Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-29 / 74. szám
4 1989. MÁRCIUS 29.. SZERDA Változások előtt áll a TIT Meddig nyúlnak a gyökerek7 Az idén 148 éves a közoktatáson kívüli ismeretterjesztést céljául választott Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. A közelgő 150. évforduló s a közelmúlt társadalmunk minden területén megfigyelhető gyors változásai arra ösztönözték a TIT vezetőit, hogy felülvizsgálják a társulat jövőjére vonatkozó elképzeléseket. Ez lett a központi témája annak az országos értekezletnek is, amelyet Kiművelt emberfőkért címmel néhány napja rendeztek meg a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A tanácskozáson megyénket többek között Jónás Zoltán, a TIT Pest megyei szervezetének titkára képviselte. Öt kérdeztem az értekezlet eredményéről, hasznáról. — A napjainkban végbemenő társadalmi-politikai folyamattól a TIT sem függetlenítheti magát. Mi a legsúlyosabb problémának a szellemi értékek alábecsülését tartjuk, amely nemcsak a közgondolkodásban nyilvánul meg, hanem gazdasági jelei is vannak. Személyes véleményem szerint ennek a kedvezőtlen jelenségnek a deklarálásán nem jutott túl a konferencia, mint ahogyan más hasonló jellegű fórum sem. A továbblépéshez a gazdasági értékrendet kellene megváltoztatni. Tanácskozásunk célja az volt, hogy pontosabban meghatározzuk a társulat helyét, szerepét a társadalomban, s hogy hozzájáruljunk a közművelődésről egy világosabb kép kialakításához. — Az országos értekezletet megyei, városi megbeszélések előzték meg. Milyen megyei vélemény alakult ki a konferencia fő témáiban? — A rendezvény hét fő kérdéscsoporttal foglalkozott, bár ennél a TIT működése jóval bonyolultabb és szerteágazóbb. Az első téma a társulat és az értelmiség viszonyát vizsgálta. Nálunk az előzetes viták során elhangzott, hogy a Pest megyei szervezetnek a jelenleginél jóval szorosabb kapcsolatot kell kiépítenie az egyéb társadalmi szervezetekkel, szerveződésekkel. Néhány jó kezdeményezést azért már említhetek, például a nágyko- xösi TIT értelmiségi klubot, a ceglédiek együttműködését az ottani pártbizottsággal, vagy Ráckevét, ahol a TIT és a Magyar Agrártudományi Egyesület közösen szervezett előadás- sorozatot a mezőgazdaságban dolgozó értelmiségiek részére. Az egyházakkal együtt foglalkozunk családsegítéssel, az idén először nyári egyetemet is rendezünk ebben a témában. Ami a második fő kérdést, a tehetségnevelést illeti, itt az úgynevezett tudománybaráti köri mozgalomról van szó. Ezen a területen jelentős változás várható, az eddigi megyei szintű szervezés helyébe a városi lép, az ottani szervezetek sokkal inkább tisztában vannak a helyi igényekkel. — Hogyan képzeli a TIT az idegennyelv-oktatás jövőjét? — A nyelvek nem tudása végtelenül neuralgikus pontja társadalmi-gazdasági életünknek, nemzetközileg is gyakran kerülünk emiatt hátrányba. Mindannyiunk érdeke, hogy a felnövekvő nemzedékek két vagy több nyelvet megtanuljanak. Ügy látom, ennek ma legfőbb gátja a tanárhiány, vidéken éppenséggel kevés a nyelvtanár. Az orosz mellett az angol és a német iránt nagy a kereslet, ezért most — egy Veszprém megyében kialakított rendszer átvételével — az orosz szakos pedagógusok átképzését kezdeményezzük a megyében. Szeptembertől a Pest Megyei Pedagógiai Intézetben indítanánk egy német és egy angol csoportot, ez a hároméves tanfolyam oklevelet adna. Ezenkívül szerte a megyében, ahol akadna 15—20 vállalkozó tanár, kétéves, középfokú nyelvvizsgára felkészítő kurzusokat szerveznénk. Két esztendő alatt annyira megtanulja az illető a nyelvet, hogy már taníthassa, órát adhasson. Rájuk alapozva azután két-három év múlva megkezdhetné a munkáját a megyében a TIT saját nyelviskolája. — Ez a terv már átvezet ahhoz a feladathoz, amelyből a társulat országosan kiveszi a részét, a szakmai át- és továbbképzéshez. — Tavaly szeptember óta több tanfolyamra iratkozhattak be nálunk az érdeklődők, elsajátíthatták többek között a társadalombiztosítási ügyintéző, a munkavédelmis, a kazánfűtő feladatait, felkészülhettek adótanácsadói szakvizsgára. Megyénkben ma már egy szakmával nemigen lehet boldogulni, úgyhogy ezeket a kurzusokat folytatjuk, már csak azért is, mert a bevételt ismeretterjesztési munkánkra fordíthatjuk. — Hogyan foglalt állást a szervezet a mindennapi kultúra ügyében? — Ez a kérdés számtalanszor felmerült a megyei elnökségi üléseken. Valamit nekünk is tennünk kell, mert ezen a téren katasztrofális a helyzet. S nemcsak az elmaradott egészségkultúra, az alkoholfogyasztás tartozik ide, hanem az elidegenedés, az elzárkózás a másiktól, a közömbösség — s mindez magától nem oldódik meg. — Várhatók-e változások a TIT szervezeti felépítésében? Ismereteim szerint ugyanis jó néhányon a jelenlegi forma helyébe a szövetségi kapcsolatot szeretnék állítani, mások viszont ezzel nem értenek egyet. — A megyei szervezetet illetően már az előkészítés során konkrét megállapodásra jutottunk: a kéttestületű helyett az egytestületű irányítási formára kell rátérnünk./ Ez azt jelenti, hogy a mostani 51 fős megyei elnökség és 13 fős ügyvezető elnökség szerepét átveszi egyetlen, jóval kisebb létszámú testület, amely érdemi munkára képes. En a szövetségi rendszert tartom indokoltnak. ahol a városi szervezetek küldenének egy-egy képviselőt a megyei elnökségbe, s ezenkívül lenne egy titkár, egy elnök és egy tiszteletbeli elnök. Ez a forma a városokat is arra késztetné, hogy meggondolják, kit választanak elnöknek, mert most vannak olyan vezetők, akik még soha nem jártak egyetlen elnökségi ülésen sem. A mostani országos értekezleten sokan foglaltak úgy állást, hogy a TIT- nek a szövetségi felépítés felé kellene haladnia, soron kívüli küldöttközgyűlést is javasoltak. Erre alighanem csak 1991-ben kerül sor, de a megye akkor is áttérhet erre a rendszerre, ha az országos szervezet másképpen dönt. Egy Pest megyei vélemény szerint a választás attól függ, meddig kívánja visszaereszteni gyökereit a társulat. Ha 1953-ig, a Mód Aladár nevéhez fűződő újjászervezésig, akkor a jelenlegi forma az indokolt. Ha viszont a megalakulásig, akkor a szövetség a követendő. — Hány tagot számlál Pest megyében a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat? — Megyénk a nagyobb szervezetek közé tartozik, 2 ezer 300 tagunk van. összehasonlításként: az országos létszám 30 ezer körül mozog. Mörk Leonóra Énekkel emlékeznek Bárdos Lajosra Rádiófelvétel - áprilisban Tűzsárga színű — ám szerzetesi csuhára emlékeztető formájú a veresegyházi Cante- mus kórus ünnepi ruhája. Akár jelképe is lehetne az ének- együttes zenei arculatának. A negyvenöttagú vegyeskar repertoárja ugyanis igen összetett. A Budapesti Történeti Múzeumbeli fellépésükön tudásuk legszélesebb skáláját mutatták be. Kellemes meglepetés volt egyik XX. századi szerzőnk, Bárdos György Eli, éli, éli című művének előadása. Pontos. tiszta intonációkat hallhatott a közönség. Pedig a cro- matikus hangsorok visszaadása nem könnyű próbatétel. Igaz ugyan, hogy a szoprán erősebb volt a többi szólamnál, de az ezt követő daloknál remekül sikerült az együtt- hangzás. A reneszánsz muzsika több komponistájának egy-egy művét is megszólaltatták. Így például az Itáliában nevelkedett német Hassler őszi dalát, s Gastoldi Csónakos énekét. Mindkettő magyar szövegét Szabó Miklós írta. Játékos kedvük vidámmá, frissé tette az NDK-beli Strei- chardt által feldolgozott francia népdalt. A nálunk is jól ismert Avignon-i hídon kezdetű ének kánonszerű, pattogó ritmusú előadásmódja egészen magával ragadta a közönséget. Bár tudjuk, hogy ez egy múzeumbeli szereplésnél nem könnyű, hiszen a látogatók java része nem a zene miatt tér be ide. Nekik mégis sikerült. Legfőképpen az Ének az utolsó ítéletről ragadta meg a hallgatóságot. Bárdos Lajos a szerző, akinek az idén ünnepeljük születése 90. évfordulóját. A Can- temus kórus műveinek előadáNyitottá váló gyermekintézmény Színjátszó fesztivál ■ KIÁLLÍTÓTERM EKBOLl Művészi alkotásokról sorokban Fajka János tűzzománca £ Március végéig a ceglédi ^ Tóth István fotói a sziráki £ kastély galériában, Tóth f Rozália festményei a Buda- f pest körszállóban, Vecsési 'f, Sándor képei a soproni Festőteremben, Kapicz ^ Margit új müvei a IINF VI. ^ Kerületi Bizottsága szék- ^ házában, Buczkó Imre al- £ koíásai a kisvárdai műve- i lödesi házban, Váci György 'j könyvei ugyanott, Szatmá- v, ri Varga Agnes képei a II. ^ kerületi Ságvári Endre Mű- ^velódési Házban és Fajka £ János tűzzománcai a Ceg- £ lédi Galériában tekinthetők '• meg. Hírünket hitelesítik Napjainkban sok Pest megyében alkotó idősebb mester és fiatalabb festő mutatkozik be hazánk különböző pontjain jó művészi erőnléttel. Ugyanakkor megyénk is új vizuális eseményeket vonultat fel. Fajka János tűzzománcai, Vecsési Sándor festményei, Tóth István fotói világszerte ismertek, s ők mindhárman új értékkel hitelesítik hírünket. Mindhárman tudják és gyakorolják Is egyben, hogy lelkületűket és fölismeréseiket csak a. legszigorúbb műgonddal közvetíthetik. Vecsési, Fajka és Tóth István szemléletük sával emlékezik meg e kiváló egyéniségről. Vadász Agnes, veresegyházi énektanár az együttes -karnagya, a kezdetektől — tehát tizenharmadik esztendeje. Jórészt az ő munkásságának köszönhető, hogy a helybeli óvodában zenei előképzés folyik, s 1971-től zenetagozat működik az általános iskolában. A vegyes kar gimnazista korú tagjai innen kerültek ki. A tagok között megtaláljuk a legkülönfélébb foglalkozási ágak képviselőit: tanárokat, faipari munkásokat, technikusokat. Mindannyian vállalják a heti kétszeri — közel négyórás — próbát! S igen keményen dolgoznak. Elérték a hangversenykórus minősítést, így időközönként lehetőségük nyílik rádiófelvételre. A legközelebbi áprilisban lesz. Vennes Aranka és eszközeik állandósága mellett minőségi ^fokozással hozták létre mértéknek is számító új njűveiket Vecsési Sándor számára a bő, kiapadhatatlan forrás nyergesújfalui ifjúsága és a dömsödi táj. Fajka János a szerkezet megnyerő tökélyével kápráztat el, Tóth István arcképcsarnokából pedig mindig valami időszerű lesz; most a kitűnő Ber- náth Aurél-portvé. Tártalom és forma Tóth Rozália nagy és végérvényes élménye a föld. Szentendrén döbbent rá a felhők és naplementék ünnepi ragyogására. Lajosmizsén a tanyák lírája válik képforrássá: a ló is, a puszta jelképe. Kapicz Margit Szobon nevelkedett, meghatározója most is az Ipoly színekben feltáruló kedvessége. Nem tud betelni ezzel a tájjal, hiszen otthona művészetének méltó szövetségese maradt. Váci György életét adta a könyvek díszes kivitelezésére. Missziójának tartja azt is, hogy az ország szinte minden városában, településén bemutassa sajátos művészetét, amely a belső tartalom formai öltöztetését végzi piros borítókkal, arany betűkkel. Hirdeti: ünnep a könyv életünkben. Buczkó Imre a Nyírség szülöttje, megjárta Rómát, Kanadát — mindenhonnan képekkel tért vissza. A Ferihegyi repülőtér műszaki vezetője, a Művészeti Tárló igazgatója, s ugyanakkor finom rezdüléseket színekben megszólaltató festő. Egyéni hangvétel Tehetséges festőt üdvözölhetünk a fiatal Szatmári Varga Ágnes személyében. Szentendrén született, ott töltötte ifjúságát, most Pomázon él. Egyéni a hangvétele, nagyon mély az érzelemvilága, magabiztos a rajztudása, szellemes a szerkesztőrendszere. Sorozatából figyelemre méltó festmény a Tücsökzene, a Nagyapám emlékére című kép és a Szentendre, amely meghitt panoráma, lélekkel átfűtött színes táj, belső vidék. Losonci Miklós Pest megyei A madárvédő tündér varázsszere elfogy, ezért a komisz kölyökből nem jóravaló kisfiú lesz, hanem Színes magyar rajzfilm. Rendezte: Gémes József. Áprilisi bemutatók: Szentendre, Felszabadulás — 1-jén és 2-án Százhalombatta, Művelődési Központ - 3-án Cegléd, Szabadság - 7-étől 9-éig Nagykörös, Arany János - 15-én és 16-ón Vác, Kultúr - 21-étől 23-áig Gödöllő, Petőfi - 27-étől 30-áig Moziüzemi Vállalat K A múlt esztendőben került sor első ízben területi színjátszó fesztiválra Foton. A gyermekváros kezdeményezésére a környékbeli települések iskoláinak irodalmi szakkörei mérik össze tudásukat. Gazdag programot ígér a ma délután 2 órakor kezdődő találkozó. Hat különböző jelenetet adnak elő a részt vevő diákok. A fóti Arany János úti általános iskola úttörőcsapatának Kincskereső raja, illetve színjátszó szakkörének tagjai a Pinkó című bukovinai székely népmesét, illetve Palotai Boris Áprilisi tréfáját elevenítik meg. Két pedagógus segítette őket a betanulásban: Kónya Ilona és Zemplényiné Kovács Erzsébet. A dunakeszi 2-es és 3-as iskola Csukás István műveiből készült erre az alkalomra. A Béka raj Kiss Jánosné pedagógus segítségével A három pillangó című mese színrevi- telével próbálkozik meg. E mű szerzője Gáspár János, de a mesejáték Jékely Zoltán átdolgozása nyomán készült. Igencsak nehéz feladatra vállalkozott a Fóti Gyermek- város színjátszó szakköre — Kis Tibor vezetésével. Pilinszky János KZ-oratórium című verskompozíciójával lépnek föl. Gálaműsor, diszkótánc, vidám balladák előadása, modern tánc és közös éneklés előzi meg az eredményhirdetést. Annyi bizonyos: ezzel a színesnek és tartalmasnak ígérkező délutánnal — immár másodszor — hagyományt teremt a Fóti Gyermekváros. Nemcsak kifejezi azon igényüket, hogy az intézmény nyitottá váljék a környező települések számára, hanem meg is valósítja azt. V. A.
