Pest Megyei Hírlap, 1989. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-02 / 78. szám

A petrezselyem helyén zártkert Zsámboknak szaladt a tó vize, majd szép lassan a patakba i? Az útról is látszik a tó. Vize tiszta és nyugodt. Partján ^ horgászok állnak ismeretlen nyugalommal, remélve a jó ^ kapást. A vácszentlászlói Zöld Mező Termelőszövetkezet ^ vízgyűjtő medencéje napjainkra új ruhát öltött magára, ^ tó lett. igazi tó. Az események egymásutánját Furulyás ^ János, a tsz elnöke ecseteli, s nem is olyan régre — csu- < pán csak 1968-ra — nyúlik vissza az emlékezés. Akkoriban az elnök friss erő volt, tele álmokkal, elkép­zelésekkel, erővel. Mindez most sem hiányzik belőle, ta­lán csak az álmok lettek hal­ványabbak vagy értékelődtek át. Egyszóval a dolog úgy tör­tént, hogy huszonegy évvel ezelőtt, határozták el a 71 hek­táros öntözővíztároló megépíté­sét, ami akkoriban igazán sok­ba sem került, mindössze 6,5 millió forintba. Eredeti rendeltetése szerint többéves tározó volt, azaz a 25 négyzetkilométernyi terü­leten több év alatt gyűlt vol­na föl az a vízmennyiség, ame­lyet hasznosítani lehetett vol­na. A Hajta-patak felső folyá­sából azonban bővebben áradt az erő, mint ahogyan azt kép­zelték. 1968-ban zárták a fe­nékleürítőt, s megépült a föld­gáti A tsz termékeny területei­ről hordták ehhez a földet, a meredek partoldalról. Nos, 1969-ben az üzemi víz meny- nyisége a tervezett 380 ezer köbméter helyett egymillió volt, s ez a kedvező vízhozam új tervek kovácsa lett. A vízügyiek elrendelték a harmadfokú árvízkészültséget, mondván, ha megindul a há­rom méter magas víz, hát ott ház, ember ellent nem áll. Fu­rulyás Jánost azonban nem abból a fából faragták, aki egyhamar föladja terveit. Egy huszáros mozdulattal átvágat­ta a gát végén az eleven föl­det, a saját felelősségére. A szakembereknek a haja szála is égnek meredt, s akadtak, akik fenyegetőztek is. A víz azonban nem fenyege­tőzött, hanem elcsordogált Zsámboknak, szép lassan, be­le a patakba. Óriási volt a zűr, de a harcot az elnök meg­nyerte. Az árapasztó már a nyers földre épült, s ma a tó­rendszerben halak élnek, hor­gászok járnak ide, s a termelő- szövetkezet új bevételi forrá­sokra tesz, illetve tehetne szert. A feltételes mód nem is valódi, hiszen változtak az idők, s új sarokból fújdogál- nak a szelek. Mindaz, amit Furulyás János elképzelt an­nak idején, most valósággá vált, sőt. Azt mondják, hogy az egykor vehemens elnök megelőzte korát. — Sokféle célunk volt — ecseteli a történéseket — egy­részt a földek öntözése, aztán a sporthorgászat, sőt vadka­csát is tartunk. Át kellett alakítani a profilunkat, hasz­nosítani a területet. Ügy gon­doltuk, itt üdülőövezetet ho­zunk létre, gyarapodására Vácszentlászlónak s Valkónak. 1988-ban kezdtük meg a par­cellázást, harminc hektáron. Az élő víz mellett felelőt­lenség lett volna az eróziós talajon olyan növényeket ter­meszteni, amelyek műtrágya­igényesek, s ezáltal a vegyi anyagok mind a tóba szivárog­tak volna. Most a valaha pet­rezselyemföldön 10 hektárnyit már kiparcelláztunk, zártker­tek vannak. Elkészült a rende­zési terv, szép, tájba illő házak épülnek majd. A földhivatal szakemberei eljötték, mértek, mérlegeltek, s meghozták a döntést. A terü­letet kivonták a mezőgazdasá­gi művelés alól. parcellázható. Húszhektárnyi részt a Val- kói Tanács parcelláz, azzal a feltétellel, hogy a befolyt ösz- szeget abba a községbe injek­ciózzák be fejlesztésbe, ahon­nan a földterület származik. Februárban cédula jelezte a tsz kapuján, hogy fizetik a föld járadékot. Ez a járadék provizórikus. A behozott föld aranykorona-értékének megfe­lelően búzaárban fizetendő. S ez csupán nyolc kiló szem, azaz évente nincs több mint az összes igénylőnek 1 millió forint. Bellér Ágnes A feldolgozó könyvtáros A feldolgozó könyvtáros a beérkező könyveket állo­mányba veszi, és „beszer­keszti" a katalógusokba. A váci városi könyvtárban évente öt-hatezer kötetet. Igaz, a könyvtárellátótól — a Tékától — már „felsze­relve” jönnek a könyvek, és ezek teszik ki a szaporu­lat kilencven százalékát, ám a boltból vásárolt kö­teteknél el kell végezni a címleírást, elkészíteni a katalóguscédulát. A váci könyvtár három- százezer forint értékben kap könyvet ebben az év­ben a Tékától, ezt tartal­mazza a szerződés. A mere­deken emelkedő könyvárak miatt azonban már az első negyedévben kénytelenek voltak elkölteni az összeg felét. Szerződést kötöttek az Eötvös Kiadóval is, hogy annak könyvtárszolgálata révén valamennyire lépést tudjanak tartani a felgyor­sult könyvkiadással. Ugyan­akkor az antikváriumok­ban is körül kell nézni, hogy a könyvtár profiljába tartozó művek kínálata mi­nél teljesebb legyen. Kötelezi a városi könyv­tárt az a katalógus is, amely tartalmazza: mi az, ami illő, hogy meglegyen.;. És bár egyre inkább meg kell válogatni, hogy mit vásároljanak meg — vagy mit tudnak megvásárolni —, egy elismert könyvtár­nak tartania kell a szintet. így látja ezt a feldolgozó könyvtáros, Jenei Józsefné, s hinnünk kell neki. Immár negyedszázada dolgozik könyvtárban — 1970 óta Vácott. S hogy elismert a városi könyvtár, abban ré­sze van. Ez a véleménye azoknak, akik úgy döntöt­tek. hogy Jenei Józsefné 1989. április 4-én kormány­kitüntetésben részesül. B. J. .. „Ez *z nnma?át utolérni nem J képes, tömegesen a fizikai- 7 szellemi és lelki hetessé? ha­ji tárán balanszírozó nötömeg, / egyensúlyozó művész médiára / próbálja meg kompenzálni a 2 családon belül a romló gazda- / sági viszonyokat...” (Idézet a / Népszabadságban megjelent, J Koncz Katalinnal, a közgazda- j ság-tudományi egyetem doeen- sével készített interjúból.) Z Katalint hívhatnák más­képpen is. 0 egy példa. Az ál­talánosból kiemelt, azt jellem­ző tipikus példa. Negyvenkét éves, értelmiségi, két gyereke van Miközben beszélgetünk, hol saját keserveire ismerek a történetében, hol az ismerő­seimére. barátaiméra, olykor legszívesebben felkiáltanék: ez szóról szóra igy van X.-szel, Z.-vel... De nem kiáltok fel, hallgatok. Maga a történet a kiáltás. — Ha jó természetnek le­het nevezni, hogy az ember képes kívülről is nézni a ba­jokat, tárgyilagosan, s nem merül el azonnal a beruházá­sokban, nem menekül dep­resszióba vagy gyógyszerekhez, akkor azt hiszem, nekem jó természetem van. Nem kez­dek belülről sikoltozni, ha a nagyobbik gyerekem azt mond­ja, hogy anyu, már két napja azt hazudom az iskolában, hogy elfelejtettem bevinni a kiránduíáspénzt, de ma már muszáj ideadnod — és közben látom a szemén, hogy ponto­san azt a keserűséget érzi, amit én, és tudja, ha odaadom a kiránduláspénzt, akkor imád­koznunk kell, ne fusson be Életutak ’89 Súlyos malomkövek között még a villanyszámlás, mert ha igen, hát letol bennünket, hogy a rendes emberek félre szokták tenni a díjat... Ilyen­kor azzal vigasztalom magam: mi igenis rendes emberek va­gyunk. A jövedelmünk az, ami nem rendes, a helyzet az, ami nem rendes, de amibe be­lekényszerültünk ... — Aznap, amikor tavaly a munkahelyemen kitüntetést és pénzjutalmat kaptam, elmen­tem egy ismerősömhöz, aki „kiközvetített” egy abszolút szabálytalan és nem hivatalos mellékállásba. A pénzjutalmat másnap vittem az OTP-be, máskülönben be sem tudtam volna fizetni a részletet. Ilyen dilemma előtt gyakran állok: tüzelőt vegyek vagy OTP-t fi­zessek, leszakadt a gyerekről az anorák, rongyban járjon vagy OTP-t fizessek? A kés hegyén táncolok. Egyre több éjszakám telik álmatlanul. És egyre idegesebb leszek. — A néger mellékállás azt eredményezi, hogy ennivalóra ugyan több jut — na nem luxusnivón, hanem úgy, hogy most már hetenként kétszer vehetek húst —, viszont alig vagyok otthon. A háztartásban képtelen vagyok utolérni ma­gam. Egyre gyakrabban előfor­dul, hogy nincs tiszta ing, vagy ha van, nincs kivasalva. Elein­te megpróbáltam éjszaka in­tézni, amire nappal nem ju­tott időm, de a lakás kicsi, a csörömpöléstől, jövés-menés­től a gyerekek nem tudtak aludni, kikóvályogtak utánam a konyhába, előfordult, hogy a kislányom ott aludt el a kony­haszéken. míg engem vigasz­talt, együttérzésből... Aztán a legjobb barátnőmet mentő vit­te el, súlyos szívpanaszokkal, akkor úgy döntöttem: elég, nem égethetem két végéről a gyertyát, ha velem is történik valami, végleg beüt a krach. A férjem tudniillik az a fajta, aki leteszi a fizetését az asz­talra, elvárja, hogy különö­sebben kirívó hibák nélkül bonyolódjanak körülötte az otthoni dolgok, legyen meleg étel, tiszta ruha, és a legna­gyobb lelki nyugalommal né­zi a tv-t, miközben én az or­ra előtt cipelem ki s be a vi­zesvödröket. Ez szörnyű ugyan, veszekszünk is Tniatta éppen eleget, de mit csináljak? Vál­jak el? Osztozkodjunk a há­zon és a gyerekeken? Egyéb­ként tapasztalatból tudom, hogy elképesztően sok helyen vas hasonlóképpen. Egyik is­merősöm férje a múltkoriban meg is jegyezte, cinikusan, amikor előtte beszélgettünk a Szeptemberre elkészül. A jelek szerint az eredeti terveknek megfele­lően szeptemberben már megkezdhetik a taní­tást Cegléden a kereskedelmi és vendéglátó­ipari iskola új épületében. Ezekben a napokban a Dutép dolgozói az aulában — amely talán az épület legszebb része lesz — a pilléreket és a boltíveket falazzák, illetve különféle szerelési munkákat végeznek. Mint képünk Is bizonyítja, a következő tanévtől korszerű intézményben sajátíthatják el a diákok a kereskedelmi, illetve a vendéglátó-ipari szakma fogásait (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Abdelhafid úr sztriptízre is gondolt Próbaképpen kivette a Vénuszt Benziouche Abdelhafiddal eleinte határozott terve volt a sorsnak. De beletörött a bicskája. Bordj-Bou-Arreridj szülöttét keményebb fából faragták. Vénájában min­den másra volt hajlandóság, éppencsak élelmiszer-ipa­ri szakember nem akart lenni. Pedig hát azért küld­ték ide a Földközi-tenger túlpartjáról, hogy kitanulja a konzerves szakmát. Nem tudni, volt-e lelkiis­meret- furdalása amiatt, hogy a dolgok végül is' egészen más­ként alakultak. Ha igen, ak­kor az csak Horváth Elvirá­val való megismerkedéséig tartott. Abdelhafid úr soha nem mulasztja el megerősíte­ni, hogy a csinos asszisztens- nő kedvéért érdemes volt Al­gériából Nagykőrösig utaznia. Elutaztak Afrikába Nos, ahogy az ilyenkor a vi­lágon mindenütt történni szo­kott, a szerelemben hamaro­san a házasságig jutottak. S elutaztak Afrikába. Ügy tűnt, örökre búcsút intettek Ma­gyarországnak. Elvira jól érezte magát új hazájában, a férj süteményes üzletéből szé­pen megélt az időközben ki­dologról: mit panaszkodtok, köztudott, hogy a nők állító­lagos gyengébb fizikumuk el­lenére is sokkal többet bír­nak. — Néha eszembe jut, hogy gimnazista koromban hogyan is képzeltem az életemet. A mostani még csak nem is ha­sonlít rá. Bámulom a könyves­boltok kirakatát, be sem me' rek menni. A ruhaüzletek ki' rakatai előtt réges-régóta még csak meg sem állok. Nem já­runk moziba. Színház? Az kö­rülbelül annyit jelent, mint­ha tengerparti utazást tervez­nék, még csak nem is álmo­dom róla. Nyaralni tizenkét éve voltunk utoljára. — Reggel mindig fejfájással ébredek. Semmi nem jut eszembe, ami aznapra valami jót hozhatna. Félek is ettől az állapottól, mert valahol azt olvastam, hogy a hosszú ideig tartó, rövid oldások nélküli ál­landó ''-esszállapot súlyos za­varó' 'Z vezethet. És én ál­landó stresszben élek, kapko­dok. szeretnék eleget tenni a dolgaimnak, hogy a munkahe­lyemről se rúgjanak ki, a csa­ládot se viseljék meg a ránk kényszerített körülmények, anyagi helyzetünk miatt se ke­rüljünk szégyenletes helyzetek­be, jusson kis idő a gyerekeim­re... Magamra? Magamra már nincs idő. Én egy mag va­gyok, súlyos malomkövek kö­zött. Szerencse, hogy nem tu­dom előre, mikor fogok porrá morzsolódni. Koblencz Zsuzsa bővült család. Ám tíz év után egyszeriben hazaszálltaik, mint a gólyák. — Ha a feleségem panasz-, kodott volna, hogy nem bírja az észak-afrikai klímát, hát istenem, viszont különös, hogy éppen engem viselt meg. Az utóbbi időben orvos is kezelt miatta, de amikor csak átjöt­tünk Európába, minden ba­jom elmúlt. Ügy döntöttünk hát, hogy visszatelepülünk. Tavaly karácsonykor érkez­tünk. — Mivel nem sok Észak- Afrikából származó lakója van a városnak, híre is ment, hogy ismét itthon a család. Rebesgetik, szerződésbe vet­ték a Vénusz presszót, ami­ből valami speciális éttermet szándékoznak kialakítani. — Majd minden elválik, magunk sem tudjuk, mi sül ki belőle. Egyelőre csak pró­baszerződést kötöttünk köte­lezettségek nélkül három hó­napra. Ez idő alatt meglátjuk érdemes lesz-e áldozni rá. Bár akkor sem biztos, hogy a miénk lesz, mert a tulajdo­nos újabb árverést rendez, s ha akad aki többet ígér, el­viszi. Szeszre összpontosul — Ám ha marad, olasz ét­terem lesz belőle. Így az elképzelésük. Miért nem jó a hagyományos? Egyáltalán beilleszthető lesz a helyi ven­déglátói szokásokba? — Szeretem ezt a várost, az embereket, de mit tagad­jam, nem a legjobb vélemé­nyem van e téren. Nemcsak helyi viszonylatban igaz, úgy tűnik, elsősorban az alkohol- fogyasztásra összpontosít a vendéglátós. Sajnos, ilyen a vendégek szokása is, jönnek, beülnek, leisszák magukat. Nekem ez pénzt hoz, de na­gyon nem szeretem. A múlt­kor is főzöm a kávét és csak hallom, hogy paff-paff, ütik egymást az én kedves vendé­geim. Sok országban jártam, de majd mindenütt azt ta­pasztaltam, hogy a vendéglők az étkezésre összpontosítanak a több száz személyes étter­mektől a pár négyzetméteres falatozókig. — Rossz képet fest a szo­kásokról, bár van benne va­lami. Azért mégsem szabad általánosítanunk. — Nem is akarok, de be kell látni, hogy Nagykőrösön gond a kulturált vendéglátás. Akiknek ez hiányzik, s ilye­nek nem kevesen vannak, el­mennek máshová drága pén­zért. Nem kellene nagy dol­gokat csinálni, egyszerűen csak másként, más szemlélet­tel kezelni egy vendéglőt. — Nem is sejti hányán mondták ezt már ebben a városban, mégis ráfizettek t, ' boltra. — Tudja, van egy francia, közmondás, és én hosszú tá-‘ von ebben látom a lényeget: Le client et roi. Azaz, a ven­dég a király. Az én csalódom vállalkozó volt, üzleti mun­kájukat mindig ez a gondo­lat hatotta át, és tudták hogy ez nem holnap, holnapután, hanem valamikor évek múl­tán kamatozik. A jó üzletem­ber nem türelmetlen. Szege­den jártomban kínos volt ne­kem a tapasztalat. Reggel na­gyon szeretem a kávét, nyi­tás előtt bezörgettem az egyik presszóba. — Nem látja uram, hogy még zárva vagyunk? — s azzal elküldött a kisasszony. Szomszédok tisztelete — Nálunk ilyenkor az a rend, hogy akár utána is lépünk a vendégnek. — Jöjjön uram, mindjárt kész a kávé. Vagy: Nem futja a pénze, uram? Igazán semmiség, legközelebb meghozza. S ha nem hozza? Istenem, néhány forint... De jön. Szóval, ahogy én tanul­tam, valahol itt kezdődik a vendéglői modor. — És hogyan folytatódik? — Szerintem egy vendéglő legyen mindenekelőtt megbíz­ható és sokoldalú. Ha gyöke­ret verünk itt, akkor a hűtő­gép helyére egy pici bárt is csinálunk, mindig vannak, akik szeretnek félrehúzódni. Fagylaltgépet vettünk, a sze­szes italok méréséhez adago­lót is hozatunk, azzal csalni sem lehetne. — Mit adnak az éhes ven­dégnek? — Hát, lenne pizza, aztán spagetti, jaj nagyon finomra tudom csinálni! Szóval olcsó, gyorsan elkészíthető, laktató ételek. Tudja, az algériai kony­ha nagyon hasonlít az olasz­hoz, annak főztjét pedig sze­retik a magyarok is. A zené­vel leszünk bajban. Fentről már leszóltak a lakók, hogy diszkóról ne is álmodjak, mert feljelentenek. Még csak az kéne. Én tisztelem a szom­szédságot, ha ezt kérik, így is lesz. Talán ha a mennye­zetet leszigeteltetném ... Majd meglátjuk. Akkor zenés sztriptízt is műsorra tűzhet­nénk. My. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents