Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-09 / 34. szám

1989. FEBRUAR 9., CSÜTÖRTÖK §?ádm SZÁJTÁTVA Belföld Berzenkedhetünk ellene, a sorrend akkor Is ez: dollár (és más tőkés valuta), rubel, fo­rint. Ez a sorrend egj^ben a termelő, a forgalmazó számára a vevő, a vásárló fontosságá­nak súlyát is megadja. Berzen­kedhetünk ellene, de a sor vé­gén állunk. A saját hazánk­ban. A saját iparunk, mezőgaz­daságunk stb. küld a sor vé­gére bennünket. Teszi ezt an­nak ellenére, hogy (természe­tesen) a belföldi vevő, vásárló fillérjei, forintjai adják a biz­tos alapot, hiszen a termelés nagyobb részét (ritka kivéte­lektől eltekintve) itthon érté­kesítik a termelők. Éveken, év­tizedeken át ehhez, a sor vé­géhez szoktattak bennünket az érintettek. All tehát szájtátva mostaná­ban az ember, s nem érti, ml ez a jajveszékelés? A jajve­székelés, hogy beszűkült a ha­zai piac, visszaesett a kereslet, nem jönnek a vevők, a vásár­lók nem akarnak vásárolni... Egyszeriben fontosak lettünk? Na persze, nem véletlenül... ! A fogyasztásicikk-kereskede- lemnek az ipar 1988-ban mind­össze 1—1,5 százalékkal tudta növelni az értékesítést. Hová lettek a korábban megszokott bódító számsorok?! Eltűntek. S most visszatér elhajítóihoz a bumeráng; a belföldi vevő cse­kély megbecsültsége. A megye Iparában a teljes értékesítésnek csupán a 11-12 százaléka az, ami közvetlenül a nagy- és kiskereskedelemhez jut el. A'megnehezedett kivitel, a szűkebb beruházási mozgás­tér azonban egyszerre kedvessé tette a közvetlen bolti forgal­mat. De jó is lenne legalább ott meglódulni az eladásokkal! Például a húsiparnak. Tíz szá­zalékkal csökken ugyanis en­nek a területnek a termékeiből a kiskereskedelmi értékesítés. Nincsenek egyedül . ..! Ezért lettünk fontosak mi, belföl­diek. S nem azért, amiért va­lójában fontosaknak kellene lennünk. Tudniillik azért, mert mi tartjuk el a termelőket, a kereskedőket. Majd ha egy­szer rájönnek erre ... | _ MOTTÖ Már várták a kardosabb kiállást A nyilatkozatok is inflálódnak (Tnlytatáf 12 I. oldalról.) kátyúba, hanem a felelőtlen döntések. Ugyancsak keserű és indulatos vélemények keve­redtek a szegénységpolitiká­val kapcsolatban. A legszo­morúbb az, hogy éppen az a korosztály az érintett ebben az ügyben — a 70-80 évesek —, akik fiatal korúikban is szegények voltak, s ősz fejjel most ugyanott tartanak. — Nem vettünk részt a Struve János: Sokan kikap­csolják a tévét, ha nyilatko­zatot hallanak munkásgyűlésen — mondja Mezei Károly, a budaörsi Ipa­ri Szerelvény- és Gépgyár szakszervezeti titkára. Miért csapnánk az asztalra? A há­romszázalékos béremelésért? Az itt dolgozók 6-8 százalékot kaptak. Emeljék 4 ezer forint­ra a minimálbért? Nálunk február elsejétől már ennyi. Tudom az új elvárás szerint a szakszervezeteknek harco­saknak kell lenniük. De őszin­tén, milyen eszközeink van­nak a harchoz? Sztrájkol­junk? Vajon hány napig tud­nánk fizetni a munkásokat? És ki ellen sztrájkoljunk? Nincsenek plasztikus értelem­ben vett munkaadók. Vállala­tok vannak és állami elvonás. A szakszervezeti titkár vé­leményét nem sikerült a mun­kások reagálásával összevetni, ugyanis vállalati belső utasítás szerint a munkások a vezér- igazgató vagy helyettese be­leegyezése nélkül nem nyilat­kozhatnak a sajtónak. Akkor sem, ha nem vállalati ügyről mondanak véleményt. A ma­gyarázat szerint az ISG-re vet­het rossz fényt a balul sike­rült nyilatkozat... Jobb híján a buszmegálló­ban álldogáló gyáriakat kér­dezem. Vincze Ferenc: — Igaza volt Nagy Sándornak, az a 3 szá­zalék nem jelentős bérkiáram­lás. Takarékosabb gazdálko­dással többszörösét lehetne megfogni. Zni János: — A régi szak- szervezeti struktúra már nem felel meg, a SZOT-nak is lépnie kellett. Ezért nem le­pett meg Nagy Sándor nyi­latkozata, sőt már vártuk a harciasabb kiállást. Csepcsényi Ferenc: — So­kan fontolgatták, hogy kilép­nek a szakszervezetből, a mun­kásgyűlésen elhangzottak a bizalmat erősítik. A Csepel Autógyár Bendi- berica üzemében Struve János szavai is azt erősítik, ami az ISG munkásainak véleménye is: — A mi szakszervezeti bi­zottságunk valamivel előbb kiállt az autógyáriakért, mint ahogy azt most a SZOT te­szi valamennyiünk érdekében. Amikor nyílt levelet küldtek a Minisztertanácshoz gondjain­kat hangsúlyozva. Nem mon­dom, hogy minden vállalati vezető felhőtlenül örült en­nek a megnyilatkozásnak. Be­szélgettünk itt a műhelyben a munkásgyűlésen elhangzottak­ról, de megmondom őszintén, sokan már kikapcsolják a té­vét, rádiót, ha nyilatkozatokat hallanak. Naponta 12 órát dolgozunk, hogy a nehezen el­ért életszínvonalat valameny- nyire megőrizzük. S akinek van, az inkább a videót nézi, mert menekül a gondoktól és a kis szabadidejében kikap­csolódni akar. Nagyon jó, hogy a szakszervezet végre bátran kiáll értünk, de sokkal előbb kellett volna. Nagy Sándor nyilatkozatában a legfonto­sabb elemnek nem is a bér- követeléseket tartom, hiszen a vállalatok java ennél többet is igyekszik adni dolgozóinak. Sokkal fontosabb annak a leszögezése, kimondása, hogy a politikai intézményrendszer reformjától még nem újul meg a gazdaság. Márpedig csak ez lehet a kulcsa a jelenlegi helyzet megoldásának. Termé­szetesen fontos, hogy tisz­tázzuk végre múltunknak olyan kérdéseit, mint 1956, de az igazán fontos feladat a gazdaság talpra állítása. Tanácskozás az agrárgazdaságról A sikerágazat reformra vár Iványi Pál és BékésI László válaszolt lapunk kérdéseire Már a szövetkezeti érdekvédelem megújításának Jegyé­ben hívta meg tegnapi tanácskozására az állami gazdaságok képviselőit is a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Pest Megyei Területi Szövetsége. Az így akár egyfajta kamarának is nevezhető, a jelenleg 71 megyei szövetkezetei, illetve 41 közös vállalatot tömörítő TESZÖV most az állami gazdaságok érdekeit is szolgálva adott lehetőséget arra, hogy a jelenle­vők tájékozódjanak a belpolitika, a szövetkezeti mozgalom, a gazdaságpolitika, ezen belül kiemelten az agrárpolitika ak­tuális kérdéseiről, valamint hazánk gazdasági helyzetéről továbblépésünk lehetőségeiről. majd az 1987—88-as vissza­esés után a több évtizedes, nemzetközileg is elismert eredmények forognak koc­kán, ha az iparhoz hasonlóan késik e területen is a gazda­sági, érdekvédelmi megújulás, a rugalmatlan szervezetek kor­szerűsítése, illetve a merev szabályok és ideológia válto­zása. Arról, hogy e folyamatokhoz hogyan viszonyul az MSZMP, illetve indokolt-e az 1956-os ellenforradalom előttihez ha­sonlítani a jelenlegi állapoto­kat, Iványi Pál lapunk kérdé­sére válaszolva elmondta: ma lényeges a különbség az 1956- os helyzettel szemben. Most saját elhatározásból döntött a változások mellett a párt, s nemcsak szavakban, de tet­tekben is — gazdasági, társa­dalmi és politikai kérdésekben egyaránt — reformpárti. Egy, a napokban elhangzott kijelentésével kapcsolatban — amely szerint ma már a pénz­ügyi kormányzat is túlzottnak tartja az adóztatás mértékét — megkérdeztük dr. Békési Lász­lót, hogyan képzeli a „modern padláslesöprésnek" nevezett el­vonás csökkentését. A pénz­ügyminiszter-helyettes szerint a jelenlegi helyzetből, az ör­dögi körből igen nehéz kilép­ni, ám minden áron törekedni kell rá, mert az ország még egy, az utóbbihoz hasonló évet már nem bír el. Ezért az adó­reform harmadik szakaszaként 1990-től csökkentik az adók mértékét, de szükségszerűen megkezdik a közvetlen, direkt állami támogatások leépítését, radikálisan csökkentik a ter­melő beruházások állami fi­nanszírozását, az állami rezsi mértékét, illetve a veszteség­források további feltárásával, csökkentésével igyekeznek ja­vítani gazdasági helyzetünkön. Pató Zsuzsa Elkerülő utat! Aláírásgyűjtést szervezett a Magyar Demokrata Fórum szigetszentmiklósi szervezete azért, hogy épüljön meg az MO-ás autópályáról lehajtó gépkocsik számára elkerülő út, s a várhatóan nagy teherfor­galmat ne vezessék be a város­ba. A Szigetszentmiklósi Ta­nács február 20-ára lakossági fórumot hívott össze c témá­ban, ahová mindenkit várnak. Jó pénzért az erdőben szemétlerakó ? Ezen milliókat lehet keresni Felröppent a hír: a Budavldékl Állami Erdfl- éa Vadgazdálko­dási Igazgatóság nehéz anyagi helyzetéből oly módon próbál kilá­balni, hogy területet adott el a lóvárosnak a szemétlerakásra. Jó pénzért szemétlerakó az erdőben? Önkéntelenül is adódik a kérdés, hiszen egy erdőgazdaság milyen más terület lelett rendelkezhet? Felháborító a hír, ha Igaz, hogy a városok tüdejét Jelentő, levegő­cseréjében oly jelentős szerepet betöltő erdő áldozatául esik a szemétnek. Arról már nem is szólva, hogy a turizmus, a kikap­csolódás szempontjából lontos Buda vidéki erdő egyetlen darabját sem engedhetjük át a szemétnek! Mi az Igazság? Az viszont, hogy a tanács­kozást igen élénk érdeklődés kísérte, nem csupán az emlí­tett témáknak, hanem az elő­adók személyének is tulajdo­nítható. Nem véletlenül, hi­szen Hámori Csaba személyé­ben az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Pest me­gyei pártbizottság első titkára, Iványi Pál, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára. Szabó István, a Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsá­nak elnöke, a Politikai Bi­zottság tagja, valamint dr. Békési László pénzügyminisz­ter-helyettes fejtette ki véle­ményét. Az elhangzottak szerint a magyar gazdaságban ma is sikerágazatnak tekinthető me­zőgazdaság gondjaival, meg­újítási programjával már több mint egy éve foglalkozik a párt Központi Bizottsága, il­letve a kormány. A kidolgozás alatt álló reformprogram alap­ját az a felismerés adja, hogy a KB által 11 évvel ezelőtt megfogalmazottak — az élel­miszer-termelés mennyiségi növelésének hangsúlyozása, a termelői biztonság minden áron történő garantálása — nem felel meg a mai viszo­nyainknak, a piacgazdaság ki­építésének. A termékszerkezet korsze­rűsítése mellett azonban ma már alapvető igényként fo­galmazódik meg az, hogy me­zőgazdasági nagyüzemeink — kizárólag önkéntes alapon — lehetőséget kapjanak szerve­zetük korszerűsítésére. Az adminisztratív korlátok fel­oldásával, az esélyegyenlőség és versenysemlegesség bizto­sításával mód nyílna egy, a mainál lényegesen korszerűbb, többszektorú agrárgazdaság megteremtésére. A változásoknak azonban nem csupán a mezőgazdasági termelés, szerkezet, illetve érdekvédelem megújításában kell bekövetkezniük. Hiszen — amint az az előadók beszé­deiből is kiderült — ma már a politikai vezetés mellett a kormányzat is belátja: egy sikerágazatot is tönkretehet a túlzott elvonás, a jól működő, illetve a veszteségesen terme lő gazdálkodók közötti diffe renciálás máig sem kellő mér­téke. S ha csődről nem is esik szó az ágazatban, a gazdaság egészére jellemző válság már a mezőgazdaságban is érezte­ti hatását. Kiszámítható tehát, hogy az agrárágazat 1985-88- ban bekövetkezett stagnálása, A tartalom szabja meg a formát Kivel politizál junk? Ma az a nagy kérdés, hogy az MSZMP képes-e végérvé­nyesen hátat fordítani azok­nak a kereteknek, formák­nak, amelyek gátját képezik annak, hogy társadalmunk politizáló pártjává váljék. Ám hogy lehet formát bon­tani, s a tartalomhoz, a szán­dékhoz, a célhoz igazítani a pártmunkát, ahhoz egy figye­lemre méltó adalék a buda­örsi városi pártbizottság kez­deményezése. Kevés, ám a vi­tára mindig kész értelmiségie­ket hívta egybe tegnap dél­után a helybéli Illyés Gyula Gimnázium és Szakközépisko­lában. A téma a munkahelyi és a lakóterületi pártalapszer- vezetek szerepéről, tevékeny­ségéről, feladatairól, valamint a párt választási rendszeré­ről — az alapszervezeti vi­ták során — mára kikris­tályosodott álláspont volt. Az egymás véleményére odafigyelő, toleráns vitában olyan kérdések is megf'gal- mazódtak — s válasz nélkül sem maradtak —, kivel poli­tizáljunk? Alapszervezeten belül egymással értelmetlen, hanem a munkaterületen, s lakóhelyünkön azokkal, akik egy sor, a mai magyar tár­sadalmat foglalkoztató kér­désre választ várnak. S az sem elvetendő szempont: a párttag legjobban példaadó, pontos, jól szervezett mun­kájával politizálhat az üzem falai között. Rengeteg olyan vélemény kapott hangot, mely útravalót jelenthet a Közpon­ti Bizottság vitájában a ta­gok bármelyikének. V. E. város kommunális hulladékát, s mindig újabb és újabb le­rakóhelyek kellenek. Üjabb égetőművek építésére ma pe­dig nincs pénz. Pedig azok nemcsak a szemetet nyelnék el, hanem egy kis energiát is adnának. De a valóság: a Bu- da-vidók is lassan fuldoklók a szemétben. Erdészeink újabb és újabb illegális lera­kóhelyre bukkannak. Nincs módjuk büntetni, csak felje­lenteni. S bizony sokszor, na­gyon sokszor elmarad a sza­bálysértésért kiróható bír­ság... — Mellékvágánynak tűnik amit mondtam, de mégis az összképhez tartozik. Akkor is, ha nekünk anyagilag is kapó­ra jött a főváros igénye. Ami pedig a talajvízszennyezést il­leti: a két évig húzódó ható­sági engedélyezés során köte­leztek bennünket úgynevezett figyelőkutak felállítására is. Kijelölve a Vízkutató és Fú­ró Vállalat vízkémiai osztá­lyát, ahová negyedévenként mintát kell bevinnünk. Ez ki­jelölt cég, élő szerződésünk van velük. A laboratóriumi vizsgálat eredményét nem­csak mi kapjuk meg, hanem a Közép-Duna-völgvi Vízügyi Igazgatóság is. Ötször volt meg eddig a beküldött min­ták elemzése, a talajvíz nem szennyeződött! S azt mi ma­gunk is fontosnak tartjuk, hogy a térség, így Dunakeszi ivóvízellátását még véletlenül se fertőzhesse egy esetleges, talajvízszennyezés. Még csak Dunakesziről A szemétlerakó gazdája te­hát átmenetileg a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat. Siklósi Mihálytól, a szemét- szállítási és elhelyezési fő­osztály vezetőjétől arra a kérdésre kértem választ: hogy kötöttek ki Pest megyében? — Talán kevésbé ismert, hogy Pest megye és a fővá­ros között 1982 óta életben ran egy megállapodás. Mely­nek lényege: ha egy mód van rá, a megye segít a főváros gondjainak enyhítésén. De ez visszafelé is érvényes, hiszen az agglomerációban jelentke- ső feladatok egy részének megoldása ránk is hárul. Így a szemét elhelyezése, meg­A kétszavas kérdés címzettje már Molnár István, a Budavi- déki Állami Erdő- és Vadgaz­dálkodási Igazgatóság vezető­je. — Ami a nehéz, vagy ha úgy tetszik rossz gazdasági helyzetünket illeti, az igaz! De a továbbiak korrigálásra szo­rulnak. Dunakeszitől légvonal­ban öt-hat kilométerre Cso­rnád felé egy már kiaknázott homokbánya helyét töltheti fel kommunális szeméttel a Fővárosi Közterület-fenntar­tó Vállalat. Figyelőkutak S ez nem véletlen, mert a ko­rábban általunk elkészített bá­nyarekultivációs tervnek meg­felelően kezdhette el a feltöl­tést az FKFV. Egy bányászat szempontjából befejezett üreg gyomrába kerül a szemét. Hangsúlyozom, ez kommuná­lis, tehát a háztartásokból kikerült szemét, nincs benne, nem is lehet veszélyes anyag. A fővárosi KFV valóban fi­zetett nekünk, mégpedig több részletben 42,5 milliót. De ez nem a tiszta hasznunk. Hi­szen a bányarekultiváció pénzbe kerül, éppúgy, mint a terület várhatóan 1992—93- ban megtörténő betelepítése, hogy a helyén erdő legyen. De a pénzen osztozunk az Erdei Melléktermék Vállalat­tal is... — Mióta töltik meg a bá­nya gyomrát szeméttel? — Míg erre a területre, te­hát a feltöltésre, a rekultivá­cióra az engedélyt megkap­tuk, az úgy két évbe telt. Hatósági engedélyek sora kel­lett hozzá, például a környe­zetvédelemtől, a bányaműsza­ki felügyelőségtől, a Köjáltól. A terepet tőlünk 1988 késő őszén vette ót az FKFV. De nem a szemét feldolgozására, betömörítésére, hanem elő­ször az úgynevezett fogadó- állomás kiépítésére. — Mit szóltak ehhez a „zöl- iek”? Nem szennyezi ez a izcmételhelyezö a talajvizet? — Ha tudnak egyáltalán róla, eddig nem szóltak De i szemetet valahova el kell nelyezni az agglomerációét ippúgy, mint a fővárosét. Hisz az észak-pesti szemét- ígető képtelen elnyelni a fő­semmisítése is. Mert nem­csak a főváros, de az agglo­meráció is fuldoklik a sze­métben. Sóskúton most uta­sítottak el bennünket, nem lesz szemétlerakó. Ez nem­csak nekünk, előbb-utóbb ama térség problémájaként is jelentkezik majd. De hogy a lényeget mondjam: elég bor­sos összeg ellenében kaptuk meg a Főt—Csornád között lévő lerakóhelyet. Túl a 42,5 millión a megállapodás sze­rint a lerakóhely vonzáskör­zetében lévő, tehát ebben az esetben Pest megyében kelet­kezett szemetet térítés nélkül fogadjuk, ártalmatlanítjuk. Eme térítésmentes kötelezett­ségünket megköveteli a Du­nakeszi Tanács is. S tegyem hozzá, ezen a lerakóhelyen ma még a kommunális sze­metet csak a Dunakesziről beérkező jelenti. Naponta úgy száz-százharminc köbméter. A fővárosból salakot, törmelé­ket, s úgynevezett taknró- anyagot fuvaroznak ide. Azt, amivel lefedik a tömörített, feldolgozott szemetet. — Gondolom, a szemét el­tüntetésének a legolcsóbb módja az, amit ilyen lerakó­helyeken alkalmaznak. — Ez sem olcsó. Mert a negyvenkét és fél millió mel­lé az úgynevezett fogadókész­ség megteremtése újabb tíz­millióba került. Gondolok itt a közegészségügyi-járványügyi szabályok betartásához szük­séges feltételekre, gépek, sze­mélyzet, s nem utolsósorban a személyi higiéniára. Mert a szemétheggyel, szeméthegyen dolgozók egészsége is fontos! — Kerülhet-e ide veszélyes hulladék? — Nem! Rendszeresen el­lenőrizzük a beérkező fuvaro­kat, amelyek Dunakesziről a kommunálist hozzák épnúgy, mint később a fővárosból, be- érkezőket, Itt a háztartások­ból kikerülő hulladék elsüly- lyesztésére kerül .sor. Márpe­dig a háztartások egyre na­gyobb mennyiségben ontják a szemetet. S ezt el kell vinni, tüntetni gyorsan, időben, té­len is, de főként nyáron, ami­kor a kommunális szemét nemcsak környezetszennyező, hanem az emberi egészségre is ártalmas. Csak legyén hova addig , is, míg az égetőművekből nem lesz annyi, amennyi nagy szeméthegyeinket képes el­tüntetni. Varga Edit Ártalmas az emberre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents