Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-02 / 52. szám

WAT « MKCrEl] 1989. MÁRCIUS 2., CSÜTÖRTÖK 4 — A fűzfapoétát is számon, kell tartani Jókai Mór Cegléden hagyta csomag|át A Szíriái légió egyik bátor katonája Szentendrén vett bú­csút az életétől. Emlékét sírkő, és rajta vers őrzi — immáron több mint 1700 éve, hiszen a harcos időszámításunk szerinti 200 körül vesztette életét. Sír­felirata Pest megye irodalmi topográfiájának legelső adata. És hogy miféle tudomány is az irodalmi topográfia? Érre a kérdésre Farkas Péter muzeo­lógustól, a megye irodalomtör­téneti kutatásainak központját jelentő nagykőrösi Arany Já­nos Múzeum munkatársától kértem választ. — Ez a diszciplína a föld­rajzi helyekhez köthető iroda­lomtörténeti jelenségek, folya­matok, tények, események 'e- író és egyben értékelő tudomá­nya. Egy irodalomtörténész ál­talában magát az életművet vizsgálja, a táj csak akkor ke­rül szóba, ha kapcsolata való­ban nagyon szoros az alkotóval, például Tömörkény és Szeged, vagy Petőfi és az Alföld eseté­ben. A topográfia ezzel szem­ben hely szerint tartja nyil­ván az adatokat. Felsorolja, hogy létezése óta milyen szép- irodalmi műveket írtak az adott településen, kik szület­tek, éltek, jártak iskolába, és haltak meg ott, mely írók, köl­tők emlékét őrzi szobor, tábla, dombormű, múzeum, és milyen irodalmi művekben említették meg a helység nevét. Ezenkí­vül feljegyzi a könyv-, illetve folyóiratkiadásra vonatkozó adatokat, és a könyvtárakat. Ez így persze még csak puszta adattár, akkor válik tudo­mánnyá, amikor azt kezdjük el kutatni, milyen jelentésre tett szert a vidék az, oda kö­tődő alkotó szemében, és ho­gyan tűnt fel a művekben. Hi­szen például ugyanaz a Viseg- rád egészen mást adott Gale- otto Marziónak, mint Aprily Lajosnak. — Létezik-e valamilyen mi­nőségi színvonal, amely alatt a szerző már nem tartozik a tudomány érdeklődési körébe? — Az adatgyűjtés szem­pontjából mindenki író, aki valaha a tollával szántotta a papírt, a falusi fűzfapoéta is. Ha viszont topográfiai szak­könyvet szerkesztünk, abba már válogatottan kerülnek bele az alkotók. gultság mondatja velem. A XIX. század elejétől Pest vált az irodalmi élet központjává, így az arrafelé tartó művé­szek' mind keresztülmentek Pest megyén is — hát ez is az oka. A kelet felől érkezőknek mind át kellett szállniuk Ceg­léden, így a város várótermé­ben is rengetegen megfordul­tak. Amikor 1849-bén a Kos- suth-kormány menekült a fő­városból, velük utazott Jókai is Laborfalvy Rózával. Az egyik csomagjuk elveszett, és Róza asszony visszaküldte érte az írót, aki Cegléden találta meg. — Melyek a megye különle­ges irodalmi jelentőségű váro­sai? — Vác már a reneszánsz kora óta központnak számított püspöki székhely volta miatt. Az 1700-as évektől vált fontos­sá Nagykőrös, a XIX. század­ban pedig igen jelentős művé­szeti élet jellemezte Pécelt és a környező apró falvakat le egészen Dabasig: ezek a tele­pülések a kisnemesi művelt­ség centrumai voltak. — Milyen forrásokat hasz­nálhatnak munkájukban az irodalmi topográfia művelői? — Az adatok többsége a le­véltárakból és a múzeumunk saját gyűjteményéből szárma­zik és a korabeli sajtóból. A megyében valamikor rengeteg sajtótermék jelent meg, és mi­vel az íróember nyomot hagy maga után, már csak a cikk alatt álló névnek kell utána­nézni. Sokat segítettek a nép­front helytörténeti körei is. És természetesen regényt olvasok napszámra, közben feljegyzem, ha valamit találok, ez már ref­lexszeren megy. Így akadtam rá például Németh László Ir­galom című művében egy be­szélgetésre, amelyben a sze­replők a monarchia visszaállí­tására törkevő IV. Károllyal vívott budaörsi csatát említik. Számtalan kiderítetlen tény akad még, például Nagykátán munkaszolgálatos tábor műkö­dött, ki tudja, ott is hányán fordultak meg. Az adatgyűjté­sünk folyamatos, mert nem­csak a régieket, hanem a me­gyében élő kortárs írókat, köl­tőket is számon tartjuk. Mörk Leonóra Vetélkedő a múzeumban Történelmi-művészettörté­neti vetélkedőt rendez márci­us 3-án délután három órai kezdettel a budaörsi városi úttörőelnökség a Szépművé­szeti Múzeumban. A többfor­dulós versengés elődöntőibe Budaörs vonzáskörzetének 11 iskolája nevezett be összesen 97 indulóval. A pénteki dön­tőbe nyolc csapat 27 tagja ju­tott. A vetélkedő kérdéseire azok tudnak igazán jól vála­szolni, akik alaposan áttanul­mányozták a Szépművészeti Múzeum ókori és egyiptomi kiállításainak anyagát, az ott látható tárgyak, ismertetők alapján állították ugyanis össze a témaköröket. A Zrínyi Kiadó tervei Erotika és emlékirat Elsősorban hadtörténeti-tör­ténelmi jellegű kiadványok gondozójaként ismerjük a jel­legét nevében is hordozó Zrínyi Katonai Kiadót. Mint a válla­lat ez évi terveit ismertető saj­tótájékoztatón tegnap elhang­zott, folytatódnak a kedvelt és sikeres sorozatok. A Sisak és cilinder könyvek között jelenik meg a második magyar had­sereg hadműveleti tisztjének, Lajtos Árpádnak visszaemlé­kezése. és gróf Bethlen Béla egykori észak-erdélyi kor­mánybiztos memoárja. Nem szakad meg az Élmények és gondolatok, a Titkos dosszié, a Hintaszék és a Zrínyi-zseb- könyvek sorozat sem, sőt, az idén újabb is indul, Hadtörté­nelem fiataloknak elnevezés­sel. Ez utóbbi keretében lát napvilágot Kordés Zoltán— Petrovics István szerzőpáros A magyar kalandozások, illetve Bahner Péter A Bastille-tól Waterlooig című munkája. A. történelem nagy sorsfordulóit felidéző köteteket nemcsak a tanulóifjúságnak, hanem a szaktanároknak is ajánlja a ki­adó. Vélhetőleg az idei legsikere­sebb Zrínyi-vállalkozás lesz a szépen hangzó Szőgyén-Wit- tenbach Hubert álnév alatt író­dott Ferenc József szerelmei című kötet. A könyvet nem­csak felettébb erotikus témája teheti vonzóvá, hanem az a háttérrajz is, amelyet a nem agyakban, hanem ágyakban el­dőlő politika kórszakáról nyújt szerzője, a gyakorlott tollfor­gató. Szintén kelendő mű le­het a Megszöktem a légióból, amelyben egy kalandvágyó magyar egyetemista idegenlé­giós történetét meséli el az író, Szatmáry Imre. Nem feledkezett el a válla­lat a könyv nagy ünnepeiről sem. Az ünnepi könyvhétre je­lenteti meg például Tabák András' A sötét ablak című regényét, amely egy ötéves kis­fiú szemével láttatja az 1943 és 1945 közötti tragikus idő­szak eseményeit.. A téli könyv­vásárról sem hiányozhatnak a Zrínyi-könyvek, erre az alka­lomra adják ki a már említett Schellenberg-emlékirat mellett Lugosi József—Temesvári Fe­renc Kézi lőfegyverek című kötetét. Az album színes fotói a. legszebb „és,..,.legérdekesebb pisztolyokat mutatják be a ka- nócos és csappantyús fegyve­rektől a legmodernebb öntöltő kézi modellekig, Katonai jellege ellenére a kiadó szívesen vállalkozik szépirodalmi művek gondozá­sára is. Az idén Tandori Dezső válogatott verseit, Havas Ervin költeményeit és Győré Imre Látomás című poémáját jelen­tetik meg. TV-FIGYELŐ — Mikor indultak meg a to­pográfiai kutatások? — A Petőfi Irodalmi Múze­um kezdeményezésére 1985— 86 táján kezdődött meg a munka nemcsak nálunk, ha­nem az egész országban. Ak­kor összehívták mindenfelől az irodalmi muzeológusokat, s azóta a kidolgozott módszertan alapján többé-kevésbé egysé­gesen dolgozunk. A vizsgálato­kat ma is ez az intézmény szervezi, és támogatja anyagi­lag. Néhány kutatási eredmény napvilágot látott már, például a Veszprém megyei adatok két kiadást megértek, megjelent a debreceni is, országos össze­foglalásként pedig Erős Zol­tán: Magyar irodalmi helyne­vek Á-Z-ig című könyve. — És Pest megyében? — Az első, bár inkább is­meretterjesztő művet, a Pest Megyei Művelődés^ Központ és Könyvtár gondozza, ez G. Sín Edit és Petőné Németh Erika tollából Szentendre íróival foglalkozik. Most készül és va­lószínűleg jövőre jelenik meg az egész megvére vonatkozó kötet Pest megye irodalmi ké­peskönyve címmel, ezt az Arany János Múzeum adja ki. Ezenkívül a távolabbi jövő­ben a pontos topográfiai adat­tárakat is megjelentetjük, eb­ben aztán tényleg mindenki szerepel majd. — Mennyire bővelkedett megyénk irodalmárokban? — Bármely más megyénél jóval gazdagabb volt írókban, költőkben, és ezt nem az elfo­Kabaré. Igencsak viszontag­ságos pályát futott be eddig a televízió kabaréműsora, a kü­lönben roppant szellemes cí­mű Megengedett sebesség. Ha a néző emlékezete nem csal, akkor annak idején — de ré­gen volt! — úgy tervezték, hogy rendszeresen jelentkezik majd ez a kedvderítő összeál­lítás, ám aztán írd és mondd, egyetlenegy felvillanása után úgy eltűnt, mintha ki sem-ta­lálták volna. Legalább egy egész esztendőnek kellett el­telnie ahhoz, hogy a rovatcím ismét látható legyen, ám ak­kor is valami régi-régi — ki tudja, milyen okok miatt do­bozolt — egyveleg került rá a képernyőkre. Konzervtermék volt ez, már-már a legutolsó utáni lejárat dátumával az ol­dalán. Most azonban, hétfőn este, hogy, hogy nem, ismét a ké­szülékek elülső oldalára küz­dötte fel magát a Farkasházy Tivadar főszerkesztő nevével fémjelzett egyveleg, és amint azt a műsorújság sejteti, ez­úttal már nem csupán muta­tóba sugározták szét a magán- és társas számokat, hanem úgy, hogy a hajdan eltervezett sorozatból tényleg sorozat lesz. Volt tehát mire emlékezni, és szintén volt miben bízni, ám maga a Híradó és a Pa­noráma közé illesztett hetven perc egyelőre még nem adta azt, arpit egy vérbeli televí­ziós kabarétól elvárhatnánk. Hiába, ez a mustra is születő­iéiben van, és 'rendre magán viseli a világrahozatal minden kínjának-gondjának szeplőjét. Először is azt észrevételez- hettük, hogy hiába a nagy ne­kirugaszkodás, miszerint itt és most egy kép- és nem hang­központú összeállítást szándé­koznak a tekintetek elé enged­ni, azért ez a bő egy óra mégis-mégis rádiós beidegző­déseket sejtetett. Ott volt pél­dául az a bizonyos falugyűlés megannyi aktualitásával, de valahogy azzal a rikító har- sánysággal, amelyet a mikro­fonok ugyan még elbírnak, de amely szópárbaj a kamerák előtt inkább eröltetettre, mint­sem természetesre sikerült. Ugyanígy vélekedhettünk a népszerű Markos—Nádas ket­tős paródiájáról is, amely, ha csak halljuk, nyilván jópofa nyelvtörésnek tetszik, ám így, a csatornaváltásokat a való­ságban is imitálva, a bohóc­kodás maskarájába öltözött. Teli szájjal hahotázni akkor nyílt alkalmunk, amikor a legvalóságosabb valóságra puskáztak rá az objektívek. Akkor , tehát, amikor az oszt­rák földön hűtőszekrényeket, videókat, miegyebeket vásárló honfitársaink dicsekedtek el, hogy nekik, a schillingköltők- nek, milyen szép ország is a volt monarchia nyugati darab­ja. És ugyanígy akkor, ami­kor a sokak által nagyon sze­retett és a még többek által kevésbé kedvelt Sándor György humoralista kezdett el luxuskocsikra alkudozni. Az előbbi és az utóbbi riportozás az igazi televíziós kabaré min­tapéldáját adta; így kellene képben és hangban gondol­kodva felmutatni azokat a bi­zonyos torzképeket. A ... sebesség csúcsára azonban kétségkívül Nagy Bandó András kúszott fel, amikor Gogol remeklésének, az Egy örült naplója című mo­nológnak a mai persziflázsát adta elő. Ezt a magában be­szólást nyilván azok is nagyon élvezték, akik mit sem tud­tak a világirodalmi előzmé­nyekről, ám azok, akik netán Darvas Iván előadásában lát­ták is ezt a színháztörténeti értékű — hatalmas szériát megért — alakítást, nos, e színházbarátok aztán igazán fulladozhattak. Az aktualizá­lás mesterműve volt ez a né­hány perc; egyúttal pedig an­nak a bizonyítása, hogy Nagy Bandó már régen nem az ol­csó poénok hajszolója, kerge­tője, hanem sokkal több an­nál: egy önállóan gondolkodó, filozofikusan egyedi szemléle­tű szatíramindenes. Portré. Horváth Sándort, ezt a nagyon — és méltán — nép­szerű színészünket láthattuk a minap a Mestersége: színész című sorozat keretében. Ked­ves volt, okos volt, önmaga volt, de sajnos az a Száraz György, akivel eszmét cserélt, már mióta nem a valóságos szerkesztőségeket és drama­turgiákat szolgálja. Bizony akkor kellett volna ezt a dis­kurzust levetítem, amikor meg mindketten ugyanúgy tudták tenni a dolgukat. Egy éve, két esztendeje, ki tudja már ... Akácz László a HETI F1LMJEGYZETB Ismeretlen ismerős Azt már elég régen megírta Robert Merle az Állati elmék című könyvében, hogy bizo­nyos militarista körök miféle terveket forgatnak a fejükben az állatok emberi (azaz: kato­nai) célokra való felhasználá­sáról. Ott delfinekről volt szó. Itt most, ebben az amerikai filmben, melyet Jonathan Kap­lan rendezett, emberszabású majmokkal folytatnak kísérle­tet arra nézve, hogyan viselné el az ember (azaz a harci repü­lőgépek pilótája), ha egy nuk­leáris háborúban bevetés köz­ben radioaktív sugárzás érné. Ez a kísérietsorozat az a bizo­nyos „X” program. A történet meglehetősen -ér­zelmes felhangokkal mutatja be, miként csinálja végig e kísérleteket egy roppant intel­ligens csimpánz, bizonyos Vir­gil, meg a gondozója, Jimmy, és egy ponton hogyan történik valóságos lázadás a kísérleti majmok között A tét itt igen kegyetlen: a kísérletekben su­gárzásnak kitett majmok pusz­tulásra .vannak ítélve. Meg­mentésükre fog össze Jim­my és egy ifjú állatgondozó hölgy, no meg Virgil és a maj­mok csapata. Végül is sikerül a szökés a kísérleti telepről, és a film azzal zárul, hogy a maj­mok boldogan térnek vissza az őserdőbe. Idilli kép, de sajnos az is közismert, hogy ezek a „civilizált" állatok az esetek túlnyomó többségében már nem tudnak igazán visszail­leszkedni az eredeti körülmé­nyek közé. Tehát hajdani élet­terükön is valószínűleg pusz­tulásra vannak ítélve. No de a film erről nem beszél, inkább — időnként izgalmasan és né­mi humorral is fűszerezve — a kísérleteket és a fellázadt majmok kiszabadulását mu­tatja be meglehetősen szimpla megközelítésben. Pedig hát ez igazából véve igen nagy téma. Az életveszé­lyes manipulálásról van szó, melyben — ezt is tudjuk — előfordultak olyan esetek Is, amikor emberekkel végeztek hasonló kísérleteket (elítélt bűnözőkkel például). Szóval igen bonyolult és kényes ügy ez, mert többről van szó, mint arról, e’.pusztíthatók-e intelli­gens állatok ilyen programok­ban. ök természetesen megvé­dendők — de ki védi meg az embereket? Takács István Jelenet az Ismeretlen Ismerős című filmből: Szacsvay László, Szabó Dani, Halász Judit Eléggé t mindennapos, eset, hogy egy’fcészülö műről az al­kotók előzetes nyilatkozatai mást mondanak (előlegeznek), mint amit az elkészült mű ki­fejez. Épp ezért nem- is min­dig célszerű az ilyen előzete­sekből kiindulni, ha a kész al­kotást próbáljuk értékelni. Egy mű az elkészülés folyama­taiban annyi mindenen mehet keresztül, annyi változást szen­vedhet akár 'külső tényezők, akár belső, alkotói meggondo­lások miatt, hogy az előzetes elképzelésekhez képest egészen más alkotással találkozhatunk a folyamat végén. Nem mondom, hogy az új magyar film, az Ismeretlen is­merős, ennek a tipikus példája, de valami hasonló történt ve­le. Olyannyira, hogy még a filmforgalmazás' által kiadott úgynevezett sillabusz (a film alkotóinak nevét, egyéb ada­tokat, a rövid tartalmi kivona­tot tartalmazó pár soros anyag) is úgy beszél a filmről, mintha bizonyos sci-fi elemek is keve­rednének bele. Aztán a film megnézésekor kiderül, hogy ilyenek nincsenek. Vagy ha igen, nem vehetők észre. Vagy egyszerűen átalakultak tehát ezek az elemek Vagy eltűrte­tek a kész filmből. Hát ennyit az előzetes tájékoztatásokról. No de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Rózsa János rendező és Kardos István for­gatókönyvíró filmje tulajdon­képpen egy majdnem közhely­szerű alaptézist állít a film kö­zéppontjába. Azt tudniillik, hogy a magányosság nem jó dolog, és ha két magány talál­kozik, akkor abból lehet ugyan valami jó és szép. de ez nem könnyen teremthető meg. A két magányos itt egy fia­tal színésznő és egy kisfiú. A színésznő egyedül él, keresi a helyét a színészetben és a vi­lágban, a kisfiú meg egy gyer­mekotthonban van, ahonnan a színésznő elviszi magához, hogy társat találjon a fiúcská­ban. s az is őbenne. Ha a történet e szál körül bomlana ki, lehetne nagyon szép, humánus, megható his­tória. De a film nem erre in­dul. Színésznőnk ugyanis gyer­mekeknek szóló műsorokat ad, nekik énekel dalokat, és a gye­rekek ezt nagyon szeretik is. És mivel ezt a színésznőt az a Halász Judit játssza, aki mint tudjuk, ilyen műsorok tö­megét adja, lemezei jelentek meg. és valóbán roppant nép­szerű a gyermekek körében, mi sem kézenfekvőbb, mint hogy a filmben ezeket a da­lokat adja elő. Tehát a fő tör­ténetbe bekapcsolódik egy dal- műsorszál, és e dalok külön­böző helyeken történő előadá­sa, megszólaltatása lesz a film mintegy második sztorija. És épp itt van a baj. Mert vagy egy „tiszta” Halász Judit- show filmet kellett volna csi­nálni, vagy egy érzelmes tör­ténetet dalok és show nélkül. Sőt, a kettő egybekapcsolása is elképzelhető, de akkor a varra tóikat* jobban el kellett volna dolgozni, mert így a film szinte kettéesik, a sztori és a show (különösen a már közön­ség előtt előadott számok) kö­zött nincs kapcsolat. Valahogyan egymás terhére van ez a két szál. A sztorit za­varják a zenessámok. dalbeté­tek, a dalbetéteket és a szá­mokat meg zavarja a sztori. Időnként rátelepszik az egyik a másikra, és ez nem jó. Azt hiszem, ez elsődlegesen a for­gatókönyv hibája. Mert az két­ségtelen, hogy Halász Judit el tudta volna játszani a magva­sabb „magány” sztoriját is, és az is kétségtelen, hogy egy „tiszta" show-műsort is bír1 volna színnel, hangulattal. A kedves kisfiút játszó Szabó Da­niban is megvan a képesség egy igazi gyerektörtónet hősé­vé válni. És Rózsa János ren­dezése is azt mutatja: mini más korábbi filmjeiben is. na­gyon jól érti-érzi a gyerme­kekkel váló (nem könnyű) bá­násmód csínját-bínját. Nagy kár, hogy ennyi érdekes és jd ré-'zletből nem alakult ki vala­mi kerekebb és egyértelműbb végeredmény. „X program

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents