Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-01 / 27. szám
Uff.itll 1989. FEBRUÁR 1., SZERDA Az Ipoly-vidék és a Sza/na-part Meghívás a Grand Palais-ba Elénk színű tűzzománc képek a falon. Láttukra az ember szeme önkéntelenül is leltárt készít. Kellemes pasztellszínek, tusrajz a Mátyás-templom és a Hilton Szálló együttesérő], táblakép a művész, B. Hajdú László szülővárosáról, Balassagyarmatról. Számomra minden meglepetés ezen a találkozón, amelyet nemrég beszéltünk meg a váci Dunai Cement- és Mészművek felépítésének 25. évfordulóján rendezett ünnep-* ségen. A hatvanas években még az építkezés létesítményi főmérnökének ismertük. Később mint egy építőipari vállalat igazgatóját, bár az idő tájt rendeztek olyan amatőrkiállí- tást, amelyen ő is sok jó képpel szerepelt, de akkor még nem beszélt arról a fiatal építészmérnök, hogy tulajdonképpen ezt szeretné legfőbb hivatásként gyakorolni. Ma már elismert egyénisége művészeti életünknek. A Nemzeti SzinRáz'ért Gazdag színvilágú képeiből derű és nyugalom árad. E művek érthető, realista felfogásban készültek, hogy mindenkihez szólhassanak. Az Arab utca színeivel, mozgalmasságával kelti fel a figyelmet, Kairó hangulatát ragadja meg. Ezzel lett a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának tagja. A Mária- nosztrán készült Falusi táj című erdőrészlet a Párizsi Képzőművészek Szövetségének örökös tagjává avatta. A városvédő című figurális kompozíciójáért 1983-ban a Cham- beryben rendezett nemzetközi kiállításon grand prix bronzérmet kapott Ülünk egymással szemben, s néha az órára pillantunk. Félő, hogy a mindig halaszthatatlan dolgaink miatt kimért időt nem tudjuk betartani. A pályáról beszélnénk, de a világ dolgaira térünk át. Mindig és minden érdekelte. Sokoldalú, széles látókörű emit f* Magyar táj (Márianosztra) bérként ismertük huszonöt évvel ezelőtt is, amikor a munkásból lett értelmiségi már jól beszélte a német nyelvet és példás logikával érvelt a körében mindig kulturált vita közben. Az első festő volt, aki az alkotásaiért kapott pénzt a Nemzeti Szinház építésére ajánlotta fel. Ipoly-part (részlet) Szokatlan dolgozat Szárnyaszegett fantázia ' r Ikeseredetten rágták a tolt lukat a szakiközépiskola harmadikosai. Micsoda kérdés! Pedig a dolgozat látszatra nem volt nehéz, a válasz nem igényelt különösebb tárgyi tudást, bemagolt dátumokat, adatokat, csak némi fantáziát. Milyennek képzeled Szonya és Raszkolnyi- kov életét tíz évvel a regény befejezése után? — állt a táblán. Dosztojevszkij Bűn és bűn- hődését mindnyájan olvasták — legalábbis elvben. Ilyen kérdésre azonban, a történet ismerete nélkül is lehet válaszolni. Egy kamasz szabadjára eresztett képzelete a legváltozatosabb lehetőségeket agyal- hatja ki. De nem. A begyűjtött füzetekben szomorú egyhangúsággal sorakoztak majd ugyanazok a mondatok: Szonya követi a férfit a száműzetésbe, összeházasodnak, gyerekeik születnek — a nagy többség véleménye szerint kettő —, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. A fiúk némelyike még csak mutatott némi hajlandóságot az egyéni megoldásokra, a főhőst halállal büntették — írták. Elítélték, de két év múlva amnesztiával szabadult — vélte egyikük. De a lányoknál sorra ismétlődtek a szavak: boldogságban éltek. Hirtelenjében nem tudtam eldönteni, szomorú-e a dolgozatokból kirajzolódó kép, vagy biztató. Mert annak tulajdonképpen örülni kellene, hogy a tizenhét éves feleség- és anya- jelöltek csak úgy tudják elképzelni egy nő jövőjét, hogy az nem hagyja el a férfit, akit szeret. Hogy követi, bárhová vetődik, együtt él vele, gyereket szül neki és boldoggá teszi, A tomboló emancipáció közepette felnövekedett nemzedékek