, s annyit követeltek, mint a nappali ta­gozatosoktól — folytatja a tör­ténetet a vb-titkár. — Valósá­gos mérkőzéseket vívtunk a vizsgabiztosokkal, a diplomát meg úgy adták át, mintha ajándékot kapnánk. Közben kialakult itt a tanácson a kol­lektíva, a munkatársaim nagy része már többszörös törzs­gárda. Ügy kellett idecsalo­gatnom őket, gyerekkori szép emlékekre hivatkoztam, mert sok pénzt, kényelmes munkát igazán nem ígérhettem nekik. A legutóbbi választáskor, 1985- ben a majosházi Kucsera Be­nő lett az elnök, vele kiegé­szülve igazi, ütőképes csapat alakult nálunk ki. Lacházára csak a nyár közepéig járok át, a komplex felügyeleti vizs­gálat anyagát készítjük elő. A választások után pedig csak-csak kialakul ott is a hely­zet. Nekünk is van tenniva­lónk a választások előkészíté­sével. Az a célunk, hogy olyan munkatársakkal dolgozzunk továbbra is, akikkel ebben a megváltozott világban alkot­ni lehet. Bellér Agnes Nézem a határozatokat, ame­lyek csak gyűlnek, gyűlnek. S nem értem, hogy egy hatóság miért hoz egymás után két­szer egymásnak teljesen el­lentmondó állásfoglalást. A történet: tavaly szeptem­berben Varga Lajosné, Szent­endre, Martinovics út 4. szám alatti lakos panaszt emelt Thurzó Istvánná Berent Klára fővárosi polgár ellen, mert az utóbbi a telekhatártól két mé­terre álló épületének tetőte­rébe két nagyméretű ablakot helyezett el. Benkovich Attila, a helyi tanács csoportvezetője legott indult helyszíni szemlére, meg­állapította, hogy Thurzónénak nincs engedélye, s különböző paragrafusokra hivatkozva el­rendelte a kivitelezés azonnali leállítását. Thurzóné viszont nem ijedt meg, az ablakok beépítését rendületlenül folytatta, s jött a végleges határozat. Ez meg­állapítja, hogy az engedély nélkül végzett munka ellenté­tes az OÉSZ 50. paragrafusá­val, Thurzóné nem vette figye­lembe a területre kötelezően Különleges borok palackban Római védjeggyel díszítve Sportművéssef a fást sterem ben A szépség mindenkit nemesit Díszesen keretezett, hatalmas tablóképek. Régi férfikarok a liedertafel korából. Történelem néz le a falakról. A munkás­mozgalom emlékei Dunakeszin, a József Attila Művelődési Központban. A hagyományt még mindig tisztelik és ápolják. Nemcsak a férfikar hangjai zengnek fel a heti próbákon, ha­nem a fúvósok hangszerei is hallatnak magukról. Mindkét együttest látjuk a nagyobb helyi ünnepségeken, olykor külföld­re is elviszik e kisváros hírét. Ebben a közegben mintha éles kontrasztként hatna a modern dzsesszmuzsika, a fiatalok he­tenként kétszer próbát tartó formációs tánccsoportjának kí­sérőzenéje. Várok a próbák, azaz, bo­csánat, az edzés kezdetére. Át­megyek a ház éttermébe. Ott is törzsközönséggel találko­zom. Családias hangulatú be­szélgetések alakulnak ki, az új vendég örömmel köszönti a korábban érkezettet, aki régi kolléga az üzemben. Párt kerestek Lassan törzsközönségnek szá­mít majd az az ötven fiatal is, akinek a mozgáskultúra _ je­lenti a kohéziót, az igényes időtöltés a vonzerőt. Magázom a lányokat, akik­ről kiderül, hogy még csak nyolcadikosok, s akad hetedi­kes is. Ök jelentik itt az után­pótlást. — Hogy lett táncos például Mede Kati? — Ügy, hogy nehezen ment a tánc, ha otthon néha ilyen alkalom kínálkozott volna rá, s ezért beiratkoztam az alap­tanfolyamra. Ezután megked­veltem a zenét,' a ritmust, és jelentkeztem a csoportba. A Vácról Dunakeszire átjá­ró Magyart Andrea még szin­tén iskolás. Az egyik fiúnak nem volt tárjcospárja, őt hívta, ezért vele tartott, most együtt mozognak a parketten. A budapesti Holczer Attila korelnöknek számít huszonkét évesen. Ő a Kristály táncklub színeiben versenyez, de itt van a párja, hát kijár Pestről edzeni. Ügynevezett C osztá­lyos versenyzői s ebben a ka­tegóriában nemrég harmadik lett a Pataki művelődési köz­pontban rendezett klubközi versenyen. Ez az osztály már komoly szintnek,, számít, amit a még kezdő Földi Tímea is elérhet egyszer, ha igyekszik, s nem bánja meg később sem, mint ahogy most is örül, hogy anyu ide küldte. Talán a szép mozgás elsajátításának remé­nyében. A remény alapja viszont a fegyelem és a szorgalom. Ezt a kettőt megköveteli a két edző, Hegyesi István és felesé­ge, vagyis a Hegyesi házaspár, akik a megérkezésük pillana­tában már számon kérik, hogy tanítványaik késnek az öltöz­ködéssel. Kezdődik a bemele­gítés, ami egyszerű diszkóze­nére történik. A klasszikus balett és a gimnasztika ele­meit véli felfedezni a laikus. Szép, finom mozdulatokat, harmonikus mozgást. Ez már igazolja azt a két fiút, aki a gárda régebbi tagjaként vá­laszolt kezdés előtt a kérdés­re: miért ezt, és nem a focit, a kajakozást vagy netán a szín­játszást választja valaki? — Kajakoztam, fociztam, de egyik sem ment olyan jól — válaszolta egyikük, azt is ér­zékeltetve, hogy itt nem any- nyira az erő dominál, hanem a jó ritmusérzék, a muzika­litás, ám ezzel együtt ez nem egyszerű diszkó ugrabugra. Nagyon komoly felkészülést kívánó munka, de egyben szó­rakozás, műélvezet. Habár, Hegyesi tanár úr azt állítja — egy tudományos bizonyítékra hivatkozva —-, hogy egy más­fél perces bécsi keringő eltán- colása annyi energiát kíván, amennyit a versenyfutás négy­száz méteren. Versenyszerűen — Nos, akkor sportnak te­kintik vagy művészetnek a formációs táncot? Szövetsé­gük neve ugyanis így hangzik: Országos Tánccsoport Szövet­ség. 4 — Művészet, mert a tánc, a szép mozgás az. Sport, mert versenyszerűen folytatjuk — válaszolja a mester, s közben ruhákat mutat, amelyek már anyagárban is drágák, s végül elkészítve öt-hatezer forintba kerülnek, de van, amelyik modell kilencezer forintos ki­adást jelent. — Ezt kinek kell fizetni? — A klubtagnak, azaz a szüleinek. Ezenkívül évi ezer forint a tagdíj. A művelődési központ adja a termet, a tanárok fi­zetését. Anyagi támogatóként jön számításba a járműjavító üzem, ám most május 1-jén, amikor a helyi majálison lép­nének fel, az is csak 60 ezer forintért burkolta volna le fa­rostlemezzel a színpadot. Hiá­ba. Ma a pénzzel mindenütt szigorúan bánnak. A város díjáért — Nem tudnék-e segíteni, hogy legyenek szponzoraik — tudakolják reménykedve. Bár tudnék, gondolom ma­gamban. Megtenném, mert szimpatikus, amit tapaszta­lok. Nemcsak sejthetem, hogy a szépség vonzásában finomul a lélek, élénkül a gondolat, hanem meg is tudhatom, hogy hazai és nemzetközi illemtant is tanulnak. A tapasztalatok szerint a fiatalok társasági viselkedésére, kapcsolatterem­tő készségére is kedvezően hatnak az itt töltött esték. Mi több, ez közösség, a maga ösz- szes előnyével. Szervező, kezdeményező cso­port is a három évé itt tanító pedagógus házaspár gárdája. Évente megrendezik a ház ta­vaszi báljait, pompázatosán szép nyitótáncaikkal gyönyör­ködtetve a bálozókat. Május 12-re pedig nemzetközi talál­kozót szerveztek. Várják az NDK-beli Grüngold együttest Görlitz városából. Csehszlová­kiát Brno táncosai képviselik. Jugoszlávia a zentai csoportot küldi, hogy Dunakeszi vá«os díjáért versenyezzenek. Ne­mes és szép versengés lesz, ba­ráti légkörben. Kovács T. István Ä címlap montírozása A „Pest megyei szövetkezeti élet” című havilap, amely a KISZÖV gondozásában jelent meg, ezentúl kisebb formátum­ban és megváltozott címmel — mint „Szövetkezeti Hírvilág” — jelenik meg. Az első szám címlapját Spét Mátyásné montíroz­za a Texgraf nyomdájában (Vimoia Károly felvétele) A helyzet nem változott; csak a határozat előírt szigorú építési szabályo­kat, ellentétbe került a város áiltalános rendezési tervével, ezér|; kötelezték, hogy az ere­deti állapotot 1988. november 30-ig állítsa vissza. Thurzóné természetesen fel­lebbezett. A Pest Megyei Ta­nács építési és vízügyi osztá­lyán Kovács Zoltán csoport- vezető főmérnök foglalkozott az üggyel. A határozat indok­lásából érdemes idézni: .....helyszíni szemlét tartot­tam, s megállapítottam, hogy a rendkívül szűk méretű tel­ken a kérdéses lakóépület úgy áll, hogy az oldalkert mérete nem éri el azz Országos Épí­tésügyi Szabályzat 67. parag­rafusában előírt minimális 3 métert sem. A szomszédos te­lekkel közös oldalhatáron ál­ló falban, illetőleg az erre né­ző tetőfelületen csak legalább 2 méter mellvédmagasságú szellőzőablakot lehet elhelyez­ni. Az ablak és a tetőfelépít­mény mindennek nem felel meg, a kialakítása nem eszté­tikus, a helyi építési előírá­sokkal ellentétes. Az első fo­kú hatóság 1964. évi 3. törvény '38. paragrafusa alapján helye­sen rendelte el a bontást.” Kovács Zoltán az eredeti ál­lapot visszaállításának időpont­jául 1989. május 30-at jelöli meg. A határozat 1988. decem­ber 9-én keltezett. Az ember megnyugszik. A szomszédok életét zavaró, en­gedély nélküli, csúnya abla­kokat a törvényre fittyet há­nyó tulajdonosnak el kell tá­volítani. A rend helyreállt. Vagy mégsem? Született egy újabb határozat. Szintén a megyétől, szintén Kovács Zol­tán aláírásával, 1989. március 31-4 dátummal. Amelyben a csoportvezető főmérnök visz- szavonja a határozatát, és a szentendreieket új eljárás le­folytatására utasítja. S nicsak az indoklás! Thurzóné Berent Klára engedélyezési tervet és kérelmet nyújtott be az abla­kok fennmaradása érdekében. S ez úgy tűnik, annyira ala­pos, hogy meg nem történtté teszi az összes eddigi szabály­talanságot. Űjra kell vizsgálni a tetőtér beépítésének indokolt­ságát, annak műszaki megol­dásának korrektségét. Meg kell nézni, hogy a tetőfelépítmény falsíkja az oldalhatártól mi­lyen távolságra esik, a tetőtér­beépítéstől miként függ az épület külső megjelenése. Mintha az eddigi határoza­tokban nem ugyanezekkel a kifogásokkal marasztalták vol­na el Thurzóné tevékenysé­gét! Valószínűtlen, hogy né­hány hónap alatt odébb ment volna a ház, mint ahogy sem az ablakok külső megjelenése, sem a törvények nem változ­tak. És az ellentmondó hatá­rozatok kiadója?... Vicsotka Mihály Maradnak az ablakok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents