Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-29 / 74. szám
1989. MÁRCIUS 29., SZERDA 5 A halásztelkivé válás útján Meghívó a Kis Bográcsba A halásztelki Molnár István és családja nem csináltak nagy hírverést ötletükből. Négy évvel ezelőtt határozták el, hogy kisvendéglőjükben minden karácsonykor ünnepi ebéddel tisztelik meg a község magányosan élő nyugdíjasait. Az elképzelést tett követte: elküldték a meghívókat. A neveket, címeket a tanács szociálpolitikai előadójától tudták meg. Az első december 23-án alig néhánvan érkeztek a Csepel-szigeti Kis Bográcsba. Mint utóbb kiderült, azért, mert úgy hitték: drágán kapnák meg az ebédet a másod- osztályú vendéglőben. A következő évben jobban megszervezték az; ünneplést. Az előzetes tájékoztatásba bevonták a tanács szociális gondozóit is. Tavaly pedig már részt kért az ünneplésből, a köszöntésből, és a költségekből is a helyi Vöröskereszt és a tanács. Sőt, a katonaság két mikrobuszt adott kölcsön, hogy a távolabb lakó idős emberek fáradtság nélkül érjenek a Kis Bográcsba. Az ünnepi ebéd költségét az ötletgazda Molnár család vállalta, a tanács és a Vöröskereszt pedig átvette az ajándékozó hálás szerepét. A segélykeret év végi maradékából egy-kétezer forintokat adtak át a nyugdíjasoknak. A helyi általános iskolában is felismerték, milyen fontos a magányos, idős emberekkel törődni. A tanulókat nem kellett kétszer noszogatni, hogy remekbe sikerült műsorral színesítsék a vendéglátást, az ünneplést. Halásztelken hatvan nyugdíjast örvendeztettek meg tavaly, huszonhatukról egyedül élőként gondoskodik évek óta a tanács. Hogy miért jó ez a családnak? Szép példát mutatnak a gyerekeiknek, és vállalásuk segít abban is. hogy megismerkedjenek a legidősebb helybeliekkel, hogy halásztelkivé váljanak. Mept nem utolsó dolog a frissen betelepült családnak, hogy új „hazájuk” történetét, az ott élők szokásait megismerjék. Ehhez Molnárék megtették az első lépést. Aszódi László Antal Egyre több üzletben Jódozott só A hazai sókészlet 80 százaléka jódozoitan kerüljön a boltokba — javasoltak az eyeszsegiigy es az illetékes vállalatok képviselői. Tavaly 40 ezer tonna sót fogyasztottak Magyarországon, ebből 5200 tonna volt jotíozott. A napokban egyre több üzletben kapható ismét a jódozott asztali só, amely — napi fogyasztással — a szervezetnek szükséges mennyiségű judot tartalmazza. A pajzsmirigy működéséhez elengedhetetlen jód ugyanis hazánk megyéinek ivóvizében alig található meg. A felnőtt szervezetnek naponta ISO mikrogramm jód szükséges ahhoz, hogy a pajzsmirigy ellássa szabályozofunkcióját a zsírsavak elégetésében, a zsírok cukorrá alakításában, a kálium és a kalcium visszatartásában, a vérsavó megfelelő koleszterintartalmának megőrzésében. A jóűegyensüly megbomlásának egyik legismertebb — egyben leggyakoribb — rendellenessége a struma, vagyis a pajzsmirigy megnagyobbodása. Jódhiányt jelezhet a magas vérnyomás, a vérkoleszterinszint emelkedése. E hiány következtében előfordulhat az idegrendszer működésének lelassulása, növekedhet az infarktus bekövetkezésének esélye, s pajzsmirigyrák alakulhat ki. A gyerekeknél fejlődési zavart, elhízást Idézhet elő a jódhiány. Az újszülöttek érdekében a szoptató anyáknak naponta 220, a terhes asszonyoknak 200 mikrogramm jód „elfogyasztására” van szükségük. Bár a sónak — pontosabban a túlzott sófogyasztásnak —* köztudottak az ártalmai, a szakemberek mégis e tápanyagot választották a jód úgynevezett „vivőanyagának”. A magyarázat: mindenki ízesíti ételét sóval. A más rétje sem zöldebb irden nem adják fői DEMOKRÁCIA A TANÁCSÜLÉSEN Szavazni sem olyan Ismerősök aláírását kerestem a dunakeszi tanácsülés jelenléti ívén. Mert, mivel rend a lelke mindennek, a sajtó képviselőit is arra kérték: véssék oda a monogramjukat. A napokban tartott összejövetelen még csak lapunk képviselője tehette meg ezt. Pedig ezúttal először hívták meg az MTI képviselőjét, aki a jövőben a város havonta megjelenő lapjának szerkesztőjével együtt mindig meghívást kap majd. Kérdés persze, lesz-e állandóan országos vagy megyei érdeklődésre számot tartó téma a napirenden. Mert az is igaz, hogy lapunk dunakeszi mellékletének megszűnése óta magunk sem merülünk el annyira a részletekben, mint azelőtt. Azokat a vonásokat igyekszünk csak felvázolni, melyek a megye más települései számára is infor- mációértékűek lehetnek. Kis és nagy dolgok Kereshetünk persze mást is. Kíváncsiskodhatunk arról, hogy érintette meg a lakóhely parlamentjét az új idők szele. Ámbár nem azt kell várnunk, hogy az országos politikához itt szóljanak hozzá a városatyák. Inkább, hogy jól ismerjék az általa kialakult, a helyi döntéseket meghatározó tendenciákat Azt, hogy a maguk körzetének s a népesség egészének érdekeit szívükön viselve mérlegeljenek jól. Ez sem könnyű — gondolhatjuk és tapasztalhatjuk a helyszínen. Mert ahogy az országgyűlési képviselőknek is szaktanácsadókhoz .kell ma már egy-egy előre kiküldött előterjesztés megértése végett fordulni, helyben szintén megtörténhet ez, mert az élet bonyolult. Mind speciálisabb ismeretek kellenek a helyes döntéshez. Aziránt sem közömbös a közigazgatás berkeiben többször megforduló krónikás, hogy nem csak az MSZMP önbírálata reális, miszerint: ügyintéző párttá tette magát. A tanácsok politikai súlyán is köny- nyít az, hogy sok-sok helyi ügyintézni való, apró-cseprő eldöntésre váró kérdés terheli ma a választott tisztségviselőket, s nyújtja el értekezleteiket, vonja el a szellemi erőt az érdemi dolgoktól. Csak az a kérdés, hogyan lehet ezen változtatni. Az átfogó döntések után ki váltson mindent aprópénzre? Kétségtelen, hogy nagyobb önállóságra van szükségük a tisztviselőknek, inkább kevesebb, mint több paragrafussal kellene körülbástyázni az életünket. Egyetlen lépés A tanácsülések nyilvánosságát szüntelenül hangoztatják, hirdetik. Ám nagy érdeklődés az állampolgárok részéről nem tapasztalható. Dunakeszin a megtárgyalt öt napirend között szokványosnak látszott, de annál több új ellentmondást tárt fel a közműhálózat helyzetéről szóló jelentés. Addig, amíg a korábbi évek nyári szezonjaiban szinte mindig vízhiánnyal küzdött a szomjazó város, most a Dünamenti Regionális Vízmű Vállalat jóvoltából ezt a szolgáltatást majdnem teljes mértékig rendezték. Am annál több baj van a szennyvízelvezetéssel. A már kiépült csatornák kapacitásával nincs minden rendben. Mint a felszólaló tanácstagok fejtegették, helyenként a szabadba ömlik a túlterhelt kanálisok tartalma, elszennyezve a vizet, a talajt, a város határában fekvő horgásztavat. Bűzt áraszt az átemelőberendezés a lakótelepiekre. Tervezési vagy kivitelezési hiba? Törhetik fejüket a megoldáson a műszakiak. Különösen Antal János tanácstag ostorozta keményen ezt az állapotot, ö nagyon erős vitapartnernek számít, mivel gyerekkorától ismeri a város szinte minden ze- gét-zugát, s van róla mondani-, no meg ajánlanivalója. Meglepően rövid ideig tartott a tömegközlekedésről szóló napirend tárgyalása. Pedig lett volna mit szóvá tenni. Talán azért nem került erre sor, mert már többször foglalkoztak a kérdéssel. Ám mindig az lett a dolog vége, hogy nincs pénz változtatni a nem éppen kedvező állapotokon. Sajátosnak tekinthető Pest megyei gond a nagy kiterjedésű települések különböző pontjain elhelyezkedő intézmények megközelítése. A régi nóta, hogy a Volánnak nem éri meg néhány utassal furikázni napközben, míg a csúcsforgalomhoz meg kevés a kocsi. Így aztán továbbra is zsúfolt járatokon érkeznek haza Budapestről napi munkájuk után az emberek. Addig nem változik a helyi közlekedés, amíg nem kapnak kis fogyasztású speciális buszokat. Talán lesz, ha lesz ilyen, mint a Volánbusz képviselője nyilatkozta. A kérdésben az az egyetlen lépés előre, hogy egyáltalán foglalkoznak a gondolattal, A város rendezési tervét is sokszor tárgyalta már a testület. Most ismét módosításokat ajánlott elfogadásra a .műszaki osztály. Ezt tájvédelmi okok, a Dunakanyarban a vízlépcső építése miatt várható környezetátalakító hatás, nem utolsósorban a város déli határában tervezett szabadidő- központ, a bányatavak átalakításával kapcsolatos tervpályázatok indokolják. Amihez érteni kell Vízisízők, szörfözők, lovaglók, bel- és külföldi turisták érkeznének ide a főszezonban. Ha elfogadják majd a 15 pályázó egyikének ajánlatát, s lesz pénz a kiépítéséhez. Kicsiben ez is olyan téma, amihez érteni kell. Nagy-nagy felelősség igennel szavazni a tervekre. Demokráciánknak ezek ma még a megválaszolatlan dilemmái. Kovács T. István A könyvessaroknak nagy sikere van A Buda Vidéki Áfész 1982- ben nyitotta meg Érden a megye legnagyobb áruházát. Akkor 220 millió forint árbevételre tervezték az üzletet józan mértéktartással. Ma 533 millió forint évente a forgalom, s az áruház fönnállása harmadik esztendejétől kezdve nyereséges. önmagában már ez is figyelemre méltó, ám az még inkább, hogy a létesítményben ma is ugyanannyian dolgoznak, mint nyitáskor: 135-en. Azzal sem lehet vádolni az áruházat, hogy itt főnök főnök hátán ül halomnyi íróasztal mellett, a létszámból mindössze 17-en vannak vezető beosztásban, beleértve az igazgatót, Saltzer Kornélt is. — Üzletkötőnk sincs — mondja az igazgató —, a munkatársaim feladatkörébe tartozik, hogy önállóan új és újabb piacokat derítsenek föl, s hasznos üzleteket kössenek. Most 120 vállalattal vagyunk partneri kapcsolatban, többségükkel felhőtlen a viszony. Tavaly az úgynevezett áruházi cserekonstrukció keretén belül két lengyel, egy NDK- beli és egy csehszlovák szerződésünk is volt, az idén a lengyelekkel, a bizonytalan szállítások miatt, fölmondtuk az egyezséget. Nem lehet célunk, hogy csupán csak azért erőltessük ezeket a kapcsolatokat, mert „jól hangzik’’. Gondot jelent az is, hogy a külföldi partnereink az általunk szállított fogyasztási cikkekért cserébe nem éppen áruházi forgalmazásra alkalmas árukat ajánlanak föl. így például talicskát, horganyzott lemezt, sót, kátránypapírt, szöget. A nagykereskedelmen keresztül értékesíthetjük ugyan e termékeket, egyikből-másikból hiány is van az országban, de mi igazán piacképes áruk forgalmazására törekszünk. Az áruház emeletén, a műszaki osztályon meglepő a választék. Hatféle videót kínálnak garanciával, hőtárolós kályhákat több típusban és mélyhűtő ládákat. Az igazgató szerint, ha talpon szeretnének maradni, föl kell venniük a versenyt a fővárosi árukínálattal. — Megtartottuk pozíciónkat az áremelések után is — így az igazgató. — A minősítésünk szerint az ország első hat kereskedelmi egysége között vagyunk. A mutatók sem rosz- szak: tavaly március 24-én 4500-an keresték fel áruházunkat, idén ugyanezen a napon 5500-an. Ezek a számok is jelzik, hogy nem csökken a keresletünk, pedig a gondok bennünket sem kerülnek el. Hiszem és vallom, hogy., az országban zajló események legelőször éppen a kereskedelemben csapódnak le. Legfőképpen az élelmiszerosztályon dolgozók érezhetik ezt, ők szinte az államot testesítik meg. Ar-vásárló dühe-haragja itt csapódik le leginkább. Az utcán nem kiabálhat, így aztán a stagnáló minőség, az infláció, a drágulás okozta stressz az áruházban talál utat magának. Jelzi ezt a vásárlók könyve is: szikkadt kenyérre, felvágotthiányra, csomós lisztre panaszkodnak. A kereskedelemben nincs lobby, s nem is képviseli senki a legfelsőbb szinten. Ma is él az emberekben az a tudat, hogy a kereskedő csal, ügyeskedik, s megkárosít. Szerintem nincs külön orvosi, kereskedői, meg még ki tudja, milyen etika. Emberi morál van, ami min- denkix’e vonatkozik. Mi nemcsak magunkban, hanem látványában is tisztességes kereskedői magatartásra törekszünk. Grammra pontos elektronikus mérlegeket vásároltunk, nem kevés pénzért, ezzel is mutatva: nem mások megkárosítása a célja a kereskedelemnek. Ügy gondolom, túl vagyunk már azon, hogy lentről föl, onnan meg lefelé mutogassunk. Nem bűnbakot kell kutatni, hanem talpon maradni, úgy, hogy a ránk mért, és vállalt feladatokat teljesíthessük. A mi dolgozóink is joggal panaszkodhatnak, kevés a havi fizetés, nincs sok lehetőség a feljebb jutásra. Rossz érzésekkel él a kisnyugdíjas is, a nagycsaládos, a munkás. A szociális sérelmek megoldása nem a mi feladatunk, mi csak rémülten látjuk, milyen emberi torzulásokhoz vezet. Unalmas talán már azt mondani, szívszorító az elemeit tejet-kenye- ret megtalálni a szatyrokban. De sokkal inkább jellemző az, hogy az emberek az eddig megszokott, s ma már számukra elérhetetlen élvezeti cikkeket tulajdonítják el inkább. Kereskedőnek lenni sem nagy öröm tehát mostanában. Sokféle keserűség tör felszínre, melynek sokféle oka van. Saltzer Kornél azt mondja, le- gyenek bármily felemásak az emberekben dúló érzések, nem adhatják föl önmagukat. Nekik itt, az áruházban az a feladatuk, hogy helytálljanak, s nem tehetnek mást, vállalják. Tisztességgel. Bellér Ágnes Alapítvány a kegyeleti parkra Dahast szépíteni akarják Egy évvel ezelőtt, 1988 márciusában tartotta alakuló közgyűlését Dabason a városszépí- tö egyesület. A Hazafias Népfront kezdeményezésére létrejött szervezet legfontosabb feladata a táj- és környezetvédelem, a műemlékvédelem, a város fejlesztésének előmozdífása, a település történelmi, művészeti, kulturális hagyományainak felelevenítése és megőrzése. S hogy mit tettek a város- szépítők az elmúlt egy év alatt? Az egyesület vezetői több fórumon szót emeltek Dabas szennyvízhelyzetének javítása és egy új szeméttelep létrehozása érdekében. Elképzelés született a helyi természeti adottságok jobb kihasználásával kapcsolatban is. A közeli bányatavak mellett evezőstelep létesülhetne, ami bővítené a helybéliek sportolás! lehetőségeit. A műemlékek védelmében megkezdődött az öreg temető rendezése. Dabas története szorosan összefügg a régi nemesi családokéval, melyeknek sírjai, kriptái ebben a temetőben találhatók. Az évek során a sírokat teljesen elborította a szemét, a különböző építési és háztartási hulladékok. A vi- rosszépítő egyesület még tavaly felvette a kapcsolatot a helyi tanáccsal és a temető tulajdonosával, a református egyházzal. Megállapodás született arról, hogy a területet kegyeleti parkká alakítják át. Az egyesület és á református egyházközség tagjai, valamint a hozzájuk csatlakozó helybéliek megtisztították a sírokat a szeméttől. A tanács vállalta, hogy kifizeti a kerítés anyagát, felállítása és a fából faragott kapu elkészítése pedig társadalmi munkában történik. A park fenntartására a tanács, az egyesület és a református egyház tett alapítványt, amelyhez természetesen a továbbiakban is lehet csatlakozni. A hagyományok ápolásához tartozik a régi nagyosaládok — Dinnyés, Halász — ma is élő tagjainak felkutatása. Emellett az egyesület tavaly kapcsolatba került a Kossuth család egyik leszármazottjával. Kossuth szülei ugyanis egy ideig Dabason éltek. Az idős bácsival szervezett beszélgetést nagy érdeklődés kísérte. Az idén további feladatok várnak az egyesületre. Jelenleg a Martinovics tér rendezése, parkosítása és az ehhez kapcsolódó társadalmi munka megszervezése foglalkoztatja a városszépítőket. Egy évvel ezelőtt — mikor Dabasnak megelőlegezték a város, önmaguknak pedig a városszépítő címet — célul tűzték ki a helybéliek érdeklődésének felkeltését lakóhelyük iránt. A település szépítésében közreműködő erők összefogása már eddig is hozzájárult ahhoz, hogy a március elsejével várossá nyilvánított Dabas hagyománya* - nak és adottságainak megfelelően fejlődhessen. Kecskés Ágnes A megye legnagyobb áruházában színes kínálattal fogadják a vásárlókat. (Vimola Károly felvételei) A somogyi társközségekben Önállósulási törekvések Erősödik a falvak önállósulási szándéka Somogy megyében. A tavalyi három „válás" után az idén újabb négy település lakossága juttatta kifejezésre, hogy szabadulni kíván társközségi kötelékeitől. Bala- tonszemesen már a helyi szavazás is megtörtént, s csupán az Elnöki Tanács hozzájárulása szükséges, hogy az üdülőközség elszakadjon Balatonszárszótól. Balatonfenyves és Buzsák lakossága április 15-én járul az urnákhoz, míg a Siófokhoz közeli Nagyberényben a helyi népfrontbizottság a napokban kezdeményezte a köz- igazgatási önállóság helyreállítását. A Somogy Megyei Tanács továbbra is semleges állásponton van a társközségek törekvéseivel kapcsolatban. Nem ösztönzi a folyamatot, mert nem tud pótlólagos anyagi eszközöket rendelkezésükre bocsátani a különálló közigazgatási apparátus létrehozásához, de tudomásul veszi, ha egy-egy falu közössége úgy véli, hogy szűkös költségvetéséből meg tudja oldani e feladatot. Jó példát teremtett e tekintetben a tavaly önállósult Ba- latonberény, ahol a tanácselnöki tisztséget társadalmi megbízatásként töltötték be, s kilenc-tíz fős helyett mindössze öttagú szakapparátust hoztak létre. Bizonyos funkciók összevonásán túl a ritkábban előforduló, speciális szakértelmet igénylő ügyek intézésére részmunkaidőben alkalmazzák a szomszédos tanácsok szakembereit. A létszám- és költségcsökkentés szolgálatába állították a számítástechnikát is. A herényi példa mellett faluszövetségek létrehozását ajánlja a Somogy Megyei Tanács a válni szándékozó községeknek.
