Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-25 / 72. szám

198®. MÁRCIUS 25., SZOMBAT Alaptalan vádaskodás A dél-koreai és az uruguayi külügyminiszter közelgő ma­gyarországi látogatásáról nyi­latkozott, valamint ismételten reagált az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága genfi ülésén el­hangzott román vádaskodá­sokra Komoróczki István a hazai és a nemzetközi sajtó képviselői előtt a külügymi­nisztérium szóvivői értekez­letén a minisztérium Duna- parti épületében. Románia képviselőinek alap­talan és rosszindulatú táma­dásai kapcsán a magyar Kül­ügyminisztérium ismételten szükségesnek tartja leszögez­ni: hazánk maradéktalanul betartja a nemzetközi meg­állapodásokból fakadó kötele­zettségeit, beleértve a határok sérthetetlenségét, a területi integritást. A román vádas­kodásokkal ellentétben a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nya normális együttműködés­re törekszik Romániával. An­nak érdekében lép fel, hogy a Romániában élő csaknem két­millió lelket számláló magyar­ság ősei földjén maradjon , nyelvét, kultúráját, hagyomá­nyait megőrizve ott találja meg boldogulását, összekötő szerepet tölthessen be a két szomszédos ország kapcsolatá­ban. A Minisztertanács ülése (Folytatás az 1. oldalról.) költségvetési források nem­csak a fejlesztésre, de a kar­bantartásra sem elegendőek. Ezért a kormány keresi a le­hetőséget a további romlás megakadályozására, ugyanak­kor felvetődött az úgynevezett címkés autópálya-használati díj bevezetése. A pótlólagos forrást — elkü­lönített keretként — csak az utak állapotának javítására és fejlesztésére lehetne felhasz­nálni. A testület úgy döntött, hogy ismételten és sürgősen meg kell vizsgálni a forga­lommal arányos finanszírozást szolgáló útalap létrehozását. Két új testületet is létreho­zott pénteki ülésén a Minisz­tertanács. A tudományos kol­légium — Pozsgay Imre ál­lamminiszter elnökletével — a kormány tudománypolitikájá­nak összehangolását segíti, át­fogja a kutatás, a fejlesztés, a felsőoktatás, valamint a mű­szaki fejlesztés összefüggő te­rületeit; véleményt nyilvánít, javaslatot tesz a hatáskörébe tartozó kérdésekben. Medgyes- sy Péter miniszterelnök-he­lyettes vezeti a gazdaságpoliti- íai kollégiumot, amelynek működése nincs kötött formá- noz kötve, nincsenek állandó ;agjai, s tevékenysége nem érinti a miniszterek döntési jo­gát, felelősségét. Feladata a gazdaságpolitikai kérdések előkészítése, a tárcák közötti egyeztetés segítése. A hágai környezetvédelmi konferenciáról Németh Miklós számolt be a kormányülésen. A miniszterelnök jelentéséből ki­tűnt: olyan szervezet létreho­zását előirányzó nyilatkozatot írt alá, amely kidolgozza a légkör felmelegedését előidéző szennyező anyagok kibocsátá­sára vonatkozó normákat, el­lenőrzi ezek betartását, előse­gíti a korszerű technológiák átadását. Végül Marosán György be­jelentette: a Minisztertanács megvitata a bizalmatlansági indítvány és a bizalmi szava­zás szabályozósához szükséges törvényjavaslat tervezetét. Ki­fejtette: ez a törvény is fon­tos lépcsőfokot jelent a jogál­lamiság felé vezető úton. A bizalmi szavazás az Ország- gyűlés és a kormány viszo­nyában olyan különleges jog- intézmény, amely egyszerre fejezi ki a kormány önállósá­gát az államélet operatív irá­nyításában, illetve a parla­mentnek való alárendeltségét és felelősségét. E témához kapcsolódva Bo­cégek. Az országban feléledő reformtörekvések még nem je­lentenek elég biztosítékot szá­mukra. Pedig, amíg nem szü­letik meg a Trakis leányvál­lalatánál tőkés cégek bevoná­sával a várva várt vegyes, vál­lalat, Matuska István szavait használva: „csak a tegnap le­vetett ruhát tudják hordani." Vagyis, amíg nincs . jobb, ma­rad a régi technológia! Az idő pedig valóban kö­nyörtelenül sürget. Már csak azért is, mert pillanatnyilag a leányvállalat adóssága a Bu­dapest Banknál eléri az 50 millió forintot. Átlagosan 160 nap alatt jutnak hozzá a ter­mékek szállítását követően azok árához. Ez azért is el­gondolkodtató, mert a nemzet­közi gyakorlatban maximáli­san 90—120 nap alatt megtör­ténik. Rendkívül előnytelen a leányvállalat, de a hasonló ci­pőben járó más hazai cégek számára is az, hogy a gyártás­hoz nélkülözhetetlen import alapanyagokra 30 százalékos vám van érvényben. Ezek után nem túlzott a főmérnöknek az a megállapítása, hogy évről évre csak vegetálni tudnak ab­ból, amit megtermelnek. Gyócsi Lás zó rics Gyula igazságügyi állam­titkár hangsúlyozta: a bizalmi szavazás és a bizalmatlansági indítvány intézménye a ma­gyar jogfejlődésben 1945 óta nem létezett. Hozzátette: be­vezetésük feltétele két. fontos jogszabály — az alkotmány, valamint a miniszterek, ál­lamtitkárok jogállásáról és fe­lelősségéről szóló 1973. évi II. törvény — módosítása. Ennek lényege, hogy a kormány fe­lelős az államügyek irányítá­sáért, s felelősséggel tartozik az Országgyűlésnek is, mint a népszuverenitás kifejezőjének és megtestesítőjének. Az államtitkár ezt követően a tervezet leglényegesebb ele­meit sorolva kiemelte: ameny- nyiben száz képviselő jelzi, hogy nincs megelégedve a kor­mány munkájával, bizalmat­lansági indítványt terjeszthet elő. Utalt arra, hogy a kor­mány ülésén felvetődött: ki kell mondani, hogy az or­szággyűlési képviselők egyhar- mada vetheti fel a bizalmi kérdést, s leghamarabb öt nap múlva, legkésőbb harminc na­pon belül meg kell tartani az elképzelések szerint titkos bi­zalmi szavazást. Éz vonatkozik a kormány valamelyik tagjá­val szembeni indítványra is. Ugyanakkor, amennyiben a kormány úgy érzi, hogy a tes­tülettel vagy a miniszterelnök személyével szemben meg­csappant a bizalom, a kor­mány elnöke is kérhet bizalmi szavazást. Az Országgyűlésnek a miniszterelnökkel szembeni bizalmatlansága az egész kor­mányt érinti, s a szavazás eredményétől függően új kor­mányt kell választania a tör­vényhozó testületnek. A vá­lasztásig — bizonyos megkö­töttségekkel — ügyvivő kor­mányként működik az előző. Kormánytag esetében az új miniszter megválasztásáig az államtitkár látja el a funkciót. Újdonság, hogy mostantól a miniszter 'megbízása álápján miniszterhelyettes is helyet foglalhat az Országgyűlés ülés­szakán az első padsorban — a miniszter helyetteseként. Javaslatként hangzott el a Minisztertanács ülésén, hogy a kormány felkéri az Országgyű­lés jogi, igazgatási és igazság­ügyi bizottságát: az igazság- ügyminiszter helyett terjessze a parlament elé az alkotmány módosítására vonatkozó javas­latot. Ezt követően Borics Gyula elmondta: Az új alkotmány megalko­tásáig és elfogadásáig a je­lenlegi eljárási rend lesz ér­vényben, nevezetesen az, hogy a Hazafias Népfront tesz ja­vaslatot a kormány elnökére és a kormány tagjaira. Utána az Országgyűlés dönt. Az új alkotmány szerint majd a köz- társasági elnök jogköréhez tartozik a miniszterelnök ki­jelölése. A HÉT HÍRE KINCSTÁRNOKOK O Lezajlott a TIT országos értekezlete. © Tudo­mányos konferencia témája volt Budapesten a környe­zetvédelem és a lakosság viszonya. O Balatonaliga fo­gadta a nemzetközi búzatermesztési tanácskozás részt­vevőit. O Kiállítás nyílt az Iparművészeti Múzeum­ban, Barokk és rokokó címmel. © A Nyilvánosság Klub vitát rendezett az új sajtótörvény koncepciójáról. O A hét híre az is, hogy országos tanácskozást tartot­tak Miskolcon, az állami költségvetés reformjáról. Turpisság rejlik a címben.. A kincstárnokok a történel­mi múlt szereplői, valaha volt nagyurak, akiknek nem sok emléke kötődik a mi költség- vetéseinkhez. Amiből az is következik, hogy minden ál­lamnak más és más a költség- vetési módszertana és ugyan­annak az országnak koronként lényegesen eltérő a költségve­tési gazdálkodása. Ma nincse­nek kincstárnokok. Pénzügy- miniszterek terjesztik elő a költségvetéseket. Van, ahol a naptári évkezdet a költségve­tési év kezdete is, néhány he­lyen azonban — például az Egyesült Államokban — más időpont, ott július elseje. Még- is, nem csak turpisság a cím­adás, hanem túl az érdeke­sebb kifejezésen, annak érzé­keltetése is: mert közösen te­remtjük elő a kincstárba ke­rülő pénzt, annak elköltése is közös ügy kellene hogy le­gyen. Ami elvként eddig sem hiányzott a szócsokrok virá­gai közül. A valóságban azon­ban az államháztartás gazdál­kodását nemhogy az állam­polgár nem volt képes átte­kinteni, de ugyanebben a le­hetetlen helyzetben kínlódtak az országgyűlési képviselők is: szavaztak, de csak nagy vo­nalakban tudták, tudhatták, miről voksoltak. Sok egyébhez hasonlóan, az államháztartás rendjének alapjait. is Angliában rakták le. Olyannyira ott, hogy abban a bizonyos, bőrtárcában (bud­get) vitt irat adta világszerte a példát a budgettörvény- javaslatokra. Ma ugyan egy réges-régi kopott táskában vi­szik a parlamentbe az angol pénzügyminiszterek a javaslat írásos dokumentációját, az alapelv azonban változatlan: a kormányzat csakis a képvi­seleti felhatalmazás birtoká­ban gazdálkodhat. Egy, majd­nem száz esztendeje, 1893-ban kiadott jogi munkában pél­dául ezt olvashatjuk: „A költ­ségvetés megállapítása a mo­dern alkotmányos államokban a törvényhozó testületek leg­sarkalatosabb és nagy fontos­ságú jogosítványa, mely által nemcsak az államháztartás rendjét és egyensúlyát biztosí­tani hivatnák, hanem az ösz- szes államkormányzati és köz- igazgatási működést befolyá­solhatják.” Ma is ez a cél. Amihez elen­gedhetetlen a költséget úgy kezelni, mint ami fedezetet követel: hazánkban az állami költségvetés évek óta hiánnyal zár. Magyarán többet költ, mint amennyi bevételre tesz szert. Persze, az adósságok ... Furcsa módon hazánk legtöbb­ször adósa és nem hitelezője volt más államoknak. Az 1935/36-os költségvetésben pél­dául 99,5 millió pengőt tett ki az államadósságok törlesztő­részlete, az ún. főösszegnek, azaz a költségvetés, teljes ösz- szegének majdnem a tíz száza­lékát. S persze, ha adós az állam, akkor könnyen meg­történhet, adósak a települé­sei is. Ötvenöt esztendeje, 1934- ben Cegléd városának például 200 ezer pengője hiányzott a költségvetési fel­adatainak a teljesítéséhez. ’ Honnét teremtették elő? A' helyiek dolga volt, az állami költségvetés nem kínált men­tőövet ... Amint senki sem kínál men­tőövet arra, hogy az 1987-es költségvetési évet az állam- háztartás 34,4 milliárd forintos hiánnyal zárta. Ezt a hiányt , (is) a kincstárnokok teljes se­regének, azaz az állampolgá­roknak kell megfizetniük, ám korántsem bizonyos, teljes se­regük tehető felelőssé a hiány létrejöttéért...! Mi beleszólá­suk volt nekik például abba, hogy a költségvetés 150,7 mil­liárd forinttal támogatta a vállalati gazdálkodókat ? Ami alig valamivel —- négymil- liárddal -r- kevesebb, mint a teljes társadalombiztosítási ki­adási" Minden kor és. minden al­kotmányos politikai rendszer küzd az államháztartásra há­ruló feladatok és az állam- polgári teherviselés dilemmá­jával. A szakemberek azt mondják: valamennyi alkot­mányos állam költségvetése kompromisszumok eredménye. Ezek a kompromisszumok az érdekütköztetések folyamatá­ban alakulnak ki: hazai gya- korlatunkbán is erre van szükség. Annak idején — az 1935- ös költségvetés tárgyalá­sakor — at. ház zolkszó nél­kül'vette tudomásul azt a 793 ezer pengőt, amelyet a kor­mányzó tiszteletdíja és a kor­mányzósági személyzet fenn­tartása követelt, de hosszas vita alakult ki az állami számvevőszék 489 ezer pengős költségvetésén ... azaz van hová visszalapozni: okulásért. Mészáros Ottó A fővárosi székhelyű Tra­kis Nagykőrösön levő transz­formátor- és hegesztőgépgyár­tó leányvállalatának védőgá- zas hegesztőgépei már hosszú évek óta jegyzett termékek a nyugati országok piacain. Olyan távoli földrészen is ke­resettek, mint például Ausztrá­liában. Az ottani Migomag ne­vű céget az elmúlt év végén már úgy emlegették Nagykő­rösön, mint az első számú partnert, amelyben a születendő vegyes vállalat tőkeerős társat remélt. A kezdeti lelkesedést azonban néma csend követte. A hallgatás okáról Matuska István, a leányvállalat főmér­nöke „tálalt” ki. Elmondta, hogy az említett jó hírű auszt­rál cég magyar származású tulajdonosa, bizonyos Palásti úr volt lényegében az első számú szorgalmazója annak, hogy vegyes vállalat for­májában működjenek együtt. Kapóra jött mindehhez a ha­zánkban bevezetett új társa­sági törvény is. A Migomag cég tulajdonosa érthetően semmit sem bízott a véletlenre, s a nemzetközi pénzvilágban ismert ausztrál pénzintézet bankárával együtt kívánt részt venni a vegyes vállalatban. Az üzletemberek többször is megfordultak a magyar cégnél, s a lelkesedés időszakaiban szinte repkedtek a beígért dollármjlliók. A nagykőrösiek természetesen rögvest tervezgettek, s már elő­re látni vélték, amint a meg­vásárolt drága, világszínvona­lat képviselő berendezésekkel gyártják a korszerűbbnél kor­szerűbb hegesztőgépeket. Az ausztrálok kezdetben ötmil­liót ígértek a fejlesztésekhez, de aztán gyorsan alább adták, s az összeg 2—3 millió dol­lárra csökkent. Közben Pa- lásthy úr bankártársa felvá­sárolta a Migomag valameny- nyi létező részvényét, s ezzel egyúttal az egész vegyes vál­lalat ügye nem várt fordula­tot vett. Matuska István elmondta, hogy a Migomaggal üzleti kap­csolataik változatlanul rugal­masak, de az ígért tőkebefek­tetés 200—300 ezer dollárra apadt.! Nem is rejtette véka alá ezzel kapcsolatos sejtését, miszerint még ezzel a mini­málisra esett tőkével is nyere­séget szeretne az ausztrál fél kicsikarni. A nagykőrösiek szá­mára pedig minden elhamar­kodott lépés végzetes követ­kezményekkel járhat. Minden­áron olyan nagyságrendű tő­kére szeretnének szert tenni, amivel a kívánt szintre tud­nák javítani gz elavult, el­használódott gépparkot. Ezál­tal képesek volnának végre­hajtani egy olyan termékszer­kezet-váltást, amelynek révén a minimálisan tízévnyi szín-, vonalbeli lemaradást két-há- rom évnyi előnyre válthatnák át. Elhangzott ezzel kapcsolat­ban a ridegnek tűnő, de két­ségtelenül nem megalapozat­lan észrevétel is, miszerint, ha három éven belül nem sike­rülne a leányvállalatnál vég­rehajtani a tervezett rekonst­rukciót, az legalább 100 dolgo­zó elbocsátásával járna. Vagy­is, holnapután lemaradunk, ha ma nem lépünk — hang­zottak el a köntörfalazás nél­küli gondolatok a főmérnök szájából. Á nagykőrösiek tisztában vannak a nemzetközi piac ki­hívásaival, s annak következ­ményeivel. Ezért az idén és a jövő évben mintegy 10—12 millió forintot szeretnének fordítani fejlesztésekre, s ha másképpen nem megy, a tel­jes nyereséget is ennek szol­gálatába állítanák. A Nagykőrösön legyártott védőgázas hegesztőgépek 60 százaléka kerül tőkés export­ra. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Trakis leányvállalatá­nak éves, mintegy 310 millió forintos árbevételéből közel 200 milliót ez a piac eredmé­nyez. Tíz-tizenkétezer darab berendezés talál gazdára, de ezek a számok akár tovább is kerekedhetnének, hiszen pél­dául Angliában, Svédországban vagy az NSZK-ban az emlí­tett hegesztőgéptípusokat már egyáltalán nem gyártják. A felhasználók viszont változat­lanul igénylik őket. Így érthe­tően a forgalmazó Transelektro Külkereskedelmi Vállalatnak nincsenek eladási gondjai. A világhírű svéd Esab kon­szern, illetve annak Angliá­ban működő, szintúgy neves leányvállalata, a Murex, a mai napig jó kapcsolatokat tart fenn a nagykőrösiekkel. A nagy nemzetközi vásárokon, köztük is a kölnin, hannove- rin és az essenin évente talál­koznak és cserélnek szakmai véleményt. A vegyes vállalat alapításá­nak gondolata, illetve célja változatlanul él. Az, hogy van már újabb érdeklődés az USA- ból és Franciaországból, jelzi azt, hogy akadnak partnerje­löltek. Azonban valahogy úgy fest a dolog, mintha az indo­koltnál jobban tartanának a magyarországi kapcsolatoktól a szakmailag jegyzett tőkés A Pest Megyei Tanács levele a miniszterhez Püspökszilágy nem tűr tovább Levélben fordult a Szociá­lis és Egészségügyi Miniszter­hez a Pest Megyei Tanács el­nöke, kérve, hogy a püspök­szilágyi izotóptemető kezelési jogát, amely ma a Fővárosi Köjált illeti meg, adják át a Pest Megyei Köjálnak. Valkai György, a Pest Me­gyei Tanács elnökhelyettese a kérés hátteréről az MTI tu­dósítójának elmondta, a püs­pökszilágyi' veszélyeshulladék­tárolót 1976-ban, a lakosság tudomásával azért hozták lét­re, hogy itt helyezzék el az egészségügyben keletkező és kísérleti céllal felhasznált izotópokat. A kezelői és tulaj­donjogot akkor az Egészség- ügyi Minisztériumtól a Fővá­rosi Köjál kapta meg. Az 1500 köbméter befogadóképességű izotóptemető, amely még év­tizedekig fogadni tudta vol­na az ide szánt hulladékokat, 1987-re már kezdett megtel­ni. A Fővárosi Köjál ugyanis az Egészségügyi Minisztérium­tól, az Ipari Minisztériumtól, valamint az Országos Atom­energia Bizottságtól- engedélyt kapott arra, hogy . öt évig fo­gadhasson a Paksi Atomerő­mű Vállalattól is kis és köze­pes aktivitású hulladékot: vé­dőruhákat, eszközöket. Az en­gedélyt abban a tudatban ad­ták ki, hogy ez idő alatt el­készül a PAV saját hulladék- tárolója. A Fővárosi Köjál és a PAV által kötött szerződés szerint 1983-tól 1987-ig összesen 700 köbméter paksi hulladék ke­rülhetett volna az izotópte­metőbe. Ezzel szemben 1987. december 31-ig az 1500 köb­méterből 1200 köbméter tá­rolóteret foglalt el a paksi hulladék, sőt á szerződés le­járta után, 1988-ban még min­dig 160 köbméter atomerőmű­vi hulladékot szállítottak Püs­pökszilágyba. Látva, hogy a tároló kezd megtelni, a Fővárosi Köjál 1987-ben az izotóptemető 1500 köbméteres bővítésére kért engedélyt a helyi tanácstól. Az izotóptemető vezetőjének szóbeli nyilatkozata alapján, miszerint megvan az engedé­lyük további paksi hulladék elhelyezésére, a helyi tanács kiadta az építési engedélyt. A botrány akkor tört ki, ami­kor a Pest megyei környezet- védelmi titkár kérésére nem tudtak ilyen dokumentumokat bemutatni, és kiderült, hogy az engedélyük csak 1987. de­cember 31-ig szólt. Az építési engedélyt a Pest Megyei Ta­nács, majd az ÉVM is visz- szavonta. Ezt a Fővárosi Köjál megfellebbezte, ám a huza­vona ideje alatt az építkezés tovább folyt, és a tároló ma 90 százalékban készen van. A tárgyalások és az egyez­kedések alatt a PAV fel­ajánlotta, hogy több millió fo­rinttal támogatja Püspökszi­lágy településfejlesztési el­képzeléseit, ám ezt az ígére­tüket később visszavonták. A Pest Megyei Tanács, egyetér­tésében az érintett település vezetőivel, úgy döntött, hogy nem enged be több paksi hulladékot. A tároló építésének befe­jezéséhez — lévén, hogy az már úgyis majdnem kész — hozzájárulnak, ám azt úgy tekintik, mintha az# eredeti Í500 köbméteres izotópteme­tőt kapták volna vissza. Emel­lett kérték a szociális és egészségügyi minisztertől, hogy az ■ izotóptemetőt a Fővárosi Köjál helyett a Pest Megyei Köjál kezelhesse. Ebben lát­ják a garanciáját annak, hogy ne folytatódjék az eddi­gi gyakorlat, miközben a te­lepülés tűri a veszélyes hulladé­kok beszállítását, és egy fillért sem kap érte, a Fővárosi Kö­jál ebből jelentős bevételre tesz szert. A püspökszilágyiak álláspontja, hogy a jövőben semmiféleképpen sem enged­nek be a faluba atomerőmű- vi hulladékot. A bankár felvásárolta a részvényeket Milliók helyett csak százezrek

Next

/
Thumbnails
Contents