Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-28 / 73. szám

PEST MEGYEI YftSG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Pest megyei fecigyőielmek Siófoktól a Bánkút utcáig AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA XXXIII. ÉVFOLYAM, 73. SZÄM 'Ára: 4,1(0 forint 1989. MÁRCIUS 28., KEDD Húsvéthétfőn, népviseletben Régen eldugták a vizes vödröt Éppen jókor érkeztünk Gal- gamácSára. Most indulnak út­nak a népviseletbe öltözött le­gények. Zöldre festett kocsi várja őket, ám mindössze egy lóerős az ünnepi fogat. Eé- késen poroszkál a ' napsütötte főúton. Utasai vidám ének­szóval köszöntik húsvét hétfő­jének reggelét. Kovács Istvánéit portájánál leugrálnék, kezükben pir^s és sárga műanyag vödreik. Egyi­kük megáll a házból kilépő Kovács Istvánná ellőtt, s kikéri Takács Istvánné Vankó Etel­ka őrzi a hagyományokat Zsuzsa lányát. Apja, anyja ké­zen fogva kivezetik első gim­nazista lányukat, aki bizony nemigen örvend a korai hi­deg zuhanynak. S szalad ha­mar átöltözni. A fiúkat az apa behívja, s éteileil-itallal kínál­ja. ■' i — Tetszik nekünk ez a ha­gyomány, a humor, a jó han­gulat kedvéért szívesen foly­tatjuk — állítják hárman is. Közülük Szuhánszky Csaba a legidősebb, az idén érettsé­gizik az aszódi gimnáziumban. Tóth László és Krajcsovics Zsolt azt próbálják összeszá­molni: hány' helyre készülnek még, de nem sikerül. Végül legyintenek, s azt felelik: sok! A következő kisebb-nagyobb csoportok szerencsére már vö­dör nélkül érkeznek. A nép- viseletes legények viszont mennek tovább. Amikor be­fordulnak a Kéri utcába, Tóth Tímea aggódva, les, éppencsak kigyógyult a náthából, nem szeretne fürdőzni. Megússza. A nyolcadikos diáklány egyéb­ként tagja a Vankóné Dudás Juli , által ..alapított hagyo­mányőrző együttesnek. — Ebbén az évben nem szerveztünk programot — mondja —pedig tavaly sokan betértek tojásfestő műhe­lyünkbe. Az idén ugyanis felújítják a tájházat, a pincét pedig be­tonozzák, a melléképületben vizesblokkot alakítanak ki. Kérdezni sem kell Galga- mácsán, hogy melyik házban élt és alkotott Vankóné Dudás Juli. A tehetséiges és már az országhatáron túl is ismert népművész egy jellegzetes ké­pe díszíti a 'tarasz tetővel vé­dett oldalfalát, messziről is érdekes látnivalót kínálva az arra járóiknak. A csöngetésre (Folytatás a 3. oldalon.) Amerikai küldöttség Dán Rostenkowski képvise­lő vezetésével hétfőn Buda­pestre érkezett az Egyesült Államok képviselőháza költ­ségvetés-felhasználási bizott­ságának küldöttsége. Az ame­rikai piacra kerülő magyar áruk versenyképességéit befo­lyásoló, a jelenlegi gyakorlat szerint évente felülvizsgált legnagyobb kedvezményes el­bánás megadásában is illeté­kes bizottság tagjai program­juk során tájékozódnak a ma­gyar gazdasági és politikai re­formokról, a magyar—ameri­kai kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok helyzetéről, vala­mint azok továbbfejlesztésé­nek lehetőségeiről. Horváth István Etiópiában Horváth István belügymi­niszter és Aklilu Afavork mi­niszter, az etióp kapcsolatok állami bizottsága irodájának vezetője, mint a magyar— etióp gazdasági és műszaki-tu­dományos ^együttműködési kormányközi vegyes bizottság társelnökei Addisz-Abebában március 23-án aláírták a ve­gyes bizottság 3. ülésének jegyzőkönyvét. A tárgyaló fe­lek értékelték a legutóbbi Ülésszak óta élteit két év együttműködését, az árucsere­forgalmat, és meghatározták azokat a területeket, amelye­ken a kölcsönös vállalati ér­dekeltség alapján a kapcsola­tok továbbfejlődhetnek. Hor­váth Istvánt addisz-abebai tartózkodása során fogadta Ato Teszfaje Dinka, az Etióp Dolgozók Pártja KB Politikai Bizottságának póttagja, mi­niszterelnök-helyettes, Asage- re Jigletu, az EDP KB titká­ra; találkozott Teszfaje Vol- de-Szelassziéval, az ÉDP KB Politikai Bizottságának pót­tagjával, belügyminiszterrel. Akrobatamutatványnak is beillik az a szerelés, ahogyan az NSZK-beli fiatal, a vendégek csapatkapitánya szerelni igyek­szik a kapura törő ceglédi Pintért (Reitter László felvétele) Mozgalmas volt a labdarú­gó-hétvége. A szokásos bajno­ki fordulót nemzetközi tornák is gazdagították. Pest megye serdülő válogatott ja a Volán viadalán vett részt, s a har­madik helyért vasárnap a fő­városban a Bánkút utcában mérkőzött. Fölényesen nyert az NSZK-beli Geretsried, Bad- Tölz vegyes csapat ellen. Az NB I-ben a Váci Izzó folytatta jó sorozatát, mindhá­rom pontot megszerezte Siófo­kon, s az előkelő negyedik he­lyen áll. Az NB Ill-ban a Du­na csoport valamennyi Pest megyei csapata otthon ját­szott váltakozó sikerrel. A sporteredményekről részlete­sen a 7. oldalon számolunk be. Kétszázötven éves francia recept szerint Mustár Dunavarsányból Három éve fogant meg Du- navarsányban, a Petőfi Ter­melőszövetkezetnél a világhí­rű dijoni mustár készítésének a gondolata. Az elképzelést tettek követték, s az elmúlt év őszén a szövetkezet élel­miszerüzemében hozzáláttak a gyártáshoz, a speciális techno­lógiát igénylő előkészítő és feldolgozóberendezések tele­pítéséhez. A gépek egy részét a téesz ügyes kezű ezermester szakemberei készítették el. Ezek közé sorolható a tége­lyekbe mustárt töltő gépsor. A finomító- és keverőegység, amelyek lényegében az egész technológia lelkét jelentik, francia gyártmányúak. A régi üzemrészben a több mint 250 éves dijoni receptúra szerint állítják elő az ínyencségnek számító mustárféleséiget. Hatodik hete folyik a pró­bagyártás. A csehszlovák gyártmányú tégelyekbe olyan készítmény kerül, amely ed­dig hiányzott hazai piacról, a fogyasztók asztaláról. A gyár­tók remélik, hogy kellemes húsvéti meglepetést tudnak szerezni a vásárlóknak. Az ed­dig beérkezett piackutatási és értékesítési jelzések szerint a kiszállított 3 tonnányi dijoni mustár kedvező fogadtatásra talált. Pedig borsos áron, 40 forintért értékesítik, 22 dekás kiszerelésben. A szakemberek szerint, aki egyszer megkós­tolja, rögvest rájön arra, hogy fogyasztása rendkívül sokrétű és gazdaságos. A hagyományos mustárhoz képest ebből az új­ból lényegesen kevesebbet kell felhasználni ahhoz, hogy a kí­vánt ízt, hatást a fogyasztó elérje. Kitűnőek a dijoni mus­tár biológiai előnyei, s ezek között is egyik jellemző ismér­ve, hogy könnyen emészthető. Gy. L. Kovács Zsuzsa már átöltözött, és szegfűt tűz a locsolók gomb­lyukába S okasodnak az elgon­dolkoztató, az elszo­morító tapasztalatok. Holott a kiindulópont ör­vendetes. A vállalatok, i szövetkezetek igyekeznek ésszerűbbé tenni a mun­kaerő-gazdálkodást. , Taka­rékosabbak, jobban meg­nézik, kiknek miért fizet­nek bért. Helyes, jól te­szik, szükség van rá. Csak éppen - nem tudjuk, mikén t „örvendenek” .enpek az el­határozásnak azok a nyug­díjasok; akik eddig mun­kát, ^feladatot kaptak, (és ennek fejében a nyugdíjat kiegészítő bért), most meg azt mondják nekik, le is út. fel is út..: Mert mond-< ják! Sokasodnak az elgon­dolkoztató, az elszomorító tapasztalatok arra, hogy a vállalatok, a szövetkezetei az ésszerűbb munkaerő­gazdálkodást nem ott kez­dik, ahol a legnagyobbak a tartalékok, hanem ott, ahol a legkisebb az ellen­állás: a nyugdíjasoknál. A . megye több városában mutatható ki az az elké­pesztő helyzet, hogy a leg­utóbbi két esztendőben a felére csökkent a foglal­koztatott nyugdíjasoknak a csoportja. Írjuk le, mert így igaz: a nyugdíj mellett dolgo­zóknak a döntő része nem kedvtelésből, nem unalom­ból vállal munkát. A meg­élhetéshez, a létezéshez kell a forint. Amire vi­szont a vállalatoknál, a szövetkezeteknél azt fele­lik, a szociálpolitika nem az ő asztaluk. Az állam KIKOPNA asztala. Adjon olyan nyug­ellátást, ami feleslegessé teszi... S valóban: hiba lenne elvárni a munkahe­lyektől, hogy kizárólag szo­ciális szempontok alapján döntsenek a nyugdíjasok foglalkoztatásáról. A józan középút azonban nem el­érhetetlen. A bérrel arány­ban álló követelmények, munkafeladatok meghatá­rozása és a szociálpolitikai szempontok - mérlegelése igenis, összefér egymással! összeférhetne. Ennek el­lenére azt tapasztaljuk, hogy ott is, ahol korábban tisztelet, törődés jellemez­te a nyugdíjasok közül a továbbdolgozókat, a szö­vetkezeti szektorban, ki- ssbbedik a csapatuk. S el­sősorban a fizikai foglal­kozásúaké, holott a nyug­díjasoknak a' száma folya­matosan emelkedett! A hátrálás következménye te­hát kétszeres, mert abszo­lút számban is, arányaiban is kevesebben vannak ma a szövetkezeteknél a nyug­díj mellett munkát válla­lók, mint voltak fél évti­zede. S a fogyás java az 1937-es, 1988-as évekre jut, s ki tudja, itt van-e a megállásnak az ideje, avagy folytatódik ez a szo­morú menet? Bizonyos területeken a megyében a működésnek elengedhetetlen feltétele a nyugdíjasoknak a foglal­koztatása. Ez a helyzet a kereskedelemben, ott is el­sőként az élelmiszerek for­galmazásában, az egész­ségügyben, főként a kór­házakban. Amikor tehát azt mondjuk, írjuk, elgon­dolkoztató, elszomorító a nyugdíjasoknak a foglal­koztatási helyzete, egyben óvnunk kell az eltéréseket összemosó általánosítások­tól. Bizonyos területeken a mainál is több, már pihe­nő ember aktivitására len­ne szükség, ugyanakkor másutt elküldik a nyugdí­juk mellett dolgozókat. Ellentmondás? A magya­rázat abban van, hogy mint az aktív keresők esetében is gyakran, itt, sem találkozik a kereslet és a kínálat szakmai ösz- szetétele, a -képzettséggel szemben támasztott igénye. Könnyű ugyanis belátni, hogy egy könyvelőnek, bérszámfejtőnek lényegé­ben mindegy, ipari, mező- gazdasági, avagy kereske­delmi vállalatnál teszi-e a dolgát, keres a nyugdí­ja mellé, ám korántsem egyenlő előbbiekkel. a nyugdíjas esztergályos, ál­lattenyésztő. villanyszerelő helyzete. Ök nem tudnak beállni a hiányzó egész­ségügyi személyzet pótlá­saként. Erre figyelemmel már érthetővé válik, miért növekszik folyamatosan a megyében a nem fizikai foglalkozású továbbdolgo­zó nyugdíjasoknak a száma, s miért csökken folyama­tosan a fizikai foglalkozá­súaké. Van tehát objektív oka is annak, hogy míg öt évvel korábban a megye iparában tizenhárom to­vábbdolgozó fizikai foglal­kozású nyugdíjasra jutott egy, szellemi munkát ellá­tó sorstárs, addig nap­jainkra ez az arány hét az egyhez változott. Ami ala­pos átrendeződés! Gyanít­juk, az objektív okok mellett nem jelentéktelen része van ebben azoknak a kapcsolatoknak is, ame­lyeket a szellemi foglalko­zásúak sokkal-sokkal köny- nyebben kiépítettek, mint fizikai munkakörben levő társaik, aktív korukban. K ikopnak a kisöregek, mondta sóhajtva az a gyárigazgató, aki sokat tett a nyugdíjasok foglalkoztatása érdekében korábban. Most- azonban, mint mondta, az érzelme­ket legyűrik a rideg va­lóság közvetítette hatások. A megyében az érintettek­nek a köre, ha az anyagi és a nem anyagi ágakat egyaránt figyelembe vész- szük, húszezer főt ölel fél. Egyikük sorsa sem azonos a másikéval, ám az bizo­nyos, legalább kétharma­duknak a munka melletti keresetre nagy szüksége van. Beletörődhetünk-e te­hát abba, hogy kikopja­nak, hogy az érzelmekét a hátsó sorba parancsolja a rideg valóság? Mészáros Ottó ( Kát ez bizony hideg!

Next

/
Thumbnails
Contents