Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-15 / 88. szám

I 1989. Április is., szombat ^míctp A sztrájkról lebeszélték az embereket Alku tárgya lehet a nyereség? Nem akarom a nyomozók kenyerét elvenni, d.e ezúttal mégsem kerülhetem el. hogy fel ne tegyem a klasszikus kérdést: kinek állt érdeké­ben? Előrebocsátom, nem bűnügyről van szó. A törté­net 1988. január elsején kez­dődött. azzal, hogy megszün­tették a Magyar Hűtőipari Vállalatot, de a dunakesziek nem kapták meg a hőn áhí­tott önállóságot. Az itt dolgo­zók akarata ellenére két vesz­teséges budapesti gyárral kö­zösen vállalatot alapítottak, holott már az összekapcsolás pillanatában nyilvánvaló volt, hogy a dunakesziek semmifé­le hasznot nem remélhetnek ettől a társulástól, sőt... Az ember hajlamos lenne azt hinni, hogy a MÉM men­tőakciójáról van szó, s így akarták elodázni azt a pilla­natot, amikor be kell ismer­ni, hogy a budapesti egysé­gek életképtelenek. De ne fe­ledjük. tavaly, év elején dőlt el a cégek sorsa, s ekkor már az iparban is fujdogált a re­form szele. Váriak és dolgoztak Nem feltételezhetjük .tehát, hogy a dunakeszi egység igazgatójának nem volt szava a döntésben. Vajon miért vok­solt mégis ,a fúzió, mellett? A válasz szinte önként adódik, ha tudjuk, Krima Jánost, az igazgatót . szemelték ki az újonnan alakult vállalat élé­re! Saját előmenetele érdeké­ben figyelmen kívül hagyta annak a négyszáz embernek az érdekeit, akik . korábban bizalmat- .szavaztak, neki. Mint annak idején megír­tuk, a dunakeszi, pártbizott­ság első titkára. Pálmai Lász­ló csali késve szerzett tudo­mást a vállalat megalakításá­ról,- a döntés előkészítéséről nem tájékoztatták. Hibás lé­pésnek tartotta a cégek össze­kapcsolását, >s» nem ” titkolta,- az ügyet nem tekinti, lezárt­nak . .. Krima János ellen pártfegyelmit kezdeményez­tek, s el is marasztalták. 1988 áprilisában újabb sze­replő lépett a színre. Mivel Krima János vállalati igazga­tó lett; a gazdátlanná vált du­nakeszi egység élére új igaz­gatót kellett kinevezni. Ru­dolf János is pályázott,' bár tudta, hogy darázsfészekbe nyúl. Ezért a kialakult gya­korlattól eltérően neki is volt egy feltétele, nevezete­sen, hogy a gyár teljesítmé­nyét elkülönítve mérjék, s a valós teljesítmények alapján alakítsák ki a gyárak érde­keltségi rendszerét. A vállalat igazgatója elfogadta ezt a fel­tételt. Rudolf János pedig immár igazgatóként megpróbálta meggyőzni az embereket, hogy a közös munkának haszna is lehet. — Talán furcsán hangziK — mondja —, de én valóban nem akartam fölrúgni a vál­lalati formát, mert úgy gon­doltam, a több lábon állás védettséget jelenthet a nem várt hatások ellen. Amúgy is azt vallom, vitatkozni lehet is, kell is, de nem a munka helyett, hanem mellette. Mi­kor kineveztek, kaotikus ál­lapotok uralkodtak a gyár­ban. A szükséges nyersanyag­fedezet ötven százaléka sem volt biztosítva, holott tudva­lévő, hogy az igényes tőkés vásárlókat semmiféle „objek­tív ok” nem érdekli, csak az, hogy a megrendelt áru idő­ben és jó minőségben a hely­színen legyen. — Hogyan működött a fel­tételül szabott önálló elszá­molás és az érdekeltségi rend­szer? — A kötelességünknek meg­felelően küldözgettük az el­számolásunkat a központba, viszont a vállalati eredményt ma sem ismerem. Ittlétein alatt erről semmiféle kimu­tatást nem kaptam. _ Ugyan­csak nem láttam az 1988-as esztendő vállalati tervét. s természetesen a másik gyárét sem. A gyári mérleg eredmé­nyét pedig a vállalati központ határozta meg — rendszere­sen felülbírálták azt. A gya­korlatban ez úgy festett, hogy Ma már önálló a Dunakeszi Hűtőház. De milyen áron? (Erdősi Ágnes felvétele) kijöttek a vállalati vezetők, s megkérdezték: „Jó lesz nek­tek 25 milliós nyereség?” — Azt válaszoltam, „Talán ülje­tek le. lehet, hogy lesz az harminc is, vagy még több.” — A pénz, ahogy megke­restük, ismeretlen csatorná­kon el is úszott — folytatja —. természetesen ilyen kö­rülményék között szó sem le­hetett jól működő, a gyárak valós teljesítményét figyelem­be vevő érdekeltségi rend­szerről. Nem véletlen, hogy az itt dolgozók lázadozni kezdtek. A hangulat izzott. a levegő­ben lógott a sztrájk. A hűtő­ház dolgozói úgy gondolták, a munkabeszüntetéssel a prob­lémájukra irányíthatják a fi­gyelmet., A sors fintora, hogy az igazgató és a városi párt- bizottság első titkára. Pálmai László beszélte le az embere­ket a sztrájkról, mondván, ez megingathatja a tőkés vevők bizalmát, s' fontos üzletektől eshetnek gl. ' A munkások megértették, hogy nem ez a megoldás, vártak tehát és dói-. goztak, nem is akárhogyan. A korábbi, 1987-es esztendő­ben 114 millió forintnak meg­felelő kemény valutát hoztak, 1988-ban már 203 milliónyit. Egy fillért sem láttak A történet folytatását Pál­mai László mondja el: — Nemcsak a munkások tettek ki magukért, a gyár vezetői is. Kapcsolataikat, is­meretségeiket is latba vetve szerezték be — hozómra — a nyersanyagot, amit aztán fel­dolgozva a tőkés piacon el­adtak. Meg is lett az ered­ménye. A Kereskedelmi Mi­nisztérium jutalmazza azokat a vezetőket, akik irányítása alatt a korábbi tőkés expor­tot túlszárnyalják. Talán mondanom sem kell, az itte­niek egy fillért sem láttak, viszont a vállalati igazgató, Krima János — aki a kine­vezése után ha háromszor járt a régi gyárában — nettó fél­millió forint jutalmat ka­pott ... — Ez vezetett a szakítás­hoz? — Nem egészen, hiszen Rudolf János még ebben a helyzetben sem a szétválás­hoz ragaszkodott. Inkább ah­hoz, hogy a vállalat és a gyá­rak vezetői értsenek végre szót. Születtek is határozatok, mint korábban, melyeket az­után figyelmen kívül hagyott a vállalat vezetése, mint ko­rábban. Végül a MÉM unta meg a huzavonát, s becsüle­tükre legyen mondva; volt erejük a korábbi döntésüket felülbírálni. Mivel úgy látták, hogy a belső megegyezés nem jön létre, önállósították a Dunakeszi Hűtőházat. Önállóan dolgozhatnak Most következne a mesék­ből ellesett fordulat. Minden­ki boldog. Krima János nyug­díjba ment és élvezi a válla­lat igazgatói jövedelme' után megállapított nyugdíját, a du­nakesziek pedig végre önál­lóan dolgozhatnak, saját koc­kázatukra. viszont a haszon is az övék. A valóság azon­ban más. Az önállósodásnak ugyanis az volt a feltétele, hogy ezzel valamennyi gyár elfogadható „starthelyzetbe” kerüljön. Magyarul a dunake­sziek nyakába akasztanak -egy jókora adagot a vállalat adós­ságából. amihez ők nem tet­tek semmit. A párttitkár sze­rint ötvenmillióra ,rúg majd ez az összeg, az igazgató óva­tosabban fogalmaz, számada­tot nem említ, a március 31-i zárómérleg dönti majd el, mennyi tartozást visznek majd magukkal. Április elsejétől _ dolgozhat­nak önállóan a dunakeszié.«, mégsem hiszem, hogy — a nap kapcsán — bárkinek is tréfálkozni lett volna kedve az ottaniak közül. Mátrai Tibor Hétfőn megírjuk Szinte egekig szöktek a gyógyszerárak. Nem ritkán a tavalyi árak hatszorosát fizet­jük ki a pirulákért és csep­pekért. Mindez jól nyomon követhető a gyógyszertár bevételén, mely az áremelések hatására majd kétmillió fo­rintra nőtt havonta. A tele­pülésen több százan váltották ki a közgyógyellátásra jogosí­tó .igazolványt. De nemcsak a betegek, a patikák dolgozói­nak helyzete sem rózsás. A januári rendelet a gyógy­szerészekből vénykukacokat csinált, vélekedik egy gyógy­szertár vezetője. A kft. nem sokat kockádat Vállalkozás Foton Aki vállalkozni akar, először felméri a lehetőségeket. Felte­hetőleg ezt tette az Argon Kft. is, azaz ' teljes nevén a Kereskedelmi és Vegyesipari Kft., amely csavaráru- és fém- tömegcikk-szaküzletet hozott létre Foton. — Miért pont ott, éppen egy vas- és műszakicikk-szak- üzlet mellett? — kérdeztük Hámor Lászlóné üzletvezetőtől, aki február eleje óta dolgozik itt néhány kollégájával. — Mert nagy körzetben, Váctól Veresegyházon át, egé­szen' Budapestig nincs ilyen szolgáltatás. Nagyon kellett te­hát, s bízvást lesz jövője. — Milyenek az eddigi ta­pasztalatok? Mekkora a for­galom? — Máris biztató. Elsősorban a közületek vásárolják a kü­lönféle méretű fém-, fa- és alumíniumcsavarokat, lemeze­ket, popszegecseket, huzalsze­gecseket, s egyéb hasonló mű­szaki cikkeket, amiket keres­nek a környékbeli víkendhá- zak tulajdonosai is. Zárak, zsanérok, zárlakat- vasalás, mindenféle épületszer­kezeti elem árusításával per­sze a helyi lakosságot is szol­gálják, sok privát vevő örö­mére. Általános az a véle­mény, hogy a kft. nem sokat kockáztat, siker kíséri majd az új vállalkozást. K. T. I. Ismét nőtt a kereslet külföldön Dollárt hóié csirkék Némádon Ismét előnyösnek mond­ható a csirke külpiaci ára, s ez ügyben azt is jelenti, hogy a tenyésztőknek és ba­romfi-feldolgozóknak érde­mes összehangolni gazdálko­dási céljaikat. Hernádon leg­alábbis ezt teszik. A Március 15. Termelőszövetkezet köz­ponti igazgatója, Bodor Ist­ván szerint olyan konjunktú­ra alakult ki, amely arra ösz­tönzi őket, hogy a jelenlegi fajtaállományt felfrissítsék. Előrehaladott és reményt kel­tő tárgyalásokat folytatnak, a nagyszülői vonal területén tő­keerős vegyesvállalat alakítá­sára. Ezzel kívánják elérni azt a céljukat, hogy húsfajta gyarapítsa a tenyésztési pa­lettát. Kiemelkedő év Az elmúlt években 500-600 dollár között ingadozott a csirke tonnánkénti értéke, de a legújabb piaci jelzések azt mutatják, hogy a vevők 900 dollárt is megadnak, ha vá­lasztékos és kiváló minőségű az áru. A hernádi téeszben, ahol az éves termelési érték 80 százalékát a baromfitartás biztosítja, az elmúlt esztendő különösen kiemelkedőnek szá­mított. A termelési érték meghaladta a 2 milliárdot, s ez a szövetkezetnek 100 mil­lió forintos nyereséget hozott. A központi igazgató nem bo­csátkozott jóslásokba az idei évvel kapcsolatban. Annyit azonban jelzett, hogy elége­dettek lennének , eay másfél milliárdos árbevétellel is, s ez is minimum 30 milliós nyere­séggel járna. A 200 ezer da­rabos szülői, állomány igazán kitesz magáért, hiszen a helyi baromfifeldolgozó vállalatnak közel 11 millió darab csirkét biztosítanak. A háztájiban gazdálkodókra is gondoltak, s az ő részükre legalább 2 mil­lió darab naposcsibét adnak el. Pénz- és eszközhiány az oka annak, hogy a téesznél nem kellően kezelt az állat- egészségügy, s így ezen a té­ren ez ideig kivédhetetlenek az elhullás! veszteségek. Csernobil és sorompó Oláh István, a baromfifel­dolgozó igazgatója érthető op­timizmussal vázolta esélyei­ket a hazai és külpiacon. Hol­landiába, az NSZK-ba és Olaszországba az elmúlt év­ben 2 ezer tonna csirkemel­let, s kisebb mennyiségben egész csirkéket szállíthattak. Belföldre ennél kevesebb, mintegy 1300 tonnányi jutott, s ennek tekintélyes ¥#§Sfe da­rabolt hús volt. Az éves vá­gási kapacitás 30 százalékát biztosítja a Március 15. Tsz, s ezért a legkülönbözőbb úton-módon szerzik be a to­vábbi élő baromfimennyisé­get. köztük pulykát, kacsát is. Ez utóbbiakkal együtt 13 ezer tonna választékos hús­sal járulnak hozzá a hazai igények kielégítéséhez. A tőkés piacon előtérbe ke­rültek az előhűtött termékek, az igényes és ízléses vákuum- fóliás csomagolású csirkék. A partnerek megtartása arra kényszerítette a baromfifel­dolgozót, hogy lisingben a le­hető legkorszerűbb továbbfel­dolgozó gépsort szerezzék be. Egy svájci cég ezt biztosítot­ta is a számukra. Változat­lanul elmarad . a szükséges színvonaltól a hűtés és a tá­rolás. A telepített technológia az üzem 1972-es beindítása óta ezeken a területeken vál­tozatlan. A három évvel ezelőtti csernobili atomerőművi ka­tasztrófa erősen kihatott ha­zánk baromfiexportjára is. Az arab piac lehúzta a so­rompót. Üjabban ismét meg­jelentek vevpik, s így na­gyobb sebességre kapcsolhat­nak a tenyésztők és a feldol­gozók. Oláh István szerint, ha a darabolt árura jönne a na­gyobb rendelés, akkor a je­lenlegi dolgozói létszámot legalább 10 százalékkal nö­velniük kellene. A zavartala­nabb munkát az egész csir­kék kiszállítása jelentené. Ez, utóbbiakra tart igényt a ru­belelszámolású piac, itt is el­sődlegesen a Szovjetunió. A vevők igénye évről évre vál-i tözik;" is ezért a feldolgozók arra biztatják a tenyésztőket, hogy más osirkefajtákkal is: gazdagítsák állományukat. Mind gyakrabban emlegetik a Ross fajta baromfit, mint ki­tűnő adottságú húsállatot. Szárnyas haszon Amíg az országnak valuta kell, addig van a csirkének jövője, mondta 'a Március 15. Termelőszövetkezet központi igazgatója, s úgy tűnik, hogy a szárnyasok képesek a pia­con haszonnal elkelni. A fel­dolgozó üzem vezetője szerint alig 5 százalékos az éves hasznuk, s ez jószerivel csak az egyszerű újratermelésre futja. Gy. L. — Nekünk nincs szükségünk reklámra, a rongy eladja ön­magát! — Ezekkel a nem túl barátságos, ám vitathatatlanul igaz szavakkal fogad Papp György, a Temaforg Vállalat budakalászi bázisának igazga­tója. Azért ha valaki netán még­sem tudná, elárulom, erre a telepre futnak be. majd indul­nak útjukra szerte az ország­ba a hatalmas bálákba kötö­zött, nyugati importból szár­mazó rongyokkal megrakott teherautók. A rongy szó ugyan ebben az esetben nem épp a legtalálóbb kifejezés, hiszen a kereske­delmi nevén csak használt te±tilhulladéknak titulált áru zöme igencsak kapós portéka a hazai piacon. Kilós tételek­ben. szinte fillérekért juthat divatos nyugati cuccokhoz a vásárló, legtöbbször többórai sorállás és tumultuózus jelene­tek árán. Hogy másvalaki már megunta, kicsit rongyos, kicsit folío-s, enyhén dohsza­gú? Ki figyel oda? Cseppnyi házi varázslat, és Schmidt úr zakója, Frau Stoll szoknyája újra szalonképes, hazai szem­nek