Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-21 / 93. szám

1989. ÁPRILIS 21., PÉNTEK ^ftwian 5 ÖSSZEFOGTAK A TÁRNOKIAK Ami kimaradt a történelemből Sokáig tilos volt róla be­szélni, a tabu témák közé tartozott. Ügy tűnt, mintha ez a fejezet, kimaradt volna tör­ténelmünkből, legalábbis a kegyeletig nem jutottunk el. Aztán, pár esztendővel ez­előtt, elkezdődött valami. Igaz, ha megszólalt egy-egy törté­nész erről a rádióban, a mű­sort biztos, hogy késő este sugározták. S még nincs há­rom esztendeje, hogy az első emlékművet felavatták. Em­lékművet, amit a második vi­lágháborúban elesett magyar katonáknak és polgári szemé­lyeknek tisztelegve állítottak. Csak érdekességként említ­jük meg, hogy megyénkben is van olyar^ település, ahol a lakosság — hallgatva a tisz­tesség belső hangjára —, az első világháborús emlékműre felvéste a második világégés­ben elesett hősök neveit is. S ez még a változások el^tt tör­tént! Siáznyolcvanhárman Ma már nem lengi körül a titokzatosság fátyla a témát, nyíltan beszél róla sajtó, rá­dió, televízió. Többé nem kell a fiaikat elvesztett anyáknak a hallgatás csöndjében ma­gányosan elmorzsolni kibugy- gyanó könnyeiket. És halot­tak napján az első világhá­borús emlékműnél gyertyát égetni azok emlékére, akik a második világégésben vesztet­ték életüket. Az utódok ezen­túl méltó módon és helyen emlékezhetnek meg apáikról, testvéreikről. A napokban egy tárnoki nyugdíjas, Cserháti István ke­reste meg szerkesztőségünket. Lakóhelyén szeretne emlék­művet állíttatni a második '‘“'világháborúban elpusztult tár­nokiak emlékének. Persze fh- hez ő egyedül kevés, ezért el­indított egy gyűjtést, és szer­vezi a kegyeleti hely elkészí­tését. Hogy éppen ő állt a kezdeményezés élére, nem vé­letlen. — Még aktív koromban, nyugdíjba vonulásom előtt kezdtem összeírni azoknak a névsorát, akik a második vi­lágháborúban eltűnlek, vagy meghaltak — adja a magya­rázatot Cserháti István. — Akkoriban még szó sem volt emlékműről, nemigen beszél­tek arról, hogy valaha így tiszteleghetnek a hősök előtt. Csak kíváncsiságból tettem. Most hatezren laknak Tár­nákon, de a harminchetes népszámlálás adatai szerint háromezren éltek itt. A negy­venes években hirtelen meg­nőtt a lakosság száma, mert sokan menekültek ide a fő­városból. Majd négyezren ta­láltak otthonra akkoriban a községben. Azért volt nehéz összegyűjteni az eltűntek lis­táját, mert sokan pár eszten­deig, vagy csak pár hónapig vallhatták magukat tárnoki­nak. Végül is száznyolcvanhá­rom név került a papírra, de lehet, hogy még mindig nincs mindenkiről tudomások. Ez csak a következő hetek kuta­tásai után derül ki. Ebbe a száznyolcvanháromba bele­számoltam azokat, akik ka­tonaként vesztették életüket, akik munkaszolgálatosként va­lamelyik táborban, és azokat a polgári személyeket is, aki­ket a szovjet hadsereg vitt el hadifogságba. Listára kerültek civil személyek, akik az itte­ni harcok során haltak meg. Kényszerűségből Bár nem akartak bizottsá- gosdit játszani azok, akik az emlékmű felállítását szorgal­mazták, kénytelenek voltak létrehozni egy szervező cso­portot. A világkiállítások históriájából Párizs, London váltotta egymást Hí marosan döntenek Pá­rizsban az 1995-ös világkiállí­tás színhelyéről, ebben mi, magyarok is érdekeltek va­gyunk, hiszen tudvalévőén Bécs és Budapest közösen pá­lyázta meg, a hat év múlva megrendezendő világbemuta­tót. Alábbi összeállításunkban a világkiállítások históriájá­ból merítettünk néhányat, méghozzá a rendezvények .eg- elejéről, a múlt század má­sodik felében lebonyolított világkiállítások történetéből... Pontosan 138 esztendővel ezelőtt. 1851. május 1-jén nyi­tották meg az első hivatalos világkiállítást Londonban, fé­nyes és ceremóniális külsősé­gek között. A királyi pár, Vik­tória királynő és férje, Al­bert herceg jelenléte emelte az esemény fényét. Ez alka­lomra épült a Hyde Parkban, a méreteiben is hatalmas, kül­sőségeiben káprázatos Kris­tály-palota, ahol nem keve­sebb, mint 14 ezer(!) kiál'ító termékeit csodálhatta meg a 6 millió látogatósereg! A következő világkiállítás rendezési jogát Párizs kapta, 1855-ben tartották a hatalmas bemutatót, ahol az ipari új­donságok mellett, első alka­lommal a művészetek is he­lyet kaptak a kiállítótermek­ben és a feljegyzések szerint 5 millió látogató gyönyörköd­hetett a párizsi látnivalók­ban. Kezdetben London és Pá­rizs felváltva osztozott a vi­lágkiállítások rendezésében, így történhetett, hogy követ­kező alkalommal 1862-ben is­mét Londonban rendezhették meg a világbemutatót, ahol újdonságként már a mező­gazdaság szakterületei is be­mutatkoztak. London ulán új­ból Párizs következett, re­kord nézőszámmal, hiszen az 1867-es világkiállítást 11 mil­lióan keresték fel. , A következő világkiállítás színhelye hozzánk, magyarok­hoz, egészen közel esett, hi­szen 1873-ben Bécsben ren­dezték azt. A bécsi világszem­le újdonságának számított, hogy itt. kapcsolódtak be elő­ször a kongresszusok a világ- kiállítások eseménysorozatá­ba. A látnivalók 7 millió lá­togatót vonzottak. A világkiállítások színhelye először került a tengerentúl­ra, amikor Philadelphiában rendezték a sorra kerülő vi­lágvásárt 1876-ban, ahol 10 millióan tekintették meg a bemutatót. Azonban 1878-ban ismét Európába, az öreg Kon­tinensre jöttek, mégpedig új­ra Párizsba. Azután ismét Párizs követ­kezett, az éppen száz évvel ezelőtt rendezett bemutatójá­val. Az 1789-es nagy francia forradalom centenáriumi ün­nepségsorozata, amely különös hangulatú emelkedettséget kölcsönzött a világot vendé­gül látó Párizsnak ... Az 1889- es világkiállításra épült fel Gusztáv Eiffel alkotása, a 300 méter magas, öntöttvas to­rony, mely azóta vált Párizs jelképévé! A századforduló előtt, 1893- ban ismét az Egyesült Álla­mok, pontosabban Chicago volt a házigazdája a világ­bemutatónak. Ezután Európa következett: 1897-ben Brüsz- szelben rendezték. A századfordulón, pontosan 1900-ban — sokadszor — me­gint Párizs következett, de ez már átvezet bennünket a vi­lágkiállítások XX. századi tör­ténetébe, amelyről expo*:soro- zatunk következő fejezetében adunk számot olvasóinknak. Boző Emil — Régóta beszélgettünk már erről a témáról, s mindenki helyeselte a tervet. Rájöttünk azonban, hogy amikor már konkrétan tenni kéne, vagy éppen áldozni is netán, lelo­had az emberek lelkesedése. Megszerveztünk egy hattagú bizottságot, kértünk csekk­számlaszámot az OTP-től, s egy rövid felhívással elvittük ezeket a tárnokiaknak. Eb­ben az iskolások is segítettek. Nemcsak a lakosságot keres­tük meg, hanem a környékbe­li gazdálkodó szervezeteket is. Elmentem a Buda Környéki ÁFÉSZ-hez, a Sasad Tsz-hez, a Mészöv-höz. a Tárnokszer Építőipari Szövetkezethez, a Füszért-hez, az Anilin, Festék­gyárhoz, sőt segítséget kértem a százhalombattai DHV-tói és a DKV-tól is. Torokszorító érzés — Mennyibe kerülne az emlékmű, és ki fogja meg­csinálni? — A pontos árát még nem tudom, hisz a tervek sem ké­szültek el. Talán a jövő hé­ten már többet mondhatok. Az emlékművet egyébként a kelenföldi Kőfaragó és Szob­rászipari Vállalat készíti Ka­tona Pál tervei alapján. El­képzelésünk szerint az első világháborús emlékművet két oldalról fogná körbe két kő­tömb, rajta süttői márvány­ból — bár ez valójában csak vörös mészkő — készül a tábla címerrel éd a száz- nyolcvan-egynéhány névvel. Itt van a negyvennyolcas em­lékmű is, de már nagyon le­romlott állapotban. Ezt szin­tén fel kellene egyúttal újí­tani. Számításaink szerint fél­millió forintra lenne legalább szükség, de 'inkább többre, mint kevesebbre. — Mégis mekkora összeget várnak a lakosságtól? — Nem várunk, de aki tud, adjon. Múltkor megkérdezte valaki tőlem, hogy mennyire gondoltunk. Azt feleltem: egy koszorúnyira. Érdekes tapasztalatra tett szert az elmúlt napokban Cserháti István. Gyakran olyanok adtak többet, akik nyugdíjasok, s bizony sze­rény a jövedelmük. Valami egész furcsa, szívet melenge­tő érzés járta át, mikor nem­régiben összefutott egy !dős emberrel, Kokics Jánossal. így szólt hozzá: — Pista, adtam fel pénzt az emlékműre. Majd hosszú hallgatás utón kibak­té : — Ezer forintot... Valahányszor ez eszébe jut Cserháti Istvánnak, mindig összeszorul a torka ... Fiedler Anna Mária Népszerű műanyagok A nemzetközi hírnevet kiví­vott Pemü műanyag alap­anyagú termékei külföldön és itthon egyaránt keresettek (Hancsovszki János felvétele) ÚJ TANÁCSTITKÁR SZENTENDRÉN A kiskapukat kulcsra akarom zárni Lassan második hónapja új vb-titkára van a Szentendrei Városi Tanácsnak. A nyugdíj­ba vonuló dr. Bertalan Feren­cet dr. Xantus Judit követte, aki pályázat útján nyerte el az állást. — Az őseim görög kalmárok voltak — kezdi a bemutatkozást a fiatal tisztségviselő. — Elvé­geztem az Állam és Jogtudo­mányi Egyetemet, államigazga­tási jogtanácsos vagyok. 1974- ben kezdtem dolgozni a fővá­rosban, a VIII. kerületi ta­nácsnál. Végigjártam a rang­létrát az osztályvezetői beosz­tásig. Három évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy kisebb város­ba megyek dolgozni. Zalaeger­szegen nőttem fel; innen a nosztaliga. A Pest Megyei Ta­nácsnál f érdeklődtem, ott mondták, hogy Szentendrén van hely. Idejöttem, dolgoztam másfél évet, és megpályáztam a vb-titkári állást. Igen erős mezőnyben nekem szavaztak bizalmat. — A múltja fogalmaztatja meg velem a kérdést: van-e különbség a fővárosi és a vi­déki tanács között? — Nem az udvariasság mon­datja velem, hogy nagyon ked­vezőek a benyomásaim a szentendrei apparátusról. Sok­kal szabadabban lehet dolgoz­ni, s a munkaerő érezhetően kvalifikáltabb, mint a nyol­cadik kerületben volt. Az em­ber jobban át tudja tekinteni a tennivalóit. Ha nem így éreztem volna, nem pályázom meg ezt az állást. Lehet, hogy az ítéletemet az is befolyásol­ja, hogy ma már nem muszáj kritikátlanul végrehajtani a feladatokat. S ez az időszak Szentendrén köszöntött rám. — Üj személy, új elképzelé­sek. Milyen elhatározással vág neki a tennivalóknak? — Szeretném elérni, hogy a jogszabályok egyformán vonat­kozzanak mindenkire. Koráb­ban voltak dolgok, amelyek a közre kötelezők voltak, de X.- re, Y.-ra nem. A kiskapukat kulcsra akarom zárni. Jó vol­na visszaállítani a tanácsi munka presztízsét. A tehóhoz hasonló rendelkezésekkel na­gyon lejáratták. Az én ideám­ban a tanács a lakosság kiszol­gáló szervezete. Persze, mind­ehhez az is hozzátartozik, hogy az ügyintézők anyagilag és er­kölcsileg egyaránt megbecsül­tek legyenek. — Bár a munkahelye, úgy tűnik, hosszabb időre ideköti, jelenleg a fővárosban lakik. — Az ideköltözéssel kapcso­latban egyelőre nincsenek el­képzeléseim. A közlekedés jó, legalább a HÉV-en is olvasok. Mert a könyv és a család a hobbim. V. M. Ne süBlyedienek vissza a szegénységbe Fejcserék után Hernádon */ Feleslegesen ne bolygassuk a 4 számon kért, a lezárt múltat, z Am most, a tények megértésé- Z hez elengedhetetlen a múlt idé- Z zése, ha arról esik szó: Herná­di don a Március 15. Tsz-ben el- $ só számú vezetők leváltására, £ ahogy arrafelé mondogatják, ^ fejcserékre került sor. Mégpe- Z dig egy feljelentés nyomán. A Z feljelentőt a tsz vezetősége ha- ^ tározatával kizárta, mert me- ^ net közben funkciójánál fog- ^ va módja, lehetősége lett vol- ^ na időben a hibákat, hiányos- y Ságokat, ferde utakat szóvá v tenni. Ehelyett azonban egy 2 csokorba kötötte, s amikor ^ szükségesnek látta, bedobta. A ^ feljelentés, a vizsgálatok, az el- ^ marasztalások alapján a jó hí- ^ rű tsz tagságának bizalma v megrendült. Éppen ezért a közelmúltban szép csendben új elnököt s el­nökhelyettest választottak. Ami a kívülállóiknak nem kis meglepetést okozott: Cserháti Pál, aki tíz évvel ezelőtt vált meg a Március 15. Tsz elnöki székétől, ma ismét a tsz elnöke. 9 Tíz év nagy idő, hogyan lehet újra felvenni az akkor elejtett fonalat? Helyet kere­sett magának, vagy a herná­diak kínálták a helyet? Ki­Óriás vázák Herendröl Egy keleti fejedelem óriás vázát rendelt a Herendi Porcelán­gyártól. A több, mint kétméteres porceláncsodát Palkovics Im­re mesterfestő által tervezett iszlám motívumokkal díszítik nek jutott eszébe, hogy visz- szahívják? •— A szakmától sohasem sza­kadtam el. A MÉM-ben né­hány évig főosztályvezető-he- helyettesként, majd huzamo­sabb ideig Kaposváron az Ag­rárkutató és Fejlesztő Vállalat igazgatójaként dolgoztam. De Hernáddal minden kapcsola­tom megszakadt. Akkor vál­tottam, amikor a nagyberuhá­zások üzembe helyezésére, a hitelek visszafizetésére került sor. Szekáltak is sokat: adós­sághalmazt hagytam az azóta sajnos már elhunyt elnöíkre,' Csillag Nándorra. De ma ma­gam sem dicselkedhetem kü­lönb örökséggel. Az idei év je­lentős összegű hitelek vissza­fizetésének kezdete. Több a teher, mint amennyit könnyen el tudna viselni a tsz. A visz- sza térés? Sohasem fordult meg fejemben. Az állatte­nyésztők kerestek meg. Az a tehetséges, jó szervező kész­séggel megáldott csapat, amely képességéhez, munkájához mérten az utóbbi években ke­vés eredményt tudott felmu­tatni. Elképzelésük találkozott az enyémmel. Családom, la­kásom a fővároshoz köt. s má­ra belefáradtam a kaposvári ingázásba. Váltani készültem, közelebb kerülni otthonomhoz. Megkeresésük váratlanul ért. Mi tagadás, az is megfordult fejemben: nincs-e mögötte valamiféle frakciózás? De ki­derült, három-négy falu elé­gedetlensége is belejátszott az események alakulásába. No. meg az: kívülről senkit sem látnának szívesen ... 9 Igaz. hogy elsöprő győ­zelmet aratott? — Igaz. Munkahelyi gyűlé­sek előzték meg a választást, magam is, ott voltam, hogy tá­jékozódjam. A jelölőbizottság­ba pedig minden terület de­mokratikusan egy-egy képvi­selőt küldött. Három név, há­rom variáció futott. A másik két jelölt visszalépett. Megvá­lasztásom előtt kértem, régi ügyekkel, fegyelmikkel ne. csak a munkával kelljen fog­lalkoznom. Ugyanakkor meg­mondtam: Kálmán Ferenccel tudnék jól dolgozni, mint el­nökhelyettessel. Helyettesből viszont egy is elég. A közgyű­lés ezzel egyetértett. 9 Ügy hírlik, Hernád vesz­tett pozícióiból. Elesett né­hány nagy üzlettől? — Arra hivatkozva, hogy nein megbízható a szövetkezét, megingott vele szemben a bi­zalom, néhány szerződést a partnerek felbontottak. A Transzelektro két svájci cég elektromos berendezéseit ve­lünk raktároztatta, a szerviz­szolgálatot is ránk bízta. Az említett indokkal a megbízást visszavonták, s ezen hatmillió tiszta jövedelem úszott el. A barom£i-tenyészanyag értéke­sítésénél a nagygazdaságok a megfelelő személyes garancia hiányában nem kívánnak ve­lünk dolgozni. A Hunniahib- rid-rendszernél is kiválási szándékok fogalmazódnak meg. Ennek elég súlyos az anyagi vonzata. Mert abban az éles versenyben, amely je­lentkezett például a tenyész­állattartásnál is, Hernád alul­maradt. A napokban jelen­tette be Nádudvar: felbontja a tenyészállat beszerzésére ko­rábban kötött megállapodást, különválik. Gond van ©lég, de kiút is akad. 9 A gondok 2 ezer 700 em­bert, négy községet érintenek. Miben látja a kiutat? — Igen, a térségben a Már­cius 15. Tsz meghatározó. De valamit azért közbeszúrok: élelmiszer-feldolgozásunk sta­bil. Rend, fegyelem van a tsz- ben. Rendezettek, jól kiépítet­tek a telepek, jók a munkahe­lyi körülmények. S ez az elő­döknek köszönhető. Itt nem kell újat kitalálni, csak az itt élőkkel együttműködni. A va­gyon részesévé tenni őket, be- fektettetni a meglévő pénzesz­közöket, hogy az eddigi bér­munkás t«z-tag a gyakorlatban is tulajdonossá váljon. Meg kell teremtenünk annak alap­ját, hogy ki-ki ha vállalkozik, a befektetett pénzének kama­tain érezze, hogyan dolgozik, mire érdemes vállalkoznia a szövetkezés égisze alatt. Az ehhez szükséges elképzelése­ket, lehetőségeket, variációkat do1gozz.uk ki. 9 Mire számíthatnak a ta­nok, az alkalmazottak? Milyen évet zárnak az 1990 eleji számadáskor? — Az 1988-as nyereséget nem tudjuk elérni. A hitelek­től kell e'őször megszabadul­nunk. S amikor ez sikerül, las­san levegőhöz jut a gazdaság. A hitelektől. megszabadulva nedig egv-két éven belül a tsz he'vzete konszolidálódhat. De ehhez vállalkozni is kell, hogy az itt élők. dolgozók ne sül­lyedjenek vissza a szegénység­be, mely valamikor ezt a kör­nyéket jellemezte. Varga Edit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents