Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-28 / 50. szám

I ZTJte'álÉtfjr V t^ciifgp 1989. FEBRUÁR 28., KEDD M/4KGÖ LA PÁRA DAT Furcsa ez még a szakma­belinek is, nemhogy az ol­vasónak. Ritka az a hét, amikor egy-két, vagy még több új lap megjelenése hí­ján szaladnának el a na­pok. Nézzük csak! Itt van például.., Százhalombattai Hírtükör, az ifjú iparváros lakóinak fóruma. Kétheten­ként lát napvilágot, pél­dányszáma kétezer. Indokolt az ifjú mellé egy sokat lá­tott időset állítani: Nagy­kőröst. A patinás helyen Városunk — Nagykörös cím­mel jelenik meg havonta az 1500 példányos orgánum, bizonyságként arra, hogy miközben információáradat­ra panaszkodnak az embe­rek, nagyon is igénylik az újabb s a még újabb infor­mációkat. A két említett városi lap ugyanis nem különlegesség. Elsőnek illett volna előhoz­ni a Naszály nevét, hiszen a váciak fóruma — kétha­vonta, háromezer példány­ban — volt az úttörő, vagy ha úgy tetszik, az eleső fecs­ke. Van már azóta lapja Szentendrének, Szigetszent- miklósnak, Budaörsnek, Du­nakeszinek ... S ha kívül lépünk a megyehatáron, még inkább körülölel ben­nünket a lapáradat Békés­csabától Keszthelyig. Sár­vártól Hajdúszoboszlóig. S akkor még szóba sem ke­rültek a helyhez nem kö­tődők, a Reform, a Polip, a Kapu, az Amoeba, a Hi­tel. a Kép-Képzelet, a Mai Nap, az Elixir, a Befekte­tés... Jut eszünkbe ez utóbbi lap címéről: pénz nélkül lehetetlen lapot kiadni. Ha tehát a lapáradat hullámai egyre magasabbak, akkor vél­hetően az anyagi vonzatok sem kicsinyek. Lelke rajta a gazdának, mondhatjuk rá könnyedén, de ne mondjuk. Az igaz, hogy aki üzletet kí­ván csinálni a lapcsinálás- ból, az kockáztasson. A he­lyi lapoknak azonban sem­mi köze az üzlethez. Leg­többször a tanács állja a számlát — némely helyen a település gazdálkodó szer­vezetei is tesznek valameny- nyit a költségek fedezeté­hez —, azaz a közösség ad magának ki egy lapot. S ez­zel máris gondok fala ma­gasodik a lapok szerkesztői elé. Nehezen legyűrhető aka­dály! Nehezen, mert éppen a közpénzekre való hivatko­zással — mint halljuk —, egyre többen igénylik ma­guknak és csak maguknak a helyi lap hasábjait, olda­lait. Nincsen olyan újság a világon, amely mindent kö­zölne, mert a mindent köz­lés egyenlő a lehetetlennel. Mégis, ezt a lehetetlent ve­szik célba, ostromolják meg nyilatkozat-, követelés-, fel­hívásgolyóbisokkal, ellen­nyilatkozat- ellenkövetelés-, ellenfelhívás-gránátokkal ha­gyományos és alternatív szervezetek vezetői, vezető­ségei. „Teljes terjedelem­ben”, változtatás nélkül”, a „szerkesztőt tesszük felelős­sé, ha ..stílusú pályán röpködnek ezek a golyóbi­sok, grátánok, miközben... Miközben a lap, a lapok kezdik elveszíteni eredeti rendeltetésüket. Azt, hogy a lakosság fórumai, a telepü­lés ügyeinek sokoldalú mér­legelői legyenek. A politikai csatározásoknak, az úgyne­vezett nagypolitika helyi visszfényének aligha ezeken a hasábokon, a szerény négy-hat-nyolc oldalon a he­lye ...! Tavaly száznál több új ki­advánnyal gyarapodott a la­pok családja, közülük negy­vennyolc a városi, a helyi újság. Majdnem a fele te­hát az újaknak, ami jelzi: a jóslat a helyi közélet irán­ti megnövekvő érdeklődés­ről helyesnek bizonyult. Van azonban egy másik jóslat is, s kár lenne, ha ez szin­tén igazolódna. Ez utóbbi jóslat szerint ezek a kis új­ságok a nagy újságokat kez­dik majd másolni: lesz benne... Es sajnos, mutat­koznak a jelei ennek! A nagy újságnak kisújság-tük- re: fából vaskarika. A he­lyi lap a helyieké. Minden­kié. Ezt kell tükröznie és nem azt, éppen ki az erő­sebb a településen, ki a han­gosabb, a hatalmasabb, a fontoskodóbb. A kis ügyek kis újságjai legyenek a lapáradat e reményteli szép hullámai. Ne csataha­jókat vegyenek a hátukra. Csónakokat csupán. Azokat azonban féltő gonddal rin­gassák! Mészáros Ottó Ki kicsoda Bábországban? A sárkány és a bűvös virág Én nem értem, miért akar Süsü, a sárkány mindenáron rózsabimbóvá változni. Rózsa rengeteg van, szép is, csúnya is, de olyan kedves sárkány, mint Süsü, nem akad még egy. Még akkor sem, ha a lep­kék mégiscsak szívesebben szállnak egy virágra, mint az ő időnként tüzet lehelő kobak­jára. Krumpliorru uralkodó Mióta elkészült a tévés film­sorozat, a híres egvfejű állan­dó lakhelye Kerepestarcsa lett, a helybéli könyvtár Deák Fe­renc utca 6. szám alatti ter­me. Kollégáival együtt ide került a rettentő sárkány, hogy kiállításon nézhesse meg ki­csi és nagy — mindenki, aki szívébe zárta a kevéssé sár­kánytermészetű Süsüt. 1985 novembere óta a Magyar Te­levízió számos nagy sikerű báb­darabjának eredeti figurái ju­tottak el ide. ahol néha cso­portosan nyüzsögnek körü­löttük a gyerekek, máskor pe­dig nincsen más társaságuk, mint Kenézi Lászlóné, a mo­solygós teremőr. A kiállítóterem dobogóin ott sorakoznak a képernyőről is­merős alakok: a Süsü-sorozat­ból a jó királyfi, a szépséges királylány, s az egész udvar. A várak, házak mellett ott vi­rít a bűvös virág is. Szemben újabb várkastély, harcias vi­tézek, pajzsukon a krumpli­orrú uralkodó képét Vitám et sanguinem felirat veszi körül — vajon hányán tudják, mit jelent? Alattuk végre újabb is­merősre bukkanok, a Futrinka utca lakóira, ök akkor tűntek fel a tévében, amikor még én voltam kisgyerek, szerintem a mai csemeték már nem is ta­lálkoztak Róka Rudival vagy Cicamicával. A többi figura viszont raj­tam fog ki, sejtelmem sincs, melyikük kicsoda lehet. Any- nyit látok, hogy szemüveges borzmama, fehér gyapjas bá­rányokat őrző pásztor, eskü­vőjét ünneplő hercegi pár, de a nevüket még találgatni sem tudom. Aminthogy azt sem, hogy miért spórolták el a fel­iratokat erről a kiállításiról. Lehet, hogy azt gondolják, a többnyire gyerekekből álló kö­zönség úgyis mindenkit felis­mer, hiszen esténként a tévé előtt ücsörög? A teremőr néni szerint ez így is van. de mi történik, ha mégis tájékozat­Fntrinka utca lakói Kenézi Lászlóné teremőr társaságában (Vimola Károly felvétele) lanabb látogató érkezik, ne adj isten külföldről ? Merthogy nem kizárólag hazaiak vetőd­nek el Kerepestarcsára, azt bizonyítják a vendégkönyv be­írásai. Süsü a BNV-n A mag’-ar — időnként he­lyesírási hibákkal tarkított — mondatok között néhol ci­rill betűk bukkannak fel. A legutolsó bejegyzés szerzője németül Süsüt hiányolja —, a híres egyíejű ugyanis több tár­sával együtt éppen vendég­szerepelni ment Budapestre, a BNV-re. Egyszóval a magyar és kül­földi nézőket meg az sem riasztja el, hogy igencsak cse­kély méretű a hírverés, amely a kiállításra csalogatja őket. Sokadszor robogott már el ve­lem a HÉV Gödöllő felé, mi­re a Kerepes tarcsa alsó nevet viselő megállónál felfedeztem a tárlatot reklámozó táblát. Talán ha az útról is látszana, vágj' esetleg máshová is ki­tennék, még többen keresnék fel tévés kedvenceiket. Né­hány eligazító felirat, tabló, esetleg egy rövid tájékoztató még nagyobb segítséget jelen­tene. Hiszen ez különleges be­mutató, egyedi tervezésű bá­bokból, amelyek bizony meg­lehetősen drágák is: a fenye­gető kinézetű vasorrú bába például nem kevesebb mint 16 ezer forintot ér. Jó, rossz, szép, csúnya Megnézni persze nem első­sorban ezért érdemes — és nem is ezért állnak előtte bá- mész szemmel a gyerekek, ök a tévébeli kedves vagy ijesztő ismerőst látják, a jó, a rossz, a szép, a csúnya megtestesí­tőjét. Mörk Leonóra Német és magyar változat Zebeg én szívem! Nemrégiben jelent meg a Pest Megyei Hírlapban egy színes ismertető Zebegényről, s ebben a község nevéről is szó esik: Zebegény nem más, mint See-Beginn, azaz néme­tül: tó kezdete. Megmozdultak a gondola­taim: régi dolgokat szedtem elő. Félreértés ne essék: nem rivalizálni szeretnék a cikk­íróval, csak bemutatni, mi­lyen adatokat szereztem 1958- ban, amikor Dunai séták cí­mű sorozatom Zebegénnyel foglalkozó fejezete három rész­ben — 1958. június 17—19. közt — jelent meg. Zebegény nevére két népi változat volt. Az egyik sze­rint Mátyás király második felesége, Aragóniái Beatrix, amikor a Kálvária-dombról meglátta a panorámát, rossz magyarsággal így kiáltott fel: Zebeg én szívem! A másik, a „magyar” változattal szemben „német”: amikor az 1735-ös né­met betelepítés során a sváb tutajosok elérték a zebegényi pontot, azt hitték, tengeröböl- höz értek, és ők mondták a See-Beginnt, a tó kezdetét. Mindkét változat legenda — ezt igazolta Németh Ferenc is­kolaigazgató. Az ő segítségé­vel jutottam hozzá a község történetéhez. Innen kezdve az 1958-ban megjelent újságcik­kemet idézem: „A Kálvária-hegy délnyu­gati oldalában, a pincék tala­jában 10 méterre hamuréteg­re leltek. Az emberi életnyo­mai a tudósok megállapításai szerint a paleolitikumra, a csi­szolatlan kőkorszakra utal­nak, a föllelt — kovakőből pattintott — szerszámok 20— 40 ezer éves távlatról beszél­nek. Arról az időről, amikor még ősapáink (sőt ősanyáink is) őskommunizmusban éltek, s a talált őstulokszarv arról mond néma mesét, hogy fő­képp vadászattal tartották fenn életüket. A Kálvária-hegy tetején a kő- és rézkorszak közti átme­net idejéből származó cserép­edényeket találtak. A folya­matos lakottságról réz- és ko­ra vaskori maradványok ta­núskodnak. A további korok első jelen­tékeny hírnöke a Kenderes al­só részében levő római Castel- lum, azaz kisebbfajta őrto­rony. De megtalálható ennek az időszaknak több más, ki- sebb-nagyobb emléke ... Az első írott adatok a XIII. századból származnak. Ezek­ből tudjuk meg, hogy 1251-ben a Remetebarlang helyén ben­cés zárda volt. Egy 1259-ből származó perirat „Monaste- rium de Zebeguen” — zebe­gényi monostort emleget. (A község nevéről szóló magyar szájhagyomány ezzel elveszti hitelességét, hisz Mátyás a XV. században élt, de a német monda is inkább a mesék bi­rodalmára utal, mint a törté­neti hűségre, hiszen német betelepítés csak a XVIII. szá­zadban volt. Hacsak az annak idején Nagymaroson letelepí­tett szerzetesektől nem szár­mazik?...) Ezekből az írott adatokból tudunk a Kis-Al- földre vezető út létezéséről. „Hot lomguta” — mondja az oklevél. „Hat lónak útja” — ez a név arra utal, hogy az útviszonyok akkor is rosszak voltak. Az' Anjou-királyok idejében valószínűleg a királyi vadá­szok, solymárok, halászok te­lepedtek itt le. A hely alkal­mas volt révátkelésre, állat- tenyésztésre. A halászélet bi­zonyságtevői a talált egykorú hálónehezékek...” Eddig az idézet. Ahogy né­zegetem a 31 évvel ezelőtti, monográfiát célzó (akkor még talán helyettesítő) írásomat, még sok helyi jelentőségű ada­lék, történet, népszokások és sok más egyéb került újság­papírra. Jelen esetben a See-Beginn emlegetése volt a gondolatéb­resztő. Feltételezem, hogy Ze­begény a helytörténeti kuta­tásaiban tovább is lépett, de az 1958-ban leírtakat nem cá­folja. A zebeg én yiek pedig nem veszik rossz néven, ami­ket megírtam. Annak idején sem haragudtak érte... Fazekas Mátyás A könyvtárak anyagi gond­jainak orvoslására — vagy legalábbis enyhítésére — szol­gáló érdekes módszerről szá­molt be egy szakmai ván­dorgyűlésén az egyik intéz­mény szakembere: az úgyne­vezett könyvtárpártoló olva­sójegyről. Az ötletet jónak és követendőnek találták a száz­halombattai Barátság Művelő­dési Központ és Könyvtár munkatársai, s ez év január elsejétől városunkban is útjá­ra indították a kezdeménye­zést. A különleges olvasójegy vá­sárlói tulajdonképpen anyagi lehetőségeik függvényében tetszés szerinti összeggel tá­mogatják az intézményt. Ki ötven. ki több száz forintot fizet a jegyért, amely folya­matosan, egész évben vált­ható a BMKK-ban; a befize­tők pénzük ellenében nyugtát kapnak. A városi könyvtár az akció meghirdetésével egy idő­ben olvasói véleményét kérte: mire használják jel az össze­gyűlő adományokat. Lehető­ség nyílna a videoállomány bővítésére, a folyóiratok pél­dányszámának növelésére, könyvújdonságok beszerzésére. De kérhetik a látogatók több számítógépes nyelvoktató program vásárlását, vagy öt­ven oldalig terjedő ingyenes fénymásolást azok számára, akik legalább kétszáz forint­tal váltották meg a tagságu­kat igazoló jegyet. Alig másfél hónapja, hogy megkezdte a százhalombattai könyvtár a pártoló-olvasóje­gyek árusítását, de máris 227-en vásároltak belőle, ösz- szesen IS ezer 736 forinttal gyarapítva az intézmény számláját. A legkisebb befize­tett összeg ötven forint volt, de többen áldoztak 500 forin­tot is erre a célra. Sőt, néhá- nyan arról is érdeklődtek, le­het-e havonta átutalni a pénzt. Ami pedig a felhasz­nálást illeti: akadt, aki kazet­tát, hanglemezt igényelt, más több számítógépes programot tartalmazó lemezt. Egy olvasó azt javasolta, ne a megren­delt folyóiratok számát növel­je a BMKK, hanem a már olvasható újságok példányszá­mát, hadd lehessen belőlük kölcsönözni is. Megint mások fénymásolást kértek vagy új videokazettákat. A legjobban azok jártak, akik a kívánság­rovatba azt írták: szerezze be a könyvtár a legfrissebb könyvújdonságokat, ne kell­jen kölcsönzésükre heteket várni. Az óhajtott kiadványo­kat már könyvesboltba kerü­lésük napján megvásárolta az intézmény, s már aznap haza is vihették az olvasók, pél­dául Hegedűs András leg­újabb kötetét, A hatalom ár- nyékábant, vagy Arthur Koestler nagy sikerű regénjét, a Sötétség délbent. Amíg egy videokazetta két­ezer forint, és amíg a legtöbb könyv ára átlépi a százfo­rintos határt, addig persze a pártolók adományaiból sem telik mindenre. A BMKK, ígérete szerint, a helyi sajtó segítségével tájékoztatja majd év végén olvasóit arról, mi­re is költötték az év folyamán az összegyűlt pénzt. A könyv- tárpártoló-olvasóiegy, úgy tű­nik, Pest megyében még új­donságnak számít, nem mond­ható túl elterj edtnek. A szentendrei székhelyű Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár munkatársától kanott tájékoztatás szerint ma­gán a PMKK-n kívül a száz­halombattai az egyetlen olyan megyei intézmény, amely meghonosította a kezdeménye­zést. M. L. Kiállítás, előadások Földrajzi napok Földrajztudományi napokat rendez a fővárosi Kossuth Klubban a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat buda­pesti szervezetének földrajz- tudományi szakosztálya. A március 3-ig tgftó rendez­vénysorozaton kiállítással egy­bekötött előadások várják _ az érdeklődőket. A nézőknek' a kiállítást dr. Kubassek János, az érdi földrajzi múzeum igazgatója mutatja be. A be­számolók között hallható dr. Juhász Árpád előadása Tűz­hányók a szakadékvölgyben címmel, február 28-án 18 óra­kor. Március 2-án 18 órai kezdettel Pokoly Béla beszá­molója hangzik el Teleki Sá­muel nyomában, változó né­pesség, változó gazdaság cím­mel. Zárásként március 3-án ugyancsak 18 órától dr. Ler- ner János beszél a nemzeti parkokról és a természetvé­delmi területekről. Feltalálta Adél néni Táncmasszázs Adél nénivel Szentendrén találkoztam az egészséges életmódot bemutató kiállítá­son. A sportszerek sarkában egy szőke, karcsú hölgy tán­colt. Kecses mozdulatokkal egy vékony, műanyag sodró­fára hasonlító eszközt gördí­tett végig a testén a zene ritmusára. A sodrófa közepe vastagabb és kipárnázott volt. Jó ötvenesnek néztem a höl­gyet. pedig 69 éves. Az esz­közt, amellyel tánc közben masszírozza magát, Rollának nevezi, az ő találmánya. — Amerikában nem boldo­gult vele? — kérdezem a höl­gyet, Csongrády Adélt. — Egyedül? S ilyen fülek­kel? Most veszem észre rajta a hallókészüléket. Adél néni ve­gyészmérnök, egy negyed szá­zadig élt az USA New Yersey állama Wayne városában, ahol a város kórházában speciális, géppel el nem végezhető la­boratóriumi munkákat kapott. Aztán nyugdíjba ment. Volt egy balesete is, eltörött a tér­de, háromszor operálták. Fi­zikai állapota lassan lerom­lott. Akkor kezdte magát masszírozni és akkor kezdett tornázni. A kettő külön-kü- lön unalmas és időt rabló volt. Ekkor találta ki a tánc- masszást, táncmozdulatokat végez, s közben masszírozza magát. De nem érte el min­den testrészét. A kezét hosz- szabbítja meg a Rollával. ez­zel a néhány dekányi mű­anyag eszközzel. Adél néni hazaköltözött Amerikából és elkezdett ki­lincselni a Rollával. Sokáig eredménytelenül. Közben az eszközt ipari mintaoltalom alá helyeztette. Egy ismerőse el­hitte egy szakszövetkezethez, ahol gyártani kezdték némi átalakítás után. anélkül hogy Adél nénivel valami megálla­podást kötöttek volna. Mikor a feltaláló jelentkezett, meg­ijedtek, s darabonként 2 fo­rintot kínáltak fel, holott á Rollát 195 forintért árusítot­ták. Most perli őket, hogy a bíróság leállíttassa a gyártást. — S utána? Milyen tervei vannak? — A Rollán kívül fél tucat eszköz van többé-kevésbé ki­dolgozva — mondja Csongrá­dy Adél —, s egy tucat még a fejemben van. amelyeket idő és megfelelő alapanyag híján még nem tudtam meg­valósítani. Átányi László A tanácsi albizottság napirendién A nemzetiségi kultúra A Pest Megyei Tanács nem­zetiségi albizottsága ma dél­utáni ülésén Kóta István. Szigetszentmárton tanácselnö­ke a nagyközségben és társte­lepülésein élő nemzetiségiek helyzetéről tart beszámolót. Visszatekint az itt élő nem­zetiségek történelmi múltjára, szól arról, hogy Szigetcsépen. Szigetújfaluban, Szigetszent­mártonban az 1980-as nép- számlálás adatai szerint senki sem vallotta magát n mzeti- séginek. Jóllehet több évszá­zados írásos emlékek tanús­kodnak amellett, hogy itt né­met, szerb és szlovák csalá­dok telepedtek le nagy szám­ban, s e községek lakossága ma is őrzi a nemzetiségi kul­túra kincseit F előfizetések elfogadtatnak A könyvtár pártolói

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents