Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-02 / 78. szám
NAGYKŐRÖSI xTtírla Másként gondolkodó — a szőlőben Hol dőlnek el majd a viták? Egyesek szerint a szőlő körüli bajok akkor kezdődtek, amikor Noé azt is a bárkájába vette. Mások valamivel tudományosabban. időben és térben közelebbről eredeztetik a tőkék meg a gondok gyökerét. Magyar Elek, a századelő neves újságíró írója szerint ,,Probus, a vitéz, és okos, de szerencsétlen véget ért római császár a harmadik században plántálta át Pannóniába az itáliai szőlővesszöket”. Már Árpád-házi uralkodóink, főleg II. Endre idejéből. írásos emlékei is maradtak ennek. Mátyás királyról följegyezték, hogy új fajtákkal gyarapította a budai szőlőket. A krónikák szerint a törökök sem nagyon háborgatták az ültetvényeket, sőt mi több, a próféta tilalmával dacolva kóstolgatták is a jóféle magyar borokat. Arról azonban, hogy mióta szabályozzák metszéssel a szőlő fejlődését és termését, nem találtam hiteles adatot, viszont tény, hogy tudós kutatók generációi tették föl életüket a különböző metszési- módok kikísérletezésére és elterjesztésére. Abban többé- kevésbé teljes az egyetértés, hogy a metszés célja egyrészt a művelésmódnak megfelelő tőkeforma kialakítása, másrészt a kiegyenlített terméshozam garantálása. Metszés nélkül Csakhogy a metszésnek rendkívül nagy a kézimunkaigénye, és legalább minimális szakmai tudást feltételez. Ugyanakkor viszont a nagyüzemi szőlőművelésben egyre kevesebb a munkáskéz, az alkalmilag toborzott brigádok hozzáértése, lelkiismeretessége legalábbis megkérdőjelezhető. És akkor jön egy szakember, aki az egészről másképp gondolkodik. Dr. Babó Tivadar 1966-ban végzett a GATE-n, rögtön utána a kertészeti tanszék szigetcsépi kutatóállomására került. Valószínűleg ott támadt a sokak szemében mindmáig eretnekségnek látszó gondolatai a metszés nélküli szőlőművelésről. Mindössze hat évig- maradhatott a kutaitóállomá- son, de azt követően is rendkívül mozgalmasan alakult az élete, pályája. Mindig attól függően, hogy kutatásaihoz sikerült-e patrónusokat találnia, hogyan alakultaik a szakmai erőviszonyok, no meg éppen milyen esélyük volt az új gondolatoknak ... — Volt ott Szigetcsépen egy sor szőlő, ami az ország egyik első magasművelésű ültetvényéhez tartozott, és évtizedeken keresztül nem metszették. Viszont a jellemző adatait követni lehet, mert gyűjtötték. Csepregi Pál professzor kandidátusi értekezésében az 1963-as, 1964-es kemény telek utáni tapasztalatokról azt írta, hogy míg a Lens-Moser művelési módhoz alakított ültetvények a földig elfagytak, a metszetlen sort meglepetésére szinte semmi károsodás nem érte, sőt bő termést hozott. Ez megint szöget ütött a fejembe... Kár, hogy egy ilyen írás keretében nincs mód a különböző érdekviszonyok részletes jellemzésére, illetve egy ötlet kipattanásának, kiteljesedésének, majd „visszamet- szésének” és újbóli kibontakozásának pontos nyomon követésére. A szőlészeti tudományokban járatlan toliforgatónak azonban kötelessége leírni: Csepregi professzor ma az egyik legnevesebb és leghevesebb ellenzője volt tanítványa módszerének. A közelmúltban a MÉM szervezésében Monoron megtartott tanácskozáson több kutató, elméleti szakember a biológiai katasztrófa rémképét idézte föl a kísérletekkel kapcsolatban, sőt akadt, aki kijelentette, visszaadja a diplomáját, ha a metszés nélküli módszer beválik. De hát végül is mitől ilyen nagyok az indulatok, mi a dr. Babó Tivadar által kifejlesztett művelési mód lényege? Géppel szüretelhető — Fél évig voltam munka nélkül, majd 1985 tavaszán kerültem a monori Kossuth Tsz-be. Elsősorban nekik, valamint a Monori Állami Gazdaság vezetőinek köszönhetem, hogy folytatni tudtam a munkám — mondja dr. Babó. — El kell mondanom viszont, hogy a gondolat igazából nem