Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-22 / 94. szám

1989. ÁPRILIS 22., SZOMBAT

7

Beszélgetés Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszterrel

A Dunáért őszintén aggódók számomra partnerek

A környezetvédelem mára elsőrangú társadalmi, politikai és egyben gazdasági kérdéssé vált. Az elmúlt időszak eseményei és botrányai kapcsán Pest megyében is az érdeklődés homlokterébe került. Ezért kértük beszélgetésre most Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztert, akitől először azt kérdeztem: hogyan ítéli meg Magyarország környezeti, természeti állapotát?

— A környezet állapotának a minősítéséről a szakmán belül is hallatlan nagy vita folyik. Annak érdekében, hogy a környezetpolitikai koncepciót, majd pedig a cselekvést befolyásolja, nemrég készítettünk egy vitaanyagot, amelyik a környezet valamennyi elemére és a környezetre ható károsító elemekre kiterjedt, és ezt vitára bocsátottuk.

Ami az egyes környezeti elemek állapotát illeti, az egyik közkeletű vélemény szerint, mivel közepesen fejlett ország vagyunk iparilag, a környezet terheltsége is közepesnek mondható. Ez nagy általánosságban elfogadható, részleteiben azonban már hamisnak bizonyulhat.

Például az erdők állapota Magyar- országon kevésbé leromlott, mint az összehasonlításként vehető, súlyosabban károsodott térségek, mondjuk, a sziléziai táj. Az erdőpusztuláson belül is az újkori, amely egyértelműen a levegő szennyezettségével függ össze, Magyarországon egyelőre kisebb mértéket mutat. Városaink levegőtisztaságát illetően Nyugat- Európa vezet előttünk, ott lényegesen tisztább a levegő, pedig sokkal nagyobb az autóforgalom. Ez abból következik, hogy jobbak az autóik, kevesebb szennyező anyagot bocsátanak ki. A felszíni vizeink minősége enyhe javulást mutat, ami a meglehetősen szigorú vízvédelmi munkának is az eredménye. Felszín alatti vizeink közül a talajvizek a föld- használat és a vízellátás hiányosságai, valamint a csatornázás gyakorlata miatt Magyarországon igen nagy mértékben terheltek, ivóvízként használhatatlanok, és belátható időn belül olyan lehetőség sinés, hogy a talajvizeket megfelelően megtisztítsák.

• A karsztvizeket is érinti ez?

ÉRVEK,

ELLENÉRVEK

— Rétegvizeink egyedi eseteket kivéve még tiszták. A karsztvízgazdálkodásnak más problémája van. Az a bányászati primátus, ami az elmúlt években jellemző volt, mindenekelőtt a közép-dunántúli karszt borzalmas kirablásához vezetett. S amiről ma oly sokát beszélünk, a hévízi probléma, ennek mindössze 'csak egy része. ,

Mindezekkel együtt is Nyugat- Európa, amely a környezetvédelmi kultúra tekintetében nagyon előkelő helyen van, Magyarországot egészében igen pozitívan értékeli. Ennek bizonyítéka többek között az, hogy a levegőszennyezéssel kapcsolatos hágai értekezletre csak Magyarországot hívták meg a szocialista országok közül. Svájccal együtt hazánk volt a kezdeményezője a világ egy másik nagy problémája megoldására irányuló erőfeszítéseknek is, nevezetesen a veszélyes hulladékok országhatáron át történő szállítása szabályozásának,-amit-végül Bázelben fogadtak el nemrégiben.

Környezetvédelmi Minisztérium egybehangzó véleményé alapján született meg az az igény, hogy a központi térségre, benne a megyére is, külön programot kell kidolgozni. Ez a munka megindult. Ami pedig a helyi érdekeltséget, az erre vonatkozó elképzeléseinket illeti, a következőképpen lehetne szemléltetni: ha bizonyosfajta hulladékok elhelyezése a feladat, akkor általában kiválaszt- hatóak az erre geológiailag alkalmas területek. Pályáztatni kell önkormányzataikat megmondva azt, hogy ha vállalják a tárolóhely befogadását, akkor az állam, illetve a használó — mert itt nagyon fontos a kettő között különbséget tenni — milyen támogatásban részesíti a települést. Én azt gondolom, hogy ezzel azok az áldatlan, viták, amelyek manapság minden hasonló esetben megjelennek, kiküszöbölhetők lennének."

© Beszéljünk most egy, a megyét ugyanesalv közelről érintő országos kérdésről, a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszerről. Három vonathozását szeretném most felvetni. Az egyik a gazdaságosság, a másik a környezeti hatások kérdése, a harmadik pedig az építkezés politikai aspektusa. Egyes csoportok ugyanis úgy emlegetik ezt a beruházást, mint a sztálinizmus utolsó emlékművét, szinte egy lejárt politikai gondolkodásmód jelképeként harcolnak ellene.

ját alárendeljük a környezeti kritériumoknak. A parlament ezt fogadta el, és ez egy rendkívül súlyos vállalás a minisztérium részéről is. Persze pontosan tudatában vagyunk annak, hogy a környezeti hatásokat illetően ez a beavatkozás milyen mértékű és hogy rengeteg buktatót rejt magában. A vízlépcső műszaki rendszere azonban olyan rugalmas, hogy a környezeti hatások kivédésére is alkalmas. Mi a negativ környezeti hatások csökkentésére, kiküszöbölésére törekszünk.

Ami pedig az elhallgatott szakértői véleményekkel kapcsolatos spekulációkat illeti, legtöbbször egy 83- as akadémiai jelentésről szól a fáma. Kovács Antal, az akkóri OVH elnöke 1984-ben kérte az Akadémia elnökét, hogy ismertessék meg vele az MTA elnökségének állásfoglalását. Mégiscsak furcsa, hogy a beruházás felelőseinek nincs módjuk megtudni, hogy az Akadémia mit tárt fel — írta levelében. Szentágo- thai János, az Akadémia akkor elnöke visszaírt, hogy az állásfoglalást nem adhatja át, nyilvánosságra hozatalával pedig még kevésbé ért egyet. Az igazsághoz ez is hozzátartozik, nem csak a környezetvédelmi minisztérium vélt mulasztásai a nyilvánossággal kapcsolatban.

Sokféle vélemény lát napjainkban napvilágot a vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban, a legtöbb bizonyíthatóan téves adatokra, vagy féligazságokra épül. Kézen-közön kering azonban egy anyag, amely a „Kitiltott gondolatok a nagymarosi vízlépcső építéséről’’ címet viseli, s amely igyekszik reálisan számba venni a továbbépítés és a leállítás lehetőségét.

Mit takaríthatunk meg, ha nem építjük meg a létesítményt? Elsőként az osztrák kölcsön még fennmaradó részét. Igaz, ezt az adósságunkat 1996-tól kezdődően éppen a vízi erőmű által termelt árammal kell törlesztenünk, tehát az ország valutamérlegét nem terheli. Megmaradna az a pénzünk is. amelyet a Nagymaros feletti folyószakasz ár- vízvédelmi rendszereinek kiépítésére költenénk — ezek a gátak a duzzasztás után megemelkedő, többé-ke- vésbé állandó vízszintre lennének méretezve —, ám ha nincs vízlépcső, akkor külön kell kialakítani a védelmi rendszert a ma elvárható legnagyobb biztonság követelményeinek megfelelően. A harmadik megtakarítás az lehet, hogy a létesítmény elhagyása esetén nem kell megépíteni a szennyvíztisztítókat a Bős és Nagymaros közötti folyószakaszon. Egyesek azzal érvelnek, hogy jelenleg a folyó öntisztulása képes ellensúlyozni a Dunába ömlő szennyet, ám szerintük — erre szakmai bizonyítékaik nincsenek — duzzasztás esetén megszűnik ez a biológiai folyamat.

Megtakarításaink mellett érdemes sorra venni a ráfizetéseinket is. A beruházás leállítása után például azonnal esedékessé válna az osztrák kivitelezők által eddig a helyszínen és a külhoni üzemekben elvégzett kutatási, fejlesztési, tervezési, gyártási és építési munkálatok kifizetése, s ezenfelül a szerződés egyoldalú felmondása miatt a kártérítés. Ezek együttesen konvertibilis valutában egy-két milliárd schillinget tennének ki. Megkezdhetnénk a helyreállítást, amely a mai becslések szerint mintegy ötmilliárd forintba kerülne. A magyar vállalatok elesnének attól az

1,5-2 milliárd schillingtől is, amelyet a nagymarosi építkezéshez történő szállításaikért kaphatnának jobbára olyan termékekért, amelyeket nyugati devizáért szinte lehetetlen külföldön eladni. Ilyen például a kő, a kavics, a cement. De nem jönne létre az az egyesitett energiarendszer sem, amellyel Magyarország a nyugat-európai hálózathoz csatlakozhatna, ezzel növelve a hazai ellátás biztonságát. Végezetül: valószínűleg munkanélkülivé válna több ezer magyar munkás és alkalmazott, azok, akik jelenleg a beruházáson dolgoznak.

Az összeállítás további ráfizetésként említi, hogy a vízlépcső elhagyása esetén elesnénk a nagymarosi vízi erőmű 1992—96 közötti energia- termelésének — ez mintegy 4 milliárd kilo.wattóra — a felétől és fizethetnénk a másik felét kártérítésként a csehszlovák félnek. Ugyancsak elesnénk az osztrákoknak 1996 —2015 között törlesztésként szállított árammennyiségen felül átadott energiáért kapott konvertibilis valutától, a számítások szerint mintegy 250 millió dollártól. Ráfizetés az is. hogy a nagymarosi építkezés leállítása esetén feleslegessé válik a bősi erőműbe beépített energiatermelő berendezések egy része, ezért várhatóan kártérítést kellene adnunk. Ki kell építenünk viszont más energia- termelő kapacitásokat, amelyekhez a turbinákat nyugati devizáért vásárolhatnánk meg és szinte bizonyos, hogy a működtetésükhöz szükséges energiáért is dollárt kellene fizetnünk. A Duna Bizottság előírásainak megfelelően hozzá kellene látnunk a hajózóút nemzetközi követelményeknek megfelelő kialakításához is. s ez mai árakon körülbelül 15 milliárd forintba kerülne.

További, pénzben aligha kifejezhető veszteségeink származnának abból, hogy a nemzetközi szerződések felrúgásával megbízhatatlanságunkat bizonyítanánk, azt. hogy kisszerű politikai csatározások oltárán képesek vagyunk elvéreztetni egy beruházást — állapítja meg egyebek között az anyagot összeállító, a nagymarosi vízlépcső építését támogató, a népszavazást ellenző mérnökkör.

© Tudjuk, hogy Magyarországon belül is óriási egyenlőtlenségek vannak, s éppen Pest megye ezeknek az egyenlőtlenségeknek környezetvédelmi szempontból is az egyik szenvedő alanya, hiszen a főváros hulladékának jelentős része a megyébe kerül. Itt épültek és épülnek olyan veszélyeshulla- dék-tárolók, mint a püspökszilágyi nukleárishulladék-temető, vagy az aszódi lerakóhely. Egy NEB-vizs- gálat adataiból pedig azt olvashatjuk ki, hogy a Pest megyében keletkező veszélyes hulladékok 50 százalékának a sorsa gyakorlatilag ismeretlen. A szemetet legálisan alig lehet elhelyezni, mert természetesen mindenki tiltakozik az ellen, hogy az ő településük közelébe kerüljön. Van-e valamilyen speciális program ezeknek a feszültségeknek, illetve ‘ hátrányoknak a szétterítésére, vagy legalább arra, hogy azok a települések, amelyek vállalják a hátrányt, annak fejében valamilyen előnyben is részesüljenek? .

— Magyarországon a nagy beruházások megítélése 1989-ben tényleg egészen más, mint 1976-ban volt. A gazdaságossághoz viszont hozzátartozik, hogy a vízépítészeti munkák, benne a vízenergia nyerésére szolgáló létesítmények, mindig nagyon sokba kerülnek mint beruházások, de jóval olcsóbbak az üzemeltetés szakaszában. A Magyarországon ma működő kisebb vízi erőművek biztonságosak és zömükben kifizették magukat. A gazdaságosságot a többcélú hasznosítás is erőteljesen fokozza, amikor a vízenergia-nyerés, a közlekedés és az árvízvédelem célját a vízgazdálkodásnak bizonyos létesítményei együtt, egymást segítő műszaki rendszerekben valósítják meg. Csak egészen apró példaként mondom, hogy a duzzasztó közúti tódként is működik, tehát nem kell külön egy egyébként szükséges, nagy költségű hidat építeni. Talán az sem lényegtelen, hogy az egész szerződés devizamérlege pozitív.

• A vízlcpcsö-ópítkczís, de más környezetvédelmi kérdések kapcsán is sok bírálat éri a minisztériumot, és személy szerint Maróthy Lászlót. Ho-yan túri ezeket a támadásokat, mi a véleménye róluk, és azokról, akik — néha bizony személyeskedő és becsületsértő módon — önt támadják?

• A beruházás részleges leállítása, a nagymarosi erőmű elhagyása milyen károkat okozna?

— Kétségtelen, hogy ez a terhelés legkoncentráltabban a központi térségre nehezedik. Teljesen egyértelmű, hogy ha itt termelik az ipari produktumok egyharmadát, akkor megközelítőleg annak is igaznak kell lennie, hogy a veszélyeztető anyagoknak egyharmada is itt keletkezik. Miután ezek az anyagok nemcsak most jönnek létre, amikor már a környezetvédelmi igények nagyon erőteljesen jelentkeznek, hanem korábban is, ezeket itt nyilván akkor is lerakták. Éppen Pest megyében volt az utóbbi időben is több eset, ami mutatja, hogy önmagában elkerülhető emberi mulasztások és lelki- ismeretlenscg következtében milyen borzalmas károk keletkezhetnek. Pest megye és a főváros gondját mindennek figyelembevételével kell kezelni. Ami pozitív, hogy mind a két terület, a főváros és Pest megye is rendelkezik már környezetvédelmi programmal. Tehát nem most találják ki, mit kellene tenniük.

— Az alsó mű teljes elhagyása azt jelentené, hogy fölborulna vele egy összefüggő rendszer létesítése. Á nagymarosi duzzasztó elhagyásával megoldatlan marad a Cönyű és Komárom közötti hajózási probléma csakúgy/mint a Szigetköz keleti felének a vízpótló rendszere, hiszen ezt a vízduzzasztás következtében szivárgó víz biztosította volna. Mivel nem jön létre egy energiatermelő kapacitás, nem'valósulhat meg az a tulajdoni arány, amely Magyarország rendelkezésére állt volna. Bizonyos korábbi beruházások is ésszerűtlenné válnak, így például a tározó, az egész üzemvízcsatorna, illetve az arra épített duzzasztó-erőtelep és hajózsilip. Ha pedig leállítjuk a beruházást, bizonyos munkákat akkor is el kell végezni. Be kell fejezni mindazt, ami az északi részen van: ezt nem is vitatja senki sem. Meg kell csinálni a védelmi munkálatokat az Ipoly völgyében, amit most szétbontottak, és végül is a Duna egész szakaszát rendezni kell. És akkor még nem beszéltünk az elmaradt haszonról és a várható kártérítési kötelezettségről.

© Csak az a kérdés, hogy rendelkezünk-e eszközöklíel is. Hiszen biztosan tudja, hogy gyakorlatilag Pest megyét a támogatások területén az egész költségvetési szférában jelentős hátrányok érték. hogy sokáig hangoztatni lehetett az elvet, hogy minek nekünk többletpénz, hiszen nincs megyeszékhely, és a felsőfokú ellátási feladatokat a főváros látja el.

© Szeretném tudni, meg van-€ győződve a miniszter arról, hogy a belátható környezeti hatásokat tekintve minden szükséges lépést megtettek? Vannak-e még ma is elhallgatott, titkos szakértői vélemények?

— Néhány hónappal ezelőtt beszámolt a megye a kormánynak. Akkor a megyei vezetés, az Akadémia és a

— Először is arra kívánok emlékeztetni, hogy a parlament elé kerülő jelentésünknek volt egy alapvető megállapítása, amelyet a mi javaslatunk-alapján mondott ki a kormány: az egész mű létesítését és üzemmód— Ügy gondolom, hogy az állampolgári vélemény- és érdekkifejezésnek a tüntetés, a demonstráció jogilag és erkölcsileg egyaránt megfelelő formája. A politikai szervezetek és a környezetvédő mozgalmak is élnek vele. Persze, akik. tüntetnek, nem azonosak a teljes magyar környezetvédelemmel, és a minisztérium előtt, illetve Nagymaroson demonstrálok még kevésbé azonosíthatók velük. Ezek . szűk szélsőséges csoportok, amelyeket növekvő arrogancia és — ahogy a nagymarosi Fő téren való megjelenésük is mutatja — bizony alacsony politikai kultúra jellemez. Működésük mögött elsősorban az általános politikai fdszültségek erősödését látom, és csak kevésbé környezetvédelmi problémák kifejeződését. Szélsőséges megnyilvánulásaikat a magam részéről helytelennek tartom és vissza is utasítom.

Ha ez a stílus uralná el a magyar közéletet, akkor az nagyon rossz irányba fejlődne. De meg vagyok győződve afelől, hogy a társadalmunk ezt nem fogja elfogadni, és nem azonosul vele.

Ami a feladatkörömre vonatkozik: a lemondásra való felszólítás ilyen módja csak Magyarországon szokatlan még. El kell tudnom viselni, de azt meg a tiltakozóknak kell megérteniük, hogy véleményük azért még nem jelent közvetlen jogforrást a miniszter megbízatását illetően. Ami pedig a személyeskedéseket illeti, nem akarok a béketűrő ember színében tetszelegni vagy olyanéban, aki minden sértést elvisel. Pontosan tudom, hogy egyes tüntetők — persze itt csak egy-két tucat hányadról van szó — mit követtek el. A magánjogiig kezelhető becsületsértésen túl büntetőjogi szempontból is vizsgálható, amit tettek: ..hh-atalos személy becsületének csorbítására alkalmas ki]ejezések”-et használtak, amiért komoly büntetés is járhat. A ténybeliséget nagyon gyorsan lehetne bizonyítani, hiszen számos tanú van rá. Magam nem azért nem teszem, mert jámbor ember vagyok. Azt sem mondom, hogy máskor esetleg nem fogom kezdeményezni az eljárást, ha ennek szükségét látom. Most azonban nem élek a jogi lehetőségekkel azért, mert a környezet, a Duna sorsáért jogosan és őszintén aggódók számomra nem ellenfelek, hanem partnerek. S nem szeretném, ha valamit belemagyaráznának lépésembe.

Egyébként pedig nem a személyem a fontos, hanem a környezetvédelem Ugye, amely nem haladhat előre az állam és a társadalom összefogása, együttműködése nélkül.

Bárd András