Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-15 / 63. szám

1989. MÁRCIUS 15., SZERDA Fesztiválnyitány holnap Tavaszi napok Szentendrén Ez idén ötödik alkalommal kerül sor Szentendrén a Ta­vaszi napok rendezvénysoro­zatára. A már hagyományos­sá váló kulturális esemény országos jelentőségűvé nőtte ki magát, miután részévé vált a nemzetközi érdeklődésre is számot tartó Tavaszi Fesztivál­nak. A sokoldalú, gazdag prog­ram már a megnyitás napján sok érdeklődőt vonz majd Szentendrére. Március 16-án, csütörtökön délután fél négy­kor ugyanis a Blagovesztensz- ka-templom tornyában meg- kondul a toronyzene — jelez­ve a fesztiváli események nyi­tányát. Ezt követően, szinte minden napra jut valami kü­lönleges kulturális csemege. Március 17-én délután 6 óra­kor a városi tanács dísztermé­be várják a zene kedvelőit, ahol a Vujicsics együttes, név­adójára emlékezve ad koncer­tet. A zenei program legköze­lebbi eseményére, ugyancsak a városi tanács dísztermében, a következő csütörtökön este 7 órakor kerül sor, ahol a szentendrei kamarazenekar és a vendégként idelátogató shuli zenekar hangszerein csendül­nek fel a szép dallamok. A következő napon esztrádzene- kari hangverseny várja a kö­zönséget. Itt, ugyancsak kül­földi vendégegyüttest is kö­szöntének, mert a szentend­rei ifjúsági fúvószenekar mellett a Spilmannszug Des Vfl Bad Zwischenahn együtte­se is fellép. A zenei program tömegeket megmozgató ese­ményének ígérkezik a szent­endrei Fő téren vasárnap 11 órakor kezdődő fúvószenekari hangverseny. A Tavaszi napok zenei záróeseménye vasárnap délután 6 órakor a Kecskés­együttes régizene-hangverse- nye, a városi tanács díszter­mében. A Tavaszi Fesztivál prog­ramja azonban közel sem me­rül ki zenei bemutatókkal. Sok érdeklődőre tarthat számot a Fő téren a szabadtéri nemzet­közi és nemzetiségi néptánc­találkozók március 18-áh és 19-én. A szombati program délután 2 órakor a menettánc­bemutatóval kezdődik. A Pest Megyei Művelődési Központ színházterme két rangos tánc­műsornak ad otthont. Március 18-án délután a néptáncgála, másnap délelőtt 10 órakor a nemzetközi néptáncgála nyújt majd maradandó élményt az érdeklődőknek. Ez utóbbi ese­ménye külföldi részvevőkkel gazdagodik. A szentendrei Kék Duna táncegyüttes mel­lett ugyanis az NSZK-ból ér­kezett Volkstrachtenverein Pöttmes és az izraeli We are here táncegyüttes is bemutat­ja művészi produkcióját. A képzőművészet barátai­nak a Tavaszi Fesztivál prog­ramja keretében a Szentend­rei Képtár nyújt látványossá­got. A 60 éves szentendrei müvésztelep alkotóinak mű­veiből az 1948. és 1988. között született műveket sorakoztat­ják fel. A népművészetek há­za olyan kiállítást rendez, amelyen a látogató Pest me­gye gyermekeinek század ele­jei életét mutatják be. Mara­dandó művészi élményt ígér a Metszet Galéria kiállítása, ahol a bemutatott műveket nemcsak megtekinteni lehet, hanem aukció keretében meg­vásárolni is. A mozgalmi házban a Ta­vaszi napok keretében három napon át — március 16. és 19-e között virágkiállítás és -vásár színesíti a programot. Gondolnak a jó ízek kedve­lőire is. A Pest Megyei Műve­lődési Központ Helikon presz- szójában március 24-én dél­után az NDK-ból érkezett Bonbonniere Damenkapelle muzsikája mellett fogyaszt­hatok az ínyenc édességek. A Pest megyei események jól illeszkednek a Tavaszi Fesztivál gazdag programjába, amelyben a fővárosi esemé­nyeken kívül a hazai és kül­földi látogatóknak alkalmuk nyílik majd két magyar város, Kecskemét és Sopron eleven kulturális életével is megis­merkedni — s nem utolsósor­ban Szentendre nevezetessé­geivel. y. a. Megúju a szobor Körösfői-Krisch Aladár az 1. világháború hőseinek emlékére készített egy honvédszobrot, amely meg­sérült a 11. világháború idején. A Vácszentlászlón található alkotást a helyi tanács — Tóth Imre, nyug­díjas pedagógus kezdemé­nyezésére — rendbe ho­zatja. A restaurálást Gaál Tamás szobrászművész vég­zi el. A településszépítő kör javasolta, hogy emlékez­zenek meg a II. világhá­ború vácszentlászlói áldo­zatairól is. A megújuló szobor ala­pozását a napokban kez­dik el a község központ­jában. Ott. ahol három be­vezető főútvonal találko­zik. Az avatási és az átadási ünnepséget május 9-re ter­vezik. IAAS Magyarországon Agrárhallgatók egyesülete A neve: International As­sociation of Agriculturer Stu- denst (IAAS), ami annyit tesz, mint Agrárhallgatók Nemzet­közi Szervezete. Harminckét éve született Franciaország­ban. Azóta, ha lassan is, de egyre terebélyesedett. Számos európai ország mellett az af­rikai kontinensen, újabban Dél-Amerikában s Thaiföld révén az ázsiai földrészen is megjelentek tagszervezetei. Hazánkban ez ideig a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen működő — a KISZ-szel szoro­san összefonódott — kis cso­port szervezte, a diákok kül­földi munkavállalásait, és a — viszonylag ritka — nemzetkö­zi szakmai tanácskozásokat. Ugyanis elsősorbáii "éhből "áll az IAAS tevékenysége. Munka A napokban —már ami a hazai szerveződést illeti — né­mileg megváltozott a helyzet. Március 10—11-én. Gödöllőn, az agráregyetemek és -főisko­lák képviselői életre hívták a Magyar Agrárhallgatók Or­szágos Egyesületét. E szerve­ződés alkotná a jövőben az IAAS magyar tagozatát. Az egyesület létrehozását Nemcsak festi, keretezi is képeit A rajztanár privilégiuma Budakalász egyik csöndes utcájában áll az a családi ház, amely — az idén hetvenkilen- cedik életévét betöltő — rajz­tanár-festőművész, Tóth Béla otthona. A tágas épület szo­bái vallanak tulajdonosáról. A falakon megannyi kép, leg­több az általa is igen kedvelt műfajból: az akvarellből. Megkapóan szép tájakat és há­zakat örökítenek meg. Csipkeálom Az egyik sarokban az alko­tótevékenység egyik fontos kellékét tartja nagy becsben a házigaz'da, s büszkén mutatja összecsukható, patinás festő­székét, amely Magyarország­nak szinte minden zegét-zu- gát és a világ sok országát bejárta már. — Dunavecsén születtem, de gyermekkoromban Szeremlén éltünk — idézi föl a múltat Tóth Béla. — Édesapám ha­mar észrevette rajztehetsége­met. Sokat gyakoroltam, és 1927-ben felvételt nyertem a Képzőművészeti Főiskolára. Nagyszerű tanáraim voltak: így Rudnay Gyula és Edvi-Il- lés Aladár. Főként az utóbbi hatott rám, ezért festek szíve­sen akvarelleket Négy évvel később megkaptam a rajzta­nári oklevelet, és nyugdíjazá­somig — négy évtizeden át — tanítottam különböző általá­nos és középiskolákban. A harmincas évek közepé­től, húsz esztendeig Kiskunha­lason élt. E két évtized leg­érdekesebb tevékenységét nem a tanítás és a festészet — a tervezés jelentette. Halason, a mindenkori rajztanár privi­légiuma volt a világhírű csip­ke megálmodása. A pókháló finomságú motívumokból, a miniatűrtől a különböző mére­tekig több mint száz darab fűződik a nevéhez. — Nehéz volt elhelyezkedni rajztanárként az ötvenes évek­ben — folytatja az idős mes­ter. — Szerencsére szerettem a matematikát és jelentkez­tem a szegedi főiskola szám­tan-fizika szakára. Egy évvel később átvehettem a tanári diplomát, s így jutottam állás­hoz. a ház egyik helyiségét beren­dezte műhelynek: telis-tele van asztalosszerszámokkal. A keretezés még így sem olcsó, berzenkedik a mester, meg­drágult a fa, az üveg és még a képszög is. Eddig 19 önálló kiállításán ismerkedhettek képeivel Bu­dapesttől Budaörsön át, egé­szen Kanadáig. Február végén nyílt újabb tárlata. A fővárosi Ráday Kol­légiumban rendezett kiállítá­sának megnyitójára alig lehe­tett beférni az érdeklődők so­káságától. Talán amiatt is, mert ide gazdag erdélyi gyűj­teményéből válogatott — Tá­jak és templomok címmel. Az anyag döntő része még 1971- ból való, amikor barátjával, tanítványával — egy Velorex gépkocsival — több héten ke­resztül barangolták Erdélyt. Hat évtized A mostani bemutató egyik képe szerepel Szíj Rezső fest­ményeket elemző könyvében. A neves művészettörténész így írt ismertetőjében az im­már hatvan esztendeje töret­len kedvvel alkotó Tóth Béla munkásságáról: Vízfestészete a kortárs művészet élvonalá­ba tartozik. A tárlatot megtekintve, mindezt igazolhatom. Reitter Ferenc Hobbikeret Az oktatás mellett egy pil­lanatra sem pihent a festő­ecset. Sőt, a most már több szabadidővel járó nyugdíjas­élet tette még terméke­nyebbé. Feleségével — aki szintén pedagógus — gyakran járt külföldön. Legutóbb Franciaországból és Olaszor­szágból tértek haza élmények­kel és képekkel gazdagodva. Az utolsó ecsetvonással azonban még nem készül el egy kép. Mint tudjuk, csak kerettel együtt kerülhet kiállí­tásokra. A tanár úr régi hob­bija, hogy saját kezűleg kere­tezi festményeit. Emiatt aztán —} rtrréítA, TÓTH BÉLA:BUDAKALÁSZ több dolog is igazolni látszik. Persze a diákokat — érthe­tően — leginkább a nyugati munkaalkalmak izgatják. Még akkor is, ha — ahogy ez a gyakorlatban már bebizonyo­sodott — nem jelentenek sem komolyabb jövedelemforrást, sem szakmai ismeretbővítést. A hallgatók a farmergazda­ságokban legtöbbször csak ke­mény fizikai munkához jut­nak. Nyáron — szünidőben —, a nagy betakarítások ide­jén. A fizetség pedig nem sok. Általában szállást és étkezést kapnak, no meg némi zseb­pénzt. Aki'kétszáz dollárt ke­res egy hónapban, akár elé­gedett is lehet. Előfordult olyan eset is, hogy csupán né­nit ajándékra tellett a gazdá­tól. A legtöbb kellemes tapasz­talatról a Svájcban munkát kapott egyetemisták számol­hattak be. Volt olyan, ki a farmer autójával csámborog­hatott a városban, s már-már családtagnak számított. Más a fizetségből autót bérelt, s volt, aki bejárta az országot. Kevesebb szerencsével jár­nak a Belgiumban dolgozók. Némely farmer szemében a diák ugyancsak másodrendű embernek számít. Megesett még az is, hogy a különböző országokból • összesereglett fiatalok egyetlen szobában zsúfolódtak össze s alud­hattak ketten egy ágyon. A francia gazdálkodóval ritkán jut egyről a kettőre a csupán angolul beszélő diák. Ügy gon­dolja, nem ő találta ki, hogy az IAAS közös nyelve — mint oly sok nemzetközi szerveze­té — az angol legyen. Beszél­jen franciául az ifjú, ha ná­la akar dolgozni. S mégis! Mind többen sze­retnének külföldön nyári munkához jutni. A szervezet európai igazgatói — ahogyan az egyes nemzeti bizottságok, tagszervezetek vezetőit neve­zik — 'legutóbbi találkozóju­kon, Innsbruckban, már az idei keretszámokban is meg­állapodtak. Hazánkból a nyá­ron kereken ötven hallgató­nak lesz munkája. Rekordra számítanak a Nyugat-Európá- ból érkezőket illetően is. Mint­egy harmincán készülnek Ma­gyarországra. Két-két diák Mint azt Maácz Miklós, egyetemi hallgató — az IAAS magyar igazgatója (nálunk szerényebben csak titkár a ti­tulusa)— elmondta, komoly reményeket fűznek az egye­sületté váláshoz. Eddig a szer­vezés, a koordináció fő ter­heit a gödöllőiek viselték. Rendeztek már nemzetközi szemináriumot a szőlészet borászat, valamint a lóte­nyésztés témakörében. Idén április 13—19. között Debre­cenben, az ottani agráregye­tem ad otthont a természet- védelemmel foglalkozó tanács­kozásnak. Októberben ismét Gödöllő lenne a kukorica­termesztésről szóló eszmecse­re házigazdája. A szakmai is­meretanyag bővülése mellett e szemináriumok — lévén- a részvételi díjak valutában fi­zetendők — nem csekély be­vételt is jelentenek. Szándékukban áll külföldi szakemberek meghívása, elő­adások, sorozatok szervezése is. A jövőben még határozot­tabban szorgalmazni kívánják a külföldi kutatóintézetekben, -állomásokon a diákok mun­kavállalási lehetőségeinek megteremtését, bővítését. Bár e területeken meglehetősen problematikus a bérezés s persze az ellátás is. Idén sze­retnének legalább tizenöt kül­földi diáknak hazai kutatóin­tézetben munkát találni. Las­sacskán fejlődnek a multila­terális és a bilaterális kapcso­lataik. A skandináv országok­kal, valamint Ausztriával és Svájccal közösen szerveznek szakmai tanulmányutat, egy­úttal nyaralást szolgáló csere­akciót. Mindegyik országba két-két diák mehet két hétre. Finnországgal emellett — hat hallgató részvételével — egy­hetes, az előzőhöz hasonló jel­legű cserét bonyolítanak. Az ÁISH közvetítésével kéthetes csereprogramra kínálkozik mód Olaszország esetében is. Egy-egy egyetemi szerveződés külkapcsolatainak épülését — az IAAS közreműködésével — jól példázza a debreceniek nemrégiben gödöllői segédlet­tel létrejött „ismeretsége” a torinói egyetemmel. Ki fog fizetni? A leendő egyesület nem csu­pán az IAAS tagszervezete szándékozik lenni. A magyar agrárhallgatók érdekeinek képviseletét, védelmét is ma­gára akarja vállalni. Dekla­ráltan nem politikai szerve­ződésként jön létre, tagságát az agrárintézmények hallga­tósága alkotja. Minden intéz­ményben helyi, teljes önálló­sággal rendelkező testületeket kívánnak választani. Saját ügyeikben e bizottságok dön­tenek majd. így a gödöllőiek — mivel az egyetemen a diák­érdekek érvényesítésének le­téteményesét a születőben le­vő hallgatói önkormányzatban látják — az egyesület helyi tennivalói sorában elsősorban kulturális, művészeti csopor­tok, szakkörök létrejöttére, il­letőleg működésük támogatá­sára helyezik a hangsúlyt. Kérdés a pénz. Az IAAS tagsági díját, évente 410 sváj­ci frankot, továbbá a munka­vállalónkén« 15 CHF-et ed­dig a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium át­vállalta. Az elmúlt évben az AlSH 150 ezer, a KISZ KB 50 ezer forint támogatást nyúj­tott. Az egyes gazdaságokat, termelőszövekezeteket azon­ban nem sikerült szponzornak megnyerni. Az egyesület szer­vezői bíznak a TÖT, valamint a MÉM támogatásában. (domina) TAVASZI NOÉMI: PETŐFI VIRÄGA

Next

/
Thumbnails
Contents