Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-03 / 53. szám
6 1989. MÁRCIUS 3., PÉNTEK s idő-Hobby Lehet turkálni, szabad válogatni Lelki egészség Cuccok a Ruti butikból Sxéferfőzés Napjainkban sokat foglalkozik a sajtó, a rádió, a televízió a légkör szennyeződéseivel, amelyek nemcsak Magyarországon jelentenek problémát, hanem világszerte. A tudósok serege indul harcba a levegő, a víz, a föld szennyeződésének megakadályozására, csökkentésére. Vagy egy olyan környezet- szennyezés, amelyről kevesebb szó esik. Pedig az előbb említettekkel egyenrangú fontosságú. Ez nem a testi egészséget, hanem a lelki egészséget szennyezi, betegíti meg. Ez az a mosdatlan szájú beszéd amely napjainkban egyre nagyobb divat lett. Nemcsak a felnőtteknél, hanem a fiataloknál is terjed. Ha a nyilvános trágárkodást az emberi jogok közé sorolják, akkor az ellene való tiltakozás is emberi jog. A légkört szennyező beszéd valahogy ma polgárjogi nyert a jóérzésű emberek tiltakozása ellenére. Sikk ma a fiatalok között az ízléstelen trágár beszéd. A magyartalan „laza” kifejezési kuszaságot dominálnak az emberek érintkezési beszédstílusában. Nerr kevés részük van ebben azoknak, akik ilyen stílust megengednek otthon, a munkahelyeken és sajnos egyes „írói al kotásokban” is. Akadnak családok, kis közösségek, ahol í gyermek szinte az anyatejje szívja magába ezt az elítélhe tő beszédstílust, mert hovatovább még a kedveskedésben i: alkalmazzák a nemkívánato: kifejezéseket. A szófertőzés veszedelmeset terjed. A „szóbacilus” rontj; a jóérzésű emberek lelki köz érzetét. Vegyük fel az ízléstelen szavak ellen a harcot azzal, hogy ápoljuk szép magyai nyelvünket. Fási Katalin Ártatlan amalgám Időnként hol ismert, hol Ismeretlen forrásból rémhírek kapnak szárnyra. Ilyen rémhír volt többek között az NSZK-ban az is, hogy a fogtömésre használatos higanytartalmú amalgám hosszabb távon mérgező hatást fejt ki a szervezetben. Dr. A. Kröncke erlangen! fogászprofesszor e rémhírek eloszlatása céljából közölte, hogy a higany-, ezüst-, cink- vagy réztartalmú ötvözetekből készült fogtöméseket hordó emberek vérében — a vizsgálatok szerint — nincs különbség a higanytartalomban. Ráadásul a ma használatos amalgám minősége és veszelyessége gyökeresen különbözik a 100 évvel ezelőtt használatostól.— Az amalgám helyett kísérletképpen ’ alkalmazott műanyag tömések nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, nem voltak elég tartósak. Lehetséges, hogy belátható időn belül az úgynevezett cermet-cement tömések felváltják majd az eddig használatos amal- gámot. Két éve folynak ilyen kísérletek ezzel a kerámia-fém ötvözettel. Az eredmények igen biztatóak, de legalább még öt évig kell várni arra, hogy a cermet-cement. tömések tartósságát megbízhatóan meg lehessen ítélni. Idén először Rutl butik Is volt a Divatfórum 89-en Itt nem veszik rossz néven, ha valaki válogat, s alaposan megnézi, hogy mit vásárol (Erdősi Ágnes felvételei) De akik tudnak otthon szab- ni-varrni, azok közül is sokan ellátogatnak a gomba módra szaporodó Ruti butikokba, ahol mint köztudott, használt, tisztított ruhaféléket árusítanak. S ami különösen figyelemre méltó, a? árak lényegesen olcsóbbak, mint más üzletekben. Igaz, hogy időt arra is rá kell Hódítanak a Ruti butikok, amit az is mutat, hogy a kongresszusi központban megrendezett Divatfórum 89-en egy egész emeletet rendeztek be erre a célra, ahol sok ezer nő — fiatalok és idősebbek — egészítette ki nem nagy anyagi befektetéssel a tavaszi ruhatárát. Ga. J. Számolunk, takarékoskodunk, átcsoportosítjuk a kiadásainkat. Osztunk, szorzunk, és a végeredmény mindig ugyanaz: kevesebbet lehet költenünk, szorosabbra kell húznunk a derékszíját. Ami a ruházkodást illeti, terjed az otthoni szabás-varrás, ám ez sem mindenkinek jön össze. Kevés az idő, és a háztartás, a gyermeknevelés mellett már gondot okozhat leülni a varrógép mellé. szánni, hogy a „turkálóban” valaki találjon a méretére illő, az ízlésének és kívánalmainak megfelelő holmit, de valljuk be. nem is rossz szórakozás ez a turkálás. S míg olykor tapasztalhatjuk, hogy vásárlásnál rossz szemmel nézik, ha valaki fog- dossa az árut, itt más szokások uralkodnak. — Nem tudod elképzelni, milyen gyönyörű utunk volt — mondja nem takargatott dicsekvéssel János barátom, nyári úti beszámolójának a végén. — Hát igen, gyönyörű is a Loire völgye. Tele régi ősi kastélyokkal. — Mondd, Jánosom, jártál te már Tésán? — mondom, és tudom, hogy enyhén szólva is bizarr a kérdésem. —? Nem — mondja röviden —, az hol van? — Látom, most bosszankodik, mert egy olyan helyet említettem, ahol ő még nem járt. Azt is látom, hogy, fogalma sincs arról, hogy Tésa merre is lehet. — Tudod mit? Gyere velem, az Ipoly, igaz, nem a Loire, Pest megye sem Franciaország, mégis megteszi. Ha ezt láttad, ’ utána eldöntheted, van-e olyan szép. Könnyű odajutni, még világútlevél sem kell hozzá. János megígérte,' hogy velem tart. A dolog\gzonban csak ígéret maradt, mert Jánosom különc ember, a formákra nagy súlyt helyez, úgy is mondhatnám: kissé sznob. Biztos vagyok abban, hogyha csak útlevéllel, vízumok beszerzésével és legalább repülővel lehetne Tésára eljutni, feltétlen eljött volna. Ezért azután egyedül mentem. Végtére Tésa a fővárostól bőven számítva csupán nyolcvan kilométerre fekszik. Szob után az út északnak fordul, s az Ipoly kanyarulatait követve halad Vámosmi- kola felé. mely jelenleg a Pest megyei északi falucsoport központjaként büszkélkedhet. Innen már csak nyolc kilométerre van Tésa. A Kemence felé tartó útról balra kell letérni és egy csodálatos lábaserdőn haladok keresztül. Valaha sokat jártam erre. Lányaim közül egyikük „meseerdőnek" nevezte el, mert ebben az erdőben látott életében jr ___ r P EST MEGYEI SÉTÁK Tésa először őzet a gidájával, s az úton átvágtató vaddisznókon- dát, amint az Ipolyra mentek inni. De itt látott fán szundikáló baglyot, és az út menti oszlopon gólyafészket, eleven gólyákkal. Sajnos, tapasztalnom kellett, hogy mindebből több minden ma már csak emlék. A gólyafészek oszlopa eltű't, nyúl azonban most is ugrik a motorzajra. Mikor kiérek az erdő aljára, az Ipoly most kis vizű medre tereli tovább az utat. Ki gondolná, aki nem látta, hogy áradáskor milyen tengerré tud duzzadni a folyó. Az erdei dombokat követően a síkon előtűnik a nemrégen épült új vízmű. Az útszélen itt valamikor egy vándorfohászra hívogató ítéglastáció állott. Csupán táglatörmelék van csak a helyén. Még két kisebb kanyar, és megérkeztem Tésára. Az útról jobbra kanyarodva, újonnan épült házak között vezet az út a „főtérre”. A tér szélén a kisközségekre oly jellemző első világháborús emlékmű áll. A tésai hősi halottak névsorával, márványba vésve, ahogy illik. Közvetlen szomszédságában van az egyetlen bolt, no és a kocsma. Ide a főtérre lejt a szomszédos dombhát, melynek oldalában áll az egyik legrégibb „középület”. A tésaiak sem tudnak megegyezni abban, hogy pontosan miikor épült. Csak sorolják, hogy az idők során mi minden célt szolgált. Volt benne iskola, községháza, majd termelőszövetkezeti központi iroda, szükséglakás. Jelenleg magántulajdonban van, horgásztanyának használják. No persze, hiszen közel van az Ipoly, és még halat is lehet fogni benne. (Az Ipoly vagy Ipel 254 km hosszú folyó.) Tésa valamikor laktanyával rendelkező határőrközség volt. A tésaiak szerint a falu létszámcsökkenését ez nagyban befolyásolta, mert a katonák innen vittek asszonyt szerte az országba. Később a laktanyából az Alagi Tangazdaság továbbképző köz,pontot alakított ki. Azután alkalmi munkások szálláshelye volt, akik gyümölcsszüret idején itt pihenték ki napi fáradalmaikat. Aki szereti a szépet, az elgyönyörködhet Tésa katolikus templomában, mely 1774-ben az akkori szokásoknak megfelelően barokk stílusban épült. A templom egy különös reneszánsz alabástrom Mária-szo- borral büszkélkedhet. A tésai gyerekek Vámosmi- kolára járnak iskolába. A hajdanvolt Vörös Csillag és Petőfi termelőszövetkezetek a különféle egyesülések homályában, már csak emlékként maradtak fenn. A 150 törzslakosból 70-en tartoznak az időskorúak közé. Ez tette indokolttá, hogy 1988-ban öregek napközi otthonát hozták létre. A lakosság eddigi lassú és folyamatos csökkenése ma már megállt. Igaz, Tésa időközben óriását lépett előre a közművesítés terén, mert ma már nemcsak villany van minden portán, de van crossbarba bekötött telefon és vezetékes ivóvíz is. Különös emberek a tésaiak, beszédük tősgyökeresen palóc. Nem ismerik, helyesebben nem használják a hasonulást, „kével” „kézvei” kell megfogni, mármint a „kápát”. A tésai ember „azval” fogja magát és elmegy. A szívük is igazi palócszív, akit a „hétvégi emberek közül” befogadnak, azt pénteken: „hát hazagyüttek?”- kel köszöntik. S ha a hétvégiek egy-két hetet kihagynak, „már régen vótak itthon”, mely nemcsak egyszerű kijelentés, hanem komoly szemrehányásnak számít. Mert a mai Tésa kifejezetten nyaraló (vagy pihenő) községgé „fejlődött”. Minden második ház, már nem „idevalósi” emberé. Tésa valóban rászolgált az üdülő rangra, olyan csend van itt, hogy a falut átszelő apró patakocska csobogása is dübörgésnek tűnik. Ezért aztán hangos rádiózást, magnózást kedvelő ne vegyen házat a faluban, mert hamar meggyűlik a baja a csendet nemcsak kedvelő, de megkövetelő tésaiakikal. Mikor azután leszáll az este, a tv viliódzó fénye vibrál az ablakokban, hiszen a hegyestetői átjátszóállomás jó vételt biztosít. Hazafelé indultamban a hold köszönt vissza az Ipoly vizéből, s ez a Nógrádból háborút követően átkerült kis palócfalu csendes álmában várja a holnapot. S egy cseppet sem zavarja az, hogy nem a Loire völgyében fekszik. Csak egyszerűen magyar módra gyönyörű. Wolff Lajos EGYÜTT AZ UTAKON AZ ÚT2NFORM JELENTI A kedvezőre fordult tavasziam Időjárás miatt a megyében több helyen számítsanak kisebb fenntartási munkák miatti forgalomkorlátozásra. Így az autópályákon szalagkorlát-helyreállítás, -festési munkák, illetve -mosás, -tisztítási munkák lesznek. Az 51-es főúton Dunaharasztinál a 17—18. kilométer között építési munkák miatt lezárták a fél útpályát. A korlátozás előreláthatóan április közepéig tart. A bajai Duna-hídat az 55-ös főúton mindennap lezárják reggel 7- től 8.20-ig, valamint délután 13.15-től 14.35-ig. Ez alatt az idő alatt még a gyalogosok sem mehetnek át a hídon. Kerülő útnak a dunaföldvári hidat, illetve a mohácsi kompot ajánljuk. A hét végétől, szombattól megindul a kompközlekedés a Balatonon Szántód és Tihany között. Az első hajó 7 órakor indul Szántódról, Ti- hanyból 7.30-kor. Az utolsó Szántódról 17 órakor, Tihanyból pedig 17.30-kor, egyébként óránként járnak a kompok. A hegyeshalmi határátkelőhelyen továbbra is erős forgalomra számítsanak az Ausztriába utazók nagy száma miatt a reggeli órákban a kifelé igyekvők, az esti órákban pedig a hazafelé jövők. Esetenként egy-két órás várakozás is előfordulhat. AUTÓK ŰTTALAN UTAKON Ma már nincs terep, amelyet a járművek — ha nem négy-, akkor hatkereküek vagy éppen lánctalpasak — le ne győznének. Az úttalan utak nehézségeinek leküzdésére gyártott terepjárók, kétéltűek között már egyre több az univerzális jármű, amely szinte minden tereppel megbirkózik, sőt eddig elérhetetlennek tartolt teljesítményekre is képes. Jó terepjárót építeni persze nagyon nehéz. Amelyiknek nagy a teherbíró képessége, az bizonyos körülmények között túlságosan nehézkesnek bizonyulhat. Ha a motor kicsi, teljesítményproblémák adódhatnak, ha viszont nagy, akkor a túlzott üzemanyag-fogyasztás csökkentheti az autó hatósugarát. Egy biztos: a terepjáró képesség nem elsősorban lóerőkérdés. Fontos viszont, hogy a motor képes legyen kis fordulatszámon is nagy forgatónyomatékot adni, s a konstrukció a gépkocsi erős megdőlése esetén is biztosítsa a motor olajellátását. A leggyükosabb igénybevétel természetesen a futóműveket terheli. Olcsó, de általában megfelelő megoldás a laprú- gókra függesztett merev tengely, elöl — o kormányzott keréknél. Sokkal igényesebb, de költségesebb is az olyan terepjáró, amelynek elöl-hátul független lengőkaros felfüggesztése van, légrugózással kiegészítve. A mindentudó konstrukcióknál a motor kézi kapcsolású váltóművön, terepváltón és ki-bekap- csolható összkerékhajtáson keresztül adja át teljesítményét a kerekeknek. NE KACÉRKODJATOK A HALÁLLAL! Minden jel szerint közeleg a tavasz, s az optimizmust erősíti az a tény, hogy megsokasodott a vasárnapi autók száma. Márpedig a vasárnapi autó mindig bátrabb, mint a poros, hétköznapi társa. Mintha nem is a bezárt lóerő, hanem az elszabaduló szenvedély diktálná az úti tempót. Kanada egyik kisvárosának közelében, az egyik kiránduló- hely felé vezető úton sajátos nevelőszöveg fogadja őket, mint ahogy megírta az Inquirer. „Gépkocsivezetők! Ne kacérkodjatok á halállal! Merthogy sem orvosunk, sem temetőnk nincs. Ezzel szemben Mr. Hunter, a Church Street 22-ben éjjel-nappal várja önöket Biztosítás''céljából.’1 . : FIZESSÜNK A DUGÓÉRT Az autóközlekedés világszerte a csőd felé közeledik, s a csőd neve: dugó. London központjában az óránkénti átlagsebesség 17,7 kilométer, Athénban 8 kilométer — lassúbb, mint lóháton. Több a kocsi és többet utaznak az emberek. Nyugat-Euró- pában 1976-ban minden száz lakosra 26 kocsi jutott, ma 35. Az Egyesült Államokban kevésbé növekedett az arány, de már eleve is „túlnépesedett” volt a kocsipark: 100 lakosra 51 személyautó jutott 1976-ban, most 56. Japánban 14-ről 24-re nőtt az arány. Az Egyesült Államokban 1976-ban egy ember naponta átlagosan 43 kilométert utazott kocsival, ma 51 kilométert tesz meg. Az NSZK-ban 19-ről 23-ra nőtt az átlagosan megtett kilométerek száma, Nagy-Britanniában pedig 15 kilométerről 21 kilométerre. Közben, minden jószándék,- reklám és fejlesztés ellenére, a tömegközlekedés nem tudta enyhíteni a közutak terhelését. 1983-ban 560 millióan utaztak a londoni metrón, 1987-ben már 800 millióan, eközben a brit fővárosban mégis további 5 százalékkal nőtt az autóforgalom. Nem segítettek a nagyvárosokat elkerülő körgyűrűk, autópályák sem. A Los Angeles körüli főutakon a csúcsforgalomban 16 kilométer óránként az átlagsebesség és országosan 9 milliárd dollárra becsülik az úti késlekedés okozta károkat évente. Sokfelé sok mindennel próbálkoznak. Az NSZK-ban már a hetvenes évek közepén megkezdték a kocsik kitiltását a városközpontokból. Ez a környezetvédelem szempontjából jó,' de a csúcsforgalmat csak áttereli máshová. Ráadásul sehol sincs elég parkolóhely: Párizsban úgy becsülik, hogy 700 ezerrel kevesebb parkolóhely van, mint amennyi a naponta belépő 1,3 millió kocsinak kellene. A megoldás? Nem biztos, hogy jó, de az egyetlen helyen, ahol eddig bevezették, csökkentette a forgalmat. Szingapúrban 1975-óta csak olyan autó hajthat be a belvárosba kevesebb mint négy utassal, amelyen kiragasztott jegy tanúsítja, hogy vezetője lefizetett 2,60 amerikai dollárnak megfelelő összeget. Háromnegyedével csökkent a csúcsidőszaki forgalom és Szingapúrban még ma is jól lehet közlekedni. Valószínűleg Stockholm lesz az első európai főváros, ahol hasonlót bevezetnek. A városi hatóság 25 koronás (3,90 dollár) belvárosi belépőjegyet tervez. Ügy vélik, hogy ha a befolyó összeget a tömeg- közlekedés olcsóbbítására fordítják, akkor 35 százalékkal is visszaeshet az összforgalom ... HA KIGYULLAD AZ AUTÓ A jármű kigyulladásakor az utasteret általában csak egy perc múlva éri olyan mértékben a tűz, hogy az a bent ülők életét veszélyezteti. Ha a biztonsági öv meggátolja, hogy a jármű utasai a kormányra vagy a műszerfalra ütközés következtében elveszítsék cselekvőkészségüket, a téves közhiedelemmel ellentétben éppen a biztonsági öv teszi lehetővé számukra, hogy a zár gyors kinyitása után, még az utastér kigyulladása előtt elhagyják a gépkocsit. MELYIK AZ IGAZI? Amikor egymást követően több jelzőlámpa látható, ügyelni kell arra, hogy figyelmünket a hozzánk legközelebbi lámpa jelzésére összpontosítsuk! Különösen a helyismerettel nem rendelkezőknél szokott előfordulni, hogy annak a jelzőlámpának a jelzését figyelik, ahol majd várhatóan valamilyen irányváltoztatást kell végrehajtaniok. Emiatt a hozzá közelebb lévő lámpa (esetleg épp tilosra váltó) jelzését nem veszik észre. Balesetmentes közlekedést, jó utat kíván: M. Nagy Péter
