Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-15 / 88. szám
4 1989. Április is., szombat Diplomás szakma a periférián Könyvtárosok a sor végén Az elmúlt héten a Pest megyei közművelődési napok keretében ismertette Kányi Andrásné egyesületi elnök az érintettekkel annak a felmérésnek az eredményét, amelyet a könyvtárosok élet- és munkakörülményeivel kapcsolatban végeztek. Megszólal a vészharang A felmérés objektiven tükrözi a valóság tendenciáit, hiszen 289 tanácsi és közművelődési, 22 szakszervezeti és 31 nyugdíjas könyvtáros adatain alapul. Ami a munkakörülményeket illeti: általánosan jellemző a . zsúfoltság, sok esetben áttekinthetetlen az egy helyiségből álló könyvtár. Ennek csak részben az alapterület kicsinysége az oka, mert más szempontból a könyvtáros mindent gyűj*ő szemléletébe!) keresendő a bajok forrása. A B típusú könyvtárak többsége ma már elfogadható, illetve jó körülmények között dolgozik. Ez alól Ráckeve.. Monor és Szi- getszentmiklós a kivétel, Cegléden pedig szerencsére mar .elkezdték a felújítást, bővítést. A C típusú könyvtárak helyzete változatos. A legsúlyosabb gondot a fűtés jelenti. Túl azon, hogy a könyvtárosok egészsége is veszélyeztetve van. az olvasó sem ül le hideg helyiségben könyveket. folyóiratokat lapozgatni. Sok könyvtárban nem megfelelő a világítás sem. A körzetközponti könyvtárak technikai felszereltsége sokat javult viszont, a községi könyvtárak ilyen ellátottsága meglehetősen hiányos. Sok esetben ennek oka nemcsak a pénzhiányban, hanem egy rossz szemléletben is keresendő. Valamennyi könyvtárnak súlyos gondja a könyvek és újságok áremelkedéséhez nem igazodó beszerzési keret. Mint a megyei könyvtáros-egyesület vezetője hangsúlyozta, nem akar vészharangokat kongatni, de rövidesen jó pár megyei könyvtár olyan helyzetbe kerül, hogy a gyűjteményét veszélyeztetheti a pénzhiány. Ami a szociális helyzetet illeti: a körülmények rendkívül rosszak. Szűkebb pátriánkban számos olyan bibliotéka található, ahol hiányzik a korszerű mellékhelyiség, ahol még kezet mosni sem lehet. A könyvtárosok jó része az iskolai napközikben ebédel, ám számos településen nem kapnak étkezési térítési díjat, vagy ha igen, az rendkívül alacsony, holott ennél magasabbra is lehetőséget ad a jogszabály. Nyelvtudás nélkül A könyvtárosok megalázóan alacsony bérét a közelmúltban rendezték és mint azt a lapok is hírül adták, nemsokára újabb fizetésemelést kapnak. A megyében dolgozó könyvtárosok egyharmada új ember, s ez a sajnálatosan nagy fluktuációra utal. A frissen munkába állottak zöme nem rendelkezik megfelelő szakmai végzettséggel sem. Érdekes adatok szerepelnek a nyelvtudás elemzésénél. Pasz- szív fokon összesen 82-en beVIRÁGOK szélnek valamilyen nyelven, felsőfokú nyelvvizsgája 12- nek, középfokú 15-nek, alapfokú pedig 18-nak van. Nyelvpótlék egész Pest megyében egyetlen könyvtárosnak jár. A könyvtárosoknak csak minimális lehetőségük van arra, hogy a havi béren felül egyéb jövedelemhez jussanak, hiszen estig tartanak nyitva. A jellemző mellékkeresetek' forrása az óraadás, a szakkörvezetés, néha helyettesítés, de előfordul, hogy a könyvtár takarításából jutnak plusz pénzforráshoz. A megbecsültség hiánya A könyvtárosok letelepedése illetve letelepítése ugyancsak nem egyszerű dolog. A kisebb és elzártabb falvakban még csak-csak segít a tanács (bár itt is a sor végén állnak), de a körzetközpontokban, ahol kvalifikált munkaerőre lenne szükség, néhány kivételtől eltekintve, ez a segítség elmarad. Pedig a kezdő bérekből egzisztenciát teremteni, családot eltartani lehetetlen. Az ágazati intézkedések késlekedése miatt a könyvtárosok körében még mindig nem vezették be a 40 órás munkahetet, ami pedig egy tollvonással megoldható; semmiféle különös anyagi kihatása nincs. Az egyáltalán nem rózsás helyzetkép betetőzése — ami tulajdonképpen szinte egyértelműen következik az eddig elmondottakból: a könyvtárosok társadalmi megbecsültségének hiánya. A szakmák közt á könyvtáros a sor végén kullog. Nem egy közüjük . csak azért marad a pályán, mert sokra tartják, szeretik az olvasók. Természetesen nem nyugodhatnak bele abba, hogy ez a nagyon szép szakma az értelmiségi lét perifériájára szorult. Ök maguk is úgy látják, hogy fölül k°U emelkedniük egyébként jogos sértettségükön, hinniük kell abban, hogy fontosak. Érzékenyeknek kell lenniük a társadalom problémáira és sajátos eszközeikkel segíteniük kell azok megoldását. Ehhez kapcsolatot kell teremteni az emberekkel, át kell érezni sajátos gondjaikat. Ha az efféle várakozásoknak valamennyien eleget tudnak tenni, akkor talán a könyvtár létét sem kérdőjelezik meg a továbbiakban, és a könyvtárosok presztízsével sem lesz gond. Körmendi Zsuzsa Hajnali vadles a Pilisben A Pilisi Állami Parkerdő- gazdaság kellős ' közepén, a visegrádi Mogyoró-hegy tetején áll a szomszédos jurtatábor építményeihez hasonlóan szintén a pusztai nomád lakósátrat formázó faépítmény, az Erdei Művelődés Háza. A Ma- kovecz Imre tervei alapján készült félgömb alakú épület száz-kétszáz fős csoportok számára szolgál előadóteremként, film-, video- és diavetítések színtereként. A ház szakemberei elsősorban a Pilisbe látogató érdeklődőknek, tanulmányi kirándulásra érkező diákoknak, táborozóknak szerveznek egy-két órás, fél-, illetve egész napos programokat. A kirándulásokhoz kapcsolódóan megrendelheti a csoport az erdő- és vadgazdálkodás, a természetvédelem, a madártan, földrajz, botanika, történelem vagy természetfotózás témakörét feldolgozó szakszerű előadást, bemutatót. Ugyancsak a tanulmányi túrák kiegészítéseként, de önállóan, sőt, kihelyezett programként igényelhetők a természetismereti film-, video- és diavetítéssel kísért előadások, a Pilis állat- és növényvilágát bemutató vetítések. Visegrádon a szakmai beszámolókat stúdiófoglalkozások s a terepfoglalkozások tapasztalatait összegző, értékelő játékos vetélkedők teszik teljesebbé. A felsoroltakon kívül még egy kü lönlegességgel is meglepi a művelődési ház a jurtatábor lakóit: a táborozok, hajnali vadlesen vehetnek részt. Az Erdei Művelődés Házá ,nak fenti programjait térítés nélkül vehetik igénybe a tanulmányi kirándulásaikat erre a vidékre tervező iskolai csoportok. Fizetni csupán az íjászmester irányította kiegészítő sportfoglalkozásokért, az íjászati bemutatóért kell. A természetismereti oktató- rendezvényeken kívül a termé szét--és környezetvédelemmel összefüggő események egész napos műsorának megszerve zésére is vállalkozik az Erdei Művelődés Háza. Az idén májusban három programra is várják az érdeklődőket. Május 11-én a madarak és fák napjára kerül sor Visegrádon, a házban, míg május 14-én a hasonló című rendezvénynek a budakeszi vadaspark ad ott hont. Május utolsó napján pedig ugyancsak az Erdei Művelődés Háza lesz a színhelye a környezetvédelmi világnap alkalmából szervezett eseménynek. Görög kolostorok Átszellemült ikonfestők 1983-ban jelent meg Sza- bóky Zsolt bolgár kolostorokat bemutató fotóalbuma a Képzőművészeti Kiadónál. Ezúttal a görög kolostorok világát jeleníti meg. A bizánci művészet remekeivel, az erdők mélyén, festői környezetben vagy sziklák megközelíthetetlen csúcsán épült kolostoregyüttesekkel ismerkedhet meg az olvasó. Az athosz-hegyi kolostorok például évszázadokon át zárt világot alkottak, s ma is csak külön egyházi engedéllyel juthat el oda a zarándok vagy a kutató. Ez a félsziget a keleti kereszténység kultúrájának igazi kincsesháza. Ebben a kolostorállamban a görög, a szerb, az orosz, a bolgár és a román szerzetesek is az ősi hagyományok szerint élnek. Athosz történetének magyar vonatkozásai is vannak. Egyrészt Sándor István 1806-ban érdekes írásban szólt az atho- szi szerzetesek életéről, másrészt a kalandozó magyarok a X. század vége felé a Makedóniába tartó athoszi szerzem teseket nemegyszer kirabolták. Athosz a keleti kereszténység központja; bölcsek, filozófusok, aszkéták, barlanglakó remeték, örök szótlanságot. fogadott szerzetesek, szorgalmas kódexmásolöK, átszellemült ikonfestők ősi és ma is virágzó munkálkodásának színhelye. A mintegy 60 kilo méter hosszú félszigetet, amelynek bércein erdőszerű kolostorok sorakoznak, ahol a kétezer méter magas hely színpompás növényzete, sűrű erdeje összefonódik, a mediterrán tengerpart üde virágaival a szerzetesek az „Istenanya yirágkertjénck” nevezik. A fotóművész a főle megszokott érzékenységgel, merész kompozíciós fogásokkal vetíti elénk az épületeket, a belső díszítéseket. Ez arra utal, hogy Szabóky Zsolt ismeri a kolos- toregyüttes ezeréves történetét, s a világon egyedülálló, sajátos művészetét, nagy ünnepeit, a szerzetesek mindennapi életét, a templomok felemelő félhomályát, a kolostorudvarok és folyosók szigorúságát és az elmélkedésre késztető cellák csendjét. Meteora kolostorai rendkívül meredek és magas sziklaormokon, a föld és ég találkozásánál épültek. Az Athén melletti Dafni kolostvr-temp- lomot mozaikjai tettek híressé. Rúzsa György kultúrtörténeti bevezetőjével és Szabóky Zsolt mintegy száz híres felvételével megjelent kötet nemcsak a Görögországba látogató turistáknak, hanem a szép könyvek kedvelőinek is örömet szerez. Geröly Tibor ■ SZÍNHÁZI LEVÉL * Fazonigazítás Valaha, amikor még kevésbé jól ment nekünk, szokás volt — olcsó kis szabómesterekkel — átszabatni a még használható zakókat, kabátokat, felöltőket, hogy újabbnak, modernebbnek hassanak. Ezt a műveletet finoman és a lényeget szemérmesen elfedően fazonigazításnak nevezték. Efféle fazonigazítások nem ritkák a színház világában sem. Ha úgy tetszik, fazonigazításnak tekinthetjük például a jó Plautus mester majd’ valamennyi művét, hiszen korábbi darabokat (görög komédiákat) szabott át. Nem járt el másképp a nagy angol reneszánsz drámaíró-nemzedék sem, hiszen onnan vett, ahol éppen talált; novellagyűjteményekből, krónikákból, s (igen gyakran) korábbi' színpadi alkotásokból „igazította" át saját műveit, hogy néha aztán ezeket is átigazítsa valaki. Maga a nagy Shakespeare is így járt el, és ha jobban megpiszkáljuk, harminchét színműve között egy sincs, amely teljesen és tökéletesen az ő eredeti ötlete volna. Ezen nincs semmi kárhoztatni való, ez volt a kor szokása. No, persze az aztán egyáltalán nem volt mindegy, milyenné lett az új fazon. Épp Shakespeare-nél maradva: az avoni bárd stadionhosszal előzte meg átigazításaiban az eredeti művek művészi értékét, azaz nemcsak átigazított, fel is javított. Fércművekből és ócska krónikákból Rómeó és Júlia meg Hamlet született. Fazonigazítások ma is születnek szép számmal. A színház világa ma is él az ősi módszerrel. Gyakori a színlapokon a szöveg: Idegen ötletből irta, vagy: Magyar színpadra átdolgozta, vagy: X. Y. ilyen, meg ilyen című műve alapján írta ez meg ez. A különbség talán annyi, hogy ezeknek az átigazításoknak jogdíj-következményei vannak (az ókor vagy a reneszánsz nem ismerte a szerzői jogot). E következmények többnyire az átdolgozóra, alkalmazóra nézve kedvezőek. Jut mindez eszembe arról, hogy a Vidám Színpad egy bohózatot játszik, melynek az a címe: Justitia kombinéban. ígéretes cím, közönségcsalogató cím, ügyes cím. A mű szer- zőjeként Vinkó Józsefet tünteti fel a színlap, de ott áll ez a megjegyzés is: „Henne- quin és Veber ötlete alapján." Vinkó a színház dramaturgja, francia darabok ügyes fordítója és jól ismerjük a tévé Sítídtó-adásainak műsorveze- lőjeként is. Ezeken kívül még számos egyéb munkát végez; agilis, mozgékony színházi ember. A kis bohózattal sem lenne különösebb baj. Én ugyan úgy vélem, ha ez a munka a dramaturg Vinkó kezébe kerül, sokkal szigorúbban bánik a szerzővel. A szerző Vinkó azonban engedékeny volt a dramaturg Vinkóval szemben, s ez nem tett jót a kis játéknak. Arról van ugyanis szó, hogy a darab cselekménye akörül forog, mi történik, ha a nagy nőbarát igazságügymi- niszter (Buss Gyula) egy csacska véletlen folytán összetéveszti a becsületben és házastársi hűségben megószült vidéki bírósági elnök (Csákányi László) szakácsnőből lett és tisztaságmániás (rézpucolómániás) feleségét (Lorán Lenke) a tág szívű vetkőzőlánynyal és pornósztárral (Urbán Erika). Ez a tipikus francia bohózati szituáció elsősorban azt követeli, hogy a színpadon minden úgy klappoljon, mint egy óramű fogaskerekeinek működése. A cselekménybonyolítás nem lehet egy másodpercre sem hézagos, kapkodó, nem feledkezhet meg szituációkról, elhelyezett, későbbi robbanásra időzített poénokról. Vinkó, a dramaturg, itt nem volt elég éber, mert az egész első rész nehézkes, túlságosan lassú és nem is igazán világos szerkezetű, a továbbiakban meg akad nem egy erőltetett ziccer- és túlbonyolított helyzet is. Ám ennél fontosabb, hogy az átdolgozás (fazonigazítás) ezt a habköny- nyü francia bohózatot, valamiféle mai társadalmi töltetű magyar komédiává akarja átformálni, de a kritikai szándék kicsorbul a közhelyek és mára rég túlhaladott „beolvasások" masszív tömbjén. Ez a matéria nem elég teherbíró az ilyen szándékhoz. És azt már csak szinte mellesleg említem, hogy — a műfajból is eredően — itt alig vannak igazán körvonalazott karakterek, és a színészek megelégedhetnek a jól ismert egyéniségük újra elővezetésével. Ez alól talán csak Csákányi László olykor őszintén érteden és szánan- dóan nevetséges bírója, és Horváth Gyula miniszteri önkény szerint ugráltatott, becsavaro- dottságában már-már lázadó hivatalnoka a kivétel. És van itt még valami. A francia szerzőpáros neve ismerősként csengvén, böngészni kezdtem a századelő színi- kritikái között. És nem kisebb színibírálótól, mint Kosztolányi Dezsőtől találtam egy, a Világ című lap 1913. február 9-i számában megjelent, rövid, de igen kiváló kritikát bizonyos Alfred Hennequin és Pierre Veber urak Az el- nökné című bohózatáról, melyet a Vígszínház mutatott be. Kosztolányi leírja, tömören, a lényeget érintően a cselekményt is, és bemutatja a szereplőket. lgv: „Egyik, figura: a vidéki törvényszéki bíró, aki az erkölcs pedáns őre, és hiába várja az előléptetését. Másik figura: a bohém igazságügy-miniszter. Harmidik figura: az elnökné, akit az elnök a spórherd mellől vett feleségül, s szenvedélye ma is a rézpucolás. Negyedik figura: egy kis színésznő, akit az elnök feleségéül mutatnak be az igazságügy-miniszternek. Ez a kokott csinálja meg az elnök karrierjét." Satöbbi, satöbbi. Más szóval: ez a Justitia kombinéban bizony egyszerű fazonigazítás Az elnökné című, háromnegyed évszázada ismert francia bohózatból. Magyarrá lettek a nevek, a bíró békéscsabai; a minisztérium Budapesten van, és néhány mai magyar zaftos bemondás „honosítja" a játékot. A közönség pedig, nem ismervén a hátteret, azt véli, mai magyar komédiát lát... Takács István l i Lorán Lenke, Csákányi László, Herényi Ottó és Salinger Gábor a darab első felvonásában B. Hajdú László 1926-ban született Balassagyarmaton. Egyetemi végzettségét 1958-ban szerezte, mint építészmérnök. 1914 óta tagja a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának. 1981 óta tagja az 1884- ben Baron Taylor által alapított párizsi Képzőművészek Szövetségének, 1984- töl pedig az Independents Szalonnak. 1983-ban, Cham- berryben rendezett nemzetközi kiállításon grand prix-bronzérmet kapott. 1981 óta rendszeresen vesz részt párizsi és egyéb nem-' zetközi, valamint hazai kiállításokon. B. Hajdú László festőművész kiállítása 1989. április , ■ •’ H > 17-től Budapesten, a Citadella Galériában látható. B. Hajdú László képei lapunk 1. 8. és 9. oldalán láthatók.
