Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-02 / 78. szám

M

űvészettörténész-vélemények szerint a plakát minden más ábrázolási módnál sajatabb műfaja a huszadik századnak. Jellemzi a kort, amelyben született, s különleges eszközeivel pillanatok alatt átláthatóvá tesz történelmi folyamatokat. Személyes emlékeim nincsenek, nem is lehetnek az 1945-öt követő időszakból, de történelemkönyvek fotóiról elém rajzolódnak a koalíciós választásokat megelőző hónapok házfalai. Rajtuk békés egymás mellett élésben, vagy olykor egymásra ragasztottam versengve, a különféle pártok szavazásra biztató plakátjai. Manapság politikai tartalmat hordozó hirdetmények csak jeles ünnepeink előtt bukkannak föl az utcákon.

— Az olyan rajzok, hogy éljen május elseje, vagy augusztus húszadika, már nem politikai, hanem ünnepi plakátok — mondja Sós László. akinek feleségével, Kemény Évával közösen létrehozott alkotásait mindig a So—Ky szignó jelöli. — Az ötvenes években konzervatív lett a magyar plakát, s arculatát azóta sem találta meg: világszínvonalú, de nemzeti karakter nélkül. Ez a műfa j igazán ott fejlődik, ahol árutermelő piacgazdálkodás van, ahol a terméket versenyeztetni kell. Nálunk erre egyelőre nincs szükség. Mint ahogyan nem kellett eddig a különféle politikai eszméket sem összemérni. Majd ha most kiírják a választásokat, az ilyen jellegű grafikák készítésének óriási fellendülése várható. A plakátrajzolás a tömörítés művészete, hiszen megértésére a pillanat tört része adott csupán. S ha politikáról van szó. a tartalmi megoldás válik elsődlegessé: a hangsúly a mozgósításra, a cselekvésre, ösztönzésre esik.

Stilizált földgolyó felé fekete kezek kapaszkodnak, felülről fehér karok nyúlnak közéjük. Néger kisfiú vállán mérleg billeg, csontvázsovény gyerekekkel túlzsúfolt serpenyője mélyen lehúzza a másik karra függesztett földet. Hatalmas marok gyűri össze a földrészeket ábrázoló kockás pam'rt. Néhány rajz a grafikus házaspár Kiáltás című trilógiájából, amely az emberiség úgynevezett g’o- bális problémáival szembesíti a nézőt — a túlnépesedéstől a bioszféra rombolásáig.

—, Ma a környezetvédő plakátok az igSÜftf odMMnNIk a^tém# fhég^ a les^ere'ésnál i.s, fontosabb. Terveztünk mi kimpnctottan hazai aktuali- tású mozgósi'íó ráízöVatj 'cíé skázbőí általában nvolcvanat ki s^m nyomtattak: például A te munkád is fontos szövegűt azzal az indoklásra!, hogy ne bosszantjuk a munkásokat. Április negyedikéit is készítettünk

már vagy negyvenet, de most visszaadtuk a megbízást, mert úgy éreztük, nem tudjuk az ünnep tartalmát kifejezni. Eddig ugyanis ez az évforduló hazánk legnagyobb ünnepének számított, számomra ma is az. Én két évig reguláris szovjet katona voltam, és Sztálin ide, Sztálin oda, ezért az országért fegyveresen harcoltam a német fasizmus ellen. A májusi pártértekezletet követő politikai változások azonban elbizonytalanítottak. Most néhányan megszál- l,t,s?$! iWesáékiek április negyedikével kapcsolatban. A mi megítélésünk «azonban nem változott, njenj, tudunk és nem is akarunk rajta módosítani. Hát ezért álltunk el a megbízás vállalásától.

Elegendő egyetlen egyszer átlépni nyugati irányban az országhatárt

ahhoz hogy rácsodálkozzunk a külföldön felállított, megkomponált, hatalmas hirdetőtáblákra. amelyek egyforma lelkesedéssel képesek reklámozni csokoládét, életbiztosítást és képviselőjelöltet. Az idehaza megszokott oszlopokon elsikkadnak az ötletszerűen felragasztott, alkalmatlan méretű és gyakran sematikus, unalmas rajzok.

— A plakát nem halott műfaj, csak nálunk nincs jelentősége, mert a megfelelő hordozó és a versenyhelyzet egyaránt hiányzik. Aki ma Magyarországon politikai plakátot tervez. hobbiból teszi, megélni nem tudna belőle.

Mörk Leonóra

A következő oldalakon a felszabadulást követő időszak politikai plakátjaiból köziünk néhányat.

A váltót átállítottuk, hová vmt a sín?

Szájbarágós ideológia helyeit

Nem, nem azért kerestem fel az MSZMP Pest Megyei Oktatási Igazgatóságát, hogy visszakérjem az iskolapénzem. Bár mi tagadás, egy évtizede, amikor magam is az iskolapadot koptattam, egyik társunkat azért utasították osztályismétlésre, mert szokatlan, akkor még eretnekségnek számító nézeteket vallott, s a vizsgán a munkafegyelem megszilárdításának egyik lehetséges módjának mondta a kis fokú munkanélküliséget. Ma már van munkanélküliség, s olyan fogalmakkal ismerkedünk, mint a tőzsde, a részvény, valamint megélhetés munka nélkül, pusztán a iőke forgatásával. Megváltozott tehát a yilág. Dr. Deák Ibolyával és Tömpe Ferenccel, az igazgatóság két tanárával az új „tananyagról” beszélgettünk.

— A tőkés és a szocialista gazdaságok közötti különbség egyik legfontosabb ismérveként tartották számon a jellemző tulajdoni formát, s éppen ebben következett be az utóbbi években a legnagyobb változás. Hogyan illeszthető be ez a szocializmusképünkbe?

— Ha húsz, harminc évvel ezelőtt kérdezi, valószínűleg azt válaszolom, sehogy — veszi fel a fonalat Deák Ibolya. — Ma viszont azt mondjuk, a szocializmus átmeneti forma, s mint ilyen, a korábban hirdetettnél jóval nagyobb az a mozgástér, amit még el kell fogadnunk.

— De hol az a határ, amit már nem szabad átlépnünk?

— Nem hiszem, hogy százalékokban kifejezhető volna a magántulajdon és a társadalmi tulajdon helyes aránya. Fontosabb a súlypont, például nem kell keretek közé szorítani a magántulajdon beépülését a szolgáltatásba, ugyanakkor nem valószínű, hogy a termelésben meghatározóvá válik.

— Az az érzésem, hogy a szocializmus és a kapitalizmus régi definíciói közül néhányat máshogy értelmezünk ma, mint korábban ...

— Ha most azt mondaná, soroljam fel öt pontban, mitől szocializmus a szocializmus, nem tudnék válaszolni — gondolkodik hangosan Deák Ibolya.

— Nem biztos, hogy foggal-körömmel kell ragaszkodnunk azokhoz a hipotézisekhez, melyeket túlhaladott az idő. A szocializmus is változott, mint ahogyan a mai tőkés társadalom sem ugyanolyan, mint harminc éve — teszi hozzá Tömpe Ferenc.

— Átállítottuk tehát a váltót, de hová vezet a sín?

— Csak a magánvéleményemet tudom megfogalmazni — bocsátja

előre Deák Ibolya. — Jósolni nemigen lehet. Ha a szocializmusnak van reális tömegbázisa, akkor marad, s ennek megfelelő döntések születnek.

— A többség dönt?

— Ha komolyan vesszük a demokráciát, akkor igen.

— Tekintsünk most el a politikától, maradjunk csak a gazdaságnál. A klasszikusok tanítása szerint a társadalmi fejlődés lépcsőfokait nem lehet átugorni. Mi viszont nem is egy lépcsőfokot hagytunk ki, lehet, hogy most vissza kell térnünk azokhoz?