ifjú hölgytagjai általában hasonló hagyományos válaszokat adnak, amikor saját. jövőjükről faggatják őket. Az már más (kérdés, hogy a harmonikus családról vallott elképzeléseket sokszor nehezebb megvalósítani, mint a legvadabb álmokat fotómo- dellségről, filmszínésznőskö- désről. De legalább papíron, egy félig tréfásan, provokálóan feltett kérdésre felelve, miért nem lehet eljátszani a gondolatokkal? Miért kell hagyni, hogy a megszokott vágányokon futó asszociációk kidobják az első. fantáziátlan megoldást? Gimnazista koromban egyszer hatalmas vitává fajult a Vörösmarty-vers elemzése: vajon tényleg az élet meg- rontója-e az álmodozás? Ha nem kamaszkorában, akkor mikor próbáljon meg az ember szembeszállni a valósággal, mint a Tragédia Michelangeló- ja, aki még a borsón térdepelve is szépet álmodik? N em a tények illuzionista tagadását kérem számon. Nem a nagyravágyást, a biztosan el nem érhető után való vak futást. Azt is megtanultam Thomas Manntól. hogy téved az, aki a külsőleg megva- lósíthatót összetéveszti a belsőleg lehetségessel. De ez a „belsőleg lehetséges” nem eleve determináltan adott, hanem bővíthető és fejleszthető. Mindenkinél— ám csak saját maga által; ha nem mond le arról a jellegzetesen emberi adottságról, hogy a fejében előre elkészítse azt. amit maid a valóságban létrehozni kíván. Azt mondják, a mi korunk nem kedvez a nagy elképzeléseknek. Két lábbal biztosan a földön álló embereket igényel. De a képzelet képessége pszichikailag megtartja az egyént, kilátástalannak tűnő élethelyzetekben is. És fantázia nélkül a racionalitás sem működik. Mörk Leonóra B. Hajdú László az évtized eleje óta rendszeres meghívottja és szereplője a párizsi Salon des Independants-naik, a Függetlenek Szalonja kiállításainak, ahol az a Független Művészek Társasága mutatja be alkotásait, amelyhez a múlt század Franciaországában az államilag ellenőrzött, „zsűrizett” szalonok ellen tiltakozók csatlakoztak elsősorban. Először 1874-ben az impresszionisták rendeztek „zsűrimentes'’ kiállítást. A minden újnak széles kaput táró szalon történelmében szerepel többen között Van Gogh. Gauguin, Cezanne, Toulouse-Lautrec, a magyar Rippl-Rónal, Chagall és Modigliani. Századunk magyarjai közül ma is sokan — 1977-faen például harminchét fiatal — szerepelnek. A francia forradalom 200. évfordulója tiszteletére szervezett ünnepségsorozat keretében február 3-án a párizsi Grand Palais-ban nyílik meg a társaság századik kiállítása. Ennek alkalmából levelet írt az elnöknek a budapesti Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság, valamint a Budapesti Művészetbarátok Egyesületének elnöke. Örömüket fejezték ki amiatt, hogy két tagjukat, B. Hajdú Lászlót és Pribojszki Zsófia festőművészt is az a kitüntetés érte, hogv ezen a kiemelkedő eseményen képviselhetik alkotásaikkal hazánkat. Az Igazi pech — Ezt a két képet küldtem — mutatja a reprodukciókat. Magyar táj és Ipoly-part. Pest megyei élmények tükrei, hiszen nyaranta a márianoszt- rai kis portára vonul ki fes- tegetai. — Személyesen is részt vesz a megnyitón? — Sajnos nem. Ez az igazi pech — mutatja bekötött karját, Egy baleset következtében eltört. Órájára néz. — Délután négyre megyek kötözésre. Kovács X. István Dokumentumkötet Újra a Rajk-perről A mai nyilvánosságban, nyitott világunkban sokat megtudunk múltunkról, de még sok minden nem világos számunkra. Néha magunk is megdöbbenünk: lehetséges volt-e, megtörténhetett-e, ami megtörtént? Sajnos igen. Egy olyan korban éltünk, élünk, amikor shakespeare-i va.gV görög sors- tragédiáknak vagyunk a tanúi, olyan korban, amikor nincsenek győztesek. Az emberiség most néz szembe múltjával, mindazzal, ami a közelmúltban megtörtént: a sztálinizmussal, a Rákosi-korral, amely a szocializmus nevében követte el bűneit, vétkezett az emberiseggel szemben. Negyven év távlatából nézünk szembe azzal a döbbenettel, amely Rajk-per néven vonult be történelmünkbe. Sokat tudunk a korról, de nem mindent. Éppen ezért fel kell tárni mindent, hogy a mai — főleg fiatal — nemzedék tisztában legyen mindennel, hogy jobban formálhassa a jelent és a jövőt. Ezért is olvashatunk az utóbbi időben egyre többet — újságokban, könyvekben — a Rajk-perről, és egyéb kreált perekről, ártatlanul meghurcolt, kivégzett hazánkfiai röl. Egyik napilapunk folytatásokban közli a Rajk-pert, sőt az ötlet Kiadó jóvoltából kézben tarthatjuk Paizs Gábor Rajk-per című kötetét, amely eredeti dokumentumok felhasználásával engedi betekinteni az olvasót a korba, a per hátterébe, abba a világba, amelyben megtörténhetett ez az attrakció. A szerző nem tesz egyebet, mint az egykori újságok cikkeit, tudósításait kronológiai sorrendbe rakja, s ezzel teremti meg azt az atmoszférát, amely körülíengi ezt a már legendává merevedett időszakot. Amiben az a gyötrelmes, hogy igaz volt. A nyilvánosságra szánt, megtervezett gyilkosságot — sajnos — elhittük. Tapsoltunk a győzelemnek, a vezérnek, akinek „sok álmatlan éjszakát okozott” a Rajk- iigy, de végigcsinálta, s igyekezett elhitetni a hihetetlent, azt, hogy azok az emberek bűnösek voltak, hiszen — lám, mindent „bevallottak”, maguk sorolták fel „bűneiket”, s kérték, hogy a törvény szigorával sújtsanak le rájuk. Borzalom ebbe belegondolni, deákkor nem volt rá időnk, mert a szocializmus építésével, megvédésével voltunk elfoglalva, örültünk később, hogy túléltük ezt a kort, hogy egy tisz- tultabb légkörben élhetünk, dolgozhatunk. Megtudjuk a kötetből, hogy ki volt Rajlk, honnan származott, miként lett kommunista, a hazai illegális MKP egyik vezetője, a spanyol szabadság- harc egyik katonája, majd a felszabadulás után közéletünk egyik első számú vezetője. Az a Rajk, akit „a Magyar Kommunista Párt szeretettel és büszkén köszöntött visszaérkezésekor, mint egyik leghűbb vezetőjét”, akit „sem a terror, sem üldöztetés megingatni nem tudott, aki a magyar kommunista becsületet társaival együtt mindvégig makulátlanul megőrizte, s aki külföldön hősiességével és munkájával bizonyította, hogy a magyar népet nem lehet Horthy és Szálast fasiszta rendszerével azonosítani." Ezt írta a párt lapja, a Szabad Nép. 1945. május 15-én, hogy később arról tudósítson, hogy mint belügyminiszter miként tevékenykedik, hogyan forgolódik a koalíciós időben. Aztán megjelenik a kommunista és munkáspártok tájékoztató irodájának a határozata a jugoszláv pártról. Nem sakkal később a Szabad Népben Rákosi Mátyás cikke A jugoszláv trockisták az imperializmus rohamcsapata címmel, amely jeTádás volt arra, hogy Magyarországon is találjanak, kreáljanak egy trookis- ta kémcsoportot, amelyet le lehet leplezni. S erre Rajkót, Rajkékat szemelték ki. S ezzel kezdetét vette a Rajk-per, a minden idők egyik legaljasabb, legjobban kiagyalt, megszervezett pere, amely kitalálmány, aljas provokáción alapult, de hogy milyen ördögien szervezték meg, az kitűnik a könyv lapjairól. A per teljes jegyzőkönyvét, a hiteles szöveget közli a kötet, majd a népbírósági ítéletről ad képet, s közli az utolsó őszinte beszélgetést Rajk Lászlóval halála előtt, amelyet az utókornak Justus Pál őrzött meg. Közli a temetésről szóló tudósítást, amely leírja, hogy „a nép szívéből árad most a gyász, a mélységes megrendülés”. Értnek is több mint harminc éve, de még mindig talány számunkra, hogy mindez megtörténhetett, s nálunk, velünk történt. A kötet közli Paizs Gábor Epilógusát, amelyben leírja, hogy miért készítette el a könyvet. Emlékeztetni akar, hogy soha többé ne forduljon elő, ami akkor, hogy ne korbácso- lódjanak fel a szenvedélyek, ne ismétlődhessen meg sem a balos, sem a jobbos elhajlás, sem a Rajk-per, sem az ellen- forradalmi szenvedély. Hogy a magyar nép végre békében, békésen és nyíltan építhesse a demokratikus szocializmust. Azt akarta a szerző e kötet megjelentetésével, a Rajk-per nyilvános dokumentumainak közlésével, hogy mások is szembenézzenek egyszer múltunkkal. Tisztességgel, korkülönbség nélkül. A dokumentumok olvasásához nem adott lábjegyzeteket, magyarázatokat. Megmagyarázni a lehetetlent úgyis képtelenség volna, mindenkinek magának kell levonni a tanulságot. Gáli Sándor A Szentendrei Tanács döntése Marad a Teátrum Hétfői számunkban közreadtuk az MTI anyagát, amelyben leírják a szentendrei Teátrum helyzetével és működési feltételeivel kapcsolatos egyes bíráló észrevételeket. Más — véleményünk szerint teljesebb — értékelést ismerhettek meg olvasóink abban az interjúban, amelyet lapunknak január 21-én dr. Novak István, a megyei tanács osztályvezetője adott. A Szentendrei Tanács hosszú vita után tegnap késő délután végül is egy szavazattöbbséggel lényegében az utóbbiban foglaltak szellemében döntött: még két évig maradhat a jelenlegi színpad. Eközben kell — pályázat alapján — létrehozni a városképi igényeknek jobban megfelelő új tribünt. Mindezt dr. Bertalan Fe- renctől, a városi tanács vb- titkárától tudtuk meg, akinek elnézését is kell kémünk, hiszen — hétfői sajtóhibás közlésünkkel ellentétben — nem ő, hanem a városi népfront titkára vetette fel korábban a most már talán feleslegessé váló ülősztrájk lehetőségét. Amit a közösség elfogadott Népdal és nemzetépítés „ ... beletartozik a magyar népdal fogalmába, amit a magyar nép variálva, tehát alkotó módon magáévá tett, vagy amit biztosan ő maga alkotott. Amit a közösség elfogadott sajátjának, ami benne élt zenei tudatában, ami erre a zenei tudatra útmutamegyei Ki teszi a kobrát a ruhásszekrénybe? Vajon Wicki vagy csupán az ő testi alakjától elvált szelleme lebeg Larry hálószobaablaka előtt? A népes rokonság melyik tagja igazi farkasember, s mit keres a hulla a szenespincében? NÁSZÉJSZAKA KÍSÉRTETEKKEL Színes amerikai horror-paródia. Rendezte és a főszerepet játssza: Gene Wilder Februári bemutatók: Vác, Kultúr - 2-ától 5-éig. Dunakeszi, József Attila - 6-án és 7-én. Gyál, Dózsa - 9-én és 12-én. Üllő, Szabadság - 13-án. Monor, Csokonai - 14-én és 15-én. Moziüzemi \&llalat \ tással szolgál; amit a közösség továbbfejlesztett, ami valamiképpen hozzá tartozott zenei igényei kielégítéséhez.” Ez a tömör és a lényeget találóan összefoglaló megfogalmazás Vargyas Lajostól származik, aki ma hetvenöt esztendeje született. (Életútját lapunk 8. oldalán ismertetjük.) Szépszámú tudományos munkát írt, A magyarság népzenéje címmel 1981-ben napvilágot látott könyvét — amelyet Rajéczky Benjamin lektorált — Bartók Béla és Kodály Zoltán emlékének szentelte. Hiszen tulajdonképpen nevükhöz fűződik a tudatos népzenekutatás és -gyűjtés e honban. Igaz ugyan, hogv már a XVIII. század végén is jegyeztek föl népdalokat, ám nem a gyűjtés szándékával. A tudományos értelemben vett népzenekutatásba és a gyűjtőmunkába Bartók és Kodály mellett Vikár Béla és Vargyas Lajos is bekapcsolódott. Felismertéks hogy ez hozzá tartozik a múlt értékeinek megőrzéséhez. Hiszen a régi társadalmakban csaknem ugyanolyan értékű, súlyú kommunikációs eszköz volt a népzene, mint a beszélt nyelv. A magyarság helyes nemzeti önismeretének kialakításához, a hazához való kötődéshez, a nemzetépítéshez mindez ma is elengedhetetlen. V. A.
