Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-16 / 64. szám
mr « MUG Mil] 1989. MÁRCIUS 16., CSÜTÖRTÖK A Nemzeti Múzeumban Goya grafikái A Magyar Nemzeti Múzeumban mától a XVIII. század híres spanyol festőjének, Francisco de Goyának több mint kétszáz eredeti grafikája kerül bemutatásra. A Budapesti Tavaszi Fesztivál e különleges csemegéjét az elkövetkező néhány hétben a spanyol Juan March Alapítvány. a Széchenyi Kiadó Kft. és a Hungária Biztosító együttműködésének jóvoltából láthatjuk. A Goya által készített eredeti lemezekről való nyomatok, a Caprichos, A háború borzalmai, A bikaviadal és a Balgaságok című nagy sorozatok alapján az egész életmű nagyszerűségébe nyerhetünk bepillantást. Grafikáiban az emberi sorsról meditálva a hispán karakter gyökereit kutatja. A teljes nevén Francisco Jósé de Goya y Lucientes a művészettörténet egyik legkimagaslóbb és legkülönösebb alakja, nagymértékben előfutára a kortárs egyetemes művészetnek. Lényegi változást hoz a művészeti normák terén, mind a technikát, mind a témát illetően. Szabad alkotó fantáziájával mutat utat a klasszikus sémáktól a modernség felé. Művészete sokak számára lesz kiindulópontja az impresszionizmusnak, a szürrealizmusnak és más új irányzatoknak. A kiállítás anyagának tulajdonosa, a Juan March Alapítvány az egyik leggazdagabb alapítvány Európában. A budapesti kiállítás egyik érdekessége, hogy a bemutatásra kerülő anyag először jár szocialista országban, tőlünk Ausztriába megy tovább. A tárlathoz készült katalógust a madridi Prado Múzeum igazgatója, Alonso E. Pérez Sán- chez professzor készítette. Benne bemutatja a művész életét, korát és munkásságát, magyarázatot fűz minden egyes metszethez. A Széchényi Kiadó Kft. gondozásában készülő fordítás kicsit késni fog, néhány nappal a kiállítás megnyitását követően lesz kapható a múzeumban. A látogatók jól teszik, ha belépőjegyüket gondosan megőrzik, a kiállítás zárását, április 23-át követően ugyanis a szervezők egy kétszemélyes madridi utat sorsolnak ki. A szerencsés nyertesek a Pradóban Goya szinte teljes életművét tekinthetik meg. A. P. Hol árulják a sütőlapátot? Játékfüzér és könyvvite a sütőlapátot. Ez a kedvenc játékuk, minden próbán játszani kell egy kicsit. Majd pedig lánytáncokat, lánygye- rekjátékokat adunk elő, mint például a Hol jársz, hová mész? Megfigyeltem egyébként, hogy nagyon szívesen táncolnak a kisebbek ... A tánchoz természetesen muzsika illik. Szerencséjére nemhiába látogatta négy esztendeig a túrái zeneiskolát. Néha elhozza gitárját a foglalkozásokra, de leginkább fn- rulvaszóval segíti a tanulást. Eközben otthoni szakkönyvtárát gyarapítja-bújja. Kedvelt olvasmányai közé tartoznak a népi hiedelemvilágról, a magyar népköltésről, a magyar néptánc alapjairól szóló kötetek. Szülői támogatás — Nagyon szeretnék továbbtanulni — mondja. — Szüleim örülnének és támogatnának ebben, bár a családban senki semmilyen művészeti ágat nem művel, mégis úgy gondoltam, népművelés vagy néprajz szakra jelentkezem. De hová? Fővárosi egyetemre? Ügy érzem, képtelenség bejutni. Szívesen járnék Zsámbékra. mert sok jót hallottam róla, viszont a megye másik felében van. Mindez azonban még nem akadályozta volna meg abban, hogy beadja a felvételi kérelmét. Csakhogy akkor elszakad a számok világától, s ezt is szép munkának tartja. Maradt egy évem — Hetekig töprengtem: mitévő legyek? — vallja be. — Végül is úgy döntöttem, hogy majd a számviteli főiskolán tanulok tovább, s népműveléssel valamilyen tanfolyamon foglalkozom. Ám addigra kicsúsztam a jelentkezési határidőből. így viszont maradt egy évem, hogy felkészüljek a felvételi vizsgára ... Péli Márta érettségi óta eltelt két esztendejéről két dolog jut eszembe. Az egyik: aki ilyen alaposan mérlegel, annak pontos lesz az egyenlege. A másik egy gyerekjáték: ,.Egyet szólok, kettőt szólok, harmadikra rátalálok.’’ így legyen! Vcnnes Aranka Fiatal nő hajlik íróasztali fölé. Előtte kiterített ívek számlák. Nap mint nap ősz szead. kivon, adatokat könyvel. Társnőihez hasonlóai szolgálatkészen, udvariasai beszél az ügyfelekkel. Nen emiatt különleges Péli Márti eddigi életútja. Hogy ne szűnjön meg Mindössze húszesztendős, i két éve a Galgahévízi Tanács gazdasági előadója. Finon arcvonásait hosszú barna ha keretezi. Csillogó barna szeme melegséget értelmet sugároz, amikor munkájáról be szél. Érdekesnek, izgalmasnál tartja a számok világát. Ak nem tudja, most aligha hinni el róla. hogy hivatásának érzi a népi hagyományok továbbvitelét is. — Több mint hét esztendeit népi táncos voltam — mesél Péli Márta. — Az érettségin készültem, s emiatt abbahagy tam a táncolást. A művelődési háztól viszont nem szakad tam el. Így értesülhettem arról, hogy a kisdiákok csoportjának nem lesz vezetője. Simon Cyözöné tanárnő ugyanis nem tudta tovább vállalni < megbízatást. Pedig akkoribaj már fél évtizedes múltra te khntett vissza a népi gyermek játékok tanítása. Nagy kár let volna, ha megszűnik! Igaz, nem érezte magát elég gé képzettnek ahhoz, hogi egy ilyen kitűnő pedagógui munkáját átvegye, de mégi; megpróbálkozott a feladattal Ehhez sok segítséget kapott a; eltelt másfél év alatt. Elsősor ban Hintalan Lászlótól, akinek gyűjtéséből állítja össze az anyagot. Rendszeresen felkeresi őt a gödöllői művelődési központban, s szakmai tanácsokat kér tőle. Ügyszintén számíthat Bankó Lászlóra, a helyi bultúrház vezetőjére. — Huszonnyolc gyerek jár a csoportba, mindannyian alsó tagozatosok — folytatja a karcsú fiatal lány. — Szerdánként másfél órás foglalkozást tartunk. Többször szerepeltünk már játékfüzérrel. Két hónap alatt tanulunk meg egy tíz-tizenöt perces műsort. Általában mondókákkal kezdjük, például: élek-e, halok-e; gólya, gólya, vaslapát. Ezeket párbeszédek követik: lépem- lopom a dinnyét, hol árulják A Sibrik-dombon A római birodalom határvonalának egy része Bécstől az Al- Dunáig terjedt. Ennek legjobban megerősített szakasza Esztergom és Visegrád között húzódott. Érdekes módon a római kultúrkörből háromféle építészeti emlék maradt meg Visegrádon. Ezek egyike a Sibrik-dombon található castrum (Vimola Károly felvétele) A Duó Ongarese Nyugat-Berlínben Nyolcvan saját átirat Egyre több meghívást kap a szentendrei Duó Ongarese. Hajdú Ildikó hegedűművész és Déri György végzős csellóművész március 19-én Kecskeméten lépnek fel. E hó 30-án szűkebb hónukban várja őket a zenebarátok köre, amikor is beszélgetéssel egybekötött muzsikálásra kerül sor. Április 23-án a Magyar Nemzeti Múzeumban adnak koncertet, s viszontláthatjuk — s hallhatjuk — a kisegyüttest a Tv 2 Van öt perce? című műsorában. A négy esztendeje alakult duó repertoárjában már nyolcvan olyan zenedarab is szerepel, amelyet maguk írtak át csellóra és hegedűre. Ez az adat annyiból érdekes, hogy az 1931-ben kiadott Altmann- féle katalógus mintegy háromszázötven ilyen átiratot tart nyilván a világon. Mindkét ifjú művész számára nagy megtiszteltetés, hogy a duó művészeti vezetését Banda Ede főiskolai tanár elvállalta. Segítségével készülnek fel nyugat-berlini útjukra, ahol május 15—20. között több hangversenyt adnak. Új tulajdonos kezében Dörmögőék friss színben Óvodáskorúak közkedvelt lapja — visszakacsingatnak rá a kisiskolások is — a Dörmögő Dömötör. Egy nemzedék nevelkedett már fel aranyos brummogásain, meséin, rajzain, versein, játékain. Megléte óta néhányszor már váltották egymást szerkesztői, belső és külső munkatársai. Lám, a Dörmi megint kinőtte a ruháját, divatos új öltözékre vágyik. Erről esett szó legutóbb azon a szerkesztőségi beszélgetésen, amelyen Döb- rentey Ildikó főszerkesztő a lap jelenéről és jövőjéről folytatott a meghívottakkal eszmecserét. A Dörmögő Dömötör az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat kebelébe került. Külleme és mondanivalója esztendeje, hogy szakított a hosszú éveken át hagyományossal. Az újban a játékosság közelebb áll az élethez, a lap azon igyekszik, hogy a maga módján erősítse meséivel, játékaival a szülők, felnőttek és gyerekek közti kapcsolatot. A jövőben lesz Dörmi magazin, megünneplik a Dömötör-napot országos ovációval, Dörmögő klubokat szerveznek szerte az országban, bevonva óvónőket és családokat. Megváltozik az újság külleme is: fényes borítója lesz, kevésbé elnyűhető papírból készül, még több lehetőséget ad majd a felnőtt—gyermek kommunikálásra, közelebb hozza egymáshoz az olvasás és a közös játék gyönyörűségével a családot. E. K. Pest Megyei V Egy társtalan, helyét nemigen találó színésznő s egy, a világűrben magányosan bolyongó kisfiú: Ismeretlen ismerős Színes magyar családi zenés film. Rendezte: Rózsa János. Zene: Bródy János Főszereplő: Halász Judit. Márciusi bemutatók: Cegléd, Szabadság - 17-étől 19-éig Nagykőrös, Stúdió - 20-ától 22-éig Abony, Szabadság — 23-án Dunakeszi, Vörös Csillag — 25-én 26-án Vác, Kultúr — 27-étől 29-éig ^ Gödöllő, Petőfi — április 1-én és 2-án N Moziüzemi Vállalat M HETI FILMJEGYZETB Vadon Oszter Sándor és Anatol Constantin a Vadon című film egyik jelenetében Két egymás utáni héten olyan új magyar filmek kerülnek a mozikba, amelyekben valamilyen formában az 1848—49-es szabadságharcról s az utána következő elnyomás esztendeiről, illetve a forradalom újraélesztésének reményiről van szó. A múlt héten Jókai Az új földesúr című regényének sajátos filmes „olvasata” volt az új bemutató, most András Ferenc filmjét láthatjuk, a címe: Vadon. Azzal az időszakkal — az 1850-es évek végével, az 1860-as évek elejével —, melyben a Vadon játszódik, több filmünk is foglalkozott már. Érthető ez. Hogy Kossuth és az egymással is folyton torzsalkodó emigráció mennyire reálisan mérte fel a különböző esélyeket külhonban, itthon, Európában, az máig vitatott kérdés. Ha arra gondolunk, hogy valamennyi kísérlet, amely arra irányult, hogy itthon újra fegyveres:' harcot ■rdteS8msé8TÍtfygy&f- és teljes bukást ért meg, akkor azt kell mondanunk, hogy az elképzelések irreálisak, a var lóságos európai és belpolitikai helyzetet nem, vagy félreismernek voltak. Ha viszont arra is gondolunk, hogy ezek a tervek, szervezkedések, megmozdulások mily mértékben segítették a nemzetet abban, hogy tudatában ébren tartsa 48—49 dicsőségének el nem törölhető emlékét, ha az is eszünkbe jut, hogy minden, mégoly reménytelen kísérlet is nagyszerű példájául szolgált annak, hogy a hamu alatt még izzik a parázs, akkor azt mondhatjuk: az efféle vállalkozásokra szükség volt. A „csak azért is” nem okos és megfontolt cselekvési platform, de olykor ez az egyetlen helyes nézet. András Ferenc filmje — melyet Dohai Péterrel együtt írt Dohai Vadon című regényéből — egy ilyen „csak azért is” vállalkozásról szól. 1859 júniusában zajlott le az a csata Solferinónál, amelyben egy egyesült francia, szárd, piemonti és garibal- dista sereg alaposan megverte az osztrákokat. Ez a vereség alkalmas szituációt látszott teremteni ahhoz, hogy megszerveződjön külföldön egy magyar légió, s ez a csapat hazai földre jusson, ahol is remélhetőleg csatlakozni fognak hozzá az itthoni ellenállás erői. Együttesen pedig térdre kényszeríthetik a Solferinónál megroppant gerincű osztrák hatalmat. Mint annyiszor azonban, ezúttal is csak a hősies vereség jut ki e csapatnak, s az elképzelés a megváltozó európai hatalmi konstellációk miatt kudarcot vall. A csapat vezére, bizonyos régi szabadságharcos tiszt, Batiszy Kristóf, az osztrákok kezére kerül, kivégzik, jeltelen sírba temetik. De az akció emléke nem foszlik semmivé. A film több hasonló kezdeményezés cselekményét és figuráit vonja össze. (Aki a témáról többet akar tudni, haszonnal forgathatja Ne- meskürty István Parázs a hamu alatt című könyvét.) Izgalmas,- érdekes, színes és kalandos történetté áll össze a szabadcsapat útja. Az is yi- '' lágóáan’Ici-dé’rűi, hogy András és Dobai a XX. század második felének eseményeire is asszociál a történettel és az egyes figurák sorsával. (Egyebek között azzal is, hogy Ba- tiszyhoz már nem csatlakoznak a hagy' múlt élő részvevői és tanúi, mert vagy be- letagozödtak a konszolidálódás rendjébe, vagy megfélemlítetten hallgatnak, vagy jobbnak látják kimaradni az eseményekből; a forradalom hajdani tüzéből már parázs és szikra is alig maradt.) Ami a film szemére vethető: kissé eldöntetlen, minek is tekintendő, történelmi kalandfilmnek, történelmi allegóriának, politikai példabeszédnek vagy a jelen problémáit múltbeli eseményekkel megvilágító áltörténelmi alkotásnak. Ez a sokértelműség nem válik a film javára. Javára válik viszont, hogy a kort igen hitelesen idézi föl, s hogy több egészen jó színészi alakítást látunk: Oszter Sándort Batiszy- ként, Reviczky Gábort a Bécs mellé állt Görgényi szerepében, és Anatol Constantint Kayatz osztrák tábornokként. A zsoldos katona Ha annyit mondunk a filmről, hogy benne Búd Spencer, azaz Piedone ezúttal mint zsoldosvezér jelenik meg, és négyfőnyi „seregével” óriási diadalokat arat a francia lovagok ragyogó páncélzatba öltözött képviselői fölött, akkor tulajdonképpen mindent elmondtunk róla. Pasquale Festa Campanile a rendező, más Piedone-filme- ket is készített már. E jó régi alkotás most felújításként kerül a mozikba, és szerez feltehetően könnyed és felhőtlen bő másfél órás szórakozást a kalandos f'lmvígjá- tékok kedvelőinek nyolc és nyolcvan év korhatár között Annyit mégis megjegyeznék: ennek a csacska mesének van egy nagy pozitívuma. Nevezetesen az, hogy még a legvadabb csatákban és verekedésekben sincsen semmiféle rosszízű agresszivitás, erőszak, vérgőzös idegbor zolás. Rumba Ne késlekedjünk leszögezni : a francia Roger Hanin által írt, rendezett és főszerepeit film roppant gyönge alkotás, mert egyfelől valamiféle ’30-as évekbeli párizsi keresztapa sztorit próbál egységbe fogni egy bonyolult és zavaros, meg naiv antifasiszta ellenállási történettel, másfelől pedig még a jó színészek is (mint Michel Pic- coli) értékelhetetlen teljesítményt nyújtanak benne. Ez alól nem kivétel a népszerűnek mondott Roger Hanin sem. Takács István
