Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-25 / 48. szám
1989. FEBRUAR 25.', SZOMBAT ~ 7 A híd után tornyok, a Duna partján kopár füzek. A kis település utcái bűbájos tereket alkotnak, a régi házak hangulatosak. Kerékpárosok haladnak céljuk felé, itt-ott' aprócska boltok. Ilyen az 1440 -éves Ráckeve most, 1989 elején. Valaha város volt, címerében a pallos a jogot is őrizte, 1870- ben mondott le rangjáról, az okokat kutatni, miért, á történészek feladata. De az ilyen kis településekről szokás azt mondani: ékszerdobozok. Két Duna-ág között élni. lakni, dolgozni benne jó, ide látogatni öröm és élmény. Mindez persze lehet, hogy a tornyoktól, "a parti fáktól, a terecskék- től ered a kívülállóban. Stáhly István, a tanács vb-titkára ráckevei, s mégis keresi a gondolatokat, hógjt mit is emeljen ki, mit is marasztaljon el. Tavaly május, óta falugyűlésről falugyűlésre jár, érvel, vitatkozik, meghallgat. Ráckevén 8340-en élnek, a vonzáskörzethez tartozó Makádon 1336-an, Szigetbecsén 1308-an, Lóréven pedig 336-an. Lenne tehát a közös tanácsnak dolga elég, ha csupán csak ezeknek a társközségeknek akarna megfelelni gazdálkodásban, ellátásban. De ezt már régen nem teheti. Mint volt járási székhelyen, rajta maradt, „mint szamá- , ron a fül" a nagyobb körzet ellátása is. Tizennégy településről és negyvenháromezer emberről van szó... — Szavazás vqlt — emlékezik Stáhly István —, s a társközségek mind arra voksoltak, hogy Ráckeve városrészeiként éljenek tovább. Még a 771 év múltra visszatekintő Lórév is, pedig azzal, hogy föladja önálló közsógmivoltát, az új térképeken már nem szerepelne. Az emberek fölmérték a gazdasági hátrányokat, nem érzelmi okokból döntöttek. Igaz, nekünk sohasem voit célúnk, hogy a településekről elhozzuk az iskolát, mi sohasem akartunk „csatlósokat”. Mondhatnák, előnyös helyzetben vagyunk, közel van a főváros, itt a Duna, mit akarunk még? Most csak azt, hogy majd megmagyarázzuk a lakosságnak, miért is nem lesz városrész a társközségekből. Az történt ugyanis, hogy időközben, 1989 januárjában az alkotmánymódosítás során most már önálló községi jogállással a várossá váló Ráckeve közös tanácsához tartoznak majd ... — Számítanak-e előnyökre a változással? — Egyelőre semmiképpen. A hosszú távú tervünk tartalmazza mindazt a fejlesztést, ami a várost megilleti. De pénzünk, a gazdálkodásra, a fejlesztésre több nem les^, legföljebb 'átcsoportosítható támogatásokról lehet szó. A várossá avatás lehetőségeket rejt magában. A feltételrendszerünk alapvetően megvan. Középiskolánk, zeneiskolánk, bíróság, földhivatal, Köjál — s még sorolhatnám. Ide összpontosul a közlekedés is. Fájó pontunk a szakorvosi ellátás hiánya. Ennek megoldása most a legfontosabb feladatunk. Két. ütemben valósítjuk meg. Az István téren már alapozzák a 14 munkahelyes épületet. Kaptunk állami céltámogatást, II millióval segítettek a gazdasági üzemek, s kibocsátottunk 15 millió forint értékben lakossági kötvényt is a beruházás érdekében. A többit saját erőből kell megteremtenünk. A kötvény nem túl sikeres, 18 százalékos kamattal ma már nem lehetünk túlzottan nyerők. De mi éppen arra számítunk, hogy a lakosságnak jelent valamit — Ráckeve város lesz — és ezért a rangért áldozni is képes, felelősséggel. A lokálpatriotizmus sokszor föllelhető, s olykor igencsak a törekvéseinkkel ellentmondó. Például, a városi ranghoz méltóan, utcákat szerettünk volna aszfaltozni, de a tanácstagok megvétózták. Azzal az indokkal, hogy míg a földutaikat —, amikre a településfejlesztési hozzájárulásból évi 4 millió forintot fordítunk — nem hozzuk rendbe, ne kapjunk más feladatba. Átgondolt az érvelés. Ráckevén, s nemsokára Lóréven is földgázprogram van. Sokkal egyszerűbb a szilárd burkolatra előkészített földutak mélyébe rejteni a csöveket, mint a vadonatúj aszfaltot föltörni. Csakhogy ez a fajta gondolkodás még nem általános gyakorlat. Tervek. Mpst, és március 15-e után, amikor az ünnepélyes tanácsülésen átnyújtják majd a városalapító oklevelet. Tervek. Azért, hogy a város ne csak egy név legyen, hanem feladat is. Ráckevét, aki a település státusát nem tudta, eddig is városnak minősítette. Most, mikor március 15-ét először ünnepeljük piros betűs napon, a község kétszeresen is fejet hajt. Meg is adják a módját, hiszen "ezen a napon kerül a < lakossághoz Ráckeve térképe, melyet a Hazafias Népfront adatott ki, most vehetik kézbe a régi és új fényképekkel ékes fotóalbumot, a helytörténeti könyvet, a Ráckevei Üj.ság első számát, s a település kábeltévéje is most debütál. Az ünnepélyes tanácsülést közvetíti. Délután a társközségeket behálózó kerékpártúrára kerül sor, s 'talán a volt ráckevei diáklány, Katona Klári is koncertet ad szülőhelye tiszteletére. - A városi rangnak címer is dukál. Szavazás dönt arról, mit is válasz- szanak. A régit, az Árpád-sávos, pallososl^ vagy az újat, aminek jobb oldalán ott a kard, bal oldalán a három egyház jelképe, a három templom. A Duna övét a hal mutatja. A Ráokevei-Duna-ág meghatározó a település történetében, nem _ csoda hát, hogy az új címert ter- ‘ vező utalni szeretett volna erre. Ügy mondják az itt élők, hogy a fodrosán hömpölygő víz a nádasokkal, a part mellett sárgálló nőszirommal, a szelíd kék mocsári nefelejccsel a Duna virágoskertje. .Zászlók is lengenek majd, Ráckeve zászlaja. Háromsávos lobogó, a két szélső kék. jelezve a Duna két ágát, a közepe ezüst. B. A. Indokolatlan megkülönböztetés A képviselők elutasították az Árhivatal ajánlatát A közlekedési viteldíjak emelkedésének hírére három Pest megyei képviselő kezdte ostromolni a hivatalokat. Kárpáti András, a 22.. Kovács László a 20., és Viola Károly, a 14. választókörzet országgyűlési képviselői annak a tizenhárom agglomerációs település lakóinak az érdekében járnak el, akiket kétszeresen is sújt a februárban életbe lépett áremelés. Mire jutottak? Er-> ről beszélgettünk Kárpáti Andrással. — Milyen érvekkel fegyverkeztek fel? — Az intézkedés indokolatlan kü-, lönbséget tesz a fővárosban és az agglomerációban élők között, mert Áz utóbbiakat a mindenkire érvényes, általános áremelésen felül további többletköltségekkel terhelik. Példának okáért, ha valaki a 12-es busz- szal utazik, akkor akár 6 kilométert is megtehet a városban egyetlen jeggyel, ám ha Budakeszin a MÁV Tüdőszanatóriumnál száll fel a 22-esre, s csupán egy megállót, megy. akkor újabb jegyet kell kezelnie a közigazgatási határ átlépésekor. Ha mondjuk egy solymári pedagógus Budaörsre, a körzetközpontba megy továbbképzésre, akkor ez a többszöri átszállás miatt oda-vissza 70 forintjába kerül! Sok helyen az állampolgároknak nincs választási lehetőségük. mert a kék buszon kívül nincs más tömegközlekedési eszköz. Nem egy agglomerációs településen olyan fejletlen az infrastruktúra, hogy a. lakosság — például Solymár és Nagykovácsi esetében — az alapfokú egészségügyi ellátáshoz is csak a főváros közeli kerületeibe juthat hozzá. Csak utazás árán lehet elérni a kórházakat, az áruházakat, az oktatási intézményeket. No és persze rengetegen ingáznak naponta .lakóhelyük és budapesti munkahelyük között. — Milyen lépéseket tettek az indokolatlan megkülönböztetés megszüntetésére? — A parlament januári ülésszakán tiltakoztunk a közlekedési tárca vezetőjénél és alkalmat kértünk véleményünk kifejtésére. Nér, hány nappal később fogadott bennünket Derzsi András közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter, aki egyébként jól ismeri a helyzetet, hiszen korábban a Fővárosi Tanács közlekedési főigazgatója volt. Segíteni azonban nem tudott, mert az ügyben az Árhivatal az illetékes. Ekkor levelet írtunk a kormányfőnek és az Árhivatal elnökének. Ennek nyomán hamarosan találkoztunk Szikszai Béla államtitkárral, az Országos Árhivatal elnökével. Nem titkoltuk,'.hogy nem tudunk más megoldást elfogadni, csak azt. hogy az áremelés azonosan érintse a fővárosi és az agglomerációban élő állampolgárokat. Azaz ugyanazzal a 280 forintos bérlettel utazhassanak a BKV járatain, mint a budapestiek. Az'államtitkár azzal érvelt, hogy a dolgozók csak 20 százalékot fizetnek meg az áremelésből, a többi a munkáltatót terheli. Igen ám, de másképp tárgyalnak azzal a munkavállalóval, akinek a foglalkoztatása többletköltséggel jár. Az sem tiszta ügy, hogy ezt a gyanútlan vállalatokra hárítják át. Ráadásul az áremelés nemcsak a munkavállalókat hanem az egész lakosságot érinti. — Tehát nem sikerült egyezségre jutni? — Abban maradtunk, hogy az Ár- hivatalban tanulmányozzák a dolgot, majd újra találkozunk. Ennek megfelelően február közepén ismét viziteltünk az államtitkárnál, aki felajánlotta a kirívó esetek orvoslását. Így például azt, hogy a Diósd felé tartó, a körzethatárt csupán egy megállóval elhagyó 13-as buszon nem kell újabb jegyet lyukasztani. Átmeneti megoldásként javasolta egy olyan 140 forintos vonalbérlet bevezetését, amely valamennyi településen érvényes lenne, ahol kék busz közlekedik. Ezt az ajánlatot nem fogadhattuk el. Ismétlem: csak a hátrányos megkülönböztetés teljes eltörlése lehet a megoldás. — Mit szólt ehhez az államtitkár? — Azt. hogy az említett ajánlatnál tovább nem mehet el az Árhivatal. a kérdést a Minisztertanács elé kell terejszteni. ígéretet kaptunk, hogy március 1-jéig tájékoztatást kapunk a fejleményekről. Amennyiben a kormapy a megadott időpontig néín'’foglafl<6zik''á2 üggyel, illetve ha olyan döntés születik, amely továhb- ra.sem veszi figyelembe választóink érdekeit, akkor a márciüs S-^án kezdődő országgyűlési ülésszakon interpellációt nyújtunk be. A parlament és a nyilvánosság segítségét kérjük az indokolatlan és hátrányos megkülönböztetés, megszüntetésére. Kövess László Éjjeli pillangók között Polihisztor céda Ezekben a hetekben kerül a könyvesboltokba Kisgergely József Éjjeli pillangók között című kötete,- amely a bárok jellegzetes figuráit, az éjszakai életet mutatja be — közelről. A szerző ugyanis hosz- szú ideje revüműsorok szólótáncosa az egyik legnagyobb fővárosi bárban! Portrégyűjteményéből adunk ízelítőt. Ha létezik olyan meghatározás, hogy polihisztor céda, erre a lányra pontosan illik. Szabadon válogatja szerelmeit és szakmáit. Minden művészeti ágat kipróbált már. Először írogatott, de ismerősei lebeszélték: „Ne írj, az írás nem segít!" Később festő barátja ébresztette fel benne a kedvet a képalkotáshoz, festeni kezdett hát. Ekkor nevezték el ismerősei Magányos CédUsnak, noha akkoriban már nem is volt magányos. A művész-múzsa kapcsolatból szerelem lett. A lány beköltözött a kiskörúti ház hatalmas toronyszobájába, amely három emelet belmagasságú volt. Ez a befűthe- tetlen hodály volt egyúttal barátja műterme is. És milyen műveket teremtett itt az ihletett művész? Hatszor tíz centis miniatúrákat sorozatban, butikosok megrendelésére ... Nem sokkal ezután a színpadra is sikerült betörnie a múzsának, új kolléganői azonban kinézték maguk közül, mert túlságosan magasan hordta az orrát. Éreztette velük vélt felsőbbrendűségét, s ezt sehol sem szeretik, legkevésbé egy bár oldott légkörében. Azért bevitte nekik néhány képét, megtudni, mit szólnak hozzá. Körülállták az egyik csendéletet, kifogásolták a túlméretezett vázát, a virágok sötét színeit. A lány szabadkozva mondta: — Tudjátok, fél éve nem volt ecset a kezemben. — Tiszta haszon az a fél év! — mordult rá egyikük. — Miért? Festettem én azelőtt Tizian-képeket is! — Nem is mondtad, hogy ez volt a leánykori neved ... A tehetséges lány nem hátrált meg ettől a légkörtől, még évekig maradt a bárban. Telt idomai valóban festőiek voltak. Az arca azonban már nem festett ilyen jól. Az nem lett volna baj, hogy magasan hordta az orrát, de az már inkább, hogy túlságosan elöl. És ez a fogyatékossága utcai ruhában még jobban szemet szúrt. Ekkora orrot persze nem hagyhat szó nélkül a kígyónyelvű környezet. Egyre születtek a negédes hasonlatok, miszerint olyan nagy az orra, mint a bazilika kilincse, a fagylaltos ötven forintért sem töltené meg — csákány nélkül is tud hegyet mászni. — nyele van a fejének, — a mókus egy zsák mogyoróért sem futná végig, — ha hanyatt fekszik, az orrát csőszkunyhónak nézik, — zuhany alatt is tud dohányozni, — nem tud megfordulni egyirányú utcában, és így tovább. Nagyon szerelmesnek kell ahhoz lenni, 'hogy valaki olyan szépnek lásSa, mint művész barátja. Bár lehet, hogy ő is figyelmen kívül- hagyja a negatívumokat, mint Arisztid, akit a vicc szerint éppen akkor látogatott meg Tasziló, amikor az ágyban egy életnagyságú Lollobrigida-képet gyömösz- költ. Barátja elképelve kérdezte: — Űristen, Arisztid... Te már itt tartasz, hogy egy plakáton vezeted le a gerjedelmeidet? — Pszt! Alatta van a házmesternél / RÁCKEVE
