Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-13 / 37. szám
1989. FEBRUAR 13., HÉTFŐ Titian 3 Veres Péter Társaság Pártot alakítanak A Veres Péter Társaság közgyűlésén — amelyet szombaton. a Ráday Kollégiumban tartottak — a tagok egyhangúlag úgy döntöttek, hogy a mezőgazdasági dolgozókat, a falvak lakosait és az agrárérdekeket egyaránt képviselő pártot alakítanak, s ennek előkészítésével megbíztak egy bizottságot. A közgyűlésen Kónya László, a társaság titkára terjesztette elő a beszámolót a múlt évi tevékenységről és az ezévi feladatokról. Elmondta, hogy a nyáron tartják a Veres Péter Társaság ünnepi közgyűlését. A Nemzeti Paraszt Párt megalakulására emlékeznek június 29-én, ez alkalomból az Erdei Ferenc Társasággal karöltve, Makón rendeznek ünnepi gyűlést. Ismertette a társaság elnökségének állás- foglalását az Új Márciusi Front javaslatáról: a vezetőség szerint ez nem időszerű, és nem is helyeslik, mivel egy. bizonyos mértékig munkájában esetleg elmarasztalható szervezet — a jelenlegi Országgyűlés — helyett egy hatáskör nélküli szerv, Országos Nemzeti Bizottság alakítását javasolnák. A VPT agrárpolitikai koncepciójának főbb elemeit a közgyűlésen Márton János, a társaság alelnöke mondta el. Kiemelte, hogy az agrár- és a falupolitikát egymástól elválaszthatatlan egésznek tekintik. Hangsúlyosan szólt arról, hogy nem lenne hasznos. ha most szétvernék a létező üzemi formákat. De akik tagjai a tsz-nek, bevitték oda földjüket, s most jogot formálnak rá. hogy azt újra használják, azoknak ezt — megfelelő törvényes és jogi formák között, amennyiben a termelőszövetkezetek közössége egyhangú vagy többségi határozatot hoz erre — lehetővé kell tenni. S. Hegedűs László, a társaság elnöke Magyar Néppárt ideiglenes néven a Nemzeti Parasztpárt. illetőleg az 1956- ban ennek jogutódjaként megalakult Petőfi Párt újjászervezésére tett javaslatot az elnökség nevében. Rámutatott, hogy a válság megállapítása és a kibontakozás ma már nem képzelhető el egypáyt- rendszeren belül. Az elnök ismertette az előzetes program- tervezetet is. Ebben kimondják. hogy a leendő párt a népi gondolat, Veres Péter, Illyés Gyula, Erdei Ferenc, Kovács Imre, Bibó István szellemi örököse, és mindazok pártja, akik a földet művelik. Dr. Surján László nyugalmazott egyetemi tanárt, a 75 esztendős fül-orr-gége specialistát választották meg a Magyar Cserkészszövetség elnökévé szombaton, a szövetség I. közgyűlésén, amelyet szombaton tartottak meg a Fővárosi Gázművek óbudai művelődési házában. A tanácskozáson elfogadták a szövetség alapszabályát és további tisztségviselőket is megválasztottak. Ürhelyi János, a szövetség egyik újjászervezője szólt azokról a vitákról is, amely végül is két szövetség, a Magyar Cserkészszövetség, illetve a Cserkészcsapatok Szövetsége kialakulásához vezetett. Mint tájékoztatójából kiderült: a kettő között elvi különbségek vannak. A Magyar Cserkészszövetség ragaszkodik a valláserkölcshöz. NÉMETH—VRANITZKY Munkatalálkozó a határ mentén Németh Miklós, a Miniszter- tanács elnöke február 13-án, hétfőn Nagycenken, illetve az ausztriai Rusztban határ menti munkatalálkozón megbeszélést folytat dr. Franz Vranitzky osztrák szövetségi kancellárral. (A kormányfő utazásának híréről lapunkban korábban már beszámoltunk. A találkozás most realizálódik.) az 1912-ben életre hívott magyar cserkészet hagyományaihoz, mindahhoz, ami ebben az ifjúsági mozgalomban szép és tiszta volt. A Cserkészcsapatok Szövetsége pedig — amely először ugyancsak cserkész- szövetség néven kívánta bejegyeztetni magát, de így nem fogadták el az érvényes jogszabályoknak megfelelően — a Hazafias Népfront égisze alatt, a Magyar Úttörők Szövetségével szoros kapcsolatban kíván működni. A szövetség célja az önként jelentkező gyermekek cserkészszellemben való nevelése: tagjai testi, szellemi és lelki felkészültségének fejlesztése, a magyar történelmi, népi és kulturális hagyományok ápolása; a gyermekek olyan nevelése, hogy demokratikusan gondolkodó, emberibb emberré, magya- rabb magyarrá váljanak. Ragaszkodnak a valláserkölcshöz Cserkészszellemben nekünik gondot. Azon, hogy 1956-ban felkelés, népfelkelés volt-e, a tudományos műhelyeknek kell dolgozniuk, s ezt erősítettük meg most is. Egyébként ebben sincs semmi új: húsz éve érvényben van az a határozatunk, hogy a párt választott testületéi tudományos kérdésekben nem foglalnak állást, nem döntenek. 0 Ez politikai kérdés volt, nem pedig tudományos. — Természetesen. A történelmi értékeléseknek, különösen, ha velünk él ez a korszak, vagy mi élünk ebben a korszakban, politikai vetületűk is van. De abban, hogyan lehet tudományosan megítélni ezt a folyamatot, ezt a szakaszt, a Központi Bizottság nem foglalt állást. Ugyanakkor mi Pozsgay elvtárs nyilatkozatát elsietettnek véltük, mindenekelőtt azért, mert a társadalom, és benne elsősorban a párttagság, nem volt felkészülve erre a vitára. Meglepődött a párttagság, sokkolta ez a kijelentés. • Attól tartok, nem csak a párttagságot.. — Igen, nem csak a párttagságot. Nemzetközileg is nagy visszhangot váltott ki. A tanulmány maga sokkal árnyaltabban fogalmazza meg ezt a folyamatot, mint ez az egyszavas jelző, ezért természetes, hogy meglepődtek az emberek. Ezért is döntöttünk úgy, hogy a lehető leggyorsabban nyilvánosságra hozzuk az alaptanulmányt, és ahhoz még véleményeket is kérünk. A jövő hét közepén a Társadalmi Szemle különszámában meg fog jelenni, kikerül az utcára. Q Biztos, hogy nem vagyunk birtokában mindenféle ismeretnek, aminek pedig jó lenne, ha a birtokában lennénk, de talán előbbre tartanánk akkor, hogyha korábban sikerült volna tisztázó vitákat létrehozni. Olyan tisztázó vitákat, mint amilyen — fölteszem — ez a mostani központi bizottsági ülés is volt. Hiszen az ön szavaiból is arra következtetek, hogy a Központi Bizottság, mint testület nem vonta meg Pozsgay Imrétől a bizalmat, miközben el tudom képzelni, hogy vannak, akik nyilván másként látják ugyanezt a dolgot. £s ettől nem történik semmi, ez a világ legtermészetesebb dolga — ma már. Tegnap — most, amikor tegnapot mondok, egy történelmi múltról beszélek — tegnap nem így volt. Azért ezt ne felejtsük el. — Nem felejtjük el, de nekünk nem a tegnapra kell a napi politikában figyelnünk, hanem a mára és még inkább a holnapra. Szerintem az a stílus lesz korszerű, az a felfogás lesz életképes, amelyet ma vallunk és kezdünk tanulni. Nincs olyan téma — ezt elmondtam előadói beszédemben is —, amelyet ne lenne jogunk vagy kötelességünk újból végiggondolni, hogyha a fejlődés ezt követeli meg. Vannak olyan kérdések, amelyekkel a politikának ma már nem kell foglalkoznia, nem aktuálisak. 1956 aktuális, ezzel tehát foglalkozni kell. De mi azt a bizottságot, amelyet az elmúlt évben kiküldtünk, azzal bíztuk meg, hogy a négy évtizedet tekintse át. A négy évtizedből 1956 csak egy esemény. Nagyon jelentős, de csak egy esemény. Hadd tegyem még hozzá: szerintem az utolsó 15 évről igen rövid időn belül nagyobb viták lesznek a pártban, mint 1956-ról. # Engedje meg, hogy egy kicsit másként közelítsem ugyanezt a kérdést. Nem kell-e félteni a párt egységét a vitától akkor, ha a vita túlságosan sokáig elhúzódik? Vajon nem kell-e valamiféle egységes álláspontra jutnia előbb- utóbb a politikai vezetésnek, esetleg azért is, mert különben könnyen érheti az a vád, hogy ha a politikai vezetés nem egységes, ' kkor az alsóbb régiók a dolog természeténél fogva zavarba jönnek, instabil helyzet alakul ki. Már így is lehet hallani azt, hogy a felső vezetésben olyan éles viták vannak, amelyek arra utalnak, hogy itt a vezetők inkább rivalizálnak egymással, és tulajdonképpen inkább csak egy politikai vita látszatát kelti ez a dolog. Nem tudom, hogy ebben van-e egy szemernyi igazság is, de ha igen, akkor én úgy gondolom, hogy beszélni kellene erről. — Nagyon zavarba tudnám hozni azokat, akik azt állítják, hogy itt hatalmi harc folyik a vezetésben. Nem tudnák bebizonyítani. A kérdés másik része, hogy éles viták folynak; erre meg azt mondom, hogy hál’istennek! Ebben a pártban olyan „egység” remélem soha nem lesz, mint ami korábban volt. Itt mindig lesznek olyan kérdések, amelyekről éles és szenvedélyes vita folyik. Mert új úton járunk, új kérdésekre kell válaszolnunk, és az új kérdések óhatatlanul különböző véleményeket váltanak ki. És ez a jövőben egyre többször lesz így. Az alapkérdésekben azonban nincs köztünk vita. • Szeretném megkérdezni: nem gondolja-c, hogy jobb gazdasági feltételek között, egy konjunktúra viszonyai között ezek a politikai viták köny- nyebben kihordhatok vagy leküzdhetők lennének? — Teljesen igaza van. Egy ilyen politikai átrendeződést egy gazdaság felfelé ívelő szakaszában sokkal könnyebb végrehajtani. Sajnos nálunk akkor indult el a politikai reformfolyamat, amikor a gazdaság mélypontra került. Demokratizálódás és a gazdaság gyors rendbe szedése — bizony nagy szellemi és szervezeti teljesítmény, nem sok példa van rá a világon. Nekünk azonban még sincs más választásunk, máshoz nem tudunk kezdeni, más módszert nem tudunk kitalálni. Látszik, hogy egy ponton — főleg a korábbi élmények bizonyítják ezt —, amikor a demokratizálási folyamat lelassult és a politikai reform nem segített a gazdaságnak, akkor elakadt a gazdasági reformfolyamat is. Tehát egy sajátos helyzet van ma MaEladhatatlan barkácsgép, rossz minőségű ajtó, faanyag A KGST-piac szakadéka mélyül — Munkásaink jól munkálkodtak, mérnökeink jól mértek, kollektívánk kiválóan zárta volna az évet, ha a demokratikus export korlátozása miatt — s itt következett a felfelé mutogatás — nem hiúsulnak meg jogos reményeink. Se szeri, se száma a vállalatoknak, melyek a közelmúltban ily módon magyarázták termelési bizonyítványukat. Számuk még inkább feltűnő, ha figyelembe vesz- szük, 1987-ben megyei székhelyű vállalataink termelési értékük mindössze 6,3 százalékát bonyolították le rubelexportként a KGST-országok- ba. A panaszözön nagyságát tulajdoníthatnánk annak, hogy némely vállalat gyenge működését, rossz gazdálkodását próbálta a KGST-exporttá- mogatás csökkentése, a rubelszorzó változása mögé palástolni, de talán ennél többről lehet szó. Valóban számtalan gazdálkodó került nehéz helyzetbe az elmúLt esztendők folyamán, sok vállalat került a csőd szélére. Eddig ugyanis szinte valamennyi vállalat érdekelt volt a rubelexportban. Az ezt szentesítő államközi szerződések öt éven keresztül garantálták a biztos piacot, az értékesítési lehetőséget, s a vállalatoknak attól sem kellett tartaniuk, hogy minőségi kifogás miatt nem veszik át terméküket. Sőt, inkább arra volt példa, hogy a megrendelő KGST-ország beszélte le a mi termelőinket árujuk korszerűsítéséről, fejlesztéséről! A piaci viszonyokat nélkülöző kényelmesség, a biztos támogatás tudatában igen nagy eredménynek könyvelhették el a hazai gazdálkodók még a közelmúltban is, ha helyet kaphattak egy-egy államközi szerződés exportgyarországon. S ehhez hasonló szituáció — nem merem mondani, hogy ugyanez — van minden szocialista országban. Ez pedig azt mutatja, hogy a felépítmény nem elég mozgékony és rugalmas ahhoz, hogy lehetőséget adjon az alapok, a gazdaság dinamikusabb fejlődésére. Persze történelmi távlat is kell ahhoz, hogy a korábbi sebek behegedjenek, hogy a politikában lévő érdekellentétek, nézetkülönbségek, filozófiai konfliktusok ne váljanak társadalmi konfliktussá. 0Ehhez azt hiszem még nemzeti bölcsesség is kell. — Sokat kell egy népnek tanulnia. 0 Azon tűnődöm, vajon ebből nem következik-e, hogy nagyon kell vigyázni arra, hogy a politikai reform és a gazdasági reform együtt haladjon, ne váljon szét egymástól. Ha szétválik egymástól, rendkívül veszélyes lehet — így hiszem. — Igen, így van, ezt az előadói beszédemben el is mondtam. Egyébként hétfőn — így döntött a Központi Bizottság — a Népszabadság teljes terjedelemben közli az előadói beszédet, abban olvasható lesz, hogy erre a veszélyre mindnyájunk figyelmét felhívtam. Én úgy látom, most kezd elszakadni a politikai reform a gazdasági reformtól. A gazdasági reform lassabban bontakozik ki. Míg a politikai reform — elsősorban az intézményrendszerek reformja, a jogalkotási tevékenység, a törvényhozói tevékenység nyomán — dinamikusabban valósul meg. 0 A politikai reform részeként tekinthető — úgy gondolom — az is, hogy a sajtó a társadalmi nyilvánosság részeként nem ugyanúgy működik ma, mint működött mondjuk egy évvel ezelőtt. Szeretném hinni, hogy önnek még mindig jó véleménye van a sajtóról, ugyanúgy, mint régen, és ugyanúgy szereti mondjuk a rádiót, mint régen, és gondolom a kontingensében. És bizony sokan követeltek helyet maguknak az 1985-től 1990-ig kötött szerződések időszakára is. Melynek gyümölcsét viszont már nem tudták élvezni. Még félidején sem tartott az ötesztendős ciklus, amikor a rs- formközgazdászok jelezték: baj van, exportált áruinkért nem tudunk megfelelő cserealapot találni. Olyannyira nem, hogy egyesek szerint a KGST-országokba exportált áru nem más, mint kamatmentes hitel nyújtása, s ezt hazánk mai gazdasági helyzetében nem engedheti meg magának. Kiéleződött az érdekellentét a világpiaci helytállásra képtelen vállalatok és a kormányzat között: míg az előbbiek ragaszkodtak régi pozícióikhoz, az utóbbi állítani kívánt a gazdasági szabályozók váltóin. Marjai József a tavaly év végi moszkvai KGST vb üléséről már azzal tért haza: „ ... tovább romlott a KGST- országok gazdasági helyzete. Megfigyelhető a termelés ütemének visszaesése vagy stagnálása, fokozódik a tőkés eladósodás és az egymás közötti kapcsolatokban a kiegyensúlyozottság hiánya, nőnek a lakossági ellátás nehézségei. (...) Ami nagyon lényeges, tovább erősödött az egyes KGST-tagországok gazdasági, működési rendszerének a differenciálódása. Ha szabad ezt szakadéknak nevezni, akkor ez a szakadék mélyült.” Igen sok hazai, s természetesen megyei vállalat próbált, s próbál élni azzal a lehetőséggel, hogy önállóan kutasson fel ellenértéket, mondván, ők találnak megfelelő ellentételt áruikért a KGST-orszá- gokban — de törekvéseiket nem mindig kísérte szerencse. Egyik élelmiszer-feldolgozó vállalatunk barkácsgépeket vásárolt ellenértékként kültelevíziót is. Bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy időközben az álláspontja nem billent ki egy picikét. Nem tudom elképzelni, hogy — most idézőjelbe teszem ezt a szót — ez a fajta „sajtópluralizmus”, ami jellemző most nálunk a helyzetre, ez mindig tetszik önnek. De szeretnék ezzel szembenézni, ezért is kérdezem. — A rádiót és a televíziót változatlanul szeretem. De: egyre többet békétlenkedem a sajtóval, elsősorban a nyomtatott sajtóval, a Magyar Rádióval és néha a televízióval is. Ügy érzem, hogy korábban az volt a probléma, hogy a televízió, a sajtó, a rádió nem kapott elég mozgásszabadságot. jogot, lehetőséget ahhoz, hogy a társadalomban végbemenő folyamatokat pontosan visszaadja és tükrözze, az ellentmondásokra felhívja a figyelmet. az értékeket rangjukon kezelje. Ez nagy hibája a sajtóirányításnak. Most pedig. úgy vélem, hogy a magyar sajtó egyik-másik munkatársa nemcsak él, hanem olykor vissza is él azzal a lehetőséggel, amit a mai politikai felfogás és szemlélet teremt. Meg kell mondanom, hogy a korábbi gyakorlat időszakában én azoknak a pártján álltam, akik a sajtó nagyobb szabadságáért küzdöttek. Részben hivatalból, „díj- átalányozva”, mert hát én mégiscsak az agit-prop. osztályt vezettem ebben a pártközpontban. és sokáig dolgoztam a szakmában, de elvi meggyőződésből is. És ha lehetett. mindenütt megvédtem a sajtót az igaztalan bírálatoktól. akkoriban, emlékszem, nagyon nagy volt az érzékenység. Most azonban a másik oldalon állok. Azt kérem a kollégáktól. a sajtóban dolgozóktól, hogy nagyobb önfegyelemmel és önmérséklettel nézzék a társadalomban végbemenő folyamatokat. jelenségeket, tüneteket. Nagyon nagy a hajlam a szenzációhajhászásra, arra. hogy részjelenségekből általános konzekvenciákat vonjanak le. honban, s próbálta itthon értékesíteni — valamennyi masina immár hónapok óta raktárban áll eladhatatlanul. Nem sikeres a hazai hiánycikkek pótlására irányuló törekvés sem. Tüzép-telepein- ken megjelent az NDK-ból importált BAUFA típusú ajtó, erről a Kermi volt kénytelen lebeszélni a vásárlókat, mint summázták, az NDK-ajtó minősége enyhén szólva kívánnivalókat hagy maga után, A csehszlovák import faárut pedig — mivel a szállított termék minősége eltért az üzletkötés alkalmával bemutatottétól — az akkor még Építési- és Városfejlesztési Minisztériumnak kellett hiábavaló figyelmeztetések után kitiltani hazánkból. Azonban nemcsak az ellenérték megtalálása, hanem árának megállapítása is gondot okoz. A törökbálinti Budatej GT például szívesen szállított volna Csehszlovákiába kiváló minőségű jégkrémjéből, szándékuk azonban fennakadt a fogadó ország árképzési szabályain: a törökbálintiak csak oly kevés pénzért árulhatták volna a csemegéjüket, hogy azért szállítani sem lett volna érdemes. Egyre több vállalat kénytelen a bőrén érezni azt, amit Németh Miklós miniszterelnök így fogalmazott meg a közelmúltban :„... az a túlzás nélkül abszurd helyzet állt elő, hogy a szocialista nemzetközi együttműködés ma már több KGST-tagország által is korszerűtlennek ítélt mechanizmusa, elavult árképzési rendszere, fizetési feltételei, a valódi pénz hiánya miatt nem tudjuk haszonra váltani lehetőségeinket. A sokat hangoztatott kölcsönös előnyök élvezése helyett tehát kényszerűen kölcsönös hátrányokat szenvedünk el.” Ez tehát a jelen, de mit hoz a jövő? 1990-től új államközi szerződések lépnek életbe. A Kereskedelmi Minisztérium illetékese elmondta, folynak már tervegyeztetések, ártárgyalások, mivel, mennyiért töltsék ki az előirányzott kontingenseket. A Minisztertanács egyik újdonatúj, egyelőre ne- vesincs osztályán pedig arra kaptunk választ, van-e hazánknak stratégiára a kötendő államközi szerződésekre. Ezek szerint a tervkoordináció első szakaszán már azt a stratégiát folytattuk, hogy csak az energiahordozókra, alapanyagokra kötünk öt évre szóló szerződést, ezek ellentételezését kormányszinten vállaljuk. Részletekbe menő szerződést nem kötöttünk. célunk a vállalatközi együttműködés elmélyítése. Tóth Béla Endre Baloldali Alternatíva Egyesülés Marxi alapokon Az alapítólevél és az alapszabály elfogadásával, valamint egy 25 tagú egyeztető bizottság megválasztásával szombaton a TIT Természet- tudományi Stúdiójában megalakult a Baloldali Alternatíva Egyesülés (BAL) társadalmi szervezet. Az elfogadott alapítólevél szellemében tevékenykedők országos szerveződése demokratikusan és mozgalmi jelleggel kíván működni. Fellép a gazdasági, politikai, kulturális monopóliumok és előjogok ellen, és közreműködik az esélyegyenlőségen alapuló társadalom kialakításában, az önkormányzó közösségek együttműködéséből felépülő demokratikus szocializmus megvalósításában. Alapítólevelükben jelzik, hogy azoknak a szervezete kívánnak lenni, akik társadalmunk jövőjét nem a neo- sztalinizmus, de nem is a polgári jellegű újkonzervativizmus változataiban képzelik el. Szellemi előzményüknek központi eleme a marxi eredetű kritikai társadalom- elmélet, amely bizonyítja az alulról szerveződő társadalmi önkormányzat lehetőségét és történelmi fölényét.