eredeti, mert Winkler A. J. amerikai professzornak hasonló témájú könyvei 1926- ban, 1931-ben, 1958-ban és 1962-ben is megjelentek. Szerinte is a metszéssel a növényt korlátozzuk képességei kibontakoztatásában, így az a környezeti feltételeket rosszul hasznosítja, a szőlő energiáit nagy veszteség éri. Az én módszerem lényege, amit minden összehasonlító adat bizonyít itthon és külföldön, hogy a szőlő a szervesanyag-készle- tét legjobban kamatoztassa, minden erejét a termés menynyiségi és minőségi fejlesztésére fordíthassa. Sikerült egy olyan termesztési technológiát kialakítanom, ami az első pár év után szükségtelenné teszi a metszést, a kötözést, csonkázást, hajtásválogatást, és a szőlő géppel szüretelhető... Csodálkozik rajta Nem szakmai lap lévén, a gyakorlatról csak annyit, dr. Babó Tivadar kísérleti ültetvényein a szőlővesszőket 1,70 méter magas kordonra vezetik föl, majd hosszú hajtást hagyva, azt fokozatosan a földig eresztik vissza, így gyakorlatilag egy egyesfüggöny alakul ki, ami ettől kezdve részben önmaga növekedését korlátozza, részben pedig géppel oldható meg a termésszabályozás. Az optimális minőségi és mennyiségi arányok kialakítása érdekében a szükséges virágritkítást — a környezetre ártalmatlan — vegyszerrel végzik el. Végeredményben tehát a szőlő nagyüzemi termesztése ugyanúgy gépesíthető, mint a búzáé. Ám dr. Babó Tivadar még nem nyerte meg a háborút, hiába vívott győztes csatákat. Alig is csodálkozik rajta, hiszen olyan szellemet szabadított ki a palackból, ami teljes életműveket kérdő jelez meg, karriereket veszélyeztet. De ha valamikor, talán most a legaktuálisabb a kérdés: vajon eléggé felszabadult-e a hazai tudományos gondolkodás? Dr. Babó Tivadar csak any- nyit mond: szeretné, ha a vita nem íróasztalok mellett, hanem a szőlőültetvényekben dőlne el. A MÉM 1986 óta ismét — anyagilag is — támogatja a kutatásokat. Vereszki János Hiába bármilyen gyorsaság Felkészülnek az önállóságra — A megváltozott körülmények mennyire kivannak más üzlet-, illetve piacpolitikát? — kérdezem Eczetes Imrénél, a Duna Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat ceglédi fiókjának igazgatóhelyettesét, áruforgalmi vezetőjét. — Először hadd kezdjem azzal, ,hogy február 1-jétől a cégünk részvénytársaság lett. Ezen a nagy vállalaton belül a mi szerepünk még nem változott meg. UgyaaúRí működünk. mint a korábbi években. Ennek a formának az előnyeit ebben a pillanatban nem érezzük. Mi az eddigihez hasonlóan tartjuk a kapcsolatot a szállítókkal, a vevőkkel. És nem utolsósorban a lakossági ellátást próbáljuk minél tökéletesebben megvalósítani. — A változások — amelyek az elmúlt egy-két évben éreztették hatásukat — most különösképpen nehéz feladat elé állítanak bennünket. 'A kereskedelmi vállalatok helyzete egyáltalán nem irigylésre méltó. Hiszen annyira visszaesett a fogyasztás, olyan nagy mértékben csökkent a kereslet, hogy ezt követni, kigazdálkodni, komoly megmérettetés. Az árubeszerzés és az értékesítés kapcsolására gondolok. Bár tavaly időben leadtuk az 1989-es igénytervet — megkötöttük a cégekkel a szerződéseket — az még korántsem garancia arra, hogy mindent az elképzeléseink szerint teljesítenek. Bizony sok azonnali intézkedés szükségeltetik ahhoz, hogy ne legyenek' zökkenők. Elengedhetetlen egyfajta rugalmasság, jobban, mint bármikor valaha is. Nem titok, a fiókunk önállósulni szeretne. Ebben az évben vagy 1990 elején részvénytársasági, esetleg kft. formában kívánjuk ezt megvalósítani; Ehhez már képzett munkatársakat vettünk fel. — Mi az, amiről bebizonyosodott, hogy nem érdemes vele foglalkozni, míg más annál keresettebb lett? — Az élelmiszer-forgalmunk, csúnya szóval élve, úgy érzem, egyre sorvad. A kiskereskedelem közvetlen beszerzése a termelőtől jelentős mértékben növekszik. Nekünk ezt a kieső forgalmat az idén fokozottabban kell majd pótolni. — Mire inspirálja ez önöket? — Arra, hogy a vegyiáru területén még mindig vannak fejlesztési lehetőségeink. Erőteljesebben szeretnénk bővíteni a szakmán kívüli norin- bergi termékeket. Ezt célozza meg és segíti elő, hogy a tavalyi egy helyett most két lengyel partnerrel vettük fel a kapcsolatot. — A minőség igen kényes, érzékeny pontja a munkájuknak. Milyen lépéseket tesznek azért, hogy az áruk kifogástalanul érkezzenek a boltokba? — Egy biztos, tevékenységünknek ezt az oldalát az átlagosnál kritikusabb szemmel nézik a partnereink és a lakosság. S esetenként úgy ítélhetik meg, hogy előfordul némi hiányosság. Megnyugtató számunkra, hogy nincsenek negatív visszajelzések. Minden esetben igyekszünk kifogástalan termékeket szállítani a kereskedelmi egységekbe. Óhatatlanul megtörténhet, hogy lejárt fogvaszthatóságú vagy ahhoz közeli árut küldünk valahová. Mi azt azonnal visszavesszük. A reklamációt továbbítjuk a gyártó céghez és többnyire sikerül érvényesíteni a kifogásunkat. — Nincs esztendő hiánycikk nélkül. Gyorsabban tudnak-e erre majd reagálni? — Mi megpróbálunk azonnal reagálni, de számos cikk esetében nem befolyásolhatjuk a tényeket. Például áprilisban karbantartás miatt leáll a növényolajgyár. Elképzelhető, hogy egy hónapon keresztül nem tudunk a boltokba margarint juttatni. Tehát hiába bármilyen gyorsaság és fel- készültség, ha a gyártó cég monopolhelyzetben van. De hasonlóképpen tehetetlennek bizonyultunk, amikor nem szállítottak nekünk olcsó fogkrémeket, samponokat, dezodorokat. Mindenesetre gyakran hiába minden igyekezetünk. — Érződik-e valami versengés a piacon? — Feltétlenül. Évek óta komoly konkurencia folyt, de még soha nem volt ilyen éles a harc, mint most. Mindig azt mondtuk, hogy a vevőért vagyunk, napjainkban ez sokkal inkább igaz lesz. — Mire számítanak? — Bízunk abban, hogy a kitűzött céljainkat elérjük. Sok vállalatnál létszámcsökkentés van, nálunk egyelőre ettől senkinek nem kell félnie. Ugyanakkor készülünk az önállóságra F. F. Zártkertek alatt Nagy az öröm a hegyközségi téesz vezetősége körében: megérkezett a drága, csodaszép Rába traktor. Körbeüdvözlik, mustrálják, mint vásáron az eladó lovat. Hanem lehervad a mosoly az elnök arcáról; jelenti a gépműhelyvezető, nincs"'‘ölvan legény; aki vállalná ezt a monstrumot, — Mind szakképzett, derék ember — háborog az elnök. — Mi ütött beléjük? — Nem tudom. Pedig többet keresnének ezzel a géppel, mégsem akar vezérlője lenni senki emberfia. Az elnök mérgében gyalogosan elindul a község közepe irányába, fejet szellőztetni, szívet csillapítani, lábat mozgatni. Az első keresztutcánál jár, amikor megállnak azok a lábak, gyökeret is vernek talán, jaj, megszakad a szív a felismeréstől. P. Jóska is észreveszi a nagyfőnököt, de már későn, Je .sem. ugorhat az MTZ nyergéből. Hát most mit csináljon? Sokkal okosabb nem lett légyen, visszakapja a kormányt s — minden mindegy alapon — újabb barázdának fordítja a gépet komája, Z. János portáján. Az a fránya, csodaszép Rába monstrum túl nagy lenne ilyen svarc manőverhez itt, a zártkertek alatt. (Besze) A váci csata évfordulóján Történelmi lovastúra A Történelmi Lovasegyesület, a Széchenyi Társaság és a váci Madách-kör szervezésében történelmi lovastúra lesz április 3-tól 8-ig az 1849- es tavaszi hadjárat útvonalán. Az országos program részeként április 8-án érkeznek Vácra a túra résztvevői. E napon a Madách-kör szervezésében az 1849-es váci csatára emlékeznek. Délelőtt 10—13.30 között a váci levéltárban tudományos tanácskozás lesz. Első előadója Urbán Aladár, a történelem- tudományok doktora a váci nemzetőrtáborról beszél. Hermann Róbert, a Hadtörténeti Intézetből Görgey 1849. január 5-i váci nyilatkozatáról szól. Gergely Ferenc A magyar cserkészet története 1910— 1948. című könyvét dedikálja itt, amely a Göncöl Társaság gondozásában jelent meg a napokban. Pelyach István, a szegedi JATE-ról Damjanich és az 1849. április 10-i váci ütközet címmel. Kovács István (ELTE), A lengyel légió a váci csatában címmel tart előadást, végül Katona Tamás (JATE) az 1849. július 15—17-i váci csatáról beszél. Délután fél háromkor to- borzót tartanak a Konstantin téren, a Váci fúvósegyüttes és a Történelmi Lovasegylet közreműködésével. Három órakor ünnepi menet indul az 1848-as honvédemlékműhöz, ahol a váci csata 140. évfordulójára emlékezik Kosáry Domokos akadémikus. A tiszteletadás és koszorúzás után Győztes csaták dicsérete címmel a Történelmi Lovasegylet, a galgahévízi és a Tranz- tánc népi együttes, a Táltos népzenei együttes bemutatója. Végül sétalovaglás is lesz. a gyerekeknek... Április 9-én, vasárnap 10 órakor a Madách Imre Művelődési Központban történelmi disputa kezdődik. Majd fél háromkor találkozás a Konstantin téren, városnézés Ráday Mihállyal, majd fél ötkor a levéltárban az 1848-as Honvédemlékhelyek a Kárpát- medencében címmel Katona Tamás és' Ráday Mihály élménybeszámolója. Végül este fél 7-kor a Madách Imre Művelődési Központban Verbunkosok címmel a Jánosi- együttes és Kobzos Kiss Tamás koncertjére kerül sor. Kemence körül erdők vigyázzák a csöndet, nem csoda hát, ha az itt élők közül sokan foglalkoznak famegmunkálással. A Bem utcában gyönyörű székely kapu is bizonyítja ezt, s pár házzal arrébb Ungár István faragóművész a famunka másfajta oldalát mutatja. Valamikor az erdészetnél dolgozott, megesett, hogy két hétben egyszer vetődött haza. Üresek voltak az esték, eltanulta hát öregapjától a fafaragás művészetét. Először csak lehullott gallyakból, gyökerekből alakított ki madarat, Erdők vigyázzák a csöndet Emlékoszlop készül kígyót, mikor milyen forma rejlett a fában. Később aztán emberkék születtek, s bonyo- lültabb állatfigurák. — Nekem hozta mindet, ajándékba — mondja büszkén Ilonka néni. — Aztán persze, érdeklődni kezdtek az emberek, mondták, add el nekem Pista ezt, meg azt, hamar elhordták mindent. Most mar őrizzük a tárgyakat, vettem egy szép vitrint is, abban sorakoznak. Az üveg mögött ott van a rőzsehordó asszony, a bölcsőt ringató nő, egy ülő szarvas, a faágon bagoly. Megörökítette Ungár István a pilisi erdők fahordó szánját is. Mintha maga-magát faragra volna, a súlyos szánt üresen nyakba vetve vitték, megra- kottan két embernek i,s elég volt húzni. — A pilismarón erdő mindig adott szép erezetű fát — mondja Ungár István. — Magam a hársat kedveltem leginkább, ezt lehet bicskával a legjobban faragni. De faragtam fűzből, s bükkből is, mikor mit találtam. A fát szárítani kell előbb, különben megrepedeznek a szobrocskák, tönkremennek. Az sem mindegy, milyen szerszámot használok, van, amit csak jóféle vésővel lehet megmunkálni, s van, amit a magam készítette bicsakkal. Számomra megnyugvást jelent a faragás. Nem álmodok én nagy dolgokat, mindig azt örökítettem meg, amit magam körül láttam. Voltam, nem is egyszer f-fa- r gó táborban is. Tatán székely kaput készítettünk, a visegrádi Mogyoró-hegyen pedig gyermekjátékokat. Volt itt egy erdélyi ember, attól sokat tanultam, valódi mesterfogásokat mutatott. Most a falunak készítek emlékoszlopot, az erdei munka mozzanatait faragom bele. Évek óta készül már, de egyszer majd ott áll a téren, s az emberek azt mondják, ezt a mi földink, az Ungár Pista készítette. Pista bácsi most kiállításra készül. Áprilisban Vácott, a művelődési házban mutatja be a maga faragta szobrocskákat. Addigra elkészül az ekével szántó parasztember figurája is. A járomba fogott két ökör már ott áll a kisműhely asztalán, hársfatestükben a természetet tisztelő ember titkát őrzik rendületlenül. B. A.
