Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-21 / 93. szám

1989. Április 21., péntek ^jfírfgp 3 Nálunk nincsenek hagyományai a felelősségnek (Folytatás az I. oldalról.) csoport véleményének adott hangot. Ez a kisebb közösség azt szorgalmazta, hogy ne a tervezett nyomvonalon, tehát Pilisborosjenön haladjon az elektromos rendszer, hanem Ürömön. Hibájaként rótta fel, hogy figyelmen kívül hagyta azt a több száz ürömi lakos aláírásával szentesített levelet, amelyben azt követelték, hogy a távvezeték és az autópálya mindkét községet kerülje el. Ráadásul az ügyben tanúsított magatartása miatt hiúsult meg, hogy a nagy fejlődési lehetősé­geket magában hordozó Nem­zetközi Pető Intézetet Ürömre telepítsék. Kifogásolta a tanács gazdálkodási tevékenységét is. A vádpontok Ezt részletesen kifejtette Bertalan János. Felépült pél­dául 1983-ban az iskola, de csapnivaló minőségben, s a ta­nács nem lépett fel kellő ha­tározottsággal, hogy kártéríté­si, s egyéb, a szerződésben fog­lalt követeléseit érvényesítse. Olyan tanulmánytervet készít­tetett a csatornázásról, ami a szakemberek véleménye sze­rint megvalósíthatatlan, s rá­adásul többet fizetett érte, mint hasonló munkáért más cégek kértek. Miért bízta meg éppen ezt a tervezőt a hivatal? Szeretnék tudni az érintettek — a csatornázáson szerzett ta­pasztalatokból okulva —, hogy a közeljövőben bevezetésre ke­rülő gázhálózat terveit ki, és mennyiért készíti. Hasonlóan kényes kérdés a telefon is, melynek beruházásában sem járt el mindig körültekintően a tanácselnök, hiszen nem tá­jékoztatta a lakosság által vá- ■Isaatfott bizótfságpt a ihühká- latökról, nem számolt el a te­lefonigénylők által béf izétett pénzek sorsáról. Elégedetlenek az ABC-áruház építésének az előkészítésével is, mivel véle­ményük szerint vitatható a be­ruházás gazdaságossága, s ezért meg kell vizsgálni a szer­ződések tartalmát. Tételes számszaki kimutatást kérnek a két községben végzett fej­lesztésekre fordított összegről is. Sérelmezik az ürömiek, hogy míg az ő községükben élő 4300 lakosnak csaik 12 mil­lió forintnyi fejlesztés, addig a 2700 lakosú Pilisborosjenőnek 17 millió jutott. Selmeczi László részletesen válaszolt az ellene felhozott vádakra. Mint kiderült, s ezt Valkai György, a Pest Megyei Tanács elnökhelyettese is alá­támasztotta, ha magánember­ként jobbnak is tartotta, hogy Ürömön, és ne Pilisborosje­nön húzódjon a távvezeték, hivatalos fórumokon mindig a tanácstestület véleményét kép­viselte. Nemcsak ő, de egy ta­nácstag is hangsúlyozta, hogy a rossz minőségben elkészült iskola dolgában vétlen, mivel azután került az elnöki szék­be, hogy átadták az oktatási intézményt. A közművekről készült tervekkel kapcsolat­ban elmondta, hogy ezért nem terheli felelősség, hiszen a szakértelemmel bíró tervező­nek a feladata, hogy a leg­jobb lehetőséget kidolgozva készítse el a dokumentumokat. Testületi döntések Annál is inkább, mert ezek­ben nem. egyedül döntött, ha­nem a tanács testületével kö­zösen. S ez vonatkozik a gaz­dasági ügyekre is. Egyébként a megyei tanács pénzügyi szakemberei revíziót végeztek a hivatalban, s nem állapítot­tak meg szabálytalanságot né­hány apró, operatív pont ki­vételével. A jelentést felolvas­ta, így tartalmát pontosan megismerték a résztvevők. Indulatos hangon adták elő a tanács tagjai véleményüket. Legtöbben Selmeczi László védelmében szólaltak fel, s megalapozatlannak tartották a visszahívására tett indítványt. Hollauer Tibor kemény sza­vakkal fejezte ki nemtetszé­sét azért, mert a megyei ta­nács nem állt a két község mellé a távvezeték ügyében. Hisz, mint mondtá, a harma­dik kerület elutasító határoza­ta mögött a Fővárosi Tanács, a honvédség mögött a Honvé­delmi Minisztérium állt. Érdekes kép alakult ki a külső szemlélőben, ahogy fi­gyelte a vitát, amelyre egyéb­ként kivonult a televízió stáb­ja, az MTI, a Népszabadság, a Reform tudósítógárdája. Hiá­ba, nem mindennapi esemény­nek lehettek tanúi. Egyértelmű volt, hogy Selmeczi László nem rosszabb, mint a magyar ta­HMÁLOS BALESET A PEFÉföBEN Nullára írt gépek A Pest Megyei Fémipari Vállalat szentendrei gyárá­ban, március 31-én 7 óra 37 perckor halálos baleset érte Petrik Gyulát. A 250 tonnás erővel lecsapó présgépből ki­röpült a munkadarab (egyéb­ként Zsiguli kormányösszekö­tő), behatolt a dolgozó hasa- aljába. A szerencsétlen a men­tőben meghalt. A tragédia után az üzem vezetői csak utalnak rá, hogy ez év februárjának derekán több jel mutatta, hogy a prés­gépekkel baj van. A termékek deformáltak lettek, a csap a furatot félrekoptatta. Az alsó és a felső szerszám elcsúszott. Végignézték, igazítottak rajta, aztán folyt tovább a munka. Ugyanebben az időben műsza­ki értekezleten szó volt róla, hogy a két 50—60 éves nullá­ra leírt présgépet le kellene állítani. Ám a megrendelő várta a terméket. A vétlen présgépen a halálos baleset előtt vagy tíz nappal, mindkét vezetőcsap derékban eltörött. Kicserélték s ezen is folytat­ták a termelést. Az emberek nem szívesen beszélnek a történtekről. Egyetértettek viszont abban, hogy köztudomású volt: a présgépek műszakilag nem megbízhatóak. S többen idézik a rendőrségi szakértőt, aki a monstrumot vizsgálva kije­lentette: borzalmas ez a gép. Azt viszont nyíltan senki nem említi — a vállalatnak kelle­metlen lenne, ha kiderülne: a halálos balesetet az elavult masina okozta. Bokodi László szerszám- üzem-vezető: v— Megdöbbentő a 14 milli­méteres elmozdulás. Az min­denesetre furcsa, hogy a rend­őrségre menőknek tudtukra adták: jó lenne, ha a gépről a legkevesebb szó esne. Azonban a vallatásnál jól kérdeztek, a választ nemigen lehetett kike­rülni, s másnap flz igazgató igen bosszús volt a jegyző­könyvek tartalmának szóbeli ismertetésekor. Szánjunk még egy bekezdést a segítségnyújtásra. A mentő­ket a gyár központjáról 7 óra 40 perckor hívták. Kazai György üzemvezető például telefonált, kiment az udvarra, de eszébe jutott, hogy nem mondta: orvos is jól jönne. Az ismételt csengetésre még ugyanaz a mentős jelentke­zett s közölte: orvos nincs. Végül a mentő 8 óra után egy­két perccel ^érkezett. A távol­ság a PEFÉM és a mentőállo­más között szűkén két kilo­méter. Kazai György most nagyon dühös az orvosokra. Amikor Petrik Gyula édes­anyjával közölte a tragédia hírét s az asszony elájult, több mint hatvan perccel az értesítés után jelent meg az orvos. Mennyi időre volna szüksége a mentőknek, az or­vosnak, ha az események nem Szentendrén, hanem valame­lyik pilisi faluban történnek? (viesotka) nácselnökök 99,9 százaléka, sőt, lehet, hogy jobb. Hogy mégis miért kezdeményezték néhányan, így a népfront is a visszahívását? Valami olyat akartak elkezdeni, ami Ma­gyarországon még csak elmé­letben létezik inkább, mint gyakorlatban. Ehhez kevés Felelős azért a tanácsel­nök, hogy -nem a legjobb tervet készítette el a cég, ráadásul azt ki is fizették? Fe­lelős abban, hogy a határidőre, március 31-re nincs minden igénylő otthonában telefon? Valójában igen, de Selmeczi László ahhoz kevés, hogy olyan monopolszervezettel, mint a posta harcoljon. Ke­vés ahhoz, hogy a használha­tatlan tanulmánytervek soro­zatát gyártó intézeteket kiik­tassa a rendszerből. Kevés ah­hoz, hölgy az ellátásért felelős, de munkáját csak ímmel-ám- mal végző áfész-t rávegye fel­adata ellátására. Lehet, hogy körültekintőbb szervezéssel megmenthetett volna néhány százezer forintot a községnek. Lehet, hogy amiért most fele­lősségre vonták, Ausztriában megbukott volna egy polgár- mester. Nálunk azonban még nincsenek hagyományai a fele­lősségnek, s így folyhatnak el milliárdok az állami költség- vetésből. Ezért készül el a be­ruházásoknak csak egy kis tö­redéke határidőre. Jószerivel az egész magyar társadalom magában hordozza azokat a hiányosságokat, amiket tegnap a fejére olvastak. Ahhoz, hogy ezek megszűnjenek, for­radalmi változásokra van szükség. Ürömön ezúttal, ahogy mindenütt máshol az országban, ez még elmaradt, hiszen huszonhárom igenW^és négy ellenszavazattal Selmeczi Lászlót megerősítette tisztsé­gében a testület. Fiedler Anna Mária Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az l. oldalról.) emeléseket és egyes rétegek számára bizonyos kompenzá­ciós elképzeléseket tartalmaz­za — a SZOT-tal való terve­zett tanácskozás napirendjére kerül. A SZOT legutóbbi ál­lásfoglalása kapcsán Marosán György kitért arra is, hogy a kormány az elmúlt időszakban több rendkívüli intézkedésre kényszerült. Ezek módja vitat­ható, s előfordult, hogy a kivi­telezés is helytelen volt. Mint a kormányszóvivő emlékezte­tett reá, erről a miniszterelnök is nemrég önkritikusan be­szélt. De — mint Marosán György hangsúlyozta — nép­szerűtlen intézkedésekre ez- ,után is szükség lesz és ezeket a kormány vállalja is. Kijelentette, hogy a kor­mány soron kívüli tárgyalá­sokra tett javaslatot a SZOT- nak, és ezeken az árintézkedé­seket és a kompenzációs lé­péseket együtt kívánja megvi­tatni és ésszerű kompromisz- szumokra kíván jutni. Utalt viszont arra is, hogy a kor­mány máris eltért tervétől és új tervét a május végi Ország- gyűlés elé terjeszti. Egy későb­bi kérdésre, amely azt firtat­ta, hogy egyáltalán milyen terv alapján dolgozik jelenleg a kormány, Marosán György azt mondta, hogy nyomvona­lában követi a kibontakozási programot, amelyet annak ide­jén az Országgyűlés elfogadott. Arra a kérdésre, hogy mikor kerül sor a SZOT-tal való tár­gyalásra. közölte, hogy a kor­mány május 12-ére, amikor a parlament már befejezte ülés­szakát, tett javaslatot a Szak- szervezetek Országos Tanácsá­nak. A kormányszóvivő ismé­telten hangsúlyozta az áreme­lések és ellentételezések kö­zötti elérendő kompromisszu­mok ésszerűségének rendkívüli fontosságát. A szakszerveze­tekkel való -konzultációt nél- különzhetetlennek mondotta, s rámutatott, hogy mennyire szükséges ez a társadalmi sta­bilitás szempontjából. Marosán György közölte azt is, hogy a Minisztertanács ülé­sén döntöttek arról is, hogy felkérik a belügyminisz­tert, hogy adja át a legfőbb ügyésznek a Nagy Imre és társai ellen lefolytatott per iratait. Arra a kérdésre, hogy miért voltak ezek az okmá­nyok eddig a Belügyminiszté­riumban, nem tudott válaszol­ni. Amikor több újságíró ar­ról kérdezősködött, hogy eset­leges rehabilitáció kezdete le- het-ie az intézkedés, hangsú­lyozta, hogy a dokumentumo­kat jogászi szempontból vizs­gálják meg. Bejelentette azt is, hogy a Minisztertanács ülésén olyan döntés született, hogy gyorsítsák meg az államelle­nes bűncselekményekre vonat­kozó törvény felülvizsgálatát. Az igazságügyminiszter fel­adatává tették, hogy dolgoz­zon ki olyan javaslatot is, amely a halálbüntetés eltörlé­sét irányozza elő ilyen ügyek­ben. A''kormányszóvivő egy kér­désre válaszolva bejelentette, hogy Németh Miklós minisz­terelnök május 15-én egyna­pos munkalátogatásra Varsó­ba utazik. Azokat az újságíró­kat, akik a kormányátalakítás­ról faggatóztak, emlékeztette Németh Miklós erről tett meg­nyilatkozásaira, s azt mondot­ta, hogy tudomása szerint 5-6 új miniszterről beszélnek. Egy kérdező azt feszegette, hogy a kormány az elmúlt hetekben egy sor döntésének megváltoztatására kényszerült. Kérdése úgy szólt: milyen program alapján dolgozik a kormány. Marosán György leszögezte: a kormány a ki­bontakozási program nyomvo­nalán halad. Mivel azonban a helyzet jelentősen megvál­tozott, új program elkészítése vált szükségessé, s ez a közel­jövőben a parlament elé ke­rül. A. I. Rendezési elképzelések A Magyar Urbanisztikai Társaság kiállítótermében sajtótájé­koztatót rendeztek tegnap a Dunakanyar üdülőkörzetének terü­letrendezési javaslatairól. A regionális rendezési tervet a VÁTI, a térség általános rendezési terveinek felülvizsgálatát és mó­dosítását a VÁTI és a Pestterv készíti az építési tárca, illetve Pest és Komárom megye megbízásából Hozzászólás eikkshskhoz Szóficam, vagy csak eltérő értelmezések? Örülök annak, hogy Mészá­ros Ottó a Pest Megyei Hír­lap április 12-i számának ve­zércikkében visszatér az egy hónappal korábban tartott megyei pártbizottsági ülés egyik témájára. Remélem, ez egy új gyakorlat kezdetét je­lenti a megyei lapnál, előse­gítve a sajtó eszközeivel azt, hogy a határozatok ne az asz­talfiókokban kössenek ki, ha­nem újra, s újra elővegyük, átgondoljuk, az élethez iga­zítsuk és ami a legfontosabb: megvalósítsuk a bennük fog­laltakat. Egyetértek az írás alap­hangjával, főbb megállapítá­saival, azt is tudom, hogy mi­közben minden erőnkkel igyek­szünk változni és változtatni, és gondolkodásufik már-már elszakad a régitől, a ceruzá­ból még sokszor a régi kife­jezések bújnak ki, szókin­csünk, beszéd- és íráskultú­ránk nincs szinkronban a köz­vetíteni szándékozott új el­képzelésekkel. Mégis néhány, Mészáros Ot­tónál megszokott, szellemes megállapítással vitába száll- nék. Elsőként azzal a „ficam­mal”, melyben a rendellenes elváltozás a szerző szerint az, hogy a megyei pártbizottság a pártszervezetekkel kapcsolat­ban csak indokolt esetben hoz határozatot. Tudjuk, egy előterjesztés erénye, ha rövid és áttekint­hető, nem kell a technológiát, a részleteket kifejtenie. Errfe törekedve a következő két mondatban, amelyet Mészáros Ottó már nem idéz, mégis uta­lunk arra, amire gondolunk: „A pártélet részkérdéseit nem szabályozza, kötelező napi­rendet csak kivételes esetben ír elő. A pártszervek tevé­kenységébe csak a központi és megyei párttestületek határo­zataival ellentétes döntések és cselekvés esetén avatkozik be.” A lényeg az idézetben benne van. Megismétlem, nem adha­tunk ki valamiféle szabályo­zást arról, mi az indokolt és mi nem. Ezt a politikában mindig a konkrét helyzet dön­ti el. Természetes azonban az, hogy az ilyen típusú határoza­tok kialakítása során az elő­készítésbe bevonjuk a párt- szervezeteket. Erre másutt, ugyanebben az előterjesztés­ben utalunk. A rájuk vonat­kozó döntések tehát nem nél­külük és főleg nem ellenük születnek, így együtt — vagy legalábbis a véleményük isme­retében — ítéljük meg azt is, mi az „indokolt” és mi nem. Hogy így is előfordulhat egy 71 tagú testületnél is önké­nyes értelmezés, az, hogy va­lamit indokoltnak lát, de nem jól látja? Ez ellen abszolút garanciák nincsenek és a po­litikában ilyeneket kár is ke­resni. Biztosíték a tévedés esélyé­nek csökkentésére a döntés­előkészítés demokratizmusa és nyilvánossága, amire már utal­tam, továbbá az, hogy a tes­tület tagjai együtt élnek az alapszervezetekkel, ismerik helyzetüket és képviselik is őket (erre egyébként a dele­gálás is ösztönöz). Garancia lehet továbbá a tisztségviselők és az apparátus lelkiismere­tessége, felkészültsége abban, hogy képesek alaposan mérle­gelni, szükség van-e egy adott kérdésben határozatho­zatal kezdeményezésére, vagy sem. A tetszés szerinti értelmezés lehetősége tehát elvileg fenn­áll, de erős korlátok között, mint ahogy a cikkben emlege­tett gumi sem alakul egy bi­zonyos határon túl, illetve ha túlfeszítik, elszakad. Ennek a megyei pártbizottság esetében a bizalom elvesztése felel meg, amelyet a választásokon tud a párttagság érzékeltetni. Ez a végső garancia. A másik „kificamodott” megfogalmazást a pártbizott­sági tagok jogait rögzítő be­kezdésből emelte ki Mészáros Ottó. A leírtakkal elvileg tel­jes egészében egyetértek, itt csak kiegészítő megjegyzéseim vannak. Rögzítenem kell azt, hogy ez az előterjesztés egy­ben a megyei pártbizottság működésének alapokmánya. Teljesen természetes és sokak által eddig is gyakorolt jogo­sítványokat szintén rögzít. Eb­ből fakad, hogy nem enged­ményt ad valakinek, természe­tes jogai érvényesítésére, ha­nem a testület önmaga szá­mára biztosítja a végrehajtás ellenőrzéséhez szükséges fel­tételeket. A pártbizottsági ülések nyil­vánossá tételével a vezércikk­ben megfogalmazott azon gon­dolat, hogy az érdeklődő párt­tag alanyi jogán közvetlenül is ellenőrizhessen, a lehetőség oldaláról alapvetően biztosí­tott. Ez az ellenőrzési joga természetes módon elsősorban mégis alapszervezetének veze­tőségével, illetve az azt köz­vetlenül irányító községi, vá­rosi pártszerv munkájával kapcsolatban kell, hogy érvé­nyesüljön. Ügy vélem, ez az életszerű megközelítés; ott több az ismerete, oda jobban eljut. A megyei hírlap is minden esetben részletes ismertetése­ket közöl a testület üléseiről. Ezekből a párttag és a nem párttag is értesülhet arról, mi történt, milyen álláspontot képviselt a területükről vá­lasztott testületi tag és az el­hangzottak egybeesnek-e az ő véleményével vagy sem. Er­ről időnként — elvtársaival együtt — ma is közvetlenül beszámoltathatja, felvilágosí­tást kérhet tőle a megyei pártbizottság mindenféle köz­reműködése nélkül. Törekvé­sünk, hogy ez rendszeres le­gyen, gyakorlattá váljon. Ezért fogalmazta meg a testület az ilyen típusú teendőket a múlt év szeptemberében, amikor az önkontrollal foglalkozott. Miért utaltam az életszerű megközelítés fontosságára? Azért, mert sajnálatos módon a párttagság részvétele a me­gyei pártbizottság ülésein nem olyan mértékű, mint azt sze­retnénk, pedig a látogatottság növelése érdekében tettük leg­utóbb egy szombati napra. Nyilván a hírlap politikai jel­legű közileményeineik olva­sottságával is vannak még gondok. A feladatunk tehát a politizálásról leszoktatott párt­tagság igényeinek ismételt felébresztése, annak hiteles bizonyítása, hogy most érde­mes részt venni, szükség van a véleményére. Csak ezután következik az, amit Mészáros Ottó fejteget, hogy fáradságot nem kímélve tanulmányozza a megyei pártbizottságon a kü­lönböző dokumentumokat. Er­re egyébként a lehetőség most is megvan, amit ezúton is köz­hírré teszek. Álláspontunk tehát itt a ve­zércikkétől csak az elvi, illet­ve (az elvi alapokon) gyakor­latias megközelítés közötti különbséggel tér el. Ügy vé­lem, az utóbbi jobban segít­heti a párttagságban annak a felismerését, hogy ő a párt gazdája, de az általa demok­ratikusan megválasztott és időről időre ellenőrzött testü­letnek kell a bizalommal jól gazdálkodnia, ellátni a ve­zetést jól és magabiztosan. Találkozások során egyébként azt tapasztalom, hogy a párt­tagok nagy többsége így vé­lekedik és nem akar nap mint nap beleszólni a vezetők, a vezető testületek dolgába. Dr. Balogh Pál a Pest megyei pártbizottság titkára *

Next

/
Thumbnails
Contents