Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-03 / 53. szám
1989. MÁRCIUS 3., PÉNTEK AHOL HMM FOGY A MMLLBMMARO Se hús, se tej. se koszorú „Hogy mi a bajunk? Az, hogy egy ócska falu ez, kérem!” A férfi hatalmasat szív a cigarettájából. Ujjai nikotintól sárgák, fogai között szűri a szót. Magyaráz. „Nem lehet itt kapni az égvilágon semmit! Nézzen körül!” Dühösen döf a levegőbe, valahová mögém mutatva. „A virágüzlet bezárt, a falatozó úgyszintén. Volt egy trafikunk, annak is vége. A kocsmában visszamondták a cigarettát, a boltban pedig csak azt a mellbemarót árulják. Aztán a hús ... Csobán- kán nem azt veszünk, amit akarunk, hanem amit elénk raknak. Igaz-e, Jóska? Ebek a bolt előtt Jóska svájcisapkában, kopott aktatáskával a hóna alatt próbál elosonni mellettünk a buszmegálló felé. Most kényszeredetten bólint. „Na látja!” — dörmögi elégedetten emberem. Szemüvege mögött ide-oda ugrál két óriásira nyitott szeme, miközben szinte vég nélkül sorolja a bajokat: hiányzik a mirelit, szombaton alig van kenyér, a tej pedig ... „Már megbocsásson a szóért” — mondja és egészen közel hajol az izgalomtól — „de a tejet hajnalban a kutyák hugyozzak le a bolt előtt. Hát lehet ezt, szabad ezt?!” Mintegy végszóra, jól megtermett eb kocog keresztül a csöppnyi téren. Amint a bolt falához ér, felemeli a lábát, hogy szükségét végezze. Ezúttal azonban nincs veszélyben a tej, ugyanis nemcsak kint, bent sincs egyetlen zacskóval sem belőle. Délelőtt 10 óra lehet. — Előfordul az ilyen — magyarázza Nagy Béláné, aki a főnök betegsége alatt a boltot vezeti. — Van, hogy kevesebbet kapunk, van, hogy elfogy valami. Utólag viszont mindent meghozunk, amire szükség lehet. A mirelithűtőnk valóban sokáig nem működött, azonban már megjavították. Napok óta várjuk a lisztet, a cukrot, a sót, eddig még egyiket sem szállították. Mégis az alapvető élelmiszerekkel kapcsolatos panaszokra azt mondhatom, azokkal nincs különösebb gond. Nem éppen az utóbbi állítás igazáról tanúskodnak az üres tejesrekeszek, próbálok ellenkezni. aztán eszembe jut a cigaretta. Camel. Marlboro, Harmónia és Nádor hevernek a pénztár előtti tartóban. Nem a legkeresettebb márkák. — De nem is alapvető fogyasztási cikkek — vágja rá Nagy Béláné. Szívesen megkérdezném ugyan, vajon mit szólna ahhoz, ha három napig nem gyújthatna rá, hisz az ő kezében is javában füstöl a cigaretta, ám meggondolom magam. Még azt hinné valaki, a kákán is csomót keresek. A Csobánkai Tanács látszólag semmiben sem különbözik az ezernyi hasonló apparátustól. A szobákban írógép kattog, telefon csöng, mint akárhol másutt, itt a vb-tit- kár hivatala, amott az elnöké. Egy szempontból azonban mégis különlegesnek számít a szóban forgó tanács, nevezetesen, hogy egy — pont az imént említett — élelmiszer- bolt tulajdonosa. Hogy miképp jöhetett létre ez a szokatlan helyzet, arról Senke Tamásné tanácselnök beszél. — Még tavaly volt egy komoly problémánk. Bezárt az áfész üzlete, és hónapokon keresztül egy alig pár négyzetméteres kisbolt látta el élelmiszerrel a falut. A szinte tarthatatlan állapoton úgy próbáltunk segíteni, hogy a tanács decemberben megvette a helyiséget, és egy magánkereskedőnek adta azt bérbe. A vállalkozó ráadásul 500 ezer forintos kölcsönt kapott a nyitáshoz. A dolog sajnos rosszul indult, az első néhány hét leltározással télt. — Most viszont már márciust írunk, a panaszok pedig csak gyűlnek és gyűlnek. .. — A boltvezetővel megállapodtunk, hogy folyamatosan tölti fel a raktárot. Bár megesik néha, hogy elfogy valami, de akkor akár napjában háromszor is bemennek Po- mázra áruért. — Bpp most kanyarodott ki a Skoda — jegyzi meg Kiss Béla vb-titkár az ablakhoz lépve. — Biztosan tejért indultak. Nem lehet még olyan pontosan „belőni” a forgalmat, kell ahhoz vagy fél év. Nemegyszer két-háromszoro- sára duzzad fel a lakosság a hétvégén. Érdekes azonban, hogy a legutóbbi tanácstagi beszámolón mindössze egyetlen panasz hangzott el a bolttal kapcsolatban. — Talán, mert senki sem szokta általában kifogásolni az ellátást, csak egy-két konkrét eset miatt mérgelődik. — Így igaz, bejöttek már hozzánk azzal, hogy nem lehetett üveges zöldborsót kapni az üzletben. — Ez félig-meddig érthető, hisz nincs a következő sarkon egy bolt, a vásárló tehát minden ilyen esetben kénytelen buszra ülni. De vegyük csak sorjában a gondokat. Mi a helyzet a hússal? — Na, annak külön története van — veszi át ismét a szót Benke Tamásné. — A húsboltot szintén az áfész üzemelteti — legalábbis egyelőre. Tudniillik az épület tulajdonosa felmondta a bérletet. Pillanatnyilag a szövetkezetiek tárgyalnak vele, ám nem túlzottan bízom a sikerben. Hogy mi lesz akkor? Megint csak a tanácsnak kell kitalálnia valamit, hiszen az áfésznál azt■ mondják, őket nem kötelezheti 'srénki:r- fjai*- daságtalan működésre. Mi pedig hiába büntetünk, attól még nem lesz hús. Kél hét — egy joghurt A térre közben befut a távolsági járat. Páran leszáll- nak és nagyokat nyújtózva a tavaszias napon, kezükben cekkerrel hazafelé indulnak. Csak találgatni tudom, mi rejtőzhet a szatyrok mélyén: mirelit, kenyér, esetleg tej és cigaretta. Igen, cigaretta feltétlenül. — A trafik bezárása nagyon érzékenyen érintette a falut — hallom máris az elnöknő válaszát. — A virágbolt megszűntét még ellensúlyozza a játék- és ajándékbolt profilbővülése. Ám a trafik valóban jelentős veszteségnek tűnik. Mindettől függetlenül azonban nyugodtan kijelenthetem, hosszú évekre visszamenően rég nem volt ilyen jó színvonalon az ellátás. Persze nem könnyű mindenre megoldást találni. A lakosság húsz százaléka cigány, nagycsaládos. ökot csak az olcsó áruk érdeklik. Az emberek ugyanakkor megszokták, hogy Szentendréről, Budapestről hozzák meg, amire szükségük van. A boltos a múltkor mesélte, hogy két hét alatt mindösz- sze egy pohár joghurtja fogyott el. Annak idején számos kereskedelmi vállalatot hívtam fel, segítsenek, jöjjenek ide. Amikor aztán megtudták, hogy az ide Csobán- kát jelenti, sietve letették a kagylót. Egyre csupaszabbak — Így igaz, mindenki csak elviszi innen a pénzt — dohog Erdei István is, és újabb óriási műkoszorút akaszt le a falról. A virágüzlet fehérre meszelt falai egyre csupaszabbak lesznek. — Mi alig egy évig voltunk nyitva, aztán... látja. Jött az adó, a vevők viszont elmaradtak. Most pedig bezárunk. Végleg. Delet harangoznak. Néhány munkásruhába bújt férfi beszélget a kocsma előtt, egyébként üres minden. A tiszavirág-életű falatozó ablakai tompán verik vissza a virágüzlet képét. Mint két halott áll egymással szemben a két épület. Elhagyva, elhagyatva. Csendben. Megtörve a táj mozdulatlanságát, a távolban egy autó tűnik fel. „A Skoda”, mondja valaki. „Talán a tejet hozzák.” Talán ... Falusy Zsigmond Mibe kerülnek a választások? A takarékosság jegyében készítik elő a soron következő választásokat, és nehány technikai kérdés tisztázásához már hozzá is láttak a Belügyminisztérium tanácsi főosztályán, s több olyan „újítás” bevezetésén gondolkodnak, amellyel csökkenthetők a költségek, ám ezzel együtt is lényegesen több pénz kell a választások lebonyolítására, mint 1985-ben — az áremelkedések miatt. Ötvenötezer választópolgár, akárcsak korábban, ezután is társadalmi munkában végzi a választásokhoz kapcsolódó teendőket. Közöttük a szavazatszedő bizottságok, valamint a helyi, megyei, illetve az országos választási elnökség tagjai, továbbá a tanácsok és a Hazafias Népfront munkatársai is, akiknek munkájáért semmiféle külön térítés nem jár. (Ismeretes, hogy nekik nemcsak a választások napján akad dolguk: előzőleg elsajátítják a szükséges tudnivalókat, kitöltik a különböző nyomtatványokat. Gyakorlatilag az összes adminisztrációt ingyen végzik.) Az első jelentősebb költség már jóval a választások előtt jelentkezik : a választók névjegyzékének összeállítása mintegy 10 millió forintba került legutóbb. Az Állami Népességnyilvántartó Hivatal alapos munkát végez: először megállapítja azok körét, akiknek választójoguk van, majd a mintegy hét és fél millió nevet választókerületenként csoportosítja. Mivel a névjegyzék jó előre elkészül, azt szinte az utolsó pillanatig korrigálják. Ezrek költözhetnek ugyanis más állandó lakóhelyre, a bíróság egyeseket eltilthat a közügyek gyakorlásától. Minden választópolgár értesítést kap, hogy felvették a választók névjegyzékébe. Aki nem szerepel a nyilvántartásban, panaszt te- I\et. Ha a helyi tanács vb továbbra sem szerepelteti a névjegyzékben, az érintett bírósághoz fordulhat; 1985-ben mindösz- sze 10-15 esetben fordult elő. Az eljárás költsége az államot terheli, ez azonban általában nem számottevő. HATSZOROS NYERESÉGRE SZÁMÍTANAK Egységesített alapszabály A Tungsram Rt. évi közgyűlésén elfogadták az 1988-as üzleti évről szóló jelentést. E szerint a társaság 12,4 milliárd forint értékű árut forgalmazott. Az iparági konvertibilis exportja 135 millió dollár volt, ebből a közvetlen kivitel, tehát más külkereskedelmi cégek közvetítése nélkül 127,5 millió dollár. A Tungsram-ter- mékek 67 százaléka a legfejlettebb nyugat-európai és tengerentúli országokba került. Az rt. importja 34 millió dollár volt, így a vállalat éves pozitív kereskedelmi egyenlege 101 millió dollárt tett ki, szemben az előző évi 90 millió dollárral. A közgyűlés 1989-re az 1,4 milliárd forintnyi nyereség elérését vette tervbe, a tavalyi 230 millió forinttal szemben. Ez biztosíthatja majd a tervezett 10-12 százaléknyi osztalék kifizetését. A közgyűlés az 1896-os Tungsram részvénytársasági alapszabályt — amelyet azóta 34 esetben módosítottak — egységes szerkezetbe foglalta, az új társasági törvény szellemében. A társaság a felügyelő bizottság elnökévé Demján Sándort, a Magyar Hitel Bank elnök-vezérigazgatóját, az igazgatótanács elnökévé Gábor András vezérigazgatót választotta meg. A társasági közgyűlésről kötelezően közzétett adatok mögött az áll, hogy a 18 ezer dolgozót foglalkoztató vállalat történetében ez év elején fordulat állt be. Négy bank és pénzintézet összesen 6,5 milliárd forinttal megemelte a vállalat eddigi csekély alaptőkéjét. így a Tungsram immár tényleges részvénytársaságként működik. Az elmúlt négy évtizedben csak nevében volt az. A megnövekedett alaptőkével megszűnt a vállalat likviditási gondja. (Tavaly még 800 millió forint hitelkamatot is fizetniük kellett). A társaság helyzetét az is javítja, hogy csaknem 8 milliárd forint értékű vagyonukból a leginkább elavult, összesen egymilliárd forint értékű gépeket leselejtezik. Mindez számottevően növeli a nyereséget. MAGYAROK FIGYELMEZTETIK HONFITÁRSAIKAT Szégyenakció Ausztriában Szemétgyűjtést szervez a szomszédos Ausztriában, . a Bécs felé vezető 10-es számú főút mentén a négy észak-dunántúli megyében tevékenykedő Reflex Környezetvédő Egyesület március 18-án. Az akcióval a bevásárló magyarok figyelmét kívánják felhívni arra, hogy nem illik szemétdombot hagyni a szomszén dós ország területén. A bevásárló turisták „hadi útja” mentén "ugyanis szertehányt csomagolóanyagok, műanyag szatyrok, konzervdobozok, ételmaradakok nem éppen jó bizonyítványt adnak a magyar turisták környezeti kultúrájáról. Az egyesület kezdeményezését az osztrák helyi hatóságok is segítik: külön konténereket helyeznek el az út mentén és gondoskodnak a magyar környezetvédőik által összegyűjtött hulladék elszállításáról. Lezárult a vizsgálat Ä panaszos visszalépett Még tavaly december elején kaptuk az első híreket Cegléd, Monor, Érd, Dabas és Ráckeve térségéből arról, hogy járvány tizedelte a kistenyész- tők nyúlállományát. Ám egyetlen tenyésztő sem akadt, aki a nevét, címét elárulta volna, hogy az illetékesek megkezdhessék a tényfeltáró vizsgálatot. Így a híresztelés csupán pletykának tűnt. Időközben kiderült, hogy a ceglédi főállatorvos felvásárlási zárlatot rendelt el a járvány (?) miatt. Ugyanakkor a Tszker gyöm- rői nvulászklubjának vezetője, Kiss László, azt panaszolta lapunk munkatársának, hogy a szérumtól három napon belül huszonegy anya- nyulának a teljes szaporulata pusztult el. A Pest Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás igazgatóhelyettese, dr. Magyary István elmondása szerint nemrég fejezték be valamennyi tenyésztőnél Nagykáta és Monor térségében a megelőző oltást, de a szérumra nem érkezett panasz; Kiss László állományát nem érte jelentős veszeteség; az Országos Állategészségügyi Intézet vizsgálata nem mutatott ki vírusos fertőzést — írtuk január 3-i számunkban. Ezt olvasva tiltakozott Kiss László, mondván: félrevezették az újságírót. Kérésünkre dr. Magyary István újra megígérte a vizsgálat elvégzését, bár megjegyezte, hogy ha még egy cikk megjelenik a témában, akkor veszélybe kerül az ország 70 milliós nyúlexportjai!). Nos, ígéret ide vagy oda, február közepén a megyei hatóság még nem végezte el a helyszíni vizsgálatot. A miértre először február 17-én, majd 20-án kértünk választ. Végül levelet hozott a posta a Pest Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás igazgató főorvosának, dr. Tóth Péternek az aláírásával. A levélből megtudtuk, hogy a vizsgálatot február 21-én elvégezték a gyöm- rői kistenyésztőnél. Nem minden célzatosság nélkül közöljük a jegyzőkönyv utolsó mondatait szó szerint: „...A vizsgálat eredményének (amelyet az Országos Állategészségügyi Intézet végzett el még december elején — a szerző megjegyzése) közlése után nyúlállományom egészségi problémáival Laczkó doktort nem kerestem meg, mivel további egészségügyi probléma az állományban nem merült fel. Az üggyel kapcsolatban további közölnivalóm nincs. Az Állategészségügyi Állomással szemben semmilyen igényem, követelésem nincs.” Aláírás: Kiss László. Aszódi László Antal Egy szentendrei kisfiú, S. Viktor a 10. születésnapját ünnepli. Köszöntik őt rokonok, ismerősök, barátok, csak éppen az édesapja nem. őt hét év óta, amióta a szülei elváltak, nem látta. Nem is ismerné meg az utcán, ha a véletlen összehozná őket. S. papa nemcsak a szeretetétől fosztotta meg egyetlen gyermekét, anyagiakról sem gondoskodik. Ha a váláskor megfogadta magában. hogy egyetlen fillér tartásdíjat nem fog fizetni, akkor ezt mindmáig híven megtartotta. Inkább nem vállal munkát, a törvénnyel is meggyűlt emiatt a baja, mindhiába. Hét év óta Viktorról a mama gondoskodik. Munkája és külön- keresete folytán kényelmes otthont teremtett, öt éve vette a másfél szobás lakást, azóta sikerült teljesen berendeznie is. Mikor Viktorral megismerkedtem, azt mesélte nekem, hogy egyáltalán nincs apuká ja. Ez egy szófián megegyezés lehet az édesanyjával: nincs, nem beszélünk róla, nem fáj- dítjuk vele a szívünket. Ám az Minden férfi eltűnt a családból Ha nekem apám lenne édesapa iránti vágyat teljesen nem tudta magából kiirtani, mert bizonyos helyzetekben el- pöttyenti rokonoknál, édesanyja távollétében: Ha nekem apám lenne! Hosszú évekig a pomázi nagypapa jelentette Viktor életében a férfit. Minden hétvégét a nagyszülőknél töltötték édesanyjával. A balsors ezt a támaszt is elorozta, elváltak a nagyszülők is. A nagypapa is eltűnt az életéből. Talán esztendeje is már, hogy nem látta. El az édesanyának egy nővére Visegrádon. Hozzájuk is gyakran átjárnak. Egyidős Viktorral az ö Vilmosuk. Mikor kistestvére született Vilmosnak, Viktor valósággal transzba esett, úgy követelte az öcsikét, ötéves lehetett akkor. Anyuka megígérte, hogy hoznak egyet a csecsemőotthonból. Akkor megtapasztalta, felelőtlenül nem szabad semmit kimondani. Viktor a kistestvérrel álmodott éjszakánként. s nagyon keserves volt, míg elhalványodott benne a vágy. A sors keserves fintora, hogy Vilmosékat is otthagyta az apuka. Minden férfi eltűnt a családból. Viktor édesanyja kétségbe volt esve, csak bennünk, nőkben lehet a hiba, vádolta önmagát titokban. A legrosszabbak az esték kettesben. Hisz a szomszédok bezárkóznak, mindenki nyakig van munkával. S a gyerek mégsem partner a napi gondokban, terhelni sem szabad vele. Nincs kivel megbeszélni. S ennek az életnek a szán- déktalan félresiklása! Ezt kinek lehet elmondani?! Barátnők, ismerősök nem igazán kiváncsiak az ilyen problémákra. A családban meg? Hisz mindenki ebben a cipőben jár. Marad a gyerek. Öt halmozza el az anyuka minden figyelmével, szeretetével. Minden mozdulatát megfigyeli. Pedig jobb lenne, ha egy kicsit elengedné magát, ha nem ilyen görcsös ragaszkodással fogó- dzana a gyerekbe. Búcsúzko- dom. Viktor kikísér a buszhoz. Veszi a kabátját. A sapkát, sálat anyuka megigazítja egy kicsit rajta. Viktor durcásko- dik. Félig tréfásan, de talán egész komolyan mondja anyjának: Ne nézz rám! Mindig csak engem figyelsz! Hát hiába! A szeretetnek is megvan a terhe, az állandó ránk figyelés is lehet kellemetlen egy idő múlva, a teljes odaadásban is kell egy kis ki- kapcsolódás. Milyen kár, hogy ennyire atomizálódott nálunk a társadalom. Hisz nem egy helyen a kétszemélyes kis sejt a család. Átányi László NASZÁLY Lassan már elmondhatjuk: ahány város, annyi lap. A jelenség az izmosodó pluralizmus, a különvélemények megjelenésének ékes biztositéka. A településeké, amelyek egyre kevésbé viselik el, hogy sorsukról máshol, mások, „magasabb helyen” döntsenek. S a falvakban és városokban élőké, akik egyre erőteljesebben kívánják véleményüket hallatni a helyi s a nagy politika kérdéseiben. Városi újságjaink a lapgazdák toleranciája, a szerkesztők hozzáértése, a rendelkezésükre álló anyagi és technikai lehetőségek különbözősége függvényében egyelőre változó színvonalon felelnek meg ezeknek a kívánalmaknak. A váciak lapja, a Naszály igazi profi újság, anlely nemcsak küllemben, de szerkesztési elvében is megfelel alcímének, mely szerint a lap a város lakóinak fóruma. Annak is kell lennie, hiszen a lapgazdák, a helyi népkép- viseleitet megtestesítő tanács, a népfront, s nem utolsósorban az MSZMP helyi bizottsága végül is a város lakosságának, ha talán nem is az egészét, de mindenképpen túlnyomó többségét képviselik. Vita folyik például a Sztáron Sándor Gimnázium pedagógusainak leveléről, melyben a tanári társadalom romló helyzete, az oktatásügy katasztrofális állapota ellen tiltakoztak, s kifogásolták azt is, hogy a helyi középiskolák között is náluk a legalacsonyabbak a keresetek. Ez alkalommal a Pedagógusok Szakszervezete váci körzeti bizottságának állásfoglalásával, a városi tanács végrehajtó bizottságának válaszával, s egy helyi pedagógus véleményével ismerkedhet meg az olvasó. Egy másik tudósítás arról a januári kerekasztal-beszélge- tésről számol be, melyet a helyi alternatív szervezetek, különböző egyesületek az MSZMP és a városi tanács vezetőivel folytattak. Beszámol a Naszály arról a Nagymaroson rendezett vitáról is, melyet a vízlépcsőépítés hatásairól folytattak. Több írás foglalkozik a váci fiatalok és az ifjúsági szervezet gondjairól, néhány olvasólevél éppen a lapról mond hol dicsérő, hol elmarasztaló véleményt. Több helytörténeti írás, a környező településekről szóló beszámoló, színvonalas illusztráció, sporttudósítás található még a Naszályban, melynek elegáns megjelenése a váci Pest Megyei Nyomda kollektíváját dicséri.