— Ez a kérdés a társadalomtudósok vitáinak kereszttüzében áll — mondja Deák Ibolya. — Egyes vélemények szerint a klasszikus marxi gondolkodásnak megfelelően csak a legfejlettebb termelőerőkkel rendelkező országokban érhet be az új formáció, mások viszont úgy vélik, ez korántsem biztos. A távolkeleti „kis tigrisek” sem járták végig a fejlődés összes fokát, vagy-például Amerikában sem volt klasszikus feudalizmus.

— Ebben a helyzetben, amikor a jövőnkről ilyen keveset lehet tudni, mit tanítanak?

— Nem évültek el a klasszikusok tanai, az általuk festett kommuniz-. musképet ma is elfogadjuk — válaszolja Tömpe Ferenc. — Az* átmeneti szocialista időszakra viszont' nem határozták meg a gazdaságirányítás formáját, nem mondták ki, a magántulajdon és az állami tulajdon lehetséges arányát...

— A helyzet annyiban változott, hogy a párt nem akar szájbarágós, ideológiát hirdetni, s a tanítás a korábbi megszokott hivatalos ideológia helyett inkább gondolkodásra késztet — teszi hozzá Deák Ibolya.

Mátrai Tibor

szervezkedésnek hamar híre kelt

Vidéken nincs reforraszárny?

Ha Pesten történik, az más. Bolond város, nagy forgalom, rossz levegő. Hogy pártok alakulnak, újjáalakulnak, mindenféle szervezetek jönnek létre? Hát istenem, ráérnek a városiak ... Szentendrén, Gödöllőn, Vácott is mozgolódnak? Hiába, ezek a művészek, értelmiségiek nem férnek a bőrükben. Az apróbb településen élő átlagos vidéki polgár jobbadán akkor esett gondolkodóba, amikor lakóhelyén is megjelentek — találóbb kifejezés nem lévén — az alternatívok. Eddig is tudtuk, hogy az embereknek eltérő véleményük van sok mindenről, uram bocsa’, még a szocializmus építéséről, a társadalmi fejlődés irányairól is. Mégis qehezen éljük meg a változást, mert nem is olyan régen egyértelműen ellenzékinek számított. aki a hivatalos álláspontot megkérdőjelezve „jártatta a száját”. A politika magaslatain megkezdődött a párbeszéd, az alkudozás az MSZMP és az egyéb szervezetek között, ám az alsóbb szinteken még mindig tetten érhető a nehezen oldódó értetlenség, gyanakvás. Márpedig tudvalévő, hogy nem ott fönt, hanem itt lent dőlnek maid el a dolgok. Nem kevés múlik azon, hogyan tudnak majd együttműködni egy-egy településen a különféle szervezetek egy tágabb közösség érdekében.

Ráckeve példája kétségkívül általánosítható. A címe szerint immár város, a valóságban azonban továbbra is nagyközség, egyszerre közel és távol esik Budapesttől. Ennek megfelelően meglepetést keltett a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezetének megalakulása. Méghozzá a HNF-székházban. Akadt, aki ezt rossz szemmel nézte, mondván: hogyan adhat helyet a népfront az ellenzéknek ?

A szervezkedésnek hamar híre kelt. egy nagyközségben semmi sem maradhat titokban. Az eseményeket egy ráckevei lakásban, majdnem azt írtam, konspirációs helyen elevenítjük fel. Mert hát hol jöhet létre egy ilyen beszélgetés? A HNF- székházban már nem. mert óránként 300 forint bérleti díjat kérnek a nagyterem használatáért. Ezért most dr. Verdes Margit körzeti orvos lakásában. kényelmes fotelekben terpeszkedünk. Házigazdánk egykoron a népfront nagyközségi bizottságának elnöke volt. Most az MDF helyi szervezete ideiglenes vezetőségének a tagja. Csakúgy, mint Kovács József bíró és Keyha Tibor ügyé-z.

A történet fonalát ott kell fe’ven- nünk, hogy — mint dr. Verdes Margit fogalmaz — a látó szemekkel és halló fülekkel élő értelmiségiek elhatározták. hogy csatlakoznak az MDF-hez. Miután Ráckeve ..állóvíz”, ahol egyfajta „monolitikus” vezetés uralkodik, az illetékes helyeken nvomban érdeklődni kezdtek. Kéri Mihály, a műve’ődési ház igazgatója. a szentendrei MDF-.szervezet tagja bábáskodott a megalakulás felett. Nem tagja az MSZMP-nek. de mint intézményvezetőt ..faggatni kezdtek” a pártbizottságon: mi ez? Azt válaszolta. őt nem hatalmazta fel senki, hogy nyilatkozzon, ma’d eljön annak is az ideje. Az alakuló ülésre azonban meghívták a pártbizottság ideológiai titkárát, aki megígérte, majd jön máskor is. De nem jött.

Beszélgetőpartnereim azt mondják. nem szembenállást, hanem együttműködést akarnak. Bizonyíték erre az is. hogy Ráckevén együtt ünnepelték március 15-ét. s részt vettek a rendezvényt előkészítő bizottság munkájában is. Csak éppen

egyéb ügyekben még hiányzik az egyetértés.

A nézetkülönbségek a díszpolgári cím adományozása körül is kiütköznek. Kovács József szerint a megyei tanács nem foglalkozik a megye déli részének fejlesztésével, s a helyi testület sem áll a helyzet magaslatán. Megrokkant a városháza, amit még a nagyapák építettek, összeomlás fenyegeti a ráckevei hidat, az üdülőtelkeket elkótyavetyélték, új létesítmények alig vannak, s akkor a tanácsi előterjesztés indokai között ez olvasható: „Ráckeve és társközségeinek általános fejlődése az utóbbi évtizedekben jelentősen felgyorsult. A megvalósult célok a párt. az állami, a társadalmi, a gazdasági szervek kollektív tevékenységeinek eredményei. amelyhez egyes személyek kiemelkedő munkája elválaszthatatlanul kapcsolódik.”

— Azt ajánlottuk, hogy a fölgyorsult szó helyett az szerepeljen, hogy a fejlődés lelassult, s akkor egyetértünk vele. hogy ehhez egyes személyek kiemelkedő munkája elválaszthatatlanul kapcsolódik —magyarázza Kovács József. — Ehhez képest csupán annyit változtattam a szövegen. hogy az előterjesztésben most már a lakosság is szerepel, mint az

eredmények kovácsa, így a párt és tanácsi vezetőkkel együtt a mennybe mehet. Csakhogy a valóság egészen más. Azzal sem érthetünk egyet, hogy a díszpolgári cím adományozásának az is feltétele, idézem : ..A magyar és nemzetközi munkásmozgalomban. a tudományos, a művészeti élet területén, érdemeket szerzett a szocialista, a kommunista társadalmi rend felépítésében, a nemzetközi békeharcban.”

Az MDF nehezményezi azt is, hogy a helyi vezetők minden kritikát személyes támadásnak vesznek. Ami persze abból fakad, hogy néhány kézben összpontosulnak a döntések.

Bódis István, a nápfrontbizottság titkára a páratlan fekvésű Duna- parti székházban fogad Ott. ahol óránként 300 forint bérleti díjat kérnek az MDF-tői. Amiből esetleg lehetne alkudni, mert hát végül is egy rendes társaság, amelyik egyre aktívabb. főként a településfejlesztés kérdéseiben. Csak hát a népfrontnak sincs pénze, a sors fintoraként éppen a ráckevei parlamenti képviselő javaslatára csökkentette az Országgyűlés a társadalmi szervezetek költségvetési támogatását. Ezért megyei sugalmazásra a helyi bizottságoknak is gazdálkodniuk kell. s úgy szereznek bevételt, ahogy tudnak.

Bódis István szerint az együttműködésnek nem lehet gátja. Amiben egyetértésre jutnak, abban közösen kell dolgozni, amiben nem, ott kü- lön-külön. Hasonlóan vélekedik Maczkó József, az MSZMP Ráckevei Városi Bizottságának első titkára is. Aki azért elismeri, a pártszervek valóban óvatosan közelítettek az alternatívokhoz.

— Az új szervezetekkel való kapcsolattartás dolgában nézetkülönbség van a központi és alsóbb szinteken, fővárosi és vidéki viszonylatban, sőt az utóbbin belül is. hiszen Ráckevét nem lehet példának okáért Szentendréhez hasonlítani. Sokféle, olykor egymásnak ellentmondó megközelítés van jelen a közéletben, s ezekből jó ideig nehéz volt egyértelmű következtetésre jutni. Ne feledjük, teliesen új helyzetről van szó, hiszen eddig jobbára hobbiközö.ssé&eket, .sportegyesületeket ismertünk, a mostaniak pedig keményen politizálnak. A párt ugyan ismerte, de nem ismerte el az ellenvéleményeket. Hogy az értelmiségiek, s nemcsak ők különféle szervezeteket alakítanak. az egyben eddigi tevékenységünk kritikája is. Azon azonban nem lehet csodálkozni, hogy óvatosan közelítettünk hozzájuk. Nem ismertük

a céljaikat, a programúkat, nem tudtuk, mit képviselnek. így volt ez Ráckevén is.

Ennél kényesebb kérdés az, hogy az MDF szerint Ráckevén, s egyáltalán a vidéken hiányzik a párt reformszárnya. Mert ha lenne — mondják —, akkor annak a felszínen is meg kellene jelennie. Érzékeny probléma ez azért is. mert személyeket is érint. Esetenként olyan pártmunkásokat, vezetőket, akik a jól végzett munka tudatával tették a dolgukat, s most kiderül, ez kevés.

— Amikor 1985-ben Ráckevóre kerültem. erősen konzerválódott káder- helyzetet találtam — folytatja Maczkó József. — Ezt 1990-ig rendezni kell, gondoltam. De sajnos sok korláttal találtam szembe magamat. Az energiám, időm nagy részét az vette el, hogy a körzetben egy sereg visz- szaélés derült ki. Ez is a múlt öröksége. Nem segített az sem, hogy a körzetesítés folytán Ráckeve és Szi- getszentmiklós úgy vált el egymástól, hogy mesterségesen húzták meg az új közigazgatási határokat. Időközben a helyi tanácsi vezetéssel is adódtak vitáink, ami szerintem nem ba.i, ehhez hozzá keli szoknunk. Ilyen bonyolult helyzetben kell felvennünk egy új munkastílust, amely a plurálisán szerveződő társadalom követelményeihez idomul. Most mondjuk azt. hogy aki ezzel nem tud azonosulni, az menjen el? Ez egy folyamat. Minden sürgetés és tétovázás káros lehet. Nézzük csak meg. az országos pártértekeziet. sem tudott elrendezni minden problémát, azóta is vajúdik a párt. Nap, mint nap új toleranciára van szükségünk, amely egymás megértéséhez vezet. Ez szervezeti, személyi változások sorozatát jelenti. Ez a párt belügve, ezt nekünk kell megoldani. Mint ahogy az úi szerveződések dolga az, hogy kialakítsák tevékenységük kereteit, munkamódszereit, lecsipegessék a szélsőségeket. Közben erősítenünk kell az együttműködés szálait. A szándékok megismerésében segíthet a kábeltévé, a hamarosan megjelenő városi újság is. És le kell ülnünk beszélgetni.

Kövess László