Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-09 / 34. szám
4 ^£úiap 19S9. FEBRUÁR 9., CSÜTÖRTÖK Afrika a Balatonná Afrika-múzeumot rendezett be Balatonederlcsen Nagy Endre hivatásos vadász, aki 38 évet töltött Tanzániában, 75 éves korában végleg hazatért, s a Balaton-melléki helységben telepedett le. A Kittenberger Kálmán nyomdokaiba lépő Nagy Endre a Kilimandzsáró lábánál elterülő 2S ezer hektáros őserdőben volt fővadász. Januárban megérkezett Afrikából a múzeumi anyag újabb része: a több száz értékes trófeát őserdei vadász- és munkaeszközök, ritka fafaragások egészítik ki. A balatonedericsi múzeum kiállítása hétfő kivételével mindennap megtekinthető. Friss hírek kazettán Hangos újság vakoknak Ma már nem meglepő, ha egy új sajtótermék megszületéséről olvasunk kedvenc, régi lapunkban. Ám ha kiderül, hogy az új lap előállításához egyetlen ívnyi papír sem kell, mégis olvasható, terjeszthető itthon és külföldön, mi több, már elő is fizethető, akkor kezd érdekessé válni a dolog. Nem, nem valamiféle sajtópanamáról van szó, hanem a Lapról Hangra című hangos újságról, amit a Vakok és Magyar történelmi címer Koronával vagy anélkül A magyar történelmi címer Visszaállítását javasolja az új alkotmány előkészítésére alakult nemzeti jelvények nevű albizottsága. Elnöke, Kállay István, a történelemtudományok doktora, egyetemi tanár, az MTI munkatársának elmondta: a bizottság tagjai — á történelemtudomány képviselői, heraldikusok, jogászok — most elkészített állásfoglalásukban azt javasolják, hogy a történelmi címer két változata közül válassza ki az ország népe az államcímert. A jelenlegi címer ugyanis nem felel meg sem a hazai, sem a nemzetközi követelményeknek. Ha a koronás kiscimer mellett döntenek, az alkotmányban így rögzítsék a címer leírását: hegyes talpú, hasított pajzs, első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak aranykoronás kiemelkedő középső részén ezüst (talpas) kettős kereszt. A pajzs felső szélén a magyar korona (szent korona) nyugszik. Ezt a javaslatukat a szakemberek azzal indokolták, hogy a koronás címer elemeinek eredete 800 évre, egy pajzsban egyesített, koronás formájában 600 évre nyúlik vissza. A korona csaknem évezredes államiságunk szimbóluma, sohasem jelentette a királyságot. A nemzet ugyanis mindig azt a hatalmi rendszert tekintette legitimnek, amely a koronát állította az államiság központjába. A korona ezért a magyar államcímer régi, külső heraldikai dísze, állandó eleme. Ha a koronátlan ívelt kis- címerre esik a választás, az alkotmány szövegében azt írják majd: enyhén ívelt oldalú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott, második mezejében zöld hármas halomnak kiemelkedő, középső, aranykoronás részén ezüst (talpas) kettős kereszt. Ez a címer — vélekedtek a szakemberek — elemeiben 800 évszázados történelmi hagyományt fejez ki. összhangban van a köztársasági államforma hangsúlyozásával. A nemzeti zászlóról (lobogóról) az alkotmányban úgy fogalmazhatnának — hangsúlyozták a bizottság tagjai —, hogy a magyar nemzeti zászló (lobogó) a rúddal merőlegesen vörössel, ezüsttel és zölddel (piros-fehér-zöld) vágott. Az ezüst vágás közepén az államcímerrel. A hadi- és a kereskedelmi lobogón az ezüst vágásnak a rúd felé eső harmada közepén van az államcímer. Az állami lobogó kivételével az államcímer használata más zászlókon nem kötelező. A bizottság javaslata szerint az államfő felségjele az úgynevezett standard. Amikor hivatalában tartózkodik, az épület oromzatát ékesíti. A standard egyszersmind az elnök hivatali és fogadószobájának állandó dísze. A fehér színű standard optikai közepét a színes államcímer díszíti, négy oldalát a nemzeti lobogó színeiből képzett vöröszöld háromszögek szegélyezik. Az alkotmánynak rendelkeznie kellene — javasolta a bizottság — arról is, hogy nemzeti himnuszunk Kölcsey— Erkel Himnusza legyen, s ünnepélyes alkalmakkor Vörösmarty Mihály szózata is elhangozhat. A szakértők javaslatait az alkotmány-előkészítő kodifikációs bizottság elé terjesztik. Gvengénlátók Országos Szövetsége adott ki, magnókazettára rögzítve. Tavaly júliusban még kísérleti céllal kapták meg az első példányokat az érdeklődők, majd Pest megye több városi könyvtára, így az érdi, a váci, a ceglédi, s nemrég a szentendrei is. Az elmúlt év szeptemberétől eddig az országban 49 könyvtár kapott 5—5 példányt a hangos újságból. Most már előfizethető az új sajtótermék. A hangos újságnak nagy a sikere a vak és gyengén látó emberek körében, de érdekes, hogy először a szövetség vidéki tagsága figyelt fel az újdonságra. Maga a hangos újság nem más, mint az írott sajtó lapszemléje. A magnószalagokon válogatások hallhatók az lPM-böl, a Nagyvilágból, a Társadalmi Szemléből, a HVC-ből, az Űj Tükörből, valamint az Élet és Irodalomból. De a hangos lap szerkesztősége máris változtat az eddigi tartalmon, mert az országos és megyei napilapok közérdekű írásaiból is gyakrabban idéznek. A Lapról Hangra a Soros Programiroda támogatásával lát napvilágot, de maga a stúdió — sokéves hagyomány szerint — katolikus egyházi megrendelésre hangos könyvet is sokszorosít. Erről pedig érdemes megjegyezni^ hogy a hatvanas évek elején készültek az első felvételek, s napjainkban már kielégítik az Izraelből, az USA-ból, KaA magnóra olvasás általában hivatásos előadóművészek fel. adata, de kisebb cikkeket Pálffy Lászlóné, a stúdió vezetője, vagy munkatársai is felolvasnak (A szerző felvétele) nadából és Finnországból érkező igényeket is. Az idén a második svéd megrendelésnek tesznek eleget. A. L. A. Meglehetősen botrányízű a Szentendre és Vidéke című közéleti és kulturális tájékoztató legújabb száma. Szinte az első oldaltól az utolsóig csupa olyan hír, vita olvasható a lapban, amely sokak érdeklődésére tarthat számot. Húsba, pontosabban kenyérbe vágó kérdéssel foglalkozik az első írás. D. Szabó Mária a kenyérellátás, és -gyártás ellentmondásos helyzetét világítja meg: friss, puha, omlós- kenyér helyett íztelen, kopogósra száradt másnapos cipót kap a vásárló, ha kap. Nincs ellátási felelősség, a kereskedők nem érdeklődnek a diabetikus készítmények iránt, közben a vásárlók hiába keresik ezeket a termékeket. Nyakatekert dolgok... Rossz reflex, beidegződés következtében a magát még mindig teljhatalomnak érző megyei tanács döntött a kereskedőház sorsa fölött. Tette mindezt úgy, hogy a lakosság és a helyi népképviselet vagyis tanács ellenében hozta meg határozatát. Bár mint Preszter Sándor, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat igazgatója elmondta, ehhez nincs joga a megyei tanácsnak. Tóth Károly jegyzetében azzal a 16,4 millió hitellel foglalkozik, amit a tanács a magánlakás-építés támogatására vett fel. Az akcióban az a felháborító, véleménye szerint, hogy azt a város 18 000 lakójának kell visszafizetni, ugyanakkor csak pár módosabb kiváltságos kap ebből a kölcsönből. Azok is hozzájárulnak a visszafizetéshez, akik álmukban sem építkezhetnek, mivel anyagi helyzetük ezt nem engedi meg. ANTAL IMRE. Eddig csak a Mestersége: színész című sorozat adott alkalmat arra, hogy egy-egy arra érdemes közszereplő a legnagyobb nyilvánosság előtt. a maga szakmájáról, életéről, vágyairól. terveiről megnyilatkozzon, ám azok, akik a saját hátukon cipelik a hazai tévézés megannyi gondját- baját, nos, az ilyen személyiségek legföljebb ha az időközben sutba dobott Telerá- mában sóhajthatták el többé- vagy kevésbé közérdekű vallomásaikat. Márpedig azoknak a hölgyeknek és uraknak is lehet (mert bőven van) olyan közlendőjük. amit érdemes nagydobra verni. Senki által nem sejtett műhelytitkok derülnek így ki; olyan intimitások, amelyek ismerete nélkül bizony egészen másként tekintenénk rá arra a mikroíon- koDtatóra. S ahogyan szalad az idő, úgy gyülemlik fel mind többekben a vallomástétel igénye. Itt van például Antal Imre. ez a Szabadság téri show-man — magyarul: mindenhez értő mindenes —. aki a minap kapott lehetőséget arra. hogy Kepes András társaságában számvetést készítTV-FI GYE LŐ sen az immár évtizedekben mérhető televíziós pályafutásáról. Sorsát egy anekdotikus helyzet döntötte el. Valamikor a Fiatal Művészek Klubjában (a szóban forgó férfiú akkor még zongoraművészként célozta meg a pianista szakma csúcsait) Békés József, a televízió ifjúsági osztályának akkori vezetője figyelt fel rá, hogy milyen talpraesetten anakdotázik. Kérdésére, hogy nem lenne-e kedve ezt a képességét a stúdiókban is kipróbálni, igent válaszolt és azóta folyvást ott táblából, ha kell matematikai fejtágítót kommentál, ha kell a Szeszélyes évszakok jelenetsorát igyekszik elfogadhatóvá termi a volt tőzsdepalotában. Ahogyan önmagát minősítette. reá a Mikszáth Kál- mán-féle hályogkovács stemp- lije illik, aki köztudomásúan úgy végzett szemoperációkat, hogy azt sem tudta mi fán terem az orvostudomány. Nos. Antal Imrének egyszer azt mondták, hogy itt a mikrofon, amott meg a kamera; az egyikbe beszélni kell. a másikba meg belepislogni olykor-olykor. Hát így lett ő olyan szóvivő, aki a Halló fiúk, halló lányok! című (erre a sorozatra is úgy emlékezünk ma már. mint egv muzeális értékű vállalkozásra) ifjúsági egyveleg dirigálásától kezdve tényleg a legkülönbözőbb feladatok megoldására alkalmasnak bizonyult. ^Egyszer egy szilveszteri műsorban még magával Lollobrigidával is táncolt, akinek a másik hazai partnere a szintén roppant sokoldalú Vitray Tamás volt.) UTÁNPÓTLÁS. Mindezek után nemigen kell hangsúlyozni, hogy Antal Imrét ebben a megfordított szerepben — tehát interjúalanyként — is szívesen láttuk. Már csak azért is. mert míg adták-vet- ték a szót. felrajzolódott előttünk egy igazi tévés karrier. Egy olyan pályafutás, amelyhez hasonló mostanság szinte elképzelhetetlen. Mert akad-e ezekben az Időkben valaki, aki rácsodálkozik egy arra alkalmas fiatalember — hadd mondjuk így — szava- kész beszélőkéjére, és aki azt is el tudja érni, hogy az általa kiválasztott illető nemcsak státust, de kellő meny- nyiségű feladatot is kap. Ilyen gesztusokra nemigen tudunk példát mondani. Sőt, újabban már újsághirdetéseket kell feladni, hogy ne fulladjon ki a riporterek, műsorvezetők utánpótlása. Miután a TV2-es műsor oly nagy sikerrel követelte ki a helyét magának, ott is. és nyilván az 1-es számú csatornán is új arcok, új nevek kellenének. De — ez a sajnálni való tapasztalat — nincsenek. Hallhattunk ugyan egy pályázatról. amely a sportadások dirigálására próbál (ha tud) megfelelő munkatársakat begyűjteni. ám a többi műsortípushoz még csak nem is keresik a kisegítőket. Legföljebb ha egy-két olyan valakit aki egyéb ügyekben megbízhatónak bizonyult. (Ilyen szerencsés kiválasztott Aigner Szilárd meteorológus.) A konklúzió tehát: új Antal Imrék kellenének, ha nem is tucatnyian. de azért egyen, ketten, hárman, négyen ... Akácz László SZENTENDRE E VIDÉKE A spanyol szó — cl dorado — körülbelül azt jelenti: az arany földje, a mesés ország, ahol mindenki gazdag és bőségben él, még dolgozni sem kell. Szóval maga a paradicsom. Monori Sándor Teleki téri kereskedőnek, Bereményi Géza filmje hősének eldorádó itt van, Magyarországon, pontosabban valahol a — Fejes Endre szavaival élve — „ezerszer áldott nyolcadik kerület”- ben. Arrafelé, amerre Fejes hősei, Mocorgó, Vitok Pali, Hábatlerék s a többiek, is laknak. Monori a Teleki tér — a régi, közvetlenül a háború utáni! — piaci nagymenője. A kereskedés, a túlélés, a pénzforgatás, az aranycsiná- lás zsenije. Nem tudjuk ugyan, hogy honnan, de tele van arannyal. Ócska, roggyant házban levő ócska, roggyant lakásban, az ágy alatt, a padló egy zugában, súlyos aranytöm. bőket őriz. Sokat. Lehet, hogy a Nemzeti Bank aranyvonatának készletéből valók? Nem tudjuk. Talán nem is fontos, hogy tudjuk. Ez mindenesetre a címbeli eldorádóra utal (az újlatin nyelvekben a dór, doro, mint tudjuk, aranyat jelent). És arra is utal, hogy Monori két dologban hisz: az egyik, hogy aranyat (pénzt, vagyont) kell csinálni, szerezni, harácsolni, a másik: aranynyal mindent el lehet intézni. 1945—46-ban indul a történet. és tíz évet fog át. A piac zsenije ezalatt többször megbukik, tönkremegy, üzletében profilt vált. Családja széthul- lóban. Rossz házasságot kötött lánya fiát szinte megveszi, hogy ő nevelhesse. A gyereket a difteritiszből arannyal megmenti. Aztán eljön 1956,-és attól tartva, hogy minden ösz- szeomlik, lányát, vejét, unó. káját ki akarja menekíteni az országból, s érré a mindenen át megóvott arany megfelelő alapnak látszik. De a sors már nem segít Monorinak; szinte az újabb eldorádó kapujában hal meg. Monori ugyanis időről időre eldorádókat teremt magának, s újabb eldorádókat él meg. A maga szintjén persze. Bereményi nyilvánvalóan egy magatartásforma kritikáját óhajtja adni ebben a filmben. Kritikáját és csődje bemutatását. Ez sikerül is. Azonban ennél többre volna szükség. Ez így csak a felszín, bár igen pontosan, nagyon hiteles környezetrajzzal, hiteles figurákkal. De mégis hiányérzetünk van. Ez a Monori valamiképp gyökértelen. Nem kapunk elég információt előző eveiről, arról, hogyan, honnan jött, mitől ilyen császár a Teleki téren. Bereményi láthatólag roppant alaposan ismeri ezeket az embereket, gondolkodásmódjukat, életstílusukat —, de ettől még bizony csak egy kitűnő portré- gyűjteményt kapunk. Talán jobban kellett volna érzékelr tetni, mennyire jellegzetes magatartás a Monorié, s mennyire különc, egyedi. A filmből rengeteget tudunk meg az 1945—56 közti évekről, karakterisztikus jelenetek mutatják meg a kor tipikus szituációit (egy házkutatás, egy kocsmai „dajdaj”, egy nyilvánosház szomorú örömlányainak nyomorúságos vidámkodása, egy családi vacsora vagy inkább zaba, egy 1956-os októberi kórház infernális képsorai, stb., stb.) —, de mindez valahogyan csak mozaik marad, bár annak kétségtelenül hatá. sós és érdekes. Aminek igazán örülhetünk, az a színészi játék. Elsősorban Eperjes Károly Monorija dicsérhető. Furcsa, billegő járása, kongó fahangja, már- már eszelős tekintete, erőszakossága, ravasz durvasága, nehézkes, félszeg kedveskedése, megszállott hite a pénz, az argny, mindenhatóságában majdnem rokonszenvessé teszi, bármily taszító is a legtöbb tulajdonsága. Megsajnálni mégsem tudjuk. Ez a Mö- nori egy rögeszme megszállottja, s ezt a rögeszmét igyekszik érvényre juttatni, Ebbe pusztul bele. Rosszul méri fel a kort, a lehetőségeket, a tendenciákat. Ügy, mint hozzá hasonlóan oly sokan. Eperjes Károly, az Eldorádó főszereplője, D'Annunzio Nem derül ki világosan (talán még homályosan sem), mit is akart ezzel a filmmel az író és rendező Sergio Nasca. Akiről a film szól, Gabriele D’Annunzio, a századforduló s a századelő olasz író-kalandor fenegyereke volt. 1863-ban született, 1938-ban halt meg. Életét éppúgy kísérték zajos irodalmi sikerek és botrányok, mint zajos és botrányos szerelmek, s hősi (de inkább hősködő) tettek. Irt regényeket és drámákat, meg hosszadalmas, túlcirkalmazott, szóme- néses, barokkosán túlgerjesz- tett stílusú poémákat. Volt vakmerő pilóta az I. világháborúban, és volt hazardőr hajóskapitány meg rettenthetetlen autómániás. Pózolt és hencegett, színpadias életet élt és színpadias körülmények között élt a Garda-tó mellett egy villában, ahol szinte saját maga múzeumát rendezte be, régi repülőgépével, automobiljával, hadihajója, egv óriási darabját is felvóntattatva a hegyoldalba. Sokak szerint valamiképp szellemi elődje volt az olasz fasizmusnak. Mindenesetre a fekete ingesek roppant nagyra tartották a ha- direpülősködése közben fél szemére megvakult költőt. A filmben D’Annunzio még a századforduló körüli időkben jelenik meg, és legelsősorban is szoknyapecéri képességeire derül fény. Szép asszonyokat hódít meg, s e hódításokat a film elég szabatosan meg is mutatja. Körülbelül ezek a jelenetek a legérdekesebbek. Mert ami egyebet megtudunk, az nem más, mint szenvedelmes szépelgés, üres retorikába fúló ömlengés és egy önimádat-túltengésben szenvedő, alacsony és jelentéktelen termetét feltűnési viszketegséggel és agresszivitással kompenzáló egyéniség képregény- stílusú bemutatása. D’Annunzio, bármekkora po- zör volt is, ennél érdekesebb személyiség lelvetett. Takács István Eldorado
