Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-04 / 30. szám

1989. FEBRUÁR 4., SZOMBAT

'4MMa.n

7

Malmi sióval senki sem kényszeríthető együtt működésre

Mi lesz veled, agrárközpont?

Az MSZMP KB 1986. december 28-i, a műszaki fejlődés gyorsításáról és a tudományos kutatások eredményességének fokozásáról szóló állásfoglalása, ma legalább olyan időszerű, mint amikor megfogalmazták. Ennek jegyében született az a jelentés is, amelyet az MSZMP Pest Megyei Végrehajtó Bizottsága tárgyalt nemrég. Ebben a Gödöllői Agrárközpont több mint tíz intézményének, vállalatának együttműködése bizonyos vonatkozásokban fejlődött, azonban sok területen formaivá vált. Az eredményekről, tervekről dr. Petrasovits Imrével, a GAK Koordináló Bizottsága elnökével, az Agrártudományi Egyetem rektorával, Prieger Károllyal, a BMG Agrárfejlesztő Közös Vállalat igazgatójával, dr. Villányi László egyetemi docenssel, a GAK volt titkárával és dr. Papócsi Lászlóval, a MÉM miniszterhelyettesével beszélgettünk.

. — A vita során olyan vélemény

is elhangzott, hogy a GAK jelenleg a mélyponton van.

— Ez talán túlzás. Az utóbbi időkben lazult az együttműködés — kezdi a beszélgetést dr. Petrasovits Imre. — Ehhez az is hozzájárult, hogy az intézmények külön-külön is gondokkal küzdenek. A GAK létjogosultságát azonban az a szellemi és anyagi érték igazolja, ami itt Gödöllőn felhalmozódott a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium segítségével. Ezt az erőt hatékonyabban kellene koncentrálni a jól kiválasztott feladatokhoz. Enél- kül az együttműködés a levegőben lóg. A több intézményt érdekeltté tevő, ágazati szintű feladatok iránti igényünket indokolja a rendelkezésünkre álló évi mintegy kétmilliárd forintos költségvetési keret, ami a hazai agrár- és élelmiszer- gazdaságban betöltött szerepünket jelzi.

E tetemes összeg sokrétű felhasz- -«_4?álása jól érzékelhető, olykor lát- "ványosan, szolgál ja a magyar mező- gazdaságot. Az egyetemen és a MÉM Műszaki Intézetben például évente 8-10 ezer agrár szakember továbbképzése történik. Az oktatás ugyancsak hasznosítja a GAK intézményeinek speciális eszközeit, műszerparkját. A korábbiakhoz képest többszörösére emelkedett az idegen nyelveket tanuló ifjú szakemberek száma, ami szintén az agrárközpont eredményeihez kapcsolódik. Távlatokban gondolkodva, észszerű döntés volt a Biotechnológiai Tudományos Kutató Központ Gödöllőre való telepítése is. E közel egymilliárd forintos beruházás az átadást követően kedvezően befolyásolhatja a helyi intézmények kapcsolatrendszerét, úgy a kutatás, mint' az oktatás tekintetében. Dr. Villányi László egyéb adalékokkal is szolgál.

— A GAK évek óta kiemelkedő szerepet játszik az országos és nemzetközi tanácskozások rendezésében. Az agrár szakemberek, kutatók tudományos minősítésének megszerzését ugyancsak e koordináció segíti. Számos konkrét témakörre kiírt közösen elnyert pályázat van már mögöttünk, mely egyúttal a kutatások finanszírozásának egyik forrása. Több ilyen kellene, hiszen az együttműködést mi sem élénkíti jobban, mint az eredményes orientáltság.

A döntéshozók felelőssége

— Hatalmi szóval senkit sem lehet kényszeríteni az együttműködésre — fűzi tovább a gondolatot a koordináló bizottság, elnöke. — A politikai és szakmai vezetés vagy fogadja el a tudomány által megfogalmazott távlati programokból adódó tennivalókat, vagy határozza meg a feladatokat, s ehhez teremtse meg a feltételeket a mindenkori adott körülményekhez igazítva. A cél a GAK hatékonyabb működtetése, minél előbb.

— Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a korábbi években a GAK- nál autonómiai fejlődés volt csupán

— veszi át a szót Prieger Károly.

— Pedig dehogy. A. kormány finanszírozta például a korszerű informatikai rendszerünket, ám úgy adta hozzá a rengeteg pénzt, hogy kikötötte: a programban mindany- nyiunknak részt kell venni. Ugyancsak központi akarat nyomán került az egyetem szomszédságába — roppant ésszerűen — számos kutatóintézet. A döntéshozók felelőssége időt álló. ezért illő gondoskodniuk olyan feltételekről, célokról, amik révén e befektetett milliárdok megtérülnek. Ám ahány intézmény, annyiféle érdekeltség, eltérő szabályozási feltételek között. Olyan rendszer szükséges, amiben mindannyiunknak megvan a szerepe, ám önállóságunk nem csorbul.

— A változó politikai, gazdasági körülmények között látnak erre lehetőséget?

— Keressük. Ennek érdekében december 19-én ad hoc bizottság alakult — mondja Prieger Károly, — Mint azt a megyei párt-vb határozata is rögzíti egy, a megyénknél nagyobb régióban gondolkodó, önkéntesen és az intézményi érdekek alapján szerveződő testületet alakítunk a MÉM támogatásával. A hatékonyabb tevékenység tartalmi és formai megújulást követel. Várhatóan még februárban megtesszük javaslatainkat., Egek között égy, .állandó' mezőgazdasági kiállítás megvalósítása is szerepel.

Szponzorok kerestetnek

Természetesen ehhez ismerni kellene az ágazat távlati koncepcióit: hol, miben, milyen szerepet vállalhat a GAK-ban rejlő szellemi, illetve gazdasági tőke. Ügy hogy közben saját számításaikat is megtalálják a résztvevők. Dr. Petrasovits Imre szerint ma már a tudomány nem vállalhat központi szerepet, a piaci törvényszerűségek ott kopogtatnak a -kutatóintézetek .kapuján. A váltózó szemlélet egyik gyakorlati példájaként említi: újabb vetőmág-kutatási témáikhoz szpon- zoráltatá&sal próbálnak pénzt szerezni. A vetőmagtröszttel ugyanis az érdek közös. A kutatók új fajtákat nemesítenek, a forgalmazók pedig a nagyobb hozamot ígérő vetőmagot értékesítik jobb áron. Eredménye végül az állattenyésztésben is jelentkezik. E szemléletváltáshoz, csakúgy mint sok máshoz, nagyobb önállóság kellene. A szellemi gyarapodásnak gátakat emelő bürokratizmus komoly károkat okozhat, ez szintén szóba került. .

■— A fejlődéshez, az ismeretek gyarapításához elengedhetetlenek a nemzetközi kapcsolatok, melyek gyakran gyors intézkedést követelnének — hangsúlyozza dr. Petrasovits Imre.

— Ugyanakkor ha külföldi egyetemmel szerződést akarunk kötni, azt előbb máshol kell jóváhagyatni. Egy nemzetközi diákcsere keretében szervezett nyári gyakorlathoz nem elég a MÉM, a Nemzeti Bank engedélye sem hiányozhat. Pedig a mozgástér bővítése elengedhetetlen a GAK hatékonyabb működéséhez.

Mindezek elhangzása után adódott a kérdés, hogyan ítélik meg a MÉM illetékesei a GAK tevékenységét, jövőjét. Dr. Papócsi László miniszterhelyettes optimista.

— Különösen az utóbbi 3-4 évben történt olyan jelentős minőségi változás — új karok és szakok az egyetemen, a tanárképzés oda integrálása, a nyelvoktatás, a MÉM Műszaki Intézet körül kialakult tudományos bázis —, amely lehetőséget nyújt a GAK továbbfejlesztéséhez. Az idő igazolta létjogosultságát. Az eddigi koordináció eredményes, ugyanakkor bizonyos konfliktusokat is felszínre hozott. Ügy gondolom, az ott lévő agrárértelmiség, szellemi légkör kell, hogy megteremtse Gödöllő és a GAK valós rangját. Egy egészséges lokálpatriotizmusra feltétlenül szükség van.

Integrált repülők

— Milyen jövőt szán a MÉM az agrárközpontnak?

—Terveink szerint még ebben az évben a ' gödöllői, debreceni, keszthelyi egyetemeinkre integrálva életre hívjuk az agrárintézmények területi tanácsát vagy egyesülését. Az elnevezés még nem végleges. A tervek szerint többek között a GAK-hoz tartozik majd a gyöngyösi üzemgazdász, a mezőtúri gépészüzemmérnöki; a nyíregyházi mező- gazdasági repülőgépszerelői, -vezetői illetve gépész-üzemmérnöki képzés is. Ügy gondolom, az oktatás, a továbbképzés és a gyakorlat, a kutatás, valamint a fejlesztések szintézisétől érdemi haladást várhatunk. Ennek a szervezetnek szellemi, műszfer- és egyéb kapacitása Gödöllőn már adott. Jól beleillik agrárpolitikánk fejlesztési stratégiájába.

— A minisztérium anyagilag támogatja?

— Részben. Ettől függetlenül szükség lesz a meglévő intézetek, vállalatok pénzére, ha a nemzetközileg is jelentős csúcstechnológiákat igénylik. A fejlesztések összehangolásán túl szükséges lesz a klubélet erősítésére az önképzés feltételeinek

— könyvtár, videotéka stb. — javítására, tudományos fórumok, nemzetközi tanácskozások rendezésére, s arra, hogy ösztöndíjakkal, alapítványokkal segítsük a tehetséges fiatalokat a kutatópályára. Ha a GAK megfogalmazza, hogyan tud bekapcsolódni az agrár- és élelmiszergazdaság hosszú távú programjaiba, azt mi megfelelő pályázatok, megbízások' révén ' támogatjuk^' Az sem titok,- hogy idővel e területi' szervezetek írnák ki, illetve bírálnák a különféle pályázatokat. Végül is mindannyiunk közös érdeke a műszaki és szellemi kapacitásunk hatékony működtetése.

— Ehhez azonban ismerniük kellene a minisztérium távlati elképzeléseit.

— Gyakorlatilag már elkészült élelmiszer-gazdaságunk 2010-ig szóló műszaki, fejlesztési tervezete. Ezt véglegesítés után nekik is átadjuk

— mondta befejezésül dr. Papócsi László.

Győri András

TÖRŐ ISTVÁN:

Ellened s éried

Mikor már szétbomlik a látszat,

tudod, nem ez a nap, melyen fpnekednels

ellened, s érted, a szemből

kiröppent szerelmes sugárok

ha körbcölelik a tájat, a tavat,

még iszapos partokba merülnek;

még a nyár álomként lázong,

s melegíti a szívnek alját,

de vergődsz a hínárokban,

a napok rádtekergőznek,

kivégző perceik elől nem

menekülhetsz, szólongatod

a csöndet, az ifjúság csodás

erejét, mert fonnyadozol,

összetörsz e rendetlen

ragyogásban, két tűszúrás

két'szemed, parázsló kottafejek,

poklok üszkén át is kirobbantják

belőled éneked, mert gyönyörűek

a lankák, eleven hasukon

matat a Nap, s megtermékenyíti:

belopja a pillanat örömet —

a vágyak lebuknak eléd,

szorongatod még sokáig, de

felnőttél, arcodon megszikkadnak

a tettek, kiürült hamvvedrek

lesznek, nincsenek lidércek,

csak elvadult lehetsz, s ha

számba veszed a történéseket,

rájössz mi mindennel vagy

még önmagad adósa, mert

tehetetlenül vergődsz, akár

lélekvesztő, ha jön dühével a bóra.

Hol von a fény?

Az öregember megállt a diófa alatt.

Duhaj szelek füttyét hallgatta itt valamikor, szőlőkaró-egyenes ifjú korában, boros-vidám szüretek idején, Mariskák és Julisok föl-föllibbe- nő szoknyáit figyelve, teli puttony súlyát sem érezve, pirosán, bika módra ugrott át a csenevész dióhajtás fölött, a szőlőskertek alatt, nem ismerve a csendpt, a dérsapkás őszi magányt.

A két öreg most méregette egymást. Az ember és a fa.

Az ember percekig vizslatta a magasságot, a fényes-fekete kérget, a csontsötét messzi ágakat, a tej- fehér felhőburok tetején átsejlő, ezüst korongot, a napot.

Beszélgetett a diófával.

Kizöldülsz majd tavasszal? Adsz árnyékot a nyáron, termést jövő ilyenkor? Megérjük-e az újabb találkozást?

A diófa néha a földre hullajtott egy-egy görcsbe meredt, száraz levelet, ködből préselt, hűvös gyöngy- cseppet.

TÓTH ISTVÁN: TERMŐFÖLD

Az ember leült a fa tövéhez, karomszerű ágdarabbal írt röpke sóhajokat a nedves homokba.

Közelebb léptem az öreghez, talpam alatt szétroppant egy madár- csőrfúrt, feketére aszalódott héjú dió.

Az ember nem észlelt azonnal; szemében és arcán bizonytalanul rajzolódott a felismerés.

— Aaaa ... te vagy...

— Álljon föl, öreg. Megfázik.

Óvatosan hóna alá nyúltam, emeltem volna ködjárta kabátjánál fogva, de az öreg nekifeszítette hátát a faderéknak.

— Nem, nem. Egyszer úgyis le kell ülni. Pihenni. A gyökér elhalt, beteg a kerék, meg a motor. A lábaim s a szívem. Látod, irigylem a testvért, aki itt magasodik fölöttünk. A diófát. Valamikor átugrottam, most meg nem látom tisztán az égre nyújtózkodó karjait sem.

— Azért csak jöjjön, öreg, hazamegyünk, iszunk 'egy pohárral.

— Segíts!

A gyalogúton megállt, mereven előre nézett.

... Lovakat látott. Büszke deres és pej paripákat, karcsú legényt a bakon. Piros arcú, bajszos kocsist. Kádakat a saroglyábán, lányokat a szőlődombok között, a sorok rejte- kében. Látta a harsányzöld levelű tőkék által takart dombtetőt, a tavaszi sugárzást, nyári hevületet. A szüret békéjét, a szitáló nyugalmat, érezte a gulyásleves csípős gőzét, a pezsgő, karcos újbor zamatát. Egy ringó csípőjű lányt is látott most a gyalogúton, jött felé, erősen, fiatalon, kacéran. A feleségét, a derék asszonyt, a deres hajú jóságot.

Beleszagolt a levegőbe: savanyú, hideg, párás illatot érzett. Az enyészet szomorú bódító illatát.

— Hol van a fény? — kérdezte hirtelen, s felém fordult. Vaksi, hunyorgó szemében lassan megszűnt a múlt.

— Mögöttünk, papa.

Megfordult. Kezét szeméhez emelve leste a fát, a barna csillogást, s a messzitűnő, tejfehér korongot.

— Az?

— Az.

— A papír szétfoszlik, a lányok elmennek. A barátok is. Látod azt a fát? Én ültettem. Az megmaradt.

Hirtelen elillant a csönd: zsivaj- gó gyerekek jöttek szemben velünk az úton.

— Nicsak! Mekkora fa! — kiáltott az egyik. — Hány éves lehet? Másszunk föl rá!

— Másszunk! Hajrá! Melyikünk lesz a győztes? Bácsi, figyeljen!

A fa törzsén kapaszkodó kis kezek és lábak araszoltak föl, az ágak közé.

— Ott van a fény — mutatott a

kis csapatra az öreg.

Megfordult, s indultunk hazafelé.

Besze Imre