Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-28 / 50. szám
1989. FEBRUAR 28., KEDD 5 Vállon ülő pántok Több más termék gyártása mellett, évente mintegy 800 ezer pár úgynevezett vállon ülő pántot készítenek a korszerű nyílászárókhoz a kiskunlacházi Petőfi Termelőszövetkezet forgácsoló üzemében. Grádics Péterné, Krisák Imréné és Darányi Andrásné ponthegesztögép segítségével szerelik össze az ablakok sarokvasait a lacházi üzemben- * (Hancsovszki János felvétele) Szűnni nem akaró felháborodás Módosítják a jogszabályt Az egészségügyi kormányzat bővíteni kívánja a közgyógyellátást, egyszerűsíteni szándékozik a gyógyszersegélykérelmek elbírálását, meg akarja gyorsítani a patikákban a gyógyszerkiadást — egyebek mellett ezt határozta el a Szociális és Egészségügyi Minisztérium (SZEM), valamint az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság a január 9-én bevezetett új gyógyszerforgalmazási renddel kapcsolatban felmerült gondok orvoslására. A részletekről dr. Matejka Zsuzsanna, a társadalombiztosítási főigazgatóság főgyógyszerésze tájékoztatta az MTI-t. Elmondta: a rendelkezés általános és szűnni nem akaró felháborodást váltott ki a betegekben, az orvosokban és a gyógyszertári szakemberekben. A tiltakozást indokolja, hogy a romló gazdasági helyzet közepette a betegek nehezen viselik el a gyógyszertérítési díjak emelését. Különösen a kisnyugdíjasoknak és a nagycsaládosoknak jelent nagy terhet a magasabb gyógyszerár. Sürgősen meg kívánják oldani — hangsúlyozta a főgyógyszerésznő —, hogy a rossz szociális körülmények között élők a szükséges gyógyszereikhez mindenképpen hozzájuthassanak. Ezért a SZEM a társadalombiztosítási főigazgatósággal közösen módosítja az úgynevezett közgyógyellátásról szóló jogszabályt. Köz- gyógyellátottnak tekintik a rossz szociális körülmények között élő vagy állami gondozott személyt. Várható, hogy a rendkívül alacsony jövedelműek térítésmentesen részesülnek a gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátásban. Egyszerűsíteni kívánják az egyszeri gyógyszersegélyek kiutalását is. Mit kap a fogyasztó? Tőkés importból A vásárlók és a kereskedők az importliberalizációs intézkedésektől várják a fogyasztásiéi, kk-kínálat javulását. A lehetőségek adva vannak — hiszen a kereskedők maguk dönthetnek arról, hogy forintjaikból mit vásárolhatnak valutáért, a megadott cikklista alapján. A Centrum Áruházak Vállalatnál egyelőre óvatosak; igyekeznek olyan termékeket vásárolni, amelyek valóban hiányt pótolnak a hazai piacon. A kereskedőik között megindult ugyanis a verseny, s a Centrumnál tudni vélik: más vállalatok például máris any- nyi fagyasztószekrény- és -láda behozatalát tervezik, ami jóval meghaladja a keresletet. Ezért ők a háztartási kisgépeket kívánják a lehetőség kihasználásával beszerezni, elsősorban a távol-keleti országokból. A vállalat összforgalmának mintegy 3—5 százalékát teszik ki a tőkés importcikkek, ezt valamelyest növelni szándékoznak. A ruházati cikkek importjával eddig nemigen foglalkoztak, bár tervezik, hogy gyerekholmikat ugyancsak vásárolnak a liberalizációs lehetőség alapján. A Keravill jugoszláv Gorenje fagyasztóládákat és -szekrényeket importál, s ezek már most előjegyezhetek az üzletben, hogy a vállalat felmérhesse, mekkora az igény a korábban hiánycikknek számító fagyasztókra. Az előjegyzéskor a vételár egyhar- madát kell kifizetni, a többit a tényleges átvételkor. A fagyasztók szállítása márciusban kezdődik, egyelőre 6000 darabot rendelt a Keravill, ötféle méretben. A ruházati kereskedelmi vállalatok közül elsősorban azok érintettek, amelyek alsóruházati termékeket forgalmaznak; ezekből ugyanis évek óta hiány van az üzletekben. A Centriköt elsősorban Indiából és Törökországból szándékozik vásárolni, mert itt az ár és a minőség az eddigi tapasztalatok szerint megfelelő. 1,5 millió dollár értékben tervezik a vásárlásokat, főként azoktól a cégektől, amelyekkel évek óta kapcsolatban állnak. Csatorna nélkül veszélyes Piros vonal a gödi térképen Élénk szellemű, határozott fellépésű ember állt a falugyűlés szónoki emelvényre. Látszott, hogy amiről beszél, azt szívügyének tartja, nem pusztán intézője a rábízott ügynek. — Kicsoda ő? — Hornok Károly, a csatornamű-társulat elnöke — mondták a mellettem ülők, elismeréssel szólva abbeli igyekezetéről, hogy Göd, ez a két részre tagolódott hatalmas település, minél előbb urbanizált nagyközséggé váljék. Ámbár ehhez mások segítsége és soksok feltétel szükséges még, de ami rajta múlik, azt hetvenkét évesen is megteszi —korát cáfoló fiatalos lendülettel. Három ütem — A kiépült ivóvízvezetékhálózat, a fürdőszoba mit sem ér, ha nem csatornázunk — hangzik a fő érve azzal a magától értetődő magyarázattal, hogy a talajba ömlő, az emész- tőkből elszivárgó szennyvíz fertőzi, tönkreteszi a szomjat oltó elemet. így hát a két fejlesztésre együtt kellene sort keríteni, azaz, most már a lemaradást gyorsan be kellene hozni. Ezt a célt szolgálja a csatornaépítés egyes, kettes és hármas ütemben tervezett programja, amelyet a duna- kesziekkel, fótiakkal együtt kell megoldani, a Dunakeszi Térségi Csatornamű Társulás szervezeti keretében. A vezetékek ugyanis a város déli határában épülő közös gyűjtőmedence, azaz tisztítómű irányába haladnak. Hornok Károly mint a gödiek képviselője, a beruházások irányítója áll a nagyközség térképe előtt, ujjait a piros és fekete vonalak fölött tartva. Közben azt sem felejti elmondani, hogy a magas fekvésű terület felszíne alatt keletkező források vizei az ásott kutakon át haladnak. Ha tehát szennyeződnek, ez történik a kutakkal is, amelyeket sokan a lakások komfortossá tétele után mesterségesen tettek tönkre azáltal, hogy odavezették a szennyvizet. Persze így nagy területen terjedt tovább a környezeti ártalom. — A három ütemnek 1990-ig kell elkészülnie — mondja az egykori postai, tehát nem műszaki képzettségű ember, aki viszont szervezési, vezetési tapasztalatokban gazdag, s ezért tárgyalóképes partnere a Délbudai Térségi Víz- és Csatornamű Társulás kivitelező gárdájának. Gyorsabb tempóban A déli irányból, Dunakeszi határától Gödig húzódó piros vonal azt mutatja, hogy az első ütem egészen a Göd alsói templomig elkészült, s különösen a Kilián György Általános Iskola bekötése miatt kellett ezzel sietni. A második ütemmel a gödi tsz központjáig jutottak el, meg az Albakert nevezetű hétvégi házak körzetéig, noha már a múlt évben is a Göd felsői állomás tájékát célozták meg. Nem is ártana gyorsabb tempót tartani, mert az árak holnapról-holnapra változnak, s máris emelni kellett egy ezressel a lakosság hozzájárulási költségeit. Igaz, a dolog még így sem veszélyes, mert tizenöt évi részletre csak 26 ezer forintba kerül, míg a különböző intézmények két év alatt fizetik meg az újabban megállapított köbméterenkénti 104 ezer forintot. A program keretében 800 telket tudnak így modernizálni, a fővonalak mentén, s onnét még sokfelé vezethetnék el a csöveket, hisz marad épp elég fehér mező a térképen. De ennek egyrészt a pénzszűke szab korlátot, másrészt a kapacitás, amely miatt már a második program megvalósítása is késik. Mert hát vízjogi engedélyt kell kérni például a harmadik ütem tervéhez, de azt nem adja ki a hatóság addig, amíg meg nem győződik róla, hogy az egyre több és több Dunakeszi tisztítójába érkező folyadék elfér-e. Mint hírlik, már most kevésnek bizonyul az eredetileg tervezett 6 ezer köbméter, s a kapacitást 8 ezerre kell bővíteni. Ezenkívül vem itt még egy dilemma. Dönteni kell, hogy a közben kialakult helyzet miatt a budapesti hálózatba csatolják-e a térség rendszerét. s erre 350 millió forintot költsön a tanács, vagy alkalmazzák egy fiatal tervező ennél olcsóbb diplomamunkáját, mivel az említett összeget nem valószínű, hogy elő tudják teremteni. Elég lesz például Gödnek biztosítani a teljes költséget jelentő 86, az egyéb kiadásokkal megközelítőleg 100 millió forintot. Minden nap számít összegek kerülnek a jegyzetfüzetbe. Több mint 24 millió forint megyei támogatást várnak még a már megkapott 15 millió után. Bizonytalan az OTP-kölcsön sorsa, mert nem sikerült megtudakolni a kamatok összegét. Sok az utánajárás, a vita, pedig 1990 után is folytatni kellene a programot. — Ám ha 18 százalékos kamatot kér majd az OTP, akár hozzá se fogjanak — mondja Hornok Károly —, azt most nem tudják vállalni az emberek. Pedig itt, a Duna mellett, üdülőkörzetben. Pest közelében, ahol a regionális vízműbázisok működnek, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy minden nap számít, nem szabad késlekedni. Írjam meg! Ezt köti a lelkemre a gödiek fáradhatatlan képviselője. Nem kell bizonyítani, hogy amit szorgalmaz, az nem pusztán helyi érdek. Kovács T. István Polisztirol helyett Pumicid Újabb áremelés várható C sak a húszévesek „világfájdalma” lehet olyan őszinte és igaz, mint amilyen az övé volt. Végtelen szomorúság telepedett rá, pedig nem akarta, hogy így legyen. Nagyanyja, aki a kopott falusi ház másik szobájában a televíziót nézte, párszor beszólt neki és hívta maga mellé, de a lány nem ment. Egyedül akart maradni. Krisztina ült az ágya szélén és köny- nyes szemmel a falat bámulta. Tamásra gondolt... A fiúra, akit néhány hónapja ismert csak, s akiről alig tudott Valamit. Pedig gyakran találkoztak. Tamás egyetemre járt, tanár akart lenni. Ez volt az utolsó éve, nagyon hajtott, így aztán csak röpke beszélgetésekre, a városka valamelyik presszójában kapkodva elfogyasztott kávé melletti csevegésre telt az idejéből meg a zsebpénzéből. Tamás komolyan vette a tanulást. Ö nem fecsérelte el az idejét, őszinte tudásvágy hajtotta. Minél szélesebb körű ismeretekre tett szert, annál inkább úgy érezte, hogy semmit sem tud. Pedig az évfolyam legjobbja volt. Krisztinával szülővárosa könyvesboltjában ismerkedett meg még az ősszel. A véletlen sodorta őket egymás mellé. Krisztina eladó volt az üzletben, s a raktárból kifelé tartva, szinte fellökte a polcok között ácsorgó fiút. Tamás könyveket tartott a kezében, amikor a lány nekiment. Valamennyi a földre hullott... A lány megszeppent, a fiú meg suta mozdulatokkal kapkodott a semmi felé. Mulatságos volt az egész. Talán el is felejtették volna mindketten, ha később nem találkoznak ismét a boltban. Tamás pár szót váltott a lánnyal. Szóba került az első találkozásuk is, de inkább a könyvekről beszélgettek. Néhány nappal később a fiú az esti zárás előtt lépett be az üzletbe. Krisztina már hazafelé készülődött. Ismét beszélgettek, majd elkísérte a lányt a buszpályaudvarig. Krisztinának volt egy fél órája, amíg a falujába induló járatra kellett várnia. Ekkor már nem csak a könyvek kerültek szóba Tamás elmondta, hogy egyetemista, de rövidesen végez és valószínűleg itt helyezkedik el a városban. Krisztina Álmodozást?) is beszélt önmagáról. Bevallotta, hogy ő is szeretett volna katedrára állni, ez volt élete célja, de nem tanulhatott. Persze még nincsen késő... Különben itt lakik a szomszéd faluban a nagyanyjával, aki bár szigorú, mégis nagyon rendes hozzá. Közben beállt a pályaudvarra a busz és a lányt a tömeggel együtt magába fogadta. Másnap Tamás ott volt a könyvesboltban és Krisztinát kereste. Így kezdődött barátságuk. Annak ellenére történt ez, hogy Tamás egy másik világban élt, Krisztina nem is mindig értette meg a fiú szavait és gondolatait. Túlságosan egyszerűnek érezte magát hozzá, mert inkább csak azt figyelte, amit a másik mond. Tamás néha olyan dolgokról is beszélt, amiről a lány eddig még sohasem hallott. Tudósok, filozófusok szavait idézte néha, még akkor is, ha látszólag hétköznapi dolgokról vitatkoztak. Krisztina arra vágyott, hogy a jelenlegi szürke hétköznapokat egyszer majd gondtalan időszak kövesse. De ez egyelőre csak álom volt, hiszen semmit sem tett azért, hogy könnyebb legyen az élete. A táncot, a zenét, a szórakozást szerette. Sok ismerőse, barátja volt, de valójában senkihez nem volt bizalma. Miért is lett volna? Néha csalódások érték, máskor ő okozott másoknak fájdalmat. Nem titkolta Tamás előtt sem, hogy mikor hol járt, s mit csinált. A fiút látszólag nem is érdekelte ez, hiszen csak kamaszos csínytevésekről volt szó. Mégis egy szombaton, amikor a lány fölényeskedve azt mondta, hogy másnap nem ér rá, mert egy barátja táncolni hívta, durván kifakadt, összevesztek. Egy pofon is elcsattant Krisztina arcán Ezután biztosnak látszott, hogy többé nem találkoznak. A fiú először úgy gondolta, hogy jobb is így, hiszen Krisztina csak megzavarja őt a tanulásban. Miért éppen most a végén rontsa el azt, amit hosszú évek kemény munkájával ért el? Hétfőre megváltozott a véleménye. Késő délután, amikor hazaért a vonattal az egyetemről, bement a könyvesboltba. Kibékültek. Zárás után egy presszóban megbeszélték, hogy barátok maradnak. Néha elmentek szórakozni, de szerelemről szó sem esett közöttük. Sokat beszélgettek, vitatkoztak, vagy egyszerűen csak elpanaszolták egymásnak bánataikat, együtt örültek, ha a másiknak sikerült valami. Az egyik éjszaka Krisztina nyugtalanul aludt, zavaros álmok kínozták. Emberek üldözték, s nem tudott hová elmenekülni. Aztán egyszer csak ott volt előtte Tamás arca is... De a fiú nem az ő, hanem egy másik lány kezét fogta... Felébredt. Pár nappal később, amikor ismét találkoztak, megkérdezte a fiútól, hogy jár-e valaki mással is. Nem hagyta nyugodni, hogy a fiút valójában semmi sem köti őnozzá. Tamás először nem értette a dolgot. Bámult a lány nagy, barna szemeibe, majd őszintén válaszolt. Mivel ők csak barátok... Az egyetemen nem is olyan régen megismerkedett egy lánnyal. De az egészen más, mint ez a kapcsolat... Többet nem is akart erről mondani, témát váltott. Aztán elkísérte Krisztinát a busz- pályaudvarra. mint mindig. De Krisztina most szótlan volt. Először nem értette, hogy mi is történt vele, aztán rájött, hogy gyűlöli azt az ismeretlen lányt. K risztina most ott ült a szobájában és sírt. Azon tűnődött, hogy vajon miért tette ezt vele Tamás. Azért, mért ő is ilyen volt hozzá? Igen. Büntetni akarja! Pedig csak játék volt az egész. Vagy mégsem? Az órájára nézett. Mindjárt kilenc. Eszébe jutott, hogy még elérheti az utolsó, városba induló buszt. Igen. Azonnal oda kell mennie Tamáshoz, hogy tisztázzák a dolgokat. De mit akar tisztázni! Csak barátság van közöttük, semmi más! Vagy mégsem? Felugrott, magára kapta a ruháit és elrohant a buszmegállóhoz. Most az egyszer nem akart lemaradni ... Csitári János Többtonnás szállító járművek sorakoznak a Budai Téglaipari Vállalat Solymáron található I-es számú téglagyárának bejáratánál. Eközben tíz-tizenöt perces időszakokban a Poroton falazóblokkokkal megrakott teherautók hagyják el a gyár területét. A zsugorfóliás téglaegységraka- tok minihegyeket képezve azt jelzik, hogy nagy a kínálat. — Pillanatnyilag valóban a szokásosnál nagyobbak készleteink. Az ideális az 500— 600 ezer darabos mennyiség lenne — adott rövid tájékoztatást a téglagyárban látottakra Bognár János gyárvezető. Nagy a jövés-menés, a kíváncsi érdeklődés. A vevők, jó részük a tavaszi nagy építkezés, előtt áll, arra kíváncsiak, hogy vajon érdemes-e még ebben a hónapban minden építőanyagot beszerezni. Már mind nagyobb a valószínűsége annak, hogy amint életbe lép az energiaár-emelés, számottevően növekszik a falazó- és tetőfedő anyagok ára is. — Biztosat, még mi gyártók sem tudunk. Mindössze arról varr hiteles információnk, hogy az építőanyag- ár-emelés 1989. április elsejével lép életbe. A gyárvezető elmondta, hogy tízszázalékos tiszta haszon van minden téglán. A náluk gyártott Poroton minden egyes darabja 20 forintba kerül, s 22 forintért adják el. Sokban van viszont a gyártáshoz nélkülözhetetlen polisztirol: az elmúlt évben csak a solymári I-es gyárban 70 ezer dollárt költöttek erre a hőszigetelő anyagra. Elmondta még, hogy talán sikerül helyettesíteniük a polisztirolt Pumiciddal. Ez lényegében egy, a természetben, még pontosabban a Mátra alján, Szurdokpüspökiben található ásványi anyag. Ott fordul elő, ahol a kovaföldet is kitermelik. — Biztatóak a gyártási tapasztalataink. Ez az anyag, bekeverve az agyagba, képes biztosítani a Poroton belső porozitását, hőtároló képességét. A nagy kiterjedésű gyárudvaron pillanatnyilag 1,3 millió kisméretű téglaegységnek megfelelő falazóanyagot tárolnak. A készletek még tovább növekedhetnek, ha csak a jelenlegi igények szerint fogy az áru. — Előreláthatóan kétmillió téglaegységgel nagyobb meny- nyiséget tudunk előállítani már az első negyedévben. így nagy a valószínűsége, hogy az idén is túlteljesítjük a 48 millió darabos téglagyártási tervet, téglaegységben számolva. A vállalat másik, Pilisbo- rosjenőn működő gyárában tömör és kevés lyukú kisméretű téglákat készítenek. Az utóbbi fajtából különösen magasak a készletek. Jócskán növekszik a selejtes téglák mennyisége is, a kohóművek közelében húzódó meddőhányók nagyságára emlékeztet a kidobott mennyiség. Bánfi Miklós műszaki vezető szerint az év elején szokásos ütemű a téglavásárlás. Viszont a téli nagyjavítási munkák olyan jól alakultak, hogy sikerült hamar befejezni azokat. így előbb tudtak termelni a nyersgyártók is. Gy. L.
