Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-02 / 52. szám
WAT « MKCrEl] 1989. MÁRCIUS 2., CSÜTÖRTÖK 4 — A fűzfapoétát is számon, kell tartani Jókai Mór Cegléden hagyta csomag|át A Szíriái légió egyik bátor katonája Szentendrén vett búcsút az életétől. Emlékét sírkő, és rajta vers őrzi — immáron több mint 1700 éve, hiszen a harcos időszámításunk szerinti 200 körül vesztette életét. Sírfelirata Pest megye irodalmi topográfiájának legelső adata. És hogy miféle tudomány is az irodalmi topográfia? Érre a kérdésre Farkas Péter muzeológustól, a megye irodalomtörténeti kutatásainak központját jelentő nagykőrösi Arany János Múzeum munkatársától kértem választ. — Ez a diszciplína a földrajzi helyekhez köthető irodalomtörténeti jelenségek, folyamatok, tények, események 'e- író és egyben értékelő tudománya. Egy irodalomtörténész általában magát az életművet vizsgálja, a táj csak akkor kerül szóba, ha kapcsolata valóban nagyon szoros az alkotóval, például Tömörkény és Szeged, vagy Petőfi és az Alföld esetében. A topográfia ezzel szemben hely szerint tartja nyilván az adatokat. Felsorolja, hogy létezése óta milyen szép- irodalmi műveket írtak az adott településen, kik születtek, éltek, jártak iskolába, és haltak meg ott, mely írók, költők emlékét őrzi szobor, tábla, dombormű, múzeum, és milyen irodalmi művekben említették meg a helység nevét. Ezenkívül feljegyzi a könyv-, illetve folyóiratkiadásra vonatkozó adatokat, és a könyvtárakat. Ez így persze még csak puszta adattár, akkor válik tudománnyá, amikor azt kezdjük el kutatni, milyen jelentésre tett szert a vidék az, oda kötődő alkotó szemében, és hogyan tűnt fel a művekben. Hiszen például ugyanaz a Viseg- rád egészen mást adott Gale- otto Marziónak, mint Aprily Lajosnak. — Létezik-e valamilyen minőségi színvonal, amely alatt a szerző már nem tartozik a tudomány érdeklődési körébe? — Az adatgyűjtés szempontjából mindenki író, aki valaha a tollával szántotta a papírt, a falusi fűzfapoéta is. Ha viszont topográfiai szakkönyvet szerkesztünk, abba már válogatottan kerülnek bele az alkotók. gultság mondatja velem. A XIX. század elejétől Pest vált az irodalmi élet központjává, így az arrafelé tartó művészek' mind keresztülmentek Pest megyén is — hát ez is az oka. A kelet felől érkezőknek mind át kellett szállniuk Cegléden, így a város várótermében is rengetegen megfordultak. Amikor 1849-bén a Kos- suth-kormány menekült a fővárosból, velük utazott Jókai is Laborfalvy Rózával. Az egyik csomagjuk elveszett, és Róza asszony visszaküldte érte az írót, aki Cegléden találta meg. — Melyek a megye különleges irodalmi jelentőségű városai? — Vác már a reneszánsz kora óta központnak számított püspöki székhely volta miatt. Az 1700-as évektől vált fontossá Nagykőrös, a XIX. században pedig igen jelentős művészeti élet jellemezte Pécelt és a környező apró falvakat le egészen Dabasig: ezek a települések a kisnemesi műveltség centrumai voltak. — Milyen forrásokat használhatnak munkájukban az irodalmi topográfia művelői? — Az adatok többsége a levéltárakból és a múzeumunk saját gyűjteményéből származik és a korabeli sajtóból. A megyében valamikor rengeteg sajtótermék jelent meg, és mivel az íróember nyomot hagy maga után, már csak a cikk alatt álló névnek kell utánanézni. Sokat segítettek a népfront helytörténeti körei is. És természetesen regényt olvasok napszámra, közben feljegyzem, ha valamit találok, ez már reflexszeren megy. Így akadtam rá például Németh László Irgalom című művében egy beszélgetésre, amelyben a szereplők a monarchia visszaállítására törkevő IV. Károllyal vívott budaörsi csatát említik. Számtalan kiderítetlen tény akad még, például Nagykátán munkaszolgálatos tábor működött, ki tudja, ott is hányán fordultak meg. Az adatgyűjtésünk folyamatos, mert nemcsak a régieket, hanem a megyében élő kortárs írókat, költőket is számon tartjuk. Mörk Leonóra Vetélkedő a múzeumban Történelmi-művészettörténeti vetélkedőt rendez március 3-án délután három órai kezdettel a budaörsi városi úttörőelnökség a Szépművészeti Múzeumban. A többfordulós versengés elődöntőibe Budaörs vonzáskörzetének 11 iskolája nevezett be összesen 97 indulóval. A pénteki döntőbe nyolc csapat 27 tagja jutott. A vetélkedő kérdéseire azok tudnak igazán jól válaszolni, akik alaposan áttanulmányozták a Szépművészeti Múzeum ókori és egyiptomi kiállításainak anyagát, az ott látható tárgyak, ismertetők alapján állították ugyanis össze a témaköröket. A Zrínyi Kiadó tervei Erotika és emlékirat Elsősorban hadtörténeti-történelmi jellegű kiadványok gondozójaként ismerjük a jellegét nevében is hordozó Zrínyi Katonai Kiadót. Mint a vállalat ez évi terveit ismertető sajtótájékoztatón tegnap elhangzott, folytatódnak a kedvelt és sikeres sorozatok. A Sisak és cilinder könyvek között jelenik meg a második magyar hadsereg hadműveleti tisztjének, Lajtos Árpádnak visszaemlékezése. és gróf Bethlen Béla egykori észak-erdélyi kormánybiztos memoárja. Nem szakad meg az Élmények és gondolatok, a Titkos dosszié, a Hintaszék és a Zrínyi-zseb- könyvek sorozat sem, sőt, az idén újabb is indul, Hadtörténelem fiataloknak elnevezéssel. Ez utóbbi keretében lát napvilágot Kordés Zoltán— Petrovics István szerzőpáros A magyar kalandozások, illetve Bahner Péter A Bastille-tól Waterlooig című munkája. A. történelem nagy sorsfordulóit felidéző köteteket nemcsak a tanulóifjúságnak, hanem a szaktanároknak is ajánlja a kiadó. Vélhetőleg az idei legsikeresebb Zrínyi-vállalkozás lesz a szépen hangzó Szőgyén-Wit- tenbach Hubert álnév alatt íródott Ferenc József szerelmei című kötet. A könyvet nemcsak felettébb erotikus témája teheti vonzóvá, hanem az a háttérrajz is, amelyet a nem agyakban, hanem ágyakban eldőlő politika kórszakáról nyújt szerzője, a gyakorlott tollforgató. Szintén kelendő mű lehet a Megszöktem a légióból, amelyben egy kalandvágyó magyar egyetemista idegenlégiós történetét meséli el az író, Szatmáry Imre. Nem feledkezett el a vállalat a könyv nagy ünnepeiről sem. Az ünnepi könyvhétre jelenteti meg például Tabák András' A sötét ablak című regényét, amely egy ötéves kisfiú szemével láttatja az 1943 és 1945 közötti tragikus időszak eseményeit.. A téli könyvvásárról sem hiányozhatnak a Zrínyi-könyvek, erre az alkalomra adják ki a már említett Schellenberg-emlékirat mellett Lugosi József—Temesvári Ferenc Kézi lőfegyverek című kötetét. Az album színes fotói a. legszebb „és,..,.legérdekesebb pisztolyokat mutatják be a ka- nócos és csappantyús fegyverektől a legmodernebb öntöltő kézi modellekig, Katonai jellege ellenére a kiadó szívesen vállalkozik szépirodalmi művek gondozására is. Az idén Tandori Dezső válogatott verseit, Havas Ervin költeményeit és Győré Imre Látomás című poémáját jelentetik meg. TV-FIGYELŐ — Mikor indultak meg a topográfiai kutatások? — A Petőfi Irodalmi Múzeum kezdeményezésére 1985— 86 táján kezdődött meg a munka nemcsak nálunk, hanem az egész országban. Akkor összehívták mindenfelől az irodalmi muzeológusokat, s azóta a kidolgozott módszertan alapján többé-kevésbé egységesen dolgozunk. A vizsgálatokat ma is ez az intézmény szervezi, és támogatja anyagilag. Néhány kutatási eredmény napvilágot látott már, például a Veszprém megyei adatok két kiadást megértek, megjelent a debreceni is, országos összefoglalásként pedig Erős Zoltán: Magyar irodalmi helynevek Á-Z-ig című könyve. — És Pest megyében? — Az első, bár inkább ismeretterjesztő művet, a Pest Megyei Művelődés^ Központ és Könyvtár gondozza, ez G. Sín Edit és Petőné Németh Erika tollából Szentendre íróival foglalkozik. Most készül és valószínűleg jövőre jelenik meg az egész megvére vonatkozó kötet Pest megye irodalmi képeskönyve címmel, ezt az Arany János Múzeum adja ki. Ezenkívül a távolabbi jövőben a pontos topográfiai adattárakat is megjelentetjük, ebben aztán tényleg mindenki szerepel majd. — Mennyire bővelkedett megyénk irodalmárokban? — Bármely más megyénél jóval gazdagabb volt írókban, költőkben, és ezt nem az elfoKabaré. Igencsak viszontagságos pályát futott be eddig a televízió kabaréműsora, a különben roppant szellemes című Megengedett sebesség. Ha a néző emlékezete nem csal, akkor annak idején — de régen volt! — úgy tervezték, hogy rendszeresen jelentkezik majd ez a kedvderítő összeállítás, ám aztán írd és mondd, egyetlenegy felvillanása után úgy eltűnt, mintha ki sem-találták volna. Legalább egy egész esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a rovatcím ismét látható legyen, ám akkor is valami régi-régi — ki tudja, milyen okok miatt dobozolt — egyveleg került rá a képernyőkre. Konzervtermék volt ez, már-már a legutolsó utáni lejárat dátumával az oldalán. Most azonban, hétfőn este, hogy, hogy nem, ismét a készülékek elülső oldalára küzdötte fel magát a Farkasházy Tivadar főszerkesztő nevével fémjelzett egyveleg, és amint azt a műsorújság sejteti, ezúttal már nem csupán mutatóba sugározták szét a magán- és társas számokat, hanem úgy, hogy a hajdan eltervezett sorozatból tényleg sorozat lesz. Volt tehát mire emlékezni, és szintén volt miben bízni, ám maga a Híradó és a Panoráma közé illesztett hetven perc egyelőre még nem adta azt, arpit egy vérbeli televíziós kabarétól elvárhatnánk. Hiába, ez a mustra is születőiéiben van, és 'rendre magán viseli a világrahozatal minden kínjának-gondjának szeplőjét. Először is azt észrevételez- hettük, hogy hiába a nagy nekirugaszkodás, miszerint itt és most egy kép- és nem hangközpontú összeállítást szándékoznak a tekintetek elé engedni, azért ez a bő egy óra mégis-mégis rádiós beidegződéseket sejtetett. Ott volt például az a bizonyos falugyűlés megannyi aktualitásával, de valahogy azzal a rikító har- sánysággal, amelyet a mikrofonok ugyan még elbírnak, de amely szópárbaj a kamerák előtt inkább eröltetettre, mintsem természetesre sikerült. Ugyanígy vélekedhettünk a népszerű Markos—Nádas kettős paródiájáról is, amely, ha csak halljuk, nyilván jópofa nyelvtörésnek tetszik, ám így, a csatornaváltásokat a valóságban is imitálva, a bohóckodás maskarájába öltözött. Teli szájjal hahotázni akkor nyílt alkalmunk, amikor a legvalóságosabb valóságra puskáztak rá az objektívek. Akkor , tehát, amikor az osztrák földön hűtőszekrényeket, videókat, miegyebeket vásárló honfitársaink dicsekedtek el, hogy nekik, a schillingköltők- nek, milyen szép ország is a volt monarchia nyugati darabja. És ugyanígy akkor, amikor a sokak által nagyon szeretett és a még többek által kevésbé kedvelt Sándor György humoralista kezdett el luxuskocsikra alkudozni. Az előbbi és az utóbbi riportozás az igazi televíziós kabaré mintapéldáját adta; így kellene képben és hangban gondolkodva felmutatni azokat a bizonyos torzképeket. A ... sebesség csúcsára azonban kétségkívül Nagy Bandó András kúszott fel, amikor Gogol remeklésének, az Egy örült naplója című monológnak a mai persziflázsát adta elő. Ezt a magában beszólást nyilván azok is nagyon élvezték, akik mit sem tudtak a világirodalmi előzményekről, ám azok, akik netán Darvas Iván előadásában látták is ezt a színháztörténeti értékű — hatalmas szériát megért — alakítást, nos, e színházbarátok aztán igazán fulladozhattak. Az aktualizálás mesterműve volt ez a néhány perc; egyúttal pedig annak a bizonyítása, hogy Nagy Bandó már régen nem az olcsó poénok hajszolója, kergetője, hanem sokkal több annál: egy önállóan gondolkodó, filozofikusan egyedi szemléletű szatíramindenes. Portré. Horváth Sándort, ezt a nagyon — és méltán — népszerű színészünket láthattuk a minap a Mestersége: színész című sorozat keretében. Kedves volt, okos volt, önmaga volt, de sajnos az a Száraz György, akivel eszmét cserélt, már mióta nem a valóságos szerkesztőségeket és dramaturgiákat szolgálja. Bizony akkor kellett volna ezt a diskurzust levetítem, amikor meg mindketten ugyanúgy tudták tenni a dolgukat. Egy éve, két esztendeje, ki tudja már ... Akácz László a HETI F1LMJEGYZETB Ismeretlen ismerős Azt már elég régen megírta Robert Merle az Állati elmék című könyvében, hogy bizonyos militarista körök miféle terveket forgatnak a fejükben az állatok emberi (azaz: katonai) célokra való felhasználásáról. Ott delfinekről volt szó. Itt most, ebben az amerikai filmben, melyet Jonathan Kaplan rendezett, emberszabású majmokkal folytatnak kísérletet arra nézve, hogyan viselné el az ember (azaz a harci repülőgépek pilótája), ha egy nukleáris háborúban bevetés közben radioaktív sugárzás érné. Ez a kísérietsorozat az a bizonyos „X” program. A történet meglehetősen -érzelmes felhangokkal mutatja be, miként csinálja végig e kísérleteket egy roppant intelligens csimpánz, bizonyos Virgil, meg a gondozója, Jimmy, és egy ponton hogyan történik valóságos lázadás a kísérleti majmok között A tét itt igen kegyetlen: a kísérletekben sugárzásnak kitett majmok pusztulásra .vannak ítélve. Megmentésükre fog össze Jimmy és egy ifjú állatgondozó hölgy, no meg Virgil és a majmok csapata. Végül is sikerül a szökés a kísérleti telepről, és a film azzal zárul, hogy a majmok boldogan térnek vissza az őserdőbe. Idilli kép, de sajnos az is közismert, hogy ezek a „civilizált" állatok az esetek túlnyomó többségében már nem tudnak igazán visszailleszkedni az eredeti körülmények közé. Tehát hajdani életterükön is valószínűleg pusztulásra vannak ítélve. No de a film erről nem beszél, inkább — időnként izgalmasan és némi humorral is fűszerezve — a kísérleteket és a fellázadt majmok kiszabadulását mutatja be meglehetősen szimpla megközelítésben. Pedig hát ez igazából véve igen nagy téma. Az életveszélyes manipulálásról van szó, melyben — ezt is tudjuk — előfordultak olyan esetek Is, amikor emberekkel végeztek hasonló kísérleteket (elítélt bűnözőkkel például). Szóval igen bonyolult és kényes ügy ez, mert többről van szó, mint arról, e’.pusztíthatók-e intelligens állatok ilyen programokban. ök természetesen megvédendők — de ki védi meg az embereket? Takács István Jelenet az Ismeretlen Ismerős című filmből: Szacsvay László, Szabó Dani, Halász Judit Eléggé t mindennapos, eset, hogy egy’fcészülö műről az alkotók előzetes nyilatkozatai mást mondanak (előlegeznek), mint amit az elkészült mű kifejez. Épp ezért nem- is mindig célszerű az ilyen előzetesekből kiindulni, ha a kész alkotást próbáljuk értékelni. Egy mű az elkészülés folyamataiban annyi mindenen mehet keresztül, annyi változást szenvedhet akár 'külső tényezők, akár belső, alkotói meggondolások miatt, hogy az előzetes elképzelésekhez képest egészen más alkotással találkozhatunk a folyamat végén. Nem mondom, hogy az új magyar film, az Ismeretlen ismerős, ennek a tipikus példája, de valami hasonló történt vele. Olyannyira, hogy még a filmforgalmazás' által kiadott úgynevezett sillabusz (a film alkotóinak nevét, egyéb adatokat, a rövid tartalmi kivonatot tartalmazó pár soros anyag) is úgy beszél a filmről, mintha bizonyos sci-fi elemek is keverednének bele. Aztán a film megnézésekor kiderül, hogy ilyenek nincsenek. Vagy ha igen, nem vehetők észre. Vagy egyszerűen átalakultak tehát ezek az elemek Vagy eltűrtetek a kész filmből. Hát ennyit az előzetes tájékoztatásokról. No de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Rózsa János rendező és Kardos István forgatókönyvíró filmje tulajdonképpen egy majdnem közhelyszerű alaptézist állít a film középpontjába. Azt tudniillik, hogy a magányosság nem jó dolog, és ha két magány találkozik, akkor abból lehet ugyan valami jó és szép. de ez nem könnyen teremthető meg. A két magányos itt egy fiatal színésznő és egy kisfiú. A színésznő egyedül él, keresi a helyét a színészetben és a világban, a kisfiú meg egy gyermekotthonban van, ahonnan a színésznő elviszi magához, hogy társat találjon a fiúcskában. s az is őbenne. Ha a történet e szál körül bomlana ki, lehetne nagyon szép, humánus, megható história. De a film nem erre indul. Színésznőnk ugyanis gyermekeknek szóló műsorokat ad, nekik énekel dalokat, és a gyerekek ezt nagyon szeretik is. És mivel ezt a színésznőt az a Halász Judit játssza, aki mint tudjuk, ilyen műsorok tömegét adja, lemezei jelentek meg. és valóbán roppant népszerű a gyermekek körében, mi sem kézenfekvőbb, mint hogy a filmben ezeket a dalokat adja elő. Tehát a fő történetbe bekapcsolódik egy dal- műsorszál, és e dalok különböző helyeken történő előadása, megszólaltatása lesz a film mintegy második sztorija. És épp itt van a baj. Mert vagy egy „tiszta” Halász Judit- show filmet kellett volna csinálni, vagy egy érzelmes történetet dalok és show nélkül. Sőt, a kettő egybekapcsolása is elképzelhető, de akkor a varra tóikat* jobban el kellett volna dolgozni, mert így a film szinte kettéesik, a sztori és a show (különösen a már közönség előtt előadott számok) között nincs kapcsolat. Valahogyan egymás terhére van ez a két szál. A sztorit zavarják a zenessámok. dalbetétek, a dalbetéteket és a számokat meg zavarja a sztori. Időnként rátelepszik az egyik a másikra, és ez nem jó. Azt hiszem, ez elsődlegesen a forgatókönyv hibája. Mert az kétségtelen, hogy Halász Judit el tudta volna játszani a magvasabb „magány” sztoriját is, és az is kétségtelen, hogy egy „tiszta" show-műsort is bír1 volna színnel, hangulattal. A kedves kisfiút játszó Szabó Daniban is megvan a képesség egy igazi gyerektörtónet hősévé válni. És Rózsa János rendezése is azt mutatja: mini más korábbi filmjeiben is. nagyon jól érti-érzi a gyermekekkel váló (nem könnyű) bánásmód csínját-bínját. Nagy kár, hogy ennyi érdekes és jd ré-'zletből nem alakult ki valami kerekebb és egyértelműbb végeredmény. „X program