Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-23 / 70. szám
MÁRCIUSI ÜLÉSSZAKÁT FOLYTATJA AZ ORSZÁGGYŰLÉS hogy az a sztrájktörvényt koncepcionálisan nem érinti. Azzal kapcsolatban, hogy a sztrájkalapba helyezett ösz- szeg adómentes legyen, így íogalmazott: erre az alap titkossága lehet garancia, hiszen helytelen lenne, ha az adóhatóság ismerné az ott lévő ösz- szegeket, mert ezzel gyengítenék a szakszervezeteket. Halmos Csaba válaszát követően a sztrájktörvény tervezetének általános vitáját lezárták és az elnök részletes vitára bocsátotta a törvényjavaslatot. Ebben azonban már senki sem kívánt felszólalni így még az általános vitábar beterjesztett módosító javaslatok bizottsági véleményezésének idejére az elnök az ülést felfüggesztette. A szünetet követően Szigetiig Dezső, a törvényjavaslat bizottsági előadója ismertette a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság véleményét a benyújtott képviselői javaslatokról. A sztrájktörvény tervezetét az elfogadott módosításokkal kiegésztve az Országgyűl és 17 ellenszavazattal, 27 tartózkodás mellett törvényerőre emelte. Pest megyei képviselők az ülésteremben BECK TAMAS: (Folytatás az 1. oldalról.) szögezni: a kormány nem ki ván korlátozó sztrájktörvény elfogadtatni, mert ez saját ér dekeivel is ellentétes. A kormány számára elfő gadható a jogi, igazgatási é; igazságügyi bizottság javaslata, amely a sztrájk jogát i dolgozók gazdasági és szociális érdekeinek biztosítására engedi meg. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság javaslata szerint megilleti a munkavállalókat a szolidaritási sztrájkhoz való jog. Ez a megoldás összhangban áll a nemzetközi gyakorlattal. A szakmai vita másik alapvető kérdése arra vonatkozott, hogy ki kezdeményezheti a sztrájkot. Az egyik korábbi változat értelmében erre csak a szakszervezet jogosult. Ez a megoldás nem ismeretlen a nemzetközi gyakorlatban. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság javaslata alapján a tervezet nem tartalmaz megszorítást arra nézve, hogy ki jogosult a sztrájk kezdeményezésére. Ebből következik, hogy erre indítványt tehetnek a szakszervezetek, de a dolgozók közössége is. A bizottság javaslatával egyetértve feleslegesnek tekintjük azt a korábbi tervezetben szereplő részt, amely a titkos szavazáson alapuló többségi döntés kötelező előírásának fenntartását javasolta. A javaslat a nemzetközi gyakorlattal összhangban határozza meg azt a kört, ahol a sztrájk tilos. Ennek indoka kizárólag az, hogy a sztrájk más alapjog — például az élethez való jog — gyakorlását ne vagy csak társadalmilag elfogadható mértékben korlátozza. Egyetértés mutatkozott abban a kérdésben, hogy a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végző munkáltatóknál csak korlátozott mértékben gyakorolható a sztrájk. A tervezet azon szabályait illetően, amelyek a sztrájkban, különösen a jogszerű sztrájkban résztvevők védelmét célozzák, érdemi vita keletkezhet. Itt egyetlen olyan szabályra hívom fel a figyelmüket, amely nem a javaslatból, hanem az általános munkajogi szabályokból következik. Ha a sztrájkkezdeményezés jogellenes munkáltatói magatartásra vezethető visz- sza, az érintett dolgozók a kiesett munkabérüket kártérítés címén igényelhetik. Az államtitkár végezetül egy olyan kérdésről beszélt, amelyről a tervezet szándékosan nem szól: a szankcionálásról, a felelősségrevonásról. — Tudatosan törekedtünk arra, hogy a jogellenes sztrájkhoz kapcsolódó külön szankciókat ne tartalmazzon a törvény, ugyanis ezek nem kívánatos korlátokat jelentenek — hangsúlyozta. Természetes, hogy a jogszerű sztrájkban részt vevő dolgozókkal szemben emiatt semmilyen joghátrány nem alkalmazható. Kivétel ez alól az az eset, amikor a jogszerű sztrájkban részt vevő dolgozók egyéb kötelezettségeiket. így különösen a személy- és vagyonvédelem biztosításának kötelezettségét megszegik. Vita a tervezetről túlzott szerepet biztosít a kollektív szerződésnek. A sztrájktörvény vitájában felszólalóik véleményét két csoportba lehetne sorolni, hiszen igen markánsan elkülönül a pojitiikai és társadalmi vezetők véleménye, a’~parla’- men-t munkás képviselőjének nézetétől. A sztrájk jogi szabályozása nem fogja gerjeszteni a munkabeszüntetést, vélekedett Dudla József, az MSZMP Borsod megyei első titkára. Nagy Sándor, a SZOT főtitkára emlékeztetett rá, hogy először a szakszervezet kérte a sztrájk szabályozását. Ma viszont a kormánynak sürgetőbb a sztrájkjog szabályozása, mint a szakszervezetnek. Más oldalról szóltak a törvénytervezethez a nagyüzemi munkásság képviseletében — Szarvas Andrásné, a békéscsabai Unicon Ruhagyár meo- csoportvezetője, Boros András. a MÁV Szolnoki Járműjavító Üzemének hegesztője, Farkas tel terjeszthettük volna elő a törvényt — mondotta —, ha korszerű szociálpartneri kapcsolaton alapuló érdekérvényesítési és érdekegyeztetési mechanizmus működne hazánkban. Az államtitkár Nagy Sándor és Tallóssy Frigyes írásos javaslatáról szólva azt mondta, A napirendnek megfelelően Beck Tamás kereskedelmi miniszter tájékoztatta az Ország- gyűlést a Budapest—Bécs világkiállítás előkészítésének helyzetéről. Mindenekelőtt hangsúlyozta: fontosnak tartja, hogy a kormány a tervezett főbb lépésekről folyamatosan informálja az Országgyűlést és az egész magyar társadalmat. A mindenki által kívánt gazdasági-társadalmi felemelkedést hasznosan előmozdító akciót csakis akkor lehet sikerre vinni, ha ebben közmegegyezés alakul ki. Az elmúlt hetekben az előkészítő bizottság tagjainak részvételével számos megbeszélés, vita zajlott le, ezekben általában az országos ügyhöz méltó felelősségtudat nyilvánult meg. Több testület állásfoglalásban nyilvánította ki egyetértését a világkiállítás megrendezésével, ugyanakkor jelentkeztek ellenvélemények, kételyek is. Több olyan, főleg a gazdasági kihatásokra vonatkozó kérdés fogalmazódott meg, amelyre ma még nem adható pontos válasz. Amikor rendelkezésre állnak a megbízott szakértő- csoportok előzetes számításai — különösen a szükséges ráfordításokat, azok lehetséges forrásait és a várható hozamot illetően —, akkor lesz a kormány abban a helyzetben, hogy ki tudja alakítani állás- foglalását, és kérje ahhoz az Országgyűlés egyetértő támogatását. Beck Tamás nyomatékosan leszögezte: a kormány mindeddig semmilyen irányban nem vállalt anyagi, pénzügyi kötelezettséget. A miniszter elmondta, hogy az eddigi előzetes számítások, a külföldi szakértő cégek tanulmányai, a nemzetközi tapasztalatok és az osztrák szervekkel folytatott előzetes tárgyalások alapján a Minisztertanács — az osztrák kormánnyal egyetértésben — megalapozottnak, a gazdaság, a társadalom egésze érdekében állónak tartja a világkiállítás megrendezését. A kormány úgy látja, hogy a világkiállítás megrendezése több szempontból a gazdasági megélénkülés erőteljes, mással nem pótolható és hosszú távra kiható ösztönzője lehet. Feltehető a kérdés: érdemes-e erre költenünk pénzt, amikor jelentős szerkezetátalakítási és életszínvonalbeli gondjaink vannak. Beck Tamás felhívta a figyelmet: senki se gondolja, hogy a világkiállítás olyan kiemelt nagyberuházás lesz, mint amilyen például egy erőmű vagy egy nehézipari kombinát építése. Kétségtelen, hogy nagy kiadásokkal jár az infrastruktúra fejlesztése, elsősorban a közlekedés korszerűsítése, elkerülhetetlen például a Budapest—Hegyeshalom autópálya teljes megépítése. Ugyanakkor valamennyi létesítménynél elhatározott cél a költségvetési források kiegészítése külső tőkével. A végleges helyszínről — minden lényeges szempont figyelembevételével — nyilvános városrendezési tervpályázaton születik meg a döntés. Ugyancsak tervpályázat alapján döntenek a szakértők a kiállítás építési tervéről, elsőbbséget biztosítva gazdaságos, később több célra is hasznosítható megoldásoknak. Végül Beck Tamás kérte az Országgyűlést, hogy fogadja el tájékoztatóját. A miniszter előterjesztése után még hárman kaptak szót a vitában. Szentágothai János akadémikus, az MTA tudományos tanácsadója javasolta: az Országgyűlés támogassa a Budapest—Bécs világkiállítás ügyét, azzal a feltétellel, hogy a fejlesztésre szánt források arányos részét a vidék közvetlenül kapja meg. És a rendezéssel járó terhek miatt szükséges a már folyó nagyberuházások. fejlesztések prioritásának újraértékelése. KÖLT A! IMRE: A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság nevében Szigethy Dezső elmondta: az elmúlt időszakban számos jog- alkálmazótól hallhatta a nagy- közönség, hogy minden szabad, ami nem tilös. Ám nemzetközi példái?, bizppyítják, hogy aminek gyakorlására nincsenek törvényi garanciák, az jogon kívüli mérlegeléssel, esetleg politikai indoklással tilossá tehető, netán büntetést vonhat maga után. A tervezetet öt másik parlamenti állandó bizottság is megvitatta, ellenvetéseiket három fő probléma köré lehet csoportosítani. Az egyik, hogy a tervezet erősen korlátozó jellegű. A sztrájkot a munkahelyek falai közé kívánja szorítani, illetve kizárja a munkabeszüntetés kezdeményezőinek köréből a kisebb szaikszervezeteket. Szóvá tették azt is, hogy a törvényjavaslat bürokratikus megkötéseket tartalmaz, így intézményesíti a titkos szavazást és Lajos, az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó karbantartó lakatosa és Csókási Zoltánné, a Szegedi Szalámigyár szakmunkása — véleményük szerint a nagyüzemekben nem tapasztalható a sztrájkjog iránt akkora érdeklődés, mint amilyet a tömegkommunikáció sugall és a felső vezetés tanúsít. Figyelmeztettek arra, hogy a munkabeszüntetések miatt esetleg olyan dolgozóik munkája is akadályba ütközik, akik nem vesznek részt a sztrájkban. Elhangzott, hogy a munkások elsősorban nem sztrájkolni akarnak, hanem jól szervezett munkahelyen dolgozni és így szeretnék megkeresni az erejük, tudásúik újratermeléséhez szükséges munkabért. Nyers Rezső hangsúlyozta, hogy a kormány megítélése szerint a törvénynek meg kell felelnie az általános emberi jogok követelményeinek, a most formálódó alkotmányban megfogalmazódó szabadságjogoknak és az ENSZ által elfogadott egyezségokmánynak. Az eredeti törvénytervezet még vitára adott okot, az új változat azonban már megfelel; a követelményeknek. •Figyelmeztetett' arra, hogy a válságágazatokban reális "a veszély, miszerint a fel-fellobbanó sztrájkok jelejitős mértékben nehezíthetik a stabilizációs törekvéseket. Halmos Csaba vitazárójában először arra a kérdésre válaszolt, hogy szükség van-e hazánkban ilyen törvényre. Az államtitkár szerint a sztrájkjog törvény nélkül csak fiktív deklaráció, a sztrájk csakis ezzel a törvénnyel válik igazán joggá. Az államtitkár külön is kitért az érdekegyeztetés és a sztrájktörvény kapcsolatára, amit az alternatív szervezetek és a független szakszervezetek is gyakran felvetettek. Valóban nyugodtabb lelkiismeretHatalmas vállalkozás A szavazás eredménye, a törvényjavaslat elfogadása azt jelzi, hogy a képviselők szükséges rossznak tekintik a sztrájkjog szabályozását. Így vélekedett az egyik szünetben dr. Lakos László (Pest megye, 9. vk.), a jászkarajenői Árpád Tsz elnöke is, aki választói véleményét tolmácsolva elmondta: az emberek, a munkavállalók félnek ettől a veszélyes fegyvertől. Attól tartanak, hogy alkalmazása még inkább szétzilálja a gazdaságot. Sokak szeme előtt Lengyelország példája lebeg ... A választói fórumon elhangzott az is: helyre kell állítani a kölcsönös bizalmat, meg kell teremteni az érdekegyeztetés fórumait, a teljesítménnyel arányos bérezést, az igazságosabb közteherviselést. S akkor biztosan nem lesz sztrájk. ■k A sztrájktörvény vitájában viszonylag kevés szó esett a munkáltatók érdekeiről. Ezért talán érdemes megismerni egy nagyvállalat vezetőjének véleményét. íme: — Azt nem kell magyaráznom. hogy egyetlen munkáltató sem örül annak, ha esetleg sztrájkban csúcsosodnak a munkahelyi konfliktusok — mondotta Koltai Imre (Pest megye, 20. vk), a Cement- és Mészművek vezérigazgatója. — Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a dolgozók elvitathatatlan joga e fegyverhez nyúlni, amelynek a jogi garanciáját AM Egyszerre örvendetes, s mi tagadás, fájdalmas, hogy a parlament a sztrájktörvényről tárgyalt. Üdvözlendő azért, mert a főbb európai áramlatokhoz igazodva elismerjük és megerősítjük a sztrájkhoz való jogot, s ugyanakkor szomorú, hogy 1989 valóságához a munkabeszüntetés lehetősége is hozzátartozik. Az utóbbi hónapokban, hetekben, de még az ülésszak tegnapi napján is érvek, ellenérvek csaptak össze arról, hogy kell-e egyáltalán ezt a munkavállalói alapjogot törvényben szabályozni, hiszen ez egyben korlátozást is jelent. Elismerve a világkiállítás megrendezésével kapcsolatosan már eddig említett külpolitikai, gazdaságpolitikai és egyéb előnyöket, én egy másfajta nézőpontból szeretnék szólni a tervről. A magam részéről a világkiállítás megrendezését ugyanis egy hatalmas gazdasági vállalkozásnak tartom. S a világkiállítás témája kapcsán nekem egy most folyó gazdaságpolitikai vitát is érintő kérdések jutnak eszembe. A kérdések lényege, hogy dinamizálható-e a magyar gazdaság, átállítható-e egy legalább mérsékelten növekvő pályára. Lehet-e a belső piacnak a mainál lényegesen nagyobb szerepe, éppen az infrastruktúra által? Megvalósítható-e a fizetési mérleg javítása exportösztönző, a belföldi fogyasztást visszafogó gazdaságpolitikával? E témakörben jó néhány tudományos elemzés, így például a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének fél éve publikált tanulmánya, vagy a SZOT Elméleti Kutatóintézetének hasonló publikációja egyaránt azt bizonyítja, hogy a belső piac, a belső felhasználás előtérbe állítása, a növekedés belső és külső forrásainak hasznosítása, az infrastruktúra fejlesztése mozdíthatja ki a gazdaságot a válságból. És máris visszakanyarodtunk a világkiállításhoz, amely egyértelműen egy hatalmas infrastrukturális beruházás. Én többek között azért támogatom a világkiállítás gondolatát, mert hozzájárulhat a magyar gazdaság dinamizálásához, a gazdaság szereplői jövedelmének növeléséhez, beleszámítva a költségvetést is, s nem a lakosság kárára megvalósuló elosztásban keresi a kivezető utat. Éppen ezért a kormány most készülő stabilizációs programjában szeretnék arra a kér- iésre is választ kapni, hogy ni a kormány véleménye a most megteremtette a parlament. Ám felvetődik bennem a kérdés: mi történik akkor, ha olyan gond miatt robban ki sztrájk, amit az adott vállalat nem tud megoldani? Mi van akkor — példának okáért —, ha a dolgozók 20 százalékos béremelést követelnek, de a munkáltató egyszerűen nincs abban a helyzetben, hogy ezt teljesítése? Ugyancsak fonák helyzet állhat elő szolidaritási sztrájk esetében, hiszen ilyenkor a vállalat csupán szenvedő alanya a problémának, miközben annak orvoslásába nincs beleszólása. Mint képviselő, úgy gondolom, hogy a későbbiekben elegendő lenne csupán az alkotmányban deklarálni a sztrájkjogot. Most, ebben a forrongó helyzetben azonban — átmeneti időre — szükség, van külön törvényi szabályozásra. ★ A törvény szerint nincs helye a sztrájknak annál a munkáltatónál. amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez, így — egyebek között — az energiaszolgáltatást ellátó szerveknél. A sztrájk ez esetben csak úgy kezdeményezhető, gyakorolható. hogy a szolgáltatás még elégséges teljesítését ne gátolja. Mi a véleménye erről Kovács Lászlónak (Pest megye 20. vk.), aki az ellátási és stratégiai szempontból is igen jelentős Dunai Kőolajipari Vállalat műszakvezetője? — Beláthatatlan következményekkel járna egy esetleges sztrájk a DKV-ban. A lakosság nem jutna elegendő benzinhez, tüzelőolajhoz, s igen költséges lenne a berendezések, üzemek újraindítása is. Ha erre télen kerülne sor. akkor a rendszer elfagyásával is számolni kell. Ezért a DKV- ban inkább csak figyelmeztető sztrájk jöhet szóba, amelynek ideje alatt a termelést nem szabad leállítani. Ám mindez csak elvi lehetőség. mert mi nem akarunk ehhez az eszközhöz nyúlni. Pedig akadnak gondjaink. Állandó feszültséget okoz például a három műszak ellátása, elégedetlenségre ad okot. hogy a dolgozókat nem avatják be a rendszeres szűrővizsgálatok eredményeibe és nálunk is akadnak jogosnak tűnő bér- követelések. Azt szeretnénk, ha a társadalom sztrájk nélkül is elismerné munkánk értékét. A belső konfliktusok megoldását, érdekeink védelmét pedig attól a rétegszakszervezettől várjuk, amelvnek szervezése már megkezdődött. ★ Nincs helye a sztrájknak az igazságszolgáltatási szervezeteknél, a fegyveres erőknél és testületeknél, valamint a rendészeti szerveknél sem. Viola Károly (Pest megye 14. vk.), a Magyar Néphadsereg polgári alkalmazottja egyetért ezzel a korlátozó rendelkezéssel. Amint az egyik szünetben elmondta: az államhatalmi intézeteket nem szabad kitenni a káosznak, a zűrzavarnak. A Magyar Néphadsereg kebelében is működik szakszervezet, amely a polgári alkalmazottak érdekvédelmét hivatott szolgálni. Van munkaügyi döntőbizottság. amelynek határozata ellen a munkaügyi bírósághoz lehet fordulni. Eddig még nem akadt olyan probléma, amelyet e keretek között ne lehetett volna elrendezni. Kövess László dinamizálásról, a belső piac szerepéről, tartható-e továbbra is az a vélemény, hogy a dinamizálás egyenlő az öngyilkossággal? Befejezésül szeretnék egy javaslatot tenni. Ügy gondolom, hogy mielőtt végleges döntés születik a világkiállításról, már most fel kellene mérni, hogy azok a vállalatok, gazdálkodók, akik a világkiállítással kapcsolatosan mint üzemeltetők, építők, szállítók gazdasági előnyökhöz jutnak, hajlandók-e mint vállalkozók is részt venni a nagyberuházások megvalósításában. Minél gyorsabban kezdünk el egy ilyen felmérést, annál hamarabb tudjuk meg a választ, hogy honnan teremtjük elő a vállalkozáshoz szükséges tőkét, milyen hasznot remélhetünk, s hogy mennyibe kerül majd a világkiállítás — mondta végezetül a képviselő. ★ A felszólalással az Ország- gyűlés este 6 óra után néhány perccel befejezte szerdai munkanapját. A világkiállítás előkészítésének helyzetéről ma reggel folytatódik a parlamenti vita. Nyilvános pályázat
