Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-02 / 52. szám

1989. MÁRCIUS 2„ CSÜTÖRTÖK 5 Hétmérföldes tornacipő Mintha a gulliverbeli óriások országa elevenedett volna meg egy hétmérföldes tornacipő képében a francia—svájci alpesi üdülő­helyen. A hatalmas „csuka” valóban hét-, sőt több mérföldes, csak éppen nem a földön, hanem a légben jár — mint merész formalervezésü hőlégballon Megvitatják a koncepciótervezetet Akadémiai törvény készül Ingatlanbérlés Külföldieknek Kedvezőbbé váltak a külföl­diek magyarországi ingatlan­bérlésének feltételei. Eddig maximálisan 30 évre köthettek bérleti szerződést ingatlanoK- ra. Most lehetővé vált, hogy ezt a megállapodást további 20 évre meghosszabbítsák. Ha ezt az ügyfél nem igényli, a 30 éves bérleti idő lejártával visszakapja az általa befize­tett konvertibilis valutát. Le­hetőség van arra is, hogy a külföldi állampolgár az általa bérelt ingatlant, a bérlet le­járta után belföldi rokonának nevére írathassa — az illeték lefizetése után — díjmentesen. Két éve vált lehetővé, hogy külföldiek Magyarországon tartós használatbavételi en­gedéllyel ingatlanhoz jussa­nak. A lehetőséggel eddig vi­szonylag kevesen éltek. Ennek oka nemcsak az, hogy bonyo­lultak a magyarországi letele­pedéssel kapcsolatos jogi, közigazgatási, vámeljárási sza­bályok, hanem az is, hogy a hazánkba költözni kívánó — többnyire magyar származású — külföldi állampolgárok ál­talában nem látták biztosítva az ingatlan későbbi sorsát. A megváltozott szabályok ezen kívánnak segíteni. A Szövorg Szövetkezeti Szerve­zési Iroda, amely egyebek kö­zött arra vállalkozik, hogy se­gíti a külföldiek Magyaror­szágra települését, már ilyen feltételekkel köt ügyfeleivel szerződést. A Szövorg az elmúlt évben a Fiduc S. A- Finance Corpo­ration spanyol—angol érde­keltségű céggel hozott létre közös vállalkozást. Az együtt­működés eredményeként. 9 szerződést kötöttek, mintegy félmillió nyugatnémet márka értékben. A vállalkozók 55 000 —130 000 dollár értékű ma­gyarországi ingatlanokat: üdü­lőket, lakásokat, családi háza­kat kínálnak világszerte. A la­kások, házas ingatlanok négy­zetméterenként forintra átszá­molva 25—55 ezer forintba ke­rülnek. A feltételek kedve­zőbbé válásától azt remélik, hogy lényegesén megnő az ér­deklődés. VIRGINIAMYCIN Jó tápszer Az Egyesült Államokban gyártott virginiamycin takar­mánykiegészítő magyarországi forgalmazásáról, valamint új kutatási eredményeikről tar­tottak sajtótájékoztatót. El­mondták. hogy a hozamfokozó takarmánykiegészítőt négy esztendeje forgalmazzák ha­zánkban. A tapasztalatok szerint a tápszert jó eredménnyel al­kalmazzák a mezőgazdasági nagyüzemek. A Magyar Tudományos Akadémia tudományos osztá­lyai ezekben a napokban vi­tatják meg az akadémiai tör­vény 'koncepciótervezetét, ame. lyet az MTA elnöksége által megbízott bizottság készített elő. A bizottság azt javasolja’, hogy a törvényben rögzítsék: az Akadémia önkormányzat­tal rendelkező köztestület. A testületi jelleg arra utal, hogy az Akadémia tudós társaság, a nemzet kiemelkedő tudó­sait, kutatóit tömöríti. Az ön­kormányzatiság a belső ügyek szabad, külső befolyástól men­tes intézésére ad lehetőséget, kizárja, hogy az Akadémia tevékenységét. a törvényességi felügyeleten kívül ellenőriz­ni lehessen. Az Akadémia önkormányzati jellegének alapvető feltétele, hogy saját vagyona legyen. Az Akadémia egységes tulajdona mindaz az épület, műszer, felszerelés, amelyet eddig saját céljainak teljesítése érdekében hasz­nált vagy hasznosított. Dekla­rálni kellene azt is, hogy az Akadémia vagyona és jöve­delme, illetőleg nyeresége adó­mentes, azzal a feltétellel, hogy azt tudományos célokra használják. Az Akadémia .társadalmi súlyának megóvása, esetleg növelése érdekében rögzíteni kellene — javasolták —, hogy a továbbiakban is kiemelkedő szerepet tölt be a tudományos kutatások érdemi befolyásolá­sában. Meghallgatása nélkül tudományra vonatkozó dön­tést a kormány ne hozhasson. Az Akadémia az egész ma­gyar tudományos élet testüle­ti önkormányzata, vagyis nem­csak néhány száz akadémikus, néhány ezer alkalmazott ku­tató számára teszi lehetővé a részvételt a testületi munká­ban, a kutatások irányának meghatározásában, az orszá­gos hatáskörű problémák meg­vitatásában, hanem a belföl­dön é,s a külföldön élő magyar tudósoknak és kutatóknak is. Szükséges lenne vizsgálni: a tudományos kutatásokban részt vevő műhelyek, a közép­iskolai tanárok miként le­hetnek részesei az önkor­mányzati mechanizmusnak, hogyan lehetne bevonni a-kül­földön élő, magyar származá­sú tudósokat a hazai tudomá­nyos életbe. A törvényben is kifejezés­re kell juttatni az akadémi­kusok — rendes és levelező tagok — sajátos helyét a szer­vezetben, hiszen a továbbiak­ban is ők alkotnák ennek a központi magvát. Jogosítvá­nyaikat, a munkájukat elis­merő anyagi juttatásokat to­vábbra is fenn kell tartani — vélekedtek a szakemberek. Ajánlatos lenne azonban fe­lülvizsgálni a két akadémiku- si fokozat aránytalanságait. A levelező tagok számának gyarapításával az akadémiai testületek fiatalabbakká, a tu­dományterületek jobban rep­rezentáló szervekké válná­nak. Amitől az egyenruha sem véd /# Bácsi, ugye életben maradok?" Városok, falvak szövetsége Azt segítik, aki rászorul A közigazgatás változott, a járások megszűntek, ám a ré­giók bizonyos mértékű közös gondjai maradtak, s ezek megoldása gyakran szüksé­gessé teszi áz erők összefo­gását. Sok helyen látták úgy már az első évben, hogy a folyamatos együttműködés feltételeit is meg kell terem­teni. Erre szolgáltatott példát többek között Dunakeszi, Szentendre és Vác városa. Megszervezték -a főleg ta- líácselnökökből, vb-titká- rokból álló városkörnyéki bi­zottságot, s mint tanácsi tes­tület, ez megteremtette a közös pénzből összeadott vá­roskörnyéki alapot Vácott és Szentendrén. A legfiatalabb városban még csak a szerve­zésnél tartanak, a pénzügyi kooperációnak a fejlődéstör­téneti sajátosságok miatt egyelőre más formáit alkal­mazzák. A községből tizenegy év­vel ezelőtt várossá nvilvání- tott Dunakeszi vonzáskörzeti ázerepéről szólva Villási László tánácselnök elsősorban a már működő intézmények­ről beszélhet. Közös fellépéssel Az ide tartozó Fótot és Gö­döt is szolgáló szakmunkás- képző Intézet, a Radnóti Mik­lós Gimnázium, az Állami Zeneiskola, régebbi múltra tekint vissza, mint a pár éve létesült és kirendeltségként működő Földhivatal, a Köjál, az Állami Biztosító tavaly megnyílt irodája, vagy az új épületbe1 költözve jelentősen átalakult, modern szakorvosi rendelőintézet. A városnak van már idegenforgalmi hi­vatala, a települések moder­nizálását célul tűző közös csatornamű-társulata, meg­szervezték a TIGÁZ ügyeleti és javítószolgálatot is ellá­tó főművgzetőségét. Ám mi­vel ez a hely sohasem volt járási központ, nem örökölt ennek megfele'ő intézmény- rendszert, többek között bí­róságot, ügyészséget, bankot, s más hasonló hivatalokat. Ezekhez Vácra kell utazni, azaz a másik körzeti köz­pontba. Talán ezzel a törté­nelmi múlttal magyarázható, hogy fejletlen a helyi közle­kedés, nehéz megközelíteni a több részre tagolt város tá­voli pontjait. A vonzáskörze­ti szerep miatt a tanácsok közös erőfeszítései többek között a. helyközi járatok gyakoribb közlekedésére irá­nyulnak, a központ gyors megközelítése ma még elég nagy gondot jelent az itt élő 60—70 ezer ember számára, noha a jövő a mind szerve­sebb kapcsolatok felé mutat. Azért épül például az új gimnázium is, hogy a kör­nyékbeli fiatalok arányosan kaphassanak benne helyet, zavartalanul folytatva tanul­mányaikat. , Együttes erővel * — Hol jelentkezik a bizott­ság szerepe? Mik az eddigi eredményei? A téma már többször ke­rült szóba, amikor Villási Lászlóval, s a nagyközségek vezetőivel beszélgettünk, s a válaszok lényege mindig a tények felsorolása, köztük a három település csatornaháló­zatáé, melynek központi gyűjtőterülete Dunakeszi lesz. Minden kezdeményezés, kö­zös fellépés legfontosabb alapja a kapcsolat, a közös elemzés, gondolkodás, de azért az elnök megjegyzi: — Nehéz helyzetbe kerülnénk, ha a tanács testületé úgy döntene, hogy csak a város­ban élő gyerekek foglalhat­nak helyet az új gimnázium padjaién, noha most az arány a részünkről hatvan hallgató lesz, Főt és Göd 30— 30 helvet kap. — ök nem járultak hozzá anyagilag? — Csak öt-öt millió forin­tot kölcsönöztek két hónapra ahhoz, hogy a beruházás foly­tatásához előleget adhassunk. Egyelőre közös pénzalapunk még nincs, ettől a szomszé­dok elzárkóztak; — Ennek ellenére életké­pesnek tartja a bizottságot? — Annak, és szükségesnek. Az alapkoncepció helyes, eb­ből kiindulva lehet tovább­fejleszteni. « Az idősebb testvér, a Duna másik oldalán fekvő Szent­endre kezdeményezésére nemrég Visegrádon kapott jó bizonyítványt. Ott a most fel­épített tornateremhez és sza­badidőközponthoz jutott a vá­roskörnyéki alapból kölcsön­höz a helyi tanács. — Ez az egyik és talán a állatot a pusztulásból. Néhány ház ugyan odaveszett, de senki sem sérült meg. Hor­váth Miklós még egy másfél mázsás hízót is kihozott az égő ólból, hogy legalább az megmaradjon a szerencsétle­nül járt családnak. Előfordult, hogy felderítés közben már nem talált ki a lángokból a vastag füst miatt. Akkor átérezte, mi játszód­hatott le azoknak az embe­reknek a lelkében, akik tűz- halált haltak. Neki szerencsé­je volt, parancsnoka kiáltozva keresni kezdte, s így az ajtó­hoz vezette. A legmegrázóbb élménye az volt. amikor a dabasi csárda és a vasútállomás közötti ke­reszteződésben egy Moszkvics a nyerges vontató alá szaladt. Négyen ültek a személyautó­ban. Horváth Miklós elsőként ért a helyszínre, így mindjárt látta, hogy az elöl ülő nő és férfi már meghaltak. Később derült ki, hogy a 6 éves kis­lány szülei voltak. A gyereket a hátsó ülésről emelte ki. Na­gyon súlyos állapotban volt. Ráemelte könnyben ázó sze­mét. s könyörgően azt kér­dezte: ,. Bácsi, ugye életben maradok?” Hetekig nem tud­ta kiheverni a történteket. A kislány végül is él, s ez a leg­nagyobb kitüntetésnél is töb­bet ér. Aszódi László Antal legnagyobb előny — mondja Németh Ferenc, a Szentend­rei Tanács pénzügyi osztá­lyának vezetője, aki szerint legnagyobb beruházásként 12 millió forintért a város terü­letén a térség tíz községének építik a szennyvíz-előkezelő művet. Ehhez nagyobbrészt itt járulnak hozzá, de köl­csönt is kap a beruházó az alap­ból, összesen 3 millió forin­tot. A visegrádiak 2 millió­ján kívül Pilisszentlászlót se­gítik meg 200 ezerrel, amiből a község ivóvíz-szolgáltatását javíthatják. A közös pénz­alap forrásai fejlesztési és költségvetési előirányzatból, ideiglenesen átadott pénzek­ből, a megyei tanács támo­gatásaiból alakulnak ki, a ta­nácsok általában egy lakos­ra számított 50 forinttal já­rulnak hozzá. Szabályok rög­zítik, mire költhető a pénz, s mivel a be- és kilépés önkén­tes a testületbe, kilépéskor a kölcsönt teljes összegéig visz- sza kell fizetni. Tizenhárom község és egy város közös bizottsága elem­zi a körzet társadalmi-gazda-, sági körülményeit, méri fel a közös érdekből fakadó ten­nivalókat és lehetőségeket. Vezetők között — önmagában már az is egy fontos értéke ennek a közösségnek — mondja az osztályvezető, hogy rendsze­res a kapcsolat a vezetők között, ismerjük egymás gon­dolatait, lehetőségeit, közre­adhatjuk tapasztalatainkat, harmonikus az együttműkö­dés. Mindig ott tudunk közös lépéseket tenni, ahol a leg­fontosabb, elkerülhetjük a külön-külön, párhuzamos erő­feszítéseket, annak segíthe­tünk, akinek a leginkább kell. Ezek az előnyök rejtik magukban a jövő lehetősé­geit, hiszen azért a járások megszűnése után más megol­dás a szükséges kapcsolatok­ra nem kínálkozott. Kovács T. István A budaörsi Kukorica Jancsi esete Helikopterrel is keresték Egy kilencéves szöszke bu­daörsi kisfiút pajtásai Kuko­rica Jancsinak becéznek. Ne a János vitézre gondoljunk most, a névnek sajátos tör­ténete van. A kisfiú hivatalos neve Steiner Tibor. Néhány napra a tévé, a rádió és az újságok révén az egész ország megismerhette. Ez 1983 no­vemberében történt, az akkor három és fél éves Tibi ugyan­is eltűnt a kukoricásban. Akkor még a Fejér megyei Kőszárhegyen laktak. Tibit el­hozta apukája az óvodából, s kimentek a Szedres-dűlőbe, itt ásott az apu egy barátjánál. Tibi egy ideig körülötte bók­lászott, majd fázni kezdett — november volt —, s beült a Wartburgjukba, öt óra táj­ban kinézett hozzá az édes­apja, Tibi nem volt a kocsi­ban. Az ajtót nem bírta ki­nyitni, ezért lecsavarta az ab­lakot és kimászott rajta. Szó- longatta egy ideig az édesap­ja, nem jött válasz. Körülöt­tük pedig hatalmas táblák a leszedett, de állva magasodó kukoricaszárakból. Körülfu- tot az apa kéfségbeesetten, de hamarosan be is sötétedett, ezért elszaladt a rendőrségre segítséget kérni. Hamarosan bemondta a rádió is Tibi el­tűnését, s több száz ember: katonák, rendőrök, munkás­őrök, KISZ-esek és a környéken lakók indultak elemlámpák­kal, hosszú láncot alkotva a kukoricásban. Hajnalig se ta­lálták meg, pedig rendőrku­tyák is keresték, akik Tibi óvodai ágyneműjét megszag­lászva indultak el a nyomon. Közben a hőmérséklet a fagy­pont alá süllyedt, félő volt, hogy már teljesen kihűlve ta­lálják csak meg az apróságot. Hajnalodott, de semmi ered­mény. Közben kiszivattyúztak két kutat, hátha abba bele­esett, egy szakadékos részbe is leereszkedtek. Nincs sehol a gyerek. Felszállt egy heli­kopter is, nem látott mozgást. Végül reggel 8 órakor, 15 órá­val a kutatás megindulása után, kb. 500 méterre a.Wart­burgtól, egy köteg kukorica­szár alatt fekve, egy kiskato- na felfedezte Tibit. A cipőjét lerúgta, úgy lapult a fedezék­ben. Szerencsére tetőtől tal­pig vastag műanyag kezes­lábasban volt, ez mentette meg az életét. A hőmérsékle­te 34 fok volt, talán egy óra múlva bekövetkezett volna a teljes kihűlése. Kiderült, Tibi látta a helikoptert'. S mikor kérdezték, miért nem intege­tett neki, azt mondta, onnan se integettek le. Rá egy hétre egy gyöngyösi kislány kóbor- gott el. Ott már kiaikasztot- tak egy kendőt a helikopter­re, s valóban azt a gyereket úgy találták meg, hogy vissza­integetett. Tibit a fehérvári kórházban öt orvos, négy nővér melegí­tette, injekciózta, infúziózta. Mikor ágyba került, az apját kereste, kakaót, vajasikenye- ret kért. Három nap múlva már ott­hon volt. A szülők féltek, hogy az esetnek valamilyen komolyabb következménye lesz. Egy mandulaműtéte volt azóta, de arra már az elkó- borlás előtt előjegyezték. S csodák csodája: azóta egyszer sem volt beteg. Aztán attól rettegtek a szülők, hogy va­lami szellemi hátránya lesz a kihűlés miatt. Ettől sem kell félni. Jól felvágták a nyelvét, a szókincse is bő, hisz ked­venc időtöltése az olvasás. Sőt, gyakran szaval is, még­hozzá sikerrel. A „fagyott” fiú bizony sokszor felforrósít- ja maga körül a levegőt. Átányi László Egyszerű, de nagyszerű em­bernek ismertem meg Hor­váth Miklós tűzoltó zászlóst. Beszélgetésünk ugyanúgy kez­dődött, mint máskor, mások­kal: önéletrajzzal. Valahogy azonban másképp folytató­dott. Vagy három órán át hallgattam szavait. Figyeltem, hogy a 22 évi tűzoltóskodás emlékei utólag milyen érzel­meket ébresztenek ebben az emberszerető férfiben, aki gyermekkorában orvos szere­tett volna lenni, ám a népes földművesosaládban kellett minden dolgos gyermekkéz is. Nem hiába volt kitűnő ta­nuló. Jó vasesztergályos lett belőle a Ganz-MÁVAG-,ban, de már ott kacérkodott a tűz- oltóskodással. hiszen évtizedig a vállalati önkéntes egység lelkes tagja volt. Szíve egyre húzta az egyenruhához, samit mögötte sejtett: a legszebb hivatás lehet embereket ki­menteni a bajból, segíteni a rászorulókon. Végül is döntött, s 19671 október 1-jén belépett a dabasi tüzoltó-parancsnok- ság állományába. Az élet olykor a tragédiából is humort farag. Alsónémedi- be riasztották a tűzoltókat, ahol a helyi önkéntesek már megkezdték a mentést. Az ud­vari kútból húzták a vizet, de ketten is alig tudták fölteker­ni a láncot. Mikor végre meg­pillantották a vödröt, ijedtük­ben vissza is engedték, mert egy öregasszony ült benne. A szerencsétlen, miután felgyúj­totta a házát, a kútba ugrott. De meggondolta magát, meg­kapaszkodott. s várta, hogy felhúzzák . . Az első embermentése két évvel a fölszerelés után volt. Riasztást kaptak Gyónra, mert egy lakóház égett, s valaki bent rekedt a lángok között. A szomszédban lakodalmat ültek, a násznép közül hívta valaki a tűzoltókat. Olyan gyorsan elharapóztak a lán­gok, hogy amikor belépett az épületbe, hátulról locsolni kellett, nehogy meggyulladjon az egyenruhája. Téli éjszaka, bőrig ázva ta­nulta meg a fiatal tűzoltó, mi­lyen érzés veszíteni a lángok­kal szemben. Az idős bácsi petróleumlámpával világított. Lefekvésnél valahogy feldön­tötte a lámpát, a petróleum ráfolyt az ágyneműre s be­lobbant. A bácsi fél lábú volt, s mire az ajtóhoz kúszott, a tűz, a füst végzett vele. Hor­váth Miklós kihozta ugyan a lángokból, de segíteni már nem lehetett rajta. Vagy húsz évé történt, hogy Dabason. a gyóni részen egy utcasor égett, tucatnyi nád­tetős ház. Késő éjszaka volt, és óriási szélvihar. Órákon át küzdöttek a lángok ellen, mindössze két fecskendővel, mégis megfogták a vörös ka­kast, s kimentettek embert.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents