Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-28 / 99. szám
1989. Április 28., péntek 5 Vetik a tengerit y-mmsmimmmí.í<<í&isosiss!^ Gondatlanság, figyelmetlenség Több a baleset iparban Az Ipari Minisztérium vizsgálataiból kitűnt, hogy tavaly az iparban az 1000 főre jutó balesetek száma 8 százalékkal nőtt az előző évihez képest, összesen 30 ezren szenvedtek 3 napnál hosszabb ideig gyógyuló sérülést. Baleseteik következtében 62 üzemi dolgozó vesztette életét. A balesetek 36 százaléka gondatlanság, fegyelmezetlenség stb. miatt történt. Továbbra is az emelő- és szállítóberendezések, valamint a közlekedési eszközök okozzák a legtöbb szerencsétlenséget. A tapasztaltak szerint az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani az új technológiák, berendezések alkalmazásával keletkező veszélyek és ártalmak elhárítására. A klimati- zált számítógéptermeik, az erőművi kapcsolóhelyiségek például korszerűségük ellenére is általában egészségkárosítók az ingerszegény környezet, a monotónia és a képernyők előtt ülők szemének erős igénybevétele miatt. Ugyancsak több figyelmet követel a lézertechnika és az ipari robotok alkalmazása is. A kohászatban, a villamos- energia-iparban és a könnyűiparban — ugyan kis mértékben, de mégis csökkent a balesetek gyakorisága. A korábbinál mérsékeltebb volt tavaly a foglalkozási megbetegedések száma is. A minisztérium szorgalmazza a munkavédelmi és biztonságtechnikai előírások folyamatos korszerűsítését, amelyet az állami energetikai és energia-biztonságtechnikai felügyelet végez, üzemi és szakintézeti szakértők bevonásával. Legközelebb a hegesztésre, valamint az emelőgépek, a kohó- és melegüzemek és a gépipari szerelés új biztonság- technikai szabályzatai látnak napvilágot. Az enyhe, csapadékos idő kedvez a kukoricavetésnek. A fóti Vörösmarty Tsz szárazháti tábláján Bertók György a vetőgép tartályait tölti fel (Vimoia Károly felvétele) Ingázó vb titkár Ütőképes csapat Varsányban Kedden este hosszú programjuk volt a Dunavarsámyi Közös Tanács dolgozóinak, igaz, ezt ők nem tartják túlzottan különleges esetnek. Jó néhányan este tízkor értek csak haza, annyira összesűrűsödtek az események. Tanácsülés volt, fórumot tartottak, s ekkor volt a Hazafias Népfront választása is. Vörös Benjáminná vb-titkár olyan fáradtan érkezett otthonába, Délegyházára, hogy percekig csak ült a konyhában a széken, szólni sem tudott. —Egyébként is kilúgozott és összetört mostanában. Január huszonötödiké óta nemcsak a saját tanácsi körzetét látja el, hanem hetenként kétszer, sőt ha kell, többször is átjár Kis- kunlacházára. Ingázó esztergályosról már hallottam, ds ingázó vb-titkárról még soha. Azt ugyan tudom, hogy a Kis- kunlacházi Tanács úgymond félárbocon üzemel mostaná- 'ban, a megbízott tanácselnök mellett üres a vb-titkári poszt, a helyettese is csupán társadalmi munkában az. No de olyan ínséges idők mégsem járhatnak, hogy más községből csalogassanak dolgozót? — De bizony járhatnak — mosolyog fáradtan Vörös Benjáminná, akit mindenki csak Gizikének hív faluszerte. — A megyében nem Laqháza az egyetlen hely, ahol nincs vb- titkár, sőt„ egyre több olyan esetről is hallani, hogy a tanácselnököt is lasszóval kell fogni. A fizetés is, kevés, s az sem túlságosan vonzó, hogy ha bármilyen gond adódik a településen, akkor legelőbb a tanácselnökön verik el a port. Sokszor elgondolkodtam azon, ha jómagam nem a „hőskorban” kezdem ezt a pályát, bizony, rég hátat fordítottam volna az államigazgatásnak más boldogulás után kutatva. Giziké született délegyházi, s okos lokálpatrióta. Sorsa kissé eltér az átlagsorsoktól. Vasutas édesapja hat-hétszáz forintos fizetéséből kilencen éltek, s így, ugyebár, nem túlságosan egyenes az út a vb- titkárságig. Gizi sem annak készült, a család arról ábrándozott, jó lenne, ha a tízvala- hány éves lányt bentlakó isA legrégibb római kori borászati tárgyi emlék lenyoma- tos másolatával díszítik a Ba- laton-felvidéki muzeális borok palackjainak címkéit. A Balaton-felvidéken végzett régészeti feltárások során a közelmúltban került elő egy kétfülű. 3 deci űrtartalmú. feketére égetett, az időszámításunk utáni II. századból való római agyagedény, kólába adnák, Kecskemétre. Legyen belőle is vasutas, jó megélhetést biztosít az, Gizi azonban hangosan elsírta magát az ötletre, foggal-körömmel ragaszkodott a faluhoz, a szülői házhoz. Inkább vállalta, hogy nyaranta a cséplők mellett írnokoskodik — ezért is adtak pár mázsa búzát —, segíteni tudja a családot. Ad- dig-addig írogatta a kicsépelt gabonát, míg az Egyesült Törekvés Szövetkezet, a mai Petőfi Tsz jogelődjének elnöke azt nem mondta neki: kislány, jöjjön hozzánk dolgozni, kitűnő könyvelő lenne, aztán később pedig még kitű- nőbb főkönyvelő! — El is végeztem a tanfolyamot, de úgy megutáltam a kettős könyvelést, hogy elhatároztam, pénzüggyel soha az életben nem 'foglalkozom — fűzi tovább a szót Giziké. — Elvégeztem Vácott a mező- gazdasági technikumot, levelező tagozaton, hiszen azzal kecsegtettek, én lehetek majd a délegyházi nagy gyümölcsös vezetője. Aztán persze másképp alakult. Oda került egy Vörös Benjámin nevű fiatalember gyakornoknak, akivel hamarosan nagy szerelembe estünk. Megesküdtünk. Nem dolgozhattunk főnök-beosztott viszonyban, nekem más állás után kellett néznem. Akkor 1968-ban hívott a tanácselnök asszony, menjek mellé segítségnek, és én örömmel elfogadtam. Kaptunk egy tanyán szolgálati lakást, s érkeztek egymás után a gyerekek, közben végeztem a Tanácsakadémia speciális levelező tagozatát Pécelen. Kegyetlen dolog volt, megesett, hogy a férjem hazahozta a tanácsról az írógépet, a telipakolt íróasztalfiókokat, s otthon, éjszaka dolgoztam. Közben természetesen építkeztünk is. Ma, ha visszagondolok erre az időszakra, magam sem értem, hogyan vészeltük át. A községek összevonása ebben a körzetben nem járt olyan nagy viharral, mint másutt. Igaz, nem fogadták túláradó »örömmel, hiszen Délegyháza éppen akkoriban kec- mergett ki a nagyobb beruházásokból fakadó adósságokamelyen a „Da bibere” (Adj inni) felirat olvasható. A leletet a keszthelyi Balaton Múzeumban restaurálták és a .történelmi borvidék egyik legrégibb használati eszközeként tartják nyilván. Ezt választotta cégérének a Balatonfel- vidéki Szőlő- és Bortermelők Egyesülése, s a jövőben ennek reprodukciója kerül muzeális borainak palackcímkéire. ból, kezdett szépen gyarapodni. De a varsányiak, s a ma- josháziak mindig is összetartottak, így aztán 1977. április elsején, aránylag zökkenőmentesen megtörtént a fúzió. Ismét nehéz évek következtek, mert bár Varsány volt a székhely, mégis éppen ez a település volt a legelmaradottabb, sürgős fejlesztésekre volt szükség. S tanulni kellett ismét — a kiegészítő szakon — két kemény évet. — Ügy bántak ott velünk, mint a' dedósokkal, s annyit követeltek, mint a nappali tagozatosoktól — folytatja a történetet a vb-titkár. — Valóságos mérkőzéseket vívtunk a vizsgabiztosokkal, a diplomát meg úgy adták át, mintha ajándékot kapnánk. Közben kialakult itt a tanácson a kollektíva, a munkatársaim nagy része már többszörös törzsgárda. Ügy kellett idecsalogatnom őket, gyerekkori szép emlékekre hivatkoztam, mert sok pénzt, kényelmes munkát igazán nem ígérhettem nekik. A legutóbbi választáskor, 1985- ben a majosházi Kucsera Benő lett az elnök, vele kiegészülve igazi, ütőképes csapat alakult nálunk ki. Lacházára csak a nyár közepéig járok át, a komplex felügyeleti vizsgálat anyagát készítjük elő. A választások után pedig csak-csak kialakul ott is a helyzet. Nekünk is van tennivalónk a választások előkészítésével. Az a célunk, hogy olyan munkatársakkal dolgozzunk továbbra is, akikkel ebben a megváltozott világban alkotni lehet. Bellér Agnes Nézem a határozatokat, amelyek csak gyűlnek, gyűlnek. S nem értem, hogy egy hatóság miért hoz egymás után kétszer egymásnak teljesen ellentmondó állásfoglalást. A történet: tavaly szeptemberben Varga Lajosné, Szentendre, Martinovics út 4. szám alatti lakos panaszt emelt Thurzó Istvánná Berent Klára fővárosi polgár ellen, mert az utóbbi a telekhatártól két méterre álló épületének tetőterébe két nagyméretű ablakot helyezett el. Benkovich Attila, a helyi tanács csoportvezetője legott indult helyszíni szemlére, megállapította, hogy Thurzónénak nincs engedélye, s különböző paragrafusokra hivatkozva elrendelte a kivitelezés azonnali leállítását. Thurzóné viszont nem ijedt meg, az ablakok beépítését rendületlenül folytatta, s jött a végleges határozat. Ez megállapítja, hogy az engedély nélkül végzett munka ellentétes az OÉSZ 50. paragrafusával, Thurzóné nem vette figyelembe a területre kötelezően Különleges borok palackban Római védjeggyel díszítve Sportművéssef a fást sterem ben A szépség mindenkit nemesit Díszesen keretezett, hatalmas tablóképek. Régi férfikarok a liedertafel korából. Történelem néz le a falakról. A munkásmozgalom emlékei Dunakeszin, a József Attila Művelődési Központban. A hagyományt még mindig tisztelik és ápolják. Nemcsak a férfikar hangjai zengnek fel a heti próbákon, hanem a fúvósok hangszerei is hallatnak magukról. Mindkét együttest látjuk a nagyobb helyi ünnepségeken, olykor külföldre is elviszik e kisváros hírét. Ebben a közegben mintha éles kontrasztként hatna a modern dzsesszmuzsika, a fiatalok hetenként kétszer próbát tartó formációs tánccsoportjának kísérőzenéje. Várok a próbák, azaz, bocsánat, az edzés kezdetére. Átmegyek a ház éttermébe. Ott is törzsközönséggel találkozom. Családias hangulatú beszélgetések alakulnak ki, az új vendég örömmel köszönti a korábban érkezettet, aki régi kolléga az üzemben. Párt kerestek Lassan törzsközönségnek számít majd az az ötven fiatal is, akinek a mozgáskultúra _ jelenti a kohéziót, az igényes időtöltés a vonzerőt. Magázom a lányokat, akikről kiderül, hogy még csak nyolcadikosok, s akad hetedikes is. Ök jelentik itt az utánpótlást. — Hogy lett táncos például Mede Kati? — Ügy, hogy nehezen ment a tánc, ha otthon néha ilyen alkalom kínálkozott volna rá, s ezért beiratkoztam az alaptanfolyamra. Ezután megkedveltem a zenét,' a ritmust, és jelentkeztem a csoportba. A Vácról Dunakeszire átjáró Magyart Andrea még szintén iskolás. Az egyik fiúnak nem volt tárjcospárja, őt hívta, ezért vele tartott, most együtt mozognak a parketten. A budapesti Holczer Attila korelnöknek számít huszonkét évesen. Ő a Kristály táncklub színeiben versenyez, de itt van a párja, hát kijár Pestről edzeni. Ügynevezett C osztályos versenyzői s ebben a kategóriában nemrég harmadik lett a Pataki művelődési központban rendezett klubközi versenyen. Ez az osztály már komoly szintnek,, számít, amit a még kezdő Földi Tímea is elérhet egyszer, ha igyekszik, s nem bánja meg később sem, mint ahogy most is örül, hogy anyu ide küldte. Talán a szép mozgás elsajátításának reményében. A remény alapja viszont a fegyelem és a szorgalom. Ezt a kettőt megköveteli a két edző, Hegyesi István és felesége, vagyis a Hegyesi házaspár, akik a megérkezésük pillanatában már számon kérik, hogy tanítványaik késnek az öltözködéssel. Kezdődik a bemelegítés, ami egyszerű diszkózenére történik. A klasszikus balett és a gimnasztika elemeit véli felfedezni a laikus. Szép, finom mozdulatokat, harmonikus mozgást. Ez már igazolja azt a két fiút, aki a gárda régebbi tagjaként válaszolt kezdés előtt a kérdésre: miért ezt, és nem a focit, a kajakozást vagy netán a színjátszást választja valaki? — Kajakoztam, fociztam, de egyik sem ment olyan jól — válaszolta egyikük, azt is érzékeltetve, hogy itt nem any- nyira az erő dominál, hanem a jó ritmusérzék, a muzikalitás, ám ezzel együtt ez nem egyszerű diszkó ugrabugra. Nagyon komoly felkészülést kívánó munka, de egyben szórakozás, műélvezet. Habár, Hegyesi tanár úr azt állítja — egy tudományos bizonyítékra hivatkozva —-, hogy egy másfél perces bécsi keringő eltán- colása annyi energiát kíván, amennyit a versenyfutás négyszáz méteren. Versenyszerűen — Nos, akkor sportnak tekintik vagy művészetnek a formációs táncot? Szövetségük neve ugyanis így hangzik: Országos Tánccsoport Szövetség. 4 — Művészet, mert a tánc, a szép mozgás az. Sport, mert versenyszerűen folytatjuk — válaszolja a mester, s közben ruhákat mutat, amelyek már anyagárban is drágák, s végül elkészítve öt-hatezer forintba kerülnek, de van, amelyik modell kilencezer forintos kiadást jelent. — Ezt kinek kell fizetni? — A klubtagnak, azaz a szüleinek. Ezenkívül évi ezer forint a tagdíj. A művelődési központ adja a termet, a tanárok fizetését. Anyagi támogatóként jön számításba a járműjavító üzem, ám most május 1-jén, amikor a helyi majálison lépnének fel, az is csak 60 ezer forintért burkolta volna le farostlemezzel a színpadot. Hiába. Ma a pénzzel mindenütt szigorúan bánnak. A város díjáért — Nem tudnék-e segíteni, hogy legyenek szponzoraik — tudakolják reménykedve. Bár tudnék, gondolom magamban. Megtenném, mert szimpatikus, amit tapasztalok. Nemcsak sejthetem, hogy a szépség vonzásában finomul a lélek, élénkül a gondolat, hanem meg is tudhatom, hogy hazai és nemzetközi illemtant is tanulnak. A tapasztalatok szerint a fiatalok társasági viselkedésére, kapcsolatteremtő készségére is kedvezően hatnak az itt töltött esték. Mi több, ez közösség, a maga ösz- szes előnyével. Szervező, kezdeményező csoport is a három évé itt tanító pedagógus házaspár gárdája. Évente megrendezik a ház tavaszi báljait, pompázatosán szép nyitótáncaikkal gyönyörködtetve a bálozókat. Május 12-re pedig nemzetközi találkozót szerveztek. Várják az NDK-beli Grüngold együttest Görlitz városából. Csehszlovákiát Brno táncosai képviselik. Jugoszlávia a zentai csoportot küldi, hogy Dunakeszi vá«os díjáért versenyezzenek. Nemes és szép versengés lesz, baráti légkörben. Kovács T. István Ä címlap montírozása A „Pest megyei szövetkezeti élet” című havilap, amely a KISZÖV gondozásában jelent meg, ezentúl kisebb formátumban és megváltozott címmel — mint „Szövetkezeti Hírvilág” — jelenik meg. Az első szám címlapját Spét Mátyásné montírozza a Texgraf nyomdájában (Vimoia Károly felvétele) A helyzet nem változott; csak a határozat előírt szigorú építési szabályokat, ellentétbe került a város áiltalános rendezési tervével, ezér|; kötelezték, hogy az eredeti állapotot 1988. november 30-ig állítsa vissza. Thurzóné természetesen fellebbezett. A Pest Megyei Tanács építési és vízügyi osztályán Kovács Zoltán csoport- vezető főmérnök foglalkozott az üggyel. A határozat indoklásából érdemes idézni: .....helyszíni szemlét tartottam, s megállapítottam, hogy a rendkívül szűk méretű telken a kérdéses lakóépület úgy áll, hogy az oldalkert mérete nem éri el azz Országos Építésügyi Szabályzat 67. paragrafusában előírt minimális 3 métert sem. A szomszédos telekkel közös oldalhatáron álló falban, illetőleg az erre néző tetőfelületen csak legalább 2 méter mellvédmagasságú szellőzőablakot lehet elhelyezni. Az ablak és a tetőfelépítmény mindennek nem felel meg, a kialakítása nem esztétikus, a helyi építési előírásokkal ellentétes. Az első fokú hatóság 1964. évi 3. törvény '38. paragrafusa alapján helyesen rendelte el a bontást.” Kovács Zoltán az eredeti állapot visszaállításának időpontjául 1989. május 30-at jelöli meg. A határozat 1988. december 9-én keltezett. Az ember megnyugszik. A szomszédok életét zavaró, engedély nélküli, csúnya ablakokat a törvényre fittyet hányó tulajdonosnak el kell távolítani. A rend helyreállt. Vagy mégsem? Született egy újabb határozat. Szintén a megyétől, szintén Kovács Zoltán aláírásával, 1989. március 31-4 dátummal. Amelyben a csoportvezető főmérnök visz- szavonja a határozatát, és a szentendreieket új eljárás lefolytatására utasítja. S nicsak az indoklás! Thurzóné Berent Klára engedélyezési tervet és kérelmet nyújtott be az ablakok fennmaradása érdekében. S ez úgy tűnik, annyira alapos, hogy meg nem történtté teszi az összes eddigi szabálytalanságot. Űjra kell vizsgálni a tetőtér beépítésének indokoltságát, annak műszaki megoldásának korrektségét. Meg kell nézni, hogy a tetőfelépítmény falsíkja az oldalhatártól milyen távolságra esik, a tetőtérbeépítéstől miként függ az épület külső megjelenése. Mintha az eddigi határozatokban nem ugyanezekkel a kifogásokkal marasztalták volna el Thurzóné tevékenységét! Valószínűtlen, hogy néhány hónap alatt odébb ment volna a ház, mint ahogy sem az ablakok külső megjelenése, sem a törvények nem változtak. És az ellentmondó határozatok kiadója?... Vicsotka Mihály Maradnak az ablakok