Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-21 / 93. szám
4 1989. Április 21., péntek Ne csupán híre maradjon Aligha akad olyan turista, akit ne állítana meg ez a tornyos épület Verőcemaroson. A település régi lakói kereskedőház néven emlegetik. A csodálatos faragások, a zsalu- gáteres ablakok azt jelzik, hogy valamikor boldogabb időket látott ez a ház. Valamit tenni kéne ahhoz, hogy mindennek ne csak híre maradjon fenn (Vimola Károly felvétele) Oszikám, hidd el, beleőrülnék Kukacok és versek A helyszín, ahol a megyei szavalóverseny felnőtt győztesével találkoztam, bizonyára szokatlan. Budapest egyik legpatinásabb, ötcsillagos szállodájában, a Margitszigeti Ther- mál Hotelben dolgozik Szűcs- né Baráth Zsófia. A kétgyermekes, rendkívül csinos mag- lüdi fiatalasszony április 1-jén ért el első helyezést a szentendrei Berzsenyi Dániel vers- és prózamondó verseny felnőtt kategóriájában. A bűbájos asszonyka érettségi után vendéglátóipari főiskolát végzett, azután férjhez ment. Előbb a Maiévnél dolgozott, Ferihegyen a földi idegenforgalmi csoportnál. Na-, gyón szerette azt a munkát. De azután jöttek a gyerekek. Közelebbi állás után kellett néznie, így került a Rákosmezeje Termelőszövetkezetbe. Tóth József, a nyugdíjba vonuló elnök búcsúztatására rendezett ünnepségen mondta először azt a verset, amellyel a megyei döntőn is nyert: Berzsenyi: Magyarokhoz! című művét. A volt elnök mindig támogatta a kultúrát és a művészeteket. Talán neki köszönheti Zsófia (férje egyszerűen Oszinak becézi!), hogy újból feléledt benne a régi szerelem a versmondás iránt. A főiskolán aztán remek csapatba került. A különböző felsőfokú tanintézetek hallgatóiból szerveződött Faktor Színpad tagja lehetett. Csudaszép évek voltak — mondja, most is emlékezvén azokra az időkre. Felnőttként, két észtén- ' dővel ezelőtt indult a falusi vers- és prózamondó versenyen. Furcsán hangzik, de mindkét alkalommal a döntő előtt kiesett, ugyanúgy, mint a tavalyi Ki mit tud vetélkedőn is, közvetlenül a tv-szereplést megelőző utolsó megméretésen. Más talán kedvét vesztette volna, Őszi azonban egyszerűen nem tud ellenállni a szép verseknek. Rendkívül érdekes, ahogy megfogalmazza, mit jelent számára a versmondás. Konfliktushelyzeteken átsegítő képességét köszönheti ennek a hobbijának. Hogy mit szól ehhez a család? A lányai t,z-tizenkét évesek, szintén szerepelgetnek már az iskolájukban. A férj többre értékeli a pecázást. Nem azért, mintha ellenére volnának a versek. Egyszerűen csak azt mondja, Oszikám, hidd el, beleőrülnék, ha nekem harminc verset végig kellene hallgatnom. A férj egyébként műszaki vezető a szomszédos községben. Ahogy Oszt fogalmaz: hősiesen eltűri, hogy verselgessek, én pedig cserébe aggatom a kukacokat a horogra, ha pecá- zik. A kérdésre, hogy örül-e a győzelemnek, amit Szentendrén elért, Szűcsné Baráth Zsófia így válaszol: Igen, mert számomra ez egy újabb meg- méretési lehetőség. A Berzsenyi Dániel vers- és prózamondó verseny országos döntőié április 29—30-án lesz Marcaliban. Drukkolunk neked. Őszi! A. P. Divat vagy státusszimbólum? a feketepiac ej len. Támadás AÍ "elrttűlt " néhány évben robbanásszerűen tört be életünkbe a video. A világútlevél birtokában, élvén a kedvező vámszabályok adta lehetőségekkel, rengetegen hoztak be videomagnókat és kazettákat. Az új divat — vagy inkább státusszimbólum? — térhódításával párhuzamosan eszméltek' a filmforgalmazók is. Igaz, kissé megkésve. Pest megyében 1985 óta vetítenek videofilmeket a film- szírtházakban — tudtam meg Kozma Károlyiól, a megyei moziüzemi vállalat igazgatójától. A MOKÉP-pel 1987-ben, majd később a Hajdúfilmmel kötöttek szerződéseket video- forgalmazásra, s a Televideó- tól is szereznek be műsoros kazettákat — igaz ez utóbbi kínálata üzleti szempontból kevésbé kedvező. Vácon és Abonyban monitoros videomozik csalogatják a nézőket, de Nagykőrösön és Cegléden is rendszeresen vetítenek videofilmeket a filmszínházak kamaratermeiben. Emellett a legutóbbi időkig négy kivetítő gépet is béreltek, amelyekkel a megye szinte valamennyi mozijában szerveztek filmvetítéseket. Ma már csak egyetlen ilyet vesznek ’ igénybe, ugyanis az érdeklődés látványosan visszaesett a videomozik iránt. Miért? Ennek több oka van. Egyrészt ma már rengeteg képmagnó van magántulajdonban, az országban, s az emberek inkább otthon nézik a műsoros kazettákat, cserélgetik egymás között és átmásolják. Ilyen körülmények között virágzik a feketepiac, amelynek kínálatával a hivatalos forgalmazók kevésbé állják a versenyt. Sajátosan hazai jelenség, hogy míg a nyugati országokban szinte kizárólag az otthoni képmagnózás a népszerű nálunk a '80-as évek elején az úgynevezett közösségi video- zási szokások honosodtak meg A diszkókban, kocsmákban, éttermekben a vendégek külön szolgáltatásként ilyen filmeket is nézhettek. Mindez ugyan még nem szorult teljesen háttérbe, de napjainkban már Magyarországon is inkább otthon, családi körben Vagy baráti társaságban videóznak az emberek. A Pest Megyei Moziüzemi Vállalat ebből eddig nem sokat profitált. A videózással kapcsolatos bevételéinek 75 százaléka a vidéomozikból ered, 15 százaléka a, vendéglátótpari egységek, művelődési házak, egyéb közösségek számára biztosított kölcsönzésből jön ösz- sze, s mindössze a fennmaradó 10 százalékot szerzik az otthoni használatra szóló kazettakölcsönzésből. Ennek oka kézenfekvő: nem tudnak kellően színvonalas és bőséges kínálatot nyújtani, s ebben azok a filmforgalmazók a ludasok, amelyektől a videokazettákat beszerezhetik. Nagy konkurenciát jelentenek a budapesti videokölcsönzők, ahonnan a főváros környékén lakók könnyedén kivehetik az őket érdeklő kazettákat. Tény az is, hogy sokan a műholdas adásokból másolnak filmeket, műsorokat. A videoüzletág jelenleg nem hoz nyereséget a Pest ,íl tuK>1tU. a * Megyei Moziüzemi Vállalat konyhájára — igaz, veszteséget sem okoz. A jövőben nem visszaszorítani kívánják ezt a tevékenységet, hanem jobban igazodni az igényekhez. Tárgyalásokat folytatnak az In- tervideóval, amely tavaly kezdte meg működését hazánkban, s a legszínvonalasabb választékot kínálja a videokazetta-piacon. E cég egyébként Gödöllőn és Százhalombattán is nyit kazettakölcsönzőket. Ha sikerülne kölcsönzésre megfelelő színvoríalú videofilmeket olcsón kínálni, akkor a moziüzemi vállalatnak esélye lehetne arra. hogy visszaszorítsa a feketepiacot. Ez ugyanis adminisztratív eszközökkel nem megy. Viszont ki akar majd kézen-közön szerzett, így-úgy átmásolt, alig élvezhető minőségű, hangbemondásos videokazettákat nézni, ha a legnépszerűbb filmeket jó színvonalú, szinkronizált változatban is beszerezheti a hivatalos forgalmazóktól? Faggyas Katalin Iskolanévadó Albertirsdn Tessedik Sámue emlékére „A paraszt ember Magyar- országban. mitsoda és mi lehetne" — fogalmazta meg 1786-ban kiadott könyvében — amely élete £5 műve — Tessedik Sámuel, Ö az, aki felismerte, hogy a jobbágyság fő nyomorának oka, hogy nem magának termel. Az Alföld mezőgazdaságának gyakorlati fejlesztője, haladó pedagógus és evangélikus lelkész 1742-ben Alberlirsán született. Ezért fordítanak különös figyelmet e településen emlékének ápolására. Évek óta jeles esemény a Tessedik-vz- télkedő, valamint a Tessedik- emlékérmek kiosztása. Albertirsa neves szülöttjének újfent tisztelettel hódolnak a helybeliek: felveszi nevét az általános iskola. A névadási ünnepségre ma délután 5 órakor kerül sor. amelyre a diákok irodalmi emlékműsorral készültek, kiváló tanáruk. Nagy Andrásáé vezető pedagógus segítségévei. Az énekkar — Sipöczné Farkas Mária tanárnő vezetésével — külön programot állí tott össze erre az alkalomra Ezt követően lesz az ünnepi beszéd és átadják a névadó okiratot, amelvet. dr. No- vák Istvántól, a Pest Megyei Tanács művelődési osztályvezetőjétől vesz át Czermari Mihályné igazgató. Az emlékérmek átadása és a vetélkedő eredményének ki hirdetése után az iskola ta nulói sportbemutatókkal szó rakoztatják a vendégeket. V. A. KORFORDULÓ Az ötvenesek is divatosak akarnak lenni Kirekesztett korosztály? A piáckutatók ma már sok hasznos vizsgálatot végeznek: tanulmányozzák a vevők igényeit, felmérik a várható keresletet, a különböző vásárlói szokásokat. Kutatásaik sorából azonban furcsa módon kimarad (feledékenységből-e, vagy tudatosan?) a lakosság csaknem egyötödét képező idős korosztály. Ez a hiányosság annak a teljesen hibás, téves szemléletnek a következménye, hogy az idősek nem külön vásárlói réteg, mert szívesen megveszik azokat a használati cikkeket, amelyeket a fiatalabbak is kedvelnek. Ez az indoklás azonban — bár részben igaz — csak arra jól, hogy elfedje annak a valóságos okait; miért nem gyártanak az idős emberek igényeit kielégítő termékeket. Kezdjük talán azzal, hogy az idősebb korosztályok mit várnak például a ruházati ipartól. A Magyar Divat Intézet kérdőíves vizsgálatokat végzett, s ebből egyértelműen kitűnik; az ötven-hatvan éves nők is lépést kívánnak tartani a divattal, s egyáltalán nem közömbös számukra, hogyan öltözködhetnek. Vásárlásaikat azonban megnehezíti, hogy kevés az ízléses, nekik megfelelő és nem utolsósorban olcsó termék. Az idősek igényeinek kielégítésében ugyanis döntő szempont az ár. Az árképzési rendszer arra ösztönöz — sok szempontból igen helyesen —, hogy a ruházati ipar a legújabb divatot követő termékeket gyártsa. Ezek azonban drágábbak, nii-rrt a -múlóbaw levő "divatot képviselő darabok. Tehát a vállalatoknak ,az az érdekük, hogy a divatosabb, drágább termékekkel jelenjenek meg a piacon. Mindez érvényes nemcsak a női felsőruházatra, hanem a kötött-hurkolt fehérneműkre, a cipőkre és más használati cikkekre is. Tehát ez a valódi Ok, amiért nem fordít rájuk kellő figyelmet az ipar, a kereskedelem. Ezért kénytelen ez a korcsoport gyakran megvásárolni az ódivatú, rosszabb minőségű terméket, azt, ami a készletből megmarad. Nem véletlen,, hogy például az alkalmi áruházak vásárlóinak mintegy ötven százaléka idős ember, ugyanis ezekben a boltokban az árak jobban megfelelnek a nyugdíjasok pénztárcájának. (Valljuk meg, a Az első kerek évfordulójára készül a szigetszentmiklósi idősek napközi otthona. Októberben lesz öt esztendeje, hogy a Csepel Autógyár és más gazdálkodó egységek szocialista brigádjainak aktív közreműködésével elkészülhetett az egy ingatlanból átalakított intézmény.. Tíz teljesen egyedül álló idős ember bentlakóként van a napköziben, s húszán járnak be naponta, hasznos időtöltésre, meleg ebédre, baráti társaságra vágyva. Mindezt megtalálják a falak között, bérből és fizetésből élőkének is.) Az idősek több figyelmet érdemelnének. De a termelőknek, a kereskedőnek is érdeke, hogy ez a kétmillió ember potenciális vásárlóként jelenjen meg az áruházakban. K. Z. hiszen lakájos társalgó, kis könyvtár, televízió, rádió, hanglemezek szolgálják az idős emberek kényelmét, szórakozását. A legtöbb bejáró nyugdíjas még otthon is dolgozgat valamicskét. Műveli a kertet, gondoz néhány aprójószágot. Szinte természetes, hogy a napköziben sem tudnak tétlenül üldögélni. Sok asszony hímez. Tavaly már megpróbálkoztak az árusítással, s idén újra ott lesznek a május elsejei Kék-tói majális kirakodóvásárán. M. K. Az idős emberek jól érzik magukat az otthonban. Együtt hí- mezgetve jobban és gyorsabban telik az idő (Erdősi Agnes felvétele) Nem üldögélnek tétlenül Majálison árulják Az öreg ember már vénember Amikor nincs nyugdíjas állás Mária néni ötvennyolc éves, és nyughatatlan természetű. 0 ugyan nem így fogalmazna, de a család igen. Az unokák állandóan azt mondták: Mamóka, édes, mi lenne, ha fél óráig nyugodtan tudna ülni, pihenni? A fia és a lánya is mindig zsörtölődik, hagyja már a munkát, édesanyám, nincs erre már szükség. Mária néni azonban nem tud dolog nélkül élni. Könyvelőként kereste kenyerét, s a nyugdíjaztatás után mindösz- sze egy hetet töltött otthon, máris visszament a régi munkahelyére, úgymond segíteni a fiataloknak. Nem vállalt sokat, csak napi négy órát, s akkoriban nem is elsősorban a pénzért. Szépen teltek a napok a régi közösségben, nem érezte feleslegesnek magát. — A kertet, az állatokat elláttam azelőtt is, amikor nyolc órát dolgoztam a szövetkezetben — meséli Mária néni. — Megbeszéltük az . urammal, jobb, ha tovább dolgozom, jut idő úgyis mindenre. Nem is volt baj, egészen tavalyig. Akkor nagy átszervezések voltak a szövetkezetnél, s egy napon nagv csokor virág állt az íróasztalomon, Búcsúzóul. Nem volt már rám tovább szükség Pedig akkor már nem csupán a munkatársaim közelsége miatt jártam dolgozni. Kellett a pénz is nagyon, kevés a nyugdíj. s csak nőnek, nőnek a ki- adások. Próbálkoztam másutt elfoglaltságot találni, de mindenütt elutasítottak. Volt, ahol kedvesen, volt, ahol másképp. Most aztán azon gondolkodhatunk az urammal, hogyan egészítsük ki a kevéske jövedelmet. Ásni, kapálni nemigen tudunk már, nehéz munkára nem vállalkozhatunk. Az utóbbi hónapokban csökkent a nyugdíjas munkaerő iránt a kereslet. Van ugyan egynémely vállalat — mint például a Vadcoop, Budapesten, a Felsőzöldmáli úton —, amely kifejezetten nyugdíjasokat keres közgazdasági területre. De egy fővárosi munkahely semmiképpen sem lehet túlságosan vonzó a kiste- településeken élőknek. Sokkal inkább jellemző, hogy az intézmények nem szívesen foglalkoztatnak nyugdíjasokat, sőt. Ahol eddig helyük volt, most, a létszámleépítések, átszervezések után éppen ők azok, akiknek búcsút mondanak. Kevés, a Pest Megyei Munkaügyi és Szolgáltató Irodának bejelentett, nyugdíjast foglalkoztató álláshelyek száma is, pedig eziránt sokan érdeklődnek itt. Akad egynémely kisszövetkezet, szerződéses étterem' amelyik kínál munkát, de ezek általában már túlságosan fárasztóak az idős embereknek. A jellemző foglalkoztatási magatartás inkább az, hogy főmunkaidőben, szakképzett embereket alkalmaznának, a legvonzóbb pedig, ha az illető olyannyira rátermett, hogy akár két munkaterületet is el tud látni. Érthető a vállalatok törekvése, ma már új szelek fújdo- gálnak. Ha kevesebb emberrel jobb munkát tudnak megkövetelni, s elérni, természetes, hogy fgy oldják meg, hiszen többet is tudnak fizetni. Lassan leáldozik a „vattaemberek'’ alkalmazasa, sokan kerülnek hirtelen furcsa helyzetbe. Eddig ugyanis el tengtek-lengtek itt-ott, most meg egyszeriben útilaput kötnek a talpuk alá. Fiatal s erős emberek — ha egyelőre nincs is szakmájuk — könnyebben találnak munkát, mint a kistelepüléseken élő nyugdíjasok. A falvakban amúgy sincs sokféle álláslehetőség, s nyomasztóan szakad az itt élőkre a reménytelenség érzése. — Megéltünk volna mi a nyugdíjból — mondta Mária néni —, ha nem lenne ez a szörnyű £ ágaság. Mostanában alig jut valamire, félretenni sem tudunk öregségünkre. Tanácstalanok vagyunk. Mi is. Addig, amíg a szociális védőháló nem óvja meg igazán a több évtizedes munkában megfáradt embereket, szükség van arra, hogy jövedelmüket valamilyen módon kiegészíthessék. Erre alig van mód. Patthelyzet alakult ki. A vállalatok úgy vélik, nem az ő feladatuk, hogy az idősek szociális problémáin a gazdasági érdekek ellenére segítsenek. Ebben, nyilvánvalóan igazuk is van — ám ettől az öregek gondjai még gondok maradnak. Beller Agnes
