Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-16 / 64. szám

1989. MÁRCIUS 16., CSÜTÖRTÖK

5

TÖBB A HITELT IGÉNYLŐ

Már agitálni is keil

ők jobban szeretnek adni, mint kapni. Ez derült ki a takarékszövetkezetek tájékoztatásából. S aligha lehet csodálkozni rajta, hiszen egy pénzintézmény akkor keres, amikor kiad, amikor hitelt nyújt.

Adni tehát jó, vallják a takarékszövetkezetek, ám csakis addig, amíg van miből. S mivel vidéki hálózatuk betét- állománya már alig-alig állta a kölcsönigénylők rohamát, két évvel ezelőtt Budapesten is megnyitották fiókjaikat.

Ma annyi megállapítható, a betétállomány az elképzeléseknek megfelelően növekedett, szép számmal akadtak olyanok a fővárosban is, akik tartalékukat valamelyik takarékszövetkezeti fiókban érezték a legbiztonságosabb helyen. Pest megyében a betétállomány 1987-ben ötmil- liárd forint volt, míg 1986- ra, jobbára a kamatemelésnek köszönhetően 5 milliárd 900 millióra növekedett.

Nem kis summa, különösen ilyen ínséges időkben, gondolhatja bárki, ám hai az érem másik oldalára is vetünk egy pillantást, nem ilyen

rózsaszín a kép, már ami a lakosság anyagi helyzetét illeti. A viszonylag magas ösz- szeget ugyanis teljes egészében „Visszavették” a Pest megyeiek hitel formájában, s a fővárosiakról is elmondható: jóval kölcsönéhesebbek a vidékieknél. Míg ott a saját forrásnak csak mintegy felét adták hitelként az elmúlt évben, addig ez az arány Budapesten a kibocsátott részjegyeket is figyelembe véve meghaladta a nyolcvan százalékot. Persze mindezeket nem panaszképpen említeite a SZŐVOSZ takarékszövetkezeti főosztályának munkatársa, hiszen számukra a mind gyakoribb és mind nagvobb összegű, minél gyorsabban forgó kölcsönfolyósítás adja az eredményt.

A betétállomány nagyon szerény mértékben ugyan, de meglepő módon ez évben is emelkedett. Ügy tűnik, még mindig rejlenek tartalékok a lakosságnál. A növekedésben persze jelentős része van a takarékszövetkezeti dolgozók szívós agitációjánalc.

Nagy Adrienn

Húsvéti sonkák Érdről

Ezekben a napokban már megkezdték a húsvéti Ünnepi asztal legnépszerűbb eledelének, a füstölt sonkának a kiszállítását a Benta Völgye Termelőszövetkezet húsüzeméből. Az ünnepig hátralévő napokban mintegy 300 mázsa kötözött és parasztsonka, füstölt csülök és tarja hagyja el az érdi vágóhíd raktárát.

Farkas László (felvételünkön) kiszállításra készíti el őket

(Ilancsovszki János felvétele)

RECI A HIRDETŐTÁBLA

Zárt ajtó

Budakeszin a művelődési házat eltéveszteni sem lehet. Feltűnő színes plakátok hirdetik a kínálkozó programokat, Van itt minden. Ismert előadóművészünk, Gálvölgyi János és mások előadóestje, tánc, dzsesszbalett, megemlékeznek március 15-ről is nagygyűlés keretében. Ígéretes rendezvényekre invitálják a helyi lakosságot.

A lépcsőn felérve zárt ajtókat talál az ember. Szombat van. De látni egy táblán, hogy szombaton nyitva 14—22 óráig. Szép napsütéses tavaszi nap van, sétálni lehet egyet a környéken, majd utána sietni vissza. Nem szabad lekésni a nyitás pillanatát. De hiába, az ajtók még mindig zárva. Közben egy járókelő felhívja a figyelmemet: ez saroképület és bizonyára a másik oldalról be lehet jutni. Ám itt is zárva van az ajtó. Portásnak vélhető férfi nyitja ki.

Mondja, nincs sok ideje, de azért meghallgatja, hogy mi járatban van erre az idegen. Természetesen elsőként a nyitva tartás felől érdeklődöm. Becsapós ez a hirdetőtábla.

— Hát bizony már régi, elavult — tájékoztat a férfi. — Üj nyitvatartási rend van érvényben. Az igazgatót pedig hétfőtől péntekig, reggel nyolctól délután négyig bent lehet itt találni.

Látom, az ajtót fogja. Szeretné, ha végezhetné a saját munkáját.

Azért még megkérdezem, miért nem akasztanak ki új táblát, ami esetleg még nem avult el.

Kérdésemre kérdéssel válaszol:

— Tudja, mennyi munka ezt átfesteni?!

Tényleg, erre nem is gondoltam. Valóban olyan nagy munka lenne? De talán a cél- pak .megfelelne egy írólap is, friss tájékoztatással közszemlére téve.

Nyitott kérdés maradt számomra, hogy a hétvégi pihenő-, kikapcsolódásra szánt napokon tényleg mit ad a település lakóinak ez a ház? Vagy ilyenkor Budakeszin nincs is ilyesmire — szórakozásra, művelődésre — szükség?

Kiss Katalin

A dömsödi, tanácselnök irodájának egyik falót szinte beborítja a leendő művelődési ház két szintjének alaprajza. Igaz, az elnök, Sitnikievitz László kiigazít, amikor így nevezem. S ahogy jobban megnézem a terveket, valóban kiderül, hogy komplex oktatási, művelődési és sportkombinát formálódik a nagyközségben.

Szaktudását dicséri

Távlati kép ugyan nincs az alaprajzok mellett, de biztos vagyok benne, hogy különlegesen szép, a környezetbe illő létesítmény áll majd a különös formájú telken. Szokatlan lesz a ház formája is. Háromszöget formáz, amelynek a leghosz- szabb oldala 90 (!) méter. Ezen az oldalon a földszinten klubszobák, kiszolgáló helyiségek, az emeleten pedig tantermek lesznek. A háromszög csúcsa irányában hatalmas kör alakú terem áll majd, amelyben négyszázan foglalhatnak helyet. De ha körben kitárj Jk a színházi ajtókat, az aulával összekapcsolva akár hatszázan figyelhetik, mi történik a teremben.

Nem először beszélgetünk a tanácselnökkel Horváth Lajos Ybl-díjas építész nagyszerű tervéről. Dömsöd, amióta ösz- szedőlt az 1929-ben épült kul- túrház, újat szeretne. A grandiózus elképzelés még abban az időben született, amikor a települések nem alap nélkül reménykedtek megyei tanácsi támogatásban. Abban, hogy a suttyomban elkezdett beruházást később — ha a helyiek zsebe kiürül —, hogy kárba ne vesszen, a felső vezetés támogatja.

Tévedés' lie essék! Dömsöd nem így akart nekiállni a házépítésnek, de a támógatásban azért ők is bíztak. Ám amikor nyilvánvalóvá vált, hogy erre nem számíthatnak, akkor sem adták fel. Az elmúlt több mint két esztendőben, ha Dömsödön jártam, a tanácselnök mindig elsőként említette, hogy erre a beruházásra gyűjtenek, mert nagy szükség volna rá. Nem

A z öregasszony együtt ébredt a ko- *’*• rai derengéssel. Kikászálódott az ágyból, kábán magára húzta a ruháit és kiment a konyhába. A hajnali hűvösség megborzongatta, amint apró, kopott lapátkájával beletúrt a tűzhely hamujába. Kiszedte a salakot a tűztér- ból, majd papírt, gyűjtést gyömöszölt a helyébe. Amikor a konyhakreden- cen lévő gyuíásdobozért nyúlt, éles fájdalom nyilallt a derekába. Ez volt az első igazi figyelmeztetés, hogy a hetvenedik életévéhez közeledik. Be kellett látnia, hogy már nem diktálhat önmagának olyan munkatempót, mint pár évvel ezelőtt. Még nem is olyan régen a fiatalokat is megszégyenítő fürgeséggel dolgozott. Egymaga ásta fel tavaszonként a ház mögött lévő kertet, a gyümölcsfákra is felmászott, hogy lefűrészelje az elszáradt ágakat. Tavaly is megtette, hogy létrára állt és a fa tetejéről kosárkába gyűjtötte a cseresznyét. Ott, az ég felé nyújtózkodó ágak között volt a legszebb a termés. Csak nem hagyja a madaraknak? öt nem arra nevelték. Az apja egykor munkára, becsületre oktatta. Mindig azt mondta neki: amíg mások a szájukat járatják, te kislányom, azzal tehetsz a legtöbbet, ha mindig tudod, hogy hol a helyed, s mi a dolgod.

Akkor még nem nagyon értette, hogy az édesapja mire is gondolt. Később, amikor felnőtt, sok minden megvilágosodott, s rájött, hogy az apjának volt igaza. Csak hát, azóta hosz- szú évtizedek múltak el, s a világ alaposan megváltozott. Egy dolog azért megmaradt. A két fiát, Jóskát, a nagy óbbikat, meg Lajost, a későn született „kedvencet”, szorgalomra, tisztességre nevelte. Csak az fájt neki, hogy Jóska tíz esztendővel ezelőtt messze került a családi fészektől. Elment uránbányásznak ... Végül ott is maradt Pécsett, s azóta csak ritkán keresi fel a falut Lajos itt maradt hűséges volt az anyjához. De pár hónappal ezelőtt, hirtelen megváltozott. Ideges lett, meg zaklatott. Végül kinyögte, hogy egy esztendőre szóló külföldi munkaszerződést írt alá. Az NSZK-ba megy, s bizony nagyon örül a lehetőségnek, mert ott jól fog keresni... Csak hát nem tudja, hogy mi lesz a mamával.

A mamával végül semmi sem lett. Itt maradt egyedül. Az öregasszonynak öt esztendővel ezelőtt halt meg az ura, s azóta sokkal több teher nehezedett a vállaira. Lajos ugyan igyekezett könnyíteni ezeken a terheken, de hogy pár hónapja elment, ismét minden ház körüli teendő csak reá vár. A szomszédasszony, Kovácsné ugyan sokszor benéz hozzá. Ilyenkor megkérdezi, hogy nem kell-e valami a boltból, Kati néni? Meg, hogy segíthet-e a ház körül. Manapság már ritka az olyan ember, akire számítani lehet, aki a másikkal is törődik. Kovácsné ezen ritka emberek közé tartozik. A múltkor a férjét is átküldte, hogy vágjon már egy kevés gyújtásnak valót, mert lassan üres a fészer, s az mégsem lehet, hogy Kati néni egyensúlyozzon a baltával. A férfi egész délután dolgozott, s hetekre ellátta őt tüzelővel. A végén semmit sem fogadott el, csak egy pohánka bort. Azt is azért, mert átfázott a hideg udvaron.

Az öregasszony nézte a tűzhely lángját, aztán felegyenesedett, s elindult a kamrába. Kibontotta az egyik zsák száját, majd a szakajtóért nyúlt, s belemerte a kukoricát. Kiment az udvar végébe, és a sárga szemeket az elkerített tyúkudvarra szórta. A szárnyasok odafutottak, kapkodták az élelmet, s közben taszigálták egymást. Az öregasszony nézte egy darabig, majd visszavonult a ház felé. Észrevette, hogy itt-ott már duzzadoznak a gyümölcsfák kopasz ágain a rügyek. Közeleg a tavasz, gondolta, s közben nagyot szippantott a friss levegőből. Előre ballagott a kapuhoz. Megnézte a postaládát. Ezt megtette mindennap, a két fia üzenetét várva. Sokszor csalódást okozott neki, hogy a levélszekrénykében semmit sem talált, de most ott volt egy boríték. Nagyot dobbant a szíve, ahogy a levélért nyúlt Bár szemüveg nélkül gyengén látott anynyit meg tudott állapítani, hogy a boríték külföldről érkezett. Ez pedig csak azt jelentheti, hogy Lajos írt.

Kivette a levelet, s igyekezett visz- sza a házba. A szakajtót kint hagyta az előtérben, ő meg bement a konyhába, ahol a szemüvegét sejtette. Amikor megtalálta, s az orrára illesztette, ismét szemügyre vette az idegen borítékot, majd bontogatni kezdte. Közben leült a konyhaasztalhoz, a levelet maga elé tartva olvasott. Lajos azt írta, hogy rengeteget dolgozik, de nem bánja, mert jól is keres. Viszont a nagy-nagy elfoglaltsága egyben azt is jelenti, hogy egyelőre nem tudja, mikor tud hazajönni. Talán majd nyáron.

Az öregasszony a neki szóló jókívánságokat, s a hozzá intézett kérdéseket csak átfutotta. Mindössze az maradt meg a tudatában, hogy Lajost hetekig, vagy talán hónapokig nem fogja látni. Pedig titokban arra számított, hogy talán húsvétra itt lesz megint. Milyen jó is lenne, ha együtt lehetne a család! Jóska bizonyára eljön. Ö, meg a felesége. Mariann eddig mindig itt töltötték az ünnepeket. Nyáron is gyakran elhozták a gyerekeket. Persze, Lajos messze van. Nagyon messze. De vajon lesz-e még közös ünnepük? Az utóbbi hetekben sokszor gondolt arra, hogy lassan az ő ideje is lejár. A gyakori fáradtság, az egyre nehezülő mozgás, meg a dereka. Ezek lennének az első figyelmeztetések? Ki tudja. Az ember általában megérzi előre, hogy mi fog vele történni. S neki mostanában gyakran vannak megérzései, ftj ézte a hófehér papírra vetett szál- kás betűket, s a két, fiára gondolt. Meg arra, hogy mind a ketten elszakadtak tőle. magára hagyták. Ez volna az élet rendje? Nem egészen. Csak az ünnepek nem lehetnek elegendők arra, hogy összetereljék a családot. És ez nem is mindig sikerül. Ismét bogarászni kezdte a levelet, s közben maga elé képzelte a kisebbik fiát is. Észre sem vette, hogy a levélpapír szélét nagy, kövér könnycseppek áztatják, elmosva a tintával írt sorokat...

Csitári János

vallom be az elnöknek, pedig ugyancsak meglepődtem, amikor vagy féléves szünet után most nemcsak a dédelgetett tervről, hanem a megvalósítás útjáról beszél.

— Tavaly ősszel meghirdettük a versenytárgyalást — meséli. — Lassan változik az építőipar morálja, így hát azt hi - szem, különös szerencsénk van a Bácsépszerrel, amely végül is elnyerte a megbízást. Ilrgy miért vagyunk Fortuna kegyeltjei? Például, mert 1986- os árakon vállalták a munkát, s mert 10 millió forintot meghiteleztek nekünk a beruházáshoz. S nem utolsósorban mert olyan szakemberekre leltünk, akik örömmel vállalták ezt az igényes építészi megoldásokat tartalmazó munkát. Láttunk több egyedi tervezésű. különlegesen szépen megépített létesítményt, amely a Bács-Kiskun megyeiek szaktudását, lelkiismeretességét dicséri.

Legkisebb költséggel

Szinte hinni sem akarom a tervezett végösszeget. Az áfával együtt 61, anélkül alig 48 millióba kerül a beruházás. Aki kicsit is konyít a mai építőipari árakhoz, tudja, ez nagyon olcsó. Ám egy dömsödi méretű tanácsi költségvetésnek mégis túl nagy falatnak látszik.

— Valóban az lett volna — erősít meg az elnök, de rögtön így folytatja: — Csakhogy mi valóban régen gyűjtünk erre. Nálunk évek óta minden család zokszó nélkül fizeti az 1000 forintos tehót. A tanács minden érdekeltségi forrását feltárta annak érdekében, hogy összejöjjön a pénz.

Persze tehóból még egy nagyobb városban sem lehetne

ilyen csodálatos létesítményt építeni, mint ahogy társadalmi munkában sem. Dömsöd'jn a helyi Dózsa Tsz 10 millió forinttal segíti a beruházást. S nemcsak azért, mert ők is szenvednek attól a lehetetlen helyzettől, hogy a településen nincs egyetlen olyan hely sem. ahol akár csak száz embert le lehetne ültetni. A termelőszövetkezet így azután télen a zárszámadást csak küldöttgyűlésen közölheti a tagsággal, ilyenkor is „albérletben”. Ápa- jon, a Kiskunsági Állami Gazdaság kultúrtermében. A termelőszövetkezet eddig is sok pénzzel, munkával támogatta a tanácsot, hiszen végiggondolták, ez a segítség dolgozóik helyzetén, életkörülményein könnyít.

Erre mondják, hogy olyan szép, hogy nem is lehet igaz. Magam .s megfogalmazom hit kétségeimet a tanácselnöknek:

— Nem félnek attól, hogy egy tengeri kígyóként húzódó gondot vettek a nyakukba? Honnan ez az optimizmus?

— Minden reményünk megvan arra, hogy nagyon gyorsan végére érjünk a munkának. A kivitelező bírja emberrel, s ami nagyon fontos, mi másképpen állunk velük, mint sok más helyen. Arra gondolok, hogy gyakorta a szerződés aláírása pillanatától a tanácsok és a beruházások kivitelezői szinte ellenfelekként lépnek fel. Mi az aláírástól kezdve szövetségesek vagyunk. Novemberben kötöttünk szerződést, és azonnal bújtuk az újságokat, hol, milyen építőanyag kapható olcsóbban. Sok mindent vettünk meg előre, ígv a cseréptől a falazóanyagig. Most, az alapkőletételnél már falak is állnak. Az igazsághoz tartozik, hogy ebben a beruházásban — bár elkészül külsőleg az egész épület — csupán a földszint lesz használható. Az emeleti tantermeket két-három éves pihenő után szeretnénk befejezni. Most úgy előkészítünk mindent, hogy ez a legkisebb költséggel és felfordulással járjon.

Megéri az árát

Amit pedig a kérdés második felére válaszolhatok optimizmusunkról, az annyi, hogy művelődési házat, iskolát nem a mának épít az ember. Nagyon nehéz időket élünk manapság. amikor az olyan nem termelő ágazat mint az oktatás, művelődés ugyancsak hátra került a feladatok srrában. Egyre többen, s egyre hangosabban mondják, hogy nagy árat fogunk ezért még fizetni. Mi, dömsödiek nem szeretnénk így járni. Meggyőződésem, hogy egy ilyen létesítmény, amely központja lesz egy falu L— életének, megéri az árát.

Máza Katalin

Budaörs. Szabadság. Már- Kincskereső kisködmön, ma- cius 17.. 6 óra: Vadon, magyar gyár film. 20., 6 óra: Az utolsó

film. 18—19.. 6 óra: A leghosz- szabb nap I—II., am. kaland. Dunakeszi. Vörös Csillag.

csillagharcos, am. film.

Dunaharaszti. Béke. Március 16., 6 és 8 óra: A velencei nő,

Március 16—17., háromnegyed ol. film. 18—19., 6 óra: Arany- C és 8 óra: Én a vízilovakkal eső Yuccában, ol. film. 20., 6 vagyok, ol. film. 17—19., fél 4 óra: Túsztörténet, magyar film. éra: Fantasztikus labirintus, 22., 6 és 8 óra: Testek esábítá- am. film. 18—19., háromnegyed sa. NSZK-film.

6 és 8 óra: Madonnák hábo- GyáL Dózsa. Március 17., fél ruja, japán film. 20—22., há- g óra: Hóbortos népség II.,

romnegyed 6 és 8 óra: Csillagember, am. film.

Százhalombatta. Művelődési központ. Március 18-án 6 óra: Testek csábítása, NSZK-film.

19., 2 óra: Dokumentátor I—

11., magyar film. 6 óra: Végső visszaszámlálás, am. film. 20., 6 óra: A leghosszabb nap I—

11., am. film.

Szentendre. Felszabadulás. Március 16., 5 óra: A leghosz- szabb nap I—II., am. film. 17—19.. 5 és 7 óra: X-program, am. sci-fi. 18—19., 3 óra:

Ezüstálarcos, román film. 20., 5 és 7 óra: Vadon, magyar film.

botsvvanai film. 18—19.. fél 6 óra: A bolygó neve: Halál, arrt. f’lm. 20., fél 6 óra: Végső visz^ szaszámlálás, am. film.

Nagykáta. Rákóczi. Március 16—17., 6 óra: Az ördög jobb és bail keze, ol.—NSZK-film. 18. 6 és 8 óra: Az elveszett frigyláda fosztogatói, am. film. 19.. 6 és 8 óra: Indiana Jones és a végzet temploma, am. film. 20., 6 és 8 óra: Kalózok, fr.—am. film.

Ráckeve. Szabadság. Március 18—21., 6 óra: A holdlakók titka. fr. rajzfilm. 18—19., 8 óra: Elszabadult indulatok,

S7igetszentmiklós. Kossuth. am- fúm. 20—21., 6 és 8 óra:

Nászéjszaka kísértetekkel, am. film.

Érd.

Március 16—17., 6 és 8 óra: A birodalom. védelme, ang. film. 18—19., 6 és 8 óra: NászMűvelődési központ.

éjszaka kísértetekkel, am. Március 16., fél 6 óra: Vadon, film. 20—21., 6 és 8 óra: Elsza badult indulatok am. film.

magyar film. 19., fél 4 óra: Bátor lovacska, arg. rajzfilm. Dabas. Kossuth. Március 19—20., fél 6 és fél 8 óra: 16—17., 6 óra: Hegylakó, ang. Szörnyecskék, am. film. 21., film. 18—19., 6 óra: Trükkös fél 6 óra: Eldorádó, magyar halál, am, film. 19., 4 óra: film.

Kiművelt emberfőkben hozza be az árát

A dédelgetett dömsödi terv

1 Zí'liol