épp a legújabb divat sze­rint szabott, vagy ha mégsem, akkor is százszorta jobban meg­érte az árát, mint az áruházak GÉPÁGYBÓL KELENDŐ BUTBKÁNU Szigorúan titkos telep konfekcióosztályain sorakozó ízléstelen s egyre többünk számára .kifizethetetlen ma­gyar ruhaipari költemények. A szükség pedig nagy úr, a kilós holmi ázsiója évről évre nő, használtruha-fogyasztá­sunk eléri évente a kétezer tonnát. Ám különösebb szé­gyenkezésre még sincs okunk, a mások által levetett holmi a fejlett kapitalizmusban is ke­lendő, legfőképp a Közel-Ke­letről. Jugoszláviából érkezett vendégmunkások körében. Az arrafelé dívó begyűjtési rendszer számunkra még á boldog hetvenes évek idején is elképzelhetetlen lett volna. Ott az erre szakosodott cégek el­helyezik gyűjtőládáikat az ut­cán, ahova azután mindenki — a vendégmunkások kivéte­lével — ingyen és bérmentve, egyszerűen bedobja -kihízott, kinőtt, vasy éppen csak meg­unt ruhadarabjait. Onnan az­tán azok , gondos válogatás után útnak indulnak. A leg­alja aéprongykAnt szolgál maid tovább, egy része a fejlődő vagy fejlődés előtt álló afri­kai országok lakosságát boldo­gítja, s csak bizonyos hánya­duk kerül az igényesebb euró­pai piacra, így többek között hazánkba is. Nerft titok, hogy ott létez­nek bizonyos kereskedelmi csoportok, amelyek valóságos maffiaként működve igyekez­nek elhalászni a kelendőbb árut vetélytársaik orra elől. Hazánkban a valamikor egyedül, ma már népes kon­kurenciával tevékenykedő Te­maforg, amely a nagykereske­delmi terítést végzi, azonos technológia szerint válogat. Homogenizált árut kapnak a szövetkezetek, a maszekok, a Ruti-butikok, az üzletbe közel­múltban beszállt termelőszö­vetkezetek szerződéses boltjai. Hogy a használtciikk-szövetke- zet üzletvezetői erősen meg­rostált áruról beszélnek; hogy a kiskereskedők pultjain, per­sze jókora felárral, de valóban jó minőségű árut talál a vá­sárló? Mindez csupán a szigo­rú piaci viszonyok érvényesü­lését igazolja, az áru két-há- rom kézen is átfuthat ellen­őrizhetetlenül, mire rendelte­tési helyére kerül. Ilyesmi a Temaforgnál elképzelhetetlen, ott szigorú belső ellenőrzés zárja ki a lefölözést, a sógor- ság-komaság felruházását. Mindezeket Buvári Tibortól, a vállalat kereskedelmi igaz­gatójától tudom csak meg, mert Papp György, a budaka­lászi kereskedelmi bázis igaz­gatója Vállalatpolitikai érde­kekre hivatkozva nem ad szá­momra semminémű felvilágo­sítást. Előbb a szükségtelen hírverés, majd a konkuren­cia kerül szóba, aztán egy. pil­lanatra úgy tűnik, mégis kö­télnek áll, még egy üzleti tár­gyalást is lemond miattam, ám a riport végül mégsem jön ösz- sze. Egyre határozottabban az a benyomásom, „persona non grata” vagyok ezzen a telepen, a szürke udvar,, mint a Penta­gon szupertitkos bázisa maga­sodik elém. Aztán.mégis megúszom, té­vedtem, az igazgató, barátsá­gosan meginvitál a legköze­lebbi házi árusításra Jöjje.k el, nézzek körül, s közben per­sze jutányosán vásárolhatok is — persze csak úgy, újságíró­szemmel ... Nagy Adrienn Rizses csokoládé Nemcsak hizlal, táplál, di finom ízű is az a rizses cso­koládé, melyet a farmosi Tá- piómente Term elősző vetkezel tápiószelei édesipari üzeme készít. Az itt készült diaaáí cukorkák után m^r új tech­nológiával és szép csomago­lással kínálják új termékü­ket (Erdősi Ágnes felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents