Pest Megyei Hírlap, 1989. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-18 / 42. szám
s 1989. FEBRUAR 18., SZOMBAT Mi lesz, ha, nem sikerűi? Jövő idő előtt — jelenben Még iskolaköpcnyt viselnek ezek a diáklányok. Am meglehet, hogy négyöt esztendő múltán tanítónő, számviteli szakember, gyors- és gépíró tanár válik belőlük Tizenötezer kötet társaságában telepszünk le. Ebben a kellemes környezetben — a monori József Attila Gimnázium klubkönyvtárában — nyolc végzős diákkal beszélgetünk. Az ablakon besütő nap fényében talán még a jövő is szebbnek tetszik. A három gimnáziumi osztályban hetvenhatan, az egyetlen szakközépiskolaiban huszonkilencen fejezik be tanulmányaikat az idén. Közülük harmincnyolcán indulnak tovább felsőoktatási intézményekbe. — A mi iskolánkból mindenkor sokan tűzték ki életcélul a pedagógusi pályát — összegzi nem kis büszkeséggel Simon Gyula igazgató. — Ebben az esztendőben azonban a megszokott hat-nyolc jelentkező helyett tizenketten választották ezt élethivatásuknak. Fiú nincs közöttük... Széles a skála A többiek a közgazdaságira, a jogi, illetve a bölcsészkarra adták be kérelmüket, ketten mezőgazdasági gépészmérnökként akarnak majd dolgozni, ugyanennyien a Kertészeti Egyetemre járnának szívük szerint, akadnak külkereskedelmi vagy ke- reskedelmi-vendéglátó-ipari főiskolára igyekvők. Széles a skála. Kalina Krisztina és Molnár Márta azonban a Zsám- béki Tanítóképző Főiskolával szeretne megpróbálkozni. — Ügy hallottuk, hogy nagyon jó az ottani pedagóguskar és az intézmény légköre — magyarázzák. — Egy kicsit tartunk ugyan az énekzene alkalmassági vizsgától, bár mind a ketten tanultunk hangszeren játszani, s járunk Hégely Gábor ta— nár úrhoz, aki felvételi-előkészítő tanfólyamot tart e tárgyból. Ez és az énekkari szereplés úgyszintén feltétele annak, hogy az iskolabizottság foglalkozzon a felvételi kérelmünk továbbításával. Kiss Anita az egyetlen a monori gimnáziumban, aki gyógypedagógus szeretne lenni. •— Nálunk, Gyömrőn működik ha-* sonló jellegű intézmény, így van némi fogalmam erről a hivatásról. Ám, ha sikerül, akkor még két évig továbbtanulnék, s szívesen foglalkoznék logopédiával. Ha megszeretem a gyerekeket, akkor letennék erről a tervemről — töpreng a hosz- szú barna hajú lány. Molnár Márta és Kalina Krisztina Zsámbékon akar továbbtanulni Kalocsai Edit — Czabai Erikával együtt — Nyíregyházára készül, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolára. Czabai Erika olyan sikeresen szerepelt egy közelmúltban megrendezett gépíró-vetélkedőn, hogy részt vehet a Drezdában sorra kerülő világversenyen. — Mindkettőnknek jól megy a gyors- és gépírás — mondják. — Igaz, szeretjük, mert különleges, érdekes. Reméljük, hogy majd ezt taníthatjuk mi is... Vajon miért lett vonzóbb az idén a pedagóguspálya? — teszem fel a kérdést. Talán azért, mert mostanában a közélet problémái közt jobban előtérbe kerültek az oktatás körülményei? Fizetésemelésre is sor került, s többször foglalkozik gondjaikkal a sajtó. Ügy vélem, mindez közrejátszott a fiatalok döntésében. Ök azonban nem értenek ezzel egyet. Kalina Krisztina alighanem mindannyiuk véleményét. tolmácsolja, mert — miközben kifejti a gondolatait — a többiek egyetértőén bólogatnak.- • i > [kántori Ihatatlan — Amikor az ember hivatást választ, nem gondol a pénzre. Legalábbis bennünket -ez nem befolyásolt elhatározásunkban. Csak azt látjuk, hogy tanítani, gyerekekkel foglalkozni nagyon szép dolog. Különösen alsó tagozatban öröm megfigyelni azt, ahogy a kicsik egyre többet tudnak. — Mindketten nagyon fontosnak tartjuk az ének-zene ismeretet a tanító számára — veszi át a szót Molnár Márta —, mert ebben az életkorban lehet és kell megalapozni ,o muzsika szeretetét. — Ami — szerintünk — minden ember, felnőtt életéhez hozzá kell tartozzék — fejezi be a mondatot Czabai Erika. E költői megfogalmazás után nincs könnyű dolga Bajkai Juditnak, hogy majdani hivatásáról beszéljen. — Én a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát választottam — jelenti ki. — Matematikából és politikai gazdaságtanból is négyesem van, de mind a két tárgyat — amelyekből felvételezni kell — nagyon szeretem. Különösen a poigazdot. Úgy gondolom, hogy ennek a főiskolának, illetve az ott szerzett diplomának van jövője a mai világban. Az egyetlen fiú közülük Göbölyös Zsolt, aki még nem jutott szóhoz. A többiekhez hasonlóan ő is igencsak határozott. — A Műszaki Egyetemen szeretnék továbbtanulni, a közlekedés- mérnöki . kar, közlekedéstechnikai ágazatán. Már az általános iskolában, negyedikes koromban elhatároztam, hogy erre a pályára megyek. Ősszel gimnáziumunk kapott egy meghívót az egyetemre, ahol nyílt napot tartottak. Elmentem. Részletesen ismertették az ágazatokat. Tudom, kemény a felvételi és az egyetem, de miután végigvezettek a laboratóriumokon, és mindent közelről láthattam, már eltántoríthatailan vagyok! Képesítés nélkül is Akárcsak Tóth Ágnes, aki meteorológusnak készül. Példaképe — a monori gimnázium egykori tanulója — Pártay Lucia... Azt latolgatjuk, vajon hátrányban vannak-e ők, vidékiek, a pesti felsőoktatási intézményekbe kerülésnél. — Ha- a színvonalról van szó, úgy gondolom nem — jelenti ki Kalina Krisztina. — Természetesen nem hasonlíthatjuk magunkat egy Fazekas Gimnáziumhoz, de aki nálunk jó, az eddig mindenhol megállta a helyét. Tanáraink mindenben segítenek. Mindennapi témájuk: mi lesz, ha nem sikerül a felvételi? A leendő pedagógusok elszántak: képesítés nélkül i% tanítani akarnak, s amellett majd tanulni. Bajkai Judit és Göbölyös Zsolt egyaránt úgy döntött, hogy leendő hivatásukhoz hasonló munkakörben helyezkednek el és újra felvételiznek. Sok sikert! Vennes Aranka Már mindössze alig két hét van még hátra az egyetemi-főiskolai jelentkezések határidejéig, március 1-jéig. Az érdekeltek már több hete tanulmányozhatják az idei felvételi vizsgákra vonatkozó, s számos változást is tartalmazó tájékoztatót; s már kaphatók az új jelentkezési nyomtatványok is. Az utóbbiak tükrözik az idei felvételi eljárás egyik legfontosabb módosulását. Eszerint a pályázók a jelentkezési lapjukat — néhány kivételtől, például a művészeti főiskoláktól eltekintve — csak egy felsőoktatási intézménybe adhatják be. Ugyanakkor megjelölhetnek a lapon két olyan másik intézményt — amennyiben azok vizsgatárgyai azonosak az első helyével —, ahová átjelentkezésüket automatikusan kérhetik. A január 1-jén életbe lépett új felvételi jogszabályról, s az ezzel összefüggő változásokról a Művelődési Minisztériumban adtak tájékoztatást. Elmondták: az oktatási törvény végrehajtási rendeletéként kidolgozott, s az 1968-ast felváltó jogszabály bár független a napjainkban körvonalazódó, az egyetemeket és középiskolákat 1990—94-től egyaránt érintő reformelképzelésektől, egyes elemeiben már e koncepció felé mutat. A korábbihoz viszonyítva, jóval több kérdést utal az intézmény saját hatáskörébe. Így például az intézmény, illetve a kar döntheti el, hogy a tantárgyi, alkalmassági, illetve gyakorlati vizsgák milyen kombinációját határozza meg, vagy, hogy milyen változásokat vezet be vizsgatárgyaiban, követelményrendszerében. E változásokat azonban — a megfelelő tájékoztatást, legalább két, az alkalmassági, a gyakorlati vizsga tekintetében pedig legalább egy évvel az alkalmazás előtt közzé kell tenni. Az idei felvételiknél lényeges eltérés a megelőzőekhez képest, hogy az átjelentkezést csak oda lehet kérni, ahol — a korábbi egy helyett — mindkét vizsgatárgy azonos, illetve akkor, ha a jelölt eleget tesz az intézmények által megszabott és a tájékoztatóban meghirdetett egyéb speciális átjelentkezés! feltételeknek. A tájékoztató alapos tanulmányozása azért is fontos, mert ha ezeket a pályázó nem tartja be, átjelentkezését nem veszik figyelembe, utólagos átjelentkezésre pedig nincs mód. Ha viszont a jelentkező a megjelölt intézmények valamelyikében a felvételhez szükséges pontszámot elérte, és e speciális feltételeknek eleget tett, akkor az intézmény köteles őt felvenni. Egy másik újdonság, hogy a felvehetők közötti válogatást lehetővé tevő korábbi kedvezmények és preferenciák 1989-től megszűnnek. Az intézmények idén olyan felvételi irányszámokkal dolgozhatnak, amelyektől lefelé és fölfelé is eltérhetnek. Az idei beiskolázási létszám emeléséhez szükséges hallgatói juttatások ellentételezéséhez — miként elmondták — a minisztérium a költségvetésből mintegy 10 százalékos hallgatói létszámemelést tud biztosítani. Az egyetemek, főiskolák visszajelzései szerint az intézmények önerőből a tavalyihoz viszonyítva átlagosan mintegy 7-8 százalékkal tudják hallgatóik számát bővíteni. A ponthatárok meghúzása, vagyis a felvehetők számának véglegesítése a felvételi eredmények, az intézményi irányszámok, valamint az intézmények lehetőségeinek figyelembevételével történik majd meg. Az egyetemek, főiskolák ponthatárait július első hetében a Magyar Hírlapban is közzéteszik. A felvételi bizottságok július 15-ig döntenek majd a felvételekről. Megváltozik idén a fellebbezési rendszer is. Az írásbeli vizsga után a jelölt betekinthet kijavított dolgozatába, s a szóbeli után is megismerheti az elért pontszámait. Amennyiben akár az írásbelivel, akár a szóbelivel kapcsolatban a pályázó úgy érzi, hogy vele szemben szabálytalanul jártak el, a betekintést követően — legkésőbb a második munkanapon — észrevételt tehet az intézmény vezetőjénél írásban. E panaszt három napon belül ki kell vizsgálni, s ennek eredményéről az érdekeltet értesíteni kell. Fontos- tudni tehát, hogy a felvételi döntés után a vizsgáztatás szabálytalanságára vonatkozóan már nem fogadnak el észrevételt. Az elutasító határozat ellen csak a felvétellel kapcsolatos jogszabályok megsértése esetén fellebbezhet a pályázó: ezt ugyancsak az intézmény vezetőjénél teheti — a határozat kézhezvételétől számított nyolc napon belül, de legkésőbb július 28-ig. Ha az egyetem, főiskola a kivizsgálás után is fenntartja döntését, akkor a fellebbezést és a vizsgálat eredményét köteles az irányító minisztériumhoz eljuttatni. Ha a felterjesztett fellebbezést a miniszter által kijelölt bizottság jogosnak ítéli meg, akkor az intézményt újabb döntés meghozatalára kötelezi. Ily módon tehát a felvételről a minisztérium ekkor sem dönthet. A felvételi vizsga pontszámítási rendszere alapvetően nem változik, de — miként az a tájékoztaóban is szerepel — ezután nem vehetők fel azok, akiknek a felvételi vizsgán szerzett pontjai nem érik el a 30-at, továbbá azok, akiknek az összpont- száma nem éri el a 70-et. Mindhárom negyedik osztályban egyszerre tartják a matcmaUkaárát A kétszáz éves gondolat Mi, akik — egy elmés megfogalmazás szerint — az Édentől keletre élünk,’gyakran elcsodálkozunk azon, mi mindenen csodálkozik el egy hozzánk nyugati irányból érkezett külföldi. Nyereménylistának véli például az autókiiutalási sorszámokat, mert nem fér a fejébe, miért kellene sorba állni gépkocsiért. Fizetés- kiegészítésnek gondolja a táppénzt, mert tudja, ha valaki beteg, nem kevesebb, hanem több pénzre van szüksége. És álmélkodásra készteti az egyetemek felvételi rendszere,- mert nem érti, miért nem tanulhat tovább, aki akar. Hát nem kvalifikált értelmiségre van szüksége egy államnak a huszonegyedik század küszöbén? . Mostanában egyre több dologról derül ki, hogy eddig megszokott és jól beváltnak tartott formájában hovatovább működésképtelenné válik. Erre a sorsra jutott a magyar felsőoktatás egépz rendszere is. Napjainkra beismerten siralmassá vált helyzetén részleges átalakítgatások és átfogóbb reformodc igyekeznek segíteni. Egyelőre kevés látható eredmény.- nyel, így vélik legalábbis mindazok az egyetemisták és főiskolások, akik a sztrájk és felvonulás demonstratív módszereit választották elégedetlenségük kifejezéséül. Igaz, az illetékesek a középiskolai és egyetemi oktatás egészét érintő reformelképzelések megvalósításának kezdetét csak 1990-re ígérik, így ezekből érthetően kevés tapasztalható most. amikor még 1989-et írunk. A minisztérium közlései szerint ugyan független e koncepciótól mindaz, amit az egyre többet szidott felvételi rendszer megváltoztatásáról foglal magában az év első napjával életbe lépett új jogszabály, lényegében mégis ugyanabba az irányba mutat. Ideje volt már az intézkedés megszületésének, hiszen elődje több mint húsz évvel, ezelőtt. 1958-ban látta meg a napvilágot. Az új idők szele annyiban érintette meg a jogszabályalkotókat, hogy az egész eljárás jóval több területén engedték át a döntés jogát a legilletékesebbnek: magának a felsőoktatási intézménynek. A minisztérium még fellebbezés esetén sem határozhatja el az illető jelölt felvételét vagy elutasítását. Mindennek magától értetődőnek kellett volna lennie már régóta, hiszen ki más tudja a legjobban, kire van szüksége, mint az egyetem. Ennél is üdvözlendőbb dolog azonban a „helyhiány miatt elutasítva" kategória eltörlése. Ez talán a leg- elkeserítőbb válasz volt, ami csak érkezhetett egy pályázóhoz, ö ilyenkor méa azzal sem vigasztalhatta magát, hogy buta. tényleg nincs semmi keresnivalója a bizonyára zseniális boldog felvettek között. Elkeseredését csak növelte, ha esetleg tudomására jutott, hogy nála semmivel többet nem' produkáló társa azért juthatott be előtte a kívánt szakra, tagozatra, mert fel tudta mutatni apukája ilyen-olyan kitüntetéseit. Hogy mi köze a szülő érdemeinek a gyerek egyetemi felvételéhez, azt csak a jó isten tudja. Legyen bár a papa derék hazafi vagy cégéres gazember, fia-lánya felnőtt, nagykorú állampolgár, mire a bizottság elé kerül, így semmiképp sem jutalmazható vagy büntethető szülei tettei miatt. Arról nem is beszélve, hogy aki valami dicséretre méltót cselekedett, az egyszer már megkapta érte az elismerést a kitüntetéssel. Semmi jogalapja tehát rá, hogy egész további életén előjogokat élvezve sétáljon át, s mindezt még utódainak is továbbadhassa. Az új szabályok értelmében az eddig létező preferenciákat 1989. január elsejétől eltörlik. A gondolat, ha jól utánaszámolunk, úgy kétszáz éves lehet: emlékeim szerint először a nagy francia forradalom hirdette meg az előjogok helyett a tudás eszméjét. Az igazi megoldást mindenképpen az adja, ha teljesen szabaddá teszik a továbbtanulást és mindenki felvételi vizsga nélkül iratkozhat be a neki tetsző egyetemret főiskolára. A túlképzés veszélye aligha fenyegetne jobban, mint ma: a kereslet úgyis szabályozza a jelentkezéseket. Az állástalan vagy nem képzettségének megfelelően alkalmazott diplomás ma sem ismeretlen fogalom, mint ahogyan léteznek pályaelhagyók is. Ez utóbbi jelenség megint csak természetes, különösen ha meggondoljuk, hogy jó néhány munkára egyáltalán nem képeznek felsőfokú szakembereket. így ezeket a foglalkozásokat eleve csak pályaelhagyás útján lehet betölteni. De mindenkinek szuverén joga, hogy megválassza szakmáját az esetleges rossz döntés veszélyével együtt. Csak ilyen módon vállalhat felelősséget önmagáért. Mörk Leonóra Új felvételi előírások A minisztérium nem dönthet